Esik a hó: Novellák - 7

drága, jószagú mamám… Tessék tapsolni a mamának… de ne tessék
megmondani, hogy én mondtam… (köhög) mert annak nem örülne a mamám…
(köhög)… a mamám nem szereti, ha idejövök, mert ő nagyon el van
foglalva… Hát azért ne tessék megmondani neki… én még egy kicsit itt
ülök most… aztán vissza szököm a kuliszákba és hazaszaladok… és nem
tudja senki, hogy itt voltam… csak a közönség úr… (Köhög. Elgondolkodik.
Ásit).
Hja, ja. Bocsánatot kérek, hogy olyan álmos vagyok. De nagyon későig
vártam, hogy ideszökhessek. Már úgy tettem, mintha lefeküdnék… a papám
is lefeküdt és kotorászott a mamám fiókjában… aztán nagyon hideg volt és
a papám lefeküdt… és nagyon csodálkozott valami leveleken, amiket pedig
én már rég láttam… a Málnássy bácsi írta… (Ásit, köhög. Szünet. Lóbálja
a lábait)… Hát te ezeket láttad, édes fiam… kérdezte a papám… mondtam,
hát persze, hordárral gyüttek… (Ásit)… Erre kialudt a lámpa, nem volt
több petróleum… a papám magához húzott az ágyba, mert hideg volt…
mondtam a papának… (Ásit. Köhög)… rosszak ezek a petróleumok… a
szinháznál vannak az izzófények… ez elég annak a sok közönségnek… ez meg
kettőnknek se elég… Erre… (Ásit)… erre megint sírt a papám… mondtam a
papának… mer má, álmos voltam… hiszen te olyan erős voltál (Ásit)
megvertél három rablót… itt van három rabló,… a… a hordár… (számol) a…
az izzófény… meg… meg… a… a… közönség… hát mér nem vered meg… Erre a
papám még mindig sírt… Erre aztán sorra még kérdezte a papám,… hogy én
mért nem olvasom a Robinsont, amit vett nekem… mondtam a papámnak… hogy
az nekem unalmas… erre kérdezte, hogy hát akkor mi az érdekes… mondtam…
a… a szinház érdekes… és akkor még nagyon soká vártuk a mamát… és nekem
nagyon kellett köhögni, de nem akartam… és akkor… (Ásit) és akkor a
papám elaludt… és én kezdtem nagyon félni… mer még mindig nem jött… és
akkor gondoltam, ideszökök… és lassan felöltöztem… és kiszöktem… és
vettem virágot… mert az én drága szinésznőm nagyon szereti a virágot, az
én szép, drága mamám… Hát csak ezt akartam mondani.. (Ásít)… hát csak
ezt… és most megyek… hogy ne vegyenek észre, hogy vele jöttem… hát ne
tessék szólni… (Ásit) arról… hogy itt voltam… mert akkor baj lesz
megint… (köhög, ásit)… hát csak azt akartam mondani… hogy ott tessék
tapsolni… annál a jelenetnél, amikor… a Lancelót-val… és kérem…
(előrebukik a feje)… és kérem szépen… már megyek… már megyek haza… hát
csak… hogy tapsoljanak a mamának… (visszabukik a feje, a karjait leejti.
Álomban motyogja)… Tapsoljanak a mamának… (Elalszik).
(Csöngetnek).