Virradóra - 01

Süzlärneñ gomumi sanı 4068
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.

JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XLIX. KÖTET
VIRRADÓRA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1896
VIRRADÓRA
IRTA
JÓKAI MÓR
PFEIFER FERDINÁND TULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1896


CHINCHILLA HERCZEG.
(Beszély.)
A Manzanares partjain már virágoznak a mandulafák s a Guadarama
hegyhátokon még fehérlik a hó.
A síkon a tavasz, a mosolygó menyasszony, piros virággal a fején,
sárgazöld pázsit ruhában, nefelejts kék tavak nevető szemeivel; a tetőn
az agg féltékeny vőlegény zuzmarás szakállával, ködös rosszkedvével, jég
alatt bujdokló patakereivel, a kinek nagy biztatás kell, hogy rágondolja
magát s letegye hósüvegét s felöltözködjék gesztenyefáinak egyszinű,
komor sötétzöldjébe.
Don Calatayud mégis inkább lakik ott a Guadarama hegy havas gerinczén,
mint idelenn a Manzanares parti kastélyában, melyet mór építészek
emeltek, mór pénzzel fizettek.
Már két éve, hogy telet-nyarat ott tölt a rideg lovagvárban, pedig szép
fiatal felesége van.
Egyik azt mondja «pedig», másik azt mondja «azért, mert…»
Don Alfonzo de Calatayud a meghalt király főlovászmestere volt, s annak
kalandos életében sokféle szerepet játszott; hol cselszövőt, hol
szerelmest, néha hőst is. Győzte karddal, észszel, szenvedélylyel.
Mikor aztán a mostani király, Transtamare Henrik, elődét, a pápától
kiátkozott, s a mór fejedelemtől pártolt Kegyetlen Pétert legyőzte, ő is
egyike volt azon álczásoknak, kik a királylyal együtt Afrikába akartak
menekülni s útközben elfogatva, a győztes sátorába vitettek.
Ott volt és látta, midőn Péter király győztes ellenfelének szeme közé
vágta szarvasbőr keztyűjét, s azután kardot rántva, megrohanta őt
egyedül hadvezérei közepett. Igaz, hogy Transtamare Henrik toledói vasa
Péter király háta közepén jött ki, s Don Calatayud sárga sarui a
Bourgognei Raymond királyi család utolsó ivadékának vérét taposták fel;
de azért csak mégis látta ő Henrik királyt arczul üttetve, s egy arczul
ütött embert királyának nem vallhatott.
Ez volt az oka, – az ő állítása szerint, – a miért megesküdött apjának
hamvára, a szentekre és saját kardvasára, még pedig ipa és sógora előtt,
hogy a míg ez arczulvert király fog ülni Castilia szeplőtlen trónján,
addig az ő sarkantyus lépteinek visszhangját nem hallják meg Madrid
utczáin. Elment nejével, a szép Palombával együtt, vendégszeretetlen
várába, föl a hegyek közé, s ott lakott álló két esztendeig, nem
látogatva senkit s nem látogattatva senkitől.
A soknyelvű világ pedig más okait is keresi távollétének. Beszélnek régi
titkokról, Padilla Mária, a volt király kedvese idejéből: a
méregitalról, melylyel a törvényes királynét őseihez küldék, a
szaraczénokkal kötött nagy barátságról, Albohaczen aranyairól, még arról
is, hogy Don Alfonzo maga is mohamedánná lett, királyával, Péterrel
együtt, hogy a mór fejedelem segítségét megnyerje.
Sőt még azt is beszélik, hogy Don Alfonzónak alapos okai vannak azon
gyanuval űzni el álmai nyugalmát, hogy neje, a szép Palomba, aligha nem
gondol egyre azok közül, a kik Péter király pallosa elől Madridból
elmenekültek, s Henrik királylyal oda ismét visszatértek.
Pedig Don Calatayud csak hat évvel volt idősebb a neje apjánál s azt még
ez idő szerint is nagyon veszélyes udvarlónak tartották az asszonyok
körül. Bizonyság arra, hogy az életkortól nem függ a szeretetreméltóság.
Don Manuel de Ixoa, Palomba atyja, e leányán kivül még számos új névvel
szaporítá nemcsak a keresztyén világot, de mint a rossz világ mondja,
még a zsidót is, s különösen sokat tudott suttogni a hír arról a
leleményességéről, a mivel a megunt nőket egymás után hagyta menni – az
örökkévalóságba.
Utolsó előtti nejét – ez volt az ötödik, – épen a máglyára küldé. A nő
varázsló volt és eretnek. Kegyes férjnek ily bűnt nem szabad házánál
eltűrni. A gonosz világ nem átallta azt az indokot is rá keresni, hogy
az ifjú nő szemei nagyon sokszor találkoztak egy szép ifjú zsidó lovag
szemeivel, a kit Don Peixotonak híttak. Az igaz, hogy Don Yaime, e nő
fia, későbbi időkben nagyon felötlően emlékeztetett arczvonásaival Don
Peixotora, a mi, mint tudva van, onnan ered, ha a nők valakit nagyon
megcsodálnak.
Hatodik nejétől született Palomba. Ez a hatodik olyan szerencsés volt,
hogy leánya születésekor meghalt.
Donna Palombát gyermekkorától fogva kolostorban nevelték, s onnan csak
akkor hozták ki, midőn Don Alfonzóval oltárhoz kellett járulnia.
Ez akkor történt, midőn Transtamare Henrik a trónra lépett. Donna
Palomba a kolostorból egyenesen az alta viajai vár falai mögé vándorolt,
még pedig zárt és lefüggönyözött öszvérhintóban, hogy még a tájat sem
láthatta, melyen keresztülvitték.
Két esztendő telt le, hogy don Calatayud híven megülte fogadását alta
viajai várkastélyában, hogy onnan le nem jön addig és meg nem nézi a
hatvankét templomos Madridot, a míg Transtamare Henrik fog ülni Castilia
trónján.
Henrik király pedig nagyon jól ült azon a trónon, és senki sem
háborgatta őt rajta.
Egy este, Don Manuel de Ixoa hálószobájának a falán háromszor
megkopogtatták a táblát. Titkos folyosó rejtekajtaja volt ott, melyet
csak hárman ismertek, Don Manuel, a fia, Don Yaime, és a veje, Don
Alfonzo.
Don Manuel és Don Yaime együtt voltak a szobában. Ki lehet tehát a
titkos kopogtató?
Don Manuel maga sietett fölnyitni a rejtekajtót. A keményfa-táblázat egy
koczkája fölemelkedett s a ki belépett rajta, senki sem volt más, mint
maga Don Alfonzo.
A két férfi bámulva szegzé rá szemeit.
Don Manuel gúnyos dölyffel fogadta vejét:
– Transtamare Henrik még mindig király.
– Tudom, felelt az érkezett s széles kalapját még mélyebben húzta
szemébe, köpenyébe még jobban beburkolózott s leült a kandalló elé egy
karszékbe.
– Ön arra esküdött, Don Alfonzo, mondá neki Don Manuel, hogy nem fogja
addig lépteinek hangját hallani Madrid, a míg Henriket királynak híják
Castiliában.
– Ki hallotta, hogy esküdtem?
– Mi ketten.
– Önök nem mondják ezt tovább.
– A szentekre esküdött ön.
– Azok nem szólnak senkinek.
– És kardjára.
– Annak a markolata az én kezemben van.
– Apja hamvaira esküdött.
– Ki tudhat e felől bizonyost? Hátha nem is ismerem? Egyébiránt teszek
róla, hogy lépteim hangját ne hallják Madridban, zsellyeszékben fogom
magamat hordatni.
Don Manuel nevetett. Nem hizelgésből tette.
– De nem jöttem én ide enyelegni, kiálta fel daczosan Don Alfonzo, s
felugrott helyéből és lecsapta kalapját, szabadon hagyva arczára, nagy
kopasz homlokára sütni a kandalló világát. Mikor egy spanyol nemes az
arczába sütő világosság előtt megvallja: én megszegtem adott szavamat,
akkor nagy dolognak kellett vele történni. De megszegtem volna azt, ha
Salamon pecsétjével lett volna is lepecsételve s ha halva volnék is,
fölkelnék a kriptából, hogy bejőjjek Madridba. Hallgassatok rám, mi
történt velem, s aztán itéljetek: megtöri-e a történet az adott szavat?
Don Alfonzo aztán így kezdett mesélni:
– Jó két öles a fal, mely alta viajai váramat köríti, s kivül rajta még
két öl mély az árok, tele hegyes sánczkarókkal, sok szaraczént és
francziát látott az megszégyenülve visszavonulni.
– Nem hagyhatnád a kérkedést máskorra?
– Igaz. Tehát csak azt mondom, hogy váram fala elég magas, váram árka
elég széles. S én várfalam erkélyén, a hol reggelenkint a kastély őreit
szoktam kürttel költögetni, ezelőtt negyed nappal a párkányzaton, mely
alig tenyérnyi széles, egy tökéletes lópatkó nyomot találtam. A párkány
poros volt, a patkónyom egészen volt rajta. Hogy jöhetett oda ez a
lópatkó-nyom?
Erre a kérdésre bizony egyik úr sem tudott neki felelni.
Don Alfonzo folytatá:
– Tegnapelőtt, midőn ismét az erkélyre lépek, korán hajnalban, midőn még
mindenki alszik, egy teve-lábnyomot találok a párkányzaton. Azon éjjel
eső esett; a sáros lábnyom tökéletesen kivehető volt. Hogy jött oda ez a
teve-lábnyom?
Azzal sem szolgálhattak neki.
– Ma reggel pedig, kora szürkületkor, egész éjjel esvén a hegyek között
a hó, az erkély párkányán egy madár lábnyomot találtam.
– Már az könnyen odamehetett, szólt bele Don Yaime.
– De nem valami apró repülő madár lábának a nyoma volt az, hanem valami
óriási gázlóé; inkább hasonlatos a sárkány lábnyomaihoz, vagy a
milyennek a sátánt festik, hosszú körmökkel, széles talppal, emberi
arasznál kétszerte nagyobb csapákkal. Hát ez mi volt?
Don Alfonzo nem hagyta sokáig találgatni, hogy mi lehetett a rejtélyes
madár? az arab Roch? az ősrómai Stymphalida? a pogány griff? vagy az
orthodox sárkány? hanem folytatta a regét.
– A mint erkélyemről a váramhoz vezető útra letekinték, íme, folytatását
látom vala azon óriás madárnyomoknak az éjjel esett friss havon. Két-két
ölnyire egyik nyom a másiktól. Akkora lépések, a mekkorákat semmi
ismeretes állat tudtomra nem szokott lépni.
– A sátán volt! rebegé Don Yaime.
Don Alfonzo kardjára csapott.
– Egy Don Calatayud semmi élő teremtéstől meg nem retten! Láttam, hogy a
lépések jobbról jöttek s balfelé távoztak; nem szólék senkinek
csatlósaim közül: vevém kopjámat és kézíjamat s elindulék egyedül a
madárnyomok után. Nekem rendes négy lépést kelle tennem, míg egyik
nyomtul a másikig elértem. A nyomok levezettek az erdőbe, az erdőből az
irtványba, az irtványból a pagonyba, a pagonyból a vízmosásba, onnan
megint fel a hegytetőnek, a hegytetőn aztán egyszerre átváltoztak
lólábnyomokká, s mint ilyenek végkép elenyésztek előttem a harasztban.
– Ez valóban csodálatos történet! jegyzé meg Don Manuel, ujjait a
szenteltvíz-tartóba mártva s bűvrontó cseppeket fecskendve maga körül.
– Hallják önök tovább. Azon a helyen, a hol a madárnyomok átváltoztak
lónyomokká…
– Kétlábú volt? kérdé Don Yaime.
– Nem az, közönséges négylábú, vasalt patájú állat volt. Tehát azon a
helyen egy összehajtott pergament találtam, egy nyillal keresztülszúrva,
s e pergamentre kivül saját czímemet irva: Don Alfonzo de Calatayudnak.
Ime, a pergamen itt van erszényemben. Halljátok, mi van bele irva? «Don
Alfonzo de Calatayud! neked van egy szép leányod: Donna Palomba. Én
szerelmes vagyok szép leányodba, Don Alfonzo, s kérlek az atochai
szűzre, add nekem őt feleségül. Áldjon meg a nostra senora del Puerto.
Legalázatosabb szolgád: Chinchilla herczeg.»
E névnél elnevette magát Don Yaime. Don Manuel szigoruan tekinte rá s
leűzte arczáról a mosolygást.
– Ki az a Chinchilla herczeg? szólt, feltartva kezében a pergament, Don
Alfonzo. Én ismerem Castilia, Estremadura, Asturia, Valencia, Andalusia,
Navarra és Arragonia minden főnemeseit, mert egy sincs, a kivel baráti
poharat ne ürítettem, vagy ellenséges kardcsapásokat ne váltottam volna,
de Chinchilla herczegnek hirét sem hallottam soha. Nálam megvannak nagy
pergamen könyvben, a mit egy öszvér el nem bir a hátán, Spanyolországban
és Portugáliában, a Baleari és Canari szigeteken, Alhucemas, Melilla és
Zafarin szigetein lakó valaha élt és élő nemeseknek nevei festett
czímereikkel egyben; de ezt az ördöngős nevet nem találom közöttük. Ki
az a Chinchilla herczeg? A ki nekem, Calatayud grófnak azt meri írni,
hogy feleségemet leányomnak nézi, s tőlem: a férjtől, forma szerint
megkéri a kezét tulajdon hitvesemnek? Azért jöttem be Madridba, hogy ezt
az embert megöljem! És bejöttem volna, ha az égre volna is irva
astrologi jegyekben az a fogadásom, hogy nem jövök ide soha, s
valamennyi csillagásza Európának egyszerre olvashatná a megzavart
aspectusokból, hogy Don Calatayud, életében először, megszegte szavát!
– Tehát ön is Chinchilla herczeget keresi? szólt Don Manuel veje urához.
– Más is keresi talán?
– A hol csak Castiliában féltékeny férjek és szép asszonyok vannak. Szép
asszonyok keresik szemeikkel, haragos férjek kardjaik hegyével s míg
valószinű, hogy a szép asszonyok meg is találják, a bolond férjek
hasztalan szurkálnak utána az üres levegőbe.
– Ki ez a Chinchilla herczeg?
– Igen hatalmas ember, igen gazdag ember és igen szép ember.
– Ön ismeri őt?
– Mindenki ismeri Madridban.
– S nem tudja senki megölni?
– Nem, mert nem látta még senki.
– Nem látták s mégis ismerik?
– Mint az ördögöt; azt sem látta senki, a munkái után mégis ismeri.
Don Alfonzo most egészen eltévedt ebben a talányerdőben.
– Lássa Don Alfonzo, szólt bele most Don Yaime. Ez az ön története nekem
nagyon kedvező időben jön.
– Elment önnek az esze, Don Yaime?
– Sőt inkább! A madridi öreg lovagok most ezért az átkozott Chinchilla
herczegért valóságos párharczot viselnek a fiatal lovagokkal. Valamennyi
ifju, deli termetű lovag gyanujok tárgya lett s keresik rajtunk
tűzzel-vassal Chinchilla herczeget. Engem már három kegyetlen hidalgó
kerülget azzal a fenyegető szándokkal, hogy előteremtse belőlem
Chinchilla herczeget. Hiába esküszöm nekik a legszentebb szavakkal, nem
hisznek. Ha egy szalagot meglátnak a mellemen, egy keztyűt a kalapom
mellett: hat sértett férj ólálkodik utánam, előfognak, fakgatnak, kitől
kaptam? kivallatják velem, melyik donnánál jártam érte? s engem
minduntalan abba a kellemetlen helyzetbe hoznak, hogy vagy sorba kell
velük verekednem, vagy bizalmasan megsúgnom kinek-kinek szívhölgyem
nevét, a mi nagyon boszantó egy lovagra nézve.
Don Yaime kondorhajú, vastag szemöldökű ifju volt; akarta volna mutatni,
mennyire boszantja őt az, hogy a hirhedett szívrablónak őt gondolják, s
magában mennyire meg van elégedve azzal az öntudattal, hogy ez a gyanu,
az ő daliás alakját tekintve, születésére nézve ha nem törvényes is, de
természetes.
– De hát az én kérdésemre mért nem felel ön, Don Yaime? Én nem kérdeztem
öntől azt, hogy mit mondanak a hidalgók az ön kalapja mellé tűzött
keztyűkre, s a vállára kötött harisnya-szorítókra?
– Hát mit?
– Azt kérdeztem öntől: elment-e önnek az esze, Don Yaime, midőn azon
botrányt, mely rajtam történt, kedvező időben jöttnek nevezni
bátorkodik?
– Értem: rám nézve kedvező időben. Mert ha megtudják a dühödt férjek, a
kik most őrülten szaladgálnak Madrid utczáin, mint szoktak máskor
kánikula idején a veszett ebek, hogy Chinchilla herczeg saját testvérem
ellen is ily kárhozatos merényleteket kohol, akkor rögtön fel lesznek az
iránt világosulva, hogy mégsem én vagyok Chinchilla herczeg.
– Megtudják? kiálta fel Don Alfonzo haraggal; kitől tudhatná meg egész
Madrid, a mit csak mi tudunk hárman?
Don Manuel megnyugtatá e felől.
– Bizony megtudják azt, Don Alfonzo. Mert a negyedik, a ki tud felőle,
Chinchilla herczeg, ott hirdetteti ki kalandjait, a hol egész Madrid
hallja.
– De én a legelsőt, a ki felőle beszél, megölöm!
– Ah, Don Alfonzo; ne vélje ön azt, hogy Castilia veszett férjei, a kik
Don Yaime szavaként úgy szaladgálnak az utczán jelenleg, mint
kánikulában a víziszonyos ebek, épen csak arra vártak, hogy Don
Calatayud Alfonzo lejőjjön a Sierra Guadarama gesztenye-erdejéből a
végett, hogy egy gúnyolódó nyelvet elhallgattasson, ha az ellen a nyelv
ellen karddal lehetne hadakozni. Ön azzal, a ki köznevetséggé fogja
tenni esetét, nem verekedhetik.
– Miért nem?
– Mert nem lovag.
– Jó. Neki ajándékozom san christoforói váramat, jószágommal együtt;
átruházom rá arragoniai nemességemet, a mit úgy sem hordok czímeimben, s
akkor ő is lovag lesz.
– Még akkor sem verekedhetik ön vele, Don Alfonzo, mert ez alacsony
teremtmény – a király bolondja: Ninifa.
Don Calatayud keményen meg volt ütve e szó által, de mégis csak megállta
helyét.
– Még ilyen hitvány vér, az igaz, hogy nem volt a kardomon. De legyek
hát én még nagyobb bolond. Megverekszem a bolonddal.
Don Manuel csóválta a fejét.
– Mégsem fog ön vele verekedhetni, Don Alfonzo, mert az az emberiség
salakja egy szerecseny, egy fetishimádó, egy hitvány kutyalélek.
– És én nem bánom, ha hím majom is; megölöm! ordítá Don Alfonzó s félig
kirántá kardját.
– Hiszen épen az a legnagyobb hátrány, Don Alfonzo, hogy ez a nyomorult
állat, ez a Ninifa nem férfi, hanem leány; mert bizony mondom önnek,
hogy ha férfi volna, ha majom volna is, de hím volna: rég kioltották
volna az életét Castilia lovagjai s nem vártak volna Don Alfonzo de
Calatayudra, hogy alájőjjön altaviejai várából egy szemtelen gúnyolódó
vérét kiontani.
Don Alfonzo de Calatayud, mint vert ember, taszította vissza kardját
hüvelyébe.

II.
Még akkor az arab regevilág napja aranyozta be Spanyolországot.
Szaraczén kalifák uralkodtak a félsziget felén, összeszőve harczaik
történetét, játékaikat, szerelmeiket a spanyolokéval.
Araboknál volt a tudomány, a művészet, a poézis. Ők építették a tündéri
pálmaoszlopos csarnokokat, ők énekelték a bűvösbájos románczokat, mik
épen olyan sokáig fenmaradtak, mint azok az oszlopcsarnokok.
Nem voltak idegenei többé annak az országnak; királyai, mívelői voltak,
s úgy éltek abban a keresztyénekkel, mint egy testben két lélek.
Annyi király egy félszigeten, a mennyi egész Európában összevéve.
A mór szokások átlopóztak a nép mulatságaiba. Még akkor az
erkölcsnemesítő czivilizáczió nem hozta be a bikaviadalt, s a
vitézjátékokat nem izlelte a spanyol nemes, kinek, ha kedve támadt
lándzsát törni tréfából valakivel, csak a szomszéd város faláig kellett
ellovagolnia, hogy hasonló készségű ellenfélre találjon. Nem vitték ezt
a mulatságot a czirkusba.
Henrik király udvarában mór bohóczok mulattatták a nemes hölgyeket és
urakat, minőket Marokkóban tanítanak ki, gyermekkoruktól bohócznak
nevelve, aczélizmokkal, villámtréfával; a kik hat öles sima rúdra
felmásznak, míg a rúd végét a másik bohócz övébe dugva tartja, kik
elhajítják magukat a lóbált kötélen, s a szinkör egyik végétől a másikig
repülnek, kik köröskörül leszúrt hegyes kardok között bukfenczeket
vetnek, kik eleven piramidokat képeznek egymás vállára állva, melynek
hegye alant van, a társait emelő óriás; kik mérges kigyókat
tánczoltatnak, zeneszóra kényszerítve őket egyenesen fölállni; kik tudós
zöld madárkákat csatarendbe állítva, harczjátékot intéznek a szelid
viadorokkal; s közbe vidám tréfákat szórnak a nemes urak közé, miktől a
szép hölgyarczok itt-ott el is pirulnak még. Van köztük, a ki a sokhúrú
arab lanton csodaszép arab románczokat tud elverni, s más, ki csengő
hangon azokat elénekli. A szép dalokat utánok dalolja a nép az utczán.
De mindannyin túltesz a király kedvencz bolondja, Ninifa.
Ninifa leánynak született.
Mindannak, a mit e szóban szépnek, kedvesnek, óhajtottnak ismerünk,
Ninifa összesített ellentéte.
Arcza fekete és rút; ha mosolyog, valóságos ördög. Karjai hosszúk és
izmosak; széles válla, kurta nyaka van. Hangja vastag és recsegő. Tréfái
olyanok, mint a nyolczszemű marása.
Épen azért kedvencze mindenkinek, a kit még meg nem mart.
Minden vasárnap este közjáték van a buenretirói királyi palota kertében,
hol a király a grandokkal fedett mennyezet alól nézi az arab bohóczok
előadásait, míg a nép a szinkör nyitott felén tölti meg a sorompókat.
A játék végén szokott Ninifa előjönni; minden alkalomra tart valami új,
meglepő erőmutatványt, s annak a végén veszi a mandolinját s elkezd
rajta egy legújabb keletű románcz dallamot verni, melyben aztán a tréfás
szöveget is elénekli, a minek rendesen az a csintalan tartalma, hogy
Chinchilla herczeg hogy szed rá egy féltékeny férjet, a ki addig őrzi a
nejét, míg merő elővigyázatból elveszti.
A nép nevet a bohó történetnek, eltanulja azt dallamával együtt; hanem
az úri páholyrend mennyezetei alatt rendesen egy-egy hallgató nem nevet,
a ki a mese által találva érzi magát, s átkozódva keresi szemeivel az
átelleni sorok közt: vajjon melyik lehet az a Chinchilla herczeg?
A Chinchilla herczeg egészen népszerű alak már. Úgy beszélnek róla urak
és parasztok, mint a legjobb ismerősről. Chinchilla herczeg bőkezű,
ajándékozó; Chinchilla herczeg gavallér, nagylelkű; Chinchilla herczeg
szerelmes és szeretetreméltó, minden szép asszonynak titokban imádója,
és oly soknak imádottja, és Chinchilla herczeg a mellett vitéz és bátor,
ki ha kelepczébe jutott, ki tudja magát vágni karddal; bástyákra mászik,
mint a menyét; fut mint a paripa; úszik, mint a gyílk s sziklákkal
hajigál, mint a titánok.
Ki ne szeretné Chinchilla herczeget ismerni?
Hiszen vannak, a kik őt bizonnyal ismerik; hanem azok nem árulják el. A
nők.
És ezért futkosnak az utczán a madridi féltékeny férjek, mint a kiket a
nyolczszemű megmart; halálra keresve azt a láthatatlan férfit, a ki
minden zárt ajtón keresztül-kasul jár és a kit nem lehet megkapni sehol.
Hogy a tréfa tökéletes legyen, a király úgy tesz, mintha haragudnék
érte. Mielőtt a népmulatság megkezdődnék, a királyi hirnök trombitaszó
mellett hirdeti ki, hogy a gonosz szátyár Ninifa e diszes társaságból
kitiltatik, nehogy rút nyelvével új botránykozást okozzon; a sorompóknál
vigyázó őrök utasíttatnak, hogy őt be ne ereszszék, sőt ha megjelenni
bátorkodnék, ellenében kopjáik megfordított végét használni
serénykedjenek. Hasonló czélból az egész szinkör tíz lábnyi magas
palánkkal van körülfogva, a palánk széle keresztbeálló vasszegekkel
felboronázva, hogy a gonosz lopva se jöhessen be sehol, Chinchilla
herczegről mesélni.
A játék végén aztán mégis rendesen ott van Ninifa, minden alkalomra más
meg más cselt találva ki a bejuthatásra. A mór zenészek sipolnak,
trombitálnak, ütik az öreg dobot, egy intésre elhallgat minden hangszer,
hanem az öreg dob még azután is dobol, hogy nem ütik; a nép kaczag,
rémül, boszorkányt kiált, míg egyszer keresztülszakad a dob s kidugja
rajta a fejét Ninifa s elkezdi dalolni, hogy mit csinált Chinchilla
herczeg Don Caracassal, ki rézpánczélba öltöztette nejét s a pánczél
kulcsát mindig magával hordozta.
Máskor megint állatszelidítők mutogatnak tanult hiénát, ki irni, olvasni
tud; idomított krokodilust, ki szájába adott zablával lovagot visz a
hátán; egyszer aztán a nilusi szörny feláll a két lábára, s elkezdi
énekelni, hogy Chinchilla herczeg hogy ásat kincset arab mágusz
jóslatára a fukar Don Coriandóval s míg az a reves fa tövében a föld
közül válogatja a penészes tallérokat, az alatt Chinchilla Don Coriando
legdrágább kincsét rabolja meg.
Sőt arra is képes a bohócz, hogy a játék kezdete előtt elásatja magát a
szinkör homokjába, s mikor már azt hiszik, hogy sehogy sem képes
bejutni, kiemeli fejét a föld alól, lerázza magáról a homokot s
folytatja a történetet Chinchilla herczegről, meg Don Barbusio három
leányáról, kik mostoha apjukat felváltva teszik bolonddá, azzal, hogy
Chinchilla herczeg ellen lesbe állítják.
Azon a szombat napon, melyen Don Alfonzo is elviteté magát
gyaloghintóban a buenretirói palota játékszinéig, hogy ipa és sógora
páholysátorában meghúzva magát, e végzetes bohózatot végignézze, szinte
ki volt hirdetve trombitaszó mellett, hogy az a szemtelen, veszett,
kigyótajtékos nyelvű szörnyeteg, a Ninifa bolond, e diszes társaság
körébe sem az ajtókon, sem a sorompókon be ne eresztessék, se boros
tömlőben, se üreges hangszerekben, se vadállatok bőrében magát be ne
csempészhesse, mire nézve az őröknek szigorú parancsolat osztaték a
kapukon kivül.
Ezuttal is meg volt felőle győződve mindenki, hogy azért Ninifa még is
csak itt lesz, mikor híják.
A köznép, melynek nagyon tetszett ez a mulatság a nagyok rovására, a
bohócz mutatványok végén hangosan szokta a kedvencz szörnyeteget
követelni.
Ezen a napon különösen zajos jelleme volt a tisztelt alsóbbrendű
közönség magaviseletének. Összeesett a nap a mézeskalácsosok
szabadalmával, kik védszentjük nevenapját ülték, s az elfogyasztott
méhser követelővé tette a polgár urakat. Aztán a király sem volt jelen
ma; még reggel tudatta az alcadeval, hogy ma nem fog eljöhetni. Máskor
az ő jelenléte kissé fékezni szokta a népkedélyt. Ehhez jött még az is,
hogy nehány mutatvány rosszul sikerült; a karómászó alatt eltörött a rúd
s azt félholtan vitték el a térről, a hogy megütötte magát; a kigyók
semmi éneklésre sem akartak tánczolni, s a bohócz-troubadourok olyan
nótákat énekeltek, a miket már százszor hallott minden ember. Egy tudós
madár pedig azt az oktalanságot követte el, hogy elrepült s nem hagyta
magát többé megfogni.
A felséges nép magas elégedetlensége a mutatványok végén tetőpontjára
hágott; elkezdtek Ninifa után kiáltozni.
– Jöjjön Ninifa! Pokolba a bűvészekkel! Nekünk Ninifa kell! Halljunk
Chinchilla herczegről valamit.
A czeremóniamesterek, a heroldok és alguazilok hasztalan csitíták a
lármázókat, hogy ne lármázzanak, azzal is csak a lármát szaporíták.
A mennyezetes erkélyek uraságai is hallgatag egyezésüket látszották adni
e követelő zsibajhoz.
Ninifának azonban nem szabad bejönni. A tekintélyes alcade mozdulatlanul
ül az üres trón melletti emelvényen, s fejét rázva a hangos követelésre,
két összevont szemölde ijjából mérges nyilakat lövöldöz a sorompók
közönsége felé.
Ekkor egyszerre a palánkon kivül nagy lárma kerekedik; kaczaj, kiabálás,
ujjongó rivaj s mikor már a jó rend fenekestől felfordulni látszik,
hirtelen belép a magas palánkon keresztül egyetlen nagy lépéssel egy
óriási gólya.
Egy valóságos hű képviselője az eszterág családnak, fekete-fehér
tollazattal, piros csórral, piros lábakkal, hanem erősen nagyított
idomokban; feje és dereka akkora, mint egy emberé s lábai a termetnek
megfelelő arányban szabvák; az egész madár három ölet megközelítő óriási
szörnyeteg.
E nagy madár sajátságos fölléptére a népzaj rögtön kiváncsi zsibongássá
lohad le; ebből valami új tréfa lesz! A gólya hosszú léptekkel járja
körül a szinkört; egyik lépésétől a másikig egy lóugrás.
Don Yaime megtaszítá könyökkel Don Alfonzót.
– Ez a te madarad!
A gólya a királyi erkélyig lépdel, s miután félszemmel, madarak módjára
bepislantott és meglátta, hogy a király nincs jelen, nagy szomorúan
félreszegte a nyakát s elkezdett kelepelni, mint szokta a gólya, ha
előveszi a búskomorság.
Az alcade úr azonban úgy gondolá, hogy ő nem azért ül ott, az üres trón
alatt, hosszú fehér bottal a kezében, hogy neki egy gólya, bár milyen
nagy gólya legyen is, az orra alá kelepeljen, s felállván helyéről, igen
erélyesen kezdé követelni a csoda madártól, hogy rögtön igazolja
kilétét, jelenlétének okait és jogosultságát, nemkülönben aziránti
mentségeit, hogy merészkedett a magas palánkon egy lépéssel keresztül
lépni?
A gólya, fajának sajátságos hunyász hidegvérével engedte fejére omlani a
hivatalos kérdőpontok özönét, az alatt fejét behúzta két szárnya közé, s
nagyobb igazság kedvéért még az egyik lábát is felhúzta szárnya alá, és
így állt féllábon a haragos alcade előtt.
Mikor aztán az alcade kilármázta magát, a gólya eltátotta a csorra két
részét. S a mint a gólyafej ilyenformán kétfelé nyilt, a szétnyilt csorr
között Ninifa fertelmes pofája vigyorgott elő.
– Hohó Ninifa, ordított egyszerre a népség. Itt van Ninifa! Derék
Ninifa!
Az alcade azonban még mérgesebb lett e fölfedezésre s parancsot adott az
alguaziloknak, hogy dobják ki ezt az átkozott madarat a szinkörből, a
miből aztán tökéletes mulatság fejlődött ki a csőcselékre nézve,
minthogy Ninifát semmiképen meg nem tudták szorítani az alguazilok;
hosszú lábaival keresztül-kasul lépkedett a fejeiken át; egyet, a ki meg
akarta a lábát fogni, úgy felrugott, hogy az szétnyult, mint a béka, s
Ninifa még azt a tréfát is megtette vele, hogy a csorrával át kapta
derékon, mint gólya a békát, azzal fenyegetve, hogy lenyeli.
Végre, hogy lovas fogdmegek is kezdték üldözőbe venni, hirtelen
föllépett a népkarzat mellvédére, s ott két lábát a két sorompóra téve,
lekaczagott üldözőire, a kik a népsokaság közül már nem vehették ki a
bohóczot.
Ninifa ott állt a nép feje felett.
Úgy tapsoltak neki, mint egy diadalmas hősnek.
És most mit csinál Chinchilla herczeg?
Hahaha! Chinchilla herczeg?
Ninifa elővette egyik szárnya alól a mandolint s elkezdte rajta azt a
csintalan dallamot verni, melyen Chinchilla herczeg kalandjait szokta
énekelni.
– Most figyelmezz oda, mondá Don Manuel veje urának.
– Ki akarja hallani Chinchilla herczeg és hű gólyája történetét a
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Virradóra - 02
  • Büleklär
  • Virradóra - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4068
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1956
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4153
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1933
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4096
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4168
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1941
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1882
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4193
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4018
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4024
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4124
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1883
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4025
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4038
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1951
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4234
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1889
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4188
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1931
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4280
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4233
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4180
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 3978
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    29.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Virradóra - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 3529
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1832
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.