A magyar nép művészete (1. kötet) - 08

rendesen helyes a szoba is; ott a fogason s a tálasokon lesz bőven győri
kancsó s győri tál, díszesen ki van pingálva a téka, a láda, a padláda,
meg a «komarás asztal» (248.), ott lelünk varrottasokat a rúdon,
varrottas a lepedőhajtás, a párnacsup, meg az «ágyfűtől való», ott himes
az osztováta, a kis szék s akad a mestergerendán himes súlyok, vetélő,
vászonfeszítő és himes kapatisztító.
[HÁZRÉSZLETEK MAGYAR-VALKÓRÓL. (160) _1. Tornáclábfa tartó
(oszlop). 2. Bálványfa. 3. Ágyfűtül való fa. 4. Tök a tetőn._]
[HOSZÚ JÁNOS HÁZA, SZTÁNÁN. (159) _«Erősen szép» tornác,
himes lábfával, meg eresz gerendával; himes utcaajtó._]
[TORNÁC SZEGELLETT, DARÓCON.]
[TORNÁC SZUCSÁKON. (161)]
[TORNÁC, BÁCSOTT. (162)]
Gonddal, szeretettel készíti és faragja, vagy faragtatja kis kapuját a
kalotaszegi nép még ma is, hajdan pedig, majd egy porta elül se
hiányzott a himes utcaajtó. Lehet, mert akkor könnyebb volt még az élet;
mentegetőznek, hogy a régi világban idő is olcsóbban jutott a
faricskálásra… Igaz, cserfa, tölgyfa is bővebben volt még akkor, – ma
már nagy ára van az alkalmatos fának, nem telik rá, csak a jobb módunak,
a szegény ember ma már beéri leveles kapuval, csupasz kapuzábéval.
A kis kapun (amit ők következetesen ucc’ajtónak hívnak) az emberek
kilincselnek, a széttárható díszes «zábéra» akasztott nagy kapun, a
«leveles kapun» (mert deszkalevelekből, lécekből készül) a szekér jár be
az udvarra, de mivelhogy ennek a kitárása kissé körülményesebb, ha nem
szekérrel érkeznek, a jószág is a kis kapun kerül haza.
A kis kapu nyilása embernagysághoz van szabva: két hatalmas gerendából a
két ajtófélfa, ezeken nyugszik, illetve ezekbe van róva elmésen a
szemöldökfa s a szemöldökfára csúpos vagy gerinces tetőfedél van rakva,
hogy naptól, esőtől védje valamelyest a kiskaput. Egy-egy helyt
galambduc is kerül a tetőfedél alá, a székely búgos kapu kicsinyitett
mintájára. A kiskapu aljában van a küszöbgerenda. «H» alakban, két más
rövidebb gerenda is eresztékbe van róva, hogy egyenesen álló helyzetben
tartsák a küszöbgerendába ékelt ajtófélfákat s így a kapuszárnyat is;
idővel, amikor a fa megkorhad s a csapágyak tágulnak, ráklábra kerülnek
az ajtófélfák, – kis gyámokkal vagy kis derékszögű, esetleg háromszögű
ékekkel támogatják meg, elfödve így gyakran a diszítést is. Mert a két
ajtófélfa rendesen díszes, ahogy ők mondják: «himes», – de jut diszítés
a szemöldökfára s az ajtó szilárdságát biztosító gyámfákra is; himes a
kapuzábé is. Olykor az alsó gerendák felső lapját is diszítik. (172
_b_). Az építtető neve, az építés dátuma, olykor valami jámbor mondás, a
szemöldökfán szokott lenni, megesik azonban, hogy kerül az ajtófélfára
is.
[MAGYAR GYERŐMONOSTORI TORNÁC. (163)]
Az ajtófélfák alsó végén vagy párkányosan vagy pálcikákkal vagy egyéb
ornamentummal jelzik a lábat, illetve az alapot, hogy föléje adják az
oszloptörzset, rajta két egymástól ugyan különböző, de rendesen
részarányos diszítéssel, amely diszítés – a gyámfák (kötőgerendák)
közvetítésével – átmegyen a szemöldökfára is (173 _b_), befejeződvén a
szemöldökfa közepének diszítésében. Bizonyos diszítő szerep jut, még
pedig magának a szerkezetnek e célra való érvényesítése és fölhasználása
révén, azoknak a gyámfáknak is, amelyek az ajtófélfákat kötik össze,
helyes vonalakba s szögekbe róva, a szemöldökfával (174–175 _b_). Van rá
eset, hogy az egész utcaajtó diszítése csak ilyen szerkezetbeli s éppen
ezeken találtunk bizonyos komoly monumentalitást.
Magát a diszítést vizsgálván, kétféle osztályozásra nyilnék alkalmunk:
mértanira és szabadabb ornamentikaira, – bár, mint már említettük,
elvétve figurális diszítés is akad a kis kapukon; Bogártelkén, egy
utcaajtó két félfáján zsandár és baka áll, egy másik ajtón, szintén
Bogártelkén, kalotaszegi asszony és férfi; Inaktelkén is van ilyen, még
pedig színes. A kétféle diszítési mód keverten is előfordul, sőt a
mértani formák összhatását kedvezően lágyítja a közéjük rótt kevéske
vonal- vagy virágdísz, összekötvén a különben nagyon is mereven
elkülönített rózsácskákat (176 _b_).
A mértani formák a körből s a kör osztásából kerülnek ki; kisebb szerep
jut a négyszögnek és osztásának, – a négyszög inkább egyébb diszítés
keretbefogására szolgál. A mértani formák közé sorozhatnók azt a vonalas
diszítést is, amely a (177 _b_) ajtón látható, – inkább csak térkitöltő
szerepe van s fába karcolt vékonyka vonal lévén, így képen sikerültebb,
még a valóságban erőtlen, elmosódó.
[KIS-PETRI FALUBÓL.]
[SZTÁNAI HÁZRÉSZLETEK. (164)]
[NAGY-PETRI FALUBÓL.]
[BÁLINT PALKÓ PÁL HÁZA, ZENTELKÉN. (165)]
[A KÁNTOR HÁZA, MAGYAR-VALKÓN, UTCA FELÉ ESŐ TORNÁCCAL.
(167)]
[RÉGI KÚRJA, MAGYAR GYERŐMONOSTORON. (166)]
[ÁGOSTON MARCI JÁNOS HÁZA, KŐ UTCAAJTÓVAL, SZTÁNÁN. (168)
]
[:]
[KALOTASZEGI UTCAAJTÓK DAMOSRÓL, ZSOBOKRÓL, EGY KAPUZÁBÉ
NYÁRSZÓN S EGY SZÉKELYES KAPU MAGYARVALKÓN. (XIV. tb.)]
[UTCAAJTÓ KŐBŐL ÉS TÖLGYFÁBÓL, ZSOBOKON. (169)]
[EGY VISTAI UTCAAJTÓ. (170)]
[NAGY-ALMÁSI FEDÉLDISZITÉSEK. (172)]
[(171)]
[HÁZHOMLOKA. (173) _a) Bábonyban; b), c) Magyar-Bikalon;
d) Ketesden; e) Zsobokon._]
A körből alakítják a rózsácskákat s a csillagformákat, több-kevesebb
részre osztván a kört, részint sugaraival, részint saját köríveivel; de
ha gazdagabb kiképzésű a rózsácska, a kört rendesen a természetes hat
részre osztják. Tagadhatatlan, bizonyos formák gyakran ismétlődnek a
primitiv faragó kés alatt s legjellemzőbbek a könnyen faragható,
csúcsban végződő, mélyítve vésett formációk. Dombor faragású a szabadabb
virág – tulipán – s levéldísz; domborúan faragják a homorú ívecskékkel
csonkított négyszögű mezőket (táblákat) is (179 _b_). A kör osztásából
származó ékítményeket megkapjuk az apró holmin is, az orsó nehezítő
karikókon pazar változatosságban, a sulykokon, a kapatisztítókon.
Legtöbbször ismétlődik az a rózsácska, amely a (180 _b_) utcaajtón
látható: a hat részre osztott körbe hatsugarú csillagot vésnek, úgy,
hogy az ismert hat körlencse képezi a sugarakat; a sugarak végződését új
körlencse köti össze s a lencsék között lévő részt a konturok mentén
kivésik, úgy, hogy a három metszés egy csúcsban találkozik. Hasonlóan ki
van vésve a csillagban lévő s az azon kívül eső összes lencsék belső
területe is, de valamennyinek a közepén meghagynak egy-egy hidacskát. A
mély bemetszések szép árnyékrajzot adnak napsütéskor. A kisebb köröket
kevesebb bemetszés diszíti s az egész kicsinyeknek csak bevésett sugarak
jutnak. E nagyságuk szerint különbözően diszített csillagok és
rózsácskák a legkülönfélébb csoportosításban kerülnek egymás mellé és
egymás alá. Két-két egymás fölött lévő négy rózsácska közé, például, két
kisebbet tesznek egymás mellé s a megmaradt kisebb körökbe még kisebb
köröket vésnek (180 _b_) – négy kisebb közé vésnek egy nagyobbat,
kettesével egymás alá, csillagot rózsácskával vegyesen (177 _b_). Hogy a
diszítést összefoglalják s a szabadon maradt tér is himes legyen,
indaszerű vonalat vésnek közéjük (181–182 _b_). Ez az összefoglalás
olykor maga is széles diszítéssé válik (183 _b_), olykor pedig egyszerű
vonalban vésett tulipán vagy valami kis virág ül az indákon. Egy zsoboki
utcaajtó csupa részarányosan csoportosított, kivájt körlencsével van
diszítve s a köztük maradt sima térre apró félköröket vájtak (185 _b_),
hornyolták. Általában, a kalotaszegiek kedvtelve használnak ki minden
diszíthető terecskét s így olykor bizony túlrakott a munkájuk; ugyanezt
tapasztaljuk gyönyörű, elmés és eredeti munkájuk, az írás után való
varrottason is, ahol túlgazdagságukban néha teljesen összefolynak a
diszítő elemek. Ez a túlrakottság az egyszerű ember ízlésének a
gyöngéje: mennél egyszerűbb valami, annál kevésbé kedveli s a gazdag
fogalmát nem ritkán összetéveszti a szép fogalmával. De viszont: «Volo
ubertatem in juventute…» Az utcaajtókra is jut az ízlés eme hibájából.
Valóságos ráadás a keresztvonal, vagy egyéb keresztezett egyenes és
ilyen ráadás-motivum az a gótikus halhólyag forma (186.), amit ott
helyez el, ahol az egymás mellett futó indák nem töltötték ki teljesen a
simán maradt teret. Egy-egy ujabban készült utcaajtón csupa érintkező
diszítések vannak, semmi parasztja nem marad a két ajtófélfának;
ugyancsak e kis kapu mellett, Zsobokon, a nagy kapu zábéján bálványfej
is van, bévül pedig, a kis ajtó fölött citera, úgy, hogy minden
ajtónyitásra megszólal.
[FEDÉLDISZEK, MAGYARÓ-KEREKÉN, ZSOBOKON ÉS KETESDEN. (174)
]
[(175)]
[B.-HUNYADI ÉS ZSOBOKI TORNÁCDISZITÉSEK. (176)]
[ZSOBOKI TORNÁCDISZITÉSEK. (181)]
[B.-HUNYADI, KETESDI, ZSOBOKI ÉS MAGYARÓKEREKI
LÉCSZEGÉLYEK. (177)]
[ZSOBOK. (178)]
[HÁZCSUPOK, B.-HUNYAD, ZSOBOK, MAGYARÓKEREKE. (179)]
Az egyes diszítő motivumok szegélyezve vannak, leggyakrabban egymás
mellé vagy egymás alá sorozott négyszögekkel, meghúzott keresztező
átlókkal s az átlók közé vésett kis tetraeder-alakkal (187.); olykor a
négyszög párhuzamos vonalakkal van osztva, például a (188.) ábrán két
tulipánsort választ el egymástól a váltakozó négyszögdísz motivum. Van
egyéb fűzött vagy egymás alá helyezett kis idom is, például az, amelynek
két függélyes oldala egyenes, felsője domboru, alsója homoru; ezt a
vésett formát szívesen alkalmazzák boton, kapa s kasza nyélen is.
Szeretik a csúcsaikkal érintkező négyszögeket s a vonalacskákkal osztott
félköröket.
[NYÁRSZÓ. (180)]
[BALÁZS MÁRT. BÁLVÁNYFÁJA, SÁRVÁSÁROTT. (182)]
[CSERÉNY. (PITVAR RÁCSOS AJTAJA) (184) _M. Bikal;
M.-Gyerővásárhely._]
A kis kapuk másik csoportja a virágdiszítéses, elvétve némi figurális
elemmel vegyesen. A mértani diszítés azonban ezekről sem hiányzik
teljesen, ha egyebütt nem, találunk a szegélyeken s még gyakrabban az
ajtófélfa alján. Az ilyen kis kapukon részint homoru, részint domboru a
vésett diszítés. A domborut – a teknikai feldolgozás természetéhez híven
– vaskos, erőteljesebb formák jellemzik; a homoru forma inkább vonalas,
vékony s a szélesebb hatást vonalszaporítás révén érik el. A domboru
formák nem igen gazdagok motivumokban: ismétlődnek az egyes ágból induló
tulipánok, levelek s kacsok. Legegyszerűbb ebből a fajtából a Ketesden
ismétlődő tipus (189.): az ajtófélfa alsó részének közepére vésett
különös alakú edényből indul a domboru egyenes inda, amelyen, jobboldalt
s baloldalt, tulipán és levél váltakozik; az inda, kisérve a kis ajtó
formáját, átvonul a szemöldökfára is. Egy nyárszói kis ajtón (173b.) az
inda hullámvonalasan kúszik fölfelé s egyszerű levelek, kacsok,
virágfélék vannak rajta, madár is ül az ágon, sőt egy kezdetlegesen
ábrázolt emberi alak is látható, baltával kezében, a jobboldali
ajtófélfán. Egy még a mult század elején hatalmas tölgytömbökből
faragott csupos fedelű sztánai utcaajtón (179b.) is ott a levél és a
tulipán, de metszett csúcsú négyszögek is vannak az ajtófélfákra faragva
s mintegy bolthajtásszerűleg diszítik a félkörben végződő ajtónyilást.
Hasonló, négyszögekből összetett diszítés választja el néha (188.) a
hullámos ágon ülő, váltakozó tulipándíszt, amelyet a már ismert kis
háromszög motivummal is megtoldanak. Ritkább az a diszítés, amit egy
mákói kis kapun találtunk (191.): egy-egy karikákba fonódott kígyó van
domboruan a félfákra faragva, – az egyik kígyó szájában virág, a
másiknak a fején pedig valami sasféle. Ehez a fajtához sorozhatjuk azt a
másfélszázados, elég épen megmaradt kaput is, amely a nagy-kapusi
cinterem bejárását őrzi s amelyről a temetők kapcsán lesz szó. (432.)
[CSERÉNY, ANTAL JÁNOS MAGYARBIKALI KONYHAAJTAJÁN. (183)]
[ABLAKRÁCSOK. (185) _1. Magyar-Valkó; 2., 9.
Magyaró-Kereke; 3. Sárvásár, vörösre föstve; 4., 5. Körösfő; 6. Daróc;
7. Magyar-falkó, kékre föstve; 8. Bogártelke; 10., 11., 12. Zsobok._]
[VITYILÓ BEJÁRÁS, MAGYAR-BIKALON.]
[PARASZT EMBER KAPURAJZA.]
[KIS LŐRINC EZERMESTER UTCAAJTAJA, KETESDEN. (172 _b_)]
[FARNOSI UTCAAJTÓ, NAGY-PETRII MINTÁRA. (174 _b_)]
[UTCAAJTÓ 1822-BŐL, NYÁRSZÓN. (173 _b_) _Zsuppal födve,
domború himzéssel._]
[BALÁZS JÓZSEF UTCAAJTAJA, JEGENYÉN. (176 _b_)]
A vonalas diszitésű kis kapukon is találkozunk az edényből induló vagy
szabadon álló hullámvonalas ággal, amelynek homoru oldalára kerül a
levél és virágdísz; ebből a fajtából a legegyszerűbbet, lecsüngő
tulipánokkal, Sárvásárott találtuk (192.); apró levelekkel, különös
virágokkal van cifrázva a ketesdi ezermester kis kapuja (172 _b_);
edényből nő ki az ág, tömött levél-, virág- és szőlőfürt diszítéssel,
azon a magyarbikali kis kapun, amelyet maga a gazda, Kudor András
faragott, tisztán, gondosan, sok eredetiséggel, alul s fölül rózsácskát
is vésve a kiugró fölületekre (193.). Magyar ember munkája, Ignác
Ferencé, a román templom bejárásának elhanyagolt ajtaja, Nagy-Petriben
(194.), – diszítésnek kettős kereszt is került a virág fölé, igaz,
minden összefüggés nélkül.
[KOVÁCS ISTVÁN GYURKA UTCAAJTAJA, SÁRVÁSÁROTT. (175 _b_)]
[MIHÁLY ANDRÁS PÁL RÉGI UTCAAJTAJA, KÖRÖSFŐN.]
Szép és érdekes egy daróci kapu (186.): több, egymással párhuzamosan
kanyarodó s följebb-följebb mind kevesbedő száron ülnek a tulipánok; jó
masszásan hat az egész s nem zavar a már említett gótikus eredetű
halhólyag diszítés sem; vaskos levél és tulipán motivum van domboruan
faragva, alatta rózsácskával, az alsó részre. Lényegében ehez hasonlít a
(197–8.) ajtó és zábéi is. Eltérő diszítés van egy (199.) ajtón: két
sorban fölfutó hullámvonalon egy levél s kacs, a vonal mentén pontok,
tulipán s egy mélyen vésett levélforma közepén kiemelkedő ponttal; az
ajtó mellett álló zábén a szárat kígyó helyettesíti, különben a diszítés
hasonló.
Szokatlan a gyerővásárhelyi ajtón lévő kezdetleges diszítés (201.),
ilyenféle a (202.) is.
[KIS-KAPUS FALUBÓL.]
Van még egy igen érdekes fajtája a kis kapunak: faragott diszítés
nincsen rajtuk, de a szerkezet maga van hangsúlyozva, olyan erősen, hogy
hatásuk valóban monumentális. Két damosi utcaajtón (203–4.) a hatalmas
faszegeket használták föl diszítésnek. Van olyan is, amelyet csak
domboruan faragott szegély diszít (207.); egy nagy-kapusi utcaajtón
(209.) a kettős kötél formára faragott szegély közé apró virágdiszítést
is «himeztek». Szóval, diszítés van még a legegyszerűbb utcaajtón is, ha
egyéb nem, jelzik a félfákon a lábat (211.).
[NAGY-KAPUS FALUBÓL.]
Leveles kapu (210.) ritka ház elől hiányzik, bár újabban, szórványosan,
az ujonnan építkező nagyobb falvakban kettétárható kapu is akad.
A leveles kapu két végére jut egy-egy kapufélfa, a kapuzábé, a melynek
feje csigavonalszerűen faragott diszítésben végződik; maga a kapuszárny
rendesen öt, olykor hat, egymástól három-négy ujjnyi távolságra
vízszintesen helyezett deszkalevélből van szerkesztve, úgy hogy a
leveleket a kapuszárny közepén egy függélyesen állított léc, illetve
oszlop fogja össze, amelyből még négy rézsutosan helyezett léc nyúlik le
a legalsó levél alsó széleig. A középléc felső végén van a gombfa, a
kalotaszegi diszítés e gyakran ismétlődő, jellegzetes formája: gömb, a
gömbön csillag s a csillagon tulipán, – a három közül el-el is marad egy
vagy kettő (212–13–14.). Ezt a gombfát megkapjuk a ház tetején, az
utcaajtó csupján, megkapjuk a temetőben, meg a gazdasági eszközökön, a
járomszegtől elkezdve a kis mogyorótörőig.
[KULCSÁR MÁRTON UTCAAJTAJA, MAGYARÓKEREKÉN. (177 _b_)]
[BÁLINT JÁNOS SZÁZESZTENDŐS UTCAAJTAJA, SZTÁNÁN. (179 _b_)
]
[BÁLINT ANDRÁS ANDRIS UTCAAJTAJA, KALOTA-SZENT-KIRÁLYT.
(182 _b_) _A szabadságharc idején leégtek a hímes utcaajtók, azóta itt
ujat a helybeliek nem csinálnak, ezt a körösfői Korpos György faragta,
«jó barátságból.»_]
[SZÉNÁSI ISTVÁN UTCAAJTAJA, ZSOBOKON. (180 _b_)]
[ANTAL ISTVÁN UTCAAJTAJA, KÖRÖSFŐN. (181 _b_)]
[ANTAL GYÖRGY UTCAAJTAJA, KÖRÖSFŐN. (183 _b_)]
A kis kapun maga a nyilás, fölül vagy egyenes, vagy íves, nyomottabb
vagy magasodóbb félkörű, olykor vízszintesen álló körhenger alakú
pálcatag diszítéssel;[5] az ajtószárny néha minden diszítés nélkül
összerótt deszkákból áll, néha összefutó irányú a deszkázás, – van
azonban gazdagabb tagozásu s az ilyenen diszít a szegezés is. Elvétve,
ritkább lécezésű ajtószárnyra is akadhatunk. A kis kapu födele, itt-ott,
ereszesen nyúlik előre s ilyenkor az ereszt egy-egy oszlop tartja; ilyen
Sztánán a cinterembejárás ajtaja (431.) s Nagy-Petriben a román
templomé, amit magyar ember csinált. (194.)
[JAKAB MÁRTON GAZSI UTCAAJTAJA, DARÓCON. (186)]
[BÁNFFY-HUNYADI UTCAAJTÓ. (187)]
[BÓDIZS ISTVÁN, ÉGETT EMBER UTCAAJTAJA, JÁKÓTELKÉN. (_Az
ajtózábé megmaradt a nagy tűzből._)]
[KIS MÁRTON RUZSA UTCAAJTAJA, ZSOBOKON. (185 _b_)]
[NAGY-ALMÁSI UTCAAJTÓ. (188)]
A kis kapu rendesen három-négy sor csipkés fazsendelylyel van födve,
olykor – ez a régibb módi – gömbölyűre, csúposan, a csücskin gombfával
(179.) Ilyen már kevés van, még Zentelkén akad a legtöbb. A régi kapukon
és szegényebb porta előtt, zsindely helyett zsuppfödésre is találunk.
Említettük már, hogy nehány galambbúgos székely nagy kapu is (215. XIV.
tb.) tévedt Kalotaszegre, de inkább a legazdálkodott s elhanyagolt néhai
uri portákon találunk ilyet.
[A KETESDEN ISMÉTLŐDŐ UTCAAJTÓ TIPUS, DOMBORU FARAGÁSSAL.
(189)]
Foglalkozzunk részletesebben a ház belső berendezésével. Vegyük a
legegyszerűbbet, például Zentelkén, Benki Luki Istvánékét, ahol jó
régiesen meg van még a pitar, a szoba s a kamara, vagyis a szalonnás,
amelynek ajtóretesze a «vakzár», a «komarabot», a szobából záródik s
menten észreveheti az asszony, hazáratlanul feledte künt a szalonnást.
A pitar nincs bepadlásolva, de hogy a tűzhelyről a láng föl ne csapjon a
hiuba, a tűzhely fölé fenyőboronafák vannak boltozatosan összeróva s
ezek képezik a «langfogót»-t. A boronafák tapasztva is vannak. A tűzhely
mellső része s a tüzelőhely környéke barnábbra van mázolva, hogy a
füstrakódás ne csúfítsa. A padláson, a tűzhely előtt vonul végig a
mestergerenda, be a házba, illetve a szobába. A sommásabb konyha holmi
künt lóg a pitarban; itt a mosószék s a háromlábú szapullószék is.
[MÁKÓI UTCAAJTÓ. (191)]
[MAGYAR-VALKÓI UTCAAJTÓ. (190)]
[A SÁRVÁSÁRI TANITÓ UTCAAJTAJA. (192)]
[KUDOR PÁL ANDRÁS UTCAAJTAJA, M.-BIKALON. (193)]
[AZ OLÁH TEMPLOM BEJÁRÁSA NAGY-PETRIBEN. (194) _Magyar
fölirással, 1855-ből; annak a magyar faragó földmívesnek a munkája,
akitől a farnosiak is tanultak._]
[PÁL JÁNOS MIHÓK UTCAAJTAJA, A SZABADSÁGHARC IDEJÉBŐL,
ZSOBOKON. (195)]
[KOVÁCS JÁNOS UTCAAJTAJA, KŐBŐL, ZSOBOKON. (196)]
[TAMÁS MÁRTON KAPUZÁBÉJA, NAGYKAPUSON. (198)]
[TAMÁS MÁRTON UTCAAJTAJA, NAGY-KAPUSON. (197)]
[IMRE ANDRÁS BÓDIS, JÁKÓTELKI ÉGETT EMBER KAPUZÁBÉJÁNAK
MARADVÁNYA 1848-BÓL. (198)]
Bent a házban, az utcára tekintő ablak alatt, szembe a bejáróajtóval,
ott az első pad, amelynek folytatása, sarok fordulóval, a bal pad, a ház
udvar felé eső fala mentén; a vendéget, akit meg akarnak becsülni, oda
ültetik. A pad földbe ásott sason és cölöpökön áll. Itt az asztal. A
bejáróajtótól jobbra, sarokban, a kemence; a kemence eleje «plattenes» –
a kemence mellett a «pucik-pad» (gyerek alszik a pucikban). A harmadik
sarokban, a kemence és az első pad között: az ágy; az ágy előtt két,
módosabb helyen négy «egyes szék», olykor karosszék (a támlás padot
nevezik széknek, maga a szék «egyes szék»). A bejáróajtótól balra a
negyedik sarokban, a keskeny «vízpad». Az ágy végiben az esztováta, a
szövőszék. Az első pad és bal pad sarokérintkezése fölött az «öveges
téka», – módosabb helyen jut, az ágy mellé is «fali téka». A padok
fölött a fogas és tálas; «első és bal fogas», teli kancsóval s ott a
keretes kis tükör is. A bejáróajtótól jobbra: fogas és polc a
főzőedényeknek s «fazokak»-nak. A mestergerendára van erősítve,
«bakasztó»-val, «járom»-mal, a «hosszú póc», – ott áll a gyújtó (hogy a
gyerek hozzá ne jusson), ott a beretva, biblia, tükör s mi egyéb
megbecsülni való apróholmi, nyáron az ablak is odakerül a
mestergerendára, mert itt nem sarkos az ablak, csak úgy faszeggel van az
ablakbélésbe erősítve. A mestergerendába van verve a «fonalrángató» erős
faszeg», szapulás után azon rángatják a fonalat, hogy fodrából
kinyúljék; vannak ott apróbb faszegek is, kukoricakötni; ott a «vetőkaró
tartó» is, abba jő a vetőkaró tengelye (a vetőkarón vagy hatvan-nyolcvan
sing fonál fér meg s onnan szedik le láncba, úgy megyen az esztovátára).
Az ágy rendesen 130 cm magas, úgy, hogy alatta 70–75 cm magas az ür s
ott elfér a láda vagy a kihúzható «karikáságy» a gyereknek, az ágy
végiben meg a szuszénk; jellemző: az ágyba úgy feküsznek, hogy szembe
kapják az ablakot, mert jó látni, hogy mi történik odakünt. Az ágy
fölött, körül a sarokban s el a kemencéig, a «rúd»; ünnepen legalább egy
«rúd fenn lóg», módosabb helyen pedig minden üres falra jut «rakott
rúd», – mert a sok szép varrottast odarakták ki hajdan s rakják ma is
még, ahol maradt. De azt mondja Benki Luki Istvánné, hogy nincs már a
faluban varrottas, – «kiszedték mán piacra, a koporsóból is».
[SÁRVÁSÁRI UTCAAJTÓ. (202)]
[OLÁH (TOGYERICS SIMON) HÁZ UTCAAJTAJA ÉS LEVELES KAPUJA,
DAMOSON. (204)]
[RÉGI UTCAAJTÓ DAMOSON. (203)]
[BORBÉLY GYÖRGY KEFE UTCAAJTAJA, NAGY-ALMÁSON. (205)]
[KÓCSÁR ANDRIS UTCAAJTAJA, M.-GYERŐ-VÁSÁRHELYT. (201)]
[NAGYSZILÁGYI KIS JÁNOS BANDI UTCAAJTAJA, BOGÁRTELKÉN.
(199)]
[SINKÓ JÁNOS UTCAAJTAJA, M.-GYERŐMONOSTORON. (200)]
[ELEKES KÁLMÁN UTCAAJTAJA, BOGÁRTELKÉN. (207)]
[GALAMBBÚGOS UTCAAJTÓ, ZSOBOKON. (208)]
[SZILÁGYI MÁRTON UTCAAJTAJA, NAGY-KAPUSON. (209) _Az ott
tipikus, kötélmintára faragott ivezéssel._]
[(210)]
[LEVELES KAPU ÉS UTCAAJTÓ KETESDEN. (211) _A
legegyszerűbbek közül._]
[NAGY-ALMÁSI UTCAAJTÓ TIPUS. (206)]
[(212)]
[GOMBOK A LEVELES KAPUN, ZSOBOKON. (213)]
A butorzat, mint látjuk, nem sok s nem igen változatos: asztal, pad,
padláda vagy fakanapé, fiasláda, szék, ágy, láda, szekrény, fogas,
tálas. Formában legváltozatosabb a szék s diszítésében is sok az
eredetiség, bár a városi formákat is utánozzák; diszítik a támlás padot
is. Tipikus régi formája van Kalotaszegen az asztalnak s az úgynevezett
«komarás asztal»-nak; szerkezetileg is elmés. A ládák többnyire föstve
vannak, a menyasszony kapja s a régi ládák közt, a negyvenes évekből,
remek diszítésü példányok akadnak még. Általában, míg künt, a szabadban,
teljes világításban álló holmi diszítése vésett s faragott, – a butor
diszítése inkább föstött s ez jobban is érvényesül a gyérebb világítású
szobában. Föstött diszítés kerül a székre, padokra, ládára, a polcra, a
tékákra s egy-egy helyt az ágyra is; az ágyon inkább a varrottas a dísz,
maga a varrottas-hajtásos lepedő, a párnák varrottas csúpja s a szintén
kivarrott úgynevezett «ágyfűtöl való». Föstik a kis széket is, de több a
faragott; szerelmes legény ajándéka, aki maga vesződött véle; ezt viszi
magával a leányzó a fonóba is. Elmés, díszes holmi volt a régi világban
az asztal fölé lógó, fából faragott gyertyatartó, – ma már a padláson
hentereg, ahol még tűzre nem került, kiszorította a fotogén (petroleum)
lámpa; ezek között is volt föstött, de inkább faragással diszítették s
helyesen, mert az égő gyertya világításában jól látszott rajtuk a
himzés, a faragás; különben is, egészséges érzékkel, szinezésük rendesen
a kifaragott részt hangsúlyozza.
[GOMBOK A LEVELES KAPUN, B.-HUNYADON ÉS ZSOBOKON. (214)]
Becsesebb apró holmiját, gunyáját (a fehérneműt) s ruháit ládában őrzi a
kalotaszegi. A gabonás láda, a fedéllel nyíló szuszink inkább havasi
oláh munka, vásári portéka, nincsen föstve, faragott diszítése is nagyon
sommás; szegényebb háznál a gunya is ilyen szuszinkba kerül. A láda
kisebb; módosabb háznál – már ekkor az ágy végében – kettő, három is áll
egymáson.
Nézzük már most egyenként a paraszt-butor szerkezetét és diszítési
módját.
A kalotaszegi szék (240–43) háta rendesen egyetlen darab deszkából
készül; szerkezetileg a hátnak az a föladata, hogy támaszul szolgáljon
az ülésnél, tehát jó szélesnek s laposnak kell lennie a váll
magasságában és erősen be kell ékelni a szék ülőkéjébe, hogy meg ne
kotyogósodjék, – a deszka tehát rendesen megmarad egész szélességében a
beékelésnél s a váll magasságában is; a diszítő bemetszésekkel azonban
mégis bizonyos karcsú formát adnak az egésznek. A székhát néha
hegedűalakra van vágva a profil két domboru vonala közé iktatott homoru
bemetszésekkel, de olykor, kis legömbölyítéssel, megtartják a
négyszögletes alapformát is; vannak barokkosan asszimetrikus formák,
majd félkör vagy több körrész képezi a székhát felső részét. Általában,
az egyenesekkel itt-ott elválasztott domborodó és homoru vonalakból
kombinálják szép természetes motivumaikat. Nem akarjuk azt állítani,
hogy e székformák tipikusan magyarok, van ilyen a németnek, a
franciának, a svejcinek s általános a szék hátán az a szív- vagy egyéb
formájú kimetszés is, ahová a kéz négy ujja befér, a szék odébb emelése
végett; gyakran találkozunk székháton is a református cseréppel, az
urnából s vázából kinövő virágdiszítéssel, vésnek ilyet az ülőkére is,
ágon váltakozó levelet, tulipánt, rózsát. A szék ülőkéje kevésbé
alkalmas a változatos alakításra, nem is igen diszítik, csak egy kis
elgömbölyítéssel vagy sarklemetszéssel, peremét hullámos rovátkolással a
deszka szélességében. A székláb ritkán esztergályozott (az esztergapad
is ellensége a népművészetnek s hogy a városi hatás általában mennyit
ront a népies butoron, annak elijesztő példájával találkozunk, – ilyen
korcs a ketesdi ezermester kasztenje (244) is), amelyen felül ott vannak
az idegen formák, míg alsó berendezése, a rácsos vízpad tiszta
kalotaszegi; többnyire nyolcszögletű, vagy pedig meg van hagyva, némi
simitással, a maga természetes gömbölyűségében.
[KIS PETRIBE TÉVEDT SZÉKELY KAPU. (215)]
[MAGYAR-VALKÓ FALUBÓL.]
[NYÁRSZÓI FESTETT DÍSZÍTÉSŰ PADLÁDA (A PADLÁDA ELEJE) ÉS
ASZTAL; AZ ASZTALLAP. (217)]
[NYÁRSZÓI FESTETT DÍSZÍTÉSŰ PADLÁDA (A PADLÁDA HÁTULJA) S
A «KAMARÁS ASZTAL»; AZ ASZTALLAP. (216)]
[FESTETT DÍSZÍTÉSŰ, NYÁRSZÓI SZEGLETPAD. (218)]
[FESTETT DÍSZÍTÉSŰ, NYÁRSZÓI FALI TÉKÁK _a)_, _c)_ ÉS EGY
_b)_ SZEGLETTÉKA. (219)]
[(220)]
[FESTETT DÍSZÍTÉSŰ FOGAS ÉS TÁLAS, NYÁRSZÓRÓL. (221)]
[KIS FOGASOK (NYÁRSZÓ). (222)]
A kalotaszegi berendezés elengedhetetlen darabja a (245) pad; a magasra
vetett ágyat meg se igen bontják, – csak télvíz idején, – inkább a padon
hálnak; régente az újabb módi szekrényt (kaszten) is a padláda
helyettesítette. Mindig falmentén van állítva. Háta vagy egész deszka s
ilyenkor föstött dísz van rajta, vagy csak a támaszkodásra alkalmas
magasságban van egy hátléc, amelyet az ülőkével kis oszlopocskák, vagy
hátlécek kötnek össze ballusztrádszerűleg; a hátlécek formája váltakozó,
keskenyebb és szélesebb lapok sorakoznak; a szélesebb gyakran
tulipánformára van vágva. Diszítésükről szólunk a föstött butor során.
Szerkezetében egyszerű, célnak megfelelően szép a kalotaszegi asztal
(246). Két talpba van két széles deszkaláb beróva s ezeken fekszik az
asztallap, alatt az asztalfia, a fiók; a lábakat széles, erős lécek
kötik össze s csapokkal vannak megerősítve; a talpakon léc van keresztül
fektetve, «lábító»-nak. «Komarás» az asztal, ha a két láb közé, az
asztalfiók alá, kis ajtós szekrényke van helyezve (247–8). A régi
asztalok nem voltak föstve, ma már a jobbmódúak díszítik asztalukat is,
nem mindig szerencsés izléssel (249).
[KIS TÜKÖR, DAMOSRÓL. (224)]
[FESTETT DÍSZÍTÉSŰ BÖLCSŐ, NYÁRSZÓRÓL. (226)]
[FESTETT DÍSZÍTÉSŰ MENYEZETGERENDÁRA AKASZTOTT POLC,
«BAKASZTÓ», NYÁRSZÓRÓL. (225)]
[(227)]
[(228)]
[(229)]
[(230) FESTETT DÍSZÍTÉSŰ KAROSSZÉKEK ÉS KÉT GUZSALYOS
SZÉK. (NYÁRSZÓ.)]
Kis padon, a vízpadon (251) áll, korsóban, cseberben, facsuporban
(«kártya») az ivóvíz (250); a vízpadon néha korlát is van, hogy a kicsi
gyerek magára ne ránthassa a vizet.
Jellegzetesen kalotaszegi butordarab (252–5) a téka: falon függő,
polcos, fiókos, ajtós kis szekrény, amely néha tálassal van kombinálva.
Legszokásosabb formája a sarokba készített «szegellettéka», amelynek
homloklapja két falat érint. Díszítésükről a föstött butorok kapcsán
szólunk s ugyanott a menyasszonyi ládákról is.