Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái - 5

Total number of words is 3819
Total number of unique words is 2137
24.8 of words are in the 2000 most common words
36.4 of words are in the 5000 most common words
41.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
állapotot nem ismerek. E fajnak barátom senkije és semmije sincs. A
senkit a csalatkozás és rideg élet képviseli; a semmi pedig betegség,
unalom s örök szeszély alakjában ülnököl az uradalmak nyakán.
A nőtlen csaknem aféle szerepet játszik a társaséletben, mint nulla a
szám előtt, tudniillik: nem számit. Mellettem szól a természet és a
családiasság törvénye. Kérdezd meg e nagyhatalmakat.
Azért hát lépj be a bájos paradicsomba. A családi élet örök tavasza
viruljon élteden át. Házadat és szivedet oly béketemplommá szentelje
Isten, melyekben az érzelem és munkavágy honszeretettel koszoruztatik.
Áldás-ágioban fogadd szerencsekivánatomat, egyszersmind azt se feledd,
hogy jelenleg menyemnek szóltam ugyan, hanem ipam uram is érthet belőle.
Feleségem Donna Voluptédo Grácia Gloria Cicibella ezuttal meglehetős
csomó üdvözleti bokrétát küld számodra. A szinházi nádiverebet megkapta.
Pompás énekmester. Köszöni alásan. Nőmet már oly művészeti regiókba
sodorta, miszerint az itten legnépszerűbb opera cavatináját
hangversenyekben is énekelheti.
Ez opera czime: Zöld Marczi.
A hires cavatina pedig így hangzik:
„Hideg szél fú észak felől
A lelkem is fázik belől.“ stb.
E jeles énektanárt több előkelő háznál bemutattam. Jövő hóban a paraguai
vicekirály nőstény kakadúját fogja csuvasz népdalokra oktatni. A
tisztelt kakadú süketnéma ugyan, de azért a siker el nem maradhat.
Éljen a lángész a pokolban is!
Miután úgy vagyok értesitve, hogy a kerepesi nemzet-piaczon eféle
nádiveréb mestro gomba számra terem: fölkérlek, miszerint ajánló
levelekkel ellátva, utalványozd őket hozzánk.
Ha e drága, de rosz féle faj, nem tud, vagy nem akar orgonálni, küld
ide, majd megtanul itt keztyűben dudálni… itt, ahol passióból vadászgat
egyik ember faj a másikra, mint nálatok a nyulakra szoktak.
Részedre holnap indítok utnak egy repülő pudlit. Remek hű állat. Nagy
meteorolog, több nyelven beszél, és a világmappákon oly biztosan
őgyeleg, mint te, vagy én a börzén.
Az emberiség rovására annyit rágalom nékül irhatok neked kedves druszám,
innen az ugynevezett aranyországból, miszerint a pudli ép úgy képviseli
nálunk a jellemet, mint nálatok a juhászkutya. Szomorú, de igaz.
E hű állat vizen, szárazon át lokomotivszerün repülve szájában fogja
czipelni a következő tárgyakkal telt kosarat:
A napokban lőttem egy óriás griff madarat. Ép azon imposzturán durrantám
főbe, midőn az itten ezer számra járó-kellő rablók tanyájáról egy
huszonnégy fontos ágyut csempészett körmei közé.
A sarkantyujából neked, mint kényes inyencznek egy darabot küldök.
Gyöngyecetben van pácolva. Rubin spék stb.
Nőm pedig mátkádnak holmi csekély prezenttel kiván kedveskedni.
Például oly briliánt fülönfüggőt, melyen át csak jó hirt lehet hallani.
Egy szerény nyakéket vásároltam a minap Persiában. Mindössze három
vármegyét adtam érte. Bakatell. Ennek a Schmucknak az a tulajdonsága
van, hogy örök szépség és ifjuságról biztosít.
Találsz a kosárban egy gyűrücskét is. Ézsaiás próféta balszeme van abba
foglalva. Éjjel nappal lát az azt viselő egyéniség helyett. Gyakran nem
rosz tréfa.
Isten veled.
U. i. Ha a pudli a kosárral vissza szándékozik repülni, kérlek küldj egy
pár üveg ó somlyai nektárt a Szabadi Náci pincéjéből. A borkezelő magyar
becsületet majd dobra ütöm aztán én itten. A Mészáros testvérek paraffin
gyertyáiból is pakkolj a kosárba egy pár fontot. Vakító világossággal ti
sem dicsekedhettek ugyan, hanem az itteni sötétség oszlatójául, minden
háznak egy-egy napféle planéta kellene.

_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Tehát én is megházasodtam. Punctum. Boldog vagyok… dupla punctum. E
mézes-mázos pályakört, melyben az örök tavasz szépségeit élvezem,
ajánlanom kell azon szerencsétlen flótások figyelmébe, kik a családi
örömvár kapuin kivül lézengenek.
Az általad Európába utalványozott repülő pudli szerencsésen hozzám
érkezett. Annyit hizelgés nélkül mondhatok róla, hogy: nagy kharakter.
Míg nálunk a fénymázos civilizatió ürügye alatt nem csak azt ragadozza
el egyik felebarát a másiktól, a mi van, hanem azt is ami lehet… addig e
hű pára azon izletes falatokat is épen hagyja, melyek a szájába
illesztett kosárból hűségkisértő állatokkal működnek a zizifusi
orrszervezetre.
Azon mesés értékü ékszerekért, melyek az aequatori tűzpróbát is
kiállották, fogadd ezennel mátkám… illetőleg feleségem üdvözletét.
Minthogy pedig e hódolati jegyzék nem csak téged illet, hanem abban
tisztelt nőd, Cicibella nagysámnak is van része: ennélfogva egy pár
ámbra estély utáni delejes csókkal füszerezve add át azt az illető
helyre.
Nem tudom, hogy nálatok miként állhat a ló- és marha-versenyek
művészete?… nem tudom, ha valjon léghajón paripáztok-e, vagy plane
telegráfon?… hanem annyit vigasztalásodra irhatok, hogy itten mostanában
gyakran futkorászunk hol gyalog, hol lóháton.
Jelenleg a hajdani diaeták ősi fészkében aféle angol szabásu
gyalogverseny rendeztetik. Képzelheted, hogy rám milyen nagyszerü
fogadások vannak tervezve. Méltán, hisz tudhatod, hogy kengyelfutónak
születtem, s azon félszázad alatt, mit már a hátam mögé sanyargattam,
itt, ott, amott mennyi országos és házi akadályt kelle átugranom.
Az eredményről majd tudósítlak.
Sok mindenféle hazai ujságot, factumot, tervet akartam e sorok közt
veled közleni, tudva azt, hogy ép szivü magyar embert a legcsekélyebb
apróság is forrón érdekel, ha az imádott és felejthetetlen szülőföld
öléből érkezik; azonban bocsáss meg, hogy levélírói ambitiomat
szabályoznom kell.
Bajom van. Lovagias kötelesség áll utamba. Duellumom került.
Váltófegyverrel fogunk vívni. Most van a határidő. Mennem kell.
Isten veled.
U. i. Számitva azon drámai momentumra, hogy a repülő pudli meg találna
aprehendálni, ha a tepertős tarhonyák kövér hazájából üres tarisznyóval
térítném az oceán felé; tehát ugyanazon briliántos kosárba, melyben oly
pompás ékszereket villogtattál a feleségemhez, küldöm a nemzeti
nyalánkságokat, ugymint:
1. Másfél rőf debreczeni kolbász, mely nemcsak az aequatort állja ki,
hanem hozzátok érkezve úgy megnyúlik, hogy akármelyik délamerikai
mezővárost be lehet vele keríteni.
2. Patyolat keblü süldő szalonna, a mely arról nevezetes, hogy az
egészséget duplázza, a mellbetegnek pedíg tripla tüdőt teremt.
3. Egy pár butella csömöri nektár. Annyit mondhatok felőle, hogy e non
plusultra ital a magyar bortermelőnek széles e világ bár mily vidékén
becsületére válik.
Küldöm pedig ezen izletes gyomorvigasztalókat a tősgyökeres magyar
zamatu „Két huszár“ kávéház gazdája generozitásából. Éljen!

_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Ugy látszik, hogy gavallér ember vagy, a ki a becsületszóval nem egy
könnyen komázol, és generozitás dolgában alig engeded magadat fölül
haladni (Vide pudlionem de Mexico, et ejus non plusultra kosár
collectam.)
Minden pontosan és ép állapotban érkezett hozzám. Meg kell vallanom,
hogy repülő pudlidban csókolni való pósta-expeditort birsz. Elegans és
nagybecsü kosártartalommal repült be hozzám a hűséges pára. – Alig hogy
egy penzionált czilinderkatulya tetején kipihené magát: azonnal a kosár
holmik pakolásához fogott.
A kreditor kötöző uzsordai tarantella pókot különösen köszönöm. Miután a
papirjaim jelenleg nagyon leszállván, egy parányi adósságba keveredtem,
ennek pedig hitelezői magány- és törvényes gorombaság lőn a vége:
ennélfogva ép à propos érkezett a tarantella. Legközelebb Törökországba
küldöm vendégszerepre.
Nőm… illetőleg sógornéd… az általad küldött, s kolibri szempilláiból
himzett krinolint köszöni. No az ily finom portéka tranzit, mert
senkinek se alkalmatlan, hanem azon puffatag szörnyek ellen, melyek
nálunk még most is graszálnak – a csuszó-mászó emberiség nevében ezennel
óvást teszek. Nem csak alkalmatlan divat-epidemia pedig ezen néma
delfin, hanem veszélyes is, mert egy minapi telivér vihar úgy kiforgatá
sarkából az eféle pánczélos buffót, hogy e mai napig mind a krinolin,
mind urnője repülnek valahol a csillagok közt.
Hát még az à la Tarisznyó hajviselet? Boldog Isten! ha a nők sejtenék
úgy, mint mi az ő szolgáik, hogy e fodrászati borzalmas carrikatura
mennyire kiforgatja sodrából a legbájosb fejék-eszthetikát is; akkor a
mostani divat szeszélyeinek nem áldoznák fel oly könnyedén a hajék
alkalmazás egyszerü harmoniáját.
A kigyó alaku hosszu öltönyökről nem is szólok. Gyalog járó fajnak
(főleg a nálunk otthonos por és sár fészekben) ép oly boszantó, mint
drága és nevetséges.
A hirlapi szóváltás, epigramm, filantropi megjegyzések nálunk eddigelé
nagyon vékony hatalom. Ennél ti is többet tudtok.
Isten veled.

_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
A montezumai tündérpalota, oceántuli egyik óriás növénye alól irom neked
e sorokat, hova legmagasb protectio utján bejuthatni szerencsés leheték.
Barátom hidd meg, hogy oly nagyszerü plántaféle alá menekültem, melynek
szárnyai alatt akármelyik oláh falu elférne. Ezen árnyék gráciában pedig
azért részesültem, mivel itten oly goromba hőség van, hogy tegnap egy
lakomára candidált császármadár úgy megriadt a roppant melegtől, hogy
mint spékelt varju repült ki a ketreczemből.
Mind e mellett a szomszéd aranyerdő hűs ingoványai közé holnap
vadászatra megyek, mert azokban tömérdek búbos pulyka, penelop, trogon,
hiuz, mosdómedve és boaconstrictor fészkel.
Spanyol szarka-lapoczkát neked is küldök, ha utközben a spiritusz meg
nem eszi.
Hallom, hogy az eféle exotikus pecsenye prezent jelenleg nálatok nagy
divatban van. Természetes, hogy mint rokon és tőzsértársad én sem
hátrálhatok a korszellemtől.
Napsugár telegráfon küldött leveledből olvasom, hogy a krinolino
krinolinik termetes nemzedéke nálatok folyvást él és uralkodik. Nagy
csapás. E hordó vegetationak nálunk már hire hamva sincs. Ha azonban
történnék, hogy egy némely meg nem nevezhető bukott angyal viselni
merné, arra a rézbőrü gaminok hajtóvadászatot tartanak.
Biz’ édes druszám, magam is azt mondom, a mit már sokan megénekeltek,
hogy széles e világon sehol sincs a journalistikának oly korlátolt
hatásköre, minnálatok, mert ha illetékes hatalommal birna, akkor az
intendansi krinolin, tarisznyo-hajék, muzeumi s több eféle kérdés rég a
közvélemény malmára volna megnyerve. Igy pedig az idő a gazda. Máskor
többet, most isten veled.

_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
Szánakozzál rajtam oh testvér drusza! Beteg vagyok… nagy beteg.
Sárgalázba estem. Tudod-e hogy ki és mi az a hires sárgaláz? Persze nem
tudod. Majd megmagyarázom én. Hallgass és borzadj.
A sárgalázban minden ételt-italt sárgának tekint az ember. A patiensfüle
körül sárga tulipánok virulnak.
A sárgalázban kinlódó csizmadia akármi szinü bőrből sárga csizmát varr.
A szakácsné a spénátból sárgarépát főz.
Ily háznál a kék róka egy hét alatt, mint sárga rigó fütyöl; a szajkó
kanárivá fejlődik; a tenta pedig somlyai borrá aranyosodik.
Ilyen a sárgaláz hatalma.
Jelenleg én e nagyhatalom szárnyai alatt vagyok.
A mint háziorvosom… doktor Herbario Kamillo Rebarbara a chémiából rám
olvasott: betegségem okát azon óriás narancsból származtatá, mely a
chinámpai uszó kertekben rám zuhant… a narancs északi oldalában egy pár
kertészbojtár karöltve sétálgatván.
Ha e ránk nézve veszélyes éghajlat, a sárgaláz, rendszeres háboru vagy
valamely fanatizált orgyilkos által Ábrahám keblére nem deputáltatom: e
nyár folytán még látni akarlak, látni foglak. A honvágy égető fájdalmát
nem birom tovább elviselni. Oh miért is távoztam tőletek! Mit érnek
nekem a milliók, aranybányák, zafirpaloták és angyal mosolylyal spékelt
hattyupecsenyék?… ha szülőföldemtől annyi idő óta, s ily távolra
szakadtam el.
Minthogy a nemzeti érzelgés mindég menthető idegbajában fülig, talpig
benne vagyok, tehát itteni magyar véreim nevében egy szerény kérelemmel
járulok hozzád… azaz érdemileg a nemzeti szinház intendánsához.
Mi mexikói magyarok (kiket ide vagy fatum, vagy szerencsecsillag
vezérelt) messzetávolban sem szününk meg magyarok maradni, azaz:
mindenféle nemzeties iparági, társas művészeti s irodalmi fejlemény vagy
tévedés iránt érdekelve vagyunk, a mik imádott hazánkból hirlapilag
hozzánk érkezhetnek. Ennélfogva súgd meg nevünkben intendans ő
nagyságának, hogy a gondoskodására bizott nemzeti szinháznál
sziveskedjék minél több eredeti szinművet adatni. E sok tekintetben
czélszerü intézkedést nem csak a nemzeti szinházra vonatkozó
alaptörvények követelik, hanem azon lényeges körülmény is ajánlja, hogy
a tehetséges magyar iró e törvényes kedvezmény által drámairói
talentumát fejleszthesse. Ha az illető osztály pártoltatik, akkor nem
leend arra kényszerítve, hogy tehetségét napi kenyérkeresetnek áldozza
fel, hanem törekedni fog, azoknál jobb darabokat írni, mint a milyeket
írt. El nem vitázható szellemi nyeremény.
Az irodalom és nemzeti szinház javára s fényéül e rendszer fölkarolása
által csak egyetlen szellemi ragyogvány is gazdag önérzettel jutalmaz.
Isten veled.

_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
Sietlek tudósítni. Jobban vagyok. A homeopáthia mentett meg. Áldom is
Hanemant… illetőleg don Picilko Skatulka tanárt, a chinai birodalom
protomedikusát és az alchimia nagymesterét, a ki öt perc alatt
rézpénzből briliántot bűvöl.
Azon mesés quantumu kincsfélének, melylyel a szerencse honorált, aligha
vettem valaha oly áldásos hasznát, mint e citrom-jellemü láz alatt.
Picilko doktor ugyanis a sárgaság ellen, sárga ezeresekbe dilualt
species arany lapdacsokat praescribált. Ettem is azokat éjjel-nappal,
úgy hogy étvágyam miatt nagyon meglappantak az arany garmadák.
Furcsa kis ember ez a Picilko. Rózsabimbóban lakik; hajnali szellőt
früstököl; és angyali álomból készíteti a pudingot. Hetenkint négy
ország fizetése van. Abból kijöhet, ha nem prédál.
Sokáig tanakodtam azon, mikép kaphassad e sürgönyt mielébb.
Madárminiszterünk don Csóka utbaigazított. Egy öreg tucet ordóval
honorálva is lőn. – Ennélfogva e levéllel panamai extra hirundom (ótott
fecske) hasítja a léget. Nemes madár. Keresztapja Noé sógor olajágas
galambja volt, édes anyjául pedig azt a hires oceán vihart emlegetik, a
mely a cethalat keszeggé morzsolta.
Itt ugyan maholnap mi dilettans magyarok is lőporkanikulába kerülhetünk,
azonban ily válságos napok közt sem feledkezem meg rólatok.
Divatlázban szenvedő hölgyeitekhez egy pár szóm van. Hirlap és
pletyka-telegráfok által terjeszd köztük a következü mulatságos igét.
Az idétlen à la Tarisznyó hajviselet és nevetséges utcai uszályok ellen
itt is elég szigorun nyilatkozott a közvélemény. Epigramm, carrikatura
és füttyalakban uton-utfélen ostorozva lőn ez idomtalan divatág. Nem ért
semmit.
A megrögzött rongybetegség hősies gyógymódot követelt.
Méltó jutalmát meg is kapta. Egy itteni szép és gazdag creolnőt, a ki
városunk hölgyvilágának divatpéldányul szolgált – furcsa meglepetés ért.
Egy estén ugyanis, midőn fényes toilettjétől lett volna bucsut veendő: a
hajbontással foglalkozó komorna elé koppan valami. Fölveszik, hát egy
darab szalonna volt.
A titkos inquisitió eredménye az lőn, hogy valamelyik telivér büvész
séta közben a szép creolnő Tarisznyó-hajzubbonyába szalonnát
csempészett.
E percztől kezdve Mexikóból számüzve lőn a tarisznyó hajviselet.
Hasonló sors érte az alkalmatlan slepp divatot is.
Népes helyeken; a szinházak körül esti séták alkalmával ugyanis
rendszeres lábcsatározás dühöngött a hosszu ruhák ellen. A közönség
ellenszenve oda fejlődött, hogy a gyaloguszályok irtóháborujába nem csak
lábfegyverek, hanem gamin-ollók is szerepeltek.
Ezek ugyan nem épen lovagias reform-eszközök voltak, azonban a cél
eléretett, mert széles egész Mexikóban egyetlen Tarisznyó-hajviseletet
és uszályos öltönyt sem láthatni.
A női öltönydivatot Páris vette kurtirozó ótalma alá; a hajéket pedig ó
Görögország egyszerü szépsége szolgáltatja.
Isten veled.

_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Irod, hogy Európa felé utban vagy. Kötve hiszem. Jól ismerem én a Volga
népet. Jeles faj ugyan, hanem sokáig kell kászolódnia, hogy
megmozduljon. Az idők nyugoti szellője nem egy két nemzeti sallangot
sepert le már e fajról, azonban elég maradt arra nézve, hogy magát
kényelemkedvelő népnek nevezhesse.
E tétel támogatására a historia mellé bizonyítványokkal saját
életrajzomból is szolgálhatok, például:
Nro. 1. A fekete bankó lucskos korszakában Miskolczról Nagyváradra öt
álló hétig utaztam.
Nro. 2. Debrecenbe fél napra rándultam… és hat éviglen ki sem jöttem a
korcsmából.
Nro. 3. Csak szét akartam Pesten nézni és 1825. óta itt vagyok.
Ezekből bőven kiviláglik, hogy ez az én osztályos fajom sohase sietett,
most se nyargal.
Azért tehát oltalmazzon isten, ha tovább is aranyországtokban maradsz,
vagy pedig vezéreljen közénk jó csillagod.
Legközelebbi leveledben egy rám vonatkozó passust kérek. Az itteni
pénzpiacon élénk vita támadt azon kérdés felett, hogy melyikünk hát a
Gazsi és melyik a Gáspár… azaz: érthető nyelven szólva te vagy-e a
tőzsér vagy én?
Én is papirokkal spekulálok ugyan, hanem ezek egy földalatti
vasutvállalatom miatt nagyon alászállván, add tudtára egy kövér
subventios utalvány által az itteni börzevilágnak, hogy köztünk jelenleg
te vagy az ur, én pedig csak mint sallang debutirozom a creditvilágban…
a mennyiben „Börze“ cimű lapot szerkeztek. Meguntam már a
közlegénykedést. Fölcsapok generalisnak. Nálunk úgy is maholnap több
szerkesztő lesz, mint publikum. A ki irni tud: szerkesztő; a ki bukni
akar: az is szerkesztő. Miért maradnék el a korszellemtől? Az irodalmi
szerénység most nem járó pénz. Öles programmok; cigány dicsekvés, olcsó
felületesség a jelszó. Az arany csak mint erszénytöltelék szerepel. Az
irodalmi rézpénz nagyban cirkulál.
Lapomhoz téged is szivesen meghivlak munkatársul. Irkafirka helyett
azonban havonként egy pár dukátit óhajtanék tőled. Mi e neked? Bakatell!
Azt is jelentem neked, hogy lapom műmellékletéül minden előfizetőm
adósságát kifizetem. Tán nálatok is akadna egy két darab praenumerans?
Szerezz.
Isten veled.
U. i. Nálunk jelenleg a vidéken egy tudományos kutya szerepel. Igaz,
hogy ő ebsége nagy talentommal van megáldva, mert virtuoz wisztezik; non
plus ultra sakkozó; a kalabriásban első eminens; négykézlábra klaviroz;
öt perc alatt a törökállamadósságot fölszámlálja és magnetizál, hanem
azért azt mondom, hogy az irodalom és művészet rovására örök szatira
marad a nemzeten, ha többet eszik, iszik mint olvas, s míg a kótából
ugató pudlinak ezerannyi dijas bámulója akad, azalatt szellemreható
komoly vállalataink nyakra-főre buknak.
Szebb jövőnk reményében arra kérlek, hogy ezt a kutya-tréfát el ne
hireszteld Mexikó vármegyében.

_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Röviden irok és confuse. Nagy baj van a háznál. Tudd meg és borzadj.
Rendkivüli események ellen (például betegség, házasság, kaszárnya-láz
stb.) nehány forintot összesanyargattam. Több év óta hozzá se nyultam e
szent pénzhez, pedig gyakran öreg tucet számra üldögélt a szükség
nyakamon. Jelenleg is hagytam volna ezen papir-családot pihenni, mert
jól tudom, hogy annyi keserves tortura után, mint a mennyin e szegény
állat átesik, mig kendermagból bankó válik belőle, vajmi jól eshetik a
hevergetés. Azonban édes álmukból föl kelle őket riasztanom, mert oly
vállalathoz hivatám meg vezértársul, a mely milliókkal kinálkozott az
erszény-konyhára.
Ez uj vállalat czime: mozgósítható vasut. Eisenbahn portabile. Igen
kényelmes, mert zsebre pakolható, minden utazót megvár, és addig s arra
nyujtható, a meddig és a merre akarja az ember.
Mint reformbarát, börzei és hazafias örömmel vittem tőkepénzemet a
zsebvasut-művészhez. Kezdi a pénzt számlálni. Rám-rám tekintget.
Mosolyg. Eleinte azt hittem, hogy biztos szerencsémnek örvend az
önzetlen polgártárs. Nem öröm volt az, hanem szánalom, mert ezres
bankjegyek helyett fanyar pofáju egyesek ásítoztak előtte.
„Teremtő isten! megloptak“ – gondolám. Nem loptak biz engem meg pajtás;
hanem valami kétségbeesett egérbanda három nullát kirágott az
ezreseimből.
Egy telivér kandur által a haramia egereket azonnal elfogattam. Ezennel
küldöm hozzád mind a szemes egérfamiliát, mind a szemetlen ezreseket.
Nálatok úgy is ritka a bankó, mire nézve küldj azokért vagy másfél véka
aranyat.

_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
Utolsó levelet irok innen hozzád. Maholnap utban leszek Európa felé.
Szép élet ugyan ez, a kinek tetszik, de nem nekem való. Éjjel-nappal
örök rettegés közt kinlódni: nyúlnak és házmesternek való állapot. Itten
a magamféle exotikus plánta mindig remeg, mint a kocsonya. Hogy ne!…
hisz a hármas kutyafejü indus, – golyó hiányában, – soliter brilanttal
puskázik az ellenre. Porcogó tartomány asszonyai kifli gyanánt nyers
viperát mártogatnak kávéjukba, a menyasszony pedig fülbevalóul revolvert
alkalmaz. Képzelheted, hogy mily fige-fattyuk lehetnek.
Nálatok Európában is akad egy-két gazdag ember, például Rotschild
hébe-hóba vacsorálhat is… sőt egy herczegről is mesélnek, a kinek a
palota kertjén három város fekszik. Ez mind szép dolog; de tréfa az
itteni fényüzéshez képest.
Minap egy lakodalomba valék invitálva. Polgári háznép volt. Azt hittem,
hogy elvégre patriarchalis fészekre találok. Majd ha fagy.
A roppant palota a légben függ és inog, mint a bölcső. Belsejébe egy
fölnyergelt zefiren repül az ember. A kert madarai zenebandákra vannak
osztva. Ott a fagylalt a narancsfán terem.
Ez egyszerü polgár előszobája fekete gyémánttal van mozaikozva. A
bálterem déli oldalába szökőkut gyanánt a Niagarát rendelé meg.
Husvéttól pünkösdig ebédeltünk.
Én a Walzert spanyol paripán táncoltam.
E tulvilági ábránd és tündéri áradatban kábult vagyok. Félek, hogy
tartós mámorom miatt téged is Zsuzsinak talállak nevezni, mire nézve
isten veled.

_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Megmondtam úgy-e, hogy nem egykönnyen szabadulsz te Mexikóból. Igazam
van. Régi nótát fuvok, mely ezer év előtt is uj volt, ma is az. Dejsz’
öcsém, nem egyhamar és könnyen hagyjuk mi el azt a helyet, a hova
letelepedtünk. – Keleties erény-maradvány. Egyébiránt, ha a sors úgy
akarja, hogy idegen országban imádd az ősi hon szent nevét: ám legyen.
Oltalmazzon isten. Szeress minket a távolban is oly melegen, mint mi
tégedet otthon szeretünk.
E levelet aligha későn nem kapod, mert főpostaexpeditorom – a repülő
pudli – veszélyes beteg. Egy buldogestélyen hütötte meg magát a szegény
pára, és jelenleg előagyizom szédelgési rohamárban fekszik. Miután róla
mind a fel- mind az alfacultás lemondott: azon ó-budai csodadoktor által
gyógyíttatom, kinek oly hatalmas piócái vannak, hogy az ember fiából még
a régi adósságot is kiszivják.
Levélkésedelmi kilátásom miatt nincs más választásom, mint az, hogy a
nálunk megalakult rendszervariatioról röviden értesítselek. A hozzátok
hamarább érkező külföldi lapokból bővebben és szabadabb eszmék után
fogsz tudósíttatni.
Hogy a veszett fejszének nyele megmaradjon, tehát repülő pudlim
helyetteséül ezennel azon vén sólymot surrogálom, a ki a hét éves
burkus-háboruban már mint kétkulacsos spion szerepelt. Ha választ akarsz
általa küldeni, vigyázz, nehogy Budapest helyett Grönlandba vigye a
levelet, mint hajdan a Bach sógor emberei. E jó madár nagyon részeges.
Gödénytokányra főleg kiválólag szereti a madérát. Azért hát délelőtt
indítsd utnak.
Reformjainknak még csak kulcsát birjuk. A fölnyítandó frigyláda tartalma
isten kezében van.
Apostoli oszlásról azonban már most is tudósíthatlak. A paraplis osztály
legközelebb gyérülni fog. Ideje. Mindenki a maga helyén.
A sors kereke hol erre, hol arra forog; és így megeshetik, hogy a nálunk
négy éviglen kintornált vércsefaj hozzátok is elvándorolhat. Meg lehet
őket ismerni e világpolgárias hátiratról: ubi bene, ibi patria. Kedvenc
eledelük a besózott paragrafus. Ezt a csemegét nagyon szeretik.
Engem a napokban egyszerre fátum is ért, szerencse is. A szerencse úgy
mutogatta fogafehérét, hogy egy szép reggelen Törökországba hivattam meg
financminiszterül. Ismerve a csibukkos collegák azon művészi talentomát,
miszerint se ki nem mondható, se ki nem fizethető államadósságuk által
földi arithmetikánkat végkép tönkre tevék, tehát én a general-quittet
kötöttem hivatalomhoz. Megbuktam, mert ők továbbra is a kontó-rendszer
szárnyai alatt akarnak szunyadozni. Éljenek a nemes versenytársak!
Börzei befolyásomra tőzséri örömmel irhatom neked, hogy papirjaim
jelenleg emelkedőfélben vannak. A rongyjavadalmak jelenlegi fatális
időszakában e szerencsét azon financ-csinynek köszönhetem, hogy az
összefüggött statuspapirokat sárkány alakban jártatom a magasban. Olcsó
és biztos emelkedés.
Isten veled.
U. i. A közelebb föl és lebukdosott Thuller háznál tizenegy milliót
vesztettem részvényben. Jól tudhatod, hisz akkor, midőn ez összeget
három évig hordottam a bankár pincéibe: együtt spekuláltunk. Hallom,
hogy huszonöt garassal akarnak kielégíteni. Jó hogy el nem fogadtam. In
solidum levén velem mint üzlettárs lekötelezve, a summa felét te
tartozol fizetni. A pénz nemén ne aggódjál, fölveszem én a magam rátáját
aranyban is.


BACH CSEMEGÉK.
Abban az időben, midőn Kossuth nevét még csak emlegetni is veszélyes
volt, egy cigány megizzadván a vályogvetésben, a közel levő Dunához
ment, fürödni akarván abban.
De uszni nem tudott, s majd elmerült már. A parton néhány zsandár
öltözködött és rösteltek azért a szegény vályogvető cigányért ujból
levetkezni, hogy megmentsék.
– Éljen a császár! kiáltá a kétségbeesett ember, gondolván, hogy majd
csak kimentik így.
De biz a zsandárok fülöket sem mozgatták.
A szegény cigány látta, hogy már nincs szabadulás, s a hogy csak kifért
torkán, kiáltá:
– Éljen Kossuth Lajos, Magyarország megváltója!
Uccu rajta, mindnyájan ugráltak be a vizbe, hogy ezt a rebellis cigányt
elfogják. Az volt a szerencsés ki leghamarább hozzá ért, hogy kimentse a
fuldokló morét; mert ily nagy bünös elfogatásáért a káplárságra való
kinevezés bizonyos volt.
Az igaz, hogy bekisértetvén, olyan 25 botot kapott szegény oda, hol
legkevésbé törik csontja! de annak ő oda sem nézett, mert legalább
életben maradt. A kapott „stróf“-ot senkisem köszönte meg szivesebben a
szolgabiró urnak egész uralkodása alatt, mint épen a cigány.
*
– Állatseregletbe illő azon tollatlan faj közt, mely Bach uram
garázda-rendszere alatt nálam hivatalosan tisztelkedett, egyik se volt
oly pedans, goromba, zsaroló és alkalmatlan, mint a linea-prókátor.
Ha valaki tudni akarja, hogy miféle állat – species volt a
linea-prókátor, megmagyarázom.
A linea-prókátor ép oly szerepet játszott a társadalmi életben, mint a
cameleon saját pajtásai közt az az: százfelé tekintgetett, és minden
eseményhez megfelelő arcfintort tudott preparálni.
Ez inkább mulatságos, mint veszélyes faj a társadalom herkules-csizmáját
képviselte. Akárminő kormányformába beillett. Ma vörös socialista,
holnap pápai zuav, monarchista, republikánus, jezsuita, ördögüző,
próféta, patkányvesztő, nazarénus, bébillér, bauchredner, demokrata,
tolmács, instantia-kupec, rigó-professor, hajhász, köppöjöző, spion,
vizslakomandáns, ketrec-reparáló, pulykacsősz és zálogházi kopó.
A linea predikátumot azért kapta, mert hetivásár alkalmával
ki-kiballgatott a lineához és a jövő-menő parasztokat lencse, borsó,
szalonna, s több efféle naturáléért informálgatá.
E faj csak a Bach-rendszer alatt tenyészhetett. Maga a becsülettel és
becsületért működő ügyvédi testület is szégyenlé ezt a goromba kinövést,
de ki nem irthatá, mert a pléh-galléros protectio alatt vegetáló
linea-prókátor egy füst alatt spicli és delátor volt.
Bach sógor rémuralma alatt e faj üldözött engem éjjel-nappal, a
törvényes rabolhatás bakjába kapaszkodva.
Kruppa Máté (így nevezték a linea-prókátorok nagy-mogulját) egyszer
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái - 6