A magyar nép művészete (1. kötet) - 07

A csűr maga egy tágas üres szin, földje ki van tapasztva vagy padolva,
mert errefelé nem a szérün nyomtatnak, hanem a csűrben (_k_). A
valóságos csűrhöz számít még két oldalt a pajta, a bivalynak, meg fehér
marhának. Van egy-faros, meg két-faros pajta, (fél vagy egész) ahogy
állanak benne a marhák, a szerint. Ezen a régi telken ügyes még a külső
udvar végében az erősen kiugró eresz a vendégszekereknek, meg egyéb
alkalmatosságnak (_n_). A csűr mellett jutunk a tágas belső udvarra. Van
itt minden, ami a földmives embernek kell, még a szekér vendégoldalának
felkötéséhez való füzfavesszőt is megnevelik itt az átfutó patakban,
hogy azért se kellessék a szomszédba menni. A belső kaputól jobbra eső
kerekes szinnel (_m_) szemben áll a kézi gabonás (_f_), mellette a
malacól, tovább, a telek felső végében, a nagyobb gabonás, tornácán a
sörmény (az örlő, kézimalom, 301.) meg cefrének a hordó, tovább a pince,
bornak, pityókának, meg egyéb veteménynek (_e_). Ennek is jól kiugró
eresze van, hogy nyárba az ajtó előtt árnyékot fogjon. Itt van a bodon
kut is (_d_). Balra a négy szegelletre épített méhszin (_e_), tovább a
káposztás kert (_b_), külön bekertelve, azután a gyümölcsös (_a_).
Legügyesebb mégis csak a ház. A szabad oszlopos tornác az egész
alkotmány közepe. Innen lépünk a valóságos «házba», a lakószobába. Az
utca felé eső szögletben a sarokra állított asztal, falmentin a
padládákkal; a szemközti sarokban a cserepes kemence. A kemence elülső
része szabad, ha nem sütnek, a tűz is szabadon ég rajta, csak épen hogy
áthuzza a kemence a füstöt. A szabad tüzhely egyik végében van a
«plakten», a karikás vaslap; a tüzhely vagy «tüszely», jól előre nyúlik,
kiszélesedik a kemence körül, hogy télen odaülhessenek, beszélgetni, a
tűz köré (padka). A harmadik szögletben van az inkább parádénak való
«vetett ágy», utána a háló ágy; jut néha a kemence mellé is ágy, vagy
legalább is egy bölcső. Szék egy-kettő ha van a házban: csak az emberek,
(meglett, házas férfi) meg a legények ülnek rajt’, a menyecskék nem
igen, a leányoknak meg épenséggel nem való. Az ajtó mellett van még a
vízpad a «kártyá»-nak, (faedény 250) közbe a falmentén egy pár láda; az
asztal fölött, a sarokban a téka.
[BÁLINT BANDIKÓ ANDRÁS HÁZATELKE, MAGYAR-VALKÓN. (107)
Zsellértelek 1763-ból; «bőtelek», 1600 □ öl; _a)_ gyümölcsös, följebb
legelő; _b)_ káposztás kert; _c)_ méhszin; _d)_ bodonkút; _e)_ pince,
pityókának, meg bornak; _f)_ gabonás; _g)_ kád, abban áll a cefrének
való szilva; _h)_ sörmény; _i)_ malac ól; _k)_ csűr, kétoldalt pajtával
a bihalynak; _l)_ csűrös kert, a végiben füzes; _m)_ kerekes szin; _n)_
eresz a vendégkocsiknak; _o)_ komara; _p)_ Bálint Bandikó András háza;
_r)_ tornác; _s)_ hombár; _t)_ töltés pad; _u)_ kis kert, virágos; _v)_
külső udvar.]
[MARCIKÓ GYURI TELKÉRŐL, MAGYAR-VALKÓN. (109) 1. Tornác, a
pitarból tekintve, kis vízpad az ajtó mellett; 2. galambbugos kutágas;
3. deszkából való karfa.]
[UJ HÁZ, KETESDEN. (110)]
A «házból» ritkán nyilik egyéb helyiség, hamarább a tornácról, külön. A
legegyszerűbb házban is van még egy kamra, ha kettő, akkor az egyik
szalonnás, a másik «csak amolyan elegyes». Künn a tornácon áll a
szuszéng, meg a hombár, gúnyának, gabnának és mi egy s másnak. A ház
végében van a «kis kert», az utca fele. A tornác árnyékos ivei alá
futnak föl futóka virágok, ott nyílik a piros szegfű, ott virít a
mályva, a karfán cserépben az «engem nefelejts». A tornácról látni a
galambbugos kutágast is.
Ha együtt marad három-négy nemzedék – apa, fiak és unokák, nem ritkán
velük a szépapa is, – kibővül a ház is. (111) Elsőben is a nagyobbik fiu
különködik el, amikor menyecskét hoz a házhoz. Külön «házat» csinálnak a
fiataloknak, de csakarra a tornácra, az öregekére. Ilyenkor az öregek az
első házat rendesen átadják a fiataloknak, ők meg a tornác végében, a
tágas gabonást alakítják át háznak s abban laknak.
[A HÁZ (SZOBA) BERENDEZÉSE KALOTASZEGEN.]
A legtöbb ház ilyen elrendezésü; van még a telken nyári konyha is, (129)
amiben csak egy sütőkemence, szabad tüzhely van, fölötte «langfogóval,»
hogy a nyárára való kolbászt, sonkát abban füstöljék meg.
Igen ügyesen kitoldott ház a Vörös Márton és János háza (113). Hogy
férjhez ment testvérhugukkal együtt maradhassanak, az új házaspárnak is
szorítottak helyet, még pedig az utca felül. Amikor a harmadik nemzedék,
az unoka is nősül már, akkor különködnek el teljesen; a szülők s
nagyszülők maradnak az öreg házban, az unoka épít magának ujat a telek
másik oldalán, talán szebbet is, mint az öreg ház. Ilyen az öreg Lőrinc
Pál háza (114), aki fönt lakik a gyümölcsös mellett, – házas fiai,
György meg István, lent vannak, közel a kapuhoz meg a csürhöz, mert ott
a dolguk. A Kolozsvárhoz közelebb eső vidéken a boronás házak közé mind
sűrűbben vegyül már a kőház is; mint például a Balázs Samu, meg Balázs
Gyárfás háza (112); kőből épített nagy ablakokkal, városi módra. A két
végén egy-egy ház, közbül a nyári tüzelővel, a füstölő kamrával. Hosszu,
szép tornácuk van, lejáró is a pincébe, de azért mégis csak szebb a
szemben lévő öreg boronás ház, sok apró muskátlis ablakával, előtte a
paddal, amire kiülnek az öregek «gondolkodni».
[MEGSOKASODOTT «CSALÁRD» (CSALÁD) _a)_ Fás szin; _b)_ az
első ház gabonása; _c)_ a hátsó ház gabonása; _d)_ hátsó ház, Varga
István háza; _e)_ füstház; _f)_ tornác, kétfele kerítve; _g)_ első ház,
Varga Feri és Varga Feri Jó háza; _h)_ kamora; _i)_ kis kert, virágos;
_k)_ fa hely; _l)_ disznó pajta; _m)_ kamora; _n)_ uccaajtó; _o)_ kapu.
ÉS BOKOR ISTVÁN HÁZA, B.-HUNYADON. (111) _a)_ Hátulsó ház; _b)_ sütőház;
_c)_ első ház; _d)_ tornác, alatta pincelejáró; _e)_ hombár.]
[BÁLINT PALKÓ PÁL HÁZA, ZENTELKÉN. _a)_ eresz; _b c)_
sütőkemence és üst a füstházban; _d)_ pad; _d e)_ padláda; _e)_ asztal;
_f)_ ágy; _g)_ ágy a tornácon; _h)_ kemence; _i)_ szalonnás; _k)_ rácsos
tornác; _l)_ lépcső. (112) BALÁZS GYÁRFÁS «KŰHÁZA» BÁCSOTT. _a)_ a ház;
_b)_ a szuszinkja; _c)_ a sütője; _cz)_ a «spór»ja (takaréktűzhely; _d)_
hágó a hiuba; _e)_ Balázs Samu háza; _f)_ pincelejáró; _g)_ langfogó;
_h)_ Márton Kecel Marci «boronás» háza; _i)_ hátsóház; _k)_ szuszink;
_l)_ vízpad; _m)_ ól; _n)_ favágó; _o)_ cserepes virág; _p)_ töltés,
(«nyárba kiülünk rája gondókonni.»)]
[BOGÁRTELKE FALU.]
[HÁROM CSALÁD HÁZA («TRUNKUS TELEK») B.-HUNYADON. (113)
_a)_ Vörös Márton háza; _b)_ kamarája, hágóval a pincébe; _c)_
kemencéje; _d)_ füstház; _e)_ tornác, alatti a lépcső a pincébe; _f)_
Vörös János háza; _g)_ Kuruc István sógor háza.]
Általában, a kalotaszegi udvar meglehetősen tágas, kivéve
Bánffy-Hunyadon, ahol bizony erősen városiasodik már az udvar is.
Jellemző a kövezett, mint ők mondják a «kirakott udvar» s tipikus a
kőlépcsőföljárás a tornácra. (115)
Az udvaron s összes épületein, legszembetünőbb, – a legrégiebbeken is, –
a gyakorlatias jelleg; a gazdasági épületek formája hagyományosan régi,
a különbség alig egyébb, mint az, hogy a régebbiek zsuppal vannak födve,
az ujabbak zsendelylyel, cseréppel.
Egy zentelki udvaron (122) sajátságos beosztású félszert találtunk; a
hiú ereszszerűleg ugrik ki az épület végén s vakolva van az istálló. Az
aprómarhának a ház végibe ragasztanak ólat, vagy külön cölöpre kerül a
tyukól. (123. 124. 125. 126.) Nevezetes része az udvarnak a kút, amely
ha ágas, hol galambduc kerül az ágasára, hol meg tulipántos, vagy egyéb
diszítés; sekélyebb kút fölé ágast nem emelnek, csak úgy, hosszú rudra
erősített vederrel merik a vizet. (128)
Amilyen egyszerű s mégis elmés az a merő veder, olyan leleményes, olyan
furfangos a nép számtalan kis holmija, ahogy ők mondják «kieszelése».
Például a nyári konyha, meg az aszaló, ahol a gyümölcsöt aszalják
télire, (89); az elmés szerkezetű szélmutató, az eresz alá dugott
kacattartó, az egérfogó, a vályú, a seprű; se szeri, se száma a kilincs
készségnek, – rugós a szobaajtóra, egyszerűbb az ólra; elmés az
«ajtóbakasztó» – hát az elromlott zár rugóját hogy helyettesítik
faabroncscsal! (130–140)
[LŐRINC PÁL HÁZATELKÉRŐL, MAGYAR-VALKÓN. (114) 1. Az
öregek házatornáca a kis unokával; 2. a gabonás tornáca; 3. az uj ház
tornáca, meg az uj ház télen bélelt ablaka; 4. az ablakfél metszete.]
A fölületes szemlélő mindezt olyan egyformának látja, éppen mint a falu
összes házát. Pedig dehogy egyforma, – külön karaktere van minden
holminak, aminthogy külön-külön jelleget találunk az egyes házakon is,
ha figyelmesebben vesszük szemügyre.
A házak külső képe kivált a tornác s a tető különfélesége folytán
változik. Legáltalánosabb az az egyszerű házforma, amelyet kétereszesnek
nevezhetünk: a tető két vége túlér a ház homlokán, a változatosan
diszített oromfalon; a fal szintjében lévő és felnyúló deszkák ki vannak
lyuggatva, a kiálló ereszszel színest meg «rostélyos» vagy pedig erősen
ki van cifrázva, a fedél mentén és az alsó eresznél háromszöglet szerint
deszkák vannak szögezve. Aki ügyesebb vagy akinek több volt az érkezése,
leveles kacskaringókat, galambot, meg virágot fürészelt ki rókafarkú
fürészivel a deckákból és úgy szegezte azokat föl. Az újabb házak
oromfala előtt (145–6) még könnyű karfát is találunk. (Lehet, hogy
régebben az eresz alá helyezett galambbug miatt kellett, de valószinűbb,
hogy az éretlen városi befolyás hatása már ez). Az oromfal deszkáiról
ritkán hiányzik az évszám. Ha nem magyar valláson vannak a benlakók,
azaz, ha nem ev. reformátusok, hanem görög keletiek vagy róm.
katolikusok, keresztet vágnak a deszkába. A ház külső diszítéséről
szólunk még részletesebben.
Néha, az udvar felé, középen kiszélesedik a tornác s a fölibe eresztett
fióktető éppen olyan függőleges oromban végződik, mint a ház teteje – és
galambbug (148) is kerül az eresz alá.
A tető tagolás a gazdagabb a bogárhátú tetőnél. A gerinc vége le van
csapva (konty tető) s lent, az eresz megkerüli a ház végét is. Ez a
régebbi forma. Máskülönben a deszkás oromfal itt is éppen úgy ki van
vagdosva cifrára. Hogy a legrégibb rendű tetőt se hagyjuk el, felvettük
Máté János Jánoska házát, Ketesden. Zsuppos a teteje, mind a négy
oldalra egyaránt hajlik s kémény sincsen rajta, ott megyen ki a füst,
ahol nyilást talál. (150)
[SZTÁNA FALUBÓL.]
[A KALOTASZEGI «KIRAKOTT» UDVAR TIPUSA (B.-HUNYAD). (115)
]
Hogy mennyi gyakorlatias találékonysággal eszelik ki építkezésüket:
tekintsünk meg egy kis mákói házat (151). A bogárhátú tető elülső kis
eresze, meg a házhosszanti fedél, össze ér az utcaajtó fedelével. Hisz
közel estek egymáshoz, csak az eresz szarufáit kell egy keveset
meghosszabbítani s mindjárt be is fedhetik véle az utcaajtót is. Ez az a
csudálatos valami, az a bájos naivitás, ami nyomban megkapja a városi
unott kedvű embert. Természetes, egészséges és mégis eredetien festői.
Az erősen hímes utcaajtó kijebb áll a ház végétől. Agyagból rakott pad
van a fal mentén, éppen a kapu szintjéig. A fehérre meszelt falon igen
jó helyt áll az a két kis ablak is. Szándék-e vagy véletlen, de
magasságuk aránya a házpadtól meg a bogárhátú tető ereszétől olyan
szerencsés, hogy a különben is igen művészi csoportosítást szinte
tökéletessé teszi. A ház külső képén, ismételjük, változtat a tető
különböző alakulása és a tornác. A régi öreg házak előtt nem is volt
tornác. A pitar fala beljebb állott az eresz alatt, mint a ház fala és a
kamra fala, – így több hely jutott, hogy esőben állongáljanak alatta,
vagy hogy egyet-mást künn tarthassanak, levegősebb helyen. Későbben
építették a ház hosszában a tornácot az udvar felé. Innen be lehet
tekinteni az egész udvart, a gazda vagy egyik legény fia künn is hál
nyárban a hombár mellett. Itt a gabonás szuszénk, itt tartják rakásba
hányva ősszel a törökbúzát, a répát, meg a pityókát is addig, amíg el
nem takaríthatják. A törökbúzát meghántják, a javát, szépit meg
felaggatják a tornác mentén az eresz alá, magnak. A tornác végében van a
téjpóc (tejpolc) is. Magasan és külön lóg le a folyó gerendáról, hogy a
macska ne veszedelmezzen, mert a tejet teszik oda keseredni (megaludni).
[RÉGI HÁZ UDVARA, MAGYARÓKEREKÉN. (117)]
Az ilyen egyenes tornác mindhárom oldala szabad, lábfatartói – oszlopai
– igen sokféleképpen vannak megfaragva s a karfa kivágásaival sok
ötletre szolgáltatnak módot a diszítőnek. (153–5) Van rostélyos karfa
(157), van teli deckás, meg cifrázott, van kivágott és van falazott is,
olyan, hogy a zsendelylyel lefedett fal fölött éppen hogy kiér még a
decka (158).
[UDVAR B.-HUNYADON. (116)]
A lábfatartó vagy négyszegletes, vagy pedig élei le vannak simítva,
fölfelé erősebben. Van egészen gömbölyű, hasas oszlop is. Ez a gömbölyű
tagja, a láb, hol hosszú s a karfától elér a lábfáig, mint az előbbeni
rostélyos tornácnál, hol meg rövidebb, csak az oszlop alsó feléig ér,
sőt még annál is kurtább. Meglepő, hogy Bánffy-Hunyadtól haladva
Kolozsvár felé, az oszlopnak ez a gömbölyű része mind rövidebb lesz; már
Darócon és környékén csak a feléig ér (161), Bácsott már egészen rövid,
de még mindig helyes (162). Igen ügyesek a nyeregfák is a vízszintes
lábfa és az oszlop között; az a rendeltetésük, hogy a lábfa jobban
elosztva, hosszabb darabon vegye át az oszlop alátámasztását. És ezt a
szerepét, csodálatosan finom érzékkel, bele is vitték a nyeregfa
körvonalaiba. Amint az oszloptól jobbra-balra homorúan ki van vágva,
azután meg zömök formákban elvégződik: bámulatos szabatossággal fejezi
ki azt a rugalmas ellenállást, amelyet a vízszintes lábfatartó gerenda
behajlása ellen fejt ki. E formaőszinteség szempontjából legsikerültebb
talán a daróci és szucsáki tornác nyeregfája, (161. 164.) kevésbé vallja
be rendeltetését az esztánai. Ahol nincsen nyeregfa, ott «kötéssel» van
az oszlop a lábfához erősítve. Ily módon kapjuk meg az átmenetet a
függőleges oszlopból a vízszintes lábfához. Az ívek nyomottak,
kerülékesek, de mindig finom vonalúak. (164) A kötés rendeltetése
különben még az is, hogy az egész faalkotmányt megkösse, esetleges
oldalt való elmozdulásban megakadályozza. A karfa fölött szabad a
tornác, (156) egy kis rács ha van, hogy a tyúk ne reppenjen föl. Egészen
az ereszig zárt a tornác akkor, ha egyik vége az utcára szolgál, mint
Petre János házánál, ahol a karfa fölött rostély van. Itt tekintenek ki,
ha valaki bekivánkozik az utcaajtón. Az utcaajtó a ház hoszanti
irányában van a lépcső miatt, a kapu meg keresztbe. Ez által is igen
helyes és festői a megoldás. Az ablakokon domborodó farács.
[A LEGRÉGIBB CSŰR S UDVAR, MAGYARÓKEREKÉN, PÉTER PÁL PALKÓ
PORTÁJA. (118)]
[DARÓCI UDVAR. (119)]
Van szegelletre menő, van kiugró tornác is, sőt a leggazdagabb
elrendezés szerint körül tornácos, vagy ahogy ők mondják, kereken
tornácos ház is van.
Körültornácos az olyan ház, amelyiknek három oldala is tornácos. Ritkán
fordul elő, inkább csak a teljesen szabadon álló háznál, ahol a szomszéd
felé eső oldal marad csak tornác nélkül.
Szegelletre menő tornáca van Bálint Palkó Pál házának, Zentelkén (165).
A tornác végig halad a ház hosszában és fordul előre. A fa mögött, a
végiben van a szalonnás kamara, a ház hosszabbik oldalán meg, a karfától
kijebb, áll a póc s bé van lécelve, egészen fel, az ereszig; elül, a
bejárónál pedig, ajtaja van: afféle levegős kamra. A tornác
tulajdonképpen kettős, alatta is van egy sor, a pince előtt, hogy
árnyékot fogjon, meg legyen, hogy hová rakják el a fát. Ügyes az eresz
alatt lógó kivésett fatörzs, amely az esővizet gyűjti a lépcső mellé, a
cseberbe.
[BOGÁRTELKI UDVAR. (120)]
[RÉGI UDVAR, B.-HUNYADON. (121)]
[FÉLSZER (UJABB MÓDI) ZENTELKÉN. (122)]
[TYUKÓL A HÁZ VÉGIBEN, NAGY-ALMÁSON. (123)]
[BOGÁRTELKE FALUBÓL]
[HÍMES KUTÁGAS ÉS TYUKÓL, NYÁRSZÓN. (124)]
[EGY GYERŐVÁSÁRHELYI UDVARON. (127)]
[NYÁRI KONYHA, SÁRVÁSÁROTT. (129)]
[HÍMES ÉS GALAMBDUCOS KUTÁGAS, MAGYAR-VALKÓN. (125)]
[TULIPÁNOS KUTÁGAS, DARÓCON. (126)]
[PÉTER HOSSZÚ PISTA SZÉLMUTATÓJA, MAGYARÓKEREKÉN. (130)]
[VIZMERŐ SAJTÁR (NYÁRSZÓ). (128)]
Végül, van még egy módja a tornác elhelyezésének, amilyent
Magyar-Gyerő-Monostoron, egy érdekes régi kúrján találtunk. Nem egészen
népies már, de közelebb áll a falusi építkezéshez. Az udvar felé kiugró
épületrész közepén van a pincelejárás, erős tölgyajtóval elzárva; két
oldalt vezet föl a pitar lépcsője és mindkettő félfedeles tornácban
végződik. (166)
E tornácok feltöltött földdel, kőből rakott alapon nyugodnak. Ha
menedékes a házhely, jó magasan – kukra – állanak; akad olyan is, hogy
éppen csak kiemelkedik egy keveset az udvar földjéből.
Sok mindenre jó a kiugró tornác, mint a valkói kántor házán, mely
különben körül tornácos is. (167) Az alsó sorban van a pince, a kamra,
meg a nyári konyha, a felsőben a ház, a pitar s ha kell, hát még egy
ház. Ha már most a pince falával egyszint állítanák a tornác oszlopait,
úgy a felső háznak sokkal kisebb volna a belterjessége, pedig éppen
fordítva kell annak lennie, – tehát a pince lehetne kisebb. Úgy
segítenek ezen, hogy a pince feletti padolás folyó gerendáit kieresztik
a falon túl s arra állítják föl a tornác oszlopait, lábfatartóit. (168)
Bepadolják, karfát szegeznek rá s járhatnak körül a szegelleteken,
nézhetik az utcát is. És még másról is jó ez így! Ha a pince fala nem
kőből épült, hanem vályogból vagy földből van verve, akkor jó, ha az eső
nem veri, ha megvédi az időjárás ellen a kiugró padolás.
A ház külső képéhez tartozik még a telek bekertelése. Ebben is nagy a
változatosság, aszerint, amint kőben szegényebb vagy bővebb a vidék. Az
egészen nyers, fejszével hasogatott palánktól a teli, a lyuggatott, a
cifra decka és lécpalánkig, sok mindenféle fajtája van ennek, aszerint,
kinek milyen a módja. A kőben bővebb vidéken egészen teli kőfallal
kertelik be a házhelyet, felül kis zsendelytetőt adnak rá, vagy
ágas-bogas, tüskés galylyal rakják be. Így Esztánán, meg Vistán.
Leghelyesebbek a felemás bekertelések: alul kő, fejül léc vagy decka.
Itt ismét megnyilatkozik a nép nemes arányérzéke. A zsoboki nagyobb
kövekből összerakott falba beállítgatják a kerítés oszlopfáit s
befalazzák félig, felső fele meg kiáll magára s ehez szegezik a léces
kerítést. A léces kerítés könnyebb, kisebbszerű, hiszen az anyaga, a fa
is gyöngébb. Ez hát sokkal alacsonyabbra, igénytelenebbre van tartva,
mint a magas vaskos kőfal. Egypár a tetejébe oda vetett galy megadja a
módját is. A kis utcaajtók, meg a velük egybekötött kapuk – a
szekereknek – ezek is sok leleményességgel ügyességgel vannak a többihez
építve vagy odaállítva. Majd mindeniken ott a kis eresz, a félkörös vagy
laposabb köríves szemöldökfán, ez meg a himes ajtófélfán, amiről sok a
mondanivalónk még. Itt csak két különös utcaajtóról emlékezzünk meg ezek
kivételek.
Egyik a zsoboki (169). A küszöb, az ajtófél, a szemöldök – mind kőből
van, simán, egyszerűen, amint illik is a monumentális anyaghoz ha
mellette könnyebb anyag is van, a fából való ajtószárny. Bezzeg ez csupa
tagozás, apró, kicsi kockás az eleje, csak éppen hogy a váza, a kerete
sima, mert ez a szerkezethez tartozik. Látja az ember azt is, hogy áll a
kis eresz a szemöldök kövön, hogy van odaerősítve. Talán csavarokkal?
Dehogy is. Az a keresztben álló két kis kötőgerenda, tölgyfából csinosan
kifaragva, olyan akkurátosan van a kő szemöldök gerenda horonyába
belészabva és beleékelve, hogy nem mozdúl se jobbra, se balra, ha még
úgy fúj is a szél. Erre a két kis gerendára vannak azután rászegezve a
kis szarúfák, szóval az egész eresz. Az ajtószárny forgópántja
természetesen csavarral van átkötve a kő ajtófélen. Így a kapuzábén is.
Egyszerű, világos, természetes az egész kis alkotmány és csodálatos,
mennyivel előkelőbb, mint a mi városi bérházaink elcsépelt, idegen
sallangos kapui. A maga nemében ilyen műremek egy vistai utcaajtó is.
(170) Mennyire szépen, tisztán van ez is összeépítve és az összeépítés
természetéből s formáiból milyen őszinteséggel alakul ki a diszítése!
Egy szempillantás alatt láthatjuk s megértjük, hogy építenők fel.
Elsőben is pár nagyobb kőből alapot rakunk alája; azután a felső köveket
megnagyoljuk, összeillesztjük, hogy jól feküdjék fel rája a küszöbfa,
meg a két keresztben álló talpfa; emezeket össze is csapoljuk. A talpfa
csaplyukaiba béültetjük az egybekötött ajtót. Jó, hogy vastagabb alúl,
jobban megáll. Fölfelé már ügyetlen, esetlen volna, ha ilyen vastag
maradna, hát ott van alúl a cifrázatja, tömött, gazdag, keleties
formáival s azon túl karcsúbban halad fölfelé. Hogy egészen erősen
álljon, sast – talpkötőt – teszünk eléje és mögéje, zömök, erős, vaskos
darabot és odaszegezzük tölgyfa szegekkel. Oldalt sem dülhet, meg se
mozdúlhat, mert a szemöldökfa csapja jól belenyúlik kétoldalt a félfába,
be van szegelve, – de leginkább megfogják a kötők. A két ferde kötő
cifra vége épp olyanképpen ki is van vésve a szemöldök – meg félfából s
bele van szorítva, verve. Az ív fele, a közepe, hímes s amint az ív
vonalán ott van az a bog rajta, olyan, mintha egy pillangó ülne a
szemöldökfa szegelletében s nézne lefele, be az ajtóra. Az ajtószárny,
sima deszkából, három hevederre van szegezve, – a három sor, cifrázott
fejű faszeg egyszersmind a diszítés. A szem megnyugszik e sima felületen
s csak annál több figyelem jut a hímes kapufélfának, az ugynevezett
kapuzábénak. Semmi fölösleges nincsen és nem hiányzik semmi, – remek a
maga nemében.
[VASKILINCSEK, TAMÁS JÁNOS ZSIDÓ HÁZÁN, MAGYARÓKEREKÉN.
(136)]
[NAGYALMÁSI VÁLYÚ («FOGÓS»). (133)]
[NYÁRSZÓI EGÉRFOGÓ. (132)]
[SZÉRŰ SEPRŐ, NYIRFÁBÓL, KIS-PETRIBEN. (134)]
[ELROMLOTT ZÁR RUGÓJÁT HELYETTESÍTŐ KÉSZSÉG, SZTÁNÁN.
(139)]
[KILINCSKÉSZSÉG, RUGÓVAL, EGY NAGY-ALMÁSI SZOBAAJTÓN.
(137)]
[KACATTARTÓ A HÁZVÉGIBEN, MAGYAR-BIKALON. (131)]
[BEREC BANDI MÁRTON ÖNMŰKÖDŐ AJTÓ «BAKASZTÓ»-JA SZTÁNÁN.
(138) (_A kinyitásnál lábával lenyomja, visszahull s nyitva tartja az
ajtót._)]
[NYÁRSZÓI ÓLAJTÓ. (140)]
[TASNÁDI ISTVÁN TULOGDI KILINCS-KÉSZSÉGE A PINCÉN,
KIS-PETRIBEN. (135) _a)_ nyitva. _b)_ zárva.]
[ALBERT JÁNOS JANKÓ ÚJ HÁZA, BOGÁRTELKÉN. (141)]
[PÉTER ANDRÁS PASZULA, ÉGETT EMBER ÚJ HÁZA. (JÁKÓTELKE).
(143)]
[ÚJ HÁZ, DARÓCON. (142)]
[KORPOS GYÖRGY PÁL HÁZA, KÖRÖSFŐN. (144)]
[NAGY-ALMÁSI ÚJ HÁZ. (145)]
[KIS LŐRINC EZERMESTER HÁZA, KETESDEN. (146)]
[GÁSPÁR ISTVÁN, DARÓCI FÖLDMIVES, MAGAÉPITETT HÁZA. (147)
]
Általában, a kalotaszegi magyar pazarul diszíti háza külsejét s a
legszegényebbnél is ritkán marad parasztja a tetőnek, az oromfalnak,
illetve a ház homlokának, az ablaknak, a tornácnak, – de diszítésében
leggazdagabb a nagy és a kis kapu, ahogy ők mondják, a leveles kapu és
az utcaajtó.
Az alapjában fából épült kalotaszegi ház oromfala, az úgynevezett tűzfal
is fából van, deszkából. A deszkázásba formás kivágásokat fürészelnek,
részint, hogy a konyha nyilt tűzhelyéről a hiuba tóduló füst ott
kijuthasson (mert kémény nincs), részint, hogy világosság szürődhessék
be a padlásra. E kettős szükség révén termett azután az oromfal
diszítés, amiben kétféleképp járnak el: a deszkák fúgáit szélesítik ki
dekorativ elemmé, a diszítő nyilásnak egyik fele az egyik deszkából,
másik a szomszédos másik deszkából kerül ki s ez a helyesebb eljárás,
mert így a deszka erősebb marad, – de vannak falvak, ahol a deszka
közepéből vágják ki a formákat. Az első esetben szélesebb, nagyobb
motivumokat alkalmaznak; az utóbbi esetben – mert, ők is gondolnak a
deszka tartósságával, – szűkebb, keskenyebb lesz a díszesen vágott
nyilás. Jut azonban még egyéb diszítés is a ház homlokára. A tető
csúcsvégződésén egy vízszintes, két alsó részén pedig függélyes
osztással háromszögű mezőket szerkesztenek (173 d.), ezeket bedeszkázzák
s a deszkázást formás kifürészeléssel diszítik. Jellemzi harmónia
érzésüket, hogy míg az oromfalon negativ formákat alkalmaznak, e mezőkre
rendesen pozitiv formák kerülnek. A csúcsnál lévő mezőt a felező
vonallal két részre szokták osztani; a tetőt beszegő deszka felső szélét
ritmikusan ismétlődő kimetszésekkel diszítik s e csipkés motivumot
megismétlik a belső szélen s az alsón is. Egy bikali ház homlokán a
csúcs alatt félkör vonal metszi le a két alsó mezőt s ezek alatt még két
kisebb kör van kitöltve figurális diszítéssel. A háromszögű mezők
diszítésének népies jellege nem megbízható, számos idegen, svejcies
forma akad közöttük; az elterjedt lombfürészelési minták, a nép kezén
forgó városi képes árjegyzékek sok idegen motivumot csempésznek a
faluba. Ilyen idegen formával van kitöltve a 174. ábrán fent a középső
háromszög s a felső középső és a tőle jobbra eső is.
[GALAMBOS TORNÁC, JEGENYÉN; ALATTA A PINCE. (148)]
[MÁRTON ANDRÁS KURÁTOR HÁZA, DAMOSON. (149)]
[MÁTÉ JÁNOS JÁNOSKA HARANGOZÓ RÉGI MÓDI HÁZA, KETESDEN.
(150)]
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a háromszög belső csúcsából
kiinduló szárakon ülő levelek és virágok képezik a leggyakrabban
ismétlődő ornamentumot; a házhomlok diszítés egyszerűbb és ismétlődő
formái közé tartozik: a szívalakú kimetszés, a rózsácska, a csillag, a
körkimetszés, a hullámvonal. Akad számos igazán művészi csoportosítás és
beosztás: üde, csipkeszerűen könnyed annak a bikali háznak a homloka
(173) amelyen a fúgákat kifürészelték, de jut kivágás a deszkák közepére
is, úgy hogy egyben igenleges és nemleges formák képződnek.
[UJABB HÁZ, ERESZ ALÁ ÉPITETT UTCAAJTÓVAL, MÁKÓN. (151)]
[KOVÁCS JÁNOS HÁZA, BOGÁRTELKÉN, FÖSTÖTT ÉS FIGURÁLISAN
HIMES UTCAAJTÓVAL ÉS KAPUVAL. (152)]
A ház peremszegő deszkáit egyenes és görbe vonalak összetételeiből
szerkesztett formákkal diszítik; a 176. 177. ábrákon láthatjuk e
különféle, fogrovásszerű diszítéseket; a 178 ábrán van egy sikerült
csúcsdiszítés is.
Sajátos diszítésre találunk a zsindelyes háztetőn is; a tetőgerinc két
végén – néhol csak az utcára tekintő végén – ott kapjuk a «református
cserepet», a bádogkakast, vagy a fából faragott, gombon ülő tulipánt,
ami a legmagyarosabb s a legelterjedtebb. (179).
A tornác kerítésének diszítése hasonlít a ház homlokának diszítéséhez. A
függélyesen elhelyezett deszkalapokat s a lapok közeit fürészelik ki
egyszerű szív és más, rendesen hegyesedő formákban, leginkább
tulipánosan (181). Említettük már azt a sárvásári tornácajtót, amelynek
oszlopát emberfővel diszítették; megjegyezzük, hogy az efajta diszítés
csak elvétve fordul elő s mindig nagyon kezdetleges. (182). Diszítik a
tornácról a konyhába nyiló ajtót is, amely elé cserényt, illetve verőcét
alkalmaznak. (183–4). Az ajtóra, a világítás végett, inkább nemleges
formákat alkalmaznak. Ha a tornáckerítés deszkái nincsenek mintásan
fürészelve, úgy sárgásbarnára szokták bemázolni s fekete föstékkel
«tigriselik».
[TORNÁC SZEGELLET, FÖLFALAZOTT KARFÁVAL, VISTÁN. (158)]
[ERESZ- ÉS KARFA RÉSZLETEK, BÁCSOTT; RÁCSOS ABLAK
JÁKÓTELKÉN. (153)]
Különösebb kiképzésű ablakra nem igen akadunk; rendesen a ház utcára
tekintő oldalán van s falait ugyan kifestik kígyózó vonalra rakott,
gyorgyinát, rózsát, szegfűt ábrázoló diszítéssel, vagy pedig egyszerűen
bemázolják miniummal pirosra, vagy kékre, zöldre, téglavörösre, – de
nagyobb változatosságra az ablakdiszítésben nem lelünk. Akad, elvétve
egy oromdísz az ablak fölött vagy némi diszítés a keresztfán.
Érdekesebbek az ablakrácsok (185). Meleg nyári időben leszedik az
üveges, (hajdan bendő hólyagos, lantornás) ablakszárnyat s finom lécből,
vesszőből csinnal és szeszélylyel font rácsot alkalmaznak az
ablaknyilásra, hogy a baromfi a szobába ne tolakodjék. Ezt a rácsot
egy-egy helyt cinoberpirosra vagy kékre mázolják. A második ábrán
logikus főre vall, hogy a rács legutolsó pálcikája, mint nem szerkezeti,
hanem tisztán diszítő rész, esztergálva van.
[GYURKA JÁNOS HÁZAELEJE ZSOBOKON; KÜLÖNBÖZŐ KARFÁK, MAGA A
FÖLDMÍVES GAZDA CSINÁLTA. (154)]
[PETRE JÁNOS HÁZA, MAGYAR-VALKÓN, CSINOSAN ÁLLÍTOTT
UTCAAJTÓVAL. (156)]
[KALLÓ BANDIÉK TORNÁC OSZLOPA, TULIPÁNOS VÁGÁSSAL,
MAGYAR-GYERŐVÁSÁRHELYT. (155)]
[A KURÁTOR HÁZA TORNÁCA, M.-VALKÓN; MÁS HÁZBÓL VALÓ
CSERÉNY (RÁCSOS AJTÓ) ÉS KARFA, MAGYAR-VALKÓN. (157)]
A kalotaszegi magyarságot jellemző diszítő kedv és képesség valósággal
tobzódik az utcaajtókon. Itt nyilatkozik meg művészetük, olykor
monumentálisan. Az utcaajtóról bízvást következtethetünk a belső
berendezés csinosabb voltára is. Ahol díszes, ahol himes a kapu, ott