A tegnap legendái: Tollrajzok - 16

később sinlődniök kell, ez azért történik, hogy önnek a villája pazarabb
kényelmü legyen. Panama-hős!… Ön tönkre tett ezreket a becsületükben s
halálát okozta ugyanannyi ezernek, Panama-király! Öné a dicsőség, hogy
nincs ma név, amelyhez több vér és több átok tapadna, mint ehhez a
névhez: Cornelius Herz! Mit szól ön ehhez, szép kis öregur?!…
Ó, védekezni fog! Ahol valami elérhető, kieszközölhető, ott mindenkor
elemében lesz ez az agilis lélek. Hiszen ha komolyan hitte volna, hogy
Bournemouthban még nincs vége a dolognak, hogy jó volna egy kis üzletet
kötni a másvilágra is!… Olyan rendbe hozta volna a szénáját, hogy maga a
biboros testület is kifogástalannak találja a passe-portját. De az
utolsó számvevőszék mégis csak meglepetés…
Azért nem jön zavarba, s bár jobb lett volna odalenn, Bournemouthban, ha
kellemesebbnek találja, hogyha véletlenül a magasságban is csak in
contumaciam itélik el: agilis lelke nem fog nyugodni, mig meg nem leli a
kibuvót, a végső refugiumot.
És alighanem igy vagy ilyenformán fog védekezni:
– Meglep, hogy a magasban, ahonnan tisztán látni a földi dolgokat, ennyi
mozgalmat idéz elő egy gazember megpillantása. Gazember voltam, és pedig
első osztályu gazember, az bizonyos, de hisz az a planéta odalenn tele
van gazemberrel, kicsinyekkel, nagyokkal, középszerüekkel. Nekem
módomban volt némi emberismeretet szerezni; mondhatom, a majoritás a
miénk volt minden ponton s mindegyik társadalmi osztályban… És azok
közül is, akik becsületeseknek látszanak, hányan vannak, akik adott
alkalommal, ha a bőrükről van szó, evezőkkel és csáklyákkal verik vissza
a menekülő asszonyokat és gyermekeket, mint a Bourgogne
katasztrófájánál, vagy botjaikkal szoritják hátra, esetleg agyongázolják
ideáljaikat, ahogy a párisi bazár-égésnél történt?!… Minek köszönhetem
hát ezt a kivételes resszenzust? Hogy nagyobb gazember voltam, mint a
nagy emberek?! De hát akkor bünöm: nem az elvetemültség, hanem: a
nagyság az elvetemültségben. Rosszabb volt-e III. Rikárd, mint azok a
kemény legények, maguk is fenevadak, akiket eltett az utjából? Nem, csak
vakmerőbb fickó, nagyobb zsivány volt náluk. És a világ sora, amit –
szégyenkezve mondom – nem én eszeltem ki, az, hogy a nagy gazember
kifosztja a kis gazembert, a nagy fenevad megfojtja a kisebbet. A
nagyobbik gyerek felpofozza a fiatalabbat, az erősebb ember félre rugja
a gyöngébbiket, a rabló hatalmába keriti, amit a kis tolvajok
összeharácsoltak. Az én kiválóságom csak az, hogy ki tudtam fosztani a
legnagyobb tolvajokat s meg tudtam fojtani a legnagyobb gazembereket is.
Hogy gyerekes eszü gyöngék s özvegyek és árvák is kerültek az áldozataim
közé? Ezek előre áldozatok voltak; ha én nem, más fosztja ki őket, amint
hogy nem is én voltam a kéz, mely vagyonukat eltüntette, én csak a
nemezis voltam, mely a zsákmányt magához ragadta. És ha van valami, ami
elégtételül szolgálhat a kicsinyeknek, ami megvigasztalhatja őket, akik
arra születtek, hogy áldozatok legyenek, ugy ez a valami az a tudat,
hogy van, aki a természet rendeléséből kifosztja a nagy kalózokat,
megfojtja a nagy zsiványokat, szóval: boszut áll értök! Az a tudat, hogy
nincs az a szennyes áradat, melyet végezetül el ne nyeljen az örvény,
nincs az a rablott pénz, mely átokká ne válják a rabló kezében, mig
elérkezik a legnagyobb rablóhoz a világon, aki a nagy zsákmányból
vásárolt müremekeket mélán nézi kuckójából, ahonnan nem lehet moccannia,
mint ahogy a kis tolvaj éjjel viseli a lopott süveget.
Igy vagy ilyenformán fog védekezni. És meglehet, a legfőbb instancián is
kieszközli magának az utolsó sikert: az „enyhitő körülmények“-et.


POST SCRIPTUM.
Amint a _Vezető elmék_ és _Nagyvárosi képek_ cimü köteteim egyes
darabjainak összegyüjtése közben is – amikor az itt olvasható kötet
sajtó alá rendezésével foglalkoztam, többször kellett számot vetnem
azzal a kétséggel, hogy az itt felhalmozott és annak idején a napnak irt
karcolatokat érdemes-e és szabad-e másodszor is, s most már könyvalakban
kiadnom? Érdemes-e még egyszer kérni az olvasó figyelmét olyan dolgokra,
a melyeknek először sem lehetett több súlya, mint a mennyit a
jóhiszemüség, az elfogulatlanságra törekvés és az őszinteség ad nekik?
Szabad-e egy könyv kiadása alkalmával megfelejtkezni az idő rohanásáról
és például – mint ebben a kötetben történik – Strindberg emberi
gyöngéiről szólni akkor, amikor Strindberg már halott? Tisztán látom,
mennyi kifogás érheti és senki se itélheti meg nálam szigorubban ezeket
a köteteket. Ha mégis megjelentek, ennek magyarázata vagy mentsége: az a
hitem (vagy talán csak képzelődésem), hogy ezek a zsörtölődések,
tréfálkozások vagy mélázások tulajdonképpen nem naphoz kötött, hanem
hosszu időn át ujra meg ujra ismétlődő, általános jelenségekről szólnak.
_A. Z._


TARTALOM
Rébusz 1
A szinésznő becsülete 7
Novemberi hangulatok 15
Emlékbeszéd 20
A verejték 26
A tömjén 34
Pickwick ur filozófiája 42
Öngyilkosság 51
Szerelemből 56
Temetés után 63
Miszticzizmus 65
Mouret abbé megtérése 71
A detronizált szerelem 78
Bartenyev és Vladimirov 86
Két franczia 95
Marabu-tollak 101
Gefkin 105
Abbé és markiz 110
Az utolsó világos pillanat 116
Miszterium a két jó pásztorról 121
Képek 128
Mesék a költészetről 134
Téli állomások 157
Az igazság 163
Két szép szem és életbölcseség 169
Este az erdőn 175
A számüzött Télémaque 180
Az érdesszavu mirakoló 186
Lesseps 191
Kilián király 199
Szem-jonglőrök és troubadourok 205
A rab mesél 210
Tristia 215
Koronát szerelemért 220
Porcziunkula ünnepe 224
Uj hivatal 230
Az Orient-expressen 237
Az álszakáll 241
A metamorfózisokból 248
Altábornagy és komornyik 253
A lány-arcu veszedelem 258
En revenant de la revue 263
Renan szobra 266
Turgenyev emléke 271
A leányirtó 276
Az utolsó 280
Post scriptum 285
A NAP nyomdavállalat