Virradóra - 03

Süzlärneñ gomumi sanı 4118
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Az erdő közepén lakott a vadászunk, húsz verstnyi távolban minden
helységtől, ahhoz vittem el a csecsemőt.
Annak a felesége épen szoptatott.
– Nézd, Zdenko, mondám neki, szerencsétlenség ért, gyermekem van, a kit
titokban kell tartanom, mert ha az apám meg tud valamit, agyonlő.
Elvállalhatod-e, hogy magadnál tartod?»
Ha azt mondtam volna neki, hogy adok sok pénzt, ha fenyegettem volna,
hogy ha elárul, főbelövöm, bizonyosan elárult volna; de mert szépen
kértem, megszánt s felfogadta a gyermeket és nem szólt felőle semmit az
apámnak; azt mondta: a felesége ikreket szült s bolondul járt vele; az
egyiknek fekete szeme volt, a másiknak kék.
Én pedig visszatértem az apámhoz.
– Megtetted, a mit parancsoltam? kérdezé ő. Megmernél rá esküdni a
feszületre? kérdezé, szigorú tekintettel nézve szemembe.
Én ezt felelém:
– Megesküszöm a feszületre, hogy azt, a mit te akartál, hogy tegyek ama
gyermekkel, – megtettem.
Erre ő azt mondá tompa, reszkető hangon:
– Úgy én is megesküdhetem annak, ki a gyermeket kezembe adta, hogy
megtettem azt, a mit akart, hogy tegyek.
– És így sorba esküdött egyikünk a másikunknak. Isten láthatja csak,
hogy igazán esküdtünk-e, vagy hamisan? mert ő látott a szivekbe.
– Az idő haladt, a kis leány történetét elfeledték. Én pedig mindennap
kijártam hozzá a vadászlakba, térdemen ringattam; mikor nőtt, olvasni,
irni tanítottam. Nagyon szerettem.
– A hosszú idő alatt, míg a lányka felnőtt, a balalajkaverő énekesből
belső kamarás, gróf, utóbb herczeg, végre a czárnő főlovászmestere lett:
a minisztereknél is hatalmasabb úr. Azt állíták, hogy titokban megesküdt
férje volt a czárnőnek.
– Ez időközben a czárnőnek ismét két fia született. Ezeket már nem
küldték születésük éjszakáján veszteni, hanem megkeresztelte őket fényes
nappal az archangeli püspök; maga a herczeg volt a keresztapa, s azután
egy udvari kamarás felügyelete alatt neveltettek, Tarrakanoff herczegi
név alatt. Szép két gyönyörű fiucska volt. Kár, hogy soha sem láttad
őket.
– Ekkor aztán néha fájni kezdett a czárnőnek a lelke az első eldobott
gyermek miatt. S egyszer annyira bántotta a szíve, hogy egy millió
rubelt igért annak a bábaasszonynak, a kire az elsőszülött megölését
bizta, ha azzal a hirrel jön vissza, hogy parancsa nem hajtatott végre,
a gyermek valahol él.
… Anna nyugtalan figyelemmel kezde hallgatni.
– A bábaasszony az igért egy millióból ötszázezer rubelt kinált a
komornyiknak, kire a gyermek megölését bízta, ha azt újra előhozza élve.
A komornyik még mindig igen jó alkut vélt kötni, ha a kilátásba
helyezett fél millió rubelből kétszázezeret apámnak igér a visszahozandó
gyermekért.
– Apám aztán egy napon azzal ront be hozzám, hogy elkezd szidni,
gazemberezni, a miért annyit vesztettem ismét a kártyán; nyakára járnak
a hitelezőim; igérte, hogy megbotoz, összetör, elküld az ólombányákba;
végül aztán kiengesztelte magát, s azt mondta, hogy most az egyszer még
jól járhatok, ha előhozom azt a kis gyermeket, a kit rám bízott, hogy
öljem meg; de épen azért bízta rám, mert tudta, hogy én, fiatal,
érzékeny szívű ifjoncz, azt nem fogom tenni; tehát százezer rubelt ad,
ha most előállítom.
– Bizony én akkor nagy pénzzavarban voltam; magamnak semmi jövedelmem,
sok adósságom; hanem azért vállat vontam, s azt feleltem az apámnak,
hogy én megöltem a leányt, a hogy parancsolá.
… A szép Anna nagyot sóhajta e szóra. Radziwill pedig elérté a sóhajt.
– Apám dühös lett e szóra; kutyának, farkasnak, veszett hyénának
nevezett; kiütötte a felső szemfogamat; emlékül most is hiányzik az; s
azzal lehúzta rólam az aranyhimzetes kabátomat, egy ingben kergetett el
kastélyából. És én még sem adtam oda a rám bízott leányt; – mert nagyon
megszerettem azt.
… A szép Anna kelletlenül fordította félre fejét.
– Sajnálod ugy-e, hogy miért tettem így? Miért nem adtalak elő, midőn
anyád, a czárnő kitárta karjait eléd? Talán most ott ülnél az
oranienbaumi kastélyban, a kék rendszalaggal válladon, s gyémántos
diadémmal homlokodon. Ott ülnél a hódolók serge közepett, herczegekre,
országnagyokra lemosolyogva. Ha én olyan nagyon nem szerettelek volna!
– Majd én megmondom, kedves Anna, hol ülnél te mostan.
– Anyád, a czárnő meghalt, s következett utána a trónra egy hidegvérű
porosz herczegnő, ki legelébb is férjét, a czárt taszítá le a trónról, s
a börtönben megmérgezteté; azután a lehető trónkövetelők ellen kezdte
meg a hajhát. A szegény Iván herczeget a schlüsselburgi várban megölték,
s két testvéredet, a Tarrakanoff fiucskákat odazárták a helyébe. Ekkor
megtudta a czárné, hogy még egy harmadik szülötte is volt Erzsébet
czárnőnek, s a világ azt beszéli, hogy az a leány még most is él, s
egykor pörössé teheti az ő utódaira nézve a trónt.
– Katalin czárnő elkezde az elsőszülött leány után fürkésztetni. Az
pedig jó helyen volt, az én védelmem alatt.
– A bábaasszonyt vallatóra fogták. Kétszáz kancsukát kiállt, akkor
kivallotta, hogy a komornyikra bízta a gyermeket; a komornyik kiállt
háromszázat, akkor rávallott az apámra; az apám kiállt ötszázat, akkor
kiadott engem. Én kiálltam ezeret – és nem árultalak el.
… A szép Anna szemeiben meggyült a köny. Ezer kancsukaütés e nemes
alakon! Ezer gyalázó ütés ő miatta! – – Csak olyan rút ne volna az
arcza!
– Elmult. Kihevertem. Semmi baj. Apám belehalt az ötszáz kancsukába;
gerinczét sérté meg a hóhér s elsorvadt bele. Nekem nagy összeg
készpénzt hagyott, s én azt kiküldve külföldre, a növendék leánykával
együtt elhagytam Oroszországot.
– És már most tudod, szép Annám, hol volnál, ha én mint gyermeket úgy
nem szerettelek volna? ott ülnél öcséiddel együtt, igenis ott ülnél a
schlüsselburgi bástyafal alatt; az eleven halottak sírboltjában, hol nem
számlálják a napokat, mert a nap nem jön fel az oda elzártra soha; mint
nem jött fel szegény Iván herczegre élte négy éves korától húsz éves
koráig, a midőn megölték. Ott ülnél most patkányok és hideg hüllők
társaságában, a kik még rútabbak – talán – mint én vagyok.
– Én Rómába menekültem veled. Ez az egyetlen város a kerek földön,
melynek falain belől a czárnő hatalmas keze el nem ér. Bárhol volnál
másutt a földön, vagy a tengeren: az orosz hatalom befonna hálójával,
beléd akasztaná körmét, kirántana menhelyedből. A világ minden
uralkodója vagy fél tőle, vagy barátságát keresi s egy halavány arcz
miatt ki akarná azt magára haragítani? De ez örök város senkitől sem
fél. Kívül áll ez a világon, túl a földi hatalmasok haragján. Itt védve,
biztosítva vagy. Megtalálhatnak, de el nem vihetnek; ha csak magad nem
válsz saját magadnak árulójává.
– Titkodat, melyet eddig tartogattam, fel kelle előtted fedeznem, mert
az út, a melyre indulok, nem tudom, hoz-e vissza valaha engem?
… Itt elhallgatott Radziwill, mintha időt akarna engedni a lánynak, hogy
mondjon valamit s Annának a szívében is volt egy ideig az a gondolat:
«ne menj hát azon útra; maradjunk itt együtt örökké; s ha te úgy
szerettél engem eddig, úgy foglak téged én szeretni eztán!» Hanem hogy
az arczára pillantott, elhallgatott vele. – Miért, hogy olyan rút az
arcza!
Pedig bizony jobb lett volna mind Radziwillra, mind Annára nézve, ha ezt
a gondolatot akkor el nem hallgatja.
Radziwill kezébe fogta Anna kezét, bucsúszorításul és gyöngéd szóval
inté, – mint atya leányát.
– Kedves Anna! te magad is szép vagy; de azért kérve kérlek, ne szeresd
a szépet! Oh, én tudom, mennyi virtus szép férfinak lenni. Láttam szép
arczokat, szép férfi alakokat, kiket a női kegy buta parasztokból
államvezérekké, rablókból herczegekké, ördögökből angyalokká varázsola,
semmi egyébért: egy szép sima arczért. Gyűlölöm őket! Nem azért, mert én
magam olyan rút vagyok. Áldom Istenemet, hogy képét belül engedi
viselnem. Egyedül te miattad gyülölöm őket. Előre látom, mint fognak
téged körülrajongni, ha én távol leszek, mint hizelgik be magukat
szívedbe. Oh, Anna, ne válaszsz a szép férfiak közül, mert azok között
lesz az áruló, ki téged megront. De borzadj, ha egy szőke fejet látsz,
és szót ne válts vele; mert rád nézve az az ördög alakja. Míg távol
leszek, egy jó barátném, Tortona herczegnő gondviselésére bizlak. Ő egy
eszes öreg asszonyság, kinél igen kellemes környezeted lesz. Mulass és
élvezd a világot. De mindenkor jusson eszedbe, hogy ki vagy? Előtted
álljon, hogy egy fejed felett lebegő korona kisér minden lépteden s
homlokodat emelten hordozni kényszeríti. Titkod zárkozottá tegyen. Légy
büszke, de senkinek el ne áruld büszkeségedet. Születésed titkát fel ne
fedezd, se barátnak, se barátnénak, se ellenségnek; se kevélységből, se
szerelemből. Szívedet be nem zárhatom; de még egyszer óvlak, hogy kerüld
azt, a ki szép, s ha nőül akarsz menni, legalább engedd azt nekem, hogy
én legyek násznagyod, s várd meg, míg visszajövök. Meglehet, hogy
diadalt hozok számodra, mert anyád trónja alatt forrong a nép.
Anna bizonynyal megsiratta Radziwillt, mikor az eltávozott Rómából; oh,
hiszen olyan szeretetreméltó ember volt, mikor arczára nem kellett
nézni; hanem azután könnyen el is felejtette. Új pártfogónője, a
herczegnő házánál zajos élet volt: a zárdai szigorban nevelt leány az
élvek mámorában egy új életbe álmodta át magát, s ki volna felelős az
álmaiért? Egy fiatal leány ifjúkori álmaiért?
Ne mondd egy fiatal leánynak azt soha, hogy veszély vár rá, mert bele
fog esni; – ne mondd neki, hogy mely tájakat kerüljön, mert azokat fogja
felkeresni; ne mondd neki, hogy ne szeresse a szépet, mert azt fogja
szeretni; ne mutass rá az árulóra, hogy ezt utálja, ezt gyűlölje, mert
azt fogja megszeretni, s azzal kárhozik el.
A herczegnő palotája gyülhelye volt a világváros czelebritásainak;
küludvarok követei, magas utazók, apró fejedelmek fordultak meg fényes
estélyein.
Hogyne hallotta volna meg Anna, ha mindenki azt beszélte, hogy ő ad
mégis legnagyobb fényt a Tortona palotának.
Meghallotta, meg is hallgatta: szívesen hallgatta.
Kereste a szép arczokat, s válogatott közöttük. Szép férfiarcz van
Olaszországban elég; hollóhajú ifjak, granáttüzű szemekkel. Az ifju
leánynak azok tetszettek mind. Oh, a bohókás Radziwill hogy adhatott oly
tanácsot, hogy «kerüld a szépet!» Hisz «galambnak galamb a párja».
Még egy kiváncsisága volt betöltetlen Annának, mit Radziwill jó tanácsa
felébreszte nyugtalan szívében: «Kerüld a szőkét!» mert az a te ördögöd
alakja.
Az nagyon szép lehet! Egy ördög, hosszú fénylő selyemhajjal, göndör
aranyszakállal, simuló bajuszszal piros ajka fölött; epedő nagy kék
szemekkel, csábító sugár szemöldökkel! Az ilyen ördögöt szép volna
látni.
Hiszen csak látni! Egyébre nem. De hisz azt kivánni sem lehet egy ifjú
leánytól, hogy mikor meg van neki mondva, hogy vannak ördögök selyem
szőke hajjal, kék szemekkel, egy ilyen ritkaságot látni ne kivánjon.
Hiszen vetődtek oda szőke arczok is: egy-egy angol követségi ifjú lord,
egy-egy németországi átutazó herczeg, egy-egy svéd tengerész; hanem
azokban Anna nem látott semmi ördögöt. Igen közönséges, mindennapi
emberek voltak.
Végre megjött az, a kit keresett. Egy estélyen a bajor követ mutatott be
egy szép szőke ifjut, a királyi testőrség kapitányi ruhájában, mint gróf
Hagenblitz Adolfot, a ki finom, elegans magaviseletével magára vonta a
közfigyelmet, mind a nők, mind a férfiak részéről.
S ha már a nők és férfiak észrevették, hogyne vesztek volna rajta Anna
szemei?
Ez az ő kereste szőke ördög volt; fényes hosszú selyemhajjal, göndör
aranyszakállal, simuló bajuszszal piros ajka fölött, epedő nagy kék
szemekkel, csábító sugár szemöldökkel! Ah, igen szép az ördög, ha ilyen.
Az ifjú testőrkapitány sok ideig nem látszott észrevenni Annát: – talán
csak úgy tett, mintha nem venné észre. Eleinte más szépségeknek
udvarolt, egy angol ladybe látszott szerelmesnek lenni, annak a kedvéért
mutattatá is be magát, ezt sugdosták felőle; s csak később, midőn egy
menuett alkalmával kezét kellett nyujtania Annának, látszottak a szép
ifjú leányon megakadni a szemei.
Az első szembeszédet később bizalmas szóváltás követte; azután mindig
sürübben járt a palotába az ifjú kapitány és azután mindig csak Annához
iparkodott közel lenni, csak vele sugdosott, és az mind szép, kedves
dolog lehetett, a miket sugdosott neki. Oh, milyen kedves az ördög,
mikor szőke!
Utoljára is azt vette észre Anna, hogy ő halálosan szerelmes ebbe az
ifjuba.
És az is ő bele.
Ha nem mondták is még egymásnak, titkos sóhajtások, epedő pillantások
régen elárulták.
És Anna gondolt néha arra, a mit Radziwill mondott neki: «fejed felett
lebegő korona kisér minden lépteden, az kényszerítsen homlokodat emelten
hordani»; de olyankor azt sugta magának szivében: ez ifju csak alacsony
gárdakapitány; de ha én czárnő volnék, ez ifju czár lenne kezem által.
És arról álmodott, hogy ez ifju a czári trónon fog egykor ülni, s az ő
keze viszi fel oda.
Milyen gondolatokat tud költeni az ördög, hogyha – szőke!
Azt mondják, hogy két szerető szív hamar megérti egymást. Annyi
bizonyos, hogy az egyik fél hamar azt hiszi magáról, hogy szeret.
Anna titkolózott védnője előtt, s elég ügyességgel birt akkor, midőn az
gyanút támaszthatott volna ellene, egy rá nézve egészen közönyös
imádójával foglalni el magát.
Alattomban pedig minden alkalmat felhasznált, hogy a szőkével
megértethesse magát.
A szőke értett is már mindent.
Tudta, hogy a leány szerelmét birja egészen s eljöttnek látta az időt,
melyben a szerelmes játszhatja azt a szerepet, a mely a szerelmes nőt
még szenvedélyesebbé teszi: a búsongó hallgatagot.
Oh, azok a nők! Oh, azok a leányok! Hogy meg vannak bolondulva egy
elkomorult arczú kedves miatt! A helyett, hogy ütnék arczul
legyezőjükkel az olyan haszontalan ficzkót, a kit tud érdekelni valami a
világon, a midőn birja már az egész világot egy odaadó szívben, s
kergetnék pokolba azt, a ki a mennyországban nem tud jókedvű lenni: még
ők járnak utána, még ők tudakolják, mi bánata lehet? Miért e felhő
homlokán? S óhajtanak megküzdeni a lidérczczel, mely a szerelmest
büvlánczával megfogta.
Anna észrevevé, hogy a szőke szomorkodik.
Ez különben is érdekessé teszi a szőke arczokat.
Természetesen első gondja volt megtudni, hogy miért szomorú a szőke?
Az pedig elkezdett neki egy hosszú históriát beszélni az égről, meg
külömböző utakról, melyek az égbe vezetnek, s szerencsétlen halandókról,
a kik ilyen különböző utakon járva, bármennyire nyujtsák is kezeiket
egymás után, elvégre is csak az égben találkozhatnak.
Anna már azon kezdett aggódni, hogy a szőke vagy rhodusi vitéznek
csapott fel, vagy kalugyer lett; míg az utoljára kideríté aggodalma
titkát, hogy a valláskülönbség mily nagy akadály két egymást szerető
szív útjában.
A bajor gárdatiszt természetesen nem volt egy hiten az orosz
herczegasszonynyal.
– Oh, ez semmi! szólt könnyedén nevetve a herczegasszony. Ha te a pápa
híve vagy: én is az lehetek könnyen. A pápa igen jó ember, áttérek hozzá
s imádkozom ezentul úgy, a hogy te.
Nem is nevezte ezt áldozatnak. Hiszen, ha már Radziwillt kidobta a
hajóból, miért ne hajíthatta volna utána még szent Cyrillt és Methodot
is?
– Hajh! kedvesem, sóhajta a szőke; az a baj, hogy nem is a pápa hive
vagyok, hanem Lutheré, a hitújítóé.
Anna kétszer is vállat vont.
– Hát leszek akkor én is lutheránus.
A szőke lábaihoz omolt az önfeláldozó kedvesnek s csókjaival halmozá el
kezeit; esküdve, hogy az angyaloknak nincs is szükségük valami speciális
vallásra, mert hisz ők maguk emelik föl az idvezülteket; már pedig Anna
valódi angyal.
Ez időtől fogva aztán egy új czelebritással szaporodott meg a herczegnő
látogatási terme.
E nevezetesség Doktor Björnsfield, hirhedett tudós volt, távol
Svédországból, nagy bölcsész és csillagász, ki nem is egyébért jött
Rómába, mint azt a teljes napsötétülést tanulmányozni, mely Európának
egyedül a déli részeiben lesz tökéletesen látható. Akkor egyszerre divat
lett a római hölgyeknél a csillagászattal foglalkozni; Björnsfield igen
díszes, elegans tünemény volt egy doktorban; szépen beszélt olaszul,
francziául; nagy, díszes magatartású, sima, egészséges arczú negyvenes
férfi lehetett; a legszeretetreméltóbb kor. Róma grófi és herczegi
hölgyei fél éjeken át elhallgatták magyarázatait a szabad ég alatt a
csillagképletekről.
Időközben pedig, a míg a többi szépeket az ég fényes betüinek ismeretére
oktatá a doktor, Annát megtanította – a sorok között olvasni. Őt Luther
vallására oktatá titokban.
Előtte fölfedezte, hogy a csillagászat csak mellékfoglalkozása, igazában
pedig stockholmi hittudor, ki barátjának, a kapitánynak különös
meghivására jött ide, a reformácziónak egy lelket Róma kellő közepében
megnyerni.
És Anna igen jó tanítvány volt, hamar felfogta az új tanok tételeit, s
igen kellemetesnek találta, hogy azok szerint a házasságkötés sokkal
kevesebb czeremoniával jár; nem kell hozzá annyi sokféle engedély,
ünnepélyes szertartás és nyilvánosság. Egy lelkész és két tanú egy hajó
födélzetén; aztán még két szív, a ki egymást szereti, és ez elég.
Anna egész odaadással veté magát kedvese hitébe. Hisz ha a férfi
szavában oly vakon tudott hinni, hogy ne hitt volna abban, a kiben a
férfi hisz?
Anna egészen boldog volt. Már előre kitervezték az éjt, melyen ő és
kedvese váltott lovakon Civittavecchiáig fognak szökni; ott készen vár
rájuk a hajó, mely őket tova szállítja; a lelkész már elment előre a
hajóra: az ott fogja őket egybeesketni. A hajóskapitány és a kormányos
lesznek a tanuk.
Odaadta a leány már mindenét, a mi egy hajadon szívének titka, az
imádott férfinak; csak egy volt még előtte rejtve: születésének
rejtélye.
A jó Radziwill ezt köté leginkább lelkére, hogy jól megőrizze; mert ha
el találja bocsátani, elveszti vele magát, és elveszti jóltevő barátját,
ki e perczben épen az oroszlány kézcsókolására járul, a ki rá
gyanakszik, s ha gyanuja igaz, széttépi.
Anna ezideig győzött a gyermeki hiúságon; megállhatta, hogy ifjú
kapitányának el ne dicsekedjék vele: «ez a fő, mely válladon nyugszik
most, egy koronát viselhet egykor!»
Anna tudott sokáig hallgatni a feje fölött lebegő koronáról.
Valahányszor erre gondolt, olyankor eszébe jutott Radziwill, s azt
hitte, hogy annyival mégis tartozik annak, ki érte ezer kancsukát
elszenvedett, hogy el ne árulja soha.
Erősen föltevé magában, hogy e rejtélyt a sírba fogja vinni magával.
Lesz egyszerű boldog nő, és elfeledi, hogy valaha czárnő leányának
álmodta magát.
De hát, mi a leányok ereje?
Egy este a szőke a kétségbeesést tükröző arczczal jelent meg a Tortona
kastélyban. Irigyei ugyan azt mondták, hogy vonásai oly dultak, mint a
ki két nap két éjjel korhely mulatságokban dorbézolt; de a világ szeme
rossz; egyedül a szerető leány szeme lát: ő találja ki az igazi okot.
Adolfot valami nagy csapás érhette. Azt is kitalálta, hogy e csapás
szerelmüket érő csapás volt.
– Mi történt veled? kérdezé, félrevonulva a társaság zajától, Hagenblitz
kapitányt.
– Földre vagyok sújtva, monda a szerető. Most kaptam atyámtól levelet,
válaszul azon levelemre, melyben áldását kérem házasságunkra.
– Megtagadja? kérdé Anna megütközve.
A szőke nem felelt; csak lesütötte szemeit.
Anna aztán kevélyen hátat fordított neki s ment vissza a társaságba
tánczolni.
Bár maradt volna meg a sértett büszkeség érzeténél; de ha mutatta is,
hogy közönyösen mulat, szemei észrevették, hogy egy szomorú csillagfény
mindenüvé kiséri: dult arczú kedvesének tekintete.
Annyit mégis kötelességének tartott saját maga iránt, hogy megkérdezze a
szomorkodó szeretőtől, vajjon mi kifogása lehet egy Tarrakanoff
herczegnő ellen egy gárdakapitány apjának? s egy újabb találkozónál
előhozta ezt neki.
Ekkor a szőke ifjú könyező szemekkel ragadá meg kezét.
– Oh, Anna! Bocsáss meg, hogy ily sokáig tudtam előtted rejtegetni
titkomat; én nem vagyok puszta gárdakapitány; a Hagenblitz név csak
egyik őskastélyunkról átvett álnevem; én fia vagyok egy németországi
uralkodó herczegnek, a ki saját rezidentiájában lakik, s lovasságot is
tart; nevem Kreuz-Hoch-Löwenstein Adolf; uralkodó fejedelmi prinz! És
atyám nem akarja engedni, hogy rangomon alul álló nőt adjak leendő
országanyául a Löwenstein fejedelemségi jobbágyaknak.
Oh, ha egy perczre is jutott volna eszébe Annának Radziwill intése: «el
ne áruld születésed titkát se barátnak, se szeretőnek!»
Azt kellett volna mondania e nyilatkozatra: «jól van hát: édes
háromnegyedrész fejedelem uram, keress magadnak egy negyedik negyedrész
herczegasszonyt, hogy egész ember lehessen belőled. Jó tánczos voltál.
Adieu. Én egész férfit keresek, s maradok magamnak.»
A helyett még azt is meghallgatta, hogy Adolf nem akar élni tovább. Az
atyai hatalomszó meggátolhatja őt abban, hogy boldog legyen, de hogy egy
golyót keresztül repítsen a szívén, abban nem akadályozhatja meg. Ő
számot vetett az élettel, s minthogy Annával boldogul élnie nem szabad:
tehát inkább meg akar halni.
Anna elhitte neki, hogy meg akar halni.
Akkor csak arra kérte, hogy legyen szives még egy napig élni az ő
kedveért, s holnap korán reggel a kerti pavillonban megjelenni, a hol
valamit fog vele közleni, a minek a legújabb felfedezésre nagy befolyása
lehet.
Anna nagyon szerelmes volt abba az emberbe.
Másnap reggel, korábban a határidőnél, megjelent Anna a kerti
pavillonban. Nagy önfeledtség volt tőle, de azt hivé, hogy feje fölött
egy korona lebeg, az minden eleséstől megvédi.
Mikor az ifju szerető megjelent a pavillon-ajtóban, akkor parancsoló
hangon mondá a feléje sietőnek:
– Maradjon ön tíz lépésnyi távolban! Én is fejedelemnő vagyok!
A szőke, meglepetést mutatva, állt meg azonnal.
Azzal Anna kivonva kebléből azon iratokat, miket Radziwilltól kapott,
mint születése titkának bizonyítványait, azokat letevé egy asztalra, s
azután inte az ifjunak, hogy menjen oda és olvassa el azokat.
Az ifju olvasott és azután meghajtá térdét Anna előtt.
– Bocsánat, fenséges úrnőm!
Anna kezét nyujtá neki, hogy bocsánatáról biztosítsa
– Lehet-e az ön családjának kifogása ellenem? kérdezé büszkén a leány.
– A Kreuz-Hoch-Löwensteini dynastia büszkének érzendi magát, ha első
harczosa lehetend egykor az orosz fejedelmi trón jogos sarjadékának,
felelt rá a szőke még büszkébb elszántsággal.
Anna azt hivé, hogy tehát mégis meglelte az igazit!
Férfit, a ki szeretetreméltó, és fejedelmet, a kinek trónja első lépcső
leend anyja magas uralkodói székéhez fölemelkedésre.
– Vegye ön ezen iratokat és vigye el fenséges atyjához.
– Fölösleges volna, miután fenséges atyám szívem választottja ellen nem
tett egyéb kifogást, mint azt, hogy nem fejedelemnő. Ez akadály
eltünvén, birom föltételes áldását, s nem szükséges egyéb, mint
megbizott alter egoját fenséges atyámnak, a derék Björnsfieldet beavatni
magas titkunkba, melyhez ha ő megnyugvással járul, egybekelésünk között
semmi akadály nem leend.
Annának eszébe jutott, hogy Radziwill mire kérte: ha férjhez mégy, várj
meg engem, hadd legyek legalább násznagyod; – a szőke előtte járt a
leány eszének.
– Egybekelésünkkel pedig sietnünk kell, és azt legnagyobb titokban kell
végrehajtanunk, mert jól tudod, hogy Rómában protestáns esketés nem
mehet végbe nyilvánosan.
Anna természetesnek találta ezt.
– Tehát még ma este. A mára hirdetett szinjáték alatt, midőn mindenki a
röppentyűk bámulatával lesz elfoglalva, jöjjünk e pavillonban össze.
Björnsfield fog itt várni reánk, két tanuval, kik igen tiszteletreméltó
férfiak, mint atyám hajóhadához tartozó tisztek. Az esketési szertartás
öt percz alatt be van végezve; akkor fedett hintón, mely a sikátorban
vár reánk, észrevétlen eltávozunk, rendelés lesz téve váltott előfogatok
iránt egész Civitavecchiáig, ott horgonyoz atyám negyven ágyus hajója, a
«Drache», s ha annak a fedélzetén leszünk, senki sem szakíthat le
keblemről többé.
Anna helyeslé az indítványt, s még meg is csókolta érte vőlegényét.
Minden úgy történt, a hogy kivánták. Ég és föld kedvezett e
cselszövénynek. Az esteli kerti ünnepélyen derült ég fogadta a tűzijáték
emelkedő csillagait, ide lent pedig száraz avar fogadta a leszálló
csillagokat; a cziprusberek valahol kigyuladt, az égésből nagy zavar
támadt, a növendékek sikoltozva futottak szerteszét, a férfiak nagy
igyekezettel láttak az oltáshoz, kiki elfeledte a másra való gondját, s
a közzavar órájában senki sem ügyelhetett rá, hogy az égő cziprusberek
világítása mellett a kertilakban mi megy végbe?
Ott négy férfi és egy hajadon találkoznak össze.
A férfiak közül kettő a násztanu, egy a vőlegény, egy a pap, a leány a
menyasszony.
A protestáns szertartás rövid és körülménytelen. Az áldás kimondása után
a tanuk aláirják a házassági okleveleket, egy a vőlegénynek jut, egy a
menyasszonynál marad.
Azzal a két tanu Björnsfielddel előre siet, hogy a megrendelt
előfogatokat eleve kiállítsa a futók számára; míg Anna vőlegényével
együtt a kert utain keresztül a park ajtaját siet elérni, hol a rejtett
kocsi vár reájuk.
Odáig eljutnak észrevétlenül, Anna kedvesétől emelve a hintóba
felszökik, utána boldog vőlegénye, a hintó ajtaja becsapódik és már most
előre!
Anna vőlegénye mellett ült már, s valami új érzelem fogta el szívét.
De ez nem az öröm, nem a kéj érzése volt, hanem valami titkos félelemé.
Ott ült már a szép szőke ifju mellett, ki álmainak eszményképe volt,
vállait annak karja tartá átölelve, és mégis úgy borzadozott e perczben,
mintha egymáson verő szíveik közé Radziwill rút, jóságteljes arcza
emelkednék ijesztően s számon kérné: «miért árultad el magad, miért
árultál el engem?»
A hintó sebesen gördült tova; még lámpái sem voltak meggyujtva, hogy az
üldözők észre ne vegyék.
– Ha utolérnének? rebegé Anna, reszkető szóval.
A csók elfojtotta félelme hangját.
A legelső állomásnál, hol lovakat váltott, a kocsis figyelmeztette az
uraságot, hogy a távolban fényes pontok látszanak sebesen közeledni.
Azok az üldözők.
A Tortona-kastélyban észrevették már Anna eltünését s nyomában voltak.
– Siessünk.
A fénylő pontok az éjben hol közelebb jöttek, hol távolabb maradoztak.
Anna reszketett: ha utólérnék!
A legutolsó állomáson, mely Róma és Civitavecchia közt volt, a szőke
alkuba ereszkedett a postamesterrel valamennyi fogata iránt, hogy azt
mind magával viszi, az utánuk jövőknek ne maradjon váltani való friss
fogat. A postamester vonakodott, mentegetőzött. Utoljára Anna gyémántos
gyöngylánczát veté neki oda díjul, s ez használt. Minden előfogat a
menekülőkkel ment, az üldözők nem válthattak paripát.
Anna csakugyan megmenekült – attól, hogy jó barátai utólérjék.
Midőn Civitavecchiához elértek, már akkor hajnalodni kezdett; s a hogy a
csillagok egyenkint kialudtak a felpirosló hajnal előtt, úgy aludt ki a
félelem is Anna szívében a szerelem előtt.
A kikötőben várt rájuk a sajka, mely a tengermagason horgonyozó hajóra
volt szállítandó a boldog új házasokat.
Anna könnyebbült szívvel foglalta el helyét a csónakban, s midőn a
parttól eltaszíták azt, még annyit sem mondott, hogy «addio».
Pedig a szép olasz partok, bókoló narancsfáikkal mintha mindazt
integetnék utána: «addio, addio! Mi téged úgy szerettünk itt, soha sem
hullott sárga levelünk a fejedre; addio, addio! Itt védve, oltalmazva
voltál; narancsfa, olajfa árnyéka szent, nem bánthatott benne senki,
addio!»
Anna nem viszonozta a bucsúzó zöld partok szavát, elfordult a csónak
másik oldalára, hogy a hajót lássa, mely kedvese országának színeit
viseli.
Ott lebegett a sík víztükör felett büszkén a pompás két sor ágyus
fregatta. A legdrágább gyöngysor, a mivel a legnagyobb urak
büszkélkednek.
Annának nagyszerű fogalmai támadtak azon német fejedelemség hatalma
felől, mely ily pompás ékszereket viseltet a tengerrel.
«Tehát mégis fejedelemnő lettem!» gondolá magában büszkén.
Az evezőcsapások mind közelebb vitték a szép hadihajóhoz, már kiveheté,
hogy a hajószemélyzet mind föl van állítva tiszteletére a
hajó-mellvédeken, a tengerészek a vitorlapóznákon, egész fel az
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Virradóra - 04
  • Büleklär
  • Virradóra - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4068
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1956
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4153
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1933
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4096
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4168
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1941
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1882
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4193
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4018
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4024
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4124
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1883
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4025
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4038
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1951
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4234
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1889
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4188
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1931
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4280
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4233
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4180
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 3978
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    29.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 3529
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1832
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.