Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 15

Süzlärneñ gomumi sanı 4214
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2100
31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Egyik törzsökét e népnek hívják avaroknak. Talán ők képezik azt a hős
törzsökfát, melyről a hatalmas avar nép elszármazott, a kikről alig is
tudnak többet, mint hogy elmentek és nem jöttek vissza többé. Talán még
most is várják őket, s van az esztendőnek olyan napja, a mikor minden
háznál asztalt terítenek, üresen hagyott tálakat rakva egymás mellé, az
ezernyi-ezer esztendő előtt eltávozott testvérek számára…
Az avar népfaj egyikét képezi a kaukazusi hét nemzetségnek, mely szent
hetes szám valamennyi ősmagyar hagyományban előfordul, s az avar faj
ismét hét családra oszlik szélylyel, melyek között emberek emlékezete
óta legtekintélyesebb volt az Andi család. Az öregeknél itt volt a
legtöbb bölcseség, azért a legtávolabb vidékekről is gyakran eljártak
hozzájuk tanácsot kérni s viszályaikban közbirákul őket hívták fel; az ő
leányaik voltak a legszebbek az egész avar faj között s szerencséjének
tarthatta a szomszéd kazikumuk nemzetbeli előkelő legény, ha egy
közrendi Andi leány kezét megnyerheté. Az ő paripáik voltak a legjobb
futók s a harczban megállók, náluk maradt meg a legtöbb történeti emléke
a fajnak, híres kopják, kardok, a mik hétszáz esztendő előtt mint
diadaljelek jutottak az ősapák kezeibe, s azóta hétszer hét ivadékot
kiszolgáltak, még most is meg vannak a fiuk birtokában, s bizonyságot
tehet róla az ellenség, ha olyan jól fognak-e most is, mint azelőtt?
A kies Nilár völgyében fekszik az Andi család főlakhelye, Karasszó
helység: várnak is beillik. Sebes rohanású hegyi folyam zúg el mellette
két felől s csak a tömött szikla, melyre a házak épültek, őrzi azokat,
hogy a rohanó víz rég el nem söpörte onnan. Két felől nagy, meredek
bérczek emelkednek körülötte, miken csak egy szűk hegyszakadékon át van
bejárás az avar földre, olyan keskeny úton, hogy két lovas alig mehet el
egymás mellett; ezt a bejárást őrzi a Karasszó erős helye, mert ha nekik
tetszik két felől elzárni zsilipekkel a mellettük elfolyó patakot, az
egy nap alatt úgy megárad, hogy elrekeszti az egész szűk utat s oda
senki be nem mehet.
E sok tekintetben nevezetes falu előljárója volt a jelen század negyedik
évtizedében Merisz bég, ki lehetett akkor mintegy ötven éves. Két fiai
közül egyiket hítták Balkár bégnek, másikat Gyáma bégnek. Ez húsz, amaz
huszonkét éves volt körülbelől.
Balkár bég háza volt a legszebb, legnagyobb az egész Nilár völgyben,
köröskörül kigyósan faragott oszlopok tartották tetejét, melyen
köröskörül lehetett járni, s melyre vén vadszőlők venyigéi kapaszkodtak
fel, piros zománczos leveleikkel, szétterjengve az ablakok körül. A ház
párkányzata czifrán ki volt rakva agyaras vadkanfejekkel,
szarvaságbogokkal, miket vadászaton ejtettek el.
Csinos kamarákra volt elosztva a kisded fakastély. Mindjárt a belépésnél
a tűzhelyes konyha, réz- és faedényeivel, túl rajta a tágas
étkező-terem, alacsony, lábatlan bőrszékekkel, felaggatott ivókürtökkel,
kupákkal, s a hosszú gerendákról alácsüngő négylábú kecskebőrtömlőkkel,
mik piros füstölt hús s szalonnaoldalok közül barnállottak elő,
feszülésig töltve levén tejből készült erős szeszitallal. Innen nyíltak
kétfelé a családtagok elkülönözött szobái, egy a férfiaknak, a másik a
nők számára. Az utóbbi szoba drága szőnyeggel volt bevonva, mik anyáról
anyára maradtak a családnál, sőt még a kereveten egy lant forma koboz is
látszott, kilencz ezüst húrral, annak bizonyságául, hogy valamelyik
ősanyja az Andi családnak fiatal korában énekhez is értett. A
férfiszobában egészen másnemű fényüzést lehetett szemlélni; czifra
párduczbőrök, medvetakarók voltak leterítve a falak mentében; szerte a
falakon egész csoportozatok összerakva nyilakból, fejszékből, s hajító
kopjákból, rézszegekkel kivert bőrpaizs alatt keresztbefektetett lobogós
zászlók, félholdas lófarkak, szeges buzogányok és sarlóforma kardok. És
minden fegyvernek megvolt a maga története. Sokat értek azok viselőik
kezében! Ha úgy pénzzel meg lehetne venni az életet, mennyi aranynyal,
ezüsttel felérne ez a sok vasdarab, a mi annyi életet elvett ingyen.
A főajtó felett függ csupán egyedül egy hüvelytelen egyenes kard, melyre
szent képek s latin mondások vannak kiverve aranynyal. Ezt a kardot
meglátni messze földről eljönnek a frank utazók, mert azt hétszáz évvel
ez előtt vevé el frank keresztes hőstől az Andi család egyik őse, ki
Szelahaddin szultán alatt harczolt, s azóta minden ivadék becsületére
szolgált annak a kardnak, s nem jutott az idegen kézre soha. Oh sok
pénzt igértek már azért az Andi családfőknek! ha áruba bocsátnák, tán az
egész Nilár völgyön minden tehenet és juhot megvásárolhatnának rajta.
De nem adják ők azt olyan könnyen, csak az ellenség kap néha belőle, az
is csak az éléből s vérével szokott érte megfizetni.
Mert ellenségük van az avaroknak, majd egyik, majd másik szomszéd. Hisz
a mióta a Bábel tornyával összezavarodtunk, azóta haragszik egyik ember
a másikra, s szereti pusztítani azt, a ki nem az ő nyelvét beszéli.
Egyszer a tatárok, másszor az osszetek, majd meg a Kabarda lakók
vetekedtek az avar fajokkal, mind megbánták szépen, s iparkodtak jó
barátok lenni.
De jött nem sokára egy mindannyinál félelmesebb ellen, hideg észak
országából, hideg haraggal, hideg kitartással, a kik nem úgy rohantak
rögtön, mint más ellenség szokott, hanem lépést lépésre tettek s minden
lépés után megerősíték magukat, és senki sem bírta őket többé onnan
elmozdítani, a hová egyszer lábaikat letették… A moszkók, a moszkók!

II.
Régi babonás hagyomány a moszka hősöknél, hogy arany nyillal, ezüst
golyóval jobban czélba lehet lőni, mint vassal.
A ki erre megtanította őket, nem lehetett bolond ember, mert valóban
sokkal több várat bevett a moszka arany, ezüst, mint a vas és ólom, s
több derék hőst levert lábáról csengő pénzzel, mint süvöltő karddal.
A kaukazusi népek sok év óta hallották már, hogy valami makacs ellen
befurakodik hegyeik közé, ott helyet foglal, sánczokat hány, várat épít,
utakat tör. Később azután úgy viseli ottan magát, mintha ő volna a
gazda. A nép ifjait elviszi messze, ki tudná megmondani hová? a
főnököket szolgáivá alacsonyítja, harácsot vesz, idegen templomába
kényszerít járni, idegen nyelvet kényszerít eltanulni, s imádkoztat
fegyverei dicsőségeért.
Ha lett volna egyetértés a nép között, hajh milyen siralmas vége lett
volna ott a moszkónak; de ősi viszálkodásból hagyták megnőni a közös
ellenséget; az egyik faj örült, hogy a másik faj pusztul s nem gondolt
rá, hogy majd rá is kerül a sor. Azután mindig is akadt közöttük az
ellenségnek barátja, a ki elmondta a többinek, hogy a moszkók milyen jó
emberek: ezüsttel fizetnek mindenért, megcsinálják az útakat, bekerítik
a városokat, vigyáznak rendre, békességre, isszák az áldott pálinkát s
tele zsebjük szent képekkel.
Elébb csak a kereskedők hatoltak az ország mélyébe, árultak czifra
csecsebecsét, nyalánkságot s vettek haszontalan lim-lomot, a mi senki
másnak nem kellett, azután telepítvényesek húzódtak be, vettek drága
pénzen kopár földet, hogy a kereskedőknek legyen hová megszállani.
Azután fegyveres őrizők jelentek meg, hogy a telepítvényeseket el ne
pusztítsák a rablók. Azokat egész csapatok követték, s hogy a csapatokat
el ne lopja valaki, várakat építettek, s azután azt mondták, hogy otthon
vannak.
Igy kötöttek ki Avariával is. Egyszer látogatóba jött két jámbor moszkó
a Nilár völgybe, fölkeresték Merisz bég házát, megölelték az öreg béget,
megcsókolgatták fiait, dicsérék sajtját, kumisz italát, mely készül
posasztott tejből, megbámulták fegyvereit, ott laktak nála egy hétig,
szelídek voltak, mint a bárány s midőn elváltak tőle, meghívták, hogy ha
érkezése leszen, látogassa őket vissza, alig nehány mértföldnyi távolban
fekvő várukban, hadd adják neki vissza azt a szíves vendégszeretetet.
Az avar főnök nagyon megtisztelve érezte magát e meghivással s alig várt
az alkalomra, hogy fakastélyából leszállva, megnézhesse azokat az új
telepítvényeket, hol minden még egyszer akkorára nő, mint másutt, s hol
az embereknek éjjel-nappal nincsen egyéb dolguk, mint boldogságukkal
dicsekedni.
Különösen kisebb fia nógatá az utazásra. Gyáma bég el volt ragadtatva az
orosz uraktól szörnyen: mennyivel szebb emberek ők, mint a mi barna
avarjaink, hajok sárga, mint a kender, szemeik kékek és zöldek, egynek
közülök szemöldököt sem adott a természet: milyen jól illett az neki!
Gyáma bég leperzselte a magáét, hogy hasonló legyen ehez a szép idegen
úrhoz.
De Balkár bég egészen ellenkezője volt testvérjének. Nem tűrheté a két
idegent, s mikor el kellett menni apjával látogatásukra, úgy könyörgött,
hogy csak hadd maradjon ő otthon.
Volt egy szép szerelmes mátkája Balkár bégnek, a szép Gyiungyila (olvasd
Gyöngyile). Ha az nem lett volna olyan szép, ha annak nem lettek volna
olyan bűbájos szemei, oly mézédes ajkai, oly hizelgő keble, ölelő
karjai, talán el sem ment volna Balkár bég apjával és testvérével. De
Gyöngyile könyörögve füződött nyakába: «mit hozasz nekem az idegentől,
hozasz-e prémes kaftánkát, pillangós papucsot, arany boglárokat,
zománczos kösöntyűt?»
Balkár bég mondhatta neki: «minek tenéked boglár és kösöntyű, nem
drágább-e neked az én két szemem? minek neked a drága prém, nem
melegebb-e annál az én keblem?» Gyöngyile elszomorodott s a bég, hogy
kedvét találja, elment együtt Merisz béggel a jámbor oroszok
telepítvényére.
Ott nagy szívességgel fogadták őket, megismerkedteték drága italokkal,
fűszeres ételekkel, megmutogatták nekik számtalan hadi erejüket, nehéz
ágyúikat, s mondogatták a jó Merisz bégnek, hogy milyen derék két lovas
vezér lenne fiaiból, mennyi fényes érdemrend elférne széles melleiken,
nagy urak, herczegek lennének belőlük; a félvilág beszélne az Andi
család hős sarjadékiról, s majdan ők lennének az egész cserkesz föld
urai, – a hatalmas czár kegyéből.
Merisz bégnek tetszett ez a szép biztatás; hogy irigykednének reá majd a
muridák, csecsenczek, ha az ő faja felülkerekednék rajtok! Nem is sokat
gondolkozott, még ő kérte a derék szíves moszka urakat, hogy tartsák
maguknál fiait s tegyenek belőlük herczegeket, vezéreket.
A két ifjunak engedelmeskedni kellett, mert a cserkeszeknél az atya
parancsol. Gyáma bég örömest is szót fogadott, mert ő unta otthon az
atyai házat, az egyforma életet s kivágyódott a világba. Hanem Balkár
bégnek nehezen esett elválni atyjától, az ősi tűzhelytől, az ismert
hegyektől s a mindennél jobban szeretett Gyöngyilétől.
Gyáma bég gyorsan haladott a moszka urak kedvében; jó, engedelmes ember
vált belőle, ki a tanítást beveszi, s nemsokára csapatot vezérelt és
vállrózsás öltönyt kapott s úgy szórta a moszka beszédet nyelvével, mint
mikor villával forgatják a kaszált füvet nagy szél idején.
Kevésbbé tudott megszokni Balkár; pedig neki még jobban kedveztek: adtak
rá gombos egyenruhát, itatták édes borokkal, vittek hozzá szép
leányokat, kék szemű, szőke hajú leánykákat, a kik örömest mosolyognak a
szép ifjakra s nem haragusznak a csókért.
Mind nem kellett az Balkárnak. Elhajigált magától bort, aranyos ruhát és
szép leányt. «Nem kell nekem tűzitalotok, czifra ruhátok, mosolygó
leányaitok; nem kell nekem uratok kegyelme: bocsássatok engem hegyeink
közé vissza, adjátok vissza bőr ruhámat, görbe kardomat; mátkám van én
nekem odahaza, a ki én reám vár!»
A földhöz verte, a mit adtak neki, összeveszett jószívű házi gazdáival,
s azt mondta, hogy ő erővel is el fog tőlük szökni.
Az ilyen goromba magaviselettel azután azt nyerte, hogy egy szép
éjszakán kocsira tették és úgy elvitték, hogy a madár sem tudott róla.
Mikor pedig az öreg Merisz bég tudakozódott fia felől, azt mondák neki,
hogy a minden moszkák ura elvitette őt jó nevelésbe, a hol emberséget s
jó erkölcsöt fog tanulni.
Oda bizony. Van a moszkák országában egy nagy nevelő-intézet, melynek
neve Szibéria, és abban híres iskolák, a miket hínak ólombányáknak.
Oda vitték Balkár béget.
Tizennyolcz esztendeig járta Balkár bég a szibériai ólombányák üregeit,
ásta a czinóbert és kénesőt, pirította a kénköves és patkánymérges
érczeket egész tizennyolcz esztendeig. Már magában ez is eléggé mutatja,
mily átalkodott és makacstermészetű embernek kellett neki lennie. Más
emberséges ember négy-öt esztendőnél tovább nem állja ki ezt a munkát,
az erős fáradság alatt meg kell törni testi erejének, vagy az
egészségtelen levegő a bányákban üti le lábáról, vagy az érczpirításnál
fullad bele a patkányméreg füstjébe, vagy a hosszú téli éjszakákon fagy
meg valahol a hó alatt, vagy ha sokáig kibirja, elébb-utóbb az
érczgőzöktől s a fehér plajbász porától ólomgörcsöket kap, a belei
összetekerednek, az arcza olyan színű lesz, mint a valóságos ólom,
összezsugorodik mint a féreg s végtére szépen okosan meghal.
Balkár bég azonban nemcsak az által boszantá előljáróit, hogy
tizennyolcz esztendeig meg nem halt, sőt egy szép napon agyonsujtá az
őrizetére rendelt kozákot, elvevé dárdáját és lovát s eliramodék az Ural
ismeretlen hegyei közé.
Az Ural hegyeitől a Kaukazusig körülbelül annyi az út, mintha valaki
feljönne Debreczenből Pestre és ismét lemenne s azután még tízszer
egymásután feljönne és lemenne, azzal a különbséggel, hogy ott nem esik
közbe sem vasút, sem pedig gyorskocsi-intézet, s óriási hegylánczokon
keresztül híre sincsen emberjárta útnak; mert a katonai szállítmányok
Moszkova felé szoktak kerülni, s a hegyek közt lakó népek, halászok,
vadászok azt sem tudják, van-e valahol kezdete és vége a folyónak, mely
határaikat ketté szeli? s az egyik hegyen túl következik a másik hegy.
Mind nem törődött ezzel Balkár bég; csakhogy egyszer lovon érezhette
magát s kardot foghatott kezében; csakhogy egyszer az emberlaktalan
erdős pusztaságba kimenekülhetett; mit félt ő a többi veszélytől?
Éjszakánként sokszor elnézte kínos fogságából az ég csillagait:
kitanulta, melyek azok, a mik édes szűlőföldje fölött ragyoghatnak; úgy
kinézte, úgy kiszámította azt a tájat, hogy sötét éjjel, bekötött
szemmel is oda bírt volna találni. Milyen kár, hogy a csillagokat is el
nem lehet tiltani a foglyok feje felül.
Minden reggel, minden este elhagyott otthonára gondolt, ez volt minden
órájának elválhatlan gondolatja, s e mellett úgy elvesztett minden
fogalmat a mult és jelen különbségéről, hogy azt sem vette észre,
miszerint tizennyolcz évvel idősebb lett az alatt; azt hitte, még mindig
fiatal és hogy édes atyja Merisz bég még mindig ott ül a szőlőlugas
alatt, s a kedves Gyöngyile még mindig vár reá, s ott fonja az átelleni
házban a vőlegényi ingnek valót, a hosszú lenfonálon a földig eregetve
az orsót s most is olyan szép, olyan karcsú, mint volt tegnap, a midőn
legutólszor megcsókolta.
«Tegnap!» ez előtt tizennyolcz esztendővel!
Vad erdőkön, kietlen rónákon kellett keresztül utaznia, majd a farkasok
csordái kergették meg, reggeltől estig el nem maradva sarkából, majd a
portyázó tatárok kerítgették futásában, csak alig menekülhetett tőlük;
mert ezen tájon semmi állat sem tanyáz, a mi enni ád, csak olyan, a mi
megesz.
Egyszer tizenkét farkas fogta körül, bele ragaszkodtak a gonosz éhes
férgek lova szügyébe, tomporaiba, Balkár bég kardot rántott s egymásután
valamennyit agyonvágta, elfeküdtek valamennyien kidült nyelvvel a
gyepre, de a szegény ló is lefeküdt, a számtalan seb elkínozta s Balkár
bég gyalog maradt.
Annyit mégis nyert belőle, hogy egy jó darabot leszelt elesett lovából,
azt megsüté s ezzel az édes, sótalan hússal táplálta magát napokig,
behintve agyaggal, hogy olyan émelygős ne legyen.
Még jól esett neki egyrészt, hogy lovától úgy elmaradt, mert a szörnyű
hegyek között, mik útját állták, úgy sem mehetett volna át lovon;
ösvénytelen szakadékok, meredek sziklapárkányok látták őt fáradságosan
tova haladni, hol nem járt a kőszáli kecskén kívül semmi élő állat soha.
Készakarva került minden emberlakta helyet s ha véletlenül valami házra
bukkant, kitért neki messze, mint valami veszedelmes állat barlangjának.

III.
Tavasznak csúfolták azt a fergeteges évszakot, melyben Balkár bég
megindult az ő szép ólombányás Szibériájából s ősz is lett, tél is lett,
mire odáig ért, a hol a magas Kaukazus hegyei kéklenek a távolból.
Még az a rabköntös volt rajta, a mit Szibériából elhozott, a mennyiben a
tövisek és sziklák le nem tépték róla, de orczáján semmi sem volt abból
a hajdani vidám mosolygásból, délczeg tekintetből, a mit Circassiából
elvitt magával; azt még jobban letépték róla a nyomor, szenvedés és
emésztő vágyak. Egész képe tele nőve bozontos szakállal, melyben a
gyakori elfojtott indulat miatt egész foltonként látszottak a rögtön
megőszült pászták; termete a sanyarúság, nélkülözés s a hosszú út miatt
elsoványodott; hangja eltompult, elrekedt, úgy, hogy bátran bemehetett
volna, hazájába érve, Merisz bég fapalotájába koldulni, senki sem hitte
volna el, hogy ő volt valaha Balkár bég – ha tudniilik haza talált
volna.
Ámde a mint régi faluja elé ért, csak bámulva állt meg ottan. Száz meg
száz mértföldnyi rengeteg pusztákon nem tudott eltévedni, de most azt
látta, hogy nem jó helyen jár; ez nem Karasszó, azok ottan nem avar
házak, ezek itt, a kik szemközt jönnek, nem cserkeszek, nem avarok,
valami idegen lovas nép az, a kivel nem jó összetalálkozni.
Nem is sokat ödöngött azon helyen tovább, hanem bevette magát ismét az
erdőkbe s onnan vizsgálta az egész átváltozott tájékot.
A szűk hegytorkolat most szélesebbre volt vágva s a vert úton, melyen a
meggörnyedt földnépe törte a kavicsot, nehéz társzekerek jártak, gyalog
járt-kelt az avar férfi, lovon csak az idegen s fegyvere nem volt övébe
szúrva többé. Amazok hordtak hosszú dárdákat és kemény végű kurta
ostort. A falu be volt kerítve magas sánczczal, s belől rajta a hajdani
szőlőlugasos, virágos, körül erkélyes házak helyén most fehérre meszelt,
unalmas négyszögű kőbarlangok voltak szomorú egyformasággal sorba
építve; a hol elébb Merisz bég szép fapalotája állt, ott három sor
ablakos magas épület volt rakva, mind a két oldalán hosszú nyárs a
hegyébe tűzve, mintha az égben lakók ellen akarna hadakozni velök.
Lenn a rónákon pedig lánczolatos sorban látszottak valami különös
alkotmányok, mintha nagy galambdúczok volnának emelve, s tovább ismét
fából emelt pyramidok, mikre emberek jártak fel hosszú hágcsókon.
Csodálatos világ ez, gondolá magában Balkár bég, hogy megváltozott
egynehány nap alatt minden. Neki még esze sem volt arra, hogy e sok
változás czélját kitalálja.
Estenden egy kéreghántó paraszt gunyhójához vetődött az erdőben s
megszólítá azt, hogy adjon neki valamit enni.
A paraszt hajdan Merisz bégnek egyik legtehetősebb jobbágya volt, sok
juha, tehene volt magának s szironyos ruhában járt; most daróczköntös
volt rajta. Balkár megismerte őt s elmondá neki, hogy ő kicsoda? Az
emberen látszott, hogy megrettent, midőn a bég megnevezte magát előtte,
hanem azután nyájasabb lett, behítta magához, s adott neki kenyeret
enni.
– Ilyen fekete kenyeret esznek most az avarok? kérdé Balkár, midőn
megtörte a kemény derczepogácsát, melyet hamuban sütöttek. Az én időmben
fehér volt az avar kenyere, mint a hó.
– Jaj uram, felelt a jobbágy, megeszi a liszt lángját a moszkó.
– Tehát a moszkók laknak itten.
– Régóta, nagyon régóta. Idejét sem tudjuk már annak, mert ők más napról
számítják az esztendőt mint mi, s nemzeti ünnepeinket, miken megtudtuk a
rovásokról, hányadik esztendőt éljük, eltiltották. Hamarább elvénül
azóta ifju és leány az avar földön, egy esztendő alatt tízet élünk.
Balkár bég nagyot sóhajtva kérdezé:
– Melyik csatában győzték le az avar népet?
– Nem volt itten soha csata. Egy napon testvéred Gyáma bég bejött egy
szotnia kozákkal Karasszóba; nagy pecsétes levelet hozva magával a
moszka úrtól, melyben ő van kinevezve az egész avar föld kormányzójának.
Az öreg Merisz bég örült a nagy hivatalnak, háza megtelt idegen
vendéggel, faluját körülsánczolták, egyszer azután a házat lerontották,
s építettek helyébe nagy kőépületet: ezen való bújában az öreg meghalt.
Csak azt kérte halála órájában, hogy ősei temetőjébe fektessék, a Nilár
partjára. Meg is történt. De következő esztendőben sánczot kellett ásni
a Nilár parton, a temetőt mind felforgatták s biz a te apád csontjait
belehányták a folyóba. Gyáma bég most hatalmas úr az országban.
Balkár bég csak nyugodtan hallgatta, a mit a pór beszélt, mintha tréfás
regéket mondana neki; azután meg ő beszélte el neki, a mik vele
történtek, a paraszt csak a fejét csóválta.
Azután felvezette a padlásra a béget, falevélből ágyat csinált neki s
odafekteté. A bég, ki már régen nem aludt oly kényelmes fekhelyen,
mélyen el talált szunnyadni s csak arra ébredt fel, midőn egyszerre a
ház körül fegyvercsattogást, lódobogást hall s a mint erre ijedten
kidugja a fejét a padláshasadékon, látja hogy tizenkét kozák fogta körül
a gunyhót.
Házi gazdája, az alatt, míg ő aludt, elfutott a legközelebbi
őrállomásra, ott feljelenté, hogy nála milyen nevezetes szökevény van,
kapott érte a markába tíz jó ezüst rubelt s odavezeté maga a vendége
elfogására kiküldött kozákokat.
A szerencsétlenség elaljasítja az embert. Az előtt inkább maga halt
volna meg az avar, mintsem vendégét kiadja elleneinek és íme ez elárulja
hajdani gazdáját tíz ezüst pénzért.
Balkár bég meghallá, hogy mi járatban vannak a kozákok, látta, mint
mutogat házi gazdája fel a padlásra, érzé, hogy el van árulva.
Szép csendesen, nesztelenül odacsúszott a padlás feljáratához, két
térdére bocsátkozék, széles kését elővonta, fogai közé szorítá s úgy
várt szépen az érkezőkre.
Azok hágcsót támasztának a padlás nyilásához s elébb azon tanácskoztak,
hogy rágyujtsák-e a házat a szökevény bégre, vagy elfogják őt elevenen.
Ha megölik, csak száz rubelt kapnak, ha élve elfogják, ötszázat, tehát
élve kell őt elfogni. Ezt tanácslá nekik a házi gazda is inkább, mint
hogy a házát felgyujtsák.
Balkár bég hallotta jól, mint alkusznak a fejére odalenn s várta szép
csendesen, a mint az első kozák fellépdelt a hágcsón a padlásra: a mint
a feljárat szűk nyilásán felütötte a fejét, a bég egyszerre torkon kapta
balkezével, úgy hogy egy szót nem bírt száján kiszalasztani s azon
pillanatban széles késével lekanyarította a fejét nyakáról, s a csonka
testet pedig felhúzta a lyukon, úgy hogy az alant levők azt hivék,
miszerint társuk egy ugrással felvetette magát a padlásra. Fel biz az
Ábrahám kebelébe.
Nagy hevenyén jött utána a második: az is végrendelet nélkül költözött a
más világra.
Egymás után következett valamennyi. Nem akart egy is alul maradni,
nehogy társai majd a jutalomosztásnál azt mondják, hogy ő nem volt
jelen. Balkár bég pedig ült a sötét nyilás fölött, mint a prédáját leső
hiúz s egyenként torkon ragadva őket, legyilkolá nesztelenül a nagy
hallgató sötétségben.
Ha valamelyik keze reszketni talál, ha ideje marad áldozatai
valamelyikének egyet kiáltani, el van veszve a bég. Nem kiáltott az
egyik is. Egymás után fölment és lefeküdt mind a tizenkettő, a feje
erre, a teste arra.
A házi gazda tartotta alant a hágcsót.
Midőn mind a tizenketten oda fenn voltak már és még mindig semmi nesz
nem hallatszott, a gazda nyugtalankodni kezde. A padlás hasadékairól
valami kezde a ruhájára csepegni, mint az eső; úgy fázott tőle, pedig
meleg volt. A megöltek vére volt az.
– Hozzátok-e már a béget? kérdezé suttogva, midőn valakit a hágcsón
alájönni látott.
– Magam hozom magamat, áruló! dörgött a bég szava a nyomorultra, ki
félholtra ijedten bukott térdre a félelmes alak előtt; csupa vér volt a
bég tetőtől talpig.
– Hozz kötelet elő, szólt tompa hangon a gazdához; ez szót fogadott
engedelmesen.
– Vesd át a kötelet a gerendán, kösd meg az egyik végét rajta, a másikon
csinálj hurkot. – Úgy. Most állj fel arra a tőkére s dugd fejedet a
hurkon keresztül.
A boldogtalan megtett mindent, a hogy mondva volt neki, s midőn azt
parancsolta a bég, hogy rúgja ki maga alól a tőkét, azt is megcselekedte
és ott fulladt meg a kötélen.
Utálta volna a bég fegyverét ily undok állat vérével bemocskolni, a ki
urát elárulja ellenének. Saját magának kellett büntetését végrehajtani
magán.
Akkor lehordá egyenként Balkár a megölt lovagokat a házhéjáról,
felkötözé lovaikra egyenként, lábaikat a kengyelhez, csupán egy lovat
tartott meg magának, annak a gazdáját kettesével ülteté egy másik háta
mögé; azzal eloldá a lovakat kötőfékjeikről s elbocsátá szabadon.
A paripák egyenesen hazatértek a szokott őrállomásra.
Képzelhetni, hogy elcsodálkoztak az őrállomáson, midőn a tizenkét
lovassal haza tértek a paripák; semmi sem veszett el a vitézekről;
oldalukon a lódingos tarsoly, karjaikra akasztva a korbács, övükön a
pisztoly és kard, csak épen a fej hiányzott, azt hagyták el valamerre.
Lóra kapott rögtön egész század, utána a gyilkosoknak, a kik társaikat
megölték, azt hitték, rabló cserkeszek jöttek alá a hegyekből s a
hírmondó csak kelepczébe csalta a tizenkét jó vitézt, a kik soha sem
ijedtek meg tizenkét hasonló férfitól a csatában. A mint azonban az
erdei házhoz értek, íme az ajtó előtt látták a hírmondó pórt, mellette a
kozákok fejeit szépen pyramisba rakva, mint az ágyúgolyókat szokás, a
házfalára pedig fel volt irva vérbemártott ujjal:
«Én voltam itt, Balkár bég, fia Merisz bégnek, avarok fejedelmének:
esztendő egy nap alatt megint visszajövők».
A környéken friss hó esett, abban meglátszottak messzire az egyes
lónyomok, mik a menekült bég útját jelölték. Üldözői jól láthaták, hogy
a bég egyes egyedül volt ott. Tehát még az a vigasztalásuk sem maradt,
hogy képzeletükben egy egész tábor cserkesznek tulajdonítsák bajtársaik
megölését. Egyedül egymagában végezte azt valami rettenetes ember.
«Balkár bég, cserta bég (ördög bég)» mondogaták a kozákok.
S rajta maradt az ördög bég nevezete az avar fejedelmen; a mit ő évről
évre mindig jobban iparkodott megérdemleni.
Napestig üldözték ellenei menekülése után; a hóban hagyott nyomok
elcsalták őket messze be a hegyek közé, ott végre egy közbejött
hófuvatag végkép eltörülte a nyomokat előttük s abban kellett
megnyugodniok, hogy a kit olyan nagyon keresnek, esztendeig egy napig
nem fogják újra látni.

IV.
A szökevény pedig haladt erdőkön, hófuvatokon keresztül az Elborús
hegyei felé, mik a messze távolból fehérlenek le Avariára, ezüst vállaik
szűz haván soha sem hevert idegen dalia, még látni sem igen láthatja
őket, mert magas ormaikat örök köd és felleg takarja, s ha kivillannak
is néha fehér hegyes jégcsúcsaik, midőn kemény télen a hóförmeteg
kidühösködte magát, egyszerre megint elborul rajtok a völgyből felszálló
setét köd; s tán ezért hívják Elborúsnak az égtámogató hegyormot.
Hideg napok, hideg éjszakák fogadták a futó béget, de ő csak azt
gondolta, hogy ha hideg van is idekinn az ég alatt, annál melegebb van a
moszkók bástya-tömlöczében, s olyan jól esett olyankor neki, a mint a
szabad szél vágta orczájához a csipős havat, s a magányos
fenyőrengetegben körülüvöltötte minden oldalról a vihar, hogy a fák
koronái recsegtek s a fészkeikből kivert hollók csapatonként repkedték
körül. Mit nem adna egy ilyen szép éjszakáért az a rab, ki csendes
tömlöcze fenekén fekszik!
Egy reggelen, midőn az uratlan erdőkön keresztül csatangolt, egyszerre
meghorkanik alatta a ló, s elkezdi sörényét borzalni, hosszú farkával
csapkodni jobbra-balra, s forró orrlyukaival a havat fújtatni.
Ne félj semmit Balkár bég, hagyd pihenni kardodat hüvelyében, nem
veszett farkast, nem ellenséget sejt paripád: kozák ló az; cserkeszek
közellétét érzi, cserkesz puskák szagától borzad fel sörénye!
A bég erősen megszorítva paripája oldalait, merészen tekinte szét, a
midőn alig nehány lépésnyire tőle, egy fa tetejéből kiáltást hall:
– Megállj! ki vagy?
Odatekint, s mintha egy nagy madár rakott volna fészket a fenyőfa
terepély galyai közé, olyan fonott kasból tekint alá két bozontos
cserkesz vitéz, kurta fegyvereik csövét feléje fordítva.
A bég bátran megállt előttük és ismerős nyelven monda:
– Az én nevem Balkár bég, menekülve jövök moszkók fogságából szabadabb
országba, kicsoda uratok? vezessetek hozzá.
E szavakra az egyik cserkesz leszállt a fáról, s meghagyá Balkárnak,
hogy ő is szálljon le lováról s hagyja nyergében minden fegyverét,
azután lépjen eléje.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 16
  • Büleklär
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4216
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2027
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4160
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2038
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4043
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1984
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4129
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2076
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4022
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2064
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2048
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4223
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
    31.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4183
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2014
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4135
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2008
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4146
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4241
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4061
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2100
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4207
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2065
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4192
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2036
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2016
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3222
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1645
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.