Pest 1916 - 9

Esztendő vége, – a papok összeszámlálják halottaikat, akiket ez évben
eltemettek, – de már harmadszor gurul végig az országutakon Szylvester
vénséges falusi szekere, hogy eltünjék a hegyhátak mögött: a papok
tanácstalanul állnak a hivek névsora felett. Nem lehet teljes
bizonyossággal tudni, hogy ki van életben az élők között és ki halt meg
valóban a holtak közül. A temető-könyvek megvékonyodtak, a városi és
falusi sirásó gyakran dologtalanul üldögél a Gondüző ivójában, a
kántorok kedvükre nem dalolhatnak a koporsók felett, mert alig van
jóravaló temetés idehaza. A telefon-drótok ha néha napján, csendes éji
órán, egymással beszélgetnek a város hütelen hölgyeiről, a kacérokról, a
csalókról, a jókról és az angyalokról, – hisz e magosban lakó ércfonálok
többet tudnak Budapest titkaiból, mint hajdanában a sánta ördög a
madridi tornyon, – egy zordon órában tán azokról is megemlékeznek,
akiknek a hangját már többé nem hordozzák, – akit tegnap még énekelve
vittek, majd a haldokló ágyon elbucsuztattak, (vajjon telefonoznak a
haldoklók?) – akik elmentek a város határába, a fübe feküdtek, mig az
élők tovább telefonoznak a vasuti töltések mentén.
Egy öreg hölgy halt meg a napokban, aki a legtöbbet telefonozott
Budapesten. Matkovics Juliának hivták, telefonkezelőnő volt vagy harminc
esztendeig. Szerettem volna ismerni és meghallgatni, mielőtt meghalt.
Mennyi mindent hallott e koros hölgy harminc esztendő alatt, amit az
emberek Budapesten beszélnek! A telefon-kagylóval fülén mintegy a
fejlődő, növekedő Budapest szájába nézett, mint az anyák vizsgálják
gyermekük szájában az ujonnan jött fogakat. Ő hallotta először Pesten
egy januári napon a miniszterelnöknek szóló üzenetet Rudolf trónörökös
haláláról. Kossuth, Erzsébet királyné meghalt és Julia telefonkezelőnő
adta tovább hirüket. A Sándor-utcában Apponyi tartja nevezetes
szónoklatait és a grófnők egymástól kérdezgetik a főrendiházi szavazatok
állását az egyházpolitikai javaslat idején. Hallotta Wekerle hangját
bukása és feltámadása idején. Gyászhirek, örömteljes jelentések,
sorsjegyek kihuzása, házasságok nyélbeütése, szerelmek, háboruk, gondok,
szomoruságok jutottak el füléhez. Ezer és ezer emberi hangot hallott a
bánat vagy a váratlan öröm percében. Senki sem ismerhette ugy az emberi
hang változatait, mint az öreg Matkovics Julia. Hallotta a fájdalom
gé-huron való játékát, az öröm pirosló nevetését, az unatkozó éjjeli
hirlapiró szines hazugságát a délutáni róka-vadászatról, táncosnők
keresték gavallérjukat, éjjeli kávéházak hölgyei telefonoztak egymásnak,
a plébánost csengetik, hogy adja fel valakinek az utolsó kenetet, majd a
mentőket hivják, anyák vajudnak és Vörös Elek cigányprimást sürgősen
kérik a telefonhoz. Egy csendes szobában, halkan, élvezetteljesen beszél
valaki a kagylóba és egy unatkozó nő az ágyban hallgatja a hosszadalmas
mondatokat. Jó éjszakát mondanak egymásnak a szerelmesek; korán reggel a
király közelgő vonatjáról beszél husz vonal, közben egy gyermekhang a
halottas házban pepitamellényes karmestert keres, aki állitólag
részegségében a Dunába ugrott éjjel… A Hentzi-szobrot felrobbantják
Budán és egy mély hang jelenti titokzatossággal az eseményt az éjjeli
szerkesztőnek, – mintha maga a tettes referálna a merényletről, majd
nyomban a budai kapitányságok csengői szólnak a régi telefonközpontban…
Baross Gábor telefonon rendelkezik az egész vasuthálózat felett… A
millennáris kiállitást épitik a városligeti tó partján és telefonon
jelentik, hogy az emlékezetes kézcsók megtörtént. Kecskemétit hetekig
üldözik az összes telefon-vonalakon; – Vilmos császár a budai várból
tudakozódik gyermekei egészsége iránt; – Jakabfy Tódort követi öngyilkos
utján az ujságriporter és telefonon jelenti, hogy a pisztoly
szabályszerüen eldördült az Esterházy-utcában; – hires párbajozókat,
haldokló államférfiakat, lóversenyeket lesnek a kagylókon át; – a
Szimplon-alagut áttörése vagy Bleriot repülése a csatornán át, Vidor
öngyilkossága vagy a bécsi derby eredménye: minden csak néhány
másodpercig tartott a Julia életében. Az élet nagy körforgó hintajátékán
uj csónak emelkedik a magasba, a csengő ujra megszólal, az események,
életek, jelentések, hivások: egy-egy rövid hang alakjában érintették
Juliát. E szorgalmas, pontos, gépies vénkisasszony életében az ezernyi
hangok talán olyanformán hallatszottak, mint magos toronyban hallhatni
az alant zugó város áradatát. Bizonyosan ismert már egyes hangokat
Budapesten és keze gépiesen végezte a mindennapi kapcsolást a két
szerelmesek, a két barátok, a két üzlettársak között… Vékony, buskomoly,
mormogó, tekintélyes, száraz, érzékeny, érzelgős és érzéki hangok, a
hazug hangok, amint az emberek egymással beszélni szoktak: olyanformán
jutottak el a Matkovics kisasszony lelkéhez, mint az ötödik emeletről
hallani a villamosvasut csengetését.
Sokat hallott, – és tán semmit sem tudott abból, amit hallott. A
kötelességteljesitő vénleány, amig este otthon kávéját melegitette,
bizonyára nem gondolt arra, hogy a grófnő mit beszélt délután a gróffal;
hol várta a ligetben a kikapós menyecskét a gavallérja és mit gyónt meg
egy kisasszony a barátnőjének… Az egész, pesti, szines, zürzavaros,
ezerkivánságu, elégedetlen és nyugtalan élet elmaradt mögötte, amint
hivatalos bluzát levetette. Tán csak egy zenélő-órát hallgatott
esténkint a falról és kimerült hangszálait kamilla-teával öblögette.
Most meghalt és a felnövekedett Budapest életéből harminc esztendő
érdekes, bizonyára legérdekesebb történeteit a sirba vitte. Vajjon
hallja odalent a sirban, hogy idefent tovább folynak a kapcsolások?
* * *
Ó-esztendő estéjén a városrész háztetői felett nyugodtan, ködbe,
setétségbe borultan állonganak a vasgólyák és a telefon-drótok, mint
megannyi ráncok Budapest homlokán. A kémények, e zömök fickók álmosan
pipáznak, mint széleshátu életuntak, akik már nem kiváncsiak a városi,
az utcai életre. Vak padlásablakok, amelyeken hiába verdesi szárnyát a
vándormadár vagy kósza lélek, spleenes bágyadtsággal türik, hogy lenn,
négyemeletnyi mélységben a lányok ezidőtájt bokájukat mutogatják az esti
utcán, nők szeme villog, illatos rizsporral hinti be haját a delnő tükre
előtt. Itt fenn, a magosságban csak telefon gólyák végzik hüségesen,
hüvösen, megindultság nélkül kötelességüket. Az unalom hangját, a
csacskaságok pergését, üzleti beszélgetések fás kopogását, szerelmet,
közönyt, bünt, bajt, bánatot, imádságot, reményt, amely ez alant
lélélekző nagyvárosban előfordul, a szél közömbös zugásával viszik
tovább a tetők felett.