A magyar nép művészete (1. kötet) - 12

Total number of words is 3963
Total number of unique words is 1679
23.2 of words are in the 2000 most common words
32.3 of words are in the 5000 most common words
37.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
eszelte ki s nem éppen népies hagyomány juttatta föl a kastélyba? Ellene
mond a nép konzervativ természete, nem egykönnyen vesz át a nép valamit
s ha vesz, kevés abban a köszönet; ami nem az ő lelkének talaján fakadt,
az satnya marad, az nem tud fejlődni, annak nincs gyökere, – már pedig,
milyen gazdagság volt itt valaha éppen varrottasokban! Okoskodásunkat
igazolják azok a félig, vagy rosszul értett formák, amelyekkel ma már
lépten-nyomon találkozunk s amelyek a modern tehnika révén kaptak lábra.
Ne kételkedjünk: azok a régi varrottasok a nép művészi érezésének ép s
egészséges alkotásai, – bár közkincse Kalotaszegnek, mindenki a magáénak
tartotta s tartja még ma is, változtat rajta, hozzá ád, elvesz belőle,
új kombinációkat próbál, sőt ugyanazt a mintát néha annyira
elváltoztatja, hogy csak nagy figyelemmel akadhatunk az eredeti
rokonságra. Kívülről tudták a mintákat a régiek; még most is akadnak,
akik ismernek sokat s ha jó kedvük van, csakis ilyenkor, csodálatos
könnyűséggel és olyan kéz gyakorlattal vetik vászonra, papirosra, hogy a
gyakorlott rajzolót is bámulatba ejtik (352–360).
[SZÁLÁNVARROTT, SZEDETTES. (362)]
[IRÁS UTÁN VARROTT, JÁKÓTELKÉRŐL; LÁTSZIK AZ IROTT S MÉG
KI NEM VARROTT RÉSZ. (363)]
Más sora van a modern, többnyire sárga vagy halvány rózsaszín, vagy
világos kék selyemmel varrott kézi munkának! Azon bezzeg nem
változtatnak, nem is igen alkalmas rá az a szabályos, mértanilag,
szemekre kiszámított minta; ezt bizony, valamint a jobbmódúaknál divatos
horgolt vánkosbetéteket, kétségkívül az uraktól tanulta el a nép, – de
nem is fejlődésképes ez, az ő kezűkön halott marad, nem nékik való, ki
is rí a falusi szoba környezetéből, ha ugyan maradt még valami igazán
népies abban a szobában. De hát ez a nép az uraktól tanulta volna a
kapuk faragását, hímes kapatisztítóit, a súlykot, a színes jármot!? Vagy
csak éppen a varrottasoknál szorult volna másra, ott ne tudta volna
megtalálni forma nyelvén azt a mondandóját, amelylyel egyéb holmiján oly
szépen beszél hozzánk!
Mindig a nép volt a művészetek anyja, teremtője, nevelője Homérosztól
kezdve minden művésznek; és a néphez tér vissza ismét minden művészet új
anyagért, ha a néptől kapott régit már agyon csépelte. Ez a természetes
folyamat; a nép a természettel folyton érintkezésben áll s a
természetnek képekben, formákban gazdag tüneményei, jelenségei folyton
hatnak rá, gazdagítják képzeletvilágát, megtermékenyítik s be is vetik
gondolkozásuk talaját a művészi érzék magjával, amikből oly szép virágok
teremnek; sokszor tapasztalhatja, például a városi ember, ha megfigyelő
képességet tud vinni magával a városból, hogy nyelve, az a tanult nyelv,
milyen csinált papirvirág a nép nyelvének élő virágaihoz képest.
De szükség van ilyen ép megfigyelő képességre a nép művészetének
méltatásánál is. A varrottas, kivált a tömött mintájú írás után készült,
valósággal összefolyik eleinte szemünk előtt, de megismerkedvén,
megbarátkozván vele, mintegy érezzük, látjuk kisugározni belőle a
ráfordított munkát, kedvet és szeretetet. Mert valóban kedvvel,
szeretettel készülnek, vagyis inkább készültek e régi varrottasok, nem
pénzért megrendelésre másoknak, hanem maguknak varrták, diszítvén vele
magukat és hajlékukat.
A leggyakoribb diszített fehérnemű Kalotaszegen, a kis kendő, a
nászkendő, a nagyobb kendők, a törülközők, a rúdra valók, meg a párnahaj
(párnacsúpnak is nevezik) vége.
A kis kendők hosszú, másfél méter keskeny (35–40 cm.) fodorvászonból
készülnek s két végükön 30–40 cm. hosszú, egyforma vagy néha különböző
diszítéssel, és pedig oly módon, hogy keskeny diszített szegély van a
két végén, melytől a tulajdonképpeni nagy díszt egy kis keskeny üresen
hagyott hézag választja el; lehet keskenyebb, lehet szélesebb a szegély,
meg a hézag is, de úgyszólván egyetlen kis kendőn se hiányzik ez a
tagozás. Hasonló a nagy kendők vagy törülközők beosztása is, – hasonlóan
hosszúkásak, de kétszer-háromszor szélesebbek, nagyobbak.
Más fajta a párnahaj ornamentuma, amelyet sokszor egyenes vonallal vagy
valamely dísz tengelyével, illetve középvonalával két szimmetrikus
részre osztott díszítés képez. Magát a lényeges díszt, mely jobbra és
balra újra szimmetrikus, (tehát az egésznek két keresztben álló
szimmetralis tengelye van, amitől a nevét is kapja a varrottas) egyenes
vonal keríti kétfelől, s erre következik a szegély dísze, mely folyton
változik és külön önálló formájú; a szimmetrikus két részre osztó vonal
a vánkosról levéve éppen a szélére esik, úgy, hogy csak az egyik fele
látszik a dísznek, a másik a túlsó oldalra kerül (legnagyobbrészt így is
vannak bemutatva e könyvben). Az írás utáni varrottas szabadon van
rajzolva; szabályos merev részarányosságot egyen se találunk, de éppen
ez a szabadság különbözteti meg minden gyári és gyári módon készített
kézimunkától; akad azonban olyan is, mint például a kapusi forma,
amelyen csak a szegély és csak a jobb- és baloldali rész szimmetrikus. A
varrásra használt fonál, ahogy ők nevezik, a fejtő színe rendesen vörös,
vagy kék, van fekete s elvétve akad zöld is: mosás után szépen fakul a
vörös és a kék.
Hasonló tagozásúak a lepedők is; tulajdonképp ágyterítők ezek s az ágy
oldalára lecsüngő rész, a «hajtás» van szélesen (30–40 cm.) kivarrva.
Maga a vászon nem elég széles terítőnek, tehát kettőt, hármat toldanak
össze, szintén házi készítésű csomózott csipkével, mint ők mondják,
recével (379); újabban már bolti csipkét használnak. A terítőnek azt a
részét, amely az ágy tetejére kerül, vagdalásos rózsákkal, csillagokkal
diszítik, kivált a gyerőmonostoriak.
Hasonló, de méreteiben kisebb az úgynevezett ágyfűtől-való.
Szép az abrosz is, amelynek sajátságos külön diszítési módja van, s ezt
az ornamentumot más varrottason is alkalmazzák, abroszformának nevezve:
körformát betöltő, elszórt nagyobb-kisebb diszek ezek s a toldások
kiemelése széles fogazatos varrással vagy csipkével történik. Még ide
tartoznak a női ingek gallérjai, vállfüi s oldalvarratai is.
Formai szempontból vizsgálva a varrottasokat, legfontosabb a formai
alapgondolat, amely mintegy váza az egész diszítésnek. Ezt a rendesen
egyszerű, vonalakkal kifejezhető alakot ruházzák fel a varrási
tehnikának megfelelő szerkezeti és formai elemekkel s változatokkal,
olykor annyira dúsan, hogy maga az alapgondolat, a váz, csak figyelmes
vizsgálat után ismerhető fel; vannak oly sűrűen bevarrottak, hogy így,
képen, be sem mutathatjuk, bár eredetiben, minden túltömöttségük mellett
is, elég jól hatnak. Maga a formai alapgondolat nem túlságosan sok, de
feldolgozása annál változatosabb; úgyszólván fel van használva minden
lehetőség, amit a varrottasok különben egyszerű varrási tehnikája nyújt.
A kis és nagy kendők fő motivumai képviselik az egyik leggyakoribb
alakot s mint mellékdíszek, szegélyek, előfordulnak lepedőkön,
párnacsupokon is.
Leggyakrabban az egy tövön nőtt öt-virágos motivum ismétlődik; ismerős
alakítás ez a magyar népművészetben egyebütt is, előfordul kapukon,
butoron, gazdasági eszközökön, elő a szűrökön is. A kendő szélességének
közepéből indul ki a szár, tetején van az egyik virág, mellette két
oldalt vagy kissé lejebb egy-egy virág s legalul ismét kettő. Magából a
tőből indulhatnak a mellékvirágok, átlósan, vagy pedig a szárból,
valamivel följebb; az alsók pedig a tőből vagy cserépből felfelé
fakadnak vagy lefelé hajlanak, kunkorodott száron. Rendesen öt virág van
e száron, de előfordulhat hét is, amikor újabb két száron ülő virág van
beiktatva a közepén. Többnyire egy-egy ilyen virágzat képezi, vagy kettő
egymás mellett, úgy az írás utáni, mint a szál utáni varrottasok
egyetlen alapmotivumát; alattuk kis szegély, hézag s a szélén ismét
szegély. E forma pompásan belé illik a hosszú, keskeny kendőkbe, jól
hangsúlyozván a felfelé menő irányt. A párnacsupoknál már többféle a
formai alapgondolat. Két – olykor csak egy – részarányos tengely körül
helyezkedik el e dísz, a párna élét a vonal képezi, amely alatt és amely
fölött a duzzadóra tömött vánkoson látható a varrás. E szimmetrális egy
pontjában, mint egy négyzet közepében, átlók kereszteződnek, akár
egyszerű egyenes vonallal kifejezve, vagy néha csak alig vehető ki e
vonal a reá halmozott formák sokasága miatt; ez az úgynevezett
«selyemkeszkenő forma». Ritkább a «kapusi forma»; ennél nem a
középvonalból, hanem az egyik szélsőből indul egy virág a másik vonalig
terjedő nyulványokkal s mellettük ferdén felfelé haladó széles vonal;
egy-egy ilyen motivum mellé, megfordítva, sorakozik egy másik vagy több
is. A «pápaszemes» vagy «jármos» valóban szemüvegre emlékeztet
hullámvonalával és ebbe helyezett virág díszével, – a középvonal alatt
és fölött egymásfelé fordított alakzatok vannak. Ilyen forma a
«hintókerekes» is. Az «abroszformánál» egy csigavonalú vagy köralakú
száron nőnek ki a virágok, befelé és kifelé, – az első esetben egy
nagyobb virággal végződnek a középen, ha pedig körbe van fogva a szár, a
diszítés közepét külön álló rózsa foglalja el. Virágból és levélből
váltakozva, párhuzamos, függélyesen álló, külön felismerhető oszlopok
adják a «dorombos» formát. Van sok egyéb elnevezésű, de a formai
gondolat alapjában csakilyen.
[RÉGI KALOTASZEGI CSOMÓZOTT RECEMINTÁK. (379)]
Az írás utáni varrottas öltésformája a «sinyór», mely, mint neve
mutatja, a zsinór fonását tünteti föl: a két, felülről befelé menő
szálak közepütt hegyes szögben találkoznak; ugyanennek az öltésnek
szélesebb fajtája, amikor középen még egy keresztben fekvő rövid szál is
látszik, – az írás utáni varrottasok javarészén ilyen az öltés.
Egyszerű, párhuzamos, egymás mellé simuló öltéseket is használnak, ezek
alkalmasak különösen a szélesebb formák és közök kitöltésére.
Beszegésre, toldások összevarrására valami különös, fogazatos, fürészes
varrásmódjuk van, hogy ezzel is szélesebbé, gazdagabbá tegyék e vékony
diszítési elemet.
Szerkezetileg is nagy a szerepe az egyszerű sinyóröltésű vonalnak; ez
tünteti fel gyakran a formai alapgondolatot, ez adja a virágszárakat, s
a virágokat befoglaló körvonalakat; egyenes mivoltában mint elválasztó
rész szerepel; a szegélyeknek ez képezi alapját s ugyancsak a fődísznek
is; egyenes vonalak közé kerül a párnacsupok, az ágyfűtől valók,
valamint a lepedők főornamentuma is.
A diszítési elemek magából a tehnikai, a varrási módokból könnyen adódó
egyszerű alakulásokat mutatnak; nyugodt s kellően síkhatású az egész
kézimunka, az erősen stilizált növényi részek s virágok kifejlett,
helyes szépérzékre vallanak. Soha a varrási tehnika határait túl nem
lépik s amit csinálnak, az könnyen, mintegy játszva folyik munkájuk
természetes jellegéből; ismerik jól a maguk egyszerű eszközeit s derüs
kedvük, szépet áhító lelkük látszik meg munkájukon, – aminthogy
meglátszik a városi nők kézimunkáján, a hajszálvarrásokon, a
tűfestéseken az unalom, a görnyedő fáradság, a karaktertelen nemzetközi
mintákba posványosodott stílus érzéketlenség.
Térjünk vissza a legművésziebb, az írás utáni varrottas elemzéséhez.
Az egyenes szárból vagy konturból kiinduló és oda újra visszatérő zsinór
kisebb-nagyobb láncokat, csipkéket, zeg-zugokat képez, ha pedig az oda-
és visszatérő rész egymás mellé szorul, kis leveleket, kinyúló
nyelvecskéket formál, amelyek hosszúra elnyulva, bizonyos konturák közti
részt egészen betöltve, annak sujtásszerű hatást kölcsönöznek. Van olyan
alakítás, hogy a sinyór a szárból indul ki, de nem tér vissza, hanem
bekunkorodva, csigaszerűen végződik; az ilyet horgasnak nevezik.
Előfordul a sinyórnak kis köröcskévé alakulása, amit «tyúkszem»-nek
neveznek; ilyesmivel a tömör ornamentikát kedvelő kalotaszegiek a
hézagokat, a varrás közt maradt közöket töltik ki. Egészen telivarott
kis pontokat is használnak ilyen célra, de egyszersmind konturák körül
is alkalmazzák finom csipkézetnek, sőt a nagyobb tyúkszem köré is
elhelyezik. Ugyanily szerepe van annak a kérdőjel (?) kacskaringónak,
amire sok varrottason rá találhatunk. Az egymásmellé fektetett
párhuzamos öltések sora a konturák közti tér masszás kitöltésének egy
másik módja. Ilyen öltésekből nagyobb pontokat és karikákat is képeznek.
Az írás utáni varrottasok diszítése rendesen növényi formák stilizálása.
Szár, virág, levél, kacs, gyümölcs, – ezek a főbb motívumok, ehhez járul
még itt-ott az ismert cserép, amiből a virág kinő s előfordul a
pávaszem, a csillag, a «lapicka», – ez utóbbi csak egy elszegletesedett
rózsaalak külső hasonlóságától vette nevét, amint a «tyúkszem» elnevezés
is így került a növényi nevek közé a sinyórból alkotott apró karikából
közepén maradt kis lyuk miatt.
A virágok közül a rózsa, félrózsa, tulipán, a bimbó, majoranna, a
gyöngyvirág, – gyümölcsök közül, a mák s a körte az, amit a
leggyakrabban stilizálnak.
Hogy ez említett elemekből mint szerkesztik meg a formákat s mikép
változtatják, ez legtanulságosabb része a varrottasoknak. A vékony,
sovány alapformákból mint lesz ennek szinte a fölismerhetlenségig tömött
s gazdag kialakítása, a gömbölyű növényi részek miként lesznek sarkos,
négyszegletes alakúvá, miként hangsúlyozzák itt az indát, a szárt, amott
pedig a virágot, a levelet, mint hangsúlyozzák a szerkezetet vagy a
formai alapgondolatot vagy mint nyomják el más motivumokkal: mindezekre
szép példákkal szolgál az írás utáni varrottas.
Ismételjük, legelterjedtebb az a forma, amit «öt virágos»-nak lehetne
nevezni, a kalotaszegiek «félágú»-nak, «rózsás»-nak is nevezik, hiányzik
azonban olyan összefoglaló elnevezés, amely e határozott formát jól
kifejezné. Kis és nagy kendők vannak ezzel diszítve, párnacsupokon s
lepedőkön is előfordul. Igaz, hogy nem mindig öt virág van rajta, akad,
gyakran még a szárakon, s elszórva az üres közökön is virág, – de mégis
határozottan felismerhető öt főbb s a többinél nagyobb virágalak.[7]
Összehasonlítva sok ilyen varrottast, bizonyos változatok tipikus
ismétlődése új felosztásra ád alkalmat. Több ily csoportot találunk, bár
lesznek olyanok is, amelyek vagy teljesen egyéniek, vagy nagyon ritkák,
annyira, hogy egy második egészen hasonlóra már nem akadunk.
Az első ilyen csoportba lehetne osztani azokat, amelyeknél a két alsó
virág szára fölfelé indulva csigásan vissza kunkorodik s e csigavonal
zárja magába a két alsó virágot (I. 15). Egy nagy nyárszói törülköző
dísze ez; a már említett elválasztó egyenes vonal közepén kis
kacskaringós vonal van, fölötte egy ívvel elzárt részben csillag; e
csillag felett indul ki a középső és a két oldalág, végükön nagy
rózsával; a csillag mellől a két csigavonal nő ki. E csigavonalon jól
felismerhető az az egyik jellemző mód, amivel a vékony szárakat
kiszélesítik: kis csigavonalak s hasonló nagyságú levelek váltakozva
simulnak itt szorosan egymáshoz, mintegy a növényi szárak levelét és
kacsait utánozva; a virág, amiben e csigavonal végződik, tulajdonkép
körbe helyezett s «majorannás»-nak nevezett elem; ugyanez az elem
képezi, egymásnak szembe fordítva, a szokásos szegély alsó és felső
részét. Gyakran megismétlődik ez a majoránna; bizonyos szögben kiinduló
két kis levélből áll, melynek nyilásába egy szögalakban meghajtott egész
kis sinyór-darabka van szögével felfelé beillesztve; többnyire más
elemekkel van gazdagítva ez az egyszerű kis virágalakzat, jelen esetben
a szegély felső részén az egymás mellé sorakozók közé, kis
háromszögecske tölti ki a megmaradt közt, lent pedig, a majoránna alatt,
két csigavonal van, – ez az, amit «majoránna-horgassal» néven ismernek.
A felső virág szárain csak egy-egy levélke és csiga van (az egész
varrottas a kevésbé tömöttekhez tartozik), a szárak végén pedig virágok;
a négyszög vagy levél felé közeledő konturvonalak külsején csipkeszerűen
csatlakozik a sinyór, belül a dupla középvonallal két részre osztott
teret vízszintesen fekvő és egymáshoz simuló levelek töltik ki,
paszomántszerűleg. A virágok, fölül, az ismert majoránna-motivummal
végződnek, mintegy a gyümölcs (alma vagy körte) virágos végét
stilizálva; a középső virág alján a két levél és «horgas», a rózsa
csészéjére emlékeztetnek; a két oldalvirág alatt két kis csillag a
túlsoknak tartott hézagot tölti be s baloldalt még tyúkszem is van; a
középső és baloldali közt lévő kérdőjel-forma kacskaringó, felfelé
törekvő nyúlványával, szintén csak hézagtöltő, – a baloldali virág,
ugyanis, alul hegyesebben esvén ki, nagyobb tér maradt s ezt sokalta aki
varrta. Jegyezzük meg különben, hogy a varrottas készítése mindig
bizonyos tömöttséggel indul meg s készítője ezt az arányt igyekszik
betartani mindvégig; ezért használja e kis töltelékeket, mert, mint
említettük, e varrottasok rajzát minden méregetés, törülés, javítás
nélkűl, koromlével egyszerre írják a vászonra s nem csoda, ha nem
teljesen pontos; ilyen utólagos kis pótlásokkal érik el a kivánt
egyensúlyt s valóban első pillanatra fel sem tünik, például e
varrottason, ez a kis rajzhiba.
Hosszasabban foglalkoztunk e példánynyal, de néhánynak ily részletes
taglalása a többit is könnyen érthetővé, áttekinthetővé teszi s
megértjük csakhamar a legzsufoltabbakat is.
A III. 9. magyarbikali kendőn kevés változtatással ugyanezt látjuk, –
már az I. 2, damosi törülközőn a három felső virág végződésen két-három
«majoránna» van egymás fölött s így e virágzat alakja az ananászra
emlékeztet; baloldalt, a felső részen, ismét tértöltő szerep jut a
majoránnának, de formáját újítják a fölfelé kunkorodó horgasok; ezzel az
ollóformájú alakkal gyakran találkozunk még.
A I. 5. kalota-szt.-királyi varrottason ismét más formájú kitöltését
látjuk a nagy virágoknak, a körvonalon belül párhuzamos öltésekkel van
kitöltve, úgy, hogy magát a tömeget két keskeny hézag választja ketté; a
középső virág három mezőre van osztva, épúgy kitöltve, szintén hézaggal
tagozva; a két alsó virág közepén kis üres kör van hagyva. Az eddig
említett hézagtöltőkhöz újabb alak járul: balról lent egymásra rakott
levelek.
A I. 6. varrottas két felső oldalának virágjai a konturával párhuzamosan
vannak kitöltve. Hasonló a I. 16. nagy törülköző fél rajza s mégis, a
ritkásan tartott virágok szinte másmilyennek tüntetik föl. A I. 11.
középrózsájában két csillagalak van; az oldalvirágok elnyúltak, tojásdad
alakúak, száraikon pedig egy-egy dupla majoránna ül, horgassal.
A daróci III. 15. kis kendő virágai négyszögletű edényféléből indulnak
ki, amelyen négy majoránna van; a középrózsa belső elválasztó vonala két
sinyórból s köztük párhuzamos öltéssel készített fogasos varrásból áll,
felső két oldalán két-két majoránna; az oldalsó virágok keskeny
levélalakúak, belső részük vonalakkal s pontokkal van kitöltve; az alsó
csigákon levő virágzat közepén csillag s körülötte hézagos levelek.
Éppen ilyen, csak kissé tömöttebb, a I. 13.
A I. 14-en a két alsó virág belseje csillag, köröskörül majoránnákkal,
fönt pedig sujtásos kitöltésű rózsákat látunk. A zentelkei I. 14.
varrottason hálósan diszített edényből nőnek ki a virágok; a középső
virág közepének kicsiny hézagában keresztvonalat látunk, a két alsó s
két oldalsó közepe üres; a szegély majoránnái két tömött csigát
képeznek. Egészen tömött a I. 4.; két oldalsó virágából indul ki a
majoránnás virág szára. Zentelkén leltük a III. 3.-at is; két oldalsó
virágának közepén rózsaalakot látunk. A XIII. 1. oldalvirága
szilvamagalakú, körül csipkeszerű sinyór, fönt majoranna horgassal
(képünkön a varrottasnak csak az egyik fele látszik; hasonló a III. 7.,
I. 12., XIII. 11., XIII 5., de azért mindeniken van némi változat).
A I. 3. zentelkei nagy törülközőn két alakzat kerül egymás mellé s
érdekesek az aránybéli változatok, amelyek világosan mutatják, hogy a
tér egyenletes betöltése volt a cél s ezt különféle járulékokkal el is
érték. Egészen eltérő külső alakulása van a III. 8.-nak: az alsó tömött
két csigából emelkedik magasra, keskenyen, a két oldalvirág, négy sor
sinyórral bélelve. A I. 7.-nél aprók a felső virágok, de meg leljük
bennök mégis a jellegzetes elemeket; a vezető szerep két csigavonalé.
Egy inaktelki (III. 2.) kis kendőn a három egymás mellé helyezett
virágformának oldalvirága dupla majoránna; egy zentelkei kendő (I. 10.)
oldalvirágának közepén fekvő keresztet látunk s az így képzett négy
mezőcskében egy-egy tyúkszemet. Elnyúlik a csigavonal szára a III.
14.-en, úgy, hogy még egy csillagalak elfér a rendes alsó virág mellé; e
szárak fölött két rövidebb szár van mint térkitöltő, folytatásában
pedig, két oldalt, egy-egy majoránnás rózsa; ez az átmeneti alakítás a
nyolc virágos alakhoz. Kis ablakszerű formából nőnek ki a virágok egy
zsoboki (I. 1.) varrottason; hosszú, keskeny levélalakú az oldalvirág,
vaskos majoránnákkal. Egy magyarvalkói varrottason (III. 13.) rácsozva
van a virágcserép s a középvirág belső része is.
Nagyon ritkás varrású a (I. 8.) kendő; közép- és két alsó virága
majoránna, oldalsó virágai keskenyek; viszont, mennyire túltömött a I.
9., – középső virága hozzásimuló keskeny mellékvirággal, erősen
kidomborodó töltelék van a felső virágok belsejében, ami a különben
tömött diszítést némileg érthetőbbé teszi.
Az eddigiektől különbözik az ötvirágos alakzatúak egy másik csoportja
annyiban hogy az alsó virágok nincsenek mintegy csigavonalba
begöngyölgetve, mint ezt idáig láttuk, hanem a tőből egyenesen nőnek ki
vagy pedig lefelé csüngenek.
A II. 12. és II. 13. zsoboki és magyarvalkói varrottas mutatja ezt a
különbséget; az alsó virágok tojásdad alakúak, bévül párhuzamos
öltésekkel kitöltve s ugyanígy varrott nagy pontok vannak körülöttök; e
kettő teljesen hasonlít egymáshoz, csak a szegélyük különböző.
Különös a diszítés a XIII. 12.-en, de ez is a majoranna változata, két
lecsüngő alsó virággal. A II. 20. zsoboki varrottason a hosszú két
oldalszárból csüng le a két alsó rózsa; a II. 6. alsó virága egészen az
alapvonalra fekszik lecsüngő felső részével s két oldalt hullámvonal
tölti ki a megmaradt teret. Alulról kunkorodik föl egy damosi varrottas
(II. 11.) csillagalakú alsó virága, a szárakon levélerezetszerűen befelé
összefutó öltésekkel, hegyesedő véggel. Széles vaskos formái vannak a
II. 19.-nek; a II. 5. magyarbikali varrottason a középvirág komplikált,
többszörös virágzattá lesz; a II. 18. zsoboki varrottas keskeny
oldalvirágjai alatt csillagalak is ül a száron s az alsó virágok
száraiból az előbbiekhez hasonlók nőnek ki; a szegély felső részén
mákformákkal találkozunk. Nagy csigavonalai vannak az oldalvirágnak a
XII. 14.-en s az alsó diszítés csillag. Tömött, vaskos formákat látunk a
XII. 10-en; középvirága mellől nagy horgasvonal nő ki; az oldalsók fölé
vízszintesen fekszenek az alsók. E csoporthoz tartoznak még azok az
alakítások is, amelyeknek alsó virágai kifejezetten majoránnák, nagyok,
vízszintesek (III. 4., III. 5., III. 19., III. 12., III. 11., XII. 8.)
vagy lecsüngők (III. 18., III. 17., XII. 19.); további változata e
csoportnak a III. 16. s a kissé tömött III. 6. A III. 10. két
oldalvirága rácsos, hosszú, lecsüngő szára van az alsó virágnak s
rózsákkal vannak kitöltve az üresen maradt közök; a 364. ábra három
felső virágának szárába csillagok vannak szorítva.
E csoportba sorozhatjuk még azokat a varrottasokat is, amelyek
hasonlítanak ugyan az elébb ismertetettekhez, de a két oldalvirág a két
leveles szár oldalából nő ki, nem pedig végéből; ilyeneket leltünk
Zsobokon (II. 3., II. 10.), Nyárszón (II. 17.), Zentelkén (II. 15.) és
Magyar-Bikalon (II. 2., XII. 4.). Ugyancsak egy bikali kendőn (II. 4.)
két-két csillag van az alsó száron s ebből lefelé kis ágacska kanyarodik
az alsóbb alá. E két újabb virágalak valószinűleg csak térkitöltő volt s
a szár folytatásába jutván, bevonták magába a szerkezetbe, épúgy, mint
azt azon a kalota-szt.-királyi varrottason (II. 8.) látjuk, ahol az
oldalvirágok szárai alatt lévő csillag jutott ilyen helyzetbe.
Különösek a II. 7. 365. 366. bikali varrottasok: a három felső virág
nagy mákalakú, az alsók majorannák csigavonalban vannak, – az
oldalsókból, a szerkezetbe nem is illesztve, két-két többszörösen
ismétlődő majoranna nő ki.
Magyar-valkói a II. 16. melyen a főszár egymásra helyezett apró
karikákból áll, erre rózsa következik és föléje ismét egy nagy rózsa;
kétoldalt s lennt, nagy mákok vannak lefelé fordítva. Egy bikali (II.
1.), egy szentkirályi (II. 9.), s egy zentelkei (II. 14.) varrottason a
főszár kimaradt és a felső virágok vízszintes vonalon ülnek, – nyilván
csak az előbbiek változatai.
Az eddig ismertetett varrottasok diszítésének bizonyos egyöntetű
jelleget adott az ötös fővirág, – egy újabb, harmadik csoportba
sorozhatjuk azokat, amelyeken ötnél több a fővirág. Azzal is
megszaporodik egygyel az ötös szám, hogy már a kiindulás pontjában levő
kis virágzat- vagy edényféle lesz határozottan virágalakúvá (IV. 9.) s
ezt feltünően tapasztalhatjuk egy magyar-gyerővásárhelyi varrottason
(IV. 19.): egy pontból sugarasan nő ki a hat virág; a IV. 9. különösen
szép, gondos munkájú példány, csomózott szélcsipkével. Az utóbbihoz
hasonló a kissé sovány IV. 13. érdekesen központi megszerkesztésével a
diszítésnek.
Sok varrottasnál a főszárból három oldalszár nő ki, amelyek közül
többnyire a két középső vízszintes irányú s a felsők fölfelé, az alsók
lefelé kunkorodnak. Ilyen például a IV. 13., – szép ritkás varrásu, két
középső virágja mák; hasonló, bár kissé fölületesebb munka egy zentelkei
(V. 13.), s kisebb eltérésekkel hasonlókat leltünk Szentkirályott (IV.
5. V. 11. V. 2.).
[(364)]
[(365)]
[(366) IRÁS UTÁN VARROTT MINTÁK (MAGYAR-BIKAL).]
Szép s új alakításokat mutat a XIII. 2.; a tőnek mintegy gumója
gömbölyűaljú edényfélében van, az egyenes szár közepe mákalakú virágon
halad keresztül s fent nagy rózsában végződik, a hosszúkás oldalbimbók
hullámosan vannak két sor sinyórral bekerítve, az oldalsó középbimbók
mintegy virágcsészébe vannak foglalva s félig kinyílt bimbóhoz
hasonlítanak, míg a felsők egészen zártak; az alsó rózsák is szokatlan
formájúak; hullámvonal tölti ki a teret oldalt s a szegély alsó része
apró csészés rózsákból áll. Egy mákói (IV. 8.) varrottas fő középvirága
kicsiny, jelentéktelen s két oldalt, középen, körtealakú, mácsonyaszerű
ornamentum van kiemelve, széles, tömött, domború belsővel. Kissé zavaros
egy zsoboki (IV. 3.) varrottas; csillagtőből párhuzamos vonalak indulnak
ki, közük hullámvonallal vannak betöltve, – fönt tölcséresen szélesül
ki, különös virágot alkot, úgy, hogy az egész hosszúkás virágzathoz
hasonlít; oldalából két-két széles száron, nehezen kivehetőleg,
túlhalmozott tulipán nő elé. Egyszerű a IV. 14., – kis virágban végződő,
széles szárak képezik díszét. Szintén túlhalmozott a XII. 18.; fönt is,
oldalvást is, tulipán van rajta, alul rózsák, a szegély felső része
ismét tulipános; különben hasonlít a IV. 9-hez, kissé tömöttebb s
főtörzse meg van vastagítva.
Az első csoportba sorozhatnók a IV. 1-et, de az alsó csigavonalas virág
fölé a törzs közepéből kiinduló oldalvirág szárából, vízszintesen, még
egy rózsa is nő ki, beilleszkedve a megmaradt közbe. A IV. 10. nagy
törülköző, különös terjedelmes tulipánjával, kerékre emlékeztető
oldalvirágaival, lecsüngő alsó rózsáival szintén ide tartozik, – épígy a
IV. 6. is.
Tömött nagyvirágú a XII. 12., – kicsiny a törzs tetején levő majoránna,
oldalt, egymás alatt nagy tulipán van lent széles száron kis csillagok.
Egészen középpontos kialakulás a XII. 12. neve: «ágatlan virág
lapickával», középen köralakban körülvevő majoránnák s csillagok teszik
még nagyobbá, ebből indul szét, sugarasan, a sok szár; fölfelé s lefelé,
egy-egy rövid száron, négyszögletes virágalak; két szár tartja a két
oldalsó szintén négyszögletes virágot, a szegletekbe, középről,
tulipánok, majoránnák nyulnak ki. Ez és a következők kétszer megismétlik
ornamentumukat, – párnacsúpok, ágyfűtől valók és lepedőhajtások. Ilyen a
367., gömbölyű rózsáival. A magyar-gyerő-vásárhelyi IV. 18., szintén
«lapickás», alatta párhuzamos szárak haladnak el oldalt s végükre cifra
tulipán jut, – lent két elmetszett lapicka s benne virág. A IV. 15. is
ehez hasonló, sok szárral; a felső lapicka és tulipán közé, ismét virág
van szorosan beillesztve.
A IV. 17., V. 4., V. 8, varrottasok hasonlítanak egymáshoz; a hosszan
elnyuló oldalvirágok jó nagyok; a varrottas alsó fele a képen le van
metszve, de ha tükörben nézzük, megkapjuk az összhatást. A IV. 17-en
tömött a varrás, a fekvő oldalvirágok négyszögletesek.
Ritkásan van tartva a V. 10. lepedő «ágatlan rózsa» nevű dísze, nagy
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A magyar nép művészete (1. kötet) - 13
  • Parts
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3692
    Total number of unique words is 1917
    21.6 of words are in the 2000 most common words
    31.5 of words are in the 5000 most common words
    36.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 02
    Total number of words is 3954
    Total number of unique words is 1982
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 2067
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    34.7 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 04
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1916
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 05
    Total number of words is 3811
    Total number of unique words is 1786
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    31.6 of words are in the 5000 most common words
    36.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4261
    Total number of unique words is 1955
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    36.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4094
    Total number of unique words is 1820
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    31.1 of words are in the 5000 most common words
    36.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 08
    Total number of words is 3774
    Total number of unique words is 1716
    21.2 of words are in the 2000 most common words
    28.9 of words are in the 5000 most common words
    33.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 09
    Total number of words is 3790
    Total number of unique words is 1803
    22.2 of words are in the 2000 most common words
    30.9 of words are in the 5000 most common words
    35.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 1990
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    37.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 11
    Total number of words is 3862
    Total number of unique words is 2021
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    31.4 of words are in the 5000 most common words
    36.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 12
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 1679
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.3 of words are in the 5000 most common words
    37.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 13
    Total number of words is 3852
    Total number of unique words is 1576
    20.7 of words are in the 2000 most common words
    28.5 of words are in the 5000 most common words
    34.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A magyar nép művészete (1. kötet) - 14
    Total number of words is 2508
    Total number of unique words is 1321
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.