Török világ Magyarországon (2. rész) - 07

Süzlärneñ gomumi sanı 4103
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2081
30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
49.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
kaphassalak a fejedelem sátora mellől, mert soha bizony több kenyeret
nem eszel. Most is kezemben volnál; ha a méltóságos fejedelmet, kit
atyám helyett tartok, nem nézném, itt üttetném el a fejedet, ilyen s
ilyen áruló fia.»
Teleki Mihály hallgatott; hogy szive mit beszélt, az a következőkben van
megírva.
A mint Fülek várát feladták a töröknek, az erdélyi urak hadaikkal együtt
visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály a midőn hazaért, meglátogatta a
bethleni templomot, hol Bánfi Dénes hamvai porladoztak és annak
sírkövére borulva megsiratá keservesen a nemes hazafit, kit nagyravágyó
terveinek feláldozott.


EGY FÉRFI, KIT ŐRANGYALA ELHAGYOTT.
Egyik csapás a másikat követte ezután.
A következő évben irtóztató tábort gyűjte Bécs ellen a szultán; az
erdélyi hadaknak is ki kelle menniök. Teleki el akart maradni a
harczból, de kifogásai, ürügyei nem találtak hallgató fülekre; azt
mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette a hadakozást, most midőn azt egész
erővel megkezdték, hogy akar épen ő elmaradni belőle? Ha tetszett a
kezdete, tessék a vége is!
A vége pedig nagyon keserű lett.
Az irtóztató tábor, mely Bécset körülözönlé, egy éjszaka szétveretett
Szobieszky hős kardja által; a roppant harczi készletek mind ott
vesztek; a diadalra vitt zászlókkal kigúnyolt ellenség dicsekedett, a
sereg szine-java, hősei ott vesztek.
Az erdélyi hadak nem részesültek e tisztességben, őket Bécs ostroma
folytán Győr alatt hagyták s Teleki nem hagyta használatlanul lefolyni
az időt: míg az ostoba török a sánczokat mászta, ő azalatt a győri német
tábornokkal értekezve, elköté Erdély sorsát a diadalmas félhez.
Minden beteljesült nyomról nyomra, mit a tébolyodott Feriz a divánban
megjósolt.
A török hadak mindenütt megverettek.
Elveszett a török kézről egymás után Esztergom, Visegrád, Érsekújvár;
Nógrád várát megütötte a villám, s szétvetette a lőpor, beletemetve a
várőrséget; végre megostromoltatott Buda s a nagyvezér szemeláttára
kivívatott, s százötven esztendei uralkodás után lehányattak tornyairól
a félholdak, hogy helyeiket újra keresztek foglalják el.
És mind azokon, kik a divánban jelen voltak, egytül egyig beteljesült a
jóslat, hogy nem sokára meglátandják a paradicsomot.
Rizlán basa elesett Bécs alatt a janicsárok élén, a budai vezért a
vesztett harcz után Kara Mustafa fojtatá meg; Rifát agát Esztergomnál
taszíták a Dunába a futó seregek a hídról; Kara Ogli Buda sánczait védve
esett el. Ajász basát Thököli ölette meg a szultán parancsára, s Buda
eleste után Olaj bég elhozá Kara Mustafa számára is a selyemzsinórt és a
bíbor erszényt: ez volt az utolsó erszény, melyet Kara Mustafa látott,
mert feje levágatván, abba tétetett bele.
És végre, midőn nem volt már senki életben a halálra jelöltek közül,
csupán a szultán maga, akkor fellázadt a stambuli nép, feldühödve annyi
veszteség fölött, s a pártütő janicsárokkal rárohantak a serailra,
levágták a szultán tanácsosait, s magát azon börtönbe veték, a melyben ő
saját testvérét harminczkilencz évig sanyargatta; azt a trónra ültették
helyette, ő pedig meghalt a börtönben.
És nemcsak az teljesült be; hanem az is, hogy a kik a törököt
felbiztatták a harcz kezdésére, a harcz végzetén ellene fordultak.
Erdély letette a hódolat esküjét Caraffa kezébe és Teleki Mihály lőn
római birodalmi gróf, a várak és kerített városok német helyőrségek
előtt nyiták meg kapuikat. A fejedelem fizetett a győzőknek
tizenháromezer rénes forintot, melyet két hétig hordának nagy
társzekereken öreg átalagokba rakva fogarasi tárházából Nagyszebenbe;
Teleki Mihály pedig kapott ajándékba római birodalmi gróf czímet s ezüst
asztalterítéket, mely megért tizezer forintot. Ezzel Erdély a római
császár tartománya lett, s fel volt bontva a szövetség a porta és
közötte…
Ekkor szólítá magához az Isten történetünk utolsó kedves alakját, az
erényes, magaslelkű Bornemisza Annát.
Apafi csak felesége holta után érzé, mije volt neki e nő? Őrangyala,
vigasztalója minden bajában, életének világosabb fele, ki a mint letünt,
kétszeresen sötét lett körüle minden.
Minden baleset, minden gond kétszeres teherrel nehezkedék lelkére,
szivére; nem volt hova menekülnie többé üldöző bánata elől: futott egyik
városból a másikba, mint a meglőtt vad, mely a benne akadt nyíltól nem
tud menekülni; végre bezárkózott szobájába s hat hétig ki nem jött
abból, s ha látogatói jöttek, panaszkodott nekik, mint egy gyermek:
– Éhen kell meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy egy
batkát sem kapok sem a harminczadokból, sem a bányákból, sem a sóadóból;
ha rám jön a szűcs, a mentém árát nem tudom neki kifizetni, mert egy
fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha meghalok, utánam? szegény kis
fejedelem. Az sem marad neki, a miből az iskoláit kitanulhassa!
Egészen meg kezde háborodni; sem étele, sem itala, sem álma nem volt.
Egész nap járkált nagy léptekkel a szobában alá s fel, s fenhangon
beszélt magában csodadolgokat. Azon törődött legjobban, hogy éhen kell
neki meghalni.
Végre azt találták ki gyógyítására környezői, hogy minden nap erszény
pénzeket hoztak eléje, azt mondva: «ezt a pénzt most hozta Apor István a
harminczadokról, ezt a pénzt a sóaknából hozatta Inczédi Pál, azt a
pénzt ez s amaz udvarbíró küldötte; mit búsul nagyságod, mikor elég
pénze van».
Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap ismét előhozták s új czímeket
gondoltak ki számukra.
Ezen együgyű csel némileg megnyugtatá a jámbor öreget; de a régi
aggodalom annyira lerombolá már különben sem erős kedélyét, hogy az
sohasem nyeré vissza életfrisseségét többé.
Mindig ernyedettebb, tompább lett, s ha azelőtt kerülte az álom, most
meg úgy rájött, hogy két nap is elaludt egyhosszában.
Végre, a mi az utolsó foka a halálos elmeháborodásnak öreg embereknél,
elkezde azon nemébe jutni a nymphomaniának, midőn az élvezni erőtlen
vágy kínzó óhajtással kiséri a női kellemeket. Egyszer-másszor
megpillantá a szép telivér Mikó Istvánnét és a kedves deli Vér
Györgynét, mindkettő özvegy asszony volt, s órákig elleskelődött
ablakában, ha nem láthatná-e meg őket az utczán? Titokban mindenféle
csatlós által tudakozódtatott utánok: ha nem volna-e kedvök hozzá nőül
menni?
Teleki megtudá a dolgot, s rajta menvén, megpirongatá keményen, hogy
minő bolondságon töri a fejét; emlékezteté első feleségére, kinek
jóságát, szépségét oly könnyen s oly rövid idő alatt feledni tudja.
A szegény ember erre elérzékenyült s fölkereste szobájában Bornemisza
Anna életnagyságú arczképét, s odajárulva hozzá megcsókolá annak kezét,
s kezeit összetéve, könyörgött hozzá, hogy bocsásson meg neki, szegény
eltántorodott bűnösnek s nézzen le rá onnan a magas mennyből, s ekkor
ismét vigasztalhatlan volt a felett, hogy oly szép, oly kedves, oly
páratlan asszonyt, mint Anna volt, el tudott feledni, más asszonyra
nézve. Hogy fog szemébe nézhetni majd a túlvilágon.
Végre megszánta őt a Mindenható s elszólítá e siralom völgyéből; elmene
azon hazába, a hol nem laknak törökök és nincsen háború.
Kevesen siratták meg; legtöbben azt mondták: «Jól járt szegény, Isten
nyugtassa meg!»
Földnek vált hamvai az Apafi-család ősi temetkezési helyén, Almakeréken
adattak át az örök nyugalomnak.


AZ ÚJRA KIHÚZOTT KARD.
A német seregek teljesen birtokában voltak már Erdélynek, a török
mindenütt visszanyomva, elgázolva; a bajor választó-fejedelem, Miksa,
Nándor-Fehérvárt ostrommal megvevé, a várat védő tizenkétezer janicsárt
kardélre hányatva. Ezzel Törökország kapuja volt bedöntve; a győztesen
előre haladó birodalmi seregek a badeni herczeg vezetése alatt a török
seregek maradványait Niszszánál tönkre verék. Viddint elfoglalák; onnan
behódoltaták Bolgárországot, az Arnótságot, le egész a joni
tengerpartokig, Stambult nem védte más többé, mint a Hæmus havasai.
A kiöntött ár semmit sem hagyott elfoglalatlan, még a kis Havasalföld is
meglátta a hódító zászlókat, melyet pedig szerencsés helyzete, vad
vidékei s fölséges rossz utai eddig mindig megőrizének seregjárásoktól.
Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem s ezúttal gyönyörű példáját adá
az oláh politikai ügyességnek, mely más részről az ő egyszerű észjárását
is kereken jellemzi.
A birodalmi seregeket Oláhországba vezetni Heiszler tábornok volt
megbízva; ez tehát előre írt S*a herczegnek, hogy ő tizezer emberrel
Bukarestbe menend az erdélyi havasokon keresztül, tehát előre
gondoskodjék hadainak szállásáról és élelmezéséről, miután a téli
táboridőt ott akarja tölteni.
Ugyanakkor a tatár chám is tudósítá a herczeget, hogy ő negyvenezer
emberrel szándékozik Oláhországot megszállani, miután az erdélyi seregek
mozdulatait a közelből akarja figyelemmel kisérni.
A herczegnek az egyik igéret ép úgy nem tetszett, mint a másik; fogta
tehát, és a tatár chám levelét elküldte Heiszlernek, tudtára adva, hogy
óvakodjék, mert nagy erővel jönnek ellene; a Heiszler levelét pedig
elküldte a tatár chámnak, barátságosan figyelmeztetve rá, hogy ne sokat
mozogjon, mert Heiszler majd a háta mögé kerül.
Ilyenformán mind a két sereg visszavonult az országból, s Havasalföldre
sem a német, sem a tatár nem ment telelni.
Ez az apró státusok diplomatiája.
* * *
A Libanon vadregényes hegyei között van egy kies völgy, már magától a
természettől különös előszeretettel alkotva; az óriási bércztömegek
között, melyek nagy tág öblöt körítnek körüle, emelkedik ki egy gömbölyű
domb: síkságon hegynek is megjárná, de ez óriási havas bérczek között
csak úgy tünik fel, mint egy kicsiny halom, maig sem terem rajta egyéb,
mint czédrus, a legszebb, a legsötétebb, legterebélyesebb törzseit e
nemes, illatos fának itt lehet találni. Egy tajtékzó hegyi folyam
zuhogva rohan el mellette kétfelől, keskeny fahíd köti össze az átelleni
bérczczel, a híd közepe egy a vízből kiálló szikla hegyére támaszkodik.
Távol a kékülő erdők közül elővillannak Éden város fehér, tetőtlen
házikói, melyek a hegyoldalba építve, úgy tünnek elő, mint valami rakott
kártyavár s távol a hegyek nyilásai a syriai tengeröbölt engedik
láttatni.
E szép helyen van jelenleg Lady Stanhope Eszther, a regényes szellemű
angol hölgy európai comforttal épült lakása; hajdan itt állt a magányba
vonult Feriz bég költőien regényes kioszkja.
Az ifju makacs kitartással élte le a magányban lefolyt éveit, a
körülhangzó csatazaj közepett.
Azon jóslat, melyet egykor a divánban tett, kiszivárgott a nép közé,
elterjedt a hadseregben s a mint egyenkint bekövetkeztek egyes mondatai,
annál leverőbben vert gyökeret a babonás tudat a harczosok szivében,
végre általános hitté kezde válni a török nép között, hogy a míg ő
fegyvert nem ragad, addig mindenütt veszteni fognak és mihelyt újra
megjelenik a csatamezőn, meg fog fordulni a hadi szerencse s újra
kedvező lesz az ozman fegyvernek.
E vakhitet régóta hasznára akarta fordítani a diván, szüntelen küldözte
követeit az ifjú remete magányába, tudósítva vezérek elestéről,
elvesztett csatákról, szorongatott veszélyeiről.
Ferizt meg nem indítá semmi. Mindezekre azt felelte: «úgy kelle történni
mindennek; – a kigyó tojásából nem kelnek ki galambok; – eltemettétek jó
barátaitokat, hogy szolgálhassatok ellenségeiteknek; hallgattatok a
bolondokra és bíztatok a hitszegőkben és tánczoltatok az igaz emberek
sírjain. Énekszóval fogadtátok, a ki megrontott benneteket, és börtönben
öltétek el, a ki megakart szabadítani. Most álljanak elő azok, a kik le
tudták törülni a szent esküvést egy türelmes lapról, kik megszaggaták,
megégeték, szélnek szórták az Isten előtt tett fogadás lapját, most
törüljék le a történet lapjáról a rajtok esett gyalázatot; mondják azt:
volt! nincs! ne legyen! mi úgy akarjuk! támaszszák fel az elesett hősök
seregeit, vegyék vissza az elfoglalt várakat és keressenek tanácsot ott,
a hol találtak eddig. Ti pedig tanuljátok meg, hogy Allah nevével
játszani veszélyes, s bár oly magasra nőjön is valaki, hogy fejével az
egeket érje: – ember ő és lábai alatt ha megmozdul a föld, menten
összeomlik.»
Az emberek átlátták, hogy nem oly őrült szavak ezek, minőknek látszanak,
s minden újabb harczi veszteség után több-több régi ismerője látogatá
meg, kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját s vállaljon vezérséget
a hadseregnél.
Ő minden ajánlatot szigorúan visszautasított. Semmi kecsegtetés sem volt
képes őt határozata megváltoztatására bírni.
– Majd ha az én kardom aratásának kalászai megértek, nem várom, hogy
hívjatok: önként megyek. Ám az idő senki kedvéért sem siet; de el sem
marad…
Lőn azonban, hogy ezen idő eljövetelére nagy szükség lenne már az ozman
birodalomban: a német birodalmi zászlók Törökország belsejében lobogtak;
a lengyel visszafoglalta Podoliát; a velenczések a török szigeteken
voltak, s végre Erdély is elszakadt a portától s a vele ellenkező
hadaknak nyitá meg várait.
Az új szultán hadsereg, vezérek és dicsőség nélkül vette át az
uralkodást, de e hosszú börtönélet megtanítá, mint kell kitartó erővel
évekig egy cserépdarabbal kőfalakat keresztül vájni s nem esni kétségbe
a jövendő vigasztalanságán.
Rögtön új hadakat gyűjtetett fel; jutalmakkal buzdítá a harczi érdemet;
megnyeré szövetségeseit, kik közül legtöbb bizalma volt Thökölihez; őt
kinevezé Erdély fejedelmének s parancsot adott ki a tatár chámnak és
moldvai vajdának, hogy őt hadaikkal Erdélybe betörni segítsék.
Thököli nyugtalan, hír- és dicsszomjú lelke örült az új munkának, s csak
akkor búsult el, midőn meglátta a hadat, melylyel neki Erdélyt
elfoglalnia kellene. Rabolni, gyujtogatni jók lehettek azok, számra is
elég sokan voltak; de minő harczot lehete víni ily rendetlen néppel,
melyet semmiféle erő nem birt valami alakú tömegbe állítani; kik nem
ismertek semmi más hadi tudományt, mint előre futni és hátra futni;
kiknek legokosabb fegyverök volt a nyíl, kik ha puskaropogást hallottak,
bedugták füleiket és szétfutottak, mint az egerek.
És ezekkel induljon ő a birodalmi jól rendezett, fegyelemtartó,
fegyverforgatásban gyakorlott hadak ellen, országot foglalni?
Hirtelen egy gondolat ötlött eszébe. Leült és levelet írt, s azt gyors
futárjának adta; lelkére kötve, hogy még pihenni se állapodjék meg
sehol, a míg azt kézhez nem adta.
E levél Feriz béghez volt intézve.
Benne tudatá vele Thököli az erdélyi eseményeket, s a levél végére tevé:
«Ime a mit megjósolál, bekövetkezett; a kik velünk egy sorban kezdték a
harczot, most ellenünk fordulva folytatják azt. Emlékezzél meg, hogy
fogadást tevél azon időre és a fogadás teljesítésre vár.»
Feriz bég korán reggel kapá e levelet, s a mint végig olvasta azt, egy
pillanatig sem gondolkozott rajta s parancsot adott lovászainak, hogy
rögtön nyergeljék fel harczi paripáját; kardjai közül kiválasztotta, a
melyikkel legsúlyosabb csapásokat szokott osztani a harczban; leveté
szürke palástját s fényes drága öltönyt övedzett magára; pinczéjében
megnyittatá az évek óta meg nem érintett tömlőket, s csatlósait,
válogatott szolgáit, kik ott együtt laktak vele, megvendégelé és együtt
ivott velük, mit évek óta nem cselekedett már s mondá nekik, hogy vígan
legyenek, mert egy óra mulva indulni fognak a hadba.
A birodalmi sereg egészen otthon tevé már magát Arnótországban. Szép
vidékek, szép asszonyok mosolyogtak a győzőkre; pénz is volt, a mennyi
kellett, minden arnót férfi fejenkint egy aranyat fizetett adóba, s meg
sem érezte azt. De hogy arnót asszonyok is fejenkint egy-egy csókot
kezdtek fizetni, azt már megérezék.
És nem sokára jött a hír, hogy roppant tatár had közelít az arnót hegyek
felé, számuk többre megy hatvanezernél.
A birodalmi had nem volt több mint kilenczezer, de ők csak nevették a
harczi hírt; nagyobb seregeket is láttak ők már futni maguk előtt; a
török hadsereg színe, válogatott hősei, a spahik, a janicsárok ezrével
omlottak le fegyvereik alatt, ott ölettek meg bevehetlennek hiresztelt
váraik piaczán, mit félhettek e rendezetlen tatár csapattól, melyet soha
sem használtak egyébre, mint a megszállott tartományokat fölégetni? Még
csak arra sem tarták méltónak a hírt, hogy Magyarországból segítséget
vonnának maguk mellé, hol a badeni herczeg Nándor-Fehérvár alatt feles
számú sereggel táborozott.
Az arnótországi hadak vezére volt a hannoveri fejedelem.
Ő váltá föl a nem rég meghalálozott bölcs Piccolominit, s bár öröklé is
annak vitéz szellemét, de aligha bölcs elővigyázatát.
Azon hírre, hogy a tatár sereg közelg, kiállt a fejedelem a síkra
kilencz ezredével, s elfogadta a közelgő ellenséggel a harczot.
Mi volt ez az ellenség? A régi gyülevész, a mely az első sortüzelésre
hátat szokott fordítani s megfutamodni a harczból, mert csak azért járt
lovon, hogy nehezebb legyen utólérni.
Igen, a régi gyülevész volt ez most is, de új szellem lelkesíté azt
most, új vezér állt előtte, kit soha futva, soha megverve nem látott az
ellen; a halottaiból feltámadott Feriz bég.
Thököli levele után rögtön sietett az ifju bajnok Syriából, az új
szultánnak kardját és eszét felajánlani. A szultán az első szók után
megismeré, hogy nem ez ifju az őrült, hanem azok voltak őrültek, kik
ellenkeztek vele s rögtön reá bízá a legelső tatárcsordát, hogy vezesse
azt a birodalmi seregek ellen.
A török hadakba új lélek látszott szállani azon hírre, hogy Feriz bég
ismét kardot emelt, mert ez volt a jóslat vége: a harczi koczka
megfordulása, a győzelmek újra kezdődése. Mindenünnen seregestől
tódultak zászlói alá, és az sokat tesz, azon vak meggyőződés, hogy a
diadal Istentől van igérve.
És Feriz bég nem volt az csupán, a mik török vezérek szoktak lenni:
vitéz katona, ki bátran mer elől rohanni a harczban, ő egyúttal eszes
hadvezér is volt, ki minden mozdulat hatását ki tudta számítani, ki
emberei életét eredménytelenül nem koczkáztatá soha, ki minden
legjelentéktelenebb erőnek hasznát tudta venni, föl tudta fogni a tér és
helyzet előnyeit, ismeretes volt minden egyes nemzet harczolás módjával,
s kit a véletlen soha zavarba nem hozott. E miatt katonái határtalan
ragaszkodással voltak hozzája, mert tudták, hogy ha elvesznek is,
haláluk nem vezérük gyalázatának, hanem a győzelemnek leend pecsétje.
A mint Feriz a hannoveri fejedelem fölállított hadait egy dombról végig
nézte, melyek emelkedett szabad téren álltak előtte, megbonthatlan
tömött harcz-sorokba verve, mint egy eleven gép, mely egyszerre mozdítja
irtóztató karját: hirtelen visszaküldé a vele levő tatárokat a fenyves
erdőkbe, hogy ott a fenyőkből kifolyó lágy szurokkal és terpetinnel
vonják be nyilaikat, s ez megtörténve, elküldé őket, hogy lovagolják
körül a fejedelem táborát s fogják minden oldalról egy nyillövésnyire
körül.
A fejedelem látta e mozdulatokat s engedett történni mindent; többször
megpróbálták már a törökök a német sereg ellen ez együgyű fogást;
körülözönlék máskor is baromsokaságukkal a kisded, rendezett tábort s
úgy rohanták meg minden oldalról; ezek engedték őket szépen egész
puskáik végeig jönni, s akkor egyszerre kilőttek rájuk minden fegyvert
és rendesen ez volt a vége az ütközetnek.
De Feriz nem intézett ellenük rohamot, hanem körülállítva a tatárokat,
azt parancsolá nekik, hogy nyilaikat meggyujtva, úgy lövöldözzék fel a
levegőbe, hogy azok a német táborra visszahulljanak.
Ily módon sokkal távolabbról lőhettek ellenfeleikre, mint azok ő reájok,
mert az ívben repülő nyíl sokkal távolabb ér, mint az egyenesen kilőtt
puskagolyó, s bárhova esik, hegyével sebet ejt, a fáradt golyó pedig
lepattan.
Egyszerre lángoló nyilak özöne borítá el az eget, s minden oldalról
hullottak a birodalmi seregek tömött soraira az égő gyantás nyilvesszők,
mintha pokoli tűzeső viharzanék le fejeikre; a nyilak hegyeikkel bele
akadtak a lovak hátába, égő cseppjeiket a harczosok arczára hullaták,
ruháikon, kalapjaikon keresztülfuródva égető sebeket ejtének rajtuk; a
lovak szilajul kezdtek hánykódni e szokatlan támadás rémületében, a
katonák káromkodva kezdék el puskáikat kilődözni ellenfeleikre: elébb
egyenkint, majd össze-vissza, egy-egy hadsor, egy külön álló csapat; a
vezér szavára senki sem hallgatott, a rend felbomlott egészen, az égő
nyilak kárhozatossá tevék a tömött hadi rendet, mert sehova sem lehete
menekülni előlök, s minden nyíl emberére talált.
Ekkor megfuvatta Feriz bég a trombitákat s egyszerre minden oldalról
megrohanták a birodalmi seregeket; azok nem voltak képesek a támadást
szokott harczi renddel visszautasítani többé, hanem összeelegyültek
megtámadóikkal, férfi férfi ellen vívott, a jó válogatott német hadak
nem adták meg magukat gyáván, egy sem ment el a nélkül, hogy magával
valakit ne vitt volna a másvilágra; de a török végre is több volt, s
midőn a fejedelem hada már kifáradt a tatárokkali viadalban, Feriz bég
akkor hozá elő a pihent tartalék-hadat: a janicsárokat, a spahikat, kik
égtek a vágytól, a neveiken száradt gyalázatot valahára lemoshatni.
A hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét, még egyszer
keresztül akarta magát törni ellenfelei sokaságán, de egy erdőt látott
maga körül mindenütt fölemelt dárdákból s kétségbeesetten rántva kardot,
ott esett el a csatamezőn és a többi is mind elhullott. Az egész hadból
hírmondó sem jutott haza.
Ez volt az első győzelem, mely annyi veszteség után még egyszer
megfordítá a török had szerencséjét s mint a jóslat és a közhit tartá, e
fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el volt átkozva Allahtól addig
hüvelyben maradni, a míg a harczi veszteségek tartanak s csak akkor
támadni elő, midőn a diadalok napja újra kisüt.
A hír rögtön elterjedt az ozman birodalomban s új erő, új lélek szállta
meg egyszerre annak harczosait, a gyászbúcsújárásokat megszüntették, az
elcsüggedt, szétszaladt népek újra zászlóik körül kezdtek gyűlni s
Stambulban ez volt az első szabad lélekzet: a veszély nem függött feje
fölött többé.


AZ UTOLSÓ NAP.
Készen vagyok már mindennel: csak a fizető nap van még hátra.
A mi fényes, a mi derült volt történetünkben, azt mind szépen
eltemettük: a kedves leánykák, a deli hölgyek, a bűbájos odaliszkok, –
helyeiken vannak már, – az égben. Úgy látszik, hogy a sors csak azért
tartá meg a legsötétebb alakot, hogy igazságot szolgáltasson népek és
országok szeme láttára, Isten dicsőségére, emberek okulására.
Erdélyben jól tudták már, hogy a porta Thökölit nevezte ki erdélyi
fejedelemmé, s hadakat adott kezére, mikkel az országba betörve, azt
elfoglalja. E hírre Heiszler parancsot adott a vármegyéknek és a
székelységnek, hogy az ország védelmére keljenek föl, a mit azok meg is
tőnek. Valóban az erdélyi népnek annyit kellett szenvedni mindenféle
szövetségeseitől és pártfogóitól, miszerint épen nincs mit csodálni
rajta, ha egyszerre készen volt majd az egyiket, majd a másikat ütni, ha
felszólították.
A magyar seregeket Macskási Boldizsár és maga Teleki Mihály vezérelte, a
németek fővezére volt Heiszler, ki mellé még Norche és Magni tábornokok
voltak adva, s az ifju hős Doria, főcolonell; csatákban edzett hős
mindenik, kiket a hadi szerencse mindig tenyerén hordozott, s az a
sereg, melyet vezérlettek, Bécstől Havasalföldig nem látott másforma
törököt, mint elhullottat vagy szaladót.
A mint Thököli Havasalföldön keresztül hadaival közelített, Heiszler
hirtelen elzáratá a szorosokat, három ezredet lerendelt a vaskapuhoz, a
marosszéki hadakat a törcsvári szorosba állítá, ő maga a bozzai szoroson
állt derék seregével, s ott a hegyek között tábort ütött.
A német generálisok semmit sem szerettek olyan kevéssé, mint ha a magyar
vezérek a hadvezér titkaiba belebeszéltek; Heiszler szüntelen rusticus
generálisoknak csúfolta őket, Telekinek pedig megvolt az a szokása, hogy
bölcsesége bebizonyítása végett szüntelen ostromlotta tanácsadásaival a
német vezért; elmondott neki egy csomó dolgot, a mikre Heiszler
kénytelen volt azt felelni, hogy mi haszna neki abból, hogy ezeket
megtudta? Egész hadi terveket készített neki, miket Heiszler kegyesen
helybehagyott, de egy betűt sem hajtott belőlök végre.
Ott igen vígan mulatoztak a táborban levő hadak, sem enni, sem inni
valójuk nem hiányzott, a székelyek is közel voltak feleségeikhez,
tűzhelyeikhez, tehát ők sem kivánkoztak haza; csak Teleki volt örökké
nyughatatlan. Azt szerette volna, ha szüntelen sétáltatták volna a
hadakat egyik szorostól a másikig, az emberek éjjel-nappal fegyverben
állva őrzöttek volna minden gyalog-ösvényt, mely az országba vezet.
Midőn már harmadik hete mult, hogy Bozzán tábort ütöttek, egyszerre
megszólítá komoly aggódó arczczal a tábornokot:
– Uram, mit gondolsz: hátha Thököli azalatt, míg mi itt lesünk rá, az
országnak valamelyik más kapuján talál megjelenni?
– Mindeniket zárva találja maga előtt, felelt Heiszler.
– Hátha kinyítja addig, míg mi odaérünk?
– Akkor nem az lesz a baja, hogy mint jőjjön be, hanem, hogy mint menjen
ki?
Teleki meg akarta mutatni, hogy ő is ért a hadviseléshez s komoly
tanácsadásképen mondá:
– Én épen nem találom czélszerűnek, hogy a derékseregek az ország egyik
szegletében tartózkodjanak; szerintem sokkal biztosabb volna némi
helyőrséget hagyva minden szorosnál, oly közép helyen állapodni meg, a
honnan egyenlőn közel volnánk Törcsvárhoz úgy, mint Bozzához.
Most az egyszer igaza volt Telekinek, de Heiszlert épen az boszantá,
hogy a diák generális oly dolgot mondott neki, a mit nem czáfolhat meg.
Teleki, mintha valamit érzene, különösen nyugtalan volt ezúttal; azt
sejté-e, hogy a kik Erdélybe be akarnak törni, azok senkinek sem oly
elkeseredett ellenségei, mint épen ő neki?
– Uram, monda, nem hagyva békét a tábornoknak. Én itt semmi munkában sem
részesülök, tégy velem valamit, parancsolj valami állomásra és én
betöltöm azt becsülettel, csak foglalkozást adj.
– Mindjárt adok, monda Heiszler s karját Telekiébe öltve, bevitte őt
magával a sátorába, ott leültette a kerek tábori asztal mellé, s az ott
ácsorgó őrök közül egyet elkülde, hogy hívja össze a tábornokokat; a
mint Norcher, Magni és Doria megérkeztek, azokat is leülteté Teleki
mellé, végre maga is az asztalhoz ült, s akkor kihuzva a fiókból egy
tuczat kártyát, odaadá azt Telekinek, ezen szavakkal:
– Itt van a kivánt foglalkozás, oszszon kegyelmed.
– De uram, pattant fel Teleki egészen zavarba hozva e tréfa által,
kártyázni, midőn az ellenség előtt állunk?…
– Nem tehetünk okosabbat, a míg az ellenség nem áll előttünk. Tud
kegyelmed landsknechtet játszani?
– Nem tudok, uram.
– No majd megtanítjuk rá.
Meg is tanították, mert pár óra alatt elnyertek tőle pár száz aranyat,
mire Teleki azon ürügy alatt, hogy nincs nála több pénz, félre vonult a
játéktól; nem e nehány arany vesztesége bántotta őt, hanem azon tudat,
hogy bölcs tanácsait annyira semmibe sem veszik.
A többi urak folytatták a játékot; Heiszler egyre nyert bomlottul,
elnyerte a többi tábornok minden kézi pénzét, úgy, hogy utoljára
garmadává nőtt előtte a tallér és arany, s a háromszegletű kalapját
egészen színig tölté meg vele.
A vesztes fél tréfákkal iparkodott magát vigasztalni.
– No no! a ki szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben.
– Ejh! kiáltá Heiszler, beseperve a vesztett tételeket; nekem csak egy
szerelmem volt életemben és az a harczmező; ott pedig szerencsés voltam
mindig.
E perczben sebes lódobogás hangzék kívül s rövid szóváltás után a künn
álló őrrel, belépett egy porlepte dragonyos hírnök a sátor nyilásán s
fulladozó hangon rebegé Heiszlernek:
– Thököli előcsapatai Törcsvár előtt vannak, a szorosba állított hadakat
megtámadták és leölték, csak a székelység áll még ellent, ha sietve nem
jöttök, elfoglalják a szorost.
Heiszler egyszerre lecsapta az asztalra a kártyát, s kifordítva a
kalapjába töltött pénzt, hogy az szanaszét gurult a sátorban, hirtelen
felcsapta kalapját fejére, s kardját kivonva, kiáltá:
– Lóra uraim! Gyorsan Törcsvár felé. Még jókor érkezhetünk.
– Nem mondtam-e igazat! dörmögé Teleki.
– Ejh, semmi baj. Fuvassátok meg a trombitákat, le kell a sátrakat
törni; az őrtüzek hadd maradjanak égve, a harmadik trombitaszóra
mindenki indul Törcsvár felé. Itt csak egy kornétás osztály marad két
taraczkkal a szorost őrzeni. Helyre, Teleki Mihály uram.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Török világ Magyarországon (2. rész) - 08
  • Büleklär
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2042
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 3901
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2030
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4028
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1953
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2108
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4142
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2039
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4084
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2081
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2114
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4196
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2033
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4055
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2049
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4155
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    29.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4158
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1980
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4166
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1990
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4123
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2017
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4192
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2012
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (2. rész) - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 2015
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1112
    38.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.