Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet - 02

benső kapcsolatokat érzékeltető folytonosságban állítja szemünk elé a
nép lelke megnyilatkozásainak különböző phasisait.
Végül egy nehány népmesét is csatolok e gyűjteményhez. Ezeket minden
kihagyás, toldás vagy átalakítás nélkül úgy közlöm, miként a mesélő
ajkáról feljegyeztem, mert ha az ősi felfogás, hit és nyelvezet ezen
legfontosabb forrásain változtatunk, önmagunkat csaljuk meg.
Híven az elvhez a tájszólást is megtartottam s lehetőleg jelzem.
Ne ütközzünk meg azonban azon, ha e mesék valamelyikében egy-egy ismert
s más magyar mesében is előforduló vonással találkozunk. Lehet
egyik-másik typus vagy mesehelyzet ismert, de van e mesékben sok
eredeti, új felfogás; szerkezetük pedig jellemző, sajátos.
Ennyit tartottam szükségesnek tájékoztatóul e kötet élére iktatni. A mit
végeztem, lelkem és erőm legjavának odaadásával végeztem, hálás
elismeréssel azok iránt, a kik e tevékenységre módot nyujtottak.
Déva, 1904. május hó 8-án.
_Mailand Oszkár_.


BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.

1. Szőcs Mári.
_A)_
O de hideg, nedves idő,
Hó esik-e, vagy az eső?
Hó sem esik, eső sem hull,
Az én kedvem csak elborul.
»Elmenyek én édesanyám,
Elteszi-e a vacsorám?
El is teszem a vacsorád,
Éjféléig várok is rád.«
Este, este, hét az óra
Szőcs Mári megy a fonóba,
Azér menyen a fonóba
Hogy fonjon szemborítóra.
»Máris! Máris! te vagy-e az?
Olyan könnyen hova ballagsz?
Elbúcsuztál az anyádtól
Szülő, növelő dajkádtól?«
»Elbúcsuztam, kérve jöttem,
Szivességét megköszöntem;
El is teszi a vacsorám,
Várni is fog éjfélig rám.«
»Reád ugyan hiába vár,
Enyimnek kell lenned immár;
Ne siess úgy a fonóba,
Állj meg, állj meg csak egy szóra!«
»Egy szóra sem állhatok meg,
Mert a tied nem lehetek.
Egy szó annyi legyen, mint száz
Énutánam hiába vársz.«
Este, este, tiz az óra,
Piros vér hull a friss hóra.
Odavan a Szőcsné lánya,
Jaj de hideg a párnája.
»Lányom, lányom, édes lányom!
Elhervasztott virágszálom,
Te elmentél a fonóba,
Hogy fonjál szemborítóra.«
»Csillag voltam, lefutottam,
Rózsa voltam elhullottam.
Az én éltem kimulása
Egész falu busulása.
A leányok hófehérbe,
A legények feketébe,
Ugy visznek a menyegzőre,
A nagy-kendi temetőbe;
Ott van az én ágyam vetve,
Ott leszek én eltemetve.«
(_Balavásár_.)
_B)_
Este, este, hét az óra,
Szőcs Mári megy a fonóba.
»Mari Mari, te vagy-e az?
Oly könnyedén hova ballagsz?
Elbúcsuztál az anyádtól,
Szülő nevelő dajkádtól?«
»Elbúcsuztam, kérve jöttem,
Szivességét megköszöntem.
El is tette a vacsorám,
Éjfélig is fog várni rám.«
»Utánad mind hiába vár,
Az enyimnek kell lenned már!«
Este, este, tiz az óra,
Piros vér hull a friss hóra.
Odavan a Szőcsné jánya,
Jaj de hideg a párnája.
Jányom, jányom, édes jányom!
Leszakasztott virágszálom.
Te elmentél a fonóba,
Hogy fonjál szemborítóra.
A leányok hófehérbe
A legények feketébe
Kisérnek a menyegzőre,
A csombordi temetőbe.
(_Magyar-Lapád_.)

2. A sólyom.
Odvas fenyőfának hajlik három ága,
Egyik ága hajlik bé Törökországba;
A másika hajlik kis Lengyelországba,
A harmadik hajlik hires Topliczára.
Hej! a fülemile oda járogata,
Gyenge ágaira fészket rakosgata.
Az átkozott sólyom észre kezdé venni
Gyenge fészkecskéjét széjjel kezdé szedni.
Várd meg sólyom, várd meg, hidd meg ha megkaplak,
Hidd meg, ha megkaplak, halálig kinozlak.
A Selyemmezőben a búzapiaczon
Sok jó barátimmal karóba rakatlak,
Gyenge apró csontod verembe hányatom,
Czifra apró tollad széllel elfúvatom.
(_Martonos_.)

3. Az árva.
Kiződült a diófa,
Elterült árnyéka.
Három árva ül alatta,
A nagyobbik mind azt mondja:
»Öljük meg a kisebbiket.«
»Édes bátyám, ha megöltek,
Vegyétek ki a szivemet,
Mossátok meg ürmös borba’,
Takarjátok lenruhába,
Szegezzétek kapufára,
Vegyen minden példát róla:
Hogy jár az árváknak dolga.«
(_Miriszló_.)

4. Az eleven lány.
»Szagos a rozmarin,
Földre hajlott ága,
Gyere kis angyalom,
Üljünk az árnyékába.«
»Nem megyek, nem fekszem,
Rozmarint árnyékába,
Eltörik a szoknyám,
Fehér vasalt ruhám.«
. . . . . . . .
. . . . . . . .
»Édesanyám voltál,
Mért nem tanítottál?
Gyenge vessző voltam,
Mért nem hajlítottál?
Hajlítottál volna;
Meghajlottam volna:
Erre az életre,
A komisz életre,
Nem jutottam volna.«
(_Szt.-Mihályfalva_.)

5. Szilágyi Mózes.
Jaj, de keskeny a Víz-utcza,
Szilágyi Mózsi bejárta.
Az apját meglátogatta.
Azt nem is jó szivből tette,
Mert halállal fenyegette.
Ahogy a házba belépett,
A pénz felől beszélgetett.
Talán apja nem akarta,
Pénzét vele, hogy feloszsza.
A házban, hogy széjjelnézett,
Ott egy fejszét megtekintett;
Kezibe veszi a fejszét,
Kioltja apja életét.
»Jaj Istenem, mi lesz velem?
Bizonytalan lesz életem,
Vagy örökre börtönt kapok,
Vagy akasztófán meghalok.«
Nem várta itélet napját,
Önkényt felakasztá magát.
(_Rákos_.)

6. Az eladott leány.
»Ilonám, Ilonám.
Gyenge szép violám!
Menj ki a kapuba,
Állj fel a kapura,
Nézd meg csak, nézd meg csak
Ki jő látásodra?«
»Édesanyámasszony!
Jő tizenkét legény,
Szentmiklósi legény,
Tizenkét zászlóval.«
»Édesanyám, anyám!
Ked talán eladott?«
»Mi türés tagadás,
Biz én eladtalak.«
»Anyám, édesanyám!
Csak azt engedje meg:
Menjek bé kertembe.
Virágim nézzem meg.«
»Virágim, virágim!
Tük is meguntatok?
Mind elhervadjatok,
Mikor engem visznek
Korévá váljatok.
Korévá váljatok;
Száradjatok pornak,
Hogy lássa az anyám,
Hogy ti is sajnáltok.«
»Anyám, édesanyám!
Csak azt engedje meg:
Menjék be szobámba,
Gunyáim nézzem meg.
Gunyáim, gunyáim!
Tük is meguntatok?
Hujjátok le szegről,
Fődnek borujjátok;
Borujjátok fődnek,
Rodhadjatok pornak,
Hogy lássa az anyám,
Hogy tük is sajnáltok.«
»Anyám, édesanyám!
Csak azt engedje meg:
Menjek be szobámba,
Levelem irjam meg.
Irom levelecském,
Vidd el kedves fecském.
Ha alva találod,
Tedd a paplanára,
Ha sétál szobában,
Tedd az ablakára.«
(_Parajd_.)

7. Pénteken jó reggel.
Pénteken jó reggel
Olyan álmot láttam:
Vasárnap jó reggel
Fejemen történék:
Felmenék kertembe,
Lenézek kertemből.
Szebbik rózsafának
Lehajlik az ága;
Napkelettől fogva
Napnyugatig hajlott.
Akkor az én szivem
Gyászba felöltözött.
Odagyő édesem.
Azt kérdi éntőlem:
»Mért sírsz én édesem?«
»Nem sírok édesem.
Csak fáj az én szivem,
Azt sem tudom kiért,
Azt sem tudom miért.«
»Talán énérettem?«
»Találod édesem!« –
»Mikor lesétálok, a szerelem utczán,
Ajtód előtt lássam
Gyászos koporsódat.
Abba benne lássam
Szép fehér testedet.
Az papot s a mestert
Az fejednél lássam;
Sok szép atyádfiát
Körületted lássam.
Mi nem azért kértem
Szivem halálodat,
Hogy meguntam vóna
Veled lakásomat.
Ha velem nem tőtted
Semmi jó kedvedet,
Mással se tőthessed.
Semmi örömedet.«
(_Rákos_.)

8. Túr a disznó…
Túr a disznó a mocsárba,
Csak a füle látszik.
Falu végén juhászlegény
Sipkájával játszik.
Odamegy a kis leányka,
Kurta a szoknyája,
Reáveti a kék szemit
A juhászbojtárra.
Túr a disznó a mocsárba,
Csak a füle látszik.
Falu végén juhászlegény
A kis lánynyal játszik.
(_Kis-Kend_.)

9. A vízbefúlt leány.
»Ha kied tudná édesanyám,
Hól volt az utolsó órám:
Tordán az Aranyos mellett
Ott végeztem életemet.
Ugy volt nekem elrendelve,
Hogy meghaljak a nagy vízbe.«
»Mér’ mentél oda violám?«
»Hogy megmozsdjam édesanyám.
Hogy megmossam két kezemet
Ugy várjam a szeretőmet.
Hogy megmossam két orczámat
Ugy várjam édesanyámat.«
»Ha te tudnád szép violám,
Milyen bánatot hoztál rám;
Hát még a te szeretődre,
A kit elhagytál örökre.«
»Megírtam én édesanyám
Hogy jöjjenek elé hozzám
El is jöttek de már késő,
Vár a tordai temető.
Megírtam én édesanyám:
Jöjjenek el megint hozzám,
Boruljanak a síromra,
Áldja meg az egek ura.«
(_Maros-Ludas_.)

10. Tallos Erzsi.
»Jó estét, jó estét,
Tallosné asszonyság!
Hol van az én Erzsi babám?
Talán le is feküdt már?«
»Lefeküdt, lefeküdt,
Ződ paplanos ágyba.«
»Menjen be, kőtse fel,
Készüjjön a bálba.«
Fel is kőt, fel is kőt,
El is ment a bálba
De az ég felette
Beborult homályba.
»Jó estét, jó estét,
Kocsmárosné asszonyság!
Hol van az a két legény,
A ki engem régen kér?«
»Menjem be, menjen be,
Űjjön le a diványra.«
Ekkor a két legény
Rákaccsint a czigányra.
»Húzhatod, húzhatod
Világos viradtig.
Reggel négy órára
Tallos Erzsi alszik.«
* * *
»Ereszsz ki, ereszsz ki!
Hülepedni menjek ki.«
»Nem mész ki, nem mész ki,
Nem hűted ki magadat,
Mert a kilencz aranygyűrü.
Ujjadba dagadott.«
»Ereszsz ki, ereszsz ki!
Hülepedni menjek ki,
Bulgáriai czipőmből
Piros vérem öntsem ki.«
* * *
Nyithatod, nyithatod
Ződre festett kapudat.
Utójára viszik be
Erzsi nevű lányodat.
Vetheted, vetheted
Ződ paplanos ágyadat,
Utójára teszik bele
Erzsi nevű lányodat.
Átkozott az apa,
Még inkább az anya,
A ki lányát elereszti
Egyedül a bálba.
Écczaka ne lássa,
Ne is vigyázhassa;
Mindenféle czudar legény
Összehurczolhassa.
Leányok, leányok,
Ti példát vegyetek:
Hogy igazán két legényt
Soh’ se szeressetek!
(_Etéd és Szováta_.)

11. Kendi molnár lánya.
A kis-kendi faluvégen malom van,
A malomban víg muzsika, zene van:
Kendi molnár Julis lánya
A menyasszonytánczot járja.
Tánczoltatják kendi molnár lányát:
Juliskát.
A kis-kendi faluvégen malom van,
Az udvaron kiterítve halott van.
A koporsó fedelére
Ráborul a falu népe.
Úgy siratják kendi molnár lányát:
Juliskát.
(_Balavásár_.)

12. Rossz feleség
»Jöjjön haza édesanyám!
Mert meghót az édesapám.«
»Várj fiam egy kicsit
Hadd mulassak egy kicsit
Mindjár’ haza menyek.«
»Mibe takartátok fiam?«
»Fehér lepedőbe.«
»Lepedőm, lepedőm,
Szép fehér lepedőm!
Urat majd csak kapok,
Lepedőt nem szabok.
Lepedőm, lepedőm,
Szép fehér lepedőm!«
»Jöjjön haza komámasszony!
Sirassuk meg ketten.
Van nekem egy kendermagos
Pettyegetett tyúkocskám,
Kendnek adom azután;
Kendnek adom kontyostul,
Mindenestől, csontostul«
Komámasszony!
(_Nyárád-Szentanna_.)

13. Az eszéki rab.
Hallottátok hírét
A Száva vizének?
Ennek az átkozott
Eszéki börtönnek,
Az eszéki börtön
Kővel van kirakva,
Az én édes rózsám
Sírdogál alatta.
»Ne sírj édes anyám
Ennek úgy kell lenni;
Minden nemzetségből
Egy rabnak kell lenni.
Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok,
A jó Isten tudja,
Mikor szabadulok.«
Az eszéki házba
Huszonnégyen vannak,
Mind a huszonnégyen
Rólam törvényt tartnak;
A huszonötödik
Irja a levelet.
Egy barna rácz leány
Diktálja nevemet.
»Te szép barna kis lány,
Az Istenre kérlek:
Ne diktáld nevemet,
Hadd meg életemet.«
(_Nyárád-Szentanna_.)

14. Szegény legény, magyar baka.
Szegény legény, magyar baka
Rég feltette magába:
Hogy egy golyót, hogy egy golyót
Tartson a puskájába.
Elévette megtöltötte,
Rövidcsövű fegyverét.
Szegény legény magyar baka.
Avval lőtte meg szivét.
Szegény legény, magyar bakát
Viszik a temetőbe,
Beteszik a, beteszik a
Sötét sír fenekébe.
Sírja körül, köröskörül
Kéknefelejts virágzik.
Temetőbe’ szegény legény,
Magyar baka hervadik.
(_Szent-István_.)

15. A bosszúálló férj.
»Feleség, feleség, de kincsem feleség!
Torda vármegyében jártam kétszer,
Feleség, feleség, nagyon megehültem.
Feleség, feleség, mit eszünk feleség?«
»Uram, jámbor uram, ott a kenyér az asztalon,
Ott a kés is mellette van,
Verő malacz mellette van.«
»Feleség, feleség, te rossz feleségem!
Hej, nem kell ez nékem,
Nem kell másnak maradéka,
Másnak a dióskalácsa.«
* * *
»Uram jámbor uram, pinczébe lemennék,
De kulcsa elveszett, vagy félre tevödett.«
»Itt leled a baltám
Tudom összevágom
A pincze ajtaját.«
* * *
»Feleség, feleség k.... feleségem!
Miért sírsz feleség?«
»Uram jámbor uram!
Rossz konyhán tüzelek,
Cserefát égetek,
Fának gonosz füstje
Szemembe beméne.«
* * *
»Feleség, feleség, te gonosz feleség!
Mi lészen belőled?
Leszel te favágóm?«
»Nem leszek favágód,
Hanem leszek hütöstársad.«
»Feleség, feleség, gonosz feleségem!
Leszen tebelőled
Pálinkaforró üst?«
»Uram jámbor uram!
Nem leszek pálinkaforró üst,
De leszek, de leszek hütös feleséged«
»Feleség, feleség, k.... feleségem!
Leszel te tizenkét személy nagy gyertyatartója.«
»Leszek jámbor uram.«
* * *
»Legények, legények, tizenkét legények!
Jertek már ide be tizenkét legények.
Hozzátok bé azt a bogas-csomós vásznot,
Facsarjátok belé az ármányos asszonyt,
Legények, legények, tizenkét legények!
Gyújtsatok, gyújtsatok tizenkét szál gyufát
Borítsátok lángba az országos szajhát.«
(_Csitt-Szentiván_.)

16. Csóka Nikó.
(_Töredék_.)
Csóka Nikó piros rózsa,
Ha én aztat tudtam volna:
Egy pár szót szólottam volna,
Bús szivemnek könnyebb volna,
. . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . .
Csóka Nikó szép menyecske,
Csakhogy hajlandó az esze.
. . . . . . . . . .
. . . . . . . . . .
Hull a könnyem issza ruhám,
S most fáj a szivem igazán.
Ha meguntad életedet
S nem sajnáltad gyermekedet,
Adok én neked kötelet.
Mivel végezd életedet.
(_Csombord_.)

17. A rab.
»Szállj le holló, szállj le,
Szállj alább egy ágra!
Hadd írjak levelet
Mind a két szárnyadra.
Hadd írjak levelet
Apámnak s anyámnak,
Jegybeli mátkámnak.
Ha kérdik, hol vagyok
Mond meg, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piaczán
Talpig vasban vagyok.
Az én derekalyam
A tömlöcz feneke.
Az én égő gyertyám
Kigyók s békák szeme.
Vagyon egy asztalkám
Gyászszal van befestve,
Azon egy pohár bor
Bánattal van tele.
Akárkié legyen
Az a tele pohár,
Csak az enyém legyen
A megváltó halál.«
(_Tarcsafalva_.)

18. Barna Péter.
Szegény Barna Péter de sok lovat lopott,
A Romanné két leánya abból ruházkodott.
Szegény Barna Péter lovait befogja.
A Romanné két leánya az ablakba várja,
Töltött káposztával, mézes pálinkával.
. . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . .
»Jer be Barna Péter kész van az ebéded.«
»Nem megyek én be hozzátok, lovam itatom meg.
Vesztetek vóna ti anyátok méhébe,
Értetek megyek el tömlöcz fenekére.«
. . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . .
Szegény Barna Pétert viszik akasztani,
Romanné két lánya jajszóval kiséri.
Harangoznak délre fél tizenkettőre,
Hóhér mondja: »Barna Péter álljon fel a székre«
Felállott a székre feltekint az égre
»Jaj Istenem! a sok rablás mért jutnak eszembe.«
(_Csombord_.)


I. SZERELMI DALOK.

1.
Mikor kicsi gyerek voltam,
Zabaratni járogattam.
Markot nem tudtam hajtani,
Szeretőt tudtam tartani.
(_Maros-Csúcs_.)

2.
Édes anyám a kendőm!
Kéreti a szeretőm.
Édes lányom add oda,
Én is ugy adtam oda
Tizenhárom éves koromba.
(_Szent-Gericze_.)

3.
Nem egy a szőr a selyemmel,
Lányka szíve az enyémmel.
Vajjon kivel cseréljem fel?
Hogy tanáljon az enyémmel.
(_Csombord_.)

4.
Olyan az én természetem,
A mennyi lány, mind szeretem.
Ifjak vagyunk, nem tehessük,
Hogy a leányt ne szeressük.
A nagyapám régen meghót,
Az is nagyon szerelmes vót.
Én is unokája vagyok,
A leányér’ majd meghalok.
(_Balavásár_.)

5.
A szerelem olyan valami:
Kerülje el a ki teheti,
Mert én kerülni nem tudtam,
A bánatba belejuttam.
(_Szent-Háromság_.)

6.
Rozmarintnak csak az a szokása:
Télbe nyárba elhervad az ága,
Ha elhervad, újból kisarjadzik,
Van egy kis lány, rólam gondolkozik.
(_Parajd_.)

7.
Szeretem én a rózsámat erősen.
Véle futok át az egész életen.
Hogy ha egyszer mennyországba belépnék;
Életünkről az Istennek
De sok szépet beszélnék.
(_Szováta_.)

8.
Szeretem a madárkát,
De még inkább a lánykát.
Mert a madár elrepül,
A kis leány mellém ül.
(_Hadadtő_.)

9.
Jaj, de piros alma:
Az én babám ajka.
Édes alma csüng a fán,
Szeret engem a babám.
(_Balavásár_.)

10.
Magas parton nem jó járni
Félelem nélkül,
Szeretőt nem jó tartani
Szerelem nélkül.
(_Parajd_.)

11.
Sárga répa, zöld ugorka
Nem retek
Tizenhat esztendős leányt
Szeretek.
Tizenhat esztendős leány
Nem gyenge,
Megölel az hat legényt is
Éjfélre.
(_Kibéd_.)

12.
Nincsen erdő; nincsen mező,
Hol a lovam legeljen.
Nincsen nekem szép szeretőm,
Ki igazán szeressen.
Lesz még erdő, lesz még mező,
Hol a lovam legeljen,
Lesz még nekem szép szeretőm,
Ki igazán szeressen.
(_Parajd_.)

13.
Szentmiklósi nagy hegy alatt,
Három legény zabot arat.
Zabot arat a lovának,
Szeretőt keres magának.
(_Sófalva_.)

14.
Ne nézz reám, ne nevess!
Mert megtudják, hogy szeretsz;
Reám néztél, nevettél,
Megtudták, hogy szerettél.
Ne nézz reám, ne kaczagj,
Mert a szivem meghasad;
Reám néztél, kaczagtál,
Nálam nélkül maradtál.
(_Miriszló_.)

15.
Rászállott a vadgalamb a
Tiszta búzakalászra,
Még ezelőtt három évvel,
Biz nem néztem a lányra.
De mióta a vadgalamb rászállott,
Elszeretném ezt az egész világot.
(_Sóvárad_.)

16.
Az ajtómon diófa kilincs,
Jaj Istenem! még szeretőm sincs.
Nem messze van ide Sófala
Gyászos kocsival járok oda.
Gyászos kocsim, réz a tengelye,
Fáj a szivem, nem birok vele.
(_Parajd_.)

17.
Tavaszszal nyílik a rózsa,
Nem vagyok én senki rabja,
Csak volnék magam szabadja.
. . . . . . . . . . . .
Rabod vagyok, mert megfogtál,
Engem kaliczkába zártál.
Ne bánjál úgy, mint raboddal,
Bánjál úgy mint galamboddal.
(_Szováta_.)

18.
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Szeretőm sincs, mégis rólam megy a szó.
Hát hogyha még szeretőt is tartanék,
Egész világ rólam tenné a törvényt.
(_Magyar-Bükkös_.)

19.
Temetőben kis ibolya,
Szerelmes nem leszek soha.
Lánczot veretek szivemre,
Hogy lássam, hogy ki bír vele.
Le van a szivem lánczolva,
Nincsen senki, ki feloldja.
Oldozd fel te gyönyörü virágom,
Hadd lehessek szabad e világon.
(_Szováta_.)

20.
Érik a káposzta,
Sárgul a levele.
Búsul a küs leán,
Mert nincs szeretője.
O ne busujj, ne bánkodj,
Ne is siránkozzál,
Ad az Isten jó szeretőt,
Csak jól imádkozzál.
(_Szent-Demeter_.)

21.
Édesanyám mondta nekem,
Mit ér a szerelem nekem!
De én arra nem hallgattam,
Titkos szeretőt tartottam.
(_Miriszló_.)

22.
Megérett a buzakalász,
Le lehet már vágni.
De nagy szégyen egy kis lánynak
Legény után járni.
Nem járok én legény után,
Nem is fogok soha,
Van én nekem szép szeretőm,
Kökényszemű, barna.
(_Parajd_.)

23.
A mely házon fecske fészkel,
Onnan a lányt nem lopják el.
Mert a fecske kicsevegi,
Hogy a leányt ki szereti.
(_Kelementelke_.)

24.
Mind azt mondják: se asztalom, se székem,
Kinek vagyon szebb babája mint nékem?
Nem kell nékem senkinek a vagyona,
Gazdagabb vagyok mint Dárius maga.
(_Sóvárad_.)

25.
Nyisd ki rózsám ablakodat,
Nyújtsd ki azon a karodat,
Ne csak egyet, hanem kettőt,
Én vagyok a te szeretőd.
(_Balavásár_.)

26.
Fehér liliomlapi,
Szeret engem valaki,
Az este is nálam vót,
Három almát hozott vót,
Mind a három piros vót,
Még se mondom meg, ki vót.
(_Magyar-Bükkös_.)

27.
Kék ibolya vagyok virágos kertemben,
A ki arra eljár, mind megkiván engem.
Bárcsak megkivánna, bárcsak leszakítna,
Az a barna legény, az a czigány fajta.
(_Szováta_.)

28.
Almárium kis kóccsa,
A mi papunk de furcsa,
Azt papolta a minap:
Lányt szeretni nem szabad.
De azt h’jába papolja,
Mert szivem nem akarja.
Mert a szivem arra késztet:
Ha szereted, csókold meg.
(_Magyar-Lapád_.)

29.
Ablakodba mér ültettél virágot?
Hogyha tudtad, hogy az onnét elszárad.
Elszáradt már a virágnak levele,
Gyáva legény kinek nincs szeretője.
(_Parajd_.)

30.
Zavaros a Nyárád vize,
Szőke kis lány fürdik benne.
Én is megfürdöttem benne,
Reám ragadt a szerelme.
(_Nyárád-Szentanna_.)

31.
Kertem alatt kinyillott az ibolya,
Szeretőmet megtudták, hogy kicsoda.
Ugy akartam volna, hogy meg ne tudják,
De az egek rám világosították.
(_Miriszló_.)

32.
Virágoskert ajtajánál
Kökényszemü kis leánynál
Gyakran jár a szőke legény.
De megmondta szőke legény:
Szőke leány ne néz férre,
Ne nézz a szőke legényre.
Mert ha reája tekintesz,
Szerelemnek rabja leszesz.
Ha rab lettél, türj békével,
Majd megenyhülsz még idővel.
(_Csekelaka_.)

33.
A szerelem olyan édes,
Mint a pánkó mikor édes.
De ha megkeseredik.
Epével vetekedik.
Az én rózsám olyan szép
Mint üveg alatt a kép.
De ha megfüstölődik,
Kürtővel vetekedik.
(_Maros-Csúcs_.)

34.
Megmondtam én bús gerlicze,
Ne rakj fészket az útszélre!
Mert az úton sokan járnak,
A fészkedből kihajhásznak!
Rakjál fészket az erdőbe,
Ennek is a közepébe.
Egy czitrusfa tetejébe.
A czitrusfa teteje,
Behajlott a tengerbe,
Az én rózsám szerelme
Rászállott a szivemre.
(_Maros-Décse_.)

35.
Édes kicsi dundulikám,
Fekete szemü vialám,
Bárcsak egy cseppet alhatnám,
Hogy rólad ne gandalkaznám.
De egy cseppet sem alhatom,
Mindig rólad gandalkazam.
(_Miriszló_.)

36.
Amott egy kis madár
Elhagyta az ágát,
Ágról ágra repül,
Keresi a párját.
Én is egy ideig
Elhagyom falumat.
Mint a vándormadár
Keresem páromat,
Mint a vándormadár.
Messze, messze szállok,
Idegen helyeken
Egyedül megállok.
(_Egrestő_.)

37.
Ó be csipős a csihán!
Vidékre járt a leány,
Az is azért járt vidékre,
Hogy kapjon szép szeretőre.
(_Martonos_.)

38.
Tavaszi szél útat száraszt,
Minden hóból vizet áraszt,
Minden madár társat választ.
Hát te rózsám, kit választasz?
Választok én egy nádszálat,
Mihent szél kezd lengedezni,
Kész mindenfelé hajolni.
(_Kibéd_.)

39.
Emeletes a házom
Benne van a galambom.
Balkarjával integet:
Szakitsátok, ha tudjátok
Kétfelé a szívemet.
(_Szentmihályfalva_.)

40.
A tordai ibolya,
Ide érzik a szagja,
A szivemet kinyitja,
A szivem szomorítja.
Kis kertemben egy verem,
Abba van a szerelem.
Kinyitani nem merem,
Kirepül a szerelem.
(_Szentmihályfalva_.)

41.
Száraz fából könnyű hidat csinálni.
Aj be bajos jó szeretőt találni.
Száraz fahid megbírja a szekeret.
Szőke kis lány csal meg legényt eleget.
(_Pálfalva_.)

42.
Árva csalán nőtt ki az út martjára.
De szép leány lakik ebb’ az utczába.
Hogyha kiáll a kapuba, úgy nézem:
Még a nap is elbujik a felhőben.
(_Torboszló_.)

43.
Mit a világ rólam beszél,
Mind elfujja aztat a szél:
Kit lefelé, kit felfelé,
Kit a rózsám háza felé.
(_Lőrinczréve_.)

44.
Megesküdtem Isten előtt,
A bükkösi templom előtt,
Hogy nem tartak több szeretőt.
Ha tartak is, olyat tartak,
Kivel becsületet vallak.
(_Magyar-Bükkös_.)

45.
Életemben czudar fajta nem voltam,
Mégis titkon két szeretőt tartottam.
Kettő közül már az egyik elhagyott,
Nekem most is a legszebbik maradott.
(_Kis-Kend_.)

46.
Két szeretőt megtartani nagy dolog,
Attól félek mindkettőből kifogyok.
Jobb lesz nekem, ha csak egyet szeretek,
Annak tudom igazságot tehetek.
(_Rigmány_.)

47.
Három bokor szőllővessző,
Be szép tulok ez a kettő.
Szép a tulok, megy a járom,
Be szép leány ez a három.
Be szeretném az egyiket,
Három közül a szebbiket,
A szebbiket ha nem adják,
A más kettőt megtarthassák.
(_Magyar-Bükkös_.)

48.
Ne szeress te kettőt, hármat,
Mert az egy is elég bánat,
Mert én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem.
(_Balavásár_.)

49.
Madarasi sűrü berek!
Ott terem az ügyes gyerek.
Én is onnét reppentem ki,
Bár a nyakam tört volna ki,
De nem bánom.
Udvaromon egy almafa
Három alma vagyon rajta.
Leszakítom az egyiket,
Három közül a szebbiket,
De nem bánom.
(_Szent-Gericze_.)

50.
Boldog az a legény, boldog az a leány
A ki egymást szereti,
A ki minden este, a ki szombat este
Karjára ölelheti.
Lám én szerethetek, tizet hitegetek,
Soha igaz nem leszek;
Mér’ is lennék igaz, akad tiz szerető,
A kit hitegessek.
(_Köszvényes-Remete_.)

51.
Az én rózsám aranybárány,
Aranybetű van a vállán,
A ki aztat elolvassa,
Az én nevem van ráírva.
(_Asszonynépe_.)

52.
Úgy szeretem a szépet,
Mint az eleven képet;
Nem szeretem egyebit,
Csak az eszit s a szemit.
Be szép a szeretőm szeme,
Be szépen néz az emberre!
Volt szeretőm, volt egy kedves,
Tudom többé olyan nem lesz.
(_Csombord_.)

53.
Nincs édesebb mint a méz,
Ki kit szeret arra néz,
Lám én szőkét szeretek.
Ha rá nézek nevetek.
Nincs savanyúbb mint a meggy,
Kit hova húz, oda megy.