Vándorlásaim és élményeim Persiában - 01

  
  VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM PERSIÁBAN.
  IRTA
  VÁMBÉRY ÁRMIN.
  PEST.
  KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.
  1867.
  Pest, 1867. Nyomatott Heckenast Gusztávnál.
  Nagyméltoságu
  =Báró Eötvös József,=
  Nagyságos
  =Toldy Ferencz,=
  Tekintetes
  =Ballagi Mór és Hunfalvi Pál=
  uraknak,
  kik pártfogásuk buzditásuk és utmutatásaikkal ifjukori magány
  tanulmányaimban leghathatósabban segitettek
  köszönetem és tiszteletem jeléül =ajánlom e lapokat=.
  
  
  ELŐSZÓ.
  Középázsiai utazásom leirása közzétételekor azt igérém a hazai
  olvasónak, hogy _későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék
  szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét egész
  terjedelmében akarom elmondani_, a mivel különösen Középázsia
  határországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszédországok
  ismertetésére czéloztam.
  Jelen munkámmal igéretem első részét beváltom. Jóllehet ez irodalmunkban
  Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne várja, hogy olyasmit
  fog benne találni, mi az europai hason-tárgyu irodalomban ismeretlen
  volna. Persiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az ujabb korig
  nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leiratott, alig van egy
  vidéke, mely egy Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger,
  Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna;
  alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai
  nyomán régiség-buváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s
  szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau
  és Polak tollai ne érintettek volna, nincs ethnographiai sajátság,
  melyet Khanikoff és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna.
  Hogy ezek daczára mégis e lapok irásához fogtam, arra leginkabb e
  következő okok birtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Persiában
  középázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva
  turkesztani dervisszerepem előkészitő tanfolyamát képezik. Europában, de
  különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin tultesz, azt
  szokták hinni, hogy egy utazás Khivába és Bokharába épen oly hirtelenül
  kivihető, mint valami kirándulás Törökország, India, Khina vagy más
  tengerparti országba, a hova a mindenütt rettegett europai lobogó alatt
  kényelmes kabinban, jó élelem és társaság mellett, csakugyan könnyen
  mehetünk. – Távolabb belföldi utazásoknál az ilyen felfogás azonban
  nagyon téves volna. Itt csak lassan és fokonkint kell előrenyomulnunk,
  és én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy csak Persia népei nyelve, és
  szokásairól volt csekély ismereteimből készült azon hid, melyen a közel
  Nyugatázsiából az Oxus partjaira biztosan juthattam. 2) Azon körülmény
  is, hogy én Persiát keletről nyugatig, éjszakról délig egy stambuli
  efendi incognitója alatt bebarangoltam, elég érdekesnek látszott, hogy
  azon benyomásoknak, melyet a siíta Iran egy a szunita elemekhez szokott
  idegenre gyakorol, e lapokban kifejezést adjak. Valóban feltünő, miként
  a khinaiak, indiaiak és más keletázsiai népek társadalmában divó
  elkülönzési eszmék, még Nyugatázsia népeinél is elég tisztán
  észrevehetők. Persák ugyan kereskedelmi czélokból bejárják az oszman
  birodalom minden részeit, de törökök, csak ritkán, igen ritkán
  találhatók Iranban, és e két már századok óta szomszéd népnek nagy
  tömege egymásról a legmesésebb fogalommal bir. A felekezeti gyülölet,
  mely Iranban különösen kiválik, a mohammedanság nagy testében egy sokkal
  jelentékenyebb szakadást idézett elő, mintsem rendesen azt képzelni
  szoktuk, és im e maiglan kellő figyelemre nem méltatott körülménynyel
  megismerkedni tán nem lesz egészen fölösleges.
  Persia egyébként előttem, kit határozott czélja Turkesztán felé
  vezetett, csak másodrendü érdekkel birhatott. Mint tourista (de nem mint
  europai ki tele erszényére támaszkodhatik) utazám be ezen érdekes ország
  különböző vidékeit; mint tourista irom ezen igénytelen lapokat. Tudós
  elődeim munkáiból vett compilatiókat mellőzve, ez Iran föld- és
  népismerete, ugyszintén történetére vonatkozó czikket is csak
  bevezetéskép bocsátám előre. A barátságos elbeszélés egyszerü szinében
  festett utazási benyomások ezek, és mint olyanokat, kérem a hazai
  olvasót azokat szivesen elfogadni.
  Ázsiai és europai Törökország ugyszintén India és Afghanisztánról,
  melyek évek óta gyakorlati és elméleti tanulmányaim tárgyát képezik,
  későbben akarok szólni és pedig az eddigelé követett irányban t. i. az
  utile dulci tételt szorosan szem elött tartva.
  A könnyü olvasmánynak látszó föld- és népismereti munkák ép oly
  szükségesek az irodalomban, kiváltképen ott, hol kezdeményezés tétetik,
  mint a mély tudományosságuak, melyek száraz külsejüknél fogva nem birnak
  oly vonzerővel; és ha t. hontársaim gyenge tollam igénytelen termékeit
  figyelemre méltatják, én dúsan látom magamat megjutalmazva mindeddigi
  küzdéseim és fáradságaimért.
  Pesten, szeptember havában 1867.
  =V. Á.=
  
  
  BEVEZETÉS.
  Szabadságot vettem magamnak, meghivni a hazai olvasót, követne Persián
  átvezető vándorlásaimban. Persia igen távol fekszik hazánk határitól, s
  holott még legközelebbi keleti szomszédainkról, magukról a törökökről is
  igen keveset tudunk: ugy vélem, hogy ama távoli ország általában még
  sokkal kevésbé ismeretes. S ez oknál fogva – azt hiszem – senki sem
  találja feleslegesnek, ha ezen országnak, mindenekelőtt föld- és
  népismei, ugyszinte történelmi viszonyait szándékozunk vázolni
  rövideden; mert az előleges ismeretek megszerzése után az utazót kisérni
  nemcsak könnyebb, hanem kellemetesebb és hasznosabb is.
  
  I.
  Persiának – melyet a benszülöttek Iran-nak neveznek – határai: éjszak
  felé Oroszország Kaukazuson tuli tartományai, a Kaspi tenger és a
  középázsiai sivatag; keletre Afghanisztan, délre a persa öböl, nyugat
  felé: Törökország. E nagy terjedelmű térség, mely 15 foknyi szélesség
  mellett, 25 foknyi hosszúságig nyulik és háromszor oly nagy, mint
  Francziaország: felszine, éghajlata s terményeire nézve igen nagy
  változatosságot tüntet elő. „Az én atyámnak birodalma oly nagy – mondja
  az ifjabb Cyrus Xenophonnak – hogy a mig egyik szélén a fagy emészti meg
  lakosait, a másik szélén a hévségtől gyötretnek.“ Ezen állitás
  valóságáról igen könnyen meggyőződhetik az utazó, ha mind a déli
  Lar-tartományt, mind pedig a Demavend jégvidékeit meglátogatta. A talaj
  majd magas fensíkot, majd alacsony lapáczot képez, itt-ott számos
  halomlánczolatokkal, másutt sziklás hegységekkel, másutt ismét
  sós-pusztaságokkal.
  Persiát – a szó szoros értelmében – jóformán csak is nyugati részén
  lakják; éjszaki és déli széleit terjedelmes pusztaság választja el
  egymástól; ez mélyen benyomul az egész ország szivébe, csak imitt-amott
  képezve oázszerü, lakható térségeket, s bizonyára minden tulzás nélkül
  elmondhatjuk, hogy Irannak, több mint fele, lakhatatlan sivatag, mely
  ember-emlékezet óta nem volt benépesítve és hihetőleg nem is lesz soha
  sem. Még ott is, a hol városokra és falvakra akadunk, s hol a
  benszülöttek véleménye szerint virágzó ipar létezik: szántóföldekre,
  kertekre s igen gyér faültetvényekre még ott is egyedül csak a
  lakóhelyek legközelebbi szomszédságaiban találhatunk. Különben – a két
  éjszaki tartomány kivételével egyik állomástól a másikig, – bárha egész
  napi járóföldet képezzenek, a szem egyetlen fűszált, egyetlen csenevésző
  bokrocskát sem pillanthat meg, mely emberi kéz segedelme nélkül élhetne,
  mindenünnen csak a kopár, nap égette hegyek és sziklák bámulnak alá
  merően, vagy a félig romba dőlt Karavanszerajok, fekete iveikkel s
  agyagból készült négyszögletes védbástyáikkal; vagy valami rablófőnök
  dőledezett tanyája; ezek azon tárgyak, melyek oly szomorú összhangban
  állnak ez egész vidékkel, s nem alaptalanul, gyötrelmes fogalmat
  nyujtanak a lakosság siralmas állapotáról. Ilyen képeket talál az utazó
  Persia legnagyobb részében, hosszú, napokig tartó vándorlásaiban
  egymásután. Leirhatatlan az a nyomasztó, komor benyomás, melyet e rideg
  természet szemlélete az utasra gyakorol. A müveltség hiányának nem maga
  a persa az oka, ki nézetem szerint, minden keleti nép közt a
  legszorgalmasabb; keze minden munkája sem képes gyümölcsöt varázsolni
  abból a földből, melyet az év legnagyobb részén át szüntelen a
  legforróbb nap éget.
  A földipart majdnem mindenütt mesterséges vizvezetékek segítik elő,
  melyek itt Kariz-nak neveztetnek; ezek néhol több napi járó földre a
  föld alatt vonulnak, s valamint egy-egy falu gazdagságának az a mértéke,
  mily gazdag viztartalmuak csatornái: az aratás is csak akkor lehet jó
  Persiában, ha a tél magas hóval fedé be a hegyek ormait, melyek aztán
  tavaszszal elegendő vizzel láthatják el a lábaiktól szerte vonuló
  vizvezetékeket.
  A legmagasb hegyláncz az ország éjszaki részén a Kaukazus felől ered, s
  a Karabagon keresztül a Kaszpi-tenger felé vonul, s onnan éjszakkeleti
  irányban egész Meshedig terjedvén, több ágban nyúlik ki a déli
  sóspusztákig s keleti Persia homoksivatagjaiig. A másik hegység, melyet
  a régiek: Zagrosz-hegység neve alatt ismerének, a kurdisztani
  magaslatoknál veszi kezdetét; ez délkeleti irányban vonúl és luri s
  bakhtiari-hegység nevet viselve, Siraz-ig, a persa öböl mentében pedig,
  egész Benderbusirig nyomúl; itt azután eltűnik egy darabon, s csak
  Kernán déli részén emelkedik fel ujolag, s Mekran és Belutsisztanon át,
  Afghanisztán felé veszi irányát.
  Hajózható folyamok egyáltalában nincsenek. Keleten a Karun ömöl, mely
  Iszfahan közelében ered, továbbá a Zenderud, mely Iszfahan mellett lejt,
  a Karaszu-, melynek forrása Ardelán-tartományban van, a Tab, mely a
  Farsz-i hegyekből származik, és az Araxesz, mely azonban a Tigrishez
  hasonlóan, az országnak csupán határait érinti. Éjszakon van ugyan több
  olyan patak, melyek a magas hegyekről a Kaszpi-tengerbe ömölnek alá;
  azonban sokkal károsabbak, sem mint hasznot hajtók, minthogy jobbára
  rohanó hegyzuhatagok, melyek nyilsebességgel rohannak alá s nem egyszer
  nagy hirtelenséggel pusztítják el a több évi gond alkotta ültetvényeket.
  A keleti tartományokat a Hilmend és Ferahrud érintik, melyek
  Szegisztánban, a Zerra tóba ömlenek. Végül a Herat mellett ellejtő
  Herirud áztatja az éjszakkeleti térség egy kis részét.
  A tavak közül a Derja-i-Sahi és a Siráz melletti Derja-i-Nemek, méltók
  az emlitésre. Sós vizükben semmiféle hal sem élhet meg, hajózás pedig
  csak az elsőn történik, tutajokon s más egyéb ily kezdetleges hajózási
  eszközökön. Kineir Macdonald számitása szerint az elsőnek körülete,
  mintegy 300 angol mérföldet tenne.
  Figyelembe véve a természetnek mindenütt rémületet gerjesztő
  szárazságát, az esőtlen éghajlatot: valóban feltünő lehet, hogy Persia,
  termékenységre nézve, Törökországgal szemben, még elég szerencsésnek és
  gazdagnak mondható. Ami a gabonanemüeket illeti, a két éjszaki
  tartományt kivéve, a többiekben majd nem mindenütt igen szép buza és
  árpa, imitt-amott rozs s egy apróbb fajú köles található, melyet itt:
  arszin-nak neveznek; ezeken kivül kiváltképen rizs, a keletiek e fő
  élelmiszere, a melynek termesztésében Persia főleg jeleskedik; az
  amberbuj faj (ambraillatu), mely Sirazban terem, a legkitünőbb, sokkal
  jelesb, mint a hires egyiptombeli damijet-i, sőt azt merném állitani, a
  legjobb, melyet valaha Ázsiában láttam. A hüvelyes vetemények mindazon
  faja feltalálható itt, melyek minálunk is ismeretesek. Valamint a borsó,
  lencse, paszuly stb., ép ugy a zöldségek is elegendőképen jól
  tenyésznek. A persák, kik még a törököknél is zöldségkedvellőbbek, meg
  sem tudnának élni a különféle laboda-paraj (spinat), sárgarépa, czékla,
  murok-, édes- és kerek- stb. répa nélkül; kiváltképen nélkülözhetetlen
  volna a retek, vereshagyma és fokhagyma, melyek igen kevés ápolás
  mellett, majdnem mindenütt igen jól diszlenek.
  Gyümölcsére nézve, Persia rég időktől fogva hires az egész keleten; az
  őszi három első hónapban, az alsóbb osztályuaknak ez kizárólagos
  tápláléka. A gyümölcs mennyisége bizonyára legalább még egyszer annyi
  lenne évenkint, ha itt azon különös szokás nem uralkodnék, hogy az évi
  összes termésnek legalább fele éretlen állapotban szokott
  elfogyasztatni. A nathenzi körte, az iszfahani őszi baraczk, a sirazi
  granátalma csakugyan ritkitja párját, s bárha a fogyasztás igen tetemes,
  még is évenkint nagy kiterjedésben üzetik az aszalt szilva és aszalt
  sárgabaraczk-kereskedés Török- és Oroszországgal. A görög dinnye
  általában igen jó mindenütt, imitt-amott a sárga-dinnye is kitünőleg
  tenyészik; amaz elsőt minden keleti, de kiváltképen a persák annyira
  szeretik, hogy a városokban az élelmi árjegyzékekben, a kenyér, rizs,
  hus, sajt, vaj és fagylalt után, nyomban a dinnyék ára következik. „A
  legelső távirati sürgöny – igy beszéli Polak – mely a most uralkodó
  Sah-hoz intézteték a Szultanieh nyaralóhoz vezető újan felállitott
  távirdán, azon tudósitást tartalmazá: Kasanban érik már a sárga-dinnye;
  minek az uralkodó annyira megörült, hogy a sürgönyöző Ali-Kuli
  herczeget, táviratilag haladéktalanul a tudományok miniszterévé (vezir i
  ulum) nevezte ki!“ Szőlő is található majdnem mindenütt, de bort csak a
  nagyobb városok közelében szürnek; a legjobb bor a sirazi khullari, a
  más egyéb fajok, tulságos alkohol tartalmuknál fogva, emlitésre is alig
  méltók. A mi a déli gyümölcsöket illeti: a czitrom, narancs, mandola,
  füge, datolya elég jól megterem Persiában, sőt még olaj-, festék- és
  fonaltermő növényzet is található. Amaz elsőbb fajból égető olaj és
  zezamfű; a buzér és sáfrány imitt-amott igen alkalmas vidéket talál;
  termesztetik indigó is, ez azonban India hasonnevű terményénél jóval
  selejtesebb. A legjobb kender Keleti-Persiában terem. Pamut az ország
  minden részében tenyészik, sőt Mazenderan körül még
  czukornád-ültetvények is találhatók, mely most nevezett tartomány
  majdnem egymaga látja el az egész izlam-világot egy pirosas, vékony
  nádfajjal, mely az irásnál toll helyett használtatik.
  A persa virágok között, legkülönfélébb szinváltozataira s pazar
  mennyiségére nézve a rózsa foglalja el az első helyet. A kerteket ezen
  kivül mindenféle tulipán, kökörcsin, ranunculus, liliom, narczis,
  jáczint, gyöngyvirág, napraforgó, peremér (Ringelblume), jazmin és viola
  ékiti, gyakran még a kemény kavicsos homokot is illatos virágtakaró
  fedi.
  Valamint a növényországot, nagy változatosságban számos faj képviseli:
  hasonlókép az állatországot is. Vannak lovak – s még pedig az arab és
  turkomán fajok után – egész Ázsiában a legjobbak; a nemesebb fajok
  egy-egy példányának ára felrug nem egyszer 1000 darab aranyra.
  A persa lovak, az arab és turkoman fajok vegyülékéből származnak, s
  ennek következtében bennük a gyorsasággal kitartás párosul. Az öszvér
  ritkán nől igen magasra, de rendkivüli erejű; van egy kitünő teve faj
  is. A szarvasmarha sem nem nagy, sem nem szép, de annál jelesebbek
  Mazenderan vizenyős tájékinak bivalyai. A turkesztani juhok után itt
  vannak a legjobb és legszebb juhok, egy szóval, ami háziállataink minden
  faja feltalálható.
  Ragadozókban sincs hiány. Farszban és Kelet-Iranban oroszlánok, a Kaspi
  partvidék őserdeiben tigrisek, leopardok, hiuzok, medvék, hiénák, kivált
  pedig farkasok és sakálok találhatók. A zebra Khoraszan pusztáin
  otthonos, a félénk gazella majdnem minden völgymélyedésben lelhető.
  Végezetre még a ragadozó madarakat kell említenünk, melyek közül a
  sasok, keselyűk, karvalyok, sólymok minden neme és faja előfordúl.
  A két éjszaki tartomány kivételével, egyéb részeiben úgy szólván alig
  van erdősége Persiának; ép oly szegény ásványok dolgában is. Kevés ólma,
  vasa és reze van ugyan, de a nemes érczeknek – melyek Persiát hajdan oly
  hiressé tették – ma már sehol semmi nyomuk.
  Politikai felosztására nézve, a mai Persia e következő részekből áll: 1)
  Azerbaidsan. 2) Khamseh, fővárosa Zendsan. 3) Hamadan. 4) Kazvin. 5)
  Teheran. 6) Kum. 7) Kasan. 8) Iszfahan. 9) Siráz. 10) Jezd. 11) Kirman.
  12) Malair Tuzirkan. 13) Khoraszan. 14) Arabisztan. 15) Kirmansah. 16)
  Kurdisztan. 17) Asztrabad. 18) Gilan. 19) Mazenderan. 20) Burudzsird.[1]
  S ha már most a régiebb beosztás szerint készült földabroszok nyomán
  kezdenők meg körutunkat, nyugat felől mindenekelőtt Persiának
  élés-kamrájába, Azerbaidzsanba érkeznénk, melynek Tebrisz és Khoi a
  fővárosai, mikről ezen utleirásunkban bővebben akarunk megemlékezni.
  Ezeken kivül emlitésre méltó: Maraga, a bagdadi khalifság
  szétrombolójának, Helagu khannak hajdani székhelye. Itt volt egykor
  Ázsia legelső csillagdája, melynek romjai a város melletti hegyormon mai
  napiglan láthatók. Erdebil, a hirneves Szofi család egykori lakhelye;
  igen szép könyvtárral ékeskedett, telve a legérdekesebb kéziratokkal,
  mik azonban az 1826–28-diki hadjárat alkalmával az oroszok kezébe
  jutottak. Ezen tartomány legfőbb nevezetessége az Urumia-sóstó, a
  hasonnevű város mellett, mely utóbbi hely persák, örmények,
  nesztorianusok s egy pár angloamerikai hittéritők lakhelyéül szolgál.
  Azerbaidsan éjszaki táján vonul végig Karabag és Karadag hegyvidéke, hol
  nagyobb részint harczias turkoman törzsek laknak. Innen:
  2) Irak-ba jutunk, melyet Irak-adzseminek is szokás nevezni, hogy a
  törökországi hasonnevű Irak-arabi tartománytól megkülönböztessék. Ez a
  régi Media vagy Parthia nagy részét foglalja magában, s Iszfahan és
  Teheranon kivül több nagy és virágzó várossal bir, melyek közül Kum és
  Kasan neveivel előadásunk folytán még találkozunk. Délen fekszik
  Hamadan, melyet sokan a hajdani Ekbatana-nak tartanak, s melynek sok
  persa régiségen kivül, legfőbb nevezetességei: Eszther és Marduchai, ugy
  szinte a hires orvos Avicenna sirjai, mely utóbbinak igazi neve
  tulajdonképen: Ali ben Szina.
  3) Ghilan, a Kaspi-tenger délkeleti partjain nyuló hegyvidék, Rest nevű
  fővárossal.
  4) Mazendran és
  5) Asztrabad; amannak fővárosa Szári, emezzé Asztrabad. Ezeken kivül
  említésre méltók még: Barfurus, Amül és Lahidzsan. Ez utóbbi három járás
  képezi Iran legéjszakibb partvidékét, melyet erdőségek borítanak, s
  bárha a sok mocsár és nedves éghajlat folytán a betegségek itt igen
  gyakoriak: mégis eléggé népes. Asztrabad tartományának tulajdonképen a
  turkoman sivatag egyik folyója az Etrek partjáig kellene terjednie, de
  rabló nomadok Persia fensőbbségét soha sem akarták elismerni, s igy a
  tartomány határa éjszak felé alig terjed néhány órajárásnyinál továbbra
  Asztrabad városán tul.
  Éjszakkelet felé terül a nagy kiterjedésü
  6) Khoraszan. Khoraszan szóról szóra annyit tesz, mint: keleti rész, s
  bárha ma már csupán Heratig nyulik, a hajdani persák ezen nevezet alatt
  azon roppant földdarabot értették, mely Belkh, Bokhara és Khokandon
  keresztül, messze benyomúl a khinai tartárság felé. Terjedelmére nézve
  Khoraszan képezi Irannak legnagyobb tartományát, azonban a mi népessége
  számát illeti, Iraknak jóval mögötte áll. Említésre méltó városai
  éjszakon: Meshed, Nisabur, Kabusan, Szebzevár és Sahrud; délre:
  Turbeti-Hajderi, Tersi, Khaf, Tebbesz és Bihrdzsan. Ez utóbbi járást
  sokan Gurian-nak is nevezik, azonban kormányzósága magában Khoraszan
  városában székel, s igy tényleg oda is tartozik.
  Ha innen délkeletnek tartunk:
  7) Szegisztan tartományba érkezünk. Ez az ó persa hősvilág hazája, s ma
  Afghanok, Belutzsok és Persák lakják. Figyelemre méltó helyei: Dusak,
  vagy más néven Dzselal-Abad, s a Kuhizer nevű erőd.
  Délkelet felé fekszik továbbá:
  8) Kirman, hasonnevű fővárosával, mely igen régi s figyelmet gerjesztő
  iparral ékeskedik; itt készülnek a hires kirmani sawlok, melyeket egész
  Ázsia a kasmiri hasonnevű szövetek után a legjobbaknak tart; itt készül
  továbbá a dzsom nevű vékony rézlemezből alkotott csésze. Azon virágzó
  állapot folytán, melyet lakosainak szorgalma s a nagy kiterjedésben
  űzött kereskedés teremtett: e várost igen sokszor háborgatá a rabló
  ellenség, és Fraser méltán mondhatja: „Mindazon hóditók és zsarnokok
  között, a kik egyszer másszor Persiára törtek, alig van egyetlen egy,
  kinek sanyargatását ezen város ne nyögte volna.“
  Még távolabb kelet felé fekszik:
  9) a nagy terjedelmű, terméketlen és kietlen: Mekran-tartomány; ez is
  Iránhoz számíttatik ugyan, nomad lakosai azonban ép oly kevéssé akarják
  urok gyanánt ismerni a persa királyt, mint éjszakon a Turkomanok. A nagy
  sivatagokon rendesen belutzsok és brahuak kóborlanak szélsebes
  dromedárjaikon, a karavánok valóságos rémei. Rablásaik alkalmával
  rendesen páronkint ülnek fel egy-egy ilyen gyors állatra, egymásnak
  hátukkal támaszul szolgálva, s mig az egyik lő, a másik megtölti
  fegyverét.
  Ha az utazó innen a persa öböl felé folytatja utját, először is:
  10) Larisztan tartományba érkezik, melynek jobbadán arabok és persákból
  álló lakossága, – az egész ország legszegényebbikének tartatik.
  Főhelyei: Lar, s a Bender-Abbaszi nevű főváros, a hollandok hajdani
  Gambrun-ja, kik a szemközt fekvő Ormuz szigeten, még a XVI-dik században
  virágzó faktoriát birtak.
  Éjszakkelet felé fekszik továbbá:
  11) Farsz-tartomány, a tulajdonképeni régi Parsia, melytől a mai Persia
  nevét vette. Fővárosa Siraz. Nevezetesebb helyek gyanánt említhetők még:
  Faza, Kazerun, Bender-Busir, melyet Ebusernek is neveznek, s mely az
  indiai áruczikkek főrakhelye, s ennek következtében egy angol konsulnak
  széke, mely utóbbinak kormánya az utósó angol-persa háboru alkalmával
  ezen várost be is vette, s egy ideig hatalmában tartotta. E most
  említett három tartományon megy át néhány év óta az indoeuropai távirda
  s mely Iszfahanon és Bagdadon keresztül a törökországi vonallal áll
  összeköttetésben.
  Iran délkeleti csúcsát
  12) Kuzisztan tartománya képezi, a hajdani Susiana, melynek nyugati
  határain a Benilam, Sammar és Muntefik-arab-nomad törzsek kóborlanak. Az
  európaiak Persiának ezen részét látogatják legkevésbé, s eddigelé csakis
  néhány buzgó régiség-buvár utazott ide, a hajdani Susa érdekes romjainak
  megszemlélése végett. E tartomány két részre oszlik, melyek éghajlat
  tekintetében, nagy mértékben elütnek egymástól. Az első, mely a persa
  öböltől a hegységig vonúl, nyomorult vidéket mutat, melyet nyaranta a
  szamumhoz hasonló forró szelek nyargalnak át, emberre állatra egyaránt
  veszedelmet hozva. Nevezetesebb helye Muhammera, közel a Tigris
  torkolatához, melynek birtoka fölött a Teherani- és Konstantinápolyi
  udvarok sokáig versengtek egymással. A másik kerület Kuzisztán legszebb
  részét képezi, melyet több folyó áztat. Fővárosai: Dizful és Suszter, ez
  utóbbi 15000 lakossal, a bakhtiari hegység lábjában. Sok nevezetes rom
  található itt a szasszanidák korából, s a susai királyi palotának, kelet
  felé fekvő rom-maradványai, Loftus állitása szerint, valóban páratlanok.
  Kuzisztantól keletre fekszik:
  13) Lurisztan tartománya, a leghegyesebb egész Persiában; a nomad Lurok
  és Bakhtiarok széke.
  E fölött éjszakra vonúl:
  14) Kurdisztan tartománya, melynek Kirmansah és Szihna a főhelyei; az
  előbbinek lakosai jó szőnyegek gyártásáról hiresek.
  Végzetül:
  15) a Persia belsejében oáz-szerüleg fekvő Jezd-tartományról akarunk még
  említést tenni, melynek hasonnevű fővárosa, virágzó iparáról nevezetes.
  Leginkább itt laknak a Gebr-ek, e türelmes, szorgalmas emberek, kik
  azonban – ugy látszik – lassankint, mind valamennyien Indiába fognak
  kivándorolni, hol a Zoroaszter vallásának követőit, a britt főhatalom
  teljes szabadságban részesíti.
  
  II.
  Azon rövid jegyzetek után, miket Irannak földirati körülményeiről
  nyujtottunk, ezen ország lakosainak ismertetéséhez akarunk hozzáfogni.
  Ezek összes száma alig tesz 10 milliót, minthogy azonban persákból,
  törökök-, kurdok-, örmények, zsidók-, afghanok-, belutzsok-, gebrekből
  és czigányokból állnak: igen kérem a nyájas olvasót, engedje meg, hadd
  vezessem őket fajonként szemei elé.
  
  A.
  A persak vagy irani-ak (a mint magukat nevezni szokták) részint az ó
  méd-persa törzsek vegyülékéből, részint az ó iráni telivér törzsből
  származnak. Amazok az ország délnyugati részét lakják, imezek, aránylag
  igen csekély számmal, a keleti határokat. Bárha a két külön csoport
  között phisikai tulajdonságaikra nézve sok lényeges különbség létezik,
  mi itt a persákról csak általában akarunk megemlékezni.
  A persa ritkán nagyon magas, de ép oly ritkán tulalacsony is, jobbadán
  szikár, nyulánk testalkattal, meglehetős barna arczszinnel, gazdag,
  fekete sürü hajzattal, hosszú orral és keskeny homlokkal, nagy fekete
  szemekkel, s csak igen ritkán húsos arczczal. Különösen kecses testi
  magatartással s könnyű mozgékonysággal bir, kiváltképen pedig
  mindenekfölött ügyes lovas, mely ügyességét már az ó görög irók is
  dicsérőleg kiemelték.
  [Illustration: Persa és Persanő.
  (Egy Persiában készült eredeti kép után.)]
  E most elősorolt tulajdonai folytán, a persa mintegy kiválik Ázsia
  minden egyéb lakói közül, s ugy látszik, hogy tagjainak
  egyarányosságában s vonásainak finomságában, szellemi fensőbbsége is ki
  van fejezve.
  A persák, kik elő Ázsia minden népe között a legrégibb civilizatióval
  dicsekhetnek, társalgásukban udvariasak, sőt gyakran szellemdúsak, mely
  tulajdonok: „a kelet francziái“ nevét szerzék meg számukra, azonban
  fájdalom, igen ritkán nyiltak és egyenes szivüek. Valamint az iszlam
  népek nyelvében általában nem találunk sajátképeni szavakat az erény,
  lelkiismeret, és becsület fogalmainak kifejezésére, s valamint ők ezek
  létezését vagy épenséggel tagadják, vagy az azokat követőket
  balgatagoknak állitják: ép ugy a persa is – kitől a mohammedan-keleten
  terjedezni kezdő mai civilizatio származik – igen távol van attól, hogy
  tetteinek s cselekedeteinek zsinórmértékül ezeket válaszsza.
   Durugh-i maszlahat amiz
   Bih ez raszti fitne engiz,
  igy hangzik a közmondás, ami annyit jelent: „Jobb az ügyre hasznos
  hazugság, mint a reá káros igazság“ s ezen mondás tanácsát, valamennyi
  persa hiven követi. Valamint a király lehazudja s minden telhető
  alkalommal meglopja alattvalóit, ugy ezen szokás divatozik szülék és
  gyermekek között s viszont. Bárha gyakran érintkeztem persákkal, nem
  találtam egyetlen igazságot sem szavaikban; mindenütt a legszemtelenebb
  hazugságról s a legaljasabb jellemtelenségről kellett meggyőződnöm. A
  mit Morier „Hadzsi baba“ czimű szellemdús müvében remek tollal ecsetel
  Persiáról, nézetem szerint sok tekintetben még igen kiméletes; azon
  jellemhiány fölött azonban épenséggel nem csodálkozom, mert az ázsiai
  kormányformák ezredéves despotismusa más egyéb eredményre nem is
  vezethetett. Sehol a világon nem tapasztalható inkább, mint épen itt:
  hogy a szabadság mennyire nemesít, a zsarnokság mily igen lealacsonyít.
  Nem kevésbé szembetünő itt a mindenek szivében uralkodó pénzvágy, mely
  oly kiváló ellentétben áll a határtalan fényüzéssel (tesakh’khusz).
  Mindenki többnek akar látszani, mint a mi, s mégis mindenki reszket a
  legapróbb fillérért is, s bárha egyik-másik a nyilvános életben nagyban
  adja az előkelőt: házi körében kevéssel megelégszik, sőt gyakran egész
  az aljasságig fukar. Ezen körülménynek tulajdonítható annak folytán,
  hogy a persa az ozmanlihoz és a középázsiaihoz képest életmódjában oly
  igénytelen és mértékletes. Egy-egy harmadrangú efendi asztalára legalább
  is hat tál étel jő naponta, a főbbrangúakéra pedig két annyi: Persiában
  a leggazdagabb khannak asztalán is három, legfölebb négy tál ételnél
  több csak alig található.
  Minthogy a szinlelésre őket vallásuk feljogosítja, szabad lévén nekik
  például a szunnita tartományokban a kegyes szunnitát játszaniok, bárha
  egyébkint testestül lelkestül siiták is; ennek következtében a persa,
  minden rang és kor-különbség nélkül, roppant nagy mester érzelmeinek
  elrejtésében. Egész Iranban csak az arab és török a szenvedélyesek, s
  minthogy a persa oly remekül tud uralkodni arczvonásai fölött, ez az oka
  annak, hogy az európaiak, bárha ismerik is a persának szinlelési
  tehetségét, még is oly gyakran elámíttatnak.
  A vendégszeretet – melyről mellesleg megemlíthetjük, hogy ez az egész
  keleten sehol sem található fel olyan mértékben, mint azt a mi nyugati
  költőink megénekelni szokták – a persa sokkal inkább fényüzésnek, sem
  mint jótéteménynek tekinti. Ő csak ott bőkezű, ahol gazdag
  viszont-ajándékot remél; ezt a mi ujdonsült európai diplomatáink
  bizonyíthatnák legjobban, kik, ha a tapasztalt szolgálatokat latba
  vetnék az érettük viszonzásul adott enam-ok (ajándékok) értékével,
  kénytelenek lesznek bevallani, hogy bizonyára minden lépést, minden
  falat kenyeret nagyon borsos áron megfizettek.