Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 06

Total number of words is 4106
Total number of unique words is 1909
29.9 of words are in the 2000 most common words
41.3 of words are in the 5000 most common words
48.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Jön a Dunajec mellől haza a magyar madár.
Most már tisztek is kerülnek elő a sátrakból. Nagy dolog mégis, mikor az
egyik így hazajön. Végül egész kis tömeg várja.
Az «apparát» jön az égen, egyre nagyobb és egyre színesebb, a hogy
közelebb jön és lejebb ereszkedik. Már nem barna szunyog, már piros
repülőbogár, aztán égőszínű, csíkos, könnyű piros-fehér lepke, aztán
leszáll. Mindenki hozzája rohan.
Két medve ugrik ki belőle. Tetőtől-talpig szőrös-bőrös, embernél
kétszerte kövérebb alakok, se orruk, se szemük nem látszik ki a
prémekből és állatbőrökből. A katonák hámozzák le róluk ezeket a
bundazsákokat, négyen is dolgoznak egy-egy tiszten. Végre a szőrök és
bőrök tömegéből kikeczmereg a repülőtiszt. Az arcza piros, mint az alma,
a szeme csillog. A bőrök alatt még repülősisak, hósapka is van a fején,
nyakán óriási kendő. Leírhatatlan éles, metsző fagy van fenn a
magasságokban.
Losonczy Bélának hívják, egyébként főhadnagy a 19. tábori tüzérezredben,
Nagyváradon. A gépe: Lohner C. 48. A Dunajec partjáról jön, a hol végre
sikerült pontosan megállapítania egy orosz ágyúüteg állását. Boldogan
meséli, hogy azóta talán már össze is lőtték a mieink az orosz császári
battériát. Elmondja, hogy egyszer már holt hírét költötték a lapok, a
mikor Wolbrom és Olkusz közt erős tűzbe került. De csak a czombját
ütötte meg a golyó. Még egyszer volt igen bajos helyzetben; egyszer
Tarnow fölött kilyukasztották az orosz puskagolyók a benzintartóját,
akkor siklórepüléssel ereszkedett le Woinic körül, de az oroszok szemmel
tartották. Egy mocsárba akadt a gépével, az orosz ágyúk nem sajnáltak
tőle tizenkét gránátot, mikor már tehetetlenül vergődött a földön, de
ott se történt semmi baja. A gránátok valósággal a levegőbe röpítették a
mocsarat és telefröcskölték őt is, a gépét is sárral. De másnap
megmentette a gépet, tessék megnézni, semmi se látszik már rajta.
A csoportban egy érdekes fényképet mutogatnak. Egy repülőtiszt
lefényképezte tüzelésünk hatását az orosz lövészárkon. Lerajzolom a
képet, mert nagyon könnyű lerajzolni, majdnem pontosan ilyen az
eredetije is:
A görbe vastag vonal az orosz lövészárok, a mely élesen, feketén látszik
a hóban, ha felülről nézik. Körülötte a paczkák: a mi ágyúink
gránátlövései, a melyekkel az oroszt kizavartuk ebből az állásból. A
ferdén húzódó egyenes, vékony vonal egy országút. Csodaszépen lehet
fotografálni felülről a hóborított csatateret. A ragyogó fehér alapon
minden olyan pontosan látszik, mint a papiron az írás.
Azt mondja:
– Azért télen nagyon nehéz felülről tájékozódni, mert az országút is be
van havazva, falu, erdő, minden fehér. Még leginkább a folyókat és
patakokat nézzük, azok sötét vonalként válnak ki a hóból.
Érdekes, hogy hogyan történik az orosz ágyúk állásának felfedése.
– Ha felülről meglátjuk végre az orosz üteg állását távcsővel, nem is
kell fotografálni. Van nálunk részletes térképe annak a földdarabnak, a
melyet át akarunk vizsgálni. Mikor az ágyú megvan, egyszerűen
belerajzoljuk piros czeruzával a térképbe, ott fenn, a repülőgépen.
– És hogyan értesítik a mi tüzérségünket?
– Visszarepülünk a mi állásaink felé és a levegőben, igen magasan, egy
szabályos kört írunk le. Ez a jel, ebből a mi katonáink már tudják, hogy
van valami mondani valónk. Várunk, a míg bizonyossá válik, hogy
észrevettek. Akkor a térképet beleteszszük ebbe a bádogcsőbe…
Megmutatja: bádogcső, olyan, mint valami diplomának a hengeralakú tokja.
Tenyérnyi széles, igen hosszú fehér vászonszalag van köréje csavarva.
– A bádogcsövet lezárjuk és ledobjuk. Ez a széles, négy méter hosszú
fehér szalag hozzá van erősítve, esés közben lecsavarodik róla és mint
az üstökös farka, lebeg utána a levegőben. Ez arra való, hogy a ledobott
tárgy útja feltűnőbb, láthatóbb legyen. Még látjuk felülről, a mint apró
lovasok vágtatnak a leesett bádogcső felé, aztán tovább repülünk, más
olyan csapatok fölé, a kik számára szintén viszünk jelentést.
Újabb fotografiát mutatnak: egy harmincz és feles mozsár hatása az orosz
trénszekerek tömegében. A pilóta az orosz tréntábor fölött lebegett,
mikor a mieink odalőttek. Lefotografálta a lövedéket felülről a
felrobbanást követő pillanatban.
– A mozsarak lövedékeinek – mondja a főhadnagy – oly rettenetes a
robbantó hatásuk, hogy mikor egyszer az oroszok fölött repültem és
alattam felrobbant egy ilyen harmincz és feles lövedék, a következő
perczben erősen hintázni kezdett a gépem a levegőben, pedig
ezernyolczszáz méter magasan voltam. Az erős légnyomás a nehéz
repülőgépet még ebben az óriási magasságban is meglóbálta, pedig a
lövedék a földben robbant fel. Micsoda hatása lehetett ennek ott lenn, a
szomszédságában!
Mellettünk egy gépet bombával raknak meg.
Nyomtatott piros czédula van rajta, ezzel a furcsa czímmel: Achtung!
(Vigyázat!) Az ember azt hinné, hogy valami emberkimélő, óvatosságra
intő szöveg következik. De nem, hanem ép az ellenkezője: «Vigyázat,
használat előtt a drót okvetlenül eltávolítandó!» Vagyis: vigyázat, mert
ha nem vigyázol, a bomba nem sül el. Csak akkor sül el, ha vigyázol. Ha
ez az egyszerű czédula nem a legtisztább háborústilus, akkor nem tudom
mi az. Különös világ, a hol, ha nem vigyáz az ember, még valami
szerencsétlenség – marad el…
Kiabálnak körülöttünk:
– Apparát! Apparát!
Az ég alján egy másik szunyog tűnik fel, ez is jön haza, ebédelni.
– A kis Tóth! – kiáltják vígan a magyar repülőbakák és veszett
versenyfutás indul a fehér síkságon újból.
A kis «Tóth» a kedvencze ennek a repülőparknak. Teljes czíme: Tóth
József, tábori pilóta. Egyszerű népfölkelő-káplár. A versenyt futó
legények, a kik az imént még tudós és okos avatottsággal magyarázták
nekem a repülőgépek bonyolult technikáját, magyar bakák: Zsarkó, Veér,
Balaton, Szörcseg, Magáth, Balázsik, Kovács, Kosuczki, Sternbach, Lékó,
Koczeth, Hochmann, Bálli, Tóth, Tőke. Bevonulásuk előtt még soha
életükben nem is láttak repülőgépet.


A HADFY-HONVÉDEKNÉL

Limanowa, január.
Utazunk tovább a front felé. Krakóból jövünk le délnek, innen keletre
fordulunk a Limanowa-Neu-Sandec-Grybow vasútvonalon.
Így ötödször visz a sors Limanowán keresztül. Novemberben kétszer
láttuk; akkor senki sem törődött vele, egyszerű állomásnév volt, mint a
szomszédai: Mordarka, Marcinkovice, Tymbark… Deczemberben, mikor
harmadszor állt meg ott a vonat hajnali derengésben, ködben, az
állomáson zaj, zűrzavar volt, foglyok, sebesültek, táborozó harczosok:
Limanowa negyvennyolcz órája már történelem volt. Az nap délután, a
csatatérről visszatérve, negyedszer láttam, akkor már magyar történelmet
jelentett a feketebetűs fehér tábla az állomáson. Most ötödször hozott
ide vándorlásom. Limanowa nyugodt, végig le van takarva fehérrel minden:
állomás, falu, árok, temető, csatatér, domb, kiserdő. Az ember sokáig
nézi a táblát az állomási épületen:
LIMANOWA
Csönd, a havas délután csöndje. Lehet a táblát, ezt a furcsa, olaszos,
latinos szép nevet egy félóráig is bámulni. Különös varázs, ilyen
neveket állomási táblán olvasni. Az ember le nem veszi róla a szemét.
Milyen nagy név lett azóta. Folyton kell nézni, újra meg újra elolvasni.
Még ismertem kicsikorában, a mikor csak Limanowa volt, egyszerű
Limanowa, könnyedén és a hosszú utazástól unottan mondta az ember: –
«Hol vagyunk?» – «Limanowa?» – «Meddig állunk?»
Most csupa áhítat:
LIMANOWA
Hitte volna a czímfestő, mikor ezt festette? Szép nagy, egyforma betűk.
Majd egyszer, később… ha megint nyár lesz és itt minden kizöldül ezen a
gyönyörű tájon… ha megint béke lesz és utazások lesznek és itt majd
megáll egy vonat és az ablakból jókedvű emberek hajolnak ki és olvassák
ezt a táblát… és az állomáson sóskifli és limonádé és friss sör… és
színesfödelű útikönyvek… halk, berregő vasúti csöngés… az állomásfőnök
kis virágos kertje… színes napernyők fenn a dombon, azon a dombon… a
zöld mezőn egy-egy huszártiszt a feleségével karonfogva, nyári
napsütésben, a hogy az erdő felé mutat… egy-egy fekete, hosszú fátyol… a
gyorsvonat áll a nyári hőben, benne az emberek mondják: Limanowa,
Limanowa…
Beleakad majd az ő szemük is ebbe a táblába, mint most a mienk.
Húzza a szemet a betű:
LIMANOWA
Dús szó, teli, gazdag név, – mennyi magyar szó omlik még ki ebből a
nyolcz betűből, mennyi írás, könyv, szónoklat, beszélgetés, emlékezés,
sóhajtás és büszkeség.
Most végig, végig le van takarva fehérrel. Béke és nyugalom rajta.
Alkonyodik. Egy paraszt áll a hómezőben.
Furcsa szántás lesz itt tavaszszal.
*
Nekünk magyaroknak, ez alól a hó alól mindent ki kell kaparnunk. Minden
részletet. Örül az ember, ha a limanowai csata egy-egy félórájának a
pontos történetét megkapja véletlenül valahol. Majd csak összerakjuk így
szép becsületesen a huszártörténelmet.
Most már megvan a Diószeghy kapitány rohamának és a Bauer hadnagy
ásójának a hiteles története is. A csata után mutatták a
Nádasdy-huszárok az árkot, a melyben a honvédhuszárok feküdtek. Nem volt
az lövészárok, csak hirtelenében felhányt fedezék, a huszár akkor még
nem tudott földet túrni. Mondták, hogy két Bauer van, az egyik ásóval
ment az orosznak. Sütött a nap, szép idő volt, a huszárok pipáztak,
pihentek, sétáltak a csata után, kinek volt kedve akkor faggatni őket?
Diószeghy Aladár kapitány fenn a nyírfaerdőben feküdt a fedezékek
mögött, a harmadik, szegedi honvédhuszárezred két századával. Két
tisztje volt fenn vele: Bauer Gyula hadnagy és Dáni Imre zászlós. Két
nap, két éjszaka kuporogtak fenn az árokban, előttük szakadékos mélység,
a mélység túlsó partján az orosz. A fejet nem igen lehetett kidugni az
árokból, igen kényelmetlen hely volt. Alul vizes volt, felül tüzes.
Negyvennyolcz órát itt küzdöttek, lövöldöztek, kínlódtak. Mikor a két
nap eltelt, üzenetet kaptak, hogy fel fogják váltani őket, lemehetnek a
faluba pihenni. Diószeghy kapitány visszaüzent: a legénység nevében is
szépen kéri, ne váltsák fel őket, a huszárok itt akarnak maradni azzal a
megokolással, hogy nagyon érdekes.
Hát, ha olyan nagyon érdekes, – üzente vissza a parancsnok – akkor
maradjanak ott. A huszárokra úgyis nagy szükség volt… Limanowa mellett
hirtelen csinálta a hadvezetőség a védővonalat, a melyet tartani kellett
mindhalálig, a míg Arz tábornok meg nem érkezik. Már akkor egymás után
kapaszkodtak fel ide Tymbark felé az Arz tábornok vonatai, jöttek már a
Hadfy kassai honvédei, a Molnár-honvédek, a Daubner-honvédek, már a
galicziai völgyekben szuszogtak velük a mozdonyok, de még messze voltak.
A szomszédban Roth tábornok nagyszerűen tartotta magát, Szurmay tábornok
egyenesen a budai íróasztala mellől rohanvást jött seregével
Magyarország felől, már minden meg volt tervezve, már szorult a gyűrű az
orosz körül, – csak, az Istenért, ezt a szegény Limanowát tartsátok az
utolsó emberig, hogy itt keresztül ne törjön az orosz. A vezérkar egy
kis vonalat húzott a térképen Limanowa mellett, ez volt az élet és halál
vékony kis vonala, ebbe a vonalba feküdt bele hirtelen mindenki, a ki a
környéken volt: Nádasdy-huszár, tízes huszár, jászkun huszár, szegedi
honvédhuszár, néhány gyönge gyalogos formáció, egy csomó pionir, egy
csomó katonai munkás, – ennek a kis vonalnak egy kis része húzódott át a
nyírfaerdőn, ennek a kis résznek az árkaiból üzente le halálraszántan
Diószeghy kapitány a legénysége nevében is, hogy hadd maradjanak ők ott,
mert nagyon érdekes. A vezérkari czeruzának egy milliméternyi út a
térképen, de háromszáz huszárnak mindene: fiatal élete, teste, vére,
lelke, anyja, babája, lova, faluja, napja, éjszakája, minden pillanatban
feléje süvöltő golyó-halála, – innen üzenték, innen, a honnan elhívták
őket, hogy nagyon érdekes.
Municziót kértek.
A milyen hamar csinálódott a vonal, olyan lassan járt a municzió. Pedig
a municziós vonat a háború udvari vonata. Ez elől rémülten áll félre
minden más vonat a kitérősínen. Hányszor álltunk órákig ezeken a
galicziai kitérőkön, a míg el nem vágtatott mellettünk a fekete
lőszeres-vonat. Áhítattal mondta mindenki: «Munition…» Visítva rohan a
mozdony a front felé, viszi a legdrágábbat, félre mindenki… De ide
Limanowába még a municziónál is drágább anyagot vártak: embert. Így a
municzió csak e mögött jöhetett. Diószeghyék kaptak töltényt, de
keveset. Újabb két nap alatt ellődözték a legnagyobb részét. És akkor
látták, hogy a mélység tulsó partján egyszerre csak elkezd lefelé
ereszkedni az orosz, jön feléjük.
Ha tele lettek volna municzióval, megvárhatták volna az oroszt az
árokban, onnan elboríthatták volna golyóval, így szokás a rohamra jövő
ellenséget fogadni. De mert úgy volt, a hogy volt, Diószeghy kapitány
kiugrott az árokból és azt mondta, a mit szegény Muhr ezredes: «utánam!»
A honvédek történelmére nézve megállapodott a magyar versköltészet
abban, hogy a legszebb szavuk az «előre!» A magyar tisztikar véres
dicsősége ebben a háborúban az «utánam!» Diószeghy kapitánynak a
karjában rögtön meglőtték a csontot. Dáni Imre zászlós láblövést kapott.
A huszárok lerohantak a szakadékba, neki a szuronyos ellenségnek a
karabély agyával. Nagyon érdekes volt. Előttük akkor Bauer Gyula hadnagy
szaladt bele az orosz csomóba, a szuronyok közé, magasra emelt ásóval,
ordítva csapkodott vele jobbra-balra. Hatvan orosz letérdelt és
felemelte a kezét a szakadékban. Ezeket hátravitte néhány huszár, a
többi most felfelé vágta-verte a mélységből az oroszt, mindig csak
karabélylyal, vissza az ellenséges árokig, aztán azon is túl. Több mint
egy kilométert szaladtak versenyt a huszárok a menekülő oroszokkal,
egészen az erdő túlsó széléig, már rég vissza volt verve a támadás, már
megint haza lehetett volna menni, de egyre azt mondták: nagyon érdekes,
nagyon érdekes, verték őket egészen addig, a míg az erdőn túl el nem
érkeztek az orosz tartalékokig. Mikor aztán a tartalék elkezdte lőni
őket, akkor abbahagyták az üldözést és a törött karabélyokkal, csákó
nélkül, megtépve és megvérezve visszaballagtak a helyükre. Bauer Gyula
hadnagy tönkretette az ásóját, nagyobb baja nem esett. A csoport
vesztesége két tiszt (a megsebesült kapitány és zászlós) és tizenhét
halott és sebesült közhuszár. A két század harmincznégy vitézségi érmet
kapott. Ezeket a szegedi huszárokat megkérdeztem másnap ott az erdő
mellett, hogy mi történt itt, ketten voltak, az egyik azt mondta:
«harczoltunk», a másik azt mondta: «nekiek mentünk», egyéb dicsekvést
nem lehetett kicsikarni belőlük, az egyik a pipáját tisztította, a másik
spárgával egy sáros orosz szuronyt kötözött a karabélyára. Bauer
hadnagyot az ezrednél, mikor visszajött, megkérdezte az
osztályparancsnok, hogy miért ásóval, miért nem pisztolylyal ment
rohamra, Bauer hadnagy bocsánatkérő hangon exkuzálta magát, azt mondta:
«Kapitány úr, ilyenkor muszáj az embernek egy kicsit hadonászni.»
Ilyenkor.
*
Még egy vérző vers a magyar katona-becsületről, a limanowai hó alól. A
legnagyobb kavarodásban (a végső rohamok alatt, mikor az oroszok
tíz-tizenkét szuronytámadást csináltak egymás után a vékony vonal ellen)
– Takács főhadnagyot ott látták ülni az árokszélen, a földön, a
géppuskánál, a mint a feléje rohanó orosz tömegbe rendületlenül czélozva
lőtt még akkor is, a mikor az oroszok egy része már a mellette álló
legényekkel kézitusában viaskodott. A tiszt és a géppuska bele volt
keveredve a lövöldöző, vagdalkozó tömegbe, a tiszt el volt veszve, de az
utolsó perczig járatta a géppuskát, semerre se nézett, csak a cső elé,
előre, és e közben szünet nélkül, egymás után, a káromkodásokat és
üvöltözést túlkiáltva ordított ki folyton a gomolyagból, mintegy
önmagának parancsolgatva:
– Masinapuskát nem szabad elhagyni, masinapuskánál ott kell dögölni,
masinapuskát nem szabad elhagyni, masinapuskánál ott kell dögölni,
masinapuskát nem szabad elhagyni, masinapuskánál ott kell dögölni…
Egyre hangosabban és fájdalmasabban, felordító, parancsoló hangon,
szünet nélkül, önmagát buzdítva, folyton, mindig ugyanazt, a míg a
géppuska is, ő is el nem hallgatott.

Grybow, január.
Az utolsó huszonöt kilométert vonaton tizenhat óra alatt tettük meg,
folyton meg kellett állni, mert munició ment előttünk. Most itt vagyunk,
de ez a város olyan nyomorult állapotban van, hogy egyszerűen nem lehet
benne megszállni sehol, a vaggonokban fogunk itt lakni. Jelentkeztünk a
grybowi kolostorban Arz tábornoknál, a kassai hadtest parancsnokánál.
Első front-kirándulásunk holnap reggel Hadfy Imre altábornagy 39-es
honvéd-hadosztályának szól. A hadosztály Bobowa falu körül harcol,
lövészárkokban.

Bobowa, január.
Ennek a szánalmas kis falunak a környékén ma a 39-ik
honvédgyaloghadosztály árkaiban bujkáltunk. A legkülső árok, a melyben
ülünk és a melyen túl a szomszéd domb lejtőjén az orosz fedezékek
vonulnak, Luzna falu előtt, ennek a dombnak a tetején huzódik végig. A
melyik katona itt áll, az már a szemébe néz az orosznak. Jobbra tőlünk
egy üteg dolgozik szorgalmasan. Shrapnelleket lő át az orosz árkokba. A
hatásukat innen, a földdel borított deszkafedő lyukain át elég jól lehet
látni. Az orosz tüzérség a szemben levő dombokon áll. Ottlétem alatt
mindössze négy shrapnellt küldtek át a mi dombunkra. Nem voltak azok a
bizonyos haditudósítói lövedékek, a melyek az írótól tíz lépésnyire
csapódnak le. Dühös négy lövés volt, de ezer lépésnyire előttünk.
Balassa alezredes, a hadosztály vezérkari főnöke volt velem, ő már akkor
hallotta, a mikor még jött a levegőben. Sőt azt is tudta, hogy rövid a
lövés. Valami őrjáratot láthatott az orosz tüzérség, azt akarta
megöntözni rendes szokása szerint egyszerre négy ágyúval. Négyen
voltunk: az alezredesen kívül Juhász László őrnagy,
zászlóalj-parancsnok, aztán a Pesten kitünően ismert Nyékhegyi százados,
a honvédelmi miniszter parancsőrtisztje és szerény magam. Juhász őrnagy
figyelmeztet, hogy jó lesz eltávolodni egymástól és rajvonalban menni be
az árokba. Az orosz nem szereti a kis csapatot, mert kommandót szimatol
benne és rögtön rálő. Így váltunk szét, hogy aztán a legkülső árokban
ismét találkozzunk. Az úttól balra Juhász őrnagyé a legkülső állás: ezen
a ponton ő az, a kin túl már csak orosz katona következik. Az úttól
jobbra van a Nyékhegyi-fedezék. Ez az elegáns magyar tiszt, a ki a
hivatal béleltajtós, jól fűtött szobáiból jött ide a végekre őrt állani,
most friss boldogságban lakik egy földalatti lyukban. Itt érti meg az
ember először ezt a szót: a hazát védeni. Állani itt künn a fagyban, a
legeslegvégső poszton, ezen a világon semmiről semmit nem tudni, csak
folyton kimeresztett szemmel, megfeszített agygyal átfigyelni arra a
hosszú vakondtúrásra, a melyben az oroszok guggolnak, minden lövést
számontartani, veszélyen át jönni ide, veszélyben élni itt, mintha a
veszély olyan volna, mint ez a szó, hogy «szezón», vagy «nyár», vagy
«tél», – valami, a mi már állapot, a minek így kell lenni s a mi elől –
ha már itt van az ember – nem lehet kapkodni a fejet. Sokat beszélnek
itt a pesti kávéházakról. Régi vendége vagyok a pesti kávéháznak, de a
hogy itt beszélgetünk róla a vizes agyagbarlangban, hát mint valami
tájfun, példátlan erőszakossággal tolakodik fel bennem az undor minden
úgynevezett «megjegyzés» iránt. Nincs az a szentimentálizmus, nincs az
az aggódás, a mit ezek az emberek itt meg nem érdemelnének hazulról a
nap minden perczében. Ha soha az ágyút, a puskát fel nem találták volna
és a háborúban semminemű életveszély nem volna, akkor is ez volna a
teteje minden emberi önfeláldozásnak. A pesti tartalékos tisztek itt
ugyan azt mondják, hogy a mit hallunk, az «klopfolás», de egy óra óta
úgy bömböl az ágyú körülöttünk minden dombon, hogy csak százig olvastam,
aztán abbahagytam. Istenem, de jó volna ezt az órát, így, a hogy van,
minden költői leírás nélkül valami grammofon-lemezen hazaküldeni…
Ezek az emberek, a kik most itt az árokban állnak körülöttem, puskájuk
csövét egy kis liget tövébe irányítva, a hol az orosz lakik a föld
alatt, kassai honvédek, a kik Limanowánál az utolsó mozdulatot, a
híressé vált átkarolást csinálták. A magyar katonák lelkes barátja,
Mierka Emil 15-ös huszárőrnagy, a ki résztvett ebben a győzelmes
csatában, előveszi jegyzeteit, a melyeket a hivatalos «Gefechts-Bericht»
adataival pontosan összehasonlított és előadja a honvédek munkáját.
– Tudjuk, hogy a Limanowánál-álló négy huszárezred, a Herbertstein gróf
lovashadosztálya, a 9-es, 10-es, 13-as közös (ő így nevezi:
«Heeres-Husaren») és a 3-ik szegedi honvédhuszárezred azt a parancsot
kapta, hogy a köréje csoportosított kevés gyalogsággal együtt a vonalat
addig tartsa, a míg erősítés nem érkezik. Ekkor – deczember 9-ikén és
10-ikén éjjel – csinálták a lóról leszállított gyalogos huszárok azokat
a halálos rohamokat karabélyagygyal és ásóval. Ők talán nem tudták, hogy
miért kell mindenáron Limanowát tartani, de a hadvezetőség precziz
tervvel dolgozott. Két lehetőség volt: vagy áttörni az oroszok vonalát
Limanowától északra, Rajbrotnál, vagy megkerülni és átkarolni őket
délfelől és úgy az oldalukba és a hátukba kerülni. A döntés ez utóbbi
irányban történt…
(Itt meg kell jegyeznem, hogy ebben a háborúban vezérkari tisztjeink azt
tapasztalták, hogy az orosz vonalat a legritkább esetben lehet
eredménynyel áttörni. Az orosz vonal olyan szívós és nyúlós, hogy a mi
bátor keresztültörő csapatainkat legtöbbször egyszerüen be engedi
nyomulni az arczvonalába, aztán épen lustaságánál és lassuságánál fogva
egyszerűen körülveszi és ilyenformán csoportosul:)
– Természetes tehát, hogy önfeláldozó huszárjainknak addig kellett
tartaniok a limanowai vonalat, a míg a megkerülő sereg délről az
orosznak az oldalába és a hátába nem harap. Deczember 10-én érkeztek meg
vonaton Tymbarkba (Limanowa mögé) a 39-ik honvédhadosztály első csapatai
Hadfy altábornagy vezérlete alatt. Az altábornagy két részre osztotta a
hadosztályt. Az egyik fele Daubner ezredes alatt a szorongatott huszárok
segítségére sietett, a másik fele Molnár tábornokkal az élén elindult
dél felé, hogy azt a bizonyos megkerülést elvégezze.
– Izgalmas órák következtek. Hadfy altábornagy és a hadosztály
parancsnokságának személyzete egy magaslatról nézte távcsővel az
ütközetet. A huszárok és az újon jött Daubner-csoport vitézül tartották
a vonalat. De minden távcső aggódva figyelt dél felé, a honnan Molnár
tábornok dandárjának kellett jönnie egy hegyhátra. A délutáni órák ebben
a rettenetes várakozásban teltek el. A huszárok és a Daubner-honvédek
iszonyú erőfeszítéssel tartották vissza az orosz haderőt, a mely
másfélszer akkora volt, mint a miénk. A távcsövek alkonyatig várták a
Molnár-dandárt, a melynek ezt a haderőt váratlanul oldalba és hátba
kellett támadnia.
– Ezalatt Molnár vezérőrnagy a leírhatatlanul gyalázatos utakon Zalesie
felől igyekezett a felé a hegyhát felé, a melyet a távcsövek így
vizsgáltak. Előtte egy lengyel légió-ezred ment, valamint Gál
huszárkapitány egy tartalékszázaddal, Pielstikker báró huszárkapitány
dragonyosokkal és Ilosvay főhadnagy huszárokkal.
– A lengyel légió egy erdőben két szotnya orosz lovasságot talált és
hátrakergette. Ez a küzdelem, a mely az oroszok szemében nem látszott
fontosnak, teljesen eltakarta az oroszok elől a lengyelek mögött
előretörő Molnár-dandárt. A dandár így észrevétlenül jutott fel a déli
hegyhátra és a mikor ott az első mozgolódás támadt, a távcsövezők
megkönnyebbülten lélekzettek fel. Az alkony első óráiban eldördült dél
felől az első lövés, – az ütközet nézői boldogan kiáltottak fel. Molnár
vezérőrnagynak sikerült dél felől észrevétlenül bekeríteni az oroszt.
– Mikor ez az első lövés eldördült, a vezérek csoportjából kivált
Nowotny ezredes, tüzérbrigadéros és azonnal telefonos parancsot adott,
hogy minden rendelkezésre álló tüzérség teljes erővel lőjje azt a
hegyhátat, a mely felé a Molnár-dandár támadott. Negyvennyolcz ágyú
dördült meg a következő perczben és a magaslaton úgy zuhogott az
ágyúgolyó az oroszra, mint a jég. Így egyszerre kapta az orosz balszárny
a Molnár-dandár váratlan támadását és a nyolcz tüzérüteg szakadatlan
tüzét. Néhány óra mulva jött a jelentés Molnár vezérőrnagytól:
«Az ellenség teljes visszavonulásban van észak felé.»
– Ezzel eldőlt a limanowai csata. Deczember 12-én reggel már az orosz
utócsapatok is meg voltak verve és az egész orosz haderő futva menekült
észak felé a Dunajec völgyében. 12-én este a Daubner-csoport egyesült a
Molnár-csoporttal és megkezdte az üldözést. Néhány órával ezután
Neu-Sandec is a kezünkben volt, a hová a Szurmay-csoport egyidőben
érkezett meg a Poprád völgyéből a fentemlített honvédekkel.
*
Ismét szétválunk, a hogy kimászunk az árokból és «rajvonalban» megyünk
jobbfelé, a tüzérekhez. Egy honvéd tábori ágyúsezred ütegje áll itt kis
fenyőfák alá rendkívül ügyesen elrejtve, hogy a repülők ne láthassák
meg. Valami mozog odaát az orosz ároknál. Csöndes telefonzúgás, egy-két
nyugodt parancsszó – mintha a főnök szólna ki az irodából a könyvelőnek
– és az üteg ismét megszólal. Nem, ezt a hivatali nyugalmat, ezt a
gépmesteri aprólékosságot, ezt a mosolygós, higgadt munkát nem tudtam
soha elképzelni, ezen a helyen, a hol az élet még csak attól sem függ,
hogy eltalál-e az orosz, vagy sem, – hanem csak attól, hogy megtudja-e,
hogy itt áll az üteg. Mert ha megtudja, – mondja a kapitány – «a
következő perczben szépen kezet foghatunk egymással». A gránát elől nem
lehet sem elbujni, sem elszaladni. Az levág a föld mélyébe és három
kilométert repül, míg az ember három lépést tesz. És a tüzérek vígan
pipáznak, tréfálnak, miközben undok, jajgató visítással indul egyik
shrapnell a másik után az orosz vonal felé. A hogy tátott szájjal – ez
az előírás – állok az ágyú mellett és igyekszem velük mosolyogni a
pokoli durrogásban, egy kedves, vidám öreg úr, Pillepic honvédezredes
figyelmeztet, hogy az egyik ágyú ülőkéjén egy tüzér ujságot olvas. Ezt
igazán le kellett fényképezni, el is küldöm haza a képet. Ez volt az
első Az Est, a mit hetek óta láttam.
– Mit olvas benne? – kérdem.
Azt mondja:
– Azt a disznó Pojinczarét rántják le benne, kérem, vezérczikkbe.
Még mondott valamit, de azt igazán nem hallottam, mert a szomszéd ágyú
szólt épen. A többi tüzér, aki térdenállva etette az ágyút, hallotta,
mert mind nevetett. Az orosz ágyúk mérgesen dobogtak a szemközt levő
hóborított dombokról, de még csak füstjét se láttam a lövedékeiknek. Azt
a négy shrapnellt vágták ide délelőtt, mikor jöttünk, azóta másfelé
kereskednek.
Ebédelni megyünk le a völgybe.
Már negyven éve nem divat a nyilvános köszönet, de hogy köszönjem meg
azt az egyszerűen leírhatatlan kedvességet, a mivel három magyar
tábornok: Arz, Hadfy és Molnár egy magyar írót az egyszerű tanyájukon a
tisztikarukkal fogadtak?

Bobowa, január.
Jágerszki honvéd története.
Az egyik honvédszázadot lenn találjuk a völgyben, a gyalogsági tűzvonal
mögött. Ezek most pihennek. Más század gubbaszt fenn a fagyos éjszakában
a dombtetőn húzódó árokban. A pihenő század e pillanatban olyan, mintha
csupa berukkolt hentesekből állana. Nekigyürkőzve, késekkel, kondérokkal
futkosnak a tűzrakások körül, – disznót öltek.
Előbb a disznó történetét.
Van köztük egy Jágerszki nevű honvéd, csöndes, komoly gyerek, a kinek
feltünően nőies arcza van. Tegnapig a többivel együtt kitünően
teljesítette a kötelességét, nem volt soha semmi panasz ellene,
Jágerszki épen olyan derék honvéd volt, mint a többi, a ki itt most
körülöttem áll. Tegnap délután egyszerre eltünt Jágerszki. Keresték, nem
volt sehol. Az eltünését bejelentették, a jelentés ment a századoshoz,
onnan az ezredeshez, onnan a brigádhoz, onnan a hadosztályhoz. Ott
elkönyvelték, hogy Jágerszki eltünt.
Tegnap este megjött Jágerszki, női ruhában.
A nélkül, hogy bárki bármiféle parancsot vagy megbízást adott volna
neki, Jágerszki tegnap délben elment Bobowa faluba, ott megszerezte egy
parasztasszony ruháját, magára vette, és a sötétség beálltával nagy
kerülővel átment az orosz fronton az orosz hadállások mögé egy faluba és
ott fogyatékos lengyel tudományával végig kikérdezte a
parasztasszonyokat mindenről, a mi érdekelhette. Orosz katonák jöttek
oda az asszonyok közé, évődtek velük, az orosz nem vehette észre, hogy
Jágerszki rosszul beszél lengyelül, vele is beszédbe ereszkedett. Igen
sok értékes hírt tudott meg tőle a honvéd, aztán, mikor este lett és a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 07
  • Parts
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 01
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1973
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 02
    Total number of words is 4168
    Total number of unique words is 1969
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.2 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 03
    Total number of words is 4203
    Total number of unique words is 1858
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 04
    Total number of words is 4154
    Total number of unique words is 2005
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 05
    Total number of words is 3973
    Total number of unique words is 2051
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 06
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1909
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 07
    Total number of words is 4219
    Total number of unique words is 1800
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 08
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1901
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 09
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 1788
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 10
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1869
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 11
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1960
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 12
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1881
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 13
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1860
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 14
    Total number of words is 3919
    Total number of unique words is 1985
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1909
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 16
    Total number of words is 4161
    Total number of unique words is 2003
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 17
    Total number of words is 4035
    Total number of unique words is 1948
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 18
    Total number of words is 4138
    Total number of unique words is 1977
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.6 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 19
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1974
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 20
    Total number of words is 4145
    Total number of unique words is 1961
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 21
    Total number of words is 4092
    Total number of unique words is 1937
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 22
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1888
    31.4 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 23
    Total number of words is 4238
    Total number of unique words is 1855
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 24
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 2034
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 25
    Total number of words is 4474
    Total number of unique words is 2081
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 26
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1955
    27.6 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    44.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy haditudósító emlékei : 1914 november - 1915 november - 27
    Total number of words is 436
    Total number of unique words is 290
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.