Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 25

szotnyából áll. Megvárja, míg a vonuló tömeg oldala az ő lovasai elé
kerül és vágtában rohan neki, kivont karddal. A támadás váratlanul éri a
tömeget, pánikot okoz a kozákok közt, a rend felbomlik az orosz
rajokban. Farkas huszárjai, dragonyosai, ulánusai és ukrainai lovasai –
összesen már alig kétszázan – még üldözik is a visszaáramló kozákokat és
sokat karddal vágnak agyon közülök.
A helyzet már oly kritikus volt, hogy Linde őrnagy feltétette a
szuronyokat, maga is szuronyos puskát fogott és úgy akart utoljára
összecsapni az orosz lovasokkal.
Most meg van mentve. Az üteg is biztonságban halad.
Trombitajel: Farkas számbaveszi az embereit, elküldi a sebesülteket és a
sérült lovakat. Egy ló megsebesült alatta. Másikra ült, ezt rögtön
kilőtték alóla. Ő maga pisztolylövést kapott a czombjába, bekötözte és
egy harmadik lóra ült.

_Az ötödik attak._
Öt óra, sötétedik.
A kis lovascsapat rettenetesen ki van merülve. A «Gefechtsbericht»
szerint: «nincs embere vagy lova sebesülés nélkül.» És ujra jön ellene,
ezuttal két szotnya kozák. Világos, hogy most már el akarják pusztítani.
Egy majorságban felállítja két géppuskáját, ő maga embereivel a
géppuskák elé sorakozik és lépésben indul a kozákok felé. Aztán lassú
trappot vezényel. Aztán rövid galoppot. A kozák felveszi az attakot,
galoppban jön a kis csapat felé, hogy elsöpörje. Mikor a kozák már jól
benne van a vágtatásban, Farkas hirtelen megfordulást vezényel,
menekülést szinlel vad galoppban és a vágtató kis csapat csalja maga
után a kozáktömeget a majorban elrejtett géppuskák felé. Itt hirtelen
jobbra-balra szétválik Farkas csapatja és a géppuskák nekivágnak a
feléjük sodródó tömegnek. Igen kis része marad meg a kozák-csomónak, ez
rohan visszafelé. Farkasék utolsó erejükkel még néhány ezer lépésre
üldözik a maradékot.
Jön a jelentés, egy tüzér hozza, hogy az üteg szerencsésen megérkezett a
falujába, de ott védtelen. Farkas még patrouilleok útján megállapítja a
helyzetet, jelentést küld a hadtestparancsnoknak, aztán egyesül Linde
őrnagy hős csapatjával. Elmennek a faluba az üteghez, rajvonalba
fekszenek a falu határán, Linde az országút két szélén, Farkas a
temetőben, a dombon, és tartják a falut. Tegnap délutánig, a míg
erősítés jött és felváltotta őket.
*
Hogy milyen volt ez a harcz, azt elmondta ma a csatatér. Kozákok és
lovak valósággal elképzelhetetlen poziturákban fekszenek a sáros tarlón,
élettelenül. Egyszerüen türhetetlen ez a látvány. Két halott egymás
mellett, a rohamok helyétől nem messze, abban a pillanatnyi helyzetben
maradt, a hogy a fejlövés érte: az egyik térdel és egy maga elé terített
sátorlapot göngyölít, a másik a földön ül, balkezében a leveses csajka,
jobbkezében a kanál. Három kozák a gépfegyverek tüze elől úgy keresett
menedéket, hogy fejjel bebujt egy szénaboglyába. Most csak alsótestük és
lábuk látszik ki a boglyából, a szénán átfúródó golyók benn a szénában
ölték meg őket.


LEVELEK A FALUBÓL

Podhajce, szeptember.
Ma rendelkezésemre bocsátottak egy csomó levelet, a melyet magyar
katonák kaptak ide, a harcztérre. A legnagyobb gonddal másoltam le
közülök ötöt, az itt következőket. Mélyebben a magyar háborúba sehol nem
lehet belátni, mint ezeknek a szegény, paraszti leveleknek a kis
ablakain. A leveleket egyszerű dunántúli és székely asszonyok és lányok
írták. Nem tudom, hogyan fognak hatni Pesten, a hol a külpolitikai
kombinációkból és a magasabb stratégiából mindig erőszakkal kell
kihámozni magát az embernek, hogy újra meg újra visszatérhessen a háború
lényegéhez: a nép dicsőséges szenvedéséhez, azokhoz az egyszerű
emberekhez, a kik a háború terhének legnagyobb és legvéresebb részét
viselik. Itt, a hol a levelek czímzettjei most esőben, hidegben, sárban
legküzdelmesebb napjaikat élik, éjszaka és nappal a csökönyösen és
kétségbeesetten támadó ellenséggel harczolnak, a hol éjjelente égő
falvaktól és fellobbanó ágyútüzektől lázas az égbolt, és a hol a
magyarok még most is énekelnek, – itt egyszerűen a falusi nép örökértékű
költeményeinek hatnak ezek a levelek. A városban született és városban
felnőtt embernek pedig, a kinek megadatott, hogy a népet elkísérje erre
a történelmi vándorlására, ehhez a glóriózus kibontakozásához, valóságos
menekülés ez a levegő. Menekülés minden utálatos háborús fecsegés elől
egy más világba. Azoknak a világába, a kiket, mint száz meg százezer
őszi falevelet sodor maga előtt ez a sötét vihar a tüzektől vörös
éjszakán keresztül. Mindenkinek a hangját halljuk mostanság, csak az
övéket nem, az ő jó, naiv, megnyugvó és fájdalmas, csöndes kis
beszélgetéseiket. Most itt van egy pár szavuk, minden változtatás
nélkül. Talán akad jó lélek, a ki felmelegedik rajtuk.

I. _Egy asszony levele közlegény-urához._
Kelt levelem szeptember 4-kén tisztelem kedves jo társam kivánok kednek
jó egéséget mernekünk jo van kednek is ojat kivánok kedves aranyom
alevelit megkaptam akibe írta hogy szeretne meglátni én még joban
szeretném kedet látni kedves aranyom de tám meg agya ajó isten azt is
kedves pista, vajan nem is mehetnék én kedhez mer el menék ha az
életembe kerülne is nem bánék semitse ha kedet megkapnám nem menék el
ketűl soha aszt is szeretném ha egy hejt halnék meg kedel kedves igaz
társam adig bánom amég élek mér nem metem el kedel akor mikor ked ment
mer most felit sebusulnék tugya kedves aranyom nem ér az élet semit ha
nics kivel élni. mer én anyira busulok mer elgodolom mejen jol vót dógom
nem godolkoztam semirűl most minden god az enyim kedves kincsem fáj a
szívem kedér mer jut eszembe a sok jo óra kedves csilagom azér
imatkoszom éjel napal hogy ajo isten tarcsa meg kedvesem arakérem a jó
istet vezéreje haza még éczer de ne busujon kedve mer kedet meg tartya a
jo isten mer ked igaságos most is nem mid a k. f. meraz amid jöt haza
pesten hata a pézit egy léjánynak ithun el beszélt rézegen ű most is
csak semi mind vot. réjám már megharagut mid azt bezélte nekem hogy
tudom én mit modot az ű komája én nem sajnálom tűle a feleségem én meg
haragutam rejá azér nekem ne bezéje mert nem is álhatom aki ithun van,
pista fijam it most nem bezélnek semit csak azt hogy mindenfele győznek
nem sokára vége lesz nebusujon csilagom mer végelez nemsokára csak adig
ügyejen magára hogy jöhesen haza egéségesen csokolom az ügyes száját.
_Oldalt keresztben a levélpapiron:_ pista kedves ides anyám azt mogya
hogy nem tud irni meg írná hogy kügyön neki is valamit tizteli. n.
jancsi vizament orosz országba tiszteli kedet s kérdi hun van b. sogor
szegény.
_A boríték belsejére írva:_ agyák a kedvesemnek én istenem elégeld meg
már ezt a sok levél küdést hozd haza akedves társamat akijér anyi
könyvet hulatok csokolom kedvesem.

II. _Asszony levele az urához._
Kelt levelem 1915 Szeptember 5-én igy kezdem versemet Dicsértesék ajézus
szent neve Kivánom ajo istentől hogy ezen pár sor irásom alegjob
egéségben találja én hála az Istennek egéséges vagyok amit magának is
tiszta szivből kivánok kedves igazi jó párom tudatom vele hogy pesten
voltam és ot irtam a levelet kedves jó párom 4 dikén meg 5 én otvoltam
édes apámal meg a p. m.-néval irta szegény testvérem hogy menyekel mert
talán töbet sohase látyuk egy mást elmenek ugy haloták varsóban vagy
galiciában de biztosan nem tugyák hogy hovál. Kedves jo párom nagyon sok
mindent látam amit még sohase látam meg talán nem is látok kedves
elfelejthetetlen igazi jo párom tudatom vele hogy anyira fétünk mikor
mentünk majd ahideg kilőt benünket mikor kölöt avilanyosra ülni ujant
látam kedves jó párom amijent még sohase látam azokat aronda dámákat még
édes apámat is hiták be kedves jó párom tiszteli édes apám édes anyám
meg a pista is fris jó egéséget evel bezárom levelem maradok hű
szeretetel hozája ahideg sirig hü párja ilona Isten vele és velünk a
messze távolban csokolom szászor meg ezerszer Isten vele ajó Isten
segéje meg csak találkozhatna a pistáva Isten vele pá pá pá.

III. _Leány levele egy honvédhez._
Kelt levelem 1915 augusztus 30-ik, tudatom véle kedves Pali hogy hála
istenek még idáig elég jó egéségem van mejhez hasonlót kivánok magának
is a jó istentől. Csodálatos veszteség ez amit szivem fájva érez hogy
könyet mért ejt a bánat meg ál az éz vagy el fárad hogy epedve mosojgot
rám talán csupán én gondolám hogy szép kezét simogatom tán ábránd vet
erőt rajtam hogy ot pihent hő keblemen tán csak álmom játzott velem hogy
ajkamon éget csokja. Talán csupán a vágy monta hogy ő engem foron
szeret. Nem is volt tán csak képzelett képzelett vágy abránd álom óh és
mégis ugy találom. van jogom a szenvedéshez csodálatos veszteség ez és
tudatom véle hogy semi rosz hir nics és tiszteli az egész ház család
tisztelik a ***i lányok és jó egéséget kivánok minyajan. Ezel levelem
bezárom és maradok hozá tiszteletel halálig én Bori.
(Magyarázat: a levél bevezetése és befejezése közé beírt egy verset egy
úgynevezett «Szerelmi levelező» könyvből).

IV. _Leány levele._
Kelt levelem 1915 eho 4 kén Dicsértesék a Jézus neve. Kedvesem tudatom
Veled hogy Bizon nagy a fájdalom mert aban értem amiben még soha nem
voltam aban a Szomorú Árvaságban Kedvesem Meghalt édes apám énis olan
Árva vagyok mint Tevagy kedvesem és tudatom Veled hogy mért Vagy ójan
boszus reám mért haragszol Tán azér hogy itvolt a Feri ojan hamar meg
irták neked hogy eljöt még azisbaj deha eljöt nem küthetem visza mert
bisztos hogy ezér vagy ójan dühös rám denem tehetek róla mert timingyár
mást gondoltok havalamit tútok Isten Veled és Velem a messze távolban Pá
Pá Pá irta egy régi és elszomorodot Kedvesed Maris.

V. _Asszony levele._
Kelt levelem aug. 29-dikén ezen pár sor irásom a legjób erőben és fris
egéségben találjon mink hála legyen a jó Istenek egéségesek vagyunk a
melyet tiszta szívből magának is kívánok a jó Istentől Kedves jó férjem
a levelet megkaptam kető volt ősze varva hogy a csomagokat megkapta
szerencsésen csak egéségére használjon és 24-dikén megint kültem ha
megkapja mert ***-ik postára kültem kedves szép derék testem és kék
szemem ha használ megint küldök csak a jó Isten éltese hogy egyszer haza
kerül iszen eszt a szeszt igen használják és küldenek a harctére énis
küldhetem volna előb is de nem biztam mert maga mikor ithon volt nem
szerete használni de tudja a mikor rözsevágásban megfázot és feje is
fájt akor én erővel bekötötem a fejét és maga a lábait dörzsőlte ugye
hogy használt csak ini nem szerete de ha ini erős akor ételbe lehet pár
csöpöt ereszteni továbá szivemből szeretet kedves jó párom maga jol
tudja hogy én mindig szives voltam magáho és leszek is ezután csak a jó
Isten éltesse magát hogy haza jöjjön és mikor má kevés lesz irjon megint
küldök szivesen segitek amibe lehet meg apro zsiros pogácsát is
küldhetem az álandós és tudom hogy mosmá kivánja a hazaiból én ugyis
tehetném hogy a j. nem tudna meg a zöldpaprikát és foghajmát az jó volna
ekis erős étel talán a gyomra helyre gyüne atúl a k. g.-nak is külték az
szakács galiciába továbá kedves jó párom panaszkodik hogy rosz idő van
magukná hát az bajos és tudom hogy nagy hideg is lesz it hogyne iszen
pécsen mi milyen hideg volt atú a högytű hát a kárpátoktu asztán mi ehez
képes mint a sötét éj csak ne fagyjon és ha élve lesz adig akor küldök
töbet eszt a szeszt hogy dörzsöli a testét hogy a hideget joban kibirja
és minálunk most szép idő van 1 vagy 2 hétig legfölebb de azért lasan
megtegyük a dolgot csak a jó Isten adjon erőt egéséget és életet továbá
kedves férjem és szerelmem maga bizik hogy nemsokára vége lesz a
háborunak othon is igy mongyák máskor meg hogy sohase és most nem ir
hogy milyen városná vagy vizná van és asztis megirtam a ***ik postára
hogy a fűkaszálást megkeztünk és aszőlőt megkapáltam hogy kőnyeb lesz
betemetni és kis bor lesz talán fél akoval mer töb szőlő van mint taval
volt Isten vele és velem páros csolkot kivánok.

Podhajce, szeptember.
Még százat, meg ezret, egész köteteket kellene összegyűjteni ezekből a
hazulról jött levelekből. Se történetíró, se haditudósító soha nem fogja
oly pontosan felderíteni a magyar nép viszonyát a háborúhoz, mint
ezeknek az egyszerű leveleknek nagy gyűjteménye. Ezt a néhányat megint
úgy válogattam ki egy csomóból, a mit katonáéktól kaptam lemásolásra.
Nagy és véres ütközetek vannak most itt óráról-órára. A magyar katona
hősi szenvedése, szivóssága, kötelességtudása, véghetetlen türelme és
becsületérzése véres virágokat hajt – feneketlen sárban, bús őszi
esőben, a bőr alá fujó vad, vizes szélben és most mindig a sikságon és
mindig csak éjszakának idején… A házunk előtt a téren két sáppadt,
sebesült huszár áll, mind a kettőnek a lova is meg van sebesülve, az
egyik szürke, reszket szegény, szügyig véres a nyaka, alulról meg
szügyig sáros. Néhány órával ezelőtt még kozákokkal verekedtek, a sebek
mind lándzsával szúrt sebek. De visszavágták őket. Innen, ebből a
kora-délután sötétedő, bús, szélviharos, ágyútól dörgő, sáros, esős,
véres Podóliából küldöm haza a csöndes magyar falunak ezeket a leveleit.
Így valahogy kell őket olvasni, ide-gondolva, a hová átázott zsákokban
hozta a tábori posta, sötét reggelen, a miből ma úgy lett este, hogy ki
se világosodott közben. És egy óra nyugalom sincs a fronton, egyre
jönnek a mocsár felől a lovasok újabb meg újabb harczok híreivel.
Zuhog az eső és a feketedő ég alatt, az esőfátyol mögött szürke
csomókban pesti meg dunántúli honvédek húzódnak a front felé.
Tizennegyedik hónapjában a háborúnak bőrig ázva versenyt énekelnek a
podóliai széllel.

I. _Feleség levele._
Kelt levelem szeptember 7-dikén Kedves drága jo férjem kivánom hogy ezen
pár sor irásom a leglyob egéségben találják mi hála a jo istennek
egéségben vagyunk mejet magának is szerető szivünkből kivánunk. Kedves
drága felejthetetlen jó férjem már egészen kétcségbe vagyunk esve hogy
talán egészen el felejtkezet rolunk vagy márt talán nincs is életbe már
minden roszot gondolok kedvesem én kültem a mult hónap 26 án egy pénzes
levelet csak épen azért hogy azt maj meg kapja talán joban és gondolja
micsoda érzés lehetet az énnekem mikor 4 dikén vissza jött az ugyis
gondolhatja hogy milyen nehéz volt az nekem és ha az visza jött volna is
az nem ojan nagy baj de mikor maga sem ir most má a 24 ki levele ota nem
kaptam egy betü irást se akor ketőt kaptam egymás után egyikbe irta a
verseket azon is csak sirok hogy neme az volt a bucsuzo vers, ha a
levelem meg kapta irjon rögtön mert má nem tudok meg nyugodni sorsa
felől hogy neme érte valami nagy veszedelem, az utóbani két kis csomagra
se felelt hogy megkaptae vagy nem hát hogy küldjek én akor töbet és a
meleg ruhát is azt is hogyan küldjem el ijen körülmények közöt. iratam
egy folyamodot ha haza eresztenék de ha nem lehet arol nem tehetek én se
ha maga jonak látja kéredzen de én atol félek nagyon ha onand eljő
elviszik az olaszok felé pedig ara rosz világ van ám kedves angyalom én
is nagyon szeretném ha haza jöhetne de atol mégis nagyon félek igy hát
ha jöhetne is csak ugy jöjön ha maga jonak látja. az ithol valo dologal
most ne törödjön én amit lehet el intézek a mit nem az ugy marad, drága
angyalom irjon rögtön irja meg kaptae a másik két csomagot akor rögtön
küdök másikakat is ugy fáj az nekem a Sz-né azt irta hogy má nyolczat el
küdöt az urának és mind meg kapja és én nem értem hogy maga miért nem
kapja meg én pedig ugy irom az atreszt a hogy maga irja most má Isten
vele kedves felejthetetlen drága angyalom imátkozunk a jo istenhez hogy
segitse haza közibénk maradok szerető Kedves felesége Mari Isten vele
Irjon öreg nyanya is hála isten egéséges.

II. _Testvér levele._
Kelt levelem 1915 szep 6 id. Levelemet ezen sorokkal kezdem dicsértessék
az ur Jézus szent neve a legszentségesebb óltári szentségben mindörökkön
örökké amen Most pedig üdvözlöm kedves bátyám és kivánok az ur Istentől
és a boldogságos szüz Anyától magának szerencsét és egéséget szivemből
kivánom engedje a mindenható hogy ezen levelem egéségben és örömben
találja kedves bátyám fel magát s hogy a bánat soha elne érje. Habár
magas hegyek mély vizek és széles erdőhegyek választanak el bennünket
egymástól arca mindig szemem előtt lebeg nem szünik meg magára gondolni
és kérem a mindenható Istent hogy árasza el bőséges malasztjával kedves
bátyám tudatom vele hogy levelét megkaptuk melynek nagyon örültünk
kedves bátyám tudatom vele hogy mi egéségesek vagyunk a mit magának
tiszta szivből kedves bátyám tudatom vele hogy a borju még meg van de
most már nagyon leszált az ára mert a k-i vásárban igérteg érte száz
fórintót és most elviték zalára s és csak hetven forintot igérteg értet
és most milyen nagy a kalapom mert vetek neki a vásárban kedves bátyám a
k. náci meg sebesült a kezére a kórházbanvan a k. yoska meg halt mert le
eset a szekérrül az uraságnál kedves bátyám ezel bézárom levelem maradog
hü öcse Róza a mesze távolból irjon.

III. _Barát levele._
Tudatom veled hogy 4 én volt az öregek sorozása 28 an beváltak köztük az
édes apád is meg az enyém is még ha azok is elmenek akor igazán üres
marad a falu csak az orosz fogjok maradnak. Én is mosmár várom a
hirdetményt amel az én bevonulásomról szól mert most már ránk is ránk
kerül a csutora a B. Imre megint idehaza van de a F. Pista nem jöhetett
haza ujság nincs semmi Isten veled sok jót kiván Lajos.

IV. _Apa levele._
Kelt levelünk 1915 szeptember 6-ikán Kedves fiam kivánjuk, hogy ezen
pársor irásunk alegjob egéségben találjon tudatom veled hogy a K. Sándor
komád sürgönyt küldött 4-dikén regel 9 órakor kapták hogy megsebesült
D-i kórházban van az apja azonal Vonatra ült és elment hozá hogy tőle mi
hirt hoz majd neked azt megirjuk te is ird meg ha csak tudod vagy
halotad hogy történt azt sürgönyözte hogy az balkarján kapot lövést hát
tudatom veled azt is hogy a 72 évtől besorozottak akik katonák nem
voltak 76 születésig még ithon vannak mind a keresztapád is kedves fiam
nagyon szeretnénk tudni rólad hogy hol és mijen hejzetben vagy dehát ezt
tudnunk nem lehet nagyon fáj. 3-dikán csak tudtunk róla estve hogy a
penzt megkaptad kedves fiam irj hacsak hozáférsz mi is irunk küldtünk
már tábori lapot is amit kértel csakird meg amire szükséged van ha nem
birsz veni hát küldünk. sok leveleidet könyhulatással olvasuk azt ugyis
gondolhatod, sarjut még nem kaszátunk dehát a napokban majd az is
meglesz mégvégül tudatom azt is hogy a v. sz. keresztapádat is elviték
az olasz harctére a nagy Bátyád is alig ha odanem ment Végül mint édes
apád értesitlek aról hogy Vigyáz magadra életedre és egéségedre mert
jóltudom hogy a Vigyázattól is sok füg nagyon sok hejen megtörtén az
hogy az apa a fijával harcol de hát neféljünk tese énse félek tőle bizuk
a joistenre másban nem bizhatunk belekel nyugodni. Ezel bezárom levelem
maradunk szeretet kedves Szüleid a sirig édes apád édes anyád. irjál ha
csak lehet trikó inget vetes a H-val ha még veletek van mert hideg van
trikó nadrágot is tisztelünk. 3 pár fuszeklit kültem. kalanat kültem 3
dikán. Külgyek e inget vagy gatyát.

V. _Testvér levele._
Kelt levelem Szeptember ho 5 dik üdvözletemet küldöm hozád szeretet
kedves testvérem és tudatlak a szomoru sorsom felől kivánom a mindenható
istentől hogy ezen pársor irásom a legjob és a leg friseb egéségben
találjon én bizon hála a minden ható istenek nem a legjoban érzem
magamat mert a korházban kerültem a honan talán kisem kerülök mert a
bajom komoly és ha majd könyeben leszek meg fogom irni de nem mind
sebesült hanem más betekségben estem és azon kérlek kedves testvérem
hogy a mit irtam már egyszer hozád aról meg ne feletkezél ha a jó isten
téged haza segit a kis családomnak légy gyámja mert nékem nincs semi
reményem a haza menetelhez isten veled és velem.

VI. _Feleség levele._
Kelt levelem Szeptember 5 kén. Szeretet kedves párom kivánom hogy ezen
pár sor irásom jó egésszégben találjon hala az Istenek mi is egéségesek
vagyunk Kedvesem tudatom veled, hogy a Narancs szerencsésen meg ellet
éjel 12 kor let baja és hajnal 3 órára elet meg és én magam voltam meg a
szegény Mari mit szósz ehez hogy mi miben voltuk de azért a jo Isten
megsegélt vele, let egy igen szép bika borju, van olyan vastag lába mind
a nagy borjuknak tehát Kedves párom ird meg, hogy ezeket a nagyobakat
adjam el vagy ezt a kisebiket de én ugy szeretnék hogy enek veni párját
emezeket meg eladni de nem biztos hogy meg lesz a vásár Kedves párom
tudatom veled hogy épen máma 8 csomagot elküldtem de nem it let föly
adval hanem P-n a Vera ata fely tehát ha megkapod akor ird meg és volt
bene hajma vörös fokhajma sosborszesz czigareta két pakli, bicsak
pogácsa sós és zsiros 3 sós is 3, czeruza pipa zöld paprika só piros
töröt paprika csokolade fehér czukor sonka szivar 5 darab, és töb eféle
elsem tudom mind számunyi tudatom hogy a szemárton le van kaszálvaly a
Pista bátyád kaszálta le meg a Gyuritóly kaptam levelet irja hogy ben
van szegény a marsban a S. Gyurival együt van és Kedvesem vetem buzát
vetni két mázsát de rozsot is kel veni mázsája 19 frt, a rozs 15 frt
bizony minden drága, mire az adot ki fizetem meg az árendát kamatokat
nem is marad pénzem de csak a borjukat tudjam el adni meg a malaczok
hizanak meg akor majd lesz pénzem Kedves aranyos párom ird meg hogy mere
vagytok és hogy vagytoke ütközetekben tudatom veled hogy eho 26 kán
sorunak, nem hogy mulna, talán minden embert be sorunak a Sz. Mihály még
mindig itt van F. körüly egy falun még mindig mankón mén de még haza nem
volt ird meg hogy a Palival szokole találkozni tudatom hogy a Feri is
fogoly irt. Kedvesem már anyit ősze irtam hogy a kezem el fárat tehát
teis enyit irjály hogy sokat olvashasak de mos nem jönek a levelek nem
jó hirt halunk felületek hogy ti nyomulnátok előre csak vigyáz de igen
vigyáz hogy még egykor viszont lásuk egymást ezel zárom levelem Maradok
hü párod és kis leányaid Isten veled és velünk boldog fölviradások páros
csolkokat száz ezerszer meg ezerszer csolkulunk pá pá pá Isten áldjon
meg.
_A boriték belsején:_ ere választ várok választ várok erősen.


ARZ TÁBORNOKNÁL

Kelet-Galiczia, szeptember.
Stanislauban távirat várt: a főhadiszállásról megjött az engedély,
elmehetek Arz tábornokhoz, a kassai hadtest parancsnokához. Ez év
januárjában voltunk nála Grybowban, azóta nagyon híres ember lett.
Valósággal türelmetlenül utazom hozzá a világ leglassúbb tehervonatján,
a melyet alig birt felhúzni egy öreg, fáradt mozdony a magas
dombvidékre. Két állomás közt huszonháromszor állt meg a nyílt pályán
köhögni. De a vége mégis csak az lett, hogy megérkeztem és megtaláltam
Arz tábornokot.
A hogy kerestem, kőlépcsőn kellett fölkapaszkodni a hegyoldalban egy
kedves, olaszos, hervadt kis kertbe, abban van a falu iskolája. Benyomom
a rozoga ajtót, egyszerre egy keskeny, hosszú, homályos folyosón a
következő kép van előttem: a fal mellett a folyosó hosszában vagy
harmincz petróleumlámpa a földön, a másik fal mellett sorban vagy
harmincz tiszt, haptákban. A két sor közt egy czvikkeres fiatal tábornok
áll és a halotti csöndben beszédet mond.
Arz…
Nagyon halkan és nagyon gyorsan beszél, – a hogy meghőkölve két csendőr
mögé huzódom, alig értem. Aztán hallom: azt magyarázza nekik, mi a
különbség a háborúban a közt, a ki a kötelességét teljesíti és a közt, a
ki többet tesz, mint a kötelessége. Ezek mind kitüntetett tisztek, a kik
ma kapták a dekorácziót. A beszédben semmi czifraság vagy frázis nincs,
szinte iskolásan egyhangú és a hogy mondja, az a gyors tempó és halk
szigor, – a végén mégis valami oly vallásos megbecsülése jön ki belőle a
kötelesség fogalmának, valami oly száraz, de aszkétás feldicsőitése a
«kötelességnél több»-nek, hogy az volt az érzésem: egy ideálista gyárost
hallok beszélni, a ki a munkásaival megosztja a jövedelmét és most
tanítja őket. A tábornok nem volt itt parancsnok, nem volt szónok, a
tábornok sem a kardjára nem ütött, sem lóhátról, sem hordóról nem
beszélt, – egészen új és meglepő volt ez az öt hónapi diadalút után
hangzó tanáros egyszerűség, a mivel a legkeserűbb emberi nagyságot: a
halál arcza előtt való kötelességtudást magyarázta a tanítványainak.
Frázis nélkül is végezte be, szalutált nekik és sorba mindenkivel kezet
szorított. Mire bele kezdtem jönni, már vége is volt, az volt a
hangulat: ne szavaljunk, dolgozni kell, gyerünk tovább, vissza mindenki
a helyére. Már rá is adták nagy, vörösbélésű köpenyét, már ki is ment a
túlsó ajtón.
*
Délután a szállásán voltam, a falu végén lakik, meredek domb tetején, a
papnál. A pap: iszonyú hosszú, fekete, csontos, beesettszemű ember,
újját aranyvágású imakönyvbe dugva az egész idő alatt lassan fel-alá
lépdelt az ablak alatt, a kertben. A hányszor nagyritkán messziről szólt
egyet az ágyú, a pap sértődötten állott meg és arra nézett. Aztán mintha
kérdő pillantást vetett volna be az ablakon a tábornokra: «ezt ön
csinálja?»
Természetesen a kassai hadtest magyar katonáiról kérdezősködöm, a híres
Hadfy-honvédekről, a kik őt a magyar vezényszóból csinált szójátékkal
így hivják: «Előre-Arz». Végtelen szeretettel beszél a honvédeiről. A
télen, januárban, mikor a grybowi kolostorban hallottuk beszélni a
honvédek szerepéről a limanowai csatában, – úgyanígy beszélt róluk.
Azóta végigverekedett velük Galiczián és Lengyelországon, nem változott
meg a véleménye.
– Csodálatraméltóak a támadásban, – mondja – csak a legnagyobb
tisztelettel és meghatottsággal beszélhetek róluk. Hallgassa meg ezt a
példát, a mely nemcsak őket jellemzi, hanem általában a magyar katonát.
Egyszer egy magaslaton álltak és onnan az oroszok nagy erőkkel
leszorították őket. A harczban veszteségeket szenvedtek, úgy hogy mire a
dombról lejutottak, kevesen maradtak. Megkapták a parancsot, hogy a
dombot vissza kell foglalni. Rohamra indultak és az orosz túlerőtől ez a
kevesebb honvéd visszafoglalta azt a dombot, a mit a több honvéd nem
birt megvédeni. De ezzel még nincs vége. Az oroszok újra gyülekeztek,
éjjel nagy tömegben megtámadták őket és keserves harcz után megint
elvették tőlük a dombot. Most, természetesen, még kevesebben maradtak.
És ez a másodszor leapadt maradék, most nem is várva uj parancsot,
hajnalban negyedik harczra indult és rohammal végleg visszavette a
dombot az orosztól. Ezt az egyre-kevesebb embernek egyre-nagyobb támadó
erejét én a magyar katona klasszikus értékmérőjének és legjellemzőbb
harczi tulajdonságának tartom. Remélem, ehhez a példához nincs szükség
dícsérő jelzőkre. Ez tény.
Nyiltan és őszinte emberséggel beszél a modern háború szomorú nagy
kérdéséről, az offenzivában való emberáldozatról.
– Ehhez se frázisok kellenek. Az újkor támadó háborújában a saját
embereinket kímélő humanizmusnak két nagy eszköze van, ez a kettő és
semmi más: sok nehéz tüzérség és sok tiszt. Pozicióháború nehéz tüzérség
nélkül nem képzelhető el. A nehéz tüzérség minden lövése sok
megtakarított emberéletet jelent, akármilyen paradoxálisan hangzik is
ez. A sok tiszt pedig azt jelenti, hogy sok tiszt kevesebb katonával éri
el ugyanazt az eredményt, a mit kevés tiszt sok katonával. A jól
képzett, tanult tiszt tudja a katonai számítás módjait, annak számtalan
egyéb eszköze is van a siker eléréséhez, mint magának a puszta
emberanyagnak odadobása. Minél több ilyen tiszt van, annál kevesebb vér
folyik. Ezek öt hónap véres, nagy harczainak a tapasztalatai. Még egyet
a tiszt-kérdésről, és ezt, kérem, húzza alá: én azt a tapasztalatot
tettem, hogy tartalékos és népfölkelő-tisztjeim néhány hónapi háború
után katonai értelemben teljes értékű tisztekké váltak.
Emlékeztetem nagy sikereire: a gorlicei áttörésnél, Jaroslaunál, aztán
Breszt-Litovszk elfoglalására, a mi teljesen az ő hadtestének munkája
volt, arra, hogy a német császár a Pour le Mérite-et, a legnagyobb
katonai kitüntetést adta neki, a mely hadseregünkben az uralkodóház
tagjain kívül előtte csak Conrad bárónak volt meg, – ezzel elérem, hogy
hű munkatársairól beszél:
– A jobbkezem Huber ezredes, a vezérkari főnököm volt. Óvatos,
előre-dolgozó, számító férfiú, rengeteg munkaerő, a legapróbb
részletekig előre kidolgozott tervek embere. És brilliáns
hadosztályparancsnokaim: Hadfy altábornagy, ez a tetőtől-talpig
grandseigneur-katona, maga a magyar méltóság, magyar erő, parancsolás,
biztonság és nyugalom, – a katonái a rajongásig szeretik… és Kestranek