Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 11

Süzlärneñ gomumi sanı 4135
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2008
31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
elsütheti az égő granátot, még sem sérül meg bele; a ki annak a háta
mögé áll, biztos helyen van, mintha sáncz mellett állana.
Bizonyára nagyon buzgón imádkozik érte odahaza valami szerető édes anya,
annak az imája fordít el fejéről minden veszedelmet.
Ápril utolsó napjaiban, midőn tiz napi bombázás után a szövetséges
seregek annyira czélt értek, hogy eljutottak oda, a hol kezdték, egy
este oda hivatá magához Egerton ifju barátját.
– Gyermekem, az éjjel látogatóba megyünk. Régen tartozunk vele s még azt
találják felőlünk mondani odaát, hogy nem vagyunk udvariasak, ha vissza
nem adjuk. Reménylem, hogy velem fogsz jönni.
– Szívesen.
– Minden kész az indulásra; csak azt várjuk, hogy teljesen besötétüljön
minden, akkor indulunk. Hozod-e a revolvereidet?
– Nem hozom. Kár lenne sokat lövöldözni.
– Igazad van. Tehát csak karddal és szuronynyal előre. Most sem iszol
még? Talán egy hajtás cognac még jobban felmelegítene. Sajnálom, hogy
ezt meg nem ismerted.
– Rá érek még, felelt az ifju könnyü szívvel.
Egerton gyöngéd szánalommal tekinte rá. Szegény gyermek. Az igaz, hogy
még ötven évig is elélhet, hisz csak most kezd a szakálla pelyhedzni,
elég ideje van még!
Az éj eltakarta a nappal rombolásait. Zöld mezők és véres mezők, eleven
emberek és halottak szépen elfeketültek az éjben; a koronként megdördülő
ágyú világa csak egy perczig tart, az nem háborítja az éjszakát.
Az orosz védművek és az angol támadási vonal között fekszik egy kettős
földsánczolat, melyet az oroszok toltak előre az angol tűztelepek ellen.
A holdvilágtalan éjben az ostromlók egy erős csapatja közelít e
sánczolathoz a legnagyobb csendességben.
A herculesi Egerton és a hős gyerkőcz a vezetők. A katonák mindegyike
jól tudja, hogy az véres munka lesz, mert a legelszántabb két vitéz áll
élükön. Égnek a harczvágytól.
Senki sem veszi észre közeledésüket.
Az első sánczolatban mindenki mélyen aluszik a fáradalmas nap után, csak
az egyes piquet őrök járnak-kelnek a sánczfokon.
– Engedjétek őket jobbra balra haladni; susognak a vezetők csendesen.
– Most két kézre a fegyvert, előre a szuronyt! csatára!
Mint a lesben állt oroszlán, szökik fel a sánczolatra az angolok
előcsapatja, a szuronyokat a földhányásba döfték, azokra hágva, másztak
fel a gátra; egymás vállaira állva, adták a legelső szuronydöfést, mely
a felriadt orosz őrseregnek volt szánva.
– Rajta fiam! kiálta Egerton, mint könnyű gyermeket hajítva fel a
sáncztetőre ifju barátját s következő pillanatban utána emelve roppant
termetét: a széles kard fogai között.
– Itt vagyunk, Kozakoff ezredes, kiált az angol menydörgő hangján. Le
van róva a látogatás.
A sáncztetőn egy magas orosz hadfi harczol elkeseredetten a gyerkőcz
vitézzel, kinek heves csapásai hátrálni kényszerítik.
Egerton sajnál a vitába elegyedni, s más felé fordítja fegyverét.
– Végezd fiam a magadét.
Az angolok egy pillanat alatt elfoglalták az első gátnát, az orosz sereg
hanyatt-homlok rohan vissza. A két vezér, ki jobbra-balra vágott utat
magának, a gátna tulsó oldalán ismét összejön. Az oroszt két felől
kiszorították az első sánczból a második sánczolatba, s most egy
pillanatra megölelik egymást, hogy folytassák a munkát.
A második sánczolatból egyszerre egész sorlövés fogadja az ostromlókat.
– Csigavér! kiált Egerton, szétcsapva a szeme közé omló füstöt; előre
gyorsan! A midőn a gyerkőcz egyszerre odadül keblére, két kezével
öltönyébe kapaszkodva.
– Mi bajod fiacskám? kiált az ezredes s rátekint a gyermekre.
Az még akkor mosolyog, még arcza piros, még sehol sem látszik a seb; de
egy pillanat mulva kiszökik kebléből a piros forrás, az élet forrása, s
borzasztó elnézni, ezen egy pillanat hogy átváltoztatja egyszerre az
arczot, hogy lesz az fehérré, hogy törli le a délczeg mosolyt róla
valami hideg kéz.
Mint kedves csecsemőt ragadta őt karjára az ezredes s rohant vele a
sáncz mögé; midőn letette ott, már hervadt volt a szép délczeg ifju,
mint egy letört virág.
– Kedves fiam! fáj-e nagyon? kérdezé Egerton, könyekkel szemében.
– Anyám, édes anyám; suttogá a gyermek és félrehajtá fejét. Úgy halt
meg.
Midőn az ifju leroskadt a lövés után, azon pillanatban látta Egerton,
hogy az iménti magas orosz tiszt ott a sánczon vállára veregetett egy
volhynski vadásznak és monda:
– Nagyon jól volt.
Most felvette kardját és ment ezt az embert felkeresni.
Az emberirtó sortűz közepett hatolt fel a sáncz tetejére. Mint a kaszált
fű, omlott előtte minden élő. Kardcsapásait nem volt képes feltartani
fegyver.
Azt az embert kereste ott, és rátalált a harcz tömkelegében.
Kétszer lőtt az reá revolver-pisztolyával oly közelről, hogy egy
falevelet el kellett találnia. Egerton nem érze semmit.
Vannak fenevadak, miket nem ér semmit úgy meglőni, hogy a golyó
keresztül-kasul járjon rajtuk; ha csak bizonyos helyen nem találják
őket, a vett halálos seb után is megölik még a vadászt.
Egerton kardja földre teríté az oroszt egy csapással… Ezt meg nem
gyógyítja senki.
– Ez is jól volt! hörgé az ezredes, és azután még egyszer megforgatá
kardját feje körül s lerogyott a porba.
Csak annyit hallott még, hogy az angolok diadalt ordítottak.
E kedves zene mellett kilehellte lelkét.


DRÁGA FÖLD.
A Szilisztria melletti nagyobb szigetek egyikén gyönyörű mulatólaka volt
Spatár Leo, gazdag görög kereskedőnek.
Azt mondák, hogy a derék úr igen tiszteletreméltó módon jutott roppant
vagyonához, a mihez minekünk semmi közünk. Annyi bizonyos, hogy a
legtöbb orosz rubel az ő kapuin keresztül jutott a Duna két partján
lakozók közé, a mi azután sok mendemondára adott okot.
Hanem Spatár úr bölcs ember volt, s ha talán szolgált az orosz czár ő
felségének, de szolgált a török szultán ő felségének is s ki ne ismerné
el, hogy két úrnak szolgálni kettős érdem, kivált, ha mind a kettő meg
van elégedve a szolgálattal.
De mi bajunk nekünk Spatár úr érdemeivel, mikor itt csak a kertjéről van
szó?
Az egy valódi paradicsom volt a maga helyén; az európai gyümölcsészet
minden fajai a legszebb példányokban voltak feltalálhatók benne, a
mellett pompás üvegházából egész pálma- és narancserdőket birt
kiállítani, s kerítése belül fügefákkal és baraczkokkal volt befuttatva.
A várkormányzó, Mussza basa, legkedvesebb napjait itt e kertben tölté,
melyet a vendégszerető úr számára mindig nyitva tartott; órákig
elandalgott a virágzó olajfák árnyéka alatt s elnézte napról napra:
mekkorát nő egy fügefa-levél?
A török úr egészen bolondja volt a szép fának, szép virágnak. Ha
hadvezér nem leendett, szeretett volna kertész lenni, elpiszmogni a
gyümölcsfákkal, s tanulmányozni a bimbók fakadását.
Számtalanszor kérte Spatár úrtól ezt a kertet drága pénzen; de az soha
sem volt eladó. A derék úr esküvel állítá, hogy ha valakinek eladná, az
bizonyára a derék basa lenne, de nincs kedve tőle megválni. Tekintse a
mi benne van úgy mint a magáét, lakjék ott, szedje gyümölcsét, de
megvenni ne kivánja, mert annak nincsen ára.
Utoljára már kétszázezer piasztert igért neki érte a basa. A kereskedő
megakadt kissé; egy napi határidőt kért; egy napig gondolkozott rajta és
akkor azt mondta, hogy biz ő kétszázezer piaszterért sem vál meg
kertjétől.
Ekkor azután Mussza basa abba hagyta az alkudozást s feléje sem ment a
kertnek többet.
Az 1854-ik évben úgy történt, hogy nehány hónapig a háború sulya egészen
Szilisztriára nehezedék, az orosz hadsereg zöme teljes erőszakkal
rohanta meg a historiai nevű erősséget, melynek kapuja kapu volt
Törökország szivéhez.
Ilyen két hónap alatt hogy átváltozik egyszerre a táj alakja! Nincs a
teremtőnek olyan jégesője, árvize és földindulása, mint ez a bölcs
emberi faj, ha megindul mezőket elgázolni, városokat felforgatni!
Nyomtató szérű támad ott ma, hol tegnap zöld vetés hullámzott, erdők
feküsznek le, mintha zivatar járt volna rajtuk keresztül, dombok mulnak
el itt, s amott emelkedik helyettök új hegy, halom.
Az orosz seregek közelítésekor kihirdeté Mussza basa Szilisztria lakói
közt, hogy kinek mi féltője van, vigye onnan, és ki sokáig akar élni,
olyan messze menjen a vártól, a honnan tornyot sem láthat belőle, mert
világ felfordulása lesz azon a helyen nem sokára.
A gyöngébb szivű emberek el is takarodtak onnan. Sokan oda hagyták
házaikat, fekvő vagyonukat s menekültek az ország belsejébe.
De Spatár Leo állhatatosan megmaradt a maga helyén. Mit ér az ember
vagyona nélkül? mondá ő igen helyesen; jobb benne lenni a házban, midőn
az leszakad, mint messziről siratni beomlását s végtére is mitől tartana
igaz jó lelkiismeretű ember? Ha Istennek úgy tetszik, utolérheti kezével
az embert a legvidámabb társaság közepett; ha pedig kiválasztá, hogy
megtartsa, bátran járhat, kelhet a hulló bombák között.
Ilyen szép bölcseséggel indokolá a derék kereskedő helyben maradását s
ki ne adna neki e részben igazat, kivált ha még azt is megtudná, hogy
húszezer arany mindenkor szép pénz marad; épen annyit kapott pedig az
érdemes kereskedő az orosz tábornokoktól azon csekély szivességért, hogy
őket kellő időkben mindig tudósítsa a várbeli állapotokról.
Tagadhatna-e meg ilyen csekély kivánságot az ember jámbor
felebarátjaitól?
A jeles üzér tehát benn maradt az ostromlott várban s valóban elég
bátorsága volt akárhányszor körül lovagolni a bástyákon a török
főtisztek kiséretében, kikkel mind igen jó barátságban volt s ilyenkor
elég alkalma lehetett az emeltebb bástyatornyokból letekinthetni pompás
kertjére odaát a szigetben, s szomoruan elnézhetni, milyen szép
gazdálkodást követ ott el a jámbor ostromló sereg.
A baraczk trillageok terrassaira nagy ostromágyúkat vontattak fel, s a
gyönyörű oleander, narancs és rhododendron bokrokat porczellán
cserepeikben oda hordták az ágyútelepek masquozására. A spárga-ágyakat
hosszában két magas sáncz vágta keresztül, s a levágott gyümölcsfákat az
árkok elé használták fel torlaszoknak éjszakai megrohanások ellen. Lovak
jártak be s ki az üvegházból, s a pavillon minden ablakából ötével
hatával nézett elő a harczra termett orosz. Mind ezt távcsöveken át
nagyon jól ki lehetett venni.
A jámbor kereskedő nem állhatta meg, hogy szomoruan fejet ne csóváljon e
látványra.
Valahányszor egy új romlást fedezett föl, mindannyiszor nagy hangosan
felsóhajta:
– Mekkora nagy bolond voltam én, hogy esztendő előtt el nem adtam ezt a
kertet a basának kétszázezer piaszterért; no odadnám most kétezerért is.
Mert megnyugodott ugyan abban, hogy szenvedett kárai meg lesznek
térítve, de lehet-e megfizetni pénzzel egy szép gyümölcsfát s a világ
leghatalmasabb urai képesek-e hat nap alatt újjá teremteni egy
elpusztult kertet?
Csak legalább annyi előrelátása lett volna, hogy mikor jó áron kérte a
török, oda engedte volna neki.
Nem is késett legtitkosabb tudósításai végébe is rendesen odaszúrni,
miket az ostromló vezéreknek megbizott kémei által küldött, hogy adjanak
parancsot katonáinak, hogy az ő kertjétől maradjanak távol, mert ott
mérges bogyókat termő növények vannak, még meghal tőlük valaki. Bizony
szárastul, gyökerestül megették azokat a mérges gyümölcsű növényeket.
Azonban ha az orosz uraknak voltak kémeik a várban, Mussza basának is
voltak azok az ostromló seregben, s körülbelől ő is tudott annyit az
oroszokról, a mennyit azok ő róla.
Hosszú idő óta vítta már a várat megfeszült erővel az orosz; elszántan,
vitézül állt ellent a muzulmán, s bár fogyott ereje, nem még bátorsága s
tetszett neki az a büszke egy gondolat, hogy a hol most ő áll, az
jelenleg a világ közepe, mely körül a föld minden népeinek figyelme
öszpontosul. Micsoda üstökös fogja hát e szilárd tengelyt kiütni
helyéből?
Egy napon megtudá kémeitől Mussza basa, hogy a jövő éjszakára általános
ostrom fog a vár minden oldalára intéztetni; az orosz seregek felvették
az utolsó szentségeket, s fel vannak buzdítva, hogy meghalnak
Szilisztria alatt, vagy kitűzik zászlóikat Szilisztria falaira.
Omer basa a megmentő sereggel távol időzött, segítségére várni már késő
volt.
A várparancsnok összehivatá délután főtisztjeit; nem szólt nekik e
titokról semmit.
Kávés csészéket és csibukokat hozatott számukra s vendégeit még egyszer
megvendégelé magánál. Valószinűleg ez az utolsó csésze kávé és utolsó
pipa dohány leendett, a mit ő bajtársainak osztogat.
A tisztek vigan beszélgettek egymás között, miként máskor, a basa maga
számot látszott vetni életével, mert hallgatag és komor volt.
A legnagyobb vidámság közepett belép hozzá a görög, ki szinte előre
tudta már, a mik az éjjel történni fognak, s csak azért jött, hogy
kiszemelje, milyen kedélyállapotban van az előkészületre a vezér?
A mint azonban őt belépni látta a basa, egyszerre jó kedvüen felkelt
helyéről, leültette maga mellé, csészét, csibukot adatott kezébe s
elkezdett vele vigan enyelegni, mint a kinek valami titkos öröme van.
– Nem adnád-e el most a kertedet ott a szigeten? – kérdé tőle s szinte
ragyogtak a szemei jó kedvében.
– Elhiszem, hogy el, csak most kérné valaki.
– Kezet reá, én megveszem most.
A görög zavarba jött.
– Hogy gondolod uram megvenni?
– A hogy legutóbb kértem: kétszáz ezer piaszterért; kifizetem rögtön az
árát.
– De hiszen uram ott most az ostromlók ágyutelepei vannak, s az egész
kert jobban tele van oroszszal, mint tulipán- és jáczinthagymával.
– Ne legyen neked arra gondod. Csak te arra felelj, adod-e a kertedet a
mondott árért, vagy nem?
– De te tréfálsz, uram.
A basa iróasztalához lépett s kivette az erszényekbe kötött arany pénzt.
– Ha beleegyezel az alkuba, vidd az árát.
A görög csudálatos gondolatokat kezdett kapni. A basa oly jó kedvvel,
oly mohón, oly biztossággal kivánja a vételt, mint a ki dolgában nem
kételkedik. Bizonyosan Omér basa és a szövetségesek megindultak már,
hogy a várat felszabadítsák, az orosz sereget elűzzék: különben hogy
alkudnék ő azon kertre, melyen most a legközelebbi tűztelepek vannak
felállítva.
Másnap reggelig kért megfontolási időt.
– Nem, barátom, sürgeté a parancsnok, ma adj választ; adod, vagy nem
adod? Holnapig nem várhatok.
Bizonyosan az éjjel meg fog még érkezni Omér, gondolá magában Spatár; a
basa olyan ügyetlen ember, hogy egészen elárulja magát. Látszik az
arczán, hogy nem tudja örömét tartóztatni.
Ez nagy szeget ütött fejébe. A basa csaknem rákötötte a pénzt. A
kereskedő elvégre is jónak látta azt elfogadni, hanem még abban az
órában sietett tudósítani az ostromlókat, hogy vigyázzanak jól magukra,
Sophia felől veszély közelg; a basa nagy biztosságnak örül, s annyira
bizik magához, hogy azt a kertet kétszáz ezer piaszteren vásárolta meg,
a melyen most a legelső ostromlöveg áll.
Az ostromlók magok is nevezetesnek találták e körülményt s jónak
találták a Sophiától vezető úton egy erős kémlő sereget felállítani, s
minden intézkedést a bekövetkezendő ostromra úgy alakítani át, hogy a
működés egy hátulról jövő roham ellen is biztosítva legyen. Mind ez
pedig nagy változást idézett elő az egész ostromtervezetben s sok erőt
elvont a rohamra szánt tömegekből, s megosztá a figyelmet.
Benn a várban ez alatt, mint a futótűz, terjedt el egyszerre a hír, hogy
Mussza basa megvette drága pénzen Spatár kertjét, ott a szigetben, a hol
most az ellenség tűztelepei állanak. Oly sürgetőleg vette meg, hogy még
csak reggelig való gondolkozás időt sem engedett neki. Közel van a
szabadság! Mindenki arra gondolt, hogy a legközelebbi hajnal a
felmentést hozza magával. Az ostromlottak új bizalomra bátorodtak, új
erő szállt karjaikba, sziveikbe új remény. Közel van a szabadulás!
A gazdagabb törököknek egyszerre kedvük támadt Mussza basa szomszédjaivá
lenni: Spatár kertje mellett számos üres telek volt még, miket szegény
gazdáik, holmi kukoricza termesztő bolgár kapások, bizony olcsó árért
odaadtak volna tegnap, most ezeket ötével hatával rohanták meg az
előkelő urak, s egymásra kezdték árverezni földeiket. Az emberek eleinte
meg voltak lepetve, később azonban felnyiltak szemeik, s a kinek legtöbb
sáncztúrás volt a földén, az tartotta a magáét legdrágábbra. Az egész
kis sziget dobra volt ütve; minden láncznyomnyit mesés áron vásároltak
meg; valódi káprázatos börzejáték történt a földekkel; egy egy
ellenséges batteria helyét ezer piaszterrel fizették a tűzbejött
vásárlók, s a hol az oroszok temetőt rögtönöztek, az épen megvehetetlen
volt.
A várban levő kémek, az orosz rokonszenvesek, elbámultak e dolgokra s
nem késtek barátaikat mind ezekről tudósítani; az oroszok között is
elterjedt lassankint a hír, hogy azt a földet, a melyen ők mostan
állnak, a hol ágyúik bömbölnek, a hol halottaik feküsznek, odabenn az
ostromlott várban csoda áron árverezik! A babonás előérzet, a gonosz
jóshatály erőt kezdett venni minden sziven. Minő gonosz omen ez!
Megvenni az ellenség táborhelyét! Dobra ütni a csatatért csata kezdete
előtt és diribről darabra eladni azt közkatonák, tisztek között, mintha
szegődésük volna a sorssal, hogy övék legyen a győzelem!
Ez a csüggesztő gondolat mind jobban lehangolá a támadók erélyét s a
gondfeledtető italok homályán keresztül is hallani vélte a harczos, mint
kiáltja az ellenség: «Ki ád többet érte?» s hogyan reszket a föld alatta
e szóra?
Talán nem is a föld reszketett, hanem csak a szív?
A végső elhatározó roham még azon éjjel megkezdetett. A mily magas
elszántsággal vívott a várat védő sereg, oly mély csüggetegség feküdt az
ostromlók karjain; amazokat a biztos győzelem lelkesíté, ezeket a
hittelen kétkedés lankasztá el. Úgy harczolt mind a két fél, mintha
túlnan csakugyan egy felmentő hadsereg állna mögöttük, mely akkor fog
lecsapni közéjük, midőn leghevesebb leend a viadal.
A végső roham az ostromlók visszaverésével végződött, a diadalittas
törökök egész sánczaikig üldözték elleneiket. Az orosz csak félkézzel
harczolt ebben az ütközetben, a másik kezét elzsibbasztotta valami.
És azután elkezdte odahagyogatni a vár körül felhányt sánczait s
lassankint visszavonult a folyamon, magával vivén ezernyi sebesülteit,
rongált ágyúit és elfojtott boszúját.
Utolsó volt a kis sziget, melyről eltakarodék; az ott hagyott sánczok és
sírhalmok mind olyan emlékek, miket az ostromló emelt ellenei
dicsőségének.
Az elárverezett föld csakugyan tulajdonosai birtokába jutott; de gondjuk
volt az eltávozóknak, hogy legalább Spatár kertjét elrombolják,
gyümölcsfáit, szőlőtőit kiirtsák, kastélyát, tenyészházát tőből
kihányják. Ne legyen azokban öröme az új gazdának.
Ne gyönyörködjék Mussza basa ravaszul megvásárolt paradicsomában.
Fölösleges gondosság!
Mussza basa különb paradicsom árnyéka alatt jár azóta.
Ama dicsteljes viadalban, a győzelem közepett, egy Allahtól rendelt
golyó elhozá neki az izenetet, hogy térjen meg azon hazába, a hol
hőstettei jutalma vár reá.
Olyan gyorsan repülte át a föld és ég közötti tért, a milyen gyorsan
csak egy kilőtt golyó repülhet. Ott a heves harcz bevégeztén esett el.
És bizonyára minden föld jó föld ő neki most már, nem is válogat benne
többé, nem is kiván belőle sokat.


A VESZÉLYES SAKKJÁTÉK.
Ahmanzádé Mehemed, a tuniszi segédcsapat szerdárja, messze földön
ismeretes volt azon szigorú fegyelemtartásról, melylyel katonái felett
uralgott.
– Ne az ellenségtől félj, hanem tőlem! ez volt mondása az újonczhoz, a
kit csapatjába soroztak; és bizonyára az ő katonái mindig is jó vitézek
voltak, mert a csatában nem ismerték a félelmet, de parancsnokuk előtt
reszkettek.
Legelső hadjáratuk, melyre Törökországban alkalmazva lőnek, Albaniában a
felkelő görögök ellen történt, a hol Mehemed csapatjai kitünő
szolgálatokat tettek.
Egy izben az történt, hogy Mehemed nyolcz puskás lovast rendelt ki az
artai öt kút elé, a honnan éjszaka szoktak leginkább előtörni a görögök,
rájuk parancsolva, hogy minden azon menőt feltartóztassanak és még csak
a szemeiket se hunyják le, sem pedig lábaikat a kengyelből ki ne vegyék.
A lovagok úgy cselekvének, mint mondva volt. Éjfél felé egy szekér akart
előttük elosonni, azt feltartóztatták. A kocsis, ki az ökröket hajtá,
elszaladt s a szekerét ott hagyta.
A szekéren volt egy hordó. Hogy pedig abban a hordóban mi van? azt meg
lehetett tudni, a nélkül, hogy az ember a lábát kivegye a kengyelből,
vagy a szemeit lehunyja, mert csak a dugaszt kellett kiütni, hogy a jó
borszesz-illat felüsse az ember orrát.
Valóban jó borszesz lehetett; fügéből és aszalt szőlőből volt főzve.
Ezek a gyaurok tudják, hogy mi a jó?
Az pedig nem volt a lovagoknak megtiltva, hogy ha borszeszt fognak el,
abból ihassanak, azután nem is ittak ők abból sokat, csak épen egy hoszú
nádszálat dugtak bele, azon keresztül szopogatták az édes, mulattató
nedvet. Már pedig hogy árthatna az meg, a mit az ember egy vékony
nádszálon keresztül szivogat? az nem is nevezhető ivásnak.
Nem hiába mondja azonban a próféta, hogy a borszesz olyan gonosz ital,
melybe a sátán bele öltötte nyelvét; mert ez ital minden rosszra
rábeszéli az embert.
Eleinte csak arra beszélte rá a lovagokat, hogy minek ülnének ők a
lovon, a kemény nyeregben, mikor odalenn olyan szép puha a pázsit? hisz
ha leheverednek is egy kissé, nem tudja azt meg senki: a lovakat
megköthetik a szekérhez és a lovak nem beszélik ki a titkot.
Mikor pedig a földön feküdtek, akkor arról világosítá fel őket a
pokolszülte ital, hogy minek virrasztanának ők mind a nyolczan, mikor
négyen is őrt állhatnak addig, míg a másik négy átengedi magát a minden
földi jónál kedvesebb álomnak?
A fennhagyott négy megint sokallta bevárni az időt, míg rájok kerül a
sor, s azt az időt úgy osztá fel, hogy kettő lefeküdjék, kettő meg
vigyázzon addig.
Maruf és Sefer volt az ébrenmaradó.
– Tudod-e mit, Maruf? szólt Sefer társához untában. Két ember csak azt a
szolgálatot teszi, a mit egy. Kettőnk közül akármelyikünk elég őrt
állani. Nincs-e igazam?
Maruf helyeselte az állítást.
– Hátha leülnénk sakkot játszani. A melyikünk elveszti a játékot, az
maradjon ébren, a nyertes alhasson.
Maruf elismeré, hogy az jó gondolat.
A két beduin elsimítá maga előtt a földet, dárda hegyével négyszöget
húzott rajta, azt felosztá hatvannégy koczkára, azután játszó
alakzatokat rögtönzött erdei gyümölcsből: vadkörtét királynak, vadalmát
királynénak, bástyákat makkokból, kecskerágó bogyó volt a paripa,
sombogyók a futók s apró gubacskák a parasztok.
Azzal leültek játszani és sakkoztak gyönyörüségesen az őrtűz világa
mellett.
Sefer eleinte előnyben volt, hanem azután úgy erőt vett rajta a kábító
ital, hogy az alakokat sem ismerte meg, elvesztette a királynéját, s
közel volt hozzá, hogy egypár húzással mattot kapjon.
– Te Sefer, szólt Maruf, midőn látta, hogy kétségtelenül megnyeri a
játékot, te nagyon el vagy gyalázva.
– Igazad van, olyan álmos vagyok, mint a tenger szélcsendben.
– Pedig el fogod veszteni a játékot.
– Azt látom.
– No hát eredj, feküdjél le Allah hirével, majd én virrasztok helyetted.
Sefer megszorítá pajtása kezét e szives önfeláldozásért, valamit gondolt
is neki mondani, hanem azt már csak álmában mondta, mert a mint ledűlt,
úgy elaludt.
Maruf pedig nyitva tartá mind a két szemét és úgy vigyázott alvó társai
felett, puskájára támaszkodva.
Az a pokol tüzén született ital azonban lassankint azt kezdte sugdosni
fülébe:
«Miért nem ülsz le? de bolond vagy, hogy lábaidat fárasztod, mintha ülve
nem láthatnál épen úgy.»
Mikor azután leült, akkor meg arra biztatta: «mit fárasztod mind a két
szemedet, hisz ha az egyiket behunyod, a másikkal annyit látsz, mint
mind a kettővel.»
És azután lassankint a másik szemét is lefogta. Maruf azzal biztatta
magát, hogy ha szemeit lezárta is, de fülei azért jól hallanak;
meghallja, ha baj közelít.
És azután azzal az erős szándékkal, hogy elaludni épen nem fog, szépen
elszunnyadt ő is, mint a többi.
Ekkor előjöttek lesből a görög portyázók, eloldották a szekéroldalhoz
kötött lovakat s bizonyára mind megölhették volna a törököket, ha Maruf
lova veszedelmet érző félelmében el nem nyeríti magát hangosan.
Első volt Maruf, a ki felugrott, utána a többiek is; rögtön fegyverre
kaptak, rögtön kijózanult valamennyi, álom és mámor kiment a szemekből.
Rohantak az orzókra.
Mit használt? Azok lovon ültek, az ő tulajdon paripáikon s csak
kaczagták az utánuk futókat.
Csupán Maruf lova nem engedett a rajta ülő görögnek, elkezdett hánykódni
alatta, s addig rúgott, ágaskodott, míg levetette hátáról, egyet rúgott
rajta s ott hagyta elterülve a földön, s azután visszafutott gazdájához.
A többi üthette az eltávozottnak nyomát bottal.
Tehát nyolcz embernek nem maradt több csak egy lova.
Mit mond majd ehez Mehemed?
A beduinok sajnálták ifju életüket, miknek a vezér bizonyára nem fog
kegyelmezni, de még inkább szép paripáikat, miket a görög orozva
elrabolt. Mit ér az ember már most paripa nélkül?
Nagy búsan és elcsüggedten mentek vissza a dandárhoz s Ahmanzáde elé
érve, elmondák neki egész őszintén az esetet, hogy szegték meg
parancsolatját, hogy aludtak el a tűzitaltól, hogy játszott a két utolsó
őr sakkot egymással, s hogy vesztették el lovaikat.
Ahmanzáde nem szokott haragos arczot mutatni, midőn itéletet mondott. Az
ő örökké nyugodt képéről senki sem olvashatá életét, vagy halálát.
– Minthogy nyolcz emberre csak egy ló maradt, azt átlátjátok, hogy hét
ember közületek felesleges. Mert azt még nem olvastam, sem az
alkoránban, sem az azoráthban, hogy nyolcz ember ülhetne egy lovon.
Minthogy tehát olyan hires sakkjátszók vagytok, ime üljetek össze
egymással és ám lássátok, hogy melyitek legyen azon egy, a ki a
megmaradt paripán fog ülni? A többire várnak a halál angyalai.
Azzal előhozatott négy sakktáblát Ahmanzáde, a miket a keleti urak
minden útjokban magukkal hordanak, s a sátorok elé helyeztetve mind a
négyet, oda ülteté a négy beduint játszani.
Tizenkét jó lövész állt a háttérben, hosszú tág öblű puskákkal, a kik
veszteni fognak, azokat rögtön főbe lövendők.
Egy-egy hamar megadta magát ügyesebb ellenfelének, másikat elméssé tette
a kétségbeesés, s akkor fogta el ügyesebb ellenét, midőn az nyertesnek
képzelte magát. A vesztest rögtön félrevitték s egy roppanás tudatá a
többiekkel, hogy ennek már vége van.
Az első játékkör bevégződött; négy elhullt, négy győztes megmaradt.
Most a győzteseket ülteték újra szembe.
Új remény, új remegés. Az életért küzdő ész feszült figyelme kettős
viadalban. Csak egy hibás lépés, csak egy elnézett botlás és azután
felordíthat a hibázó. Ez halála volt. Kettő ismét elesett. Hátravitték,
főbe lőtték.
Csak kettő maradt egymásnak.
Maruf és Sefer.
Épen úgy, mint az imént künn az őrtűz mellett. A két legjobb,
legszenvedélyesebb sakkjátékos.
Egynek a kettő közül ez lesz az utolsó partieja.
Mind a ketten mély figyelemmel fognak a játékhoz, homlokaikat
tenyereikbe fektetve, feszült gonddal, messzeható számítással teszik
lépéseiket, tétovázás, elhamarkodás nélkül.
Sokáig nem bir egyik is előnyt nyerni a másik felett, minden nyereség
megfelelő áldozatba kerül; a körülállók néha-néha helyeslőleg bólintnak
fejeikkel, midőn valami meglepő jó húzás történt.
Lassankint megüresül a sakktábla tere, a főalakok jobbra-balra
leszórattak; a játék világosulni kezd; még egypár húzás – Sefer
elvesztette a második tornyát, Maruf nagy előnyben van, egy toronynyal
erősebb ellenfelénél. Ez sokat tesz. Mindenki azt hiszi, hogy lehetetlen
meg nem nyernie a játékot.
Egyszerre elkezd Maruf homloka izzadni, arczán verejtékcseppek gördülnek
alá, egész tekintetét halálfélelem fogja el.
Most vette észre, hogy ellenfelének minden hátránya mellett egy oly
húzása van, melyet ha az észrevesz, megnyerte a játékot.
Ha Sefer feláldozza királynéját Maruf tornyáért, akkor futójával rögtön
mattot adhat királyának.
Vajjon észre fogja-e venni ezt a húzást? Ez az élet vagy a halál.
Sefer nagyon sokáig néz a sakktáblára; szeme járásából kivehetni, hogy
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 12
  • Büleklär
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4216
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2027
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4160
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2038
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4043
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1984
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4129
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2076
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4022
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2064
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2048
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4223
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
    31.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4183
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2014
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4135
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2008
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4146
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4241
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4061
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2100
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4207
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2065
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4192
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2036
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2016
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3222
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1645
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.