Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 03

Süzlärneñ gomumi sanı 4160
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2038
33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
lovak hajtottak. A mint annak ajtaján kiléptek a szabadba, a Mirza
megragadta Miriám kezét, büszke mosolygással tekintve annak arczába,
mintha azt mondaná neki: állj meg elébb és bámuld ki magadat!
És valóban Miriám oly meglepetést, oly csudálkozást mutatott arczulatán,
melyet csak az előtte fekvő látvány igazolhat.
Az a hegy, mely alulról tekintve egy nagy félgömbnek látszott, fenn síma
rónává volt lemetszve, melynek hat, hét ezer holdnyi területét a
legbujább növényzet takarta. Egész nagy táblákban a még le nem aratott
kövér búzatermés hullámzott, körül hosszú kazalokban állt már a
begyűjtött széna, s gyönyörű gyümölcsös kertek lombozata árulá el magát
változatos szineivel. A tér közepén állt a zöld márványból épült
kastély, olaszos tetőzetén körül lehetett járni, s mindenütt nagy keleti
virágok ékesíték az oszlopokat és korlátok díszvedreit.
A kastély előtt széles tó terült, melynek apró csatornáin át egy óra
alatt az egész több ezer holdnyi tért meg lehetett öntözni, hogy a
szétárasztott víz a hegy oldalain csurgott alá.
A hegy oldalait fedő roppant bükk-erdőség láthatlanná tevé minden
oldalról e csodálatos kis paradicsomot, melyben úgy virult, úgy
bujálkodott minden növényzet; a hegy talapja köröskörül ezer lábnyi
meredek sziklafalon végződik, mely a Jura-hegyek felé mindinkább
magasabb lesz, s tulsó oldalán közel kétezer lábnyi szédelgős mértéket
ér el, s a hol leglejtősebb, ott egy rohanó hegyi folyam által van
megvédve, melynek egy része a szikla alatti nyiláson beömlik s
keresztülfolyik az egész hegy alatt.
– Nyolcz év óta nem láttam ezt a helyet, szólt Miriám, egész csoda, a
mit azóta véghezvittél rajta.
– A természet és a szorgalom csodája, Miriám. Tudod, milyen szürke,
terméketlen lávaföld ez, a hol most állunk, a fű nem akart megteremni
rajta. Egyszer olvastam a guanoról, mely ezredévek előtt madárlakta
szigeteken felhalmozódott s mely oly bámulatos erőt tud adni az
elgyöngült földnek. Van egy mély barlangja e hegynek, melyben hasonló
guanót találni. Mi alkotta azt? Azok a piczi-piczi kis repkedő állatkák,
a mik csak éjszaka jönnek elő odvaikból, a kis denevérek. Millió és
millió lakik itt alattunk. Nagy hordókban felvonattam a koromfekete
anyagot, szétteríttetém a hegytetőn, első évben olyan dudva termett
utána elvetett gabonámból, hogy magam sem látszottam ki belőle. Nem tesz
semmit, mondám. Azon zölden alászántattam a dudvát vetésestől s második
évben újra bevetettem. Nézd, milyen búza terem itt most.
Az öreg Mirza gyönyörűséggel morzsolt tenyerébe egy kalászt: milyen
piros szemek, milyen nehéz, tömött, érczes magok! A három férfi egymás
markába töltögette azt bámulva.
– Ez a tó itt alulról kapja vizét, hajtó gépezetén át, minő a tűzi
fecskendőké; mikor nincs eső, megnyitom zsilipjeit s meg van öntözve az
egész tér. Négy éves fa nálam nagyobb, mint másutt a tizenkét esztendős.
Woronzoff herczeg három milliót költött híres kertjére s még nem evett
belőle három gyümölcsöt; nálam már a tulkokat hizlalják a fölösleggel s
egész szeszgyárt foglalkoztat a hulladék. Egy szóval, édes fiam Miriám,
azt látod, hogy ezen a helyen, ha husz esztendeig és tovább is
körülkerítve tartana bennünket egy hadsereg, még sem éheztetne ki soha s
odaállíthatná ágyúit és várait, még sem nevezhetne bennünket magáénak.
A három férfi megszorítá egymás kezét s abból látszott, hogy mind a
hárman értik egymást.
– Oh igen. Az egész világot elfoglalhatja a moszkó, nyakára hághat
minden nemzetnek, de ez a hely, az egyik bükkfától a másikig soha sem
lesz az övé. Furcsa gondolat az tőlem, csak egy bolond tatár fejében
keletkezhetett, de én nekem tetszik az, hogy ide, a teste közepébe
növelhetek neki egy idegen élő tetemet, mely neki örökké fájjon, melyről
mindig megérezze, mikor következik rossz idő és mit soha ki ne vághasson
onnan.
– Oh ez nekünk is kedves eszme, sóhajta fel Miriám; csak egy pont ez, de
olyan pont, a minél nekik mindig meg kell állaniok s a honnét mi mindig
újra kezdhetjük.
– Hogyne esnék az jól, mondá az örmény, összeérő szemöldeit még összébb
húzva, hogy egy helyet találhatunk, akármilyen kicsikét, a miről
elmondhatjuk: ez még a mi régi országunkból való! A hol a régi
templomban megtaláljuk a régi oltárt, a muzulmán a maga mecsetjét és a
római hitű a maga evangeliumát, mint a hogy volt Shahin idejében.
Shahin nevére mind a három férfi elkomorult, mintha ketté vágták volna
kedvét; hallgatva mentek egymás után, későre szólalt meg a Mirza:
– Igaz-e Miriám, hogy Shahin fiának neje protestáns?
– Való. Angol nőt vett el s leányát is e hiten neveli, titokban.
– Különös; monda az öreg. A Giráj család utolsó fejedelmének leánya
protestáns.
Azután kis idő mulva egy szabad dombocskánál megállt.
– Jövő évre e helyen csillagos templomot építtetek. Legyen hol imádkozni
Giráj leányának.
Ez alatt a kastély kapujához értek a férfiak.
Kívül egyszerű épületnek látszott a kastély, a falaira alkalmazott zöld
márvány különösen alkalmatos volt arra, hogy annak jelentéktelen külsőt
kölcsönözzön. De belépve, ah ott a bámulattól kellett elállni a szemnek!
az egész udvar felőli rész fehér márványoszlopoktól volt emelve, miknek
karcsú derekait csudaszép virágok ölelték kúszó indáikkal, ragyogó
szinezetökkel pompás ellentétet képezve az ezüst erkélyrácsozatokkal,
miknek rostélyzatán pajkosan keresztül-kasul bújkáltak. A természet és a
művészet pompája mindenütt, a porczellán virágveder s a benne nyiló
keleti növény egymással versenyez gyönyörű szinekkel, a lépcsőket fedő
nehéz szőnyeg messziről virágos kertnek látszik, a padlat mozaikját a
szines ablakok világa eleveníti s a szobák falai gyöngyházzal és lazúros
kövekkel vannak kirakva, mik közt eleven czifrázatot képeznek a veres
kláris arabeszkek, miket képes a szem a nagy keleti virágok csüngő
vérpiros fürteivel összetéveszteni.
A virágok terméből cizelirozott arany lapozatú ajtón át nyílik a
szökőkút terme. Középen alabástrom medenczéből, zománczos tengeri csigák
halmaza közül ugrik fel a padlatig a mesterséges vízsugár; a teremben
száz meg száz szelid madár repked szabadon, s le-leszáll csevegni,
énekelni a jázminbokrok közé.
A mint a három férfi belépett, egy madárka, egy piczi, sárga tollú
énekes, nagy örvendve szállt Miriám vállára s ott mindenféle kedves
bohósággal tanusítá örömét, tollát borzongatá, orczáját csipkedé, mintha
fülébe akarna sugdosni.
– Látod, megismert! szólt a Mirza és úgy örült neki.
– Hát ő rám fog-e ismerni? sóhajta Miriám, kezével a kedves madárkához
nyúlva, mire az ujja hegyére repült s úgy ugrált egyik ujjáról a
másikra.
A teremben két férfi volt jelen, a kik Mirzához lépve, annak kezét
sziveikhez, ajkaikhoz érteték.
A Mirza Miriámra mutatott, mire őt szintén azon tisztelettel fogadták s
azután hátrább vonulva az örménynyel szorítának kezet.
Mindkét férfit ismerjük már; az egyik a csárdai csapláros, a másik a
fiatal csikós, kit az öregebb előre küldött. Most mind a kettő délczeg
nemzeti öltözetet visel, hosszú, alól hasított virágos selyem kabátot,
apró zsinórzattal, azon felül kurta derekú posztó dolmányt, mely
szabadon hagyja a mellet és nyakat. Az öregebb hajzata most nincsen elől
két csimbókba kötve, hanem le van eresztve szépen két felől a vállaira
göndör fürtökben. Olyan tisztes, olyan daliás tekintete van így.
– Szobájában van Szendereli? kérdé az öregebbtől a Mirza.
– Énekelni hallottam az elébb, mielőtt jöttetek.
– Itt van már Dzsula?
– Előttetek egy órával érkezett meg.
A csárdás mosolygott és a többiek is mind osztották jó kedvét, a minek
okát egy be nem avatott idegen aligha sejtené.
– Nem beszélt a tegnapi kalandról? kérdé Kobul.
– Csak egy pár szót, de megigérte, hogy halálra fog nevettetni bennünket
ebéd felett.
– Hát felőlem nem árulkodott odabenn? tudakozá Miriám.
– Aligha nem, mert az imént, hogy itt keresztül ment, azt mondá, hogy
már harmadszor öltözteti kisasszonyát újra, ki ma nagyon szép akar
lenni. Ez aligha te érted nincsen.
– Köszönöm, súgá Miriám. Azon perczben jött kivülről az, a kit Dzsulának
neveztek.
A mezrevári törpe szörny, a férfiüldöző kisasszony, kit az öregapja, a
vén Mirza, éjnek idején kutyákkal fogat le: az lépett be.
A fején hozott egy nagy ezüst korsót, mintha az által magasabb lenne s a
mint meglátta a most érkezett férfiakat, letette azt onnan, s odafutva a
Mirzához, kezet csókolt neki és azután egygyel többen voltak vele, a kik
nem tudták magukat a kaczagástól tartóztatni.
Miriám átölelé széles derekát s nevetve kérdezé:
– Hogy vagy te szép kisasszony? te férfiüldöző kisasszony?
– No csak hagyj békét, hadnagyocskám, szabódék a kecses alak, ne
ölelgess még. Engedj elébb átváltoznom, nem látod, hogy most viszem a
bűvös vizet, a mivel, ha megmosdottam, olyan leszek, mint a tündér, mint
a hamupepejkéből lett istenasszony. Majd szólok, ha átváltoztam.
Azzal nevetve kapta fel korsóját s olyan furcsa torzképpel ajánlotta
magát, hogy az embernek kedve lett volna megcsókolni érte.
– Néha olyan csunya, hogy az ember belészeret, monda a Mirza és a
többiek azt mondták, hogy igaza van.
Nehány percz mulva hallatszott a szörnyeteg szava:
– Jöhettek. Elébb csak te jőjj, Miriám.
Az ifju belépett a nyitott ajtón s nem birt odább menni szíve dobogása
miatt.
A nehéz virágos függöny félrevonult s ott állt előtte – Szendereli.
Gyönyörű szép tünemény ebből a világból!
Fekete két nagy szeme olyan két sötét örvény, a mibe az ember lelke
beleszédülhet, elveszhet, elhalhat; de édes piros ajkain azután ismét
feléledhet, feltámadhat. Orczáját csak úgy nézheted, ha nem mosolyog,
mert hogy ha mosolyog, akkor megvakultál, elvesztél, szerelembe estél;
ki húz ki belőle? Ha csak az ő fehér kezei nem. Pedig ha a fehér kezét
megszorítod, akkor vagy még csak megrontva, akkor szeretnéd azt soha el
nem ereszteni, szeretnél örökre foglya maradni, szeretnél meghalni és
odatemetkezni pihegő keblére.
– Hol jártál oly régen, Miriám? kérdé a legédesebb, a legkedvesebb
hangon a szép földi tündér s úgy találta, hogy neki kellett az ifjuhoz
közelebb lépni s neki kellett a szót megkezdeni és kezét megfogni.
A fiatal ember az által is üdvezülni hitte magát, ha e szép, gyönge
bársonykezecskét ajkaihoz szoríthatja. – Ej, mint lehetsz magadhoz oly
kegyetlen, hogy csak a kezét csókolod meg, midőn ő ajkait is nyujtja
eléd.
A félrevont függöny mellől a jó bohó Dzsula furcsa ábrázatja vigyorog az
ifju szeretőkre s kaczagva szól Miriámhoz:
– Ugy-e szép vagyok én ebben az alakban? Ugy-e most nem szaladtok el
éjnek éjszakáján Mirza Kobul kisasszonya elől?
Szendereli mosolyogva veregeti meg a furcsa leányzó széles vigyorgó
pofáját, ki rikácsoló szóval kiabálja be a többi férfiakat is, hogy
jőjjenek csak, nézzék, milyen szép ő tegnap óta!
A férfiak elragadtatott gyönyörrel hagyják szemeiket nyugodni a piruló
Szendereli tündéri arczán, termetén, ki Miriám kezét nem akarja
elbocsátani magáéból s azt szeretné, hogy ha az is úgy tudna örülni,
mint ő.
– Hát én reám senki sem néz, zúgolódék a derék Dzsula. Hát ez a hála, a
miért én idegenek előtt a kisasszony vagyok, hogy most fel sem vesztek,
csak őtet nézitek; pedig ha elébb én reám néznétek, akkor tudnátok csak,
milyen szép az én másik alakom, a ki amott áll.
– Hagyd azt a beszédet Dzsula; szólt közbe a Mirza. Te magad sem tudod,
hogy miben áll a te kedvességed. Én mondhatom, hogy ismerek egy fiatal
embert, a ki tégedet bizony szeret s midőn kisasszonyod férjhez megy, te
másik kisasszony szintén elmégy ahoz, a ki téged óhajt.
– Ugyan ki volna az? kaczagott a tréfás szörnyeteg. Tán csak nem te,
Kuván?
Azzal megtaszítá széles tenyerével azt a fiatal embert, a kit mi
csikósnak ismerünk; az restellette magát nagyon és komoly arczot
csinált.
– Akkor olyan csúfnak kellene lenned, mint én vagyok, monda Dzsula. Már
én hozzám való férfit nem kapok a tatárok között.
– Az nem igaz, szólt Szendereli közbe; te nem vagy rút; én örömestebb
látlak, mint száz meg száz embert.
– Úgy van, úgy, állíták a jelenlevők mind, bizonyítva ki ezt, ki amazt,
hogy miért kedves és szeretetreméltó Dzsula, min az kimondhatlan jó
izűen kaczagott.
– De iszen volna csak itt az a tegnap esti orosz tiszt, majd megmondaná
az, milyen kedves vagyok? hogy huzódott tőlem, hogy kékült, zöldült,
mikor így a szemébe mosolyogtam; majd a hideg törte ki, a mint
ráborultam a keblére, s felállt minden haja szála a kezem alatt, a hogy
a fejét kezdtem simogatni. Ugyan festessétek le az arczképemet számára.
– Mást vélt helyetted találni, szólt Miriám. Nekem az egész úton kellett
hallanom ábrándjait Mezre vár csodaszép úrnőjéről. Ha tudta volna, hogy
ilyenkor milyen közel áll egy egy késdöféshez!
A csodaszép úrnő hálateljesen szorítá meg Miriám kezét s megengedé neki,
hogy lábaihoz üljön és fejét térdére nyugtassa.
A három férfi is letelepedett melléjök, a puszta szőnyegre ülve, ősi
tamerláni szokás szerint, csak Szendereli ült magas karszékben közöttük,
mint egy királyné.
A szolgák, fényes, paszományos ruhákban ételt és italt hordtak elé,
gazdagon aranyozott ezüst edényekben, kövekkel kirakott arany
serlegekben; az ember nem tudta, hogy melyiket bámulja inkább? a
gyönyörű keleti gyümölcsöket, a taréjos, aranyfarkú sült madarakat-e,
vagy a tálakat, miken azok fel vannak rakva? vagy a szép úrnőt, a ki
azokkal kinálkozik?
Dzsula pedig egy hegedűt hozott elő s míg a többiek vendégeskedtek,
elkezdte azokat a csöndes bús dallamokat hangoztatni, a miktől a keleti
faj vére úgy felháborodik, úgy kivánkozik vissza a multba; a nagy
poharazásban a vén Mirza is neki kezdett keseredni; a lakoma vége felé
arra kérte unokáját, hogy kedvencz nemzeti dalát énekelje el neki,
melyre az a legkellemesebb tremoloval elkezdé az ismeretes buzdító
tatárdalt:
«Alszik a két vitéz künn a zöld mezőben
Egyik a sír alatt, másik a sír felett.
Egyik azt álmodja: jó volna meghalni;
Másik azt álmodja: jó volna fölkelni.»
A szép leányka el-elmosolyodott, a hol hangja reszketni kezde, Miriám
nem állhatta meg, hogy ne segítsen neki; Szendereli is biztosabban
énekelt azután másod magával; az éneklés ragadós, nemsokára az egész
társaság énekelte a dalt, a vén csikós előkapott egy tárogatót s olyat
fújt rajta, hogy ajtó, ablak reszketett bele; a vén Mirza tűzbe kezdett
jönni: eleinte csak az ökleivel ütögetett fölfelé a légbe s egyik
lábával dobbantott, majd felugrott, kirántotta kardját s elkezdett
tánczolni, nagyokat rikkantva s talpához ütögetve tenyerét és kardját. A
másik három férfi sem maradhatott hátul, ők is tánczra keltek, a
legvadabb tánczra, a mit egy álló helyében jár el a tatár harczos, mikor
nagy dühben van, százszor megfordulva s százannyiszor megforgatva
kardját feje fölött. Az ő tánczosnéja a kard, az fejezi ki táncza
jellemét, az alkotja benne a változatokat, az a mesterséges, csodálatos
szemfényvesztés a kardvillogtatással. Ez a táncz az őrültséggel határos,
minden ideg izgásba van hozva általa s a lélek önfeledté lesz, mint
valami dühöngő csatában. Mikor aztán a kardok kihullottak a lankadt
kezekből, mikor az a tárogató a dallam végső accordjaiban azokat a mély
zúgó hangokat hallatá, a mik olyan jól illenek egy elvesztett csata
végsóhajtásaihoz, akkor egymás nyakába borultak a férfiak és sírtak
keservesen.
Ez a vége náluk minden táncznak.
Az örmény volt legjobban kifáradva a tánczban, ő vette észre legelébb,
hogy már este van, haza is kellene menni; Miriám akár reggelig ott
maradt volna s kész volt újra kezdeni éneket és tánczot.
Hanem már ekkor a Mirza is sürgeté. Hosszas elmaradása gyanura adna
okot. Csak siessenek vissza Alabinhoz, ki hihetőleg unalmában sorba
verte már a kozákjait. Mindnyájan felszedték újra rongyos öltözeteiket.
Miriám azalatt százszor elbúcsúzott a szép Szenderelitől, meg is
kérdezte tőle százszor, ha szereti-e őt és nem fogja-e elfelejteni? a
leányka felelt is neki mindig.
Mikor azután sikerült a többieknek Miriámot kinógatni a kastélyból,
mikor már elmentek vele vagy ezer lépésnyire, ott visszatekint az ifju s
meglátja a leányt a kastély kertajtajában állva.
– Oh én vadlúd, elfeledtem elbúcsúzni tőle! Kiált fel homlokára ütve, s
kiragadva magát társai közül, mint a szélvész rohan vissza árkon-bokron
keresztül Szendereli felé s odaérve térdreborul előtte s megragadva
kezét, kérdi:
– Szendereli, szeretsz-e engem?
A leányka mond, hogy «igen», melyre Miriám hevesen átkarolja, s olyan
csókot nyom arczára, hogy a csók nyoma, mint piros rózsalevél látszik
meg a halvány liliomon. Azzal azután nyargal vissza ismét oly sebesen
társaihoz. Azok mondogatják magukban: «ez aztán a jó vér!»

IV. MIRIÁM.
A mint a malomhoz újra visszaértek, már akkor össze volt terelve
számukra egy csoport hosszú szőrű csikó, négyesével egymáshoz pányvázva,
azokat átverték egy ismerős sekélynél a vizen s éjszakára megérkeztek
velök szerencsésen a városba.
Alabint az alatt majd az unalom ette meg. Semmiről sem akart tudni, mint
hogy Miriám üljön le vele pikétezni. Kártyázás közben azután elmondá
neki Miriám: mennyi fáradságába került ezeket a nyomorult csikókat
összefogdosni, estig nem csinált egyebet; alig is érnek valamit, pedig a
javát válogatta.
Még azután egy hétig mindennap átjárt Miriám lovakat válogatni, s a mit
ő elhozott, azokat Alabin reggel a mezrei vásártéren dobszó mellett
elárverezte. Méreg-keveset adtak értök. A mit pedig reggel kapott, azt
költségek fejében este kifizetgeté az örménynek.
Ilyenformán nyolcz nap alatt csakugyan erélyesen behajtá az adót, mely a
Mirzára ki volt vetve, hanem az olyan szépen felment a «jöttünk-mentünk,
ettünk-ittunk»-féle rovásra, hogy levonván a levonandókat, nem maradt
több Alabin tárczájában száz rubelnél, a mit haza Szebasztopolba vigyen.
Képzelhetni annak az orosz számvevő tisztnek kellemes meglepetését, a
kinek Alabin ilyen formán beszámolt háromezer rubelről; letevén az
asztalára száz rubelt kerek számban, a többit pedig papirosra rajzolva.
Ha ez a számvevő tiszt valami okos ember lett volna, azt mondhatá
Alabinnak: adj még hozzá másik százat, hogy legalább adhassak belőle
ötvenet a kincstárnak, különben mi marad nekem? De ez oly ostoba
becsületes ember volt, hogy ebből a tréfás dologból nagy lármát csinált;
hadi törvényszéket, csempészeti vizsgálatot követelt s ilyenkor aztán
nem lehetvén a hatóságoknak illedelmesen szemet hunyni a különben
stereotyp számadások fölött, kénytelenek voltak Alabint hadi törvényszék
elé vonni, tudtára adván, hogy mentse magát okosan, s ne engedje
gyakorlatba jönni a tiszti számadások miatti büntetéseket, a miből sok
mások számára kellemetlen aggodalmak származhatnának.
Alabin az okosabb emberek közé tartozott, a mentség nagyon hirtelen
készen volt nála. Ilyenformát mondhatott a hadi törvényszék előtt:
– Én megtettem kötelességemet; az adót exequáltam, a míg letelt. Hogy a
bevétel a költségekre felment, annak nem én vagyok oka, hanem Miriám.
Minthogy ő birja a tatárok nyelvét tökéletesen, kénytelen voltam rábízni
a lefoglalást. Nem kaptunk egyebet, mint lovat. Miriám lustasága miatt
azt sem tudtuk egy nap alatt összeterelni; nyolcz nap kellett hozzá. Az
alatt jelenlétünk drágaságot idézett elő a nyomorult városban, minden
falat kenyérért Szimferopolba kellett küldenem. Ha Miriám nem
késedelmeskedik, legalább felét az összegnek megmenthetem; az ő
hanyagsága okozta a pénzelfogyatkozást stb. stb.
Tetszett a főtiszt uraknak ez a védelem Alabintól; ilyenformán a bűn
terhe Miriámra volt szépen áthárítva, a ki naturalizált tatár levén, egy
Krimiából Circassiába kivándorolt törzs ivadéka, minden gonosztettre
képes s ha egy ilyenen rajta kapatik, semmi sem következik belőle
inkább, mint azon meggyőződés, hogy idegen nemzet fiai mennyire
méltatlanok azon tisztességre, hogy az orosz hadseregnél tiszti hivatalt
viseljenek.
Miriám jelen volt a hadi törvényszék előtt, midőn társa ezen vádat
elmondá ellene, s rögtön felszólíttaték, hogy minden fontolgatás nélkül
mentse, tisztogassa magát. Még pedig csak rövideden. A hadi törvényszék
elnöke, Karvajoff tábornok ebédre van híva a kormányzóhoz, nem időzhet
sokáig.
Miriám büszke mosolylyal állt fel birái előtt, s merész önbizalommal
tekinte Alabinra.
– Uraim, szólt összefonva karjait büszkén. Azon kezdem válaszomat
kérdéseitekre, hogy én Alabin őrnagyot a legegyügyűbb embernek tartom az
ég alatt. A méltóságos elnök maga jól tudhatja, hogy Mezrevár
tulajdonosa, Mirza Kobul, egyike a leggazdagabb embereknek, s íme társam
nem tud rajta néhány ezer rubelt behajtani, hanem a helyett
hasznavehetlen lovakat foglaltat el tőle. Mirza Kobul egyike a
legravaszabb embereknek. Az egész környék lakhelye körül négy verst-nyi
távolra az ő szövetségében áll, úgy hogy ő mindent elébb megtud, hogy
sem meglephetné valami. Egy nagy sziklás hegy alatt tart valami rozzant
kastélyt, s midőn idegenek jönnek hozzá, abban fogadja el őket. Az a
kastély pedig egy nyomorult romladék, a hol még csak ablakok sincsenek.
A megelőző állomásokon felfogadott kémjei vannak, csikósok, csárdások
minőségében, kik őt előre értesítik érkezésünk felől. A rozzant
kastélyban semmi sincsen, csupán piszok, s abban egy éjszakát sem lehet
tölteni, mert éjjel a vén Mirza kutyákat uszít unokájára, a ki egy
valódi szörnyeteg s azon felül őrült. Nemde, így adta ezt elő ti néktek
társam, Alabin őrnagy. Mindebből egy betű sem igaz. Én azt az egész
környéket jól ismerem, mert gyermek koromban sokat időztem ott, s Mirza
Kobul engem tart legkedvesebb emberének, annyira, hogy unokája kezét
nekem igérte. Az, a ki éjjelenként a vendégeket ijesztgeti, nem az ő
unokája, hanem a csárdai csapláros leánya, Dzsula; és az sem
nyavalyatörős, hanem csak alakoskodást játszik a jövevények ijedelmére,
kik azt hiszik, hogy az éjjeli lárma valódi küzdelem hangja a
kastélyban; pedig az csak színjáték gyöngébb szivűek megpróbálására.
A hadi törvényszék tagjai egymás szemei közé, majd Miriámra néztek s
kezdte őket rendkívül érdekelni a fölfedezés.
Alabin megzavarodva pattant fel e beszédre.
– Miért nem mondta ön ezeket nekem akkor?
– Kérem őrnagy úr, legyen türelemmel; én nem vágtam az ön szavába. Én
nem ismerek nagyobb feladatot, mint magamat a magas czár kegyeibe
emelni, s fáradságaimért magam akarom a jutalmat aratni. Különben is
titkomnak semmi hasznát sem veendé, mert Mirza Kobulnak legalább ötszáz
fegyveres embere van, s ha neki úgy tetszék, minket minden kozákjainkkal
együtt szétmorzsolhatott volna. Nekem korábbi ismeretségemnél fogva
sikerült magamat beavatnom a Mirza kegyébe, s így minden fortélyait jól
ismerem. Ő egy messze elágazó összeesküvés fonalait tartja kezében,
tömérdek fegyver, lőpor és mindenek fölött nagy mennyiségű vertpénz van
birtokában s e mellett oly megtámadhatlan helyzetet foglal el a hegyek
között, hogy ha csak ravaszsággal nem, erővel őt legyőzni csaknem
lehetetlen. Ha a tábornok úr kegyeskedik e felőli felfedezéseimet
tekintetbe venni, kérek néhány órai magános kihallgattatást.
Karvajoff rendkívül érdekelve volt; rögtön elhalasztá más napra a hadi
törvényszék folytatását, megizente a kormányzónak, hogy ne várja az
ebéddel, s elzárkózott Miriámmal.
– Tehát te azt állítod, hogy a Mirza unokája nem azon rút alak, a kit én
előttem Alabin leirt?
Ez volt legelső kérdése Miriámhoz.
– Nem uram. Az csak egy ravasz némber, a ki ijesztgető szerepére be van
tanítva. Ah Szendereli szép, nagyon szép.
– Szenderelinek hívják? kérdé a tábornok gyöngéd hangenyhülettel. És
szereted te azt a leányt?
– Szeretem uram.
– Tehát miért árulod el akkor a Mirzát?
– Épen azért, mert unokáját szeretem. Az öreg csak akkor akarja őt
hozzám nőül adni, ha Krimiát megszabadíthatta az oroszoktól és akkor
nekem száz meg száz esztendeig kellene élnem. Vagy pedig úgy nyerhetném
el őt, ha oda mennék hozzá lakni, s ott élnék holtig hegyei között;
hanem ily lemondásra nem vagyok képes, midőn fényesebb pálya áll előttem
és ezt a pályát az ő bukásával kezdhetem meg. E vakmerő férfit egyedül
én vagyok képes megtörni, mert rejtekhelyét kivülem senki sem ismeri.
– Hogyan lehet az?
– A legmeredekebb hegy tetején van azon sík rónaság, melyet lakhelyéül
elfoglalt. E róna szorgalom által oly gazdaggá van téve, hogy évi
termésével a reászorított nehány száz embert világ végéig eltáplálhatja,
úgy hogy éhséggel onnan őt le nem lehet szorítani. A hegy két szűk
hegyfaltól van ismét körülvéve. Az észak felőli oldalon épen nincs mód
azt megmászhatni, a déli oldalon pedig egy hegyi folyam keríti el,
melynek legszűkebb torkolatán egy tömör ház van építve, a mi
meglehetősen malomnak látszik, de pincze-ablakai ágyúkkal vannak
ellátva, s a közeledő hadsereget hosszában leseperhetik az útról. Ez a
malom a legelső, a mit el kell foglalni. Ezen túl van a hegynek egy
lejtős oldala, mely felől azt meg lehet támadni, ez lovakkal is járható,
gyalog hadnak pedig épen nem lehetetlen feljutni rajta egész a hegy
párkányzatáig. Itt kezdődik azonban a valódi ostrom feladata. Itt a
rejtett tűzaknák, a fortélyos csavarulatok, a kiülő sziklák, a
farkasvermek oly veszélyessé teszik az állást, hogy a ki azokkal a
legkisebb részletekig nem ismerős, seregének felét ott vesztheti, és még
a legjobb siker mellett is fennmarad neki egy ötszáz főből álló
elkeserült csapattal, melynek mindegyike valami okból kiszenvedett az
oroszok miatt, kétségbeesett tusát vívni, s egyenként elfoglalni a Mirza
sánczait, lőporos tornyait, kincstárait, a legnehezebb ostromágyúk
ellenében, miket a Mirza saját maga öntet, míg az ostromlók ágyúikat oda
nem vihetik.
A tábornok annyira ment ez elbeszélés alatt, hogy maga mellé ülteté
Miriámot.
– Ez nagyszerű veszély, itt Szimferopol közelében. S mint reményled a
Mirzát elfoghatni? Csellel vagy erővel?
– Csellel és erővel. Egy nem elég ellene; mert sok esze és sok ereje
van.
– Tanácsoljál!
– Oroszul beszélek, uram; egyenesen és oroszul. Én nem azért teszem e
felfödözéseket, hogy azokkal valakinek kedveskedjem. Én teszem, hogy
kitüntetésben részesüljek, hogy a felséges czártól érdemrendeket,
előmozdításokat kapjak, s egy szóval saját magamnak érdemeket szerezzek.
Én megismertettem önnel a veszélyt; többet még nem tevék; de le is
győzöm azt, ha ön kieszközli számomra, hogy a Mirza elleni hadjárat
egyenesen én reám bizassék. Arra kell ötezer ember; azt csak egy
dandárnok vezetheti.
– Az sok neked, Miriám.
– Még az is csak oly módon elég, ha az alkalmas időt kiválasztjuk.
– Mikor van az?
– Ezt sem tudhatja rajtam kívül senki. A Mirza fegyveresei úgy vannak
elosztva, hogy egyik héten egy ötöde portyázó őrjáratot tart álruhákban
a környéken. Más ötöde az alatt otthon őrt áll a sánczokon és kapuknál,
harmadik ötöde fegyvergyakorlatokat tart, negyedik és ötödik végre mezei
munkát és kézműveket folytat s így megy váltogatva valamennyin végig,
úgy hogy a ki az ágyúkhoz ért, az ért az ágyuöntéshez is, a szántóvető
és a lövész egy ember s minden harczos tud gyalog és lovasszolgálatot
tenni.
– Ez nevezetes belrendezés.
– Történik azonban néha, hogy nevezetes eseteknél az egész fegyveres nép
négy ötöde elhagyja a várat s csak az ötödik marad benn a Mirzával. Ezt
az alkalmat kell ellesnünk s akkor lesz elég egy ötezer főnyi dandár a
hegyi rejtek elfoglalására, nem levén elég kéz a védeszközök munkába
hozatalára.
– S mikor jő ilyen alkalom?
– Azt majd én elő fogom idézni, mihelyt a dandár parancsnoka leszek.
A tábornok megszorítá a merész ifju kezét. Nem állhatta meg, hogy végül
meg ne kérdezze tőle:
– És ha Mirza Kobul legyőzetett, el fogod-e venni akkor unokáját?
Miriám meghajtá magát és okosan felelt.
– Föltéve, hogy a felséges czár a Mirza birtokaival engemet jutalmazand
meg.
És még mélyebben hajtotta meg magát. A tábornok fejére tehette kezét,
mintegy áldásképen.
Azzal elbocsátá őt magától, a haditörvényszékkel tudatva, hogy a
csempészeti kérdésből sokkal fontosabb ügy fejlődött ki, minél fogva az
elébbi kiegyenlítettnek tekintendő.
A kormányzónál már az ebéd végén voltak, midőn Karvajoff odaérkezett.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 04
  • Büleklär
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4216
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2027
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4160
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2038
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4043
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1984
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4129
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2076
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4022
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2064
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2048
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4223
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
    31.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4183
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2014
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4135
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2008
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4146
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4241
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4061
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4214
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2100
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4207
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2065
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4192
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2036
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2016
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Véres könyv: Csataképek a keleti háboruból - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3222
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1645
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.