A magyar nép művészete (1. kötet) - 05

behúsolásnál mogyorófából hasított abroncsra húzzuk spárgával, «málészem
köré kötve hurokra», – a vizet kifejjük belőle félkézvassal. Kifejés
után béöntjük tiszta vízzel és sebesen bedörzsöljük szalámiasóval, aztán
«tiszta eredeti rézről reszelt porral behintjük, amit Váradról, a
harangöntőtől hoztak»; letesszük, úgy az abroncson, a pincébe, egy kád
víz fölé, mint a födőt. Másnap reggel kitesszük a napra, száradni vagy
egy órahosszára. Amikor az óra letelt, félkézvassal lekotorjuk róla a
rézport, – kész a szirony.
Így volt régen. Ma már megcsinálja külországban a német, gyárban,
firnájszos zöld föstékkel. De olyan is az!… Hanem hát olcsóbb, annyi
szent.
[DAMOS FALUBÓL.]


TEMPLOM
[A MAGYAR-VALKÓI TEMPLOM. (X. tb.)]
[DAMOS FALU.]
Kalotaszeg népe, csekély kivétellel, «magyar» hiten van; a reformáció
hódító győzelmei után a katolikus templomot tették meg magyar templomnak
s utóbb épült templomaikon is részben megmaradt a régi katolikus
építkezés stilusa.
Kalotaszeg reformja, – írja Jankó János, akinek már idézett néprajzi
munkáját citáljuk s egészítjük ki a következőkben, – Szilágyi Sándor
szerint, végre volt hajtva már 1541–42-ben; már 1561-ben
Bánffy-Hunyadnak is református papja volt. A tűzként terjedő
reformációnak a kis Jegenye és Bács tudtak csak ellentállani és
katolikus voltukban megmaradni. A reformáció szelleme, természetesen, a
templomokban elpusztította mindazt, ami katolikus volt. Magyar-Valkón,
például, a klastromot lerombolták, a templomból a festett és faragott
szentképeket a templom mellé ásott gödörbe hányták és betemették. Ami
szentet ábrázoló faragványt a templom falából ki nem vehettek,
lefaragták a felismerhetetlenségig. És ezt megtették nemcsak
Magyar-Valkón, de az egész Kalotaszegen mindenütt. A reformáció első
viharos, csaknem erőszakos bevonulása után azonban a megnyugvás kora
következett, amikor az egyházaknak a nép ízlése szerinti való díszítését
látjuk kivirágzani. A katolikus templom falai megmaradtak; a gót szabású
ablakokon nem változtattak, legföljebb egy ajtót befalaztak, egy másik
újat vágtak, mely többé nem csúcsívben végződött, hanem kerekívben
borult össze; az ajtó elé cintermet s bejárót építettek, amelyet néha
fatornác kötött össze a templomot körülvevő kőkerítés ajtajával. A
külsőn aztán egyebet alig változtattak, legföljebb a felégetett régi
födél helyett raktak újat s diszítésül minden egyes zsindely alsó szélét
kicsipkézték. A legtöbb templomnál a tornyot harangláb helyettesítette,
fából, de ennek sajátos építési módja volt: a favázon fölül, ahol a
harangok lógtak, a harangkamarát deszkapárkány vette körül, a deszkák
hosszukban állottak s alsó végük szintén ki volt csipkézve; a legalább
is méter magas párkány négy szegletéből egy-egy oszlop nyúlik ki s a
négy oszlopon nyugszik a harangláb kúpja, mely szélesen indulva,
elkeskenyedik; a kúp zsindelyeit szintén kicsipkézte a nép. Ezt az
építési módot követték ott is, ahol a haranglábat lebontották s
kőtornyot ragasztottak a templomhoz; a toronygula négy szegletébe négy
tornyocskát emeltek, mint a nép mondja, a négy evangélista, Máté,
Márkus, Lukács és János tiszteletére.[1] A torony csúcsáról s a templom
tetejéről eltűnt a kereszt, helyébe gomb, kakas vagy egy kis vaszászló
került, a zászlón az építés kivágott évszámával. A torony e helyes régi
formája is vész már az ormótlan újabb építkezések során, de annál
szivesebben diszítették a templom belsejét. A szószék párkányát
kifaragták, oldallapjait kiföstötték, koronáján pedig remekelt a falusi
művész, élére állítván az önkebléből táplálkozó főnixmadarat s körülvéve
az egészet síkfaragásos párkánynyal, amelyen a magyar díszítés
főformáit: a tulipánt, a rozmarinlevelet, rózsát, szekfűt és a
szőlőfürtöt kapcsolta egybe. A templommenyezet közepéről függő lámpát
galyakkal, virágfűzérekkel diszítették; a buza elsőtermésű kalászaiból
koszorút fontak s a lámpára akasztván, a gabnaáldás elmondása után, ott
hagyták a következő év első terméséig. A szószék alatt áll az Urasztala,
mely rendesen kerek s négy lába egy közös szárban fut össze; az
asztallapon egy belső és egy külső kör van, amaz csak csekély
távolságban az asztal közepétől az ajándékozó nevével s az ajándékozás
dátumával, a másik az asztal pereméhez közel, valamely zsoltári vagy
bibliai mondással. A templom kincsei közé tartoznak a régi varrottasok,
aranynyal, ezüsttel s az akkoriban még csakolyan drága selyemmel varrva;
gyönyörű ősi formák maradtak reánk így. A díszítések között
legérdekesebbek a festmények. A menyezet kockákra van osztva s ahány
kocka, megannyi önálló kép. E képeket négy csoportba oszthatjuk: mértani
diszítések; növénymotivumok, a szokásos virágokból; állatábrázolások,
többször az illető állat megnevezésével; kezdetleges ábrázolású bibliai
jelenetek. Az első két csoportból kerül ki a menyezetdíszítések java,
például a bikali. A daróci templom öt padjának festése (1687–1701) a
legsikerültebbek közé tartozik, a tulipán, a rózsa és a szekfű színeinek
összeválogatása szelid, csoportosításuk ízléses, a munka nemes és
tiszta. (40) Egyátalában, azt mondhatnók, a népies templomi festés
nálunk a XVII. században virágzott s a következő században korcsosul el,
túlzásokba esvén. A kalotaszegi templommenyezetek javarészét a XVII.
században renoválták s festegették újra a szász származású Umlingok –
apa és fia, – de ők már csak inkább utánozták, művészi érzékük a magyar
formák iránt nem volt, azokat nyilván egyhangúaknak találták s azoknak
kimeríthetlen formagazdagságából ők meríteni nem tudván, otromba
bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést. Az apa, Kolozsvári
Asztalos Umling Lőrinc (41) eleinte beérte az egyszerű utánzással s első
művein csakis mértani díszítéseket és virágmotivumokat alkalmazott, –
később állatokat is föstött s megpróbálkozott bibliai jelenetekkel is; a
tizennyolcadik század negyvenes éveiben a régi tiszta tulipános
motivumokat utánozta, az ötvenes években föstötte gyatra állatképeit s
azok a torzított bibliai jelenetek a hatvanas évekből valók. A két
Umling dolgozott Bánffy-Hunyadon, Magyaró-Kerekén, Damoson, Jákótelkén,
Magyar-Gyerő-Vásárhelyen, Kis-Kapuson, Darócon, Magyar-Bikalon, Farnoson
(42), Nagy-Petriben, Kis-Petriben (75, 76) s Sztánán; kortársaik közül
egyet sem találunk, – egyetlen elődjük nevét, aki a XVII. század végén
dolgozott, nem ismerjük; követőjük Simon György, aki 1794-ben a
bogártelki templomban föstött. A tizennyolcadik század végén, mintha
divatja múlnék a templommenyezet díszítésének.
[:]
[A DARÓCI TEMPLOM PADJAIRÓL. (40)]
[AZ UMLINGOK JEGYE (_1680 tájáról._) (41)]
[A FARNOSI TEMPLOM KARZATÁRÓL. (42) (_A diszítő ízlés
romlása._)]
[RÉGI TEMPLOMI KENDŐ (DARÓC). (43)]
[RÉGI TEMPLOMI KENDŐ (DARÓC). (44)]
Hogy Kalotaszegen melyik a legelső, a legrégibb, talán eredetében is
református templom tipusa, azt bajos megállapítani. Mi a magyaró-kereki
régi református templomot vesszük tipusnak [lebontása előtt lerajzolta
Telegdy Árpád: (45).]
Négyszögletes helyiség, középen, a templomterem piacán, az úrasztalával;
szószék s a padok az úrasztala felé fordulnak. Szegletein az épület meg
van erősítve egy-egy támasztópillérrel s egyszerű tető födi az egészet.
A tető kötőgerendái alatt volt a kockásföstött famenyezet, amely
1903-ban a Nemzeti Muzeumba került. E tipusnál jellemző, hogy falazott
tornya nincsen, csak fából ácsolt harangláb állott mellette, szabadon;
ilyen a magyar-bikali templom és harangláb. Hogy milyen formátlan
tucatépületet húzott a helyébe egy kolozsvári építő, 1897-ben![2]
[A MAGYARÓ-KEREKEI RÉGI EV. REF. TEMPLOM. (45) (_Telegdy
Árpád festménye után; az eredeti menyezet 1904-ben került a Nemzeti
Múzeumba._)]
[A MAGYARÓ-KEREKEI ÚJ EV. REF. TEMPLOM. (45)]
[A KETESDI TEMPLOM. (46)]
[A KETESDI TEMPLOM ALAPRAJZA. (47)]
Valamivel összetettebb a fatornyos ketesdi templom. Keskenyebb része, –
a templom hajója, – az a régebbi s utóbb, hogy a hívek megsokasodtak,
bővítették ki, nemcsak hosszában, de az új hajó szélességében is (46). E
bővítés már a református korban történt; elhagyják a támasztó pillért a
templom végében, nem is a szegletre teszik, hanem a hosszabbik oldal
irányába, ami arra vall, hogy beboltozni nem is volt szándékuk.
Féloldalt egy kis portikust is építettek a templomhoz, alacsony, zömök
pillérekre, széles ereszszel. A templomban elfér vagy százhúsz hivő.
Tornya talán a legnagyobb a vidéken az ilyennemű fatornyok között, van
akkora, mint egy városi négyemeletes ház a főpárkányáig. Szétágazó,
hatalmas gerendákra van alapozva, amelyek erősen közrefogják s ducolják
minden oldalról a torony oszlopait. Közöttük vezet föl a kis rozoga
falépcső a harangházba; a harangházon kereken menő kicsi tornác van s
négy szegletén a jellemző kalotaszegi kis tornyok, amelyek közül
karcsún, magasra szökik fel a torony sisakja, szélforgóval és csillaggal
tetejében. Ügyes a templom bejárója – az úgynevezett «kendőigazító»,
mert hogy templombalépés előtt fejkendőjén ott igazít a fehérnép, – a
torony alatt. A tető szélesen benyúlik a dúcgerendák fölött s az utcán
álló kis oszlopokra könyököl. Alája kőlépcső vezet föl, ebből a
tornácból lépünk a torony alá s azután be a templomba. A templom kertje,
a cinterem, takarosan be van kerítve kőfallal és léces rácscsal.
[A KETESDI TEMPLOM BEJÁRÁSA. (A «KENDŐIGAZITÓ».) (48)]
[A KETESDI TEMPLOM. (49)]
[A KETESDI TEMPLOM ÚRASZTALÁNAK RÉGI TERÍTŐJÉRŐL. (50)]
Hogy a régi katolikus templomból mint lett református templom, azt jól
szemügyre vehetjük Magyar-Valkón.[3] A templom (X. tb. és 51.) hátsó
része a reformáció előtti időből való; a gótikus szentély nyomai,
keskeny magas ablakaival, csúcsíves boltozásával, megmaradtak. A
boltozat bordái durván faragott vállrózsákból indulnak ki s csúcsban
metsződnek az egymásmellé vakolt «emelt keresztboltozatok» közepén; az
egyik kis falfülke kerete (nyilván valami ereklye helye), az ablakokban
a halhólyag kőből faragott motivumai, mind erre a korra vallanak. E
gótikus szentélyt később kibővítették hosszában és valószínű, hogy akkor
rakták a széles, erős toronyfalat is. Boltozni már vagy nem tudtak, vagy
nem érkeztek a református kor kőművesei, mert látszik, hogy szándékuk
sem volt: elhagytak minden támasztó pillért. A középen álló egyetlen
pillért 1903-ban falazták föl – a régi szentély gót mintájára – a
süppedő alapok miatt. A templom belseje igen egyszerű, jó világos,
levegős, mert van elegendő ablak s a fal fehérre van meszelve. Az első
portikusból, a torony alatt, egyenest a templom piacára lépünk be s ott
kétoldalt vannak elhelyezve a padsorok. Ahol a régi szentély egy erősebb
pillérben végződik, ott vezet föl a kis lépcső a szószékbe (52). Régi
építmény a szószék is, vakolt kőből. A szószék fölött a cifrán föstött,
aranyozott «koszorú», a barokkstilusú, baldahinszerű menyezet. Lent, a
szószék mögött, a papiszék s mellette a presbiterek helye. Énekes karzat
kettő van a templomban: tágasabb a torony alatt, keskenyebb – az
orgonával – a szentély végében, ahová ugyancsak 1903-ban vágtak egy kis
ablakot is, mivelhogy a kántor meg a diákjai nem látták jól az énekes
könyvet. A szentély gótikus boltozata erős boltívben végződik; ezen túl
csak deszkázott a templom menyezete, mint a vidék legtöbb református
templomáé; ilyen a bikali, ilyen a sztánai s a daróci (56. 57. 58.
59).[4]
[A MAGYAR-VALKÓI TEMPLOM. (51)]
[A MAGYAR-VALKÓI TEMPLOM ALAPRAJZA. (53)]
[RÉSZLETEK A MAGYAR-VALKÓI TEMPLOMBÓL. (54)]
[SZÓSZÉK A MAGYAR-VALKÓI TEMPLOMBAN. (52)]
[A MAGYAR-VALKÓI CINTEREM. (55)]
[A MAGYAR-BIKALI HARANGLÁB. (56)]
[FESTETT MENYEZETTÁBLÁK A MAGYAR-BIKALI TEMPLOMBÓL. (57)]
[FESTETT MENYEZETTÁBLA A SZTÁNAI TEMPLOMBÓL. (58)]
[FESTETT MENYEZETTÁBLÁK A DARÓCI TEMPLOMBÓL. (59)]
A valkói templom külső képe, fekvése is, talán a legfestőibb, egész
Kalotaszegen, bár szépen van elhelyezve a körösfői templom is. A régi
szentély gótikus támasztó pillérei elaprózzák, könnyűvé teszik a
hajótestét s így a torony széles, tagozatlan síma fala csak annál
erősebbnek és monumentálisabbnak látszik. Könnyű faalkotmány üli meg a
hatalmas falakat: a harangház, meg a sisak. A harangház íves tornáca,
leeresztett karfadeszkái, alatta a gyámok a szegleteken, meg a négy kis
torony, amint közre fogják a magas sisakot: ez dicséri a kalotaszegi
magyar népművészetet. A lombos cinterem hatalmas fái némely oldalról
elfedik, annál érdekesebbé teszik a templomot. A cintermet sűrűn
állított pillérekkel alaposan megtámogatott vaskos, lőréses kőfal övezi,
oldalt s elül, a toronynál, várkapuszerű kis bejárás van; ennek is erős,
méteres falai vannak, kettőskapuja s a kapu mögött még ott a lyuk, ahová
az eltorlaszoló gerendát erősítették, hogy megvédjék az ellenség elől
idemenekült lakosságot; a kapu fölé is nyilván a puskás védelmezők
számára emelték a tornácot.
[A B.-HUNYADI TEMPLOM. (61)]
[A B.-HUNYADI TEMPLOM ALAPRAJZA. (62)]
[ABLAKOK A B.-HUNYADI TEMPLOM RÉGI RÉSZÉN. (63)]
[A RÉGI HARANGTŐKE; A KARZAT AJTAJÁNAK TAGOZÁSA; AZ
ABLAKOK ÍVEINEK ARÁNYA. (64)]
[RÉGI VARRÁSOK. (60) Templomi klenódiumok a b.-hunyadi
templomból.]
[A MAGYAR-BIKALI TEMPLOM MENYEZETE. (XI. tb.)]
[Templomi klenódiumok a b.-hunyadi templomból.]
[RÉGI VARRÁSOK. (60) Templomi klenódiumok a damosi
templomból.]
[A B.-HUNYADI TEMPLOM BEJÁRÁSA. (65)]
A kalotaszegi templomok harmadik tipusát jellemzi a bánffy-hunyadi (61).
«Bánffy-Hunyadon a református templom hajója, a hátulsó karon lévő
felirat szerint, 1698-ban, a déli rész 1772-ben épült; a régibb rész
menyezete 1705-ben, az újabbé 1780-ban készült, még pedig az utóbbinak
mestere Kolozsvári Asztalos Lőrinc, amint ezekről a menyezetek közepén
levő feliratos kockák tanuskodnak. Tornyának négy kis tornyocskája van.
A cinterem felüli bejárót a mostani pap készíttette. A torony harangjai
a mult század második feléből valók, az orgona és a toronyóra a XIX.
századból. Úrasztali edényei közül egy ezüstkehely (Hunyadi Mathias
Mártontól) és egy ezüsttányér 1681-ből, két ónkanna és két óntányér
1705- és 1745-ből valók. Különben ez a templom is a katolikus templom
helyén, sőt alapja annak köveiből épült. A csonttemető a cinterem
mellett van a mai bejárónál. A menyezet képei mindhárom fajtából valók.»
J. J.
A régi katolikus átmeneti stilusban épült szentély magasan emelkedik az
újabb keletű hosszú templomhajó fölé s fedele is egészen külön áll, – a
református ács nem is akarta tagadni, hogy csak toldás; az újabb rész
arányai különben nem szerencsések; lomha, igen széles a tornya is.
Meglehet, hogy a torony egykorú a hátsó szentélylyel; a karzatföljárás
és az ablakok kőkeretei erre vallanak, – nyilván külön álló kampanile
volt s csak később kötötték össze a szentéllyel, közbülépítvén a
hosszhajót. A sunyi, alacsony, tornácos harangház és a zömökebb sisak
illik a nagy tömegekhez. Elmés szerkezete van a templom toronyórájának s
még csak Magyar-Valkón van ilyen: óraütés előtt csönget; látszik is a
sisakon, a két kis szeglettorony között, a csengetyű teteje. Oldalról
vagy hátulról nézve tetsző képet mutat a templom; a lombos cintermet
takaros léckerítés veszi körül.
Egészében réginek maradt meg a templom Magyar-Gyerő-Monostoron (67);
megvan a románkori katolikus szentély, a tágas hajó s a templom egyik
felén a torony. Különös érdekesség van abban, s nagyon festői, hogy erre
az időmegviselt, sokszáz éves romra fölépítették a magyaros új
toronytetőt, zöldre föstött harangházzal, piros cserepes sisakkal.
[A B.-HUNYADI TEMPLOM HÁTSÓ RÉSZE. (66)]
[A MAGYAR-GYERŐMONOSTORI TEMPLOM. (67)]
[A DAMOSI TEMPLOM PATYOLATKENDŐI (XVII. SZÁZAD).]
[A NYÁRSZÓI TEMPLOM. (68)]
[A SZTÁNAI TEMPLOM. (69)]
«Magyar-Gyerő-Monostoron a katolikus egyháznak volt egy apátsága; ennek
klastromát 1241-ben dulták szét. Templomát Mihálcz Elek, a valkói pap,
így írja le: «Mai temploma hihetőleg az apátság régi templomából
alakíttatott át. Boltívezete ugyan le van szedve, de annak egykori
létezését a külső oldaltámok és a konzolok felismerhető helyei
határozottan bizonyítják. A szentély jobb oldalán megvan ma is a
sekrestye, megvan a fekirányos vak fülke is, hol a katholikus korban a
szent olajokat és krizmát tartalmazó szekrények állottak. A déli oldalon
teljes épségben állanak a csúcsíves ablakok. A templom délnyugati végén,
a régi időkben, két torony állott, amelyek közül azonban ma csak egyik
áll fenn. Figyelmet érdemelnek ezen toronynak két rendbéli ablakai,
melyek a csúcsíves gót építésnek megannyi remekei. Díszművészetük a
csúcsívbe helyezett köridomok kombinációjából alakult, alul korintusi
oszlopocskákkal osztályozott két köríves nyilattal, amelyek fölött
szívidomú, előbb csak kajácsosan, vak alakítással jelölt, de közepén
egészen áttört ablakrése fordul elő, mely körül a támadó hézagokat fölül
csúcsív záródásába helyezett négyszögű, képoldalán pedig háromszögű
bemetszés vagy áttörés tölti ki. A templom falának magasságáig leszedett
egyik torony délfelé néző oldalát egy a falba illesztett
szobor-csoportozat ékíti; a balfelőli részen egy női alak szoptat két
kigyót, a jobbfelőli részen csakugyan egy női alak lándzsával megöli a
kigyót; mindkét szobor fekvő helyzetben levő oroszlánon áll. A templom
belseje, úgy látszik, több rendbéli alakításon ment keresztül. Így pl. a
hátulsó kőkar egészen leszedetett és helyébe fából új építtetett. Az
első kar 1758-ban, az urak széke 1753-ban, a faragott kőből való szószék
1752-ben csináltattak. Orgonája az egész egyházmegyében a legrégibb,
1787-ben csináltatott. A nagy harang 1778-ból, kisebb harangja 1784-ből
való. Volt még ezeken kívül két harang, melyek közül egyik 1849-ben
ágyúnak adatott, a másik a jelen század elején alakult ó-fenesi
eklézsiának ajándékoztatott. A toronyban jó szerkezetű óra is van.
Clenodiumai között az innen származott Kabos, Kemény és Gerőfy családok
semminemű ajándékaival sem találkozunk. Az úrasztali kehely 1765-ben
készült; ezüst kannáját 1797-ben Sombori Frusianna, kis ezüst tányérját
egy közember, Ignácz Ferencz, 1806-ban, ónkannáját 1776-ban Rettegi
Anna, egy óntányért 1710-ben Németi Márta ajándékoztak. A menyezet
kockái nincsenek kifestve.»
Részben alapjuktól fogva reformátusnak épültek az idevázolt templomok
(68. 69. 70. 71. 73). Nyárszón, Sztanán, Kis-Petriben, Jákótelkén,
Bogártelkén s Jegenyén, s ezeken már keservesen meglátszik a városi
hatás. Kedvetlenítő példái ezek a meg nem értett s már a városban
elrontott olasz-, barokk- vagy német renaissance formáinak. Szerencsére,
tud még a kalotaszegi nép a magyaros ízlésű templomépítéshez, mint azt a
damosi (74.) templom bizonyítja, de még inkább a körösfői, amelyet
méltán nevezhetünk Kalotaszeg gyöngyének.
[AZ ÚJ TEMPLOM KIS-PETRIBEN. (70)]
[AZ ÚJ TEMPLOM JÁKÓ-TELKÉN. (71)]
[KERESZT TIPUS A KATOLIKUS JEGENYÉN. (72)]
«Nyárszón a templom teljesen új és nincsenek képei. A sárvári szintén
új; 1834-ben égett le és azután 1835-ben építették újra; mondják, hogy
amikor a leégett templomot újraépítették, a régi vakolat alatt föstött
szenteket találtak s a festmények alatt görög-cyrill irások voltak,
tehát hihetőleg görög templom volt. Mindkét egyházban haranglábon függő,
két-két 1847-en innen öntött harang hivja imára a hiveket. A klenodiumok
a XVIII. századból valók.» «Jákótelkén a templom nyugati része igen régi
lehet, mert először, amint a szószék mögötti falról kitünik, 1685-ben,
másodszor 1747-ben renoválták. A keleti rész újra épült 1804-ben. A két
részt nagy gótív választja el egymástól. A régi menyezet kockákban
festve van, a festő megint Umling és fia, akik ezt, a legénykarral
együtt, 1768-ban festették; a képek tulipánosok és állatokat ábrázolók,
bibliaiak nélkül. A szószék koronáját 1842-ben festették újra. Orgonát
1853-ban kapott és került 948 ezüst huszasba. Egyik harangját 1813-ban,
a másikat 1768-ban öntötték. A templom tornya csipkés zsindellyel van
fedve és négy tornyocskája van. A bort az Úrasztalához egy nagy
fakulacsban viszik. Az egyházi láda 1783-ból való, a kehely 1746-ból, az
egyik óntányér 1710-ből, a másik 1735-ből, a nagy kehely 1845-ből; nem
értékesek és nem érdekesek.» J. J.
[A JEGENYEI KATOLIKUS TEMPLOM. (73)]
[A DAMOSI TEMPLOM. (74)]
[FESTETT KAR- ÉS MENYEZETTÁBLÁK A KIS-PETRII RÉGI
TEMPLOMBÓL. (75)]
[TEMPLOMOZÁS KÖRÖSFŐN. (XII. tb.)]
[A KIS-PETRII RÉGI TEMPLOM FÖLSZERELÉSÉNEK MARADVÁNYAI.
(76)]
[A KIS-PETRII RÉGI TEMPLOM MARADVÁNYAI. (77)]
[PAD A RÉGI KIS-PETRII TEMPLOMBÓL. (78)]
«Damos templomáról a legrégibb adat 1701, (a szószék mögött) amikor t.
i. renoválták. Festményei nem egy időből, de egy mestertől, Umling
Lőrinctől és fiától származnak; a képek mindhárom tipusból valók. A
szószék és a kálvinista főnix-madár 1746-ból való; egyidejű vele a
négyágú lábbal biró Úrasztala, mely motivumai szerint már Umling műve; a
legénykarfa a rajta levő felírás szerint 1752-ből való és ezt már
biztonsággal állíthatjuk Umling művének. A menyezet kockaképei 1774-ből
valók. Az orgonát és a hozzá tartozó kart a templom 1813-ban kapta.
Harangjai közül a nagyobbik 1803-ban, a kisebbik 1795-ben csináltatott.
A persely itt nem áll külön, hanem az első padba illesztett fiók
alakjában van meg. A toronynak négy kis tornyocskája van. A tornyot fedő
zsindelyek alsó széle csipkés. Az Úrasztalán, a Koltsár Erzsébet Sebe
Jánosné által 1826-ban ajándékozott varrottas alatt, valóságos keleti
szőnyeget találtunk, amelyet a margó-himzés szerint M. N. Flóris
Mártonné, Gáspár Kata ajándékozott a damosi eklézsiának 1800-ban.» «Kis
Kapus temploma a késő gót kornak csinos emléke; szentélye nyolc szegű,
három oldallal záródik, diadalíve és boltívezete csucsos; paizsalakú
zárköveinek egyikére a Gerőffy család címere van domborúan kifaragva. A
szentélykülsőrész körül lévő gyámoszlopok egyikén az 1441-es évszám
árulja el a templom korát. A templomban van két régi sírkő: az egyiket
Bornemissza Anna emelte Gyerőffy Jánosnak 1691-ben, a másik alatt
Gyerőffy János és Zsigmond tetemei nyugosznak, 1613 óta. Tornya nincs;
benn a faluban azonban, egy fatoronyban, két harang van: az egyik
1527-ből, a másik 1651-ből. A templommenyezet Umling műve 1743-ból,
tiszta tulipános motivum valamennyi. A templom régi perselye 1743-ból
való, vasabroncsú hordócska. Torony tornyocskák nélkül.» «A farmosi
templom régi lehet; tornyának egyik harangja 1419-ből való, a másik
1806-ból. A menyezet tiszta tulipános festményei (egyetlen kétfejű sas
van köztük) 1750-ből valók, Umlingtól, de renoválta, ugyancsak ő,
1790-ben. A cinteremben egy szfinx csonka képét és lábát találtuk meg.
Tornyán nincs négy kis tornyocska.» «Nagy-Petri templomának
menyezetkockái 1713-ból valók, de régi értékük elveszett, mert
1760–70-ben Umling renoválta.» «Nagy-Kapus régi temploma a közelebbi
időkben egészen újra épült és a régiből csak egy szép faragványú
portálé, – melyből a templom régiségére bizton következtethetni, –
maradt meg a nyugati falba vakolva. Az új templomban a szószék feletti
koronát Szöts Lajos és neje Szász Rozália, 1863-ban csináltatták. Torony
tornyocskák nélkül. A menyezet régi festményeit egyszínű kékre mázolták
be; a régi festett holmiból csak egy 1742-ben készült pad, valószinűleg
Umlingtól maradt meg. Egyik harangja 1750-ből, a másik 1806-ból való.»
«Mákó temploma új; a régi templom kőfalának egyetlen maradványa egy
tábla, mely szerint a körfalat Magyari építette 1712-ben. Négy
tornyocskája nincs, menyezetfestése sincs. Az új fal 1868-ban készült.»
«A bogártelki templom újabb; tornya négy tornyocska nélkül. Menyezete
1794-ből való, bibliai képek nélkül, Umling modorában, Simon György
készítette.» «Az inaktelki templom szinténúj, 1767-ben épült; a régi
templom egyetlen maradványa a szószék koronája, 1783-ból. A pap udvarán
álló szenteltvíz-tartó a katholikus idők emléke. A klenodium egy
óntányérja 1714-ből való.» «Magyar-Gyerő-Vásárhely temploma a legújabbak
közül való; a régit 1831-ben bontották le és építették újra, de oly
rozogán, hogy összeomlással fenyegette a hiveket, míg végre Kerekes
Márton kolozsvári építőmester, Isten iránt való kegyeletből, ingyen
kijavította 1868-ban s egy évvel azután a torony került bádogfedél alá.
A régi templom menyezetét felhasználták. Az is Umling műve 1752-ből.
Négy tornyocskája nincs.» «Kalota-Szent-Király és Zentelkének egy
temploma van, mely azonban egészen új, mivel az 1848–49-iki forradalom
vihara a két falut akkor csaknem teljesen elsöpörte a föld szinéről.
Tornyának négy tornyocskája van.» «A türei templom is új, annak nincs
négy tornyocskája, ellenben van a falunak egy kis oláh fatemploma,
melyen a négy tornyocska megvan.» «Nagy-Almás temploma teljesen új.» J.
J.
[A harangház ívei. – Ugyanannak metszete. – Gyám, a
harangház könyöklője alatt. – A templom alaprajzának vázlata, a cinterem
körítő falával.]
[A torony ablaka. – A harangház alatt: átmenet a vakolt
toronyfalból a harangház és a toronysisak famotivumaiba. – A harangház
könyöklője. – Tagozatok vakolatból: a gerendázat a harangház alatt,
gerendázat és a választó párkány. A KÖRÖSFŐI MAGYAR TEMPLOM RÉSZLETEI.
(79–80)]
[A KÖRÖSFŐI CINTEREM BEJÁRÁSA. (81)]
[A KÖRÖSFŐI TEMPLOM. (82)]
Emlékezetnek okáért jegyezzük föl, hogy Kis-Petriben a XV. század elején
épűlt, dongakupolás, lebontott s nagyrészt tűzre került régi templom
föstött menyezet-tábláiból (Umling Lőrinc 1745) megmentettünk nehányat s
megtaláltuk a tiszteletes úr, Antal Géza csűrében a föstött szószéket
(1715-ből) s a kerek Úrasztalát is (1698), a kórus dátumos peremével
együtt; a régi papszéket Bot János földmíves háza előtt, az utcán veri
az eső. (75. 76. 77. 78.) De bezzeg a hombárszerű új templom elég
ormótlan; Lukács István bánffy-hunyadi építőmester és földmíves
cselekedte 1903-ban.
Befejezésül szóljunk a körösfői (79. 80. 81. 82. 83.) szépséges kis
templomról. A templomot 1833-ban bővítették, a hátulsó rész 1764-ben
készült. Pompásan van elhelyezve. A dombtetőn gyönyörűen emelkedik ki az
ívesen ácsolt, kiugró harangházból a finom, karcsú torony s helyes
arányban van a sarkokra helyezve a négy melléktornyocska. A könnyű
faalkotmány fehérre meszelt síma falon nyugszik, komoly, egyszerű,
templomhoz illő síma falon. Csak a szögletein vannak pillérféle sávok s
felettük, alattok összefogja, körülövezi a torony falait egy párkány,
egy barázdált lap, valami igen sajátságos, egészen eredeti és teljesen
ide illő díszítés. Minden oly könnyed, egy-két újjnyi vastagságú, – csak
vakolat. Böcsületes, igaz érzésű művész-ember munkája ez; nem tukmált
embereire kölcsönszedegetett idegen formákat, az egyszerű magyar
templomon nem hazudott fából s vakolatból követ és kőfaragást, –
dolgozott józanul, őszintén, fával és vakolással úgy, ahogy azt a fa és
a vakolás anyaga s természete megkivánja. Őszinteségének s
egyszerűségének jutalma az épület bájos finomsága, az egésznek szinte
meg sem magyarázható harmóniája: befejezett, egész, körvonalaiban
természetesen összesimuló; az egyszerű egyenes vonalakban sehol semmi
bántóan meg nem törik, nehézkesség nincsen. Csak ha egészen a templom
közelébe megyünk, akkor vesszük észre, hogy az a primitiv falusi építő
ösztönszerűleg tudta a Parthenon építésének egyik titkát s azok az
egyszerű egyenesek nem is egyenesek, hanem görbék: a torony teste s
pillérei, alig észrevehetően, de következetesen, befelé görbülnek,
összehajolnak. Szerkezete, beosztása: célszerűen, józanul, nemes
egyszerűséggel magyaros. Bévül nagy négyszögletű terem, a két végén
karzattal; elül bejárás a papnak s az asszonynépnek, oldalt a férfiaknak
s a legényeknek. A toronyfal jó erős, hogy megbirja a harangzúgást.
Födése egyszerű. Fajtánk kedvének s lelkének fiatalsága az a zamatos
magyar cifraság, ami módjával jutott a toronyablak, meg az ajtó köré, –
egyszerűen csak vakolatból az is.
[A KÖRÖSFŐI TEMPLOM TORNYA. (83)]
[A MEREGYÓI OLÁH TEMPLOM MAGYAR DISZÍTÉSE. (84)]


HÁZ
[NYÁRSZÓI SZOBARÉSZLET. (XIII. tb.)]
[NYÁRSZÓI HÁZ. (XIII. tb.)]
[JÁKÓ-TELKE FALUBÓL.]
Vasárnap délután, Magyarókerekén, kitelepedtünk a szérüskertbe, a vén
ács, Szűcs András Öreg szérüskertjébe, a szilvafa alá s ő mesélte, mint
építettek házat a régi világban, amikor még jobbágy volt a paraszt,