Pusztai találkozás; Patak banya - 17
Il numero totale di parole è 1546
Il numero totale di parole univoche è 744
42.0 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni
53.1 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni
59.1 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
gyújtom fel: csak ezt az egyet bocsásd meg!
– Júdás! Júdás!
– De te semmit sem felelsz nékem én teremtőm, én bírám! Messze vagy
tőlem? Nem hallod a féreg lélekzetét? Hát majd közelebb megyek hozzád!
Szemtől szemben! Ott ítélj meg engemet.
Indult kifelé.
– Hová mégy anyám?
– Megyek kis fiacskám az Istenhez, megkérdezem tőle: igazat mondott-e a
pap? Megkérdem tőle, ha megbocsátja-e?
Felment a padlásra, felvitte a kötelet is.
*
A nap rég lement, a mézeskalácsos sátorok bevonták a szárnyaikat, a
csillagok felgyuladtak, mikor a bátyura elő mert jönni házi rejtekéből.
Egész nap őrizte házát, hogy a szentségtörő innep bűnéből valami szenny
ne ragadjon rá, se háza népére.
Első dolga volt felkeresni Patakékat. Patak István folyvást aludt; a kis
gyermekek egyike bölcsőjében, másik a szoba közepén. Sírt mind a kettő.
– Hol van anyád, te gyerek?
– Elment az Istenhez, valamit kérdezni akart tőle, aztán még most sem
jött vissza.
Az öreg ember összecsapta a kezeit és ösztönszerűleg rohant a padlásra.
Másik perczben a karjain hozta a lélektelen hullát. Nyakáról úszott a
kötél. A szép, szelíd arcz meg volt kékülve.
– Ember ne aludj! – ordított a vén ember. – Nézd, mit csinál én velem ez
az asszony.
Patak István felvetette szemeit s egy rémeletes kiáltás után újra
behunyta. Örökre.
Az ordító gyülevész betódult a házba. Könyörület és szívtelenség,
részvét és átok, fájdalom és káromlás vegyes üvöltései töltötték be a
kis lakot. Ez volt a szegény asszony virrasztó éneke.
Aztán eljöttek a bírák. Azok elhatározták, hogy szentelt földbe nem
szabad temetni egy ilyen elkárhozott léleknek a testét, a kinek nagyobb
volt a bűne, hogysem megbocsáttatnék. – Ez volt a szegény asszony
búcsúztatója.
Azután begyűlt a közrend. Az azt határozta, hogy de bizony nemcsak hogy
a közönséges temetőbe, de még a falu határában sem; mivel az ilyen
gonosztevő holtteste miatt elverné a vetéseket a jég, meg a sáska. Ez
volt a szegény asszony siratója.
VII. (Az utolsó szó.)
Azután eljött a vármegye hóhéra és a szegény asszonyt eltemette egy
árokba, mely Somogy és Baranya vármegyéket elválasztja. – Ez volt a
szegény asszony temetése.
Azután eljött a monda, ráült a szegény asszony sírjára és elmondotta
nemzedékről-nemzedékre, hogy ott egy istentagadó vallásáruló van elásva,
a ki a maga bűneinek súlyát nem birta elviselni és felkötötte magát.
Eltemette a hóhér; az árokban temette el, a mint érdemelte.
Ez a _Patak banya_.
Hiszen egy áruló nem is lehet egyéb, mint _banya_.
Ez az igazságszolgáltatás. Ez az utolsó szó ide alant.
Ez az utolsó szó?
A szegény asszony appellál ez ellen. Nincs egyéb óhajtása, csakhogy az ő
kis fiait ne nevezzék Júdás-ivadéknak. Elégtételt ád, csak fiain
könyörüljenek. Nem kiván egyebet tudni, csak azt, hogy megbocsátja-e
neki Isten? Erre kiván feleletet, miután lelkiismerete nem tudott rá
felelni…
*
Néhány nap mulva a fiskus két álarczos haramiával találkozott egy erdő
mélyében. Lovát megállították, magát, kocsisát lerántották, megkötözték,
száját betömték, akkor felvetették a kocsiderékba; a két haramia felült
a kocsiba, s tüskön-bokron keresztül visszahajtottak.
Késő estve érkeztek meg az erdő széléhez, melynek árkába a szegény Ilona
volt temetve.
Itt levették a fiskust és feloldozták.
– Állj egyenesen.
– Tudod ki van itt eltemetve?
– Az a szegény asszony, a kit te gázoltál össze.
– Tudod, hogyan halt meg?
– Tudod, ki temette el?
– Tudod, ki vagyok én?
A fiskus egy szót sem szólt. Az ember levette álarczát, a mi fölösleges
is volt; a fiskus úgyis felismerte a bátyura durva hangját.
Egy mozdulatot tett, hogy mellen ragadja a vén embert, de az öreg
észrevette a szándékot.
– Ember! – szólt ásóját ütésre emelve, – nem birokra hoztalak én ide,
hanem számadásra. Itt van ez az ásó, ásd fel ezt a sírt. Ha szót nem
fogadsz, összedarabollak.
A fiskus szó nélkül kezdett ásni, s nemsokára előfehéredett a rögök alól
a szegény asszony patyolat ruhája.
– Megállj! – szólt az öreg reszkető hangon, – a többi nem a te dolgod.
Maga lépett a gödörhöz, gyöngéden elhárítgatta a göröngyöket, s a hullát
kiemelte a szomorú üregből. A másik ezalatt a bokorból egy festetlen
koporsót húzott elő. Abban elhelyezték a testet s a fedelet rászögezték.
Azután ugyanazon bokorból előhúztak egy petrenczerudat, abba belefűztek
két kötelet, s a két kötélbe elhelyezték a koporsót.
Az öreg intett a fiskusnak, a ki az intést megértette s gépszerűen fogta
meg a rúd egyik végét s emelte fel a koporsót, a szerint, a mint az öreg
ember társa cselekedett.
– Levedd a kalapodat, te isten-ostora! – rivallt az öreg, öklét emelve a
fiskusra, – mert most szentet viszesz.
A fiskus levette kalapját s úgy vitte görnyedve a koporsót a fiatal
emberrel. Az öreg ember a koporsó mellett a fiskus oldalán lépdegélt
csendesen, lehajtott fővel, kúszált hajjal, halkan zokogva.
A temetőbe értek. Ott újra parancsolta az öreg a fiskusnak, hogy ásson.
– Tudod, ki fekszik itt?
– Az a szegény ember, a kit semmivé tettél.
A fiskus ásott.
Mikor az ásó megakadt a Patak István koporsójába, az öreg félrerántotta
a fiskust s egy kötél segélyével kiemelték a koporsót.
Azután leszállott a sírba s pandalt ásott. Oda behelyezték Ilonát férje
jobbjára, azután visszabocsátották Patak István koporsóját.
Eltemették mind a kettőt együvé.
– Most már számoljunk uram! vissza megyünk, a honnét eljöttünk.
Az erdősaroknál a kiásott gödör szélén újra megállapodtak.
Az öreg ember egy csomó kötelet vett elő szűre ujjából s a fiskus szeme
elé tartotta.
– Látod mi ez?
– Látom, – felelt az komoran.
– Tudod micsoda?
A fiskus hallgatott.
– Az az istráng, a mivel az az asszony kivégezte magát… Tudsz-e
imádkozni?
Semmi felelet.
– Tudsz-e imádkozni, ember? – mennydörgött az öreg. – Ha tudsz, hát csak
fogj hozzá, még most van rá idő. Sírod szélén állasz… Mondjad: Mi
atyánk…
Öntudatlanul mondta utána:
«Mi atyánk Isten?»
– Térdre fenevad! térdre! úgy imádkozzál. Verd a melledet… «Mi atyánk…»
A fiskus engedelmesen utána mondta mind azt, a mit az öreg diktált.
Az ima közepén már nem várta, hogy mondják előtte. Mondotta maga,
gyorsan, ész nélkül:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt e
földön is. A mi kenyerünket mindennapit add meg nékünk ma. És bocsásd
meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben azonképpen itt a földön is. A mi
kenyerünket, mindennapit add meg minékünk ma. És bocsásd meg a mi
vétkeinket _miképpen menny_…»
Izzadt, rettegett, fogai vaczogtak. Oly hosszú most ez a rövid imádság.
Nem akar vége lenni. Bárcsak ne lenne vége az éjjel. Majd addig valaki
jön…
A vén ember türelmetlenül rivallt rá:
«Miképpen mi is megbocsátunk…»
«Miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek…»
Az imának mindjárt vége lesz.
Az öreg felemelte az ásót; a fiskus állati ordítással ugrott fel s
megragadta a vén ember kezét.
– Oh, ha hisztek Istent, ne öljetek meg!
A vén ember durva erővel lökte el magától a nyomorultat, hogy hanyatt
esett a kihányt földre. Azután odalépett hozzá, – sáros bocskorával
hasára hágott, s az ásó élét szívének szegezte…
– Hát hiszesz te Istent? – – –
– Hiszek, hiszek, hiszek, hiszek! – szólt az összekulcsolt kezekkel.
– Az ördögök is hisznek! – mormogott az öreg – és rettegnek tőle. Hát te
rettegsz-e?
– Rettegek, rettegek, igen rettegek – –
– Éppen mint az ördögök. Hát hiszed te azt, hogy az Isten megfizet?
– Hiszem, hiszem, hiszem! – – –
– Melyik világon? Ezen, vagy a másikon?
– Ezen a világon!
– Hazudsz ember! – s a fiskus felordított, mikor az ásó élét e szóra
szivének feszülni érezte.
– Hazudsz ember! ha az igaz volna, akkor az a szegény asszony most is
élne, te pedig már lógnál.
– Jaj, jaj, nem ezen a világon, nem ezen a világon. A másikon, az
örökkévalón.
– Én is azt hiszem. Hát nem is avatkozom ő szent felsége tanácsába. Meg
akartalak ölni ember, de nem öllek meg. Szégyen volna, ha én nem hinnék
Istenben, mikor még te is hiszesz. Legyen az övé a bosszúállás; ez úgy
is kicsiny volna, a mit én állanék helyette. Állj fel, nézz a szemem
közé, nézz meg jól. Ismersz-e engem?
– Jaj, jaj, nem ismerem kelmedet Péter bátyura! Sohasem láttam kelmedet.
– Most is hazudsz. Ez is az Isten büntetése rajtad, hogy nem mersz
igazat mondani. Én vagyok a vén Csősz Péter. Eredj! nem kell az életed.
Ha neked kell az enyém, hát otthon találsz mindenkor. Fel is
akasztathatsz. Ne ez az ásó, ne ez a kötél is. Csinálj vele a mit
akarsz… Az erdőben a kocsid, eredj haza…
Az öreg ott hagyta a fiskust s hazatért fiával együtt. A fiskus ott
állott az üres sír fölött az ásóra támaszkodva, s nézett utánuk.
Mikor már nem látta őket, akkor a kötelet belé akasztotta nyakába,
kétszer körül kerítette, megkötötte csokorra, hogy a két vége a mellén
fityegett le; azután marokra fogta az ásót s elkezdte vele a sírt
betemetni. Mikor azt betemette, akkor kezdte behúzni az egész hosszú
árkot az erdőszél hosszában. A felhányt földet egyengette, taposta,
igazgatta, mint a sírokat szokás.
Erővel kellett onnan elhurczolni.
Meg volt őrülve.
Az uri ruha nem sokára lefoszlott róla; elhagyott, elvesztett mindent,
csak a kezében maradt ásót és a nyaka körül tekert kötelet őrizte
gondosan. Ha el akarták tőle venni, sírt mint a gyermek. Ne vegyék el
tőle, mert az az ő kenyere.
[Illustration: Nyakában a kötél, vállán az ásó…]
Azzal járt házról-házra, templomajtókba, temetőbe és az erdőszélre; – a
hol árok volt, azt behúzta, a hol nem volt, ott sírt kezdett ásni,
mindenütt, folyvást imádkozva:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt a
földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma. És bocsásd
meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is…»
Megvénül, állát kiveri, arczát benövi a szakáll, hogy csak két buja
szeme villog ki közüle.
Nyakában a kötél, vállán az ásó, ajkán az imádság:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben…»
Megbocsátja-e? Neki?
A szegény Ilona azt felelné:
Meg.
– Júdás! Júdás!
– De te semmit sem felelsz nékem én teremtőm, én bírám! Messze vagy
tőlem? Nem hallod a féreg lélekzetét? Hát majd közelebb megyek hozzád!
Szemtől szemben! Ott ítélj meg engemet.
Indult kifelé.
– Hová mégy anyám?
– Megyek kis fiacskám az Istenhez, megkérdezem tőle: igazat mondott-e a
pap? Megkérdem tőle, ha megbocsátja-e?
Felment a padlásra, felvitte a kötelet is.
*
A nap rég lement, a mézeskalácsos sátorok bevonták a szárnyaikat, a
csillagok felgyuladtak, mikor a bátyura elő mert jönni házi rejtekéből.
Egész nap őrizte házát, hogy a szentségtörő innep bűnéből valami szenny
ne ragadjon rá, se háza népére.
Első dolga volt felkeresni Patakékat. Patak István folyvást aludt; a kis
gyermekek egyike bölcsőjében, másik a szoba közepén. Sírt mind a kettő.
– Hol van anyád, te gyerek?
– Elment az Istenhez, valamit kérdezni akart tőle, aztán még most sem
jött vissza.
Az öreg ember összecsapta a kezeit és ösztönszerűleg rohant a padlásra.
Másik perczben a karjain hozta a lélektelen hullát. Nyakáról úszott a
kötél. A szép, szelíd arcz meg volt kékülve.
– Ember ne aludj! – ordított a vén ember. – Nézd, mit csinál én velem ez
az asszony.
Patak István felvetette szemeit s egy rémeletes kiáltás után újra
behunyta. Örökre.
Az ordító gyülevész betódult a házba. Könyörület és szívtelenség,
részvét és átok, fájdalom és káromlás vegyes üvöltései töltötték be a
kis lakot. Ez volt a szegény asszony virrasztó éneke.
Aztán eljöttek a bírák. Azok elhatározták, hogy szentelt földbe nem
szabad temetni egy ilyen elkárhozott léleknek a testét, a kinek nagyobb
volt a bűne, hogysem megbocsáttatnék. – Ez volt a szegény asszony
búcsúztatója.
Azután begyűlt a közrend. Az azt határozta, hogy de bizony nemcsak hogy
a közönséges temetőbe, de még a falu határában sem; mivel az ilyen
gonosztevő holtteste miatt elverné a vetéseket a jég, meg a sáska. Ez
volt a szegény asszony siratója.
VII. (Az utolsó szó.)
Azután eljött a vármegye hóhéra és a szegény asszonyt eltemette egy
árokba, mely Somogy és Baranya vármegyéket elválasztja. – Ez volt a
szegény asszony temetése.
Azután eljött a monda, ráült a szegény asszony sírjára és elmondotta
nemzedékről-nemzedékre, hogy ott egy istentagadó vallásáruló van elásva,
a ki a maga bűneinek súlyát nem birta elviselni és felkötötte magát.
Eltemette a hóhér; az árokban temette el, a mint érdemelte.
Ez a _Patak banya_.
Hiszen egy áruló nem is lehet egyéb, mint _banya_.
Ez az igazságszolgáltatás. Ez az utolsó szó ide alant.
Ez az utolsó szó?
A szegény asszony appellál ez ellen. Nincs egyéb óhajtása, csakhogy az ő
kis fiait ne nevezzék Júdás-ivadéknak. Elégtételt ád, csak fiain
könyörüljenek. Nem kiván egyebet tudni, csak azt, hogy megbocsátja-e
neki Isten? Erre kiván feleletet, miután lelkiismerete nem tudott rá
felelni…
*
Néhány nap mulva a fiskus két álarczos haramiával találkozott egy erdő
mélyében. Lovát megállították, magát, kocsisát lerántották, megkötözték,
száját betömték, akkor felvetették a kocsiderékba; a két haramia felült
a kocsiba, s tüskön-bokron keresztül visszahajtottak.
Késő estve érkeztek meg az erdő széléhez, melynek árkába a szegény Ilona
volt temetve.
Itt levették a fiskust és feloldozták.
– Állj egyenesen.
– Tudod ki van itt eltemetve?
– Az a szegény asszony, a kit te gázoltál össze.
– Tudod, hogyan halt meg?
– Tudod, ki temette el?
– Tudod, ki vagyok én?
A fiskus egy szót sem szólt. Az ember levette álarczát, a mi fölösleges
is volt; a fiskus úgyis felismerte a bátyura durva hangját.
Egy mozdulatot tett, hogy mellen ragadja a vén embert, de az öreg
észrevette a szándékot.
– Ember! – szólt ásóját ütésre emelve, – nem birokra hoztalak én ide,
hanem számadásra. Itt van ez az ásó, ásd fel ezt a sírt. Ha szót nem
fogadsz, összedarabollak.
A fiskus szó nélkül kezdett ásni, s nemsokára előfehéredett a rögök alól
a szegény asszony patyolat ruhája.
– Megállj! – szólt az öreg reszkető hangon, – a többi nem a te dolgod.
Maga lépett a gödörhöz, gyöngéden elhárítgatta a göröngyöket, s a hullát
kiemelte a szomorú üregből. A másik ezalatt a bokorból egy festetlen
koporsót húzott elő. Abban elhelyezték a testet s a fedelet rászögezték.
Azután ugyanazon bokorból előhúztak egy petrenczerudat, abba belefűztek
két kötelet, s a két kötélbe elhelyezték a koporsót.
Az öreg intett a fiskusnak, a ki az intést megértette s gépszerűen fogta
meg a rúd egyik végét s emelte fel a koporsót, a szerint, a mint az öreg
ember társa cselekedett.
– Levedd a kalapodat, te isten-ostora! – rivallt az öreg, öklét emelve a
fiskusra, – mert most szentet viszesz.
A fiskus levette kalapját s úgy vitte görnyedve a koporsót a fiatal
emberrel. Az öreg ember a koporsó mellett a fiskus oldalán lépdegélt
csendesen, lehajtott fővel, kúszált hajjal, halkan zokogva.
A temetőbe értek. Ott újra parancsolta az öreg a fiskusnak, hogy ásson.
– Tudod, ki fekszik itt?
– Az a szegény ember, a kit semmivé tettél.
A fiskus ásott.
Mikor az ásó megakadt a Patak István koporsójába, az öreg félrerántotta
a fiskust s egy kötél segélyével kiemelték a koporsót.
Azután leszállott a sírba s pandalt ásott. Oda behelyezték Ilonát férje
jobbjára, azután visszabocsátották Patak István koporsóját.
Eltemették mind a kettőt együvé.
– Most már számoljunk uram! vissza megyünk, a honnét eljöttünk.
Az erdősaroknál a kiásott gödör szélén újra megállapodtak.
Az öreg ember egy csomó kötelet vett elő szűre ujjából s a fiskus szeme
elé tartotta.
– Látod mi ez?
– Látom, – felelt az komoran.
– Tudod micsoda?
A fiskus hallgatott.
– Az az istráng, a mivel az az asszony kivégezte magát… Tudsz-e
imádkozni?
Semmi felelet.
– Tudsz-e imádkozni, ember? – mennydörgött az öreg. – Ha tudsz, hát csak
fogj hozzá, még most van rá idő. Sírod szélén állasz… Mondjad: Mi
atyánk…
Öntudatlanul mondta utána:
«Mi atyánk Isten?»
– Térdre fenevad! térdre! úgy imádkozzál. Verd a melledet… «Mi atyánk…»
A fiskus engedelmesen utána mondta mind azt, a mit az öreg diktált.
Az ima közepén már nem várta, hogy mondják előtte. Mondotta maga,
gyorsan, ész nélkül:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt e
földön is. A mi kenyerünket mindennapit add meg nékünk ma. És bocsásd
meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben azonképpen itt a földön is. A mi
kenyerünket, mindennapit add meg minékünk ma. És bocsásd meg a mi
vétkeinket _miképpen menny_…»
Izzadt, rettegett, fogai vaczogtak. Oly hosszú most ez a rövid imádság.
Nem akar vége lenni. Bárcsak ne lenne vége az éjjel. Majd addig valaki
jön…
A vén ember türelmetlenül rivallt rá:
«Miképpen mi is megbocsátunk…»
«Miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek…»
Az imának mindjárt vége lesz.
Az öreg felemelte az ásót; a fiskus állati ordítással ugrott fel s
megragadta a vén ember kezét.
– Oh, ha hisztek Istent, ne öljetek meg!
A vén ember durva erővel lökte el magától a nyomorultat, hogy hanyatt
esett a kihányt földre. Azután odalépett hozzá, – sáros bocskorával
hasára hágott, s az ásó élét szívének szegezte…
– Hát hiszesz te Istent? – – –
– Hiszek, hiszek, hiszek, hiszek! – szólt az összekulcsolt kezekkel.
– Az ördögök is hisznek! – mormogott az öreg – és rettegnek tőle. Hát te
rettegsz-e?
– Rettegek, rettegek, igen rettegek – –
– Éppen mint az ördögök. Hát hiszed te azt, hogy az Isten megfizet?
– Hiszem, hiszem, hiszem! – – –
– Melyik világon? Ezen, vagy a másikon?
– Ezen a világon!
– Hazudsz ember! – s a fiskus felordított, mikor az ásó élét e szóra
szivének feszülni érezte.
– Hazudsz ember! ha az igaz volna, akkor az a szegény asszony most is
élne, te pedig már lógnál.
– Jaj, jaj, nem ezen a világon, nem ezen a világon. A másikon, az
örökkévalón.
– Én is azt hiszem. Hát nem is avatkozom ő szent felsége tanácsába. Meg
akartalak ölni ember, de nem öllek meg. Szégyen volna, ha én nem hinnék
Istenben, mikor még te is hiszesz. Legyen az övé a bosszúállás; ez úgy
is kicsiny volna, a mit én állanék helyette. Állj fel, nézz a szemem
közé, nézz meg jól. Ismersz-e engem?
– Jaj, jaj, nem ismerem kelmedet Péter bátyura! Sohasem láttam kelmedet.
– Most is hazudsz. Ez is az Isten büntetése rajtad, hogy nem mersz
igazat mondani. Én vagyok a vén Csősz Péter. Eredj! nem kell az életed.
Ha neked kell az enyém, hát otthon találsz mindenkor. Fel is
akasztathatsz. Ne ez az ásó, ne ez a kötél is. Csinálj vele a mit
akarsz… Az erdőben a kocsid, eredj haza…
Az öreg ott hagyta a fiskust s hazatért fiával együtt. A fiskus ott
állott az üres sír fölött az ásóra támaszkodva, s nézett utánuk.
Mikor már nem látta őket, akkor a kötelet belé akasztotta nyakába,
kétszer körül kerítette, megkötötte csokorra, hogy a két vége a mellén
fityegett le; azután marokra fogta az ásót s elkezdte vele a sírt
betemetni. Mikor azt betemette, akkor kezdte behúzni az egész hosszú
árkot az erdőszél hosszában. A felhányt földet egyengette, taposta,
igazgatta, mint a sírokat szokás.
Erővel kellett onnan elhurczolni.
Meg volt őrülve.
Az uri ruha nem sokára lefoszlott róla; elhagyott, elvesztett mindent,
csak a kezében maradt ásót és a nyaka körül tekert kötelet őrizte
gondosan. Ha el akarták tőle venni, sírt mint a gyermek. Ne vegyék el
tőle, mert az az ő kenyere.
[Illustration: Nyakában a kötél, vállán az ásó…]
Azzal járt házról-házra, templomajtókba, temetőbe és az erdőszélre; – a
hol árok volt, azt behúzta, a hol nem volt, ott sírt kezdett ásni,
mindenütt, folyvást imádkozva:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt a
földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma. És bocsásd
meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is…»
Megvénül, állát kiveri, arczát benövi a szakáll, hogy csak két buja
szeme villog ki közüle.
Nyakában a kötél, vállán az ásó, ajkán az imádság:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben…»
Megbocsátja-e? Neki?
A szegény Ilona azt felelné:
Meg.
Hai letto il testo 1 da Ungherese letteratura.
- Parti
- Pusztai találkozás; Patak banya - 01Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 3904Il numero totale di parole univoche è 204127.6 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni38.8 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni44.3 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 02Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4247Il numero totale di parole univoche è 187929.2 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni40.9 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni46.0 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 03Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4099Il numero totale di parole univoche è 193629.3 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni41.3 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni47.4 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 04Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4059Il numero totale di parole univoche è 204029.0 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni39.0 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni45.5 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 05Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4012Il numero totale di parole univoche è 207028.3 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni39.4 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni45.6 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 06Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4063Il numero totale di parole univoche è 208029.0 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni41.0 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni46.5 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 07Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4086Il numero totale di parole univoche è 204631.9 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni43.2 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni49.4 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 08Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4232Il numero totale di parole univoche è 197930.4 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni42.4 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni48.1 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 09Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4202Il numero totale di parole univoche è 199232.2 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni43.9 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni49.8 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 10Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4128Il numero totale di parole univoche è 194133.3 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni44.4 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni50.5 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 11Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4284Il numero totale di parole univoche è 202930.1 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni41.7 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni47.9 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 12Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4031Il numero totale di parole univoche è 210630.4 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni40.3 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni46.3 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 13Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4115Il numero totale di parole univoche è 196830.9 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni43.8 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni49.9 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 14Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4152Il numero totale di parole univoche è 195931.3 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni43.3 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni48.6 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 15Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4195Il numero totale di parole univoche è 196733.2 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni45.8 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni52.1 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 16Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 4250Il numero totale di parole univoche è 192633.0 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni45.4 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni51.9 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni
- Pusztai találkozás; Patak banya - 17Ogni riga rappresenta la percentuale di parole su 1000 parole più comuni.Il numero totale di parole è 1546Il numero totale di parole univoche è 74442.0 delle parole sono tra le 2000 parole più comuni53.1 delle parole sono tra le 5000 parole più comuni59.1 delle parole sono tra le 8000 parole più comuni