Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet - 06

A szüretet nem is érem itthon,
Nem is lehetsz te nekem galambom.
Itt a szüret, nem is esik távol,
Távol esem én az én falumtól.
Boszniába, hej, ott is lesz szüret.
Vér folyik ott a piros bor helyett.
(_Balavásár_.)

54.
Hej de szépen muzsikálnak
Szeredába egy bakának.
A bajonét lábát veri,
Gyenge karja lányt öleli.
Hej de szépen hegedülnek,
Szeredába egy tüzérnek.
Kurta kés a lábát veri,
Gyenge karja lányt öleli.
Hej de szépen zongorálnak
Szeredába egy huszárnak.
Fényes kardja lábát veri,
Karja kisasszonyt öleli.
(_Nyárád-Szentanna_.)

55.
Kivirágzott a tordai nagy erdő,
Sárgarigó lakja harminczkettő.
Sárgarigó, aranyos a tolla;
Holnap lesz a berukkolás napja.
A körtefa fehéret virágzik,
Kis pejlovam alattam czikázik.
Czikázz, lovam, czikázz utoljára!
Holnap megyünk nagy Németországba.
Jaj, Istenem, hogy kell nekem megszokni,
Hogy kell nekem német kis lányt szeretni.
Ha ölelem, karjaim elállnak,
Ha csókolom, könnyeim hullanak.
(_Szentmihályfalva_.)

56.
A huszárkatona mikor masirodzik,
Felűl a lovára s vígan szivarodzik.
A bakakatona, mikor masirodzik,
Fűzi a bakkancsát, nagyot káromkodik.
(_Havadtő_.)

57.
Huszárgyerek nem eszik vacsorát,
Csárda előtt nyergeli a lovát;
Csárda előtt ül fel a lovára,
Búcsucsókot rak a babájára.
Korcsmárosné, bort ebb’ az itczébe!
Köpenyegem hagyom itten érte.
S hogyha ki nem vátom szombat este,
Tűzze fel a csárda tetejére.
(_Bölön_.)

58.
Huszárgyerek szereti a tánczot,
Az oldalán csergeti a kardot.
De még szebben szól a sarkantyuja.
Ferencz Jóska mondva csináltatta.
A városban szépen muzsikálnak.
A huszárok szépen sorba állnak.
Mindeniknek ott van a babája,
Csak én vagyok elhagyatott árva.
Szépen szól a császár trombitája,
De még szebben járja lovam lába.
S aczélpatkó, selyemnyereg rajta,
Gyenge testem szépen illik rája.
(_Bordos_.)

59.
Szüret után van az idő,
Házasodni kéne,
Férjhez mennék, édesanyám,
Ha valaki kérne.
Az a legény, kit szerettem,
Elment katonának.
Ha hazajön, tudom szebbet
Választ babájának.
(_Balavásár_.)

60.
Kaszárnya, kaszárnya,
Nem az Isten háza.
Hosszu asztal közepében,
Levelem van írva.
Anyám, édes anyám,
Nézd meg levelemet.
De ne lásd meg levelemben
Forró könnyeimet.
(_Maros-Ludas_.)

61.
Raportra jártam a kapitány urnál,
Hogy az este megkéstem a babámnál.
Jelentettem: elmúlt már kilencz óra,
Mert a babám vállamra volt borúlva.
(_Szováta_.)

62.
Katonaság az életem,
Jobb vállamon a fegyverem.
Mikor én azt megzërgetem,
Egész világ sirat engem.
Katonaság az életem,
Komisz kenyér az ételem.
Én mikor azt megkóstolom.
Könnyeimmel meg is sózom.
(_Maros-Csucs_.)

63.
Megsárgútam, mint a nyárfa levele,
Megsárgitott a komisznak a bele.
Egy fél komisz, egy sajka lé,
Jár ki naponta.
Ne csodálkozz, ha el vagyok…
Ha el vagyok hervadva.
Én is vótam az egyesbe bezárva,
Rajtam is vót a bilincsnek az ága.
Derekajam, fővánkosom
Csak egy szál deszka…
Ne csodálkozz, ha el vagyok,
Ha el vagyok hervadva.
(_Balavásár_.)

64.
A makfalvi torony tetejében,
Két galamb ül tiszta feketében.
Szárnya alatt vagyon egy bús levél,
Mind katona a makfalvi legény.
(_Sóvárad_.)

65.
Végigmentem csernoviczi nagy utczán,
Hátranézek, jön utánam egy kis lány.
Alig lépik le a fődre,
Ojan kevéj, ojan büszke.
Lidiladi huszár a szeretője.
(_Tarcsafalva_.)

66.
Katona vagyok, nyírják a hajamat,
Szász-Meggyesen láncsozzák a lovamat.
Szász-Meggyesen lancsozzák a lovamat,
Otthon más öleli a galambomat.
(_Balavásár_.)

67.
Boszniában megperdintik a dobot,
Kiadják a kemény parancsolatot:
Minden legény fogjon fegyvert kezébe,
Masirozzék Bosznaország széjibe.
Én is épen indulófélbe vagyok,
Sírnak értem, sírnak másér’ a lányok.
Ne sírjatok, ne sírjatok, leányok,
Babátoknál drágább legyen hazátok.
(_Balavásár_.)

68.
Októbernek tizenkettedikére,
Felsütött a nap a Boszna mezőre.
Boszna mező vérrel vagyon befestve,
Még a jajszó sem hallik ki belőle.
Süjedjen el Boszna mező örökre,
Csak a rózsám jöhessen ki belőle.
(_Nagy-Solymos_.)

69.
Boszniából most indul ki a hajó,
Tetejébe nemzetiszél lobogó.
Két oldala fehérre van meszelve,
Szabadságos katonák ülnek benne.
Kapitány úr, vezesse jól a hajót,
S Nagy-Enyednek tartsa a direkcziót.
(_Csombord_.)

70.
Ezredes úr kiadta a parancsot,
Székely fiú faszoljon új bakancsot.
A talpára negyven szeget veressen,
A sarkára aczélpatkót üttessen.
(_Nyárád-Szentanna_.)

71.
Kapitány úr tegnap tartott raportot,
Meg is kaptam tőle a harmincz napot.
Tiz nap egyes, husz kaszárnya áristom,
Harmincz napig nem láthatlak galambom.
Isten veled czugszfürerem, káplárom,
Mer én immár több haptákot nem állok,
Állottam én három évig eleget,
Rogyassa az Isten rátok az eget.
(_Koronka_.)

72.
Este kezdtem a lovamat nyergelni,
Reggelig tart, hej de reggelig tart
A szerszámot rárakni.
Csillag ragyog lovam fején, nem kantár,
Nem is legény, hej de nem is legény
Ki lányok után nem jár.
(_Rigmány_.)

73.
Az én lovam világos pej,
Komisz nyereg rajta;
Ha felülök a hátára,
Beugratok kocsmáros udvarába.
Parancsolok kocsmárosné
Lujza nevü lányának:
Kilencz itcze jó bort hozzon
Ennek a szép szabadságos huszárnak.
Az én lovam tiszta fehér,
De komisz nyereg rajta.
Ha felülök a hátára,
De beugratok babám udvarába;
Parancsolom a babámnak,
Ej, haj! szeretőmnek, magának:
Gyujtson gyertyát, vessen ágyat,
Ennek a szép szabadságos huszárnak.
Az én lovam sötétszürke,
Komisz nyereg rajta.
Ha felülök a hátára,
Beugratok százados udvarára.
Százados úr káromkodik:
Ej, haj! hamisan jár a lova…
Mert nem tudja aztat százados uram,
Hogy az éjjel a babámmal mulattam.
(_Balavásár_.)

74.
Az én lovam törökországi fakó,
Azt sem tudom, rajta van-e a patkó?
Azon kérem a kovácsot, nézze meg:
Lovam lábát egy szeggel szegezze meg.
Az én lovam a kapuba enyeleg.
Azt sem tudom, rajta van-e a nyereg?
Azon kérem a kocsist, hogy nézze meg:
Lovam hátán rajta van-e a nyereg?
Míg a kocsis a lovamat nyergeli,
Addig rózsám a piros bort mézeli.
Míg a kovács a lovamat vasalja,
Addig rózsám a zsebkendőm kivarrja.
(_Szent-István_.)

75.
A tordai nagy hegy alatt,
Gyöngyvirág virágzik,
Oda jár egy ménes huszár,
Ottan kariázik.
Ne kariázz,[12] magyar huszár!
Mert leesel róla,
Nincsen itt az édesanyád,
A ki megsirasson.
(_Szentmihályfalva_.)

76.
A meggyesi Czenkoldalon[13]
Rózsafa virágzik.
Két szép magyar Miklóshuszár
Rajta masirozik.
Ne masirozz Miklóshuszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt az édesanyja,
A ki megsirassa.
Ne sirasson engem senki!
Jól vagyok tanítva:
Sem kerdájba,[14] sem lófsrittba[15]
Le nem esem róla.
Ne sirasson engem senki!
Jól vagyok teremtve:
Mint a buza a jó földbe
Belegyökeredzve.
(_Maros-Décse_.)

77.
Tizenkét esztendős leány
Megyen a regement után.
Azt kérdi a főkapitány:
»Hova méssz te barna kis lány?«
»Megyek a regement után,
Ott van nekem a szép bátyám.
Ha még egyszer megláthatnám,
Szivem rejtekibe zárnám.«
Édes bátyám a katona,
Ugy megyen az uton sírva,
S ugy megyen az uton sírva
Mint az idő beborulva.
S megyen az utczán lefelé
Senki se mondja: »Jere bé«!
Ha valaki azt mondaná,
A jó Isten megáldaná.
(_Magyar-Lapád_.)

78.
Ejnye kis lány de viseltes a ruhád!
Talán bizon este későn veszed rád?
Akkor biz én, mert katona a babám,
Nappal tanul, este későn jő hozzám.
(_Nyárád-Szentanna_.)

79.
Kerek levele vagyon a dohánnak,
Három szeretője van a bakának.
Leszakítom hej! a dohán kerek levelét,
Elszeretem a baka szeretőjét.
Csipkés levele vagyon a szőlőnek,
Három szeretője van a tüzérnek.
Leszakítom hej! a szőlő csipkés levelét,
Elszeretem a tüzér szeretőjét.
(_Csekelaka_.)

80.
Nyárád vize lefelé kanyarodik,
Magyar huszár a mellett maséródzik.
Maséródzék, úgy vigyázzon magára,
A szerelem ne álljon az utjába.
(_Hidvég_.)

81.
Szegény legény, magyar baka,
Hány esztendős lehettél,
Mikor engem, mikor engem
Szeretgetni kezdettél?
Tizenkilencz, tizenkilencz,
Háromnegyed meg egy fél…
Szegény legény, ilyenformán
Husz esztendős lehettél.
(_Kelementelke_.)

82.
A bosznyai szénafübe
Az én rózsám le van ülve.
Mind azt mondja: »Jere ide,
Ülj le ide az ölembe.
Hogy mondjam meg beszédemet:
Három esztendeig várj meg.«
Három esztendeig várom,
Míg is ő lesz az én párom.
Három falu s hat határ
Csak egy a mi szivünk már.
Kérjed Istent, kérem én is,
Hogy legyünk egymásé mi is.
(_Csombord_.)

83.
Most jöttem, most jöttem
Szeben városából.
Lehullott a patkó
A lovam lábáról.
Csak egy maradt rajta,
Az es kotyog vala,
Kovácslegény, jó barátom,
Igazítson rajta!
Ha megigazítsa.
Ugy megigazítsa:
Fügefa levelét,
Bimbót lerúghassa.
(_Martonos_.)

84.
Nagyszebeni brigáda,
Oda vagyok bezárva,
Gyere babám váltsál ki,
Ne hagyj el a nagyszebeni brigadeba hervadni.
Kiváltlak én, ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni.
Eladom a zsebkendőmet,
Kiváltom a nagyszebeni brigádból a szeretőmet.
(_Szent-Erzsébet_.)

85.
A Küküllő két oldala de sáros,
Ott ferednek a gyócsinges huszárok.
Édes anyám, én is ojan, ojan gyócsinget veszek,
Tudom, én is gyócsinges huszár leszek.
(_Várfalva_.)

86.
Mezőségen lakik anyám,
Nincsen fája, nincs hamuja.
Mivel gunyám megszapulja,
Ad a császár nékem gunyát,
Feketeszőrü paripát,
Oldalamra fényes kardját.
(_Magyar-Becze_.)

87.
A tüzérnek jó ágyu kell, jó fegyver,
Ugy megyen ő a csatába jó kedvvel.
Nem bánja, ha térgyig is megy a vérbe,
Nem számítja, van-e Isten az égbe?
(_Nagy-Kend_.)

88.
Ez a boglya de görbe,
Ez a kis lány de büszke.
Azért büszke, me szőke,
Szabadságos Fridrikhuszár annak a szeretője.
Ez a kis lány azt hiszi:
Hogy a huszár elveszi.
Ne hidd kis lány előre,
Nem teszik a menyasszonyi koszorút a fejedre.
(_Szent-Erzsébet_.)

89.
A parajdi nagy toronyba
Kilenczet ütött az óra.
Én is arra jöttem, mentem el
Szivem arra keseredett el.
Hogy én Miklóshuszár lettem,
Sirat engem a kedvesem.
Ne sirass édes kedvesem,
Fáj a szivem keservesen.
(_Parajd_.)

90.
Ez a templomutcza
Végig piros rózsa,
Arra jár az én galambom,
Mind leszakasztotta.
Szakítsd babám szakítsd!
Nekem bokrétába.
Jól illik az a bakának
Gyászos csákójába.
(_Kis-Solymos_.)

91.
Édesanyám mi zörög a zsebébe?
Ha dió van, adjon nekem belőle;
Ugysem eszem sokáig a dióját,
Puczolom a Ferencz József pej lovát.
Édesanyám mi vagyon a zsebébe?
Ha kenyér van, adjon nekem belőle;
Ugysem eszem sokáig a kenyerét,
Puczolom a Ferencz Jóska fegyverét.
Átalmentem madarasi nagy hídon,
Piros szalag lobogott a csákómon.
Piros szalagomra rá vagyon írva:
Három évig leszek, babám, katona.
(_Baczka-Madaras_.)

92.
Kurta a bakkancsom szára,
Fáj benne a lábam szára.
Kérem a regementsusztert…
Csinálja meg mára.
Csinálja meg mára,
Alkonyat tájára,
Ordináncznak el kell menni
Törvény parancsára.
Bizony nem csinálja,
Megyek ordinánczra,
Nem baj az, hogy egy kicsikét
Kurta is a szára.
Suszter uram, kérem,
Csinálja meg szépen.
Megfizetem a mit kiván
Ugyanazonképen.
Csinálja meg mára,
Alkonyat tájára.
Vizitába kell hogy menjek,
Rózsám ablakára.
És meg is csinálta,
Hosszú már a szára.
Könnyen megyek, nem fáj benne
Már a lábam szára.
(_Nyárád-Szentanna_.)

93.
Magasan repül a daru
Kiáltja:
Nem kell már a regimentnek
Katona.
Ó, te daru, aranyos legyen a szád,
Ha te ezt igazán kiáltanád.
(_Rigmány_.)

94.
Hogyha meg nem nőttem,
A mér kicsiny vagyok,
Mégis kilencz szép lány,
Szeretőt tarthatok.
De a tizediktől
Már el vagyok zárva,
Abba a nagy ákosfalvi
Csendőrkaszárnyába.
(_Nyárád-Cserefalva_.)

95.
Édesanyám mikor szült volt,
Fekete gyászba takart volt.
Mikor takart gyászruhába,
Takart volna parázsába.
Jobb lett volna nem születni,
Mintsem annyi búval érni,
Búval élni világomat,
Bánattal töltöm napomat.
Bánat járja víg szivëmet,
Keserüség életëmet.
Jobb lett volna, kis koromba
Zártak volna koporsóba.
(_Szent-Háromság_.)

96.
Őrmester úr! az áldóját magának!
Mért eszi meg sürüjét a zupának?
Mit eszik meg az a szegény reguta,
Kinek hátra harminczhárom hónapja.
(_Parajd_.)

97.
A kaszárnya kapuba,
Kiállott egy kis lányka.
Apró diót rëcsëgtet,
S engem babám këcsëgtet.
Ne këcsëgtess engemet,
Csak az ellenségemet,
Tudom az is megbánja,
Haláláig siratja.
Nem hajlok a szavára,
Nem leszek a babája.
Hogy maig is az voltam,
Százezerszer megbántam.
(_Tordátfalva_.)

98.
Zörög a kocsi a fagyon nagyon,
Nem tudom, hol lakik a galambom;
Itt, itt lakik ebb’ a nagy utczába,
Piros rózsa nyilik ablakába.
Lehullott a rózsafa levele,
Árván maradt ennek a vesszeje!
Lehullott az arczám pirossága,
Ha visszatérsz, nem ismersz reája.
(_Szováta_.)

99.
Azon a nyári écczakán
Ragyog a csillag igazán.
De már nekem h’jába ragyog,
Magyarország szélén vagyok,
Fészket rakok egy ficzfára,
Árva gerlicze módjára.
Ha megkérdi, hogy ki rakta?
Azt egy szegény legény rakta,
Ki hazáját rég elhagyta.
(_Miriszló_.)

100.
Kis pejlovam nyeritez a csatába,
Mer’ a lábát éles golyó találta.
Szállj le, huszár, vedd le róla nyergedet;
Gyenge lába pejlovadnak,
Nem bír többé tégedet.
(_Maros-Décse_.)

101.
Az enyedi hegy alatt, hegy alatt,
Vasalják a keselylábu lovamat.
Mig a keselylábu lovam vasalják,
A szeretőm, a szeretőm a kantinban csókolják.
(_Maros-Décse_.)

102.
Kapitány úr számoljunk a mondurral,
Ne gondojja, hogy elviszem magammal.
Nem kell nekem, csuhajja,
Komisz mondur, csak extra.
Itt hagyom, hogy viselje a reguta.
Az egyesbe de kemények az ágyak,
Keményebbek mint galambom tenálad.
Derekajam, fejvánkosom,
Csak egy szál deszka.
Bár én inkább nálad maradtam volna.
Vasas ajtó, hujjon le rólad a zár,
Hogy lehessek még egyszer szabad madár.
Szabad madár csak ugy lehetsz,
Kedves galambom,
Ha kitelik ez a néhány bús napom.
(_Gyalakuta_.)

103.
Udvarhelyi börtönajtó de sárga,
Oda voltam hat hónapig bezárva;
Körül sárga, a belseje fekete,
Hej! Örök Isten szabadíts ki belőle.
(_Szováta_.)

104.
Lám, nem vagyok szép,
Csak a szemem fekete,
Nem vagyok a zöld erdőben remege,
Sem remege, sem a fának reczés levele:
Schönfeld-baka vagyok,
Sirathatsz minden este.
(_Parajd_.)

105.
Kapitány úr azt mondja a huszárnak:
»Édes fiam, maradj vissza zupásnak;
Három csillagot kapsz a gallérodra,
Harmincz legény hallgat a komendódra.«
»Kapitány úr, köszönöm a jóságát,
Adja másnak mind a három csillagát.
Mer’ én azér’ a babámat nem hagyom,
Kökényszeme az én legszebb csillagom.«
(_Szent-István_.)

106.
Állj meg rózsám, hogy kérdjem meg:
Hogyha elméssz, hol kaplak meg?
Magyarország közepébe
Egy kaszárnya van építve.
Abba vannak a legények,
Abba búsulnak szegények.
Kihajlottak az ablakba,
Rózsa nyilik csákójukba.
Rózsa nyilik, szegfü hajlik,
Édesanyám szava hallik.
Mi haszna, ha szavát hallom,
Ha hazámba nem lakhatom.
(_Parajd_.)

107.
Végigmentem a gyufagyár udvarán,
Betekinték az iroda ablakán.
Most írják a szabadságos levelet.
Parajd közül kihuzatom nevemet.
Távol vagyon a két csillag egymástól,
Én is távol vagyok az én babámtól.
Közel lesz még a két csillag egymáshoz.
Én is közel leszek az én babámhoz.
(_Parajd_.)

108.
Fényes csillag, de régen hogy utadzol,
Nem találod a babámat valahol?
Vaj találtam Németország szélibe,
Zöld pázsitra le vagyon heveredve.
Teli pohár a kezébe, köszönti,
Gyenge karja derekamat öleli.
Ugy megölel, eltaszítni nem tudom.
Az én babám gyenge karja liliom.
(_Parajd_.)

109.
Vásárhelyre megérkezett a kocsi.
Öreg bakák nagy örömmel szállnak ki,
Öreg baka a babáját öleli,
A reguta könnyes szemit töröli.
(_Bordos_.)

110.
Kapitány úr, kapitány úr, antrétolja[16] századját,
Névről névre szólítsa a huszárját;
Álljon elé, ki kilenczvennégybeli,
Kapitány úr szabadságra ereszti.
Lépjen hátra, ki kilenczvenötbeli.
Kapitány úr komisz faszolni küldi.
(_Parajd_.)

111.
Kapitány ur kiadta a parancsot:
Minden legény viselhet már kalapot.
Kalapjában szabadságos virágot,
Hogy sirjanak a brassai leányok.
(_Bölön_.)

112.
Brassó, Szentgyörgy hegyek közt van szorítva,
Ott fekszik az első század lógerba.
Leng a zászló a kaszárnya tetején,
Most várja a szabadságát sok legény.
Magyar huszár kihajlik a nyeregből,
S csókot kér a régi szeretőjétől:
Adj egy csókot kis angyalom, az útra,
Isten tudja, látjuk egymást valaha.
Magyar huszár, ha igazán szeretnél,
Magad mellé a nyeregbe ültetnél.
Gyenge vagy még kedves rózsám, a lóra,
Tánczol a ló, könnyen leesel róla.
(_Maros-Csucs_.)

113.
Ágas, bogas a diófa teteje,
Csiki kis lány a maga szeretője.
Csiki kis lány mit viszel a kosárba?
Orvosságot viszek én a csatába.
Mert ellőtte szeretőm a jobb kezét,
Hogyha lehet, gyógyítsam be a sebét.
(_Parajd_.)

114.
Szeben mellett van egy magas eperfa,
Alatta fekszik egy legény meghalva.
Anyja helyett sirassa egy magyar lány,
Még az ég is gyöngyharmatot hullat rá.
(_Szováta_.)

115.
Áldott nap mikoron feljösz,
Tordátfalva fölé eljösz,
Szállj az anyám ablakára,
Az apámnak kapujára.
Velenczén vagyok meghalva,
Ott nyugszom én egy mély sírba.
Fejemnél nincsen sirkövem,
Igy hát ne is keress engem.
Velencze már az én hazám,
Isten hozzád apám s anyám.
(_Tordátfalva_.)

116.
Édesanya levelet ír
Katona fiának:
ȃdes fiam, jere haza,
Halálomra vagyok.«
Kapitány úr visszaírja
Az édesanyának:
»Édesanya, ne várd h’jába
Katona fiadat,
A brassai kaszárnyában
Nyergeli a lovat.«
(_Sóvárad_.)

117.
Jaj Istenem, be víg voltam ezelőtt,
Míg a babám járt el a kapum előtt.
De már most hogy bevettek katonának,
Nem mulik el szivemről a búbánat.
Kedves babám, térjél vissza utadról,
Gondoskodjál a két kicsi árvádról.
Visszatérnék jó babám, de nem lehet,
Itt vagyon a főkapitány, nem ereszt.
Arra kérem a főkapitány urat;
Adjon nekem hat napi szabadságot,
Hogy lássam meg a két kicsi árvámat.
(_Balavásár_.)

118.
Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Nincsen párja a kettős huszárnak;
Ha bémegy a brassói csárdába,
Kilencz kis lány borul a nyakába.
Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének.
Mert a kis lány befonja a haját,
Fújja a szél piros pántlikáját.
Szárnya, szárnya, szárnya a gólyának,
Jobb a menyecskének, mint a lánynak.
Mert a kis lány csinosítsa magát,
A menyecske jól éli világát.
(_Hidvég_.)

119.
Nem vagyok én kapitány
Reczecze.
Nem járok én paripán
Reczecze.
Honvédbaka vagyok én
Reczecze.
Gyalog masirozok én
Reczecze.
El kell menni messzire
Reczecze.
Bosznaország szélire
Reczecze.
Ott fujják már a marsot
Reczecze,
Ott verik a rézdobot
Reczecze.
(_Etéd_.)

120.
Ha benyitom István kórház kapuját,
Már a portás mutatja az irodát.
»Nézze kérem itt írják be a nevét,
Babilonban[17] készítik a fekhelyét.«
Ha benyitom »É« babilon ajtaját,
Minden beteg felém fordítsa arczát.
Kiváncsian kérdezgetik: mi bajom?
Fáj a szivem, én azt ki sem mondhatom.
István kórház veresre van kifestve,
De sok kis lány sírva néz ki belőle.
Nézz fel, babám, az első emeletre,
Három hete hogy szenvedek idebe.
Halálmadár száll a kórház falára,
Kihal innen valaki nemsokára.
Én halok ki, mert én vagyok az árva,
Ki vagyok a babám szívéből zárva.
Doktor uram, adjon Isten jó napot,
Adjon Isten, barna fiam mi bajod?
Doktor uram, az volna a kérésem,
A kórházból a babámat kikérem.
Adnék érte száz forintot ezüstbe,
Ha a babám nem szenvedne idebe.
Szenvedett már huszonnégy nap eleget,
Ereszsze ki doktor uram, ha lehet.
Doktor uram, az istenit magának,
Egye meg a rosszát is a zupának.
Ettem én már huszonnégy nap eleget,
Ereszszen ki doktor uram, ha lehet.
Sárga vagyok, mint a sárga falevél,
Megsárgított a kórházi rozskenyér.
Két kis czipót, meg főzeléket kaptam,
Jaj Istenem, de is elsoványodtam.
Felszántom az István kórház udvarát,
Vetek bele piros pünkösti rózsát.
Vetek szegfűt, vetek rózsát, ibolyát,
Minden doktor szakaszszon le egyformát.
Nyócz óra van, csengetnek a betegnek,
Én már többé a műtőre nem megyek.
Elbucsuzom fütől, fától, virágtól,
Utoljára még a kedves babámtól.
(_Balavásár_.)

121.
Öreg boka, ha kitőti idejét,
Zsebre vágja szabadságos kis könyvét.
Kevén mondja a városi leánnak,
Czivilbe még csizmámba se huználak.
(_Szováta_.)

122.
Sárgarigó szépen fütyöl hajnalra,
Sitzer-baka az ágyába hallgassa.
Kelj fel, baka, resztungodat felszedni,
Reggel hat órakor ki kell rukkolni.
Zöld leveles selyem kendőm kivarrva,
Boldog voltam míg nem várt senki haza.
De mióta hallgatok a barna kis lány szavára,
Fogoly vagyok, galiczkába bezárva.
A galiczka s a szerelem, csak én vagyok a rabja,
De az, a kit én szerettem, nem hallgat a szavamra.
De mióta hallgatok az édesanyám szavára,
Szabad lelkem, mint a madár, levegőben fennjárva.
(_Tarcsafalva_.)

123.
Este van már, késő este.
Elfujták már a strájfat,
Szegény baka, Svicczer baka
A kapuba sétálgat.
Édes anyám, kedves anyám,
Engedjél ki hozzája.
Fáj a szivem, szegény szívem,
Majd meghasad utána.
Hadd el lányom, kedves lányom,
Ráérsz te még kimenni.
Ráérsz te még, ráérsz te még
Svicczer-bakát szeretni.
(_Martonos_.)

124.
Édesanyám, édesanyám,
Addig élem világom:
Mig a baka, Svicczer-baka,
Sötétben jár utánam.
Svicczer-baka eltökélte magába:
Hosszúcsövü fegyvere lesz halála.
Elévette hosszúcsövü fegyverét,
Szegény baka avval lőtte meg szivét.
Sírja körül, köröskörül
Tejes szegfü, ibolya.
Közepébe egy húsz éves
Svicczer baka meghalva.
(_Martonos_.)

125.
Egy vasárnap reggelére,
Kossuth érkezik Hévizre.
Kánokiné udvarába,
Egy oláh tüzet kiálta.
Trombitaszó megriana,
Mindenfelé jajszó vala.
Ötvennégyen elhullának,
Mind es vérbe borulának.
Estve szekerekre rakták,
Fülöp hegyre kihordozták.
Fülöp hegye gyásznak helye,
Verestoronyig ment híre.
(_Héviz_.)


IV. GÚNYDALOK.

1.
Hejjé, hujja, papiros!
Szép a leány, ha piros,
Van pántlikája csokros,
Három német forintos.
Ha szegény vagy, ne oda,
Gazdag legény kell oda.
Szegény legény nem nézi,
Gazdag legény nem veszi,
Ott a vénség megöli.
(_Szent-Gericze_.)

2.
A mostani leányok csak úgy tesznek:
Bótba mennek és pirosítót vesznek;
Bemázolják az arczukat pirosra
S hopprongyosan kimennek az utczára.
A mostani leányok csak úgy tesznek:
Bótba mennek s egy kiló lisztet vesznek;
Abból sütnek czukros süteményt,
Avval várják a sok szép legényt.
Nem kell hinni a mostani világnak:
Sem asszonynak, sem pedig a leánynak,
Mert a mostani menyecske. Hej!
Szép az ura s mégis legényt szeretne.
(_Szováta_.)

3.
Két széjje van a hullámzó Marosnak,
Nincsen párja a mostani kis lánynak,
Ide tekint, oda tekint az utczán,
Három kiló festék van a pofáján.
(_Balavásár_.)

4.
Ha Lapádan Maras volna,
Közepibe piacz volna;
Én árulnék pirasítót,
Leányoknak ifijitót,
Legényeknek balanditót.
(_Magyar-Becze_.)

5.
Kék a szemed, nem fekete,
Már a papné kifestette,
Hogy a mester ne szeresse.
Kék a szemed, nem fekete,
Ki a fene ne szeretne!
Kék a szemed szökjék ki,
A másikat verjék ki.
Kék a szemed lenvirág,
Azért szeret a világ.
Kék a szemed taplót gyújt
Azér’ szeretlek én úgy.
(_Magyar-Becze_.)

6.
Haragusznak rám a lányok,
Azt gondolják, értek vágyok.
Pedig mintsáb értök vágyakoznám,
Inkább hideg vizet innám. Ihajja.
(_Nyárád-Szentanna_.)

7.
Czifra leány a tornáczba.
Várja, hogy vigyék a tánczba.
Karton fersing vagyon rajta,
Szennyes a pendejj alatta.
(_Balavásár_.)

8.
Itt a lányok ojan czifrák,
A fazékot ki se mossák;
A kutyával kinyalassák
S a karóba kiaggassák.
(_Szent-Demeter_.)

9.
Hejj kisasszony, kisasszony,
Hej be rég hogy kisasszony.
Immár ideje vóna,
Ha főkötője vóna.
Megnőtt már a csicsike,
Lehetne már kicsike.
(_Szent-Demeter_.)

10.
Jó a földje héderfái határnak,
Ott a lányok úri gunyába járnak;
De egynémely czúgos czipőbe is jár,
Mintha úr vóna az apja úgy ágál.
(_Héderfája_.)

11.
A bordosi hires lányok úgy tesznek: