Virradóra - 17

Süzlärneñ gomumi sanı 4234
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1889
34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
ads place
ott a hozzátartozóik azzal a kérdéssel faggatták őket, hogy «el van már
oltva?» mit ők igen méltan szörnyű rossz néven vettek s kutatták aztán a
hadnagyot padláson, pinczében és ágy alatt, s kiki rettenetes gyanus
pillantásokkal bandzsalgott a maga élete párjára.
Pedig most az egyszer minden ok nélkül gyanusították az én ártatlan
hadnagyomat, mert ő azon pillanatban, midőn a gyertyát behozták, kiosont
a szobából, hazajött, lóra ült s a zavar alatt elvonuló hadsereg után
nyargalt; fél óra mulva én is követtem per avia et devia.
A tréfa által azonban tökéletesen czélt értünk; e város népessége, oly
sajátságos mulatság által lévén elfoglalva, csak másnap vette észre,
hogy a katonaság azon éjjel mind elvonult, senki sem tudta merre.
Csak a syndicus veje képzelte, hogy ő igen jól tudja, s nem is késett a
hadnagyom szavai után értesíteni az illető parancsnokokat, hogy
Törökország felé tartunk, mely értesítés, hogy nem téveszté el hatását,
bizonyítja az, miszerint másnap a szászok fővárosában voltunk.
* * *
Kanikula volt már, ruházatról nem kellett gondoskodni. Három hónap óta
nem kaptunk lénungot.
Egyszer egy szép napon a hadnagyom rettentő sürgetéseire csakugyan
küldtek pénzt. Tizenöt darab százas bankót.
A ministerialis hivatalnokok fizetéseit tizenötkrajczárosokban adták ki;
a mi napi élelmünkre valót száz forintosokban. Persze, abban a faluban,
a hol állomásoztunk, semmi sem lehetett könnyebb, mint tizenöt darab
százast apró pénzre fölváltani.
Míg a hadnagyom azon ógott-mógott, hogy mi módon oszsza el ezt a kevés
nagy pénzt sok kis részre, jön egy futár hozzá, s egy levelet ad neki
által…
A hadnagyom elolvasta a levelet és szörnyen felkaczagott rá, azzal
összehivatta a katonaságot, melynél egyedül ő volt tiszt, miután két
kapitány és egy őrnagy szüntelen sétálni volt és azt sem tudta, merre
jár a zászlóalj, hanem mindent az egyetlen hadnagyra bizott; ott a
katonáknak tudtára adta, hogy a lénungot épen jókor küldték meg a
számukra s elővett egy ollót, meg a százasokat, egyenként odahívta a
katonákat s mindeniknek vágott egy darabot belőle. Másképen nem
oszthatta ki.
Azzal fütyölve, danolva bejött a szobájába, nevetett, viczczelt,
kötekedett, bolondozott velem, s azt kérdezte, hogy van-e itt valami
száraz ruha valamit feltörülni?
Én azt feleltem, hogy «van».
– No hát eredj ki, hozd be.
És folyvást nevetett és bolondozott, igen jó humorban volt, de siess,
kiálta utánam.
Bizonyosan tudtam, hogy valami tréfát fog velem elkövetni, valami
famosus ostobaságot, oly hamisan, oly bohókásan, oly ravaszul
mosolygott, mikor kiküldött.
Míg a ruhák között keresgéltem az előszobában, valami fegyvert hallok
elsülni a szobában. Ráakadva a keresett ruhára, benyitok hozzá. Az
iszonyú füsttől nem látok semmit.
– Mit törüljek fel? kérdezem.
– Ezt a vért itt! szól a hadnagyom, előttem fekve a földön, melléből
bugyogott ki az élet piros forrása, kezében tartotta a pisztolyt és a
levelet.
Abban a levélben tudósították a világosi eseményekről. Hét percz mulva
meghalt.
Igy tréfált meg engemet utoljára az én hadnagyom.
Ilyen fránya ember volt az én hadnagyom.


MÉG SEM LESZ BELŐLE TEKINTETES ASSZONY.
(Elbeszélés.)
Kondor János uram tisztességes polgár ember volt Debreczen városában;
hivatására nézve hentes mester. Ott lakott a Nagy Péterfia-utczán, saját
házában; czifra czimere nem volt ugyan, a mi az embereket az utczáról
behívogassa, hanem azért rátalált a házára minden ember, a kinek valami
igazán jó serpenyőbe való kellett; meg is lehetett azt ismerni arról a
nagy bécsi szederfáról, a mi kihajolt a kerítésen át az utczára.
De büszke is volt a maga mesterségére. Nem kellett az ő füstölt
sonkáinak, pörkölt szalonna-oldalainak auszlágkasztni, nem kellett az ő
kolbászait, gömböczeit hirlapokban ajánlgatni, mégis híresek voltak azok
messze földön.
Hiszen más országban is össze tudják aprítani a húst, s megint
beletölteni valami bőrtokba, de csak nem debreczeni kolbász az azért.
Kondor János uram ismerte is mindazokat a mende-mondákat, a mik a
külföldi hentesműveket gyanúsakká teszik, hogy saját nemzeti
kedvenczeinket annál kivánatosabbakká varázsolják. Hogyan készül az
olasz szalámi kiválólag szamárhúsból, azért is olyan átkozott kemény, s
azért az olaszok olyan rossz katonák, a kik azzal élnek. Hát a német
frankfurti virslije? Nem egy embernek elmondta Kondor János uram azt a
megtörtént esetet, mikor egy bécsi hentesné, kinek férje frankfurti
virsliket készített, kihirdeté, hogy elveszett a kis kutyája, ilyen meg
ilyen volt; a ki megtalálja, öt forintot kap; hát délben csak beállít
hozzá egy szabólegény, s kérdi tőle: piros szalag volt a kis kutya
nyakán úgy-e? Az ám. No hát itt van! szólt a szabólegény, egy
kettéharapott virslire mutatva, melyből piros szalagdarab virított elé.
Azt a virslit a hentesné férjénél készítették. De épen rémséges eset
volt az, a mit a párizsi hentesművészetről tudott előadni Kondor János
uram, pedig könyvből olvasta, a melyikben a történet is le volt rajzolva
fametszésben, hogy tudniillik ott egy házban egy fürdőmester meg egy
hentes laktak együtt; a hentes híres volt kolbászairól és
húspástétomairól, míg egyszer kiderült, hogy a fürdőmesterrel
egyetértve, a fürdőbe vetődő idegeneket szokták lemészárolni, s így a
jámbor párisiak éveken át, tudtokon kívül emberevő kannibálok voltak,
kik az idegenek húsából lakmároztak. A mit végre az angol kolbászokról
hallani, az épen leirhatatlan borzalom; minthogy sertéseiket olyan
dolgokkal táplálják, a minőkre mi undorodva gondolunk, annálfogva az
azokból készült kolbászban kolbászméreg fejlődik ki, a mitől világít
sötétben a hurka, mint egy csomag krajczáros gyufa, s a ki eszik belőle,
soha semmi kirurgus meg nem menti életét. Hát még ha a trikhinek is fel
lettek volna már fedezve, a miket csak a mult években találtak fel a
németek saját sertéssonkáikban, akkor lett volna csak Kondor János uram
nemzeti büszkeségének nagy elégtétele, miután elismert adat, hogy magyar
sertésekben sehol sem találtattak e rettenetes, leirhatatlan,
fonálvékony, németölő fenevadak. Mindezen vádakkal nem illette soha
senki a jó debreczeni kolbászt, mert azt mindenki láthatta, hogyan
készül? elkezdve a kukoriczának sertéshussá átalakításától, egész annak
czitrommal, fokhagymával, vagy majorannával összekevert állapotában
bekövetkező behüvelyeztetéseig.
Tehát Kondor János uram méltán becsülte azt a mesterséget, a mit űzött.
Meg is élt belőle tisztességesen, szerzett is utána, volt mellette jó
egészsége, izmos, gömbölyű termete, illendő becsülete s házi
megelégedése.
Csak egy fogyatkozást érzett: azt, hogy egyetlen gyermeke nem volt fiú.
S minthogy nem volt fiú, természetesen leány volt.
Mert ha fiú lett volna, akkor lehetett volna őt fiatal korában mindjárt
bevezetni az apja mesterségébe, s időjártával egészen a két kezére
lehetne bízni az üzletet, a hogy tett ő vele is az apja, avval meg a
nagyapja és így föl, ki tudja hányadiziglen? Hanem már ő utána nem
következvén más, csak leány, ennek még előbb jövendőbelit kell keresni,
a ki hozzávaló legyen, aztán majd időjártával a ház jó hírét a piaczon
fentartsa, rámaradván a ház és a vágótőke.
Nem is messze kellett keresgélni. Ott volt a szomszédban özvegy Daczosné
asszonyomnak egyetlen fia, Lajoska, két évvel idősebb Sárikánál; a
gyerekek mindig együtt játszottak, nagyon össze voltak szokva, aztán
Daczosné asszonyom szintén a hentesmesterséget gyakorolta, a férje
halála után özvegy fővel is, de elég tüzesen; remélhető volt, hogy a
fiából is életrevaló mesterember lesz időjártával, s a két ház, a két
üzlet egy kézben még hatalmasabb hírre kap majd.
Daczosné asszonyomnak is tetszett ez az egyezség. Egymásnak teremtette
biz ezeket az Isten.
Hanem azért, hogy Lajoskát hentesnek szánták, felküldték ám az iskolába.
Azért, hogy keze után fog élni, a fejének is tanulja hasznát venni.
Irni, olvasni, számolni minden tisztességes embernek mulhatatlan
tudomány; azután azt sem felesleges tudni, hogy melyik város, melyik
vármegyében fekszik? hogy ne legyen idegen a saját hazájában; tulajdon
nemzete történetét is illő megismernie, hogy tudja meg, kik voltak és
mit tettek az őseink? Azután, ha még kedve tartja, egy kis deák szót
bevenni sem árt, legalább a tanácsban nem adhatják el diákul; sőt ha egy
kis logikára megtanítják, annak is hasznát veheti, no még a physica sem
árt meg, de talán még a poézis sem? milyen szép lesz a «Tytire, tu
patule recubans sub tegmine fagi» versére vágni a kolbásztölteléket,
mint apósa szokta, ki szintén hét iskolát járt végig, csak azért, hogy
tudjon valamit, nem hogy azután éljen. Hát a Lajoska is csak hadd
koptassa a kollégium padjait, hiszen nem muszáj neki épen megrontani a
termetét a tanulással; nem kivánja tőle senki, hogy eminentiát hozzon
haza kalkulusában, elég ha tisztességes «primát» szerez, csakhogy épen
«szekundába» ne essék. Igy is végigjárhatja a klassisokat, egész fel a
physicáig. Hanem ott azután «megállj! jobbra át!» mert ott már a jus
következik, a törvénytudomány, oda már be nem szabad lépned, mert
eltörik a lábad.
Kondor János uram kimondhatatlanul gyűlölt minden törvénytudó embert,
prókátort, birót, szenátort. Úgy tudom, hogy egyszer valami baja volt a
másik szomszédjával egy bodzafa miatt; a dolog prókátor kezébe került,
biró elé került, kétszáz forintjába került, a min vehetett volna egy
egész bodzafa-erdőt. Ettől fogva tüzet fujt a prókátorok ellen, pedig
nem azok voltak okai a nagy költségnek, hanem az ő saját nyakassága; de
már ő azért csak a prókátorokra haragudott.
Úgy történt azonban, hogy az iskolába járó Lajoska nemcsak meglehetősen
tanult, hanem kitünő eszű gyermeknek mutatkozott.
Eleinte tetszett az Kondor uramnak, a míg csak annyiba ment a tréfa,
hogy Lajoska aranypapirosba kötött specimenjeit kellett hazahoznia az
examenből, s hosszú névnapi köszöntőit ünnepélyes alkalmakon végig
hallgatni könybe lábbadó szemekkel; hanem a mint Lajos kezdett kinőni
kabátjaiból s belenőni a diák tudományokba, a mint elkezdték
«humanissime»-nek híni, s a professorai jövendölgették, hogy ebből nagy
ember lesz, hova-tovább elégedetlenebb volt az állapotjával jövendőbeli
ipa ura.
– De mi a gutának neki úgy erőtetni a derekát a nagy tudákossággal,
zsörtölődött gyakran Daczosné asszonyommal; minek az egy leendő
hentesnek? elég volna neki az is, a mi ráragad, ha mindennap feljár az
iskolába. De éjjel-nappal a könyveket bujni! Ide áthallik korán reggel,
még én föl se keltem, mikor már ő fújja odaát a szederfa alatt: «vocalem
breviant alia subeunte latini». Hát bánom én, bánja a szomszédasszony,
bánja egész Debreczen városa, akár rövidítik, akár nyujtják a maguk
magánhangzóit a latinok. Fogadom, hogy azt sem tudja nászasszonyom, hogy
mi az a magánhangzó?
Erre azután azt felelte Daczosné asszonyom, hogy de bizony tudja: a
«sertvés», mert az hangzik magában is.
– Jól van. Mássalhangzó meg aztán ugy-e bár a «harang», mert ahhoz kell
még egy másik, a ki a nyelvét hozzá üsse. De mi a tatárnak azt a
gyerekeknek megtanulni? még korán reggel felkelni érte, mikor a gyerek
legjobban nőne. A gyermekek legjobban nőnek a hajnali álom alatt. Majd
meglássa nászasszonyom, a Lajos gyerekből nem lesz olyan derék szál
ember, mint a megboldogult atyja volt. Még éjszaka is dolgozik; tudom,
hogy akkor készíti a hosszú diáriumokat. Látom sokszor tizenegy óráig is
a gyertyát az ablakában. Ezt nem engedném meg neki. A gyermeknek
lótás-futás kell; a termetét kell erősíteni, birkózni, labdázni, fára
mászni; az esze magától is megjön, ha megöregszik.
Erre aztán Daczosné asszonyom azt vágta vissza, hogy hagyjon neki békét,
hisz a nélkül is annyi nadrágot elnyű az a gyerek, nem győzi
foltozással; nincs a nagy erdőn az a szálfa, a melyiknek a tetejéről le
ne szedné a rigófészket, laptázni is olyan jól tud, hogy a «longá»-ban
mindig ő a vezér, s kővel száz lépésnyiről leüti a verebet, sőt
fogadásból a nagytemplom tornyát is keresztül hajította egy régi két
garasossal, a mi pedig a birkózást illeti, arra épen nem szükség őt
biztatni, mert vasárnaponkint olyan ütközeteket játszanak a temetőben,
hogy ritka orr, mely betöretlen marad; sőt a télen, mikor olyan sok hó
volt, Lajoska egy hóvárat épített az udvar közepén, s azt harmadmagával
a katonaság ellen úgy megvédelmezte, hogy be nem tudták venni, pedig
egész bombázást követtek el ellene hógolyóbisokkal. Dejszen Lajoska erős
legény lesz, most is elvisz a vállán három magához hasonló fiut, s aztán
mikor sertést ölnek, ő is részt vesz a mulatságban, s úgy meg fogja a
lábát az ártánynak, mint akármelyik legény.
Ezt már örömestebb hallotta Kondor uram. Hanem azért csak a mondó volt,
hogy mégse kellene neki olyan sokat tanulnia, mert még beleszeret a
tudományba, s prókátor lesz belőle.
Lajoska azonban évről-évre jobban tanult; nem tűrt maga előtt a padban
senkit, valamennyi iskolatársát mind a háta mögött hagyta. Tanárai
folyvást is mondogatták az anyjának, hogy fiából bizony nagy ember lesz.
Daczosné asszonyom azzal természetesen odább dicsekedett Kondor uramnak,
Kondor uram pedig morgott miatta nagyon.
– Nagy ember? nagy ember? Mi szükségem van nekem nagy emberre? Legyen
magas ember, legyen széles ember, időjártával vastag ember; de minek
legyen ő nagy ember? Hogy a mestergerendába megüsse a fejét? Nem a
gyorsaké a futás. Kicsiny emberek között lakik a boldogság. Én is írtam
diákkoromban chriát, engem is megdicsértek érte, examenkor én
bucsúztattam el a klassist a konrektortól; azt mondták, pap válik
belőlem. Ha hallgattam volna rájok, lett volna belőlem rossz pap, így
pedig lett belőlem egy jó hentes, s nagyobb úr vagyok a püspöknél.
– No no, ne mondjon szomszéd uram olyan nagyot, feddé őt
szomszédasszonya kegyesen. A püspök úrnál?
– No hát a püspök úrnál! Mert nekem van egy pihenő napom, vasárnap; neki
meg akkor kell izzadnia. Ha valami szép prédikácziót mond, én
gyönyörködöm benne, ő pedig törli az izzadtságot a homlokáról; ha pedig
valami régit vesz elő, én alszom el rajta édesdeden, s neki nem szabad
engemet felkölteni.
Daczosné asszonyom jól megszidta Kondor uramat az ilyen istentelen
beszédekért, s nagy okosan jegyzé meg végül, hogy más útja is van a
nagyságnak, mint a papi pálya; lehet az ember például senátor
Debreczenben.
– A hányat ismerek, mind az aranyér kínozza, a mája dagadt, a lába
köszvényes. A hivatalban petrifikálódik az ember, olyannak való az, a ki
két keze munkája után el nem tud élni.
– No – vagy indzsellér.
– Mind időnap előtt megvakul a sok kukucskálásban, görbe hátat kap a
mapparajzolástól, aztán ha kettő szorul egy vármegyébe, az egyiknek
okvetetlen meg kell enni a másikat, hogy maga megélhessen.
– Vagy hát doktor…
– Az meg épen mindig az életével játszik, minduntalan betegek közt jár,
magára is ráragad, elpatkol vele; ha a városban skárlát üt ki, a
kabátján hazahordja saját gyerekeire a ragályt, mind elpusztulnak tőle.
De ’isz az én unokáim apja doktor nem lesz.
Már pedig nagyon valószinű volt, hogy ha Isten úgy rendelte, hogy Kondor
uram valaha unokákat ringasson térdein, azoknak az apja aligha lesz más,
mint Daczos Lajos.
A fiú szép férfias alak volt már tizenhat évvel, egész legény; a leány
is hozzáillett, két évvel fiatalabb volt nála; a hirtelen növéstől még
karcsú és vont arczú, de egészséges szinű gyermek. S a gyermekek most is
nagyon szerették egymást, elébb nyilvánosan, aztán titkolózva.
Egy szép vasárnap délután pedig, mikor elkövetkezett volna az új iskolai
tanfolyam kezdete, mely már Lajosra nézve egy lépés volt a kenyéradó
tanosztályba, Daczosné asszonyom valami nagy dologra szánta el magát:
felöltötte duzmadt ujjú selyem réklijét, feltette fejére tornyos
főkötőjét, a mire 35 rőf csipkét varrott fel a debreczeni masamód, s
átrontott a szomszéd urához, épen az ebéd utáni álmából rángatta fel azt
nagy kegyetlenül, a miért az akként állt boszút, hogy a szomszédasszony
beszédének bevezetéses teketóriái alatt akkorákat ásított, hogy
szomszédasszony csak a tornyos főkötőjének köszönheté, hogy az
elnyeletés veszedelmét hidegvérrel kiállotta.
A míg tudniillik nagy feneket kerítve előadá, hogy így Ádámot, amúgy
Évát minő czélra alkotá a teremtő? azokról hogy maradt ránk ez a szép
világ? abban hányféle emberek laknak, egyik sem olyan mint a másik, és
az nagy szerencse, mert ha minden ember egyforma volna, hogy ismerné meg
a feleség az urát a sokaság között? meg ha minden ember egyféle
mesterember volna, teszem föl mind szabó volna, ki varrna akkor
egymásnak csizmát? És így szükséges, hogy a kinek az Isten egy
talentumot adott, használja fel azt az egyet, a kinek pedig tizet adott,
használja mind a tizet…
– Au bau-bau! ásított közbe egy czifrát Kondor uram, mind tudom én azt
már a bibliából! S törülte az álmot szemeiből az inge ujjával.
De hirtelen kiment az álom a szeméből a mint Daczosné asszonyom
egyszerre a rövidebb végét fogva, kirukkolt szándékával.
– Egy szó mint száz: én azért jöttem, hogy megmondjam kereken, hogy én
bizony Lajoskát nem fogom el az iskolától a vágótőke mellé, hanem tovább
taníttatom, hadd legyen végzett ember.
Már erre a szóra aztán egyszerre kiébredt az álmosságból Kondor uram.
Fel is ugrott a lóczáról, s elkezdett a szobában végig járkálni,
utoljára megállt Daczosné asszonyom előtt s nagyot sóhajtva, ekként
szólt:
– Hát aztán miféle szerzetnek akarja kigyelmed kitaníttatni?
Daczosné asszonyom eleinte nagyon szagolgatta a zsoltárjába szorított
istenfát és boldogasszony tenyere mentájának jószagú leveleit végre csak
nagy kegyesen elrebegé, hogy tán legtisztességesebb lenne rá nézve, ha
pap lenne.
– Pap ugy-e? szólt Kondor uram, nagyot sodorva bajuszán. Hát vegye a
krétát szomszéd asszonyom és rója a zsoltár táblájára, a hogy mondom.
Lajoska most 16 esztendős, és biennis diák; mikor sexennis diák lesz,
akkor lesz husz; akkor elmegy akademika promóczióra; mire visszajön,
lesz huszonhárom; akkor kimegy káplánnak; attól hat esztendőn alul meg
nem szabadul. Akkor az én leányom már huszonhét esztendős lesz, vén
leány lesz. Akkor az én Lajos öcsémnek vagy van esze, vagy nincs esze:
ha nincs esze, akkor miért nem maradt hentes? ha pedig van esze, bizony
nem veszi feleségül egy debreczeni hentes koroskás hajadonát, hanem hogy
jobban boldoguljon, körülnéz, hogy melyik esperesnek vannak hozzávaló
fiatal csemetéi?
Erre a szóra meg aztán Daczosné asszonyomat fogta elő az érzékenység;
sírva fakadt, s azt kivánta, hogy inkább sülyedjen el mind a két ház, a
hogy van, mint hogy azok a gyermekek egymáséi ne legyenek. De hát
mondjon Kondor uram valami okosabbat.
Kondor uram pedig odavágta az asztalhoz bagó süvegét s azt mondta, hogy:
– Inkább legyen belőle prókátor, mert azon leghamarább általesik.
Daczosné asszonyom csakhogy meg nem csókolta erre a szóra.
– Hiszen Lajoska maga is az akar lenni! Böffenté ki örömében a titkot.
– Az akar lenni? szólt elbámulva Kondor uram, s azzal fölvette ismét
süvegét, belebámult, mintha nem hinné, hogy már az ezentúl az ő fejét
körülérje, attól a nagy gondtól, mi azt most érte, azután feltette
fejére s odaállt az ablakhoz és kinézett az utczára és folyvást csóválta
a fejét, mintha az egész utcza tele volna pilinczkét játszó gyerekekkel,
s ő azokra csóválná a fejét, nehogy beüssék az ablakot a bigefával.
– Hát csak prókátor akar lenni? szólt visszafordulva
szomszédasszonyához.
Annak a főkötője pedig erősen bizonyítá, hogy – «az ám».
– No hát legyen prókátor. Hanem egyet kikötök. Ne legyen debreczeni
prókátor.
– Miért ne?
– Mert nem szeretném, ha a vejemet meg a leányomat olyan czímekkel
illetnék fülem hallatára, a miket nem szeretek.
– Micsoda czímekkel? pattant fel Daczosné asszonyom, ki valami sértést
vélt ebben felismerni. Mit ért ez alatt?
– Hát csak azt értem, hogy nem szeretném, ha abban a városban, a hol én
lakom, a leányomat «tekintetes asszonynak» hívnák.
Megegyezett tehát Kondor uram, s bele is nyugodott, hogy biz az ő
jövendőbeli veje ügyvéd fog lenni, s bezárja a hentes boltot.
Lajos ki is tanulta a jogi folyamot szépen, mindig kitünő volt; aztán
felment Nagyváradra, az alispán mellé joggyakornoknak, onnan Pestre
jurátusnak; husz éves korában letette az ügyvédi vizsgát, s azt is
dicsőségesen, kezében volt már az oklevele; tekintetes úr volt már a
neve.
Ez történt 48 közepe táján.
A fiút épen haza várták, midőn maga helyett a levele érkezett Kondor
uramhoz.
Abban a levélben pedig az volt, hogy Lajos fölcsapott honvédnek.
Oda a prókátorság, oda a drága testimoniumok, oda a jus és filozófia:
kard és puska a fiú kezébe! De még nem is kard és puska, hanem épen
ágyú: tüzérnek állt be a legény!
No iszen lett erre a szóra sírás-rívás odahaza!
Daczosné asszonyom épen nem úgy fogta föl a dolgot, a hogy a költők, meg
a honatyák szokták versben és ékes beszédekben földicsérni a haza
védelmében való meghalásnak mesterségét, hanem azt vette, hogy Lajoska
neki egyetlen egy fia: ha azt meglövik, aztán itt maradhat felőle az
egész szép világ!
– Katonává lenni! az egyetlen egy fiamnak! Hiszen ha korhely lett volna,
naplopó, csavargó, kártyás, részeges, verekedő, éjszakázó; ha mindig
szekundában lett volna, ha kicsapták volna az iskolából, s így lett
volna katonává; de mikor mindig első eminens volt, szelid volt, jó volt,
itthonülő, istenfélő, józan keresztyén életű ifju! Tükre lehetett volna
a többi fiatalságnak. És most fölcsap katonának! Hát azért taníttattam
én ki őtet keserves özvegyi keresményemből? azért voltam rá oly büszke,
hogy most, mikor már kezében van az ügyvédi oklevele, beálljon
közbakancsosnak, a ki maga söpri a kaszárnya udvarát s viszi a zöldséges
kosarat a platzmajorné szakácsnéja után! Hát azért csináltattam én neki
huszonnégy fáin inget igazi rumburgi vászonból, hogy most a komisz
kitlit öltse föl rá, s a szép lakkos ujdonat új topánkáját fölcserélje
azzal a csunya fontos talpú bakkancscsal, a mit nem is az ő lábára
mérnek! Mennyit fog koplalni, mennyit fog télen fázni, nyáron izzadni,
mikor silbakon áll, szegény, szegény egyetlen egy Lajoskám.
Ilyen nótára aztán egész napon el tudott keseregni Daczosné asszonyom,
csak az lett légyen, a ki hallgassa.
Kondor uram pedig, már mint afféle férfi, egészen más üvegen keresztül
nézte ezt az esetet.
– Lássa kigyelmed, szomszédasszonyom; azt nem úgy kell venni, mint más
időben, hogy katonának csak a kicsapott diák való. Most veszedelemben
van a haza, minden jó vérű fiatal embernek kardot, puskát kell ragadni,
hogy az országot védelmezze, mert ha nem védelmezik a fiatalok, majd
idejön az ellenség, s a kigyelmed menyének szánt Sárikánkat is elviszi,
sohase látja többet. Azért kell épen a tanult fiatalságnak jó példát
mutatni, hogy a közrendű ifjak lássák, hogy itt van ám a selyemposztós
úrfi is, s együtt szenvedi a többiekkel a katonaélet sanyarúságait, s ha
verekedni kell, ő sem tartja a bőrét drágábban, mint a másik. Aztán nem
is olyan katonák lesznek ám ezek, mint a többi, gyönyörű kávészinű
attiladolmányt kapnak a kormánytól, piros zsinórral, ezüst makkokra; a
csákójuk piros lesz, azon is nemzeti szinű rózsa. Gyönyörűség lesz
azokat nézni. Aztán ők csak a hazát fogják védelmezni. Nekünk csak egy
hazánk van, ha ezt elveszítjük, hova a pokolba megyünk innen? Inkább
vesszünk el valamennyien, ifjak, vének, mint hogy nekünk itten rusnya,
idegen nép parancsoljon; kigyelmetek aztán, asszonynépek, menjenek majd
férjhez a tülökorrú ellenséghez.
– Könnyen beszél kegyelmed; de volna csak megfordítva: a Sárika az én
leányom, Lajoska meg a kigyelmed fia, tudom, hogy máskép beszélne.
– No hát cseréljünk: legyen a leányom a szomszédasszonyé, a fia meg az
enyim.
Daczosné asszonyom kapott a szón, s belecsapott Kondor uram tenyerébe, a
ki csak akkor vette észre, hogy szaván fogták, de már vissza nem
húzhatta.
– Nem bánom. Legyen úgy, mondá a szomszédasszony, letörölve könyeit. Én
hát viszem Sárikát magamhoz.
– No de én meg aztán ne halljak több sírást Lajoska miatt, mert ahhoz
már most csak nekem van jogom.
A szomszédok tehát ilyeténképen kicserélték gyermekeiket.
Daczosné asszonyomnak természetesen jól esett, hogy özvegysége
magányában egy kedves, gondos, szófogadó leány jutott a házához, ki a
gazdasszonykodás terhét is levette róla, hanem azért csak nem vehette ő
azt olyan könnyen, hogy az a másik gyermek már most a másik ház gondja;
s Kondor uram naponkint rajtakapta, hogy már megint ki vannak sírva a
szemei.
– No már megint minek rítta agyon magát kigyelmed?
– Hát mikor most láttam azokat az új honvéd-katonákat, a kiket itt
keresztülvisznek, hozzám is beszállásoltak belőlük hatot. Uram,
teremtőm, micsoda fiatal nép! mind most szakadt el az anyjától. De’iszen
beszélhet én nekem szomszéduram arról a czifra kávészinű mundérről, a
mit az ország szabója varr számukra; egynek sincs annak egyéb testi
ruhája, mint egy vászon lebernyeg. Mind a hatnak ki volt szakadva a
könyöke. Ha az én Lajoskám is ilyen rongyosan jár-kel a világban! Egész
nap rájok foltoztunk Sárikával, s verset potyogtak könyeink a rongyos
ruhákra. Azok meg egész nap danoltak, mint a kinek legjobb kedve van. De
mikor azt a nótát énekelték, a minek az a vége, hogy a szegény katona
«csillagot néz vacsorára», akkor igazán elfacsarodott a szivem, s
valamennyi tepertős pogácsám volt a háznál, mind kiosztottam közöttük.
Hát az én szegény Lajoskámnak ad-e valaki valamit, ha megéhezik?
– Már megmondtam, hogy Lajoska az én fiam. Ha fázik, az én fiam fázik,
ha éhezik, az én fiam éhezik, ha rongyos, az én fiam rongyos. Most
azonban se nem éhezik, se nem fázik, se nem rongyos.
– Tán bizony levelet kapott tőle kigyelmed?
– Azt kaptam. Odalenn van a fiú Bánátban, a római sánczoknál fekszik.
– Fekszik? kiáltá ijedten Daczosné asszonyom.
– No ez csak olyan katonaszó; mikor egész nap állanak is valahol, azt
mondják, hogy ott feküdtünk. Itt van nálam a levele.
Mert hogy abban történt a megegyezés, hogy Lajos ezentúl az új apjának
irja leveleit, az pedig a neki irt leveleket Sárika által felolvastatja
Daczosnénak, ki mi tűrés tagadás, bizony az olyan férfi macskakarmolást,
a mit a tudós emberek egymás között irásnak neveznek, nem igen tudta
szemüveg nélkül elolvasni, szemüveggel pedig épen sehogy sem.
Ebben az egyezkedésben pedig az a kegyes ravaszság volt Kondor uram
részéről, hogy ő kigyelme Sárikával összebeszélvén, Lajos leveleivel
akként szedték rá Daczosné asszonyomat, hogy mikor Sárika valami rosszat
talált a levélben, a helyett mindig valami jót olvasott, hogy a szegény
anya szivét ne terhelje aggodalom.
Bizony pedig a ravaszság Sárikára nézve is nagy próba volt, mert a mit a
levél fájdalmas részleteiből örvendetesre kellett lefordítania, annak a
mérge elébb az ő szívén ment keresztül.
Hanem meg volt neki mondva az apjától, hogy csak tartsa magát: egy
hentes leányának nem szükség mindjárt elpityeredni.
Sárika tehát olvasott a levélből fennhangon.
«Sok vidám nap után, melyet vendégszerető atyafiak közt töltöttünk,
egészen megkedveltem a tábori szolgálatot. Ellátásunkról gondoskodva
vagyon. Itt kenyeret is csinálnak a kukoriczából, a mi igen jól ízlik a
fris sertéspecsenyére, a mi úton-útfélen kinálkozik; a jóféle ital
folyik, mint a tócsa.»
E helyett pedig körülbelől ez állt valósággal a levélben:
«A sok sanyarúság után, a mit az ellenségtől elpusztított vidéken
kiálltunk, végtére jutottunk egy olyan tanyára, a hol megélhet az ember.
Egy nagy kukoriczaföldön táborozunk, s mindennap sült kukoriczával
táplálkozunk, reggel, délben, este. Tegnap pecsenyénk is volt hozzá; egy
árokban egy süldőt fedeztünk fel, melyről nem tudni, hogy mikor és minő
halállal holt meg? Hanem jó volt; majd talán kenyeret is eszünk mellé
holnapután, hogy meg ne ártson; mert a tócsából merített víz egészen
hozzá való ital.»
– Jól van! dörmögé helyeslőleg Kondor uram, kinek különösen megtetszett
az, a hogy Sárika az árokban talált süldőt úton-útfélen kinálkozó
pecsenyévé átváltoztatta. Tovább! – Sárika folytatta.
«Az időjárás itt igen jó, folyvást derült, szép napok járnak, úgy, hogy
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Virradóra - 18
  • Büleklär
  • Virradóra - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4068
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1956
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4153
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1933
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4096
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4168
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1941
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1882
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4193
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4018
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4024
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4124
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1883
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4025
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4038
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1951
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4234
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1889
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4188
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1931
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4280
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4233
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4180
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 3978
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    29.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 3529
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1832
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.