Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet - 03

Lám én barnát szeretek,
Ha rá nézek könnyezek.
(_Nyárád-Szentanna_.)

54.
Túl a vizen az Alszegbe
Három galamb egy fészekbe:
Egyik barna, másik fehér
A harmadik, a legszebbik,
Aranyat ér.
(_Szováta_.)

55.
Túl a vizen meg innet,
Barna vagyok, megillet.
Barna vagyok magam is,
Barna a galambom is.
Túl a vizen innen is
Áldjon meg az Isten is,
Téged, rózsám, engem is,
Még a ki felnevelt is.
Nevelhessen többet is,
Náladnál még szebbet is.
(_Miriszló_.)

56.
Kerek az én kalapom,
Kerekebbre vágatom.
Kicsiny az én galambom,
Könnyen megcsókolhatom.
Fekete haj, fekete szem,
Az engem a sírba viszen.
Karcsú derék, suhanczár,
Az engem a sírba zár.
(_Magyar-Becze_.)

57.
Ágasbogas az diófa teteje,
Csak egy legény termett az én kedvemre.
Édes anyja de kedvemre nevelte,
Bokrétába nekem összekötötte.
(_Magyar-Bükkös_.)

58.
Ez a kis lány tejjel mozsdik, nem vizzel,
Törölközik fehér mályvalevéllel.
Fehérebb is az orczája a hónál,
Pirosabb is a pünkösti rózsánál.
(_Makfalva_.)

59.
Édes anyám szennyes a zsebkendőm,
Fáj a szivem, de nincsen szeretőm,
De mind olyan lányok laknak erre,
Rá se néznek a szegény legényre.
(_Csokfalva_.)

60.
Sárgadinnyét, sárgadinnyét,
Nem jó ültetni.
Özvegy asszony lányát,
Nem jó szeretni.
Egyszer mondtam valamit
A lányának,
Hazafutott, elmondta
Az anyjának.
(_Szentmihályfalva_.)

61.
Három alma, hat baraczk,
Urfi szeret, nem paraszt.
Ha az urfi megmaraszt,
Nem kell nekem több paraszt.
S ha az úrfi nem maraszt,
Jó lesz akkor a paraszt.
(_Magyar-Bükkös_.)

62.
Ősszel érik meg a fekete szőllő,
Nem kell nekem magas legény szerető.
Ha magas is, nem kell avval gondolni,
Majd lehajol, ha meg akar csókolni.
(_Nagy-Kend_.)

63.
Két szine van a legénynek
Mint a nyársfa[2] levelének.
Három szine van a lánynak,
Mint a patyolatrózsának.
(_Magyar-Lapád_.)

64.
Egy az óra, kettőre jár,
Az én rózsám lájbiba jár,
A lájbija szederjes,
Rózsám pedig szerelmes.
(_Balavásár_.)

65.
Aranyos szárnyu pillangó,
A lány szeretőnek való.
A leány szive hajlandó,
A legényeken kikapó.
(_Balavásár_.)

66.
Szánt a babám, recseg, törik a járom,
Gyalakuti gidresgödres határon.
Olyan erős, csuhajja!
Még az ekém sem vágja.
Mindenkinek szép a maga babája.
(_Gyalakuta_.)

67.
Ej, haj! Ne feküdj a sarjubugja tövébe!
Köröskörül rózsafa van ültetve;
Reczés annak a levele, nem síma,
Szeretőmnek hét faluba nincs párja.
(_Szováta_.)

68.
Szerelemajtó fejfája
Az én rózsám két orczája.
Piros, piros mint a vér,
Tőlem csókot gyakran kér.
(_Maros-Csucs_.)

69.
Cseresnyefán ül a daru,
Az én rózsám sugár, karcsu.
Sugár, karcsu, mint a nádszál,
Hajlik mint a violaszál.
(_Magyar-Bükkös_.)

70.
Térhelyt terem a gyékény:
Jaj, de hamis a legény.
Dombon terem a csihány,
De hamisabb a leány.
Egyszer vág ő a szemedbe,
Ezerszer jut az eszedbe.
(_Magyar-Lapád_.)

71.
Magasan repül a daru,
Karingosan megfordul.
Szárnyaiból, a farkából
Sok szép bokréta kihull.
Szedjed babám, szedjed,
Kalapom mellé tegyed;
Hogy tudjam meg, ismerjem meg;
Merre fordul a lelked.
(_Nyárád-Cserefalva_.)

72.
Álmos vagyok, nem aludtam az éjjel,
Rám nézett egy menyecske két szemével.
Ki nem hiszi, próbájja meg magát hát,
Tud aludni, ha ijjen két szemet lát?
(_Héderfája_.)

73.
Nem kell hinni a mostani leánynak
Két szine van mint a jeges almának.
Mer’ a leány olyan mint a jeges fa,
Rásüt a nap, leolvad a jég róla.
(_Balavásár_.)

74.
Elégett, elégett a parajdi kocsma,
Ne menj oda, szőke kis lány!
Eléget a lángja.
Nem félek, nem félek annak a lángjától,
Százszor, százszor inkább félek,
Babám haragjától.
(_Parajd_.)

75.
Ha még egyszer tizennyolcz éves lennék,
Tizenhárom éves lányt szeretnék,
Mert a melyik tizenhárman fejül van,
Mindegyiknek huszár szeretője van.
(_Bordos_.)

76.
Kis kertemben egy rózsafa,
Örömbimbó terem rajta.
Szeretem én a rózsafát,
De még inkább a rózsáját.
Megszagolom, megcsókolom,
Jó anyámnak odaadom.
(_Csókfalva_.)

77.
Maros martján ég a gyertya,
Barna legény koppintgatja.
Barna legény, de nem czigány,
Az szeret engem igazán.
(_Miriszló_.)

78.
Korond felől jő egy páva magába,
Az a páva nem jő ide hiába.
Korond felől fujja a szél a tollát,
Jó az Isten, jó legénynek jó lányt ád.
(_Parajd_.)

79.
Fáj a szüvem szüvedér’,
Két fekete szemedér’!
Szép a fekete bárány,
S az fekete szemü lány.
Fekete szem, piros arcza,
Aztat nem sok lány hardazza.
(_Miriszló_.)

80.
Este van már a faluba.
Haza kéne menni,
Ha kiállok a kapuba,
Meg akarnak verni.
Ne haragudj rám,
Kedves jó anyám,
Nem vagyok én annak oka:
Barna kis lány a szeretőm,
Nem engedett haza.
(_Kibéd_.)

81.
Ne higgy leány a legénynek,
Álnok a szive szegénynek.
Olyan mint a kiöntő viz,
Biztat, de azokba ne bizz.
Mert a legény álnok csont,
Ha ma épit, holnap ront.
(_Szent-Demeter_.)

82.
Kedves rózsám, ha igazán szeretnél,
Magad mellé a nyeregbe ültetnél.
Gyenge vagy még kis angyalom a lóra,
Játszik a ló s könnyen leesel róla.
Az én lovam arra vagyon kaptatva,
Többet megyen horpaczon, mint jóllakva.
Én magam is arra vagyok kaptatva,
Szeretem a más babáját titokba!
(_Kibéd_.)

83.
Volt nekem egy szeretőm:
Kökényszemü oláh lány.
El sem tudom felejteni,
Ugy szerettem, igazán.
De az anyja nem engedi,
Egyszer sem,
Hogy a lánya magyar legényt
Szeressen.
(_Szováta_.)

84.
Én elmegyek az Alföldre lakni,
Ott találok szeretőre kapni.
Ott hull reám a füge,
Fügefának levele
Gyenge majoránna.
Mikor Pesten szabad leány voltam,
Fügefának árnyékába jártam.
Ott hullt reám a füge,
Fügefának levele
Gyenge majoránna.
(_Szováta_.)

85.
Úgy fáj az én gyenge szivem,
Hogy azt ki nem beszélhetem.
Kibeszélném, de nincs kinek.
Így hát nem mondom senkinek.
Fáj a szivem, nem tagadom,
Érted fáj kedves galambom.
Érted biz a, nem is csoda,
Mert ójan vagy mint egy rózsa.
(_Kelementelke_.)

86.
Nincs jobb dinnye az aradi dinnyénél,
Nincs szebb leány az én kis szeretőmnél:
Vagyon neki két-háromszáz forintja,
Piros bőrből van a bugyelárissa.
(_Szent-Erzsébet_.)

87.
Elmegyek én messze, messze e tájról,
Hogy a szivem a babámér’ ne fájjon.
Fáj a szivem egy szőkéér’, nagyon fáj,
Mer’ a szőke, mer’ a szőke csapodár.
(_Nagy-Kend_.)

88.
Érik már a beszterczei szilva,
Enyim leszel te galambom, két hét mulva.
Érik a köszméte, szelidebb a szőke.
Érik a vadalma, hamisabb a barna.
(_Magyar-Bükkös_.)

89.
Túl a vizen szenestőke,
Szebb a barna, mint a szőke,
A barnától vámot kérnek,
A szőkére rá se néznek.
(_Asszonynépe_.)

90.
Ugat a kutyám a szürke,
Jő a szeretőm a szőke.
A szőke az én galambom.
A barnára sem haragszom.
A szőkét az Isten adta,
De a barnát a víz hozta.
A víz hozta messze földről,
Fenyőerdő közepéről.
(_Magyar-Becze_.)

91.
Szőke leányt ne szeress,
Mert az mindig beteges.
Az árnyékot keresi,
Világát ingyen éli.
(_Lőrinczréve_.)

92.
Ez a szőke lány beteges,
Szeretni nem kellemetes;
Vetett ágya bús falevél,[3]
A leányka tavaszt nem ér.
Ha én eztet tudtam volna,
Csak barnát szerettem volna.
Mert a barna lombos cserfa.
Megpihenhetsz árnyékába’.
(_Nagy-Kend_.)

93.
Nincs szebb madár a fecskénél,
Romsztiraró re tiráró rom.
Nincs szebb leány a szőkénél,
Romsztiraró, reczepicze angyalom.
Mert a szőke úrifajta,
Én is azért kaptam rajta.
Romsztiraró reczepicze angyalom.
Nincs szebb virág a rózsánál,
Romsztiraró re tiráró rom.
Nincs szebb leány a barnánál,
Romsztiraró reczepicze angyalom.
Mert a barna magyarfajta.
Én is azér’ kaptam rajta
Romsztiraró reczepicze angyalom.
(_Rigmány_.)

94.
Nincs szebb madár a fecskénél,
Barna karcsu menyecskénél.
Mert ha ölelni akarom,
Könnyen átéri a karom.
Nincs szebb madár a fecskénél,
Kontyosfejü menyecskénél.
Kontyosfejü menyecske,
Nem olyan nagy szerencse.
(_Csekelaka_.)

95.
Rég megmondtam a szeretőm anyjának:
Ne nevelje a leányát czifrának;
Mert a czifra nem tud szivből szeretni,
Csak a legényt szereti csalogatni.
Ne te czifra! még a lelked is hamis,
Hamisságod megszenvedtem magam is.
(_Parajd_.)

96.
Dombon van a házom, dombon lakom én,
Törpe a galambom, magos vagyok én,
Ha törpe is lehajlok én utána,
Megcsókolom a hol senki sem látja.
(_Parajd_.)

97.
Dombon van a házam,
Szélnek van fordítva,
Üveg az ablakja,
Sokan lesnek rajta.
A titkos szerelem,
Fél az árulástól,
Éjj boldogul, gyenge rózsám,
Megválunk egymástól.
(_Tarcsafalva_.)

98.
Fehérvári dombon kellemes lakni,
Mer’ ott lehet hamar szeretőt kapni.
Én is ott lakom, szerelmes vagyok,
Szeretek egy szőkét, érte meghalok.
(_Tompa_.)

99.
Messze látom azt a magos hegyeket,
Melyektől én babámhoz nem mehetek.
Azt a hegyet kosárral is elhordom,
Ugyis még a gyenge babám meglátom.
(_Parajd_.)

100.
Hogyha látom azt a magas hegyeket,
A bubánat szorítsa a szívemet.
Levághatnám, elhordhatnám ízibe,
Hogy nézhessek barna babám szemibe.
A hegyeket az úristen ugy adta,
Hogy rózsámat éntőlem elválaszsza.
H’jába títsa, letelik a három év,
Nézek én még a szemedbe, nézek még.
(_Előpatak_.)

101.
Nyisd ki babám ablakodat.
Gombold ki az ingujjodat.
Nyujtsd ki rajta a karodat,
Karod után ajakodat,
Azután meg jer ki magad.
(_Nagy-Ajta_.)

102.
Ajtóm előtt nincsen sár,
Az ajtómon nincsen zár.
A mi van is leveretem,
A rózsámat beeresztem;
Ágyat vetek, lefektetem;
Hajnal felé felébresztem,
Csókot adok, eleresztem.
(_Magyar-Lapád_.)

103.
Túl a vizen meg innet
Barna legény tekin’get.
De hiába tekin’get.
Mer ő túl van s én innet.
(_Szováta_.)

104.
Kicsi csillag ha leesik, elterül,
A galambom, a hol lát is, elkerül.
Ne kerülj el édes, kedves galambom,
Mer’ én neked rosszadat nem akarom.
Kedves rózsám, az anyádnak mondd meg hát:
Ha akarja kertelje el az utczát;
Kertelje el rozmaringgal, ürömmel,
Hogy ne találkozzam veled sohasem.
(_Szováta_.)

105.
Este van már, de már késő este,
Fél tizenkettőt ütött az óra,
Eljöhetnél még ma este,
Eljöhetnél már a guzsalyasba.
Én is arra járok, járok el,
Fájó szivem keseredett el.
Raktam csókot,
Rakogatok rája.
Isten tudja,
Leszek-e babája?
(_Parajd_.)

106.
Csepereg az eső, nem akar megállni
Ez a barna kis lány
Ihaha!
Hozzám, akar jönni
Valaha.
Hozzám barna kis lány,
Addig nem jöhetsz
Ihaha!
Míg minket a jegyző,
Össze nem esket
Valaha.
(_Parajd_.)

107.
Gyere rózsám egy-két szóra!
Nem a világ egy-két óra.
Akkor gyere, mikor mondom,
Csak a csizmád ne kopogjon.
Piros ajkad mosolyogjon.
Fekete szemed ragyogjon!
(_Magyar-Becze_.)

108.
Ez az este nem jó este,
Mert a rózsám nem gyütt erre.
Hónap este, ha elgyünne,
A szivem megkönnyebbülne.
Cëtërteken este itt vót,
Jaj de be szerencsétlen vót.
(_Magyar-Lapád_.)

109.
Sárga rózsa a réten,
Nem láttalak a héten:
Nagy rózsám a reménységem,
Meglátlak a jövő héten.
(_Miriszló_.)

110.
Harangoznak vasárnapra,
Ne várj rózsám a templomba;
Elmennék, de a ki szolga,
Éjjel, nappal sok a dolga.
Délután is hiába vársz,
Nálam nélkül fóly el a táncz.
Tánczolj mással, ne várj engem,
Lovam után kell sietnem.
(_Parajd_.)

111.
Túl a vizen, a Tiszán,
Rózsa terem a fizfán,
Minden ágán kettő három,
A rózsámat hezzám várom.
Túl a vizen a tengeren,
Rózsa terem a kenderen;
Minden ágán kettő, három,
A rózsámat ide várom.
(_Miriszló_.)

112.
Sötét felhők vándorolnak az égen,
És az eső a parajdi nagy réten.
És az eső, ó de szépen csepereg,
Kis angyalom de hiába kesereg.
Sűrü csillag ritkán ragyog a réten;
Az én rózsám sarjút kaszál a héten;
Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját,
Oda várja szeretőjét, babáját.
(_Parajd_.)

113.
Temetőbe, temetőbe, kinyillott a vadrózsa,
Ez a kis lány ritkán jár el, ritkán jár a fonóba,
Hogyha oda, de sűrübben, de sűrübben eljárna,
Szivesebben ölelné, de ölelné a babája,
Minden este, minden este, el is menne hozzája.
(_Parajd_.)

114.
Gyere rózsám, gyere már,
Mert a szivem régen vár:
Téged óhajt, téged vár,
Téged csakalni nem kár.
Míg a nap az égen jár.
(_Miriszló_.)

115.
Jaj istenem, hogy is legyen
Jó világ!
Kalapomat lehúzta a
Gyöngyvirág.
Megemelem kalapom
Karimáját,
Rég nem láttam gyenge rózsám
Formáját.
(_Martonos_.)

116.
Fehér fuszuj, sárga fuszuj az ágy alatt ë,
Kedves rózsám hej de régen nem láttalak ë,
S ha nem látlak, ha nem látlak vasárnapig ë,
Meghasad a szivem addig: teéretted ë.
(_Szováta_.)

117.
Szépen folyik a buborék a vizen,
Szépen sétál az ácslegény a réten.
Fenyőfába belevágja a bárdját,
Odavárja szeretőjét, babáját.
(_Maros-Décse_.)

118.
Gyere rózsám a szőlőbe!
Szedjünk szőlőt keszkenőbe.
Zërgő diót a zsebünkbe,
Piros almát kebelünkbe.
Piros almát hasítsd meg,
Barna kis lányt szorítsd meg.
Szorítsd meg a derekát,
Csókold meg az ajakát.
(_Miriszló_.)

119.
Érik a cseresznye a fán,
Haragszik reám a rózsám.
Ha haragszik, mér’ jár erre,
Mi keresetje van erre?
Ha haragszik, megbékéllik,
Mikor a fonó kezdődik.
(_Miriszló_.)

120.
Ha nem tudod, babám, hol lakom,
Gyere velem, mert megmutatom.
Ideki a szeredai piaczon,
Ződ salukateres az én ablakom.
Ha nem tudod babám, hol lakom,
Gyere velem, mert megmutatom.
Az én házam nem nagy, kicsi vár,
Téged a szerelem odavár.
(_Nyárád-Szereda_.)

121.
Rezeg a nagy-kendi utcza,
Mikor végig megyek rajta.
Nyilik a babám ajtaja,
Mikor kopogtatok rajta.
Megdobban a babám szive:
Talán galambom jő ide?
(_Balavásár_.)

122.
Magas hegyén lakom,
Keress fel galambom,
Csendes folyóviznek
Csak zugását hallom.
A nyári folyóviz
Télben megaluszik,
Búsúl az én szivem,
Soha meg nem nyugszik.
Amott jő egy legény,
Be szomoru szegény.
Látom a szájáról,
Szállást kérne szegény.
Adok neki szállást,
A lovának állást.
Magának pediglen
Magam mellé nyugvást.
(_Köszvényes-Remete_.)

123.
Este vagyon, késő este,
Az én rózsám nem jő ide.
Vagy búja van, vagy mást szeret,
Vagy rólam elfelejtkezett.
(_Balavásár_.)

124.
Vetettem ibolyát, várom kikelését,
Várom a rózsámnak visszajövetelét.
Kikelt az ibolya, de nem igen teljes,
Visszajött a rózsám, de nem igen kedves.
(_Nyárád-Szentanna_.)

125.
Édes rózsám, késő vagyon,
Gyere haza, sötét vagyon.
Gyere rózsám, gyujtsál gyertyát
Mutasd meg az országútját.
Nyisd ki szép bársonykapudat,
Hagy kössem be a lovamat.
Ugy sem mulatok sokáig,
Csak mindig úgy harmadnapig.
(_Magyar-Becze_.)

126.
Látod babám ezt a gyufaszárat?
Mikor ez a gyufa
Ki, ki, kivirágzik,
Akkor leszek párod.
Azt te rózsám gondolhatod, hogy ez
Soh’, soh’, soha sem lesz,
Hogy annak a sárga gyufaszárnak
Ké-, ké-, kék virága lesz.
(_Parajd_.)

127.
Hát ti lányok mit csináltok?
Ilyen későn vacsoráltok?
Nálunk eddig lefeküdtek,
Itt még ágyat sem vetettek?
Nem is vetünk mindeneknek,
Csak az ügyes legényeknek.
Hadd el rózsám, megcsaltál,
Csókot kértem, nem adtál.
(_Nyárád-Szentanna_.)

128.
Székely legény rezet lopott az este,
Rézsarkantyut csináltatott belőle.
Szombat este olyan szépen csengeti, pengeti,
Hogy rózsája a szobába ereszti, ereszti.
A babája az ajtón beengedte,
Széket hozott, szépen le is ültette.
Ülj le nálunk, hiszen rég nem láttalak,
Ha szépen ülsz, talán meg is csókollak, csókollak
(_Vaja_.)

129.
Tán azt tudod rózsám, hogy hiba,
Hogy az este nem mentem oda.
Majd elmenyek szombat estére,
S leülök az ágyad szélére.
Leülök majd ágyad szélére,
S megkérdezlek igaz hitedre:
Van-e neked urad, Istened?
Hogy oly rútul megcsalsz engemet.
(_Rigmány_.)

130.
Ha tudtad elmenetelem,
Mért nem találkoztál velem?
Mért nem jöttél a kapuba?
Mégegyszer láttalak vólna.
Tán könnyebb lett volna útam,
S nem oly gyászos búdosásam.
(_Ozd_.)

131.
Esik a fergeteg, ázik a köpenyeg,
Kökényszemü kis angyalom ereszsz be engemet.
Kilencz óra eltőt, nem eresztlek bé már,
Eredj oda kis angyalom, a hol eddig vótál.
(_Csokfalva_.)

132.
Nincsen pénzem, elköltöttem,
Mind megittam az este.
A mit adott, a mit adott
Az a barna menyecske.
Jó az Isten, jó az Isten,
Majd elhozza az estét;
Megölelem, megcsókolom
Azt a barna menyecskét.
(_Balavásár_.)

133.
Igyál rózsám a havasi vizekből,
Küldj levelet az idegen földekről.
Küldj levelet, ird belé a nevemet.
Azt is ird meg: szeretsz-e még engemet?
Igyál rózsám a legtisztább forrásból,
Adj egy csókot, ne félj édes anyádtól.
Ne félj, édes anyád hogyha meg is vér,
Elviseled azt egy ügyes legényér’.
(_Tompa_.)

134.
Nem akar a köd felszállni,
Itt akar rózsám maradni.
Ne maradj itt, megtalálnak,
Tán el is agyabugyálnak.
Soh’ se rettegj kis galambom,
Megvéd engem a két karom.
S ha elkiáltom magamat,
Az egész falu elszalad.
(_Ákosfalva_.)

135.
Hej de szépen csillámlik a salló,
Felszabadult már a buzatalló.
De még szebben gyöngyellik a harmat.
Vigyázz kis lány: estére megcsallak.
(_Nyárád-Szentanna_.)

136.
Hársfából van, hársfából van
A rózsámnak az ágya.
Ha ráülök, ha ráfekszem,
Hajlik mind a négy lába.
Nyomd be rózsám az ágyadat
Éppen a falig.
Itt maradok, veled hálok
Kivilágos virradtig.
(_Tarcsafalva_.)

137.
Szállj le madár a kapuról, ó
Igyál vizet a lapuról, ó
Igyál vizet eleget – ó
Vidd el ezt a levelet; ó
Hogyha sétál a szobába, ó
Tedd oda az asztalára; ó
Hogyha fekszik az ágyába, ó
Tedd reá a paplanára; ó
Hogyha fekszik a sírjába ó
Tedd reá a keresztfára, ó.
(_Magyar-Becze_.)

138.
Szánt az eke, szépen pereg a járma,
Jártam hozzád tizenhárom határra.
Tapodtam már én a sarat eleget,
Még sem szánt meg szíved, lelked engemet.
(_Tarcsafalva_.)

139.
Amott egy kis patak csereg,
A mellett csókoltalak meg.
A míg az a víz kiapad,
Hív lészsz hozzám, ezt fogadtad.
Meg akarnám aztat tudni:
El fog-e ked engem venni?
Nem is kell azt emlegetni,
Nem lesz abból soha semmi.
(_Egrestő_.)

140.
Dézs városa torony tetejébe,
Holló szállott tiszta feketébe.
Babám! az a holló minket gyászól,
El akarnak tiltani egymástól.
Nem válunk el, csak a világ mondja.
Megváltozik még az anyád gondja.
Elszáll még a holló a toronyból,
Vigadalom lesz a sűrü gyászból.
(_Csekelaka_.)

141.
Édes rózsám teveled
Még beszélni se lehet.
Kapok olyat eleget,
Kivel beszélni lehet.
Édes rózsám ne tégy úgy.
Térj meg hozzám
Jobb lesz úgy.
(_Magyar-Bükkös_.)

142.
Száraz a bokor a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm.
Ződül a bokor a tetőn,
Békéllik az én szeretőm.
Én békélni nem akarok,
Mert én elszántam magamat,
Hogy elhagyom galambomat.
Ha elhagyott, ő bánja meg,
Kérem az Istent, verje meg.
(_Magyar-Bükkös_.)

143.
Ó én szegény kis madár,
Mire vetemedtem.
Mikor a zöld cserében
Szemet szedegettem.
Meg van kötve lábam,
Szoros guzsba tették.
Szárnyam fűszálakkal
Összekötözgették.
Rabja lettem, rabja,
De nem tudom kinek,
Adja a jó Isten
Szabadulhassak meg.
(_Nagy-Kend_.)

144.
Beteg a szeretőm, ágyban fekszik,
Liliompaplannal takaródzik.
Kelj fel rózsám, kelj fel,
S kelj fel ha lehet.
Vigasztald meg az én
Bús szivemet.
(_Maros-Csucs_.)

145.
Megmondtam én a virágnak:
Szeretőt tartson magának.
Ne tartson engem csúfjának,
Csizmabeli kapczájának.
(_Csombord_.)

146.
Kinek szeretője más faluban lakik,
Annak szeretője félórát sem nyugszik;
Mer’ az én szeretőm csak szomszédba lakik,
Mégis az én szivem soha meg nem nyugszik.
Kit a bú megrongált ifjukorában,
A jót ne remélje élte világában;
Mert engem megrongált ifjukoromban.
Jót nem is remélek éltem világában.
(_Szent-Erzsébet_.)

147.
Rózsa, rózsa, piros rózsa,
Ne ügyelj te minden szóra.
Mert ha ügyelsz minden szóra,
Nem leszünk egymásé soha.
(_Kis-Kend_.)

148.
Tejjes az ég fellegekkel,
Kedves rózsám, felejtsél el!
Most nem fúnak olyan szelek,
Hogy téged elfelejtselek.
De még mind olyanok fúnak,
Téged eszembe juttatnak.
(_Miriszló_.)

149.
Napsugaras a bécsi torony gombja,
Kis angyalom el sem felejtlek soha.
Tudom én jól: elfelejtesz engemet,
Hogy a hollók ássák ki a szemedet.
A szivárván átaléri az eget,
Nem engedik rózsám, hogy szeresselek.
Megengedik, vagy örökre ëticscsák,
Vagy a siromat előre kiássák.
(_Torboszló_.)

150.
Én elmenyek kicsi búval,
Te itt maradsz két annyival.
Szeress rózsám igaz szivből,
Ne szeress kénytelenségből.
(_Rákos_.)

151.
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
Ha visszajösz, visszavárlak,
Szívem közepébe zárlak.
(_Szováta_.)

152.
Le az utczán, le, le, le,
Piros alma levele.
Ha jó volnál, behínálak.
Piros borral kinálnálak,
Czifra pohár, piros bor!
Most ütett engem a sor.
Vedd el rózsám, köszönd rám,
Ha te szeretsz igazán.
Én szeretlek, de te nem,
Jaj, de nagy veszedelem.
(_Csombord_.)

153.
Ne tőccsetek, ne tőccsetek,
Nem iszom,
Hisz lássátok, hogy a fejem
Sem bírom.
Nem is iszom, hogy én a bort
Szeretem,
Azért iszom, mert rávisz a
Szerelem.
(_Szent-Gericze_.)

154.
Felsütött a nap sugára
Minden kis lány ablakára.
Jaj Istenem, mi lehessen,
Hogy az enyémre ne süssen?
Jaj Istenem mi az oka,
Az enyémre nem süt soha?
(_Maros-Csucs_.)

155.
Kicsiny a lány, nagy a gondja,
Anyja kérdi, még se mondja.
Ha nem mondja az anyjának,
Mondja meg a galambjának.
Ha én kicsiny leány volnék,
Anyám előtt nem búsulnék.
Mert az anya csak kiszidja,
Mért szomorkodik hiába.
De ha látná egy szép legény,
Sóhajtanék biz én szegény,
S ő így szólna: kis angyalom,
Ládd nekem is az a bajom.
(_Magyar-Bükkös_.)

156.
Cserefalvi templom előtt
Háromágu diófa nőtt,
Ikres-bokros a levele,
Pál a szeretőmnek neve.
Falu végén van egy csillag,
Minden legény napra forag;
Minden nap esküszik százszor,
Hogy el nem válunk egymástól.
Nem sirat egy fecskét egy nyár,
Mind bolond, ki más után jár.
Bárcsak én se jártam volna,
Most a szívem nem gyászolna.
(_Nyárád-Cserefalva_.)

157.
Zöld erdőben, barázdában szól a dalos pacsirta,
Ne szomorítsd a szivemet, a szivemet leányka.
Mert ha soká szomorítod az én árva szivemet,
Bizony, bizony nemsokára halva találsz engemet.
(_Balavásár_.)

158.
Kiáradt a Maros vize, kiáradt,
Körülfogta a szivemet a bánat.
Körülfogta, mint a dinnyét az ina,
Nem lehetek az én babámé soha.
(_Balavásár_.)

159.
Repülj madár, repülj!
Bükkösön keresztül,
Szállj be az én galambomhoz!
Maga van egyedül.
Ha kérdi, hogy vagyok?
Mondd csak, hogy megvagyok.
A bükkösi temetőben
Pihenni akarok.
Nem vagyok én beteg,
Csak a szivem rebben.
Van Bükkösön kilencz legény,
Ki meggyógyít engem.
(_Magyar-Bükkös_.)

160.
Ma nem ettem egyebet,
Csám, csám, csarabéj.
Mint fekete kenyeret,
Csám, csám, csarabéj.
Ma nem ettem egyebet,
Csám, csám, csarabéj.
Rózsám küldött egy meggyet,
Csám, csám, csarabéj,
Fáj a szivem rózsámér’.
(_Homoród-Héviz_.)

161.
A lapádi hajnalcsillag,
A lapádi tetőn villag.
Ide látom villagását,
Hallom rózsám sóhajtását.
(_Magyar-Becze_.)

162.
Ne nézd rózsám szegény vagyok,
Hogy divatosan nem járok.
Nincsen piszok a lelkemen,
Nincs csalfaság a szivemben.
(_Parajd_.)

163.
Isten adta volna,
Ne láttalak volna;
Hirëdet, nevëdet
Ne halottam volna;
Számos esztendőket,
Tovább éltem volna,
Szép két piros arczám
Ë’ nem sárgút volna.
Két fekete szëmëm
Ki nem sírtam volna.
(_Sófalva_.)

164.
Aj de bajos egy párnára fekünni,
A ki egymást igazán nem szereti:
A párnának a két széjje elszakadt,
A közepe tiszta ujan mëgmaradt.
Jaj de nehéz egy párnára fekünni,
A ki egymást igazán nem szereti: