Török világ Magyarországon (1. rész) - 04

Süzlärneñ gomumi sanı 3998
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2048
30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Kétszer is átolvasá ezt, s harmadszor újra hozzá fogott, arcza
láthatólag kipirult. Önkénytelen felsóhajta, s a levelet eldugá keblébe
épen szive fölé s mélázva tekinte maga elé, mintha önszive dobogását
hallgatná.
Azután feltöré a harmadik levelet.
Jegygyűrűje volt benne, egyéb semmi. Egy szó, egy betü sem azon kívül.
Imre nehány perczig elbámulva tartá azt kezében; még a paripa is megállt
vele. Arcza nehány pillanatra elsápadt s feje aláhajlott.
Percz mulva ismét felegyenesedék; s elég fenhangon, hogy más is
meghallhassa, kiálta:
– Istenemre, ez jobbkor nem jöhetett!
Azzal elveté a levélborítékot, melyben gyűrűje volt s azon iratot,
melyet keblébe rejte, elővevé, abba tekergeté azt bele s visszatéve
ismét szive fölé, arcza kigyuladt, keble kitágult s megfordítva lova
fejét, jó kedvvel mondá csatlósainak:
– Nem megyünk Erdélybe. Vissza Mehádia felé…


ORSZÁGOS GONDOK.
Néhány héttel idősebb az év, a mióta Rumnikból távozni láttuk Thökölit a
három levél olvasta után, és íme Teleki Mihály még mindig
Gyulafehérvárott időzik és nem indult el az erdélyi hadakkal Dévára.
Több nap óta rosszul érzi magát, a szobát sem hagyhatja el, tagjait
valami tolvaj-láz állta el, arcza elvesztette szinét, alig birja magát
fentartani, s minden ize fáj, ha mozdul.
Nyugalomra volna szüksége, de egy perczig sem lehet szabadon; mikor már
minden panaszost és ügyesbajost el bírt utasítani küszöbétől, akkor meg
majd a fejedelem, majd a török követ ront rá a maga ügyeivel.
Most is épen Naláczi van nála, ott áll az ablakban, míg Teleki
karszékében ül. Minden tagja reszket a láz miatt, lélekzete forró és
arcza sápadt, mint a viasz, ajkait alig bírja összefogni.
Széke mellett apródja áll, a fiatal Cserei, míg oldalvást egy szegletbe
huzódva, egy alig észrevehető alak kuczorog, ki oly megszontyolodott
képpel huzódik a falhoz, mintha bele kivánna bujni. A sötétség és a
szomorú vonások miatt rá sem ismernénk ez alakra, ha csak Teleki meg nem
nevezné, szidva a meghunyászkodott embert, mint a bokrot, a nélkül, hogy
oda nézne: csaknem háttal levén felé fordulva.
– Kegyelmed, Szénási mester, egy véghetetlen ügyetlen ostoba ember.
– Kérem alássan…
– Ne kérjen semmit. Én kegyelmednek csupa szánalomból egy kis hivatalt
engedék, hogy a népet üdvös nevelésben részesítse, s kegyelmed a helyett
babonákkal bolondítja a közönséget.
– Én úgy gondoltam, kérem alássan…
– Mit gondolt kegyelmed? Tán csak nem gondolta azt, hogy nekem
szolgálatot tesz vele?
– Nekem Naláczi úr ő kegyelmessége mondta.
Naláczi a fejét csóválta s szemre főre nézett.
– Látja kegyelmed, milyen nagy bolond kegyelmed? vágott közbe Teleki.
Naláczi uram azt mondhatta kegyelmednek – mert én nem tudom, hogy mit
mondott – miszerint jó volna kegyelmednek befolyását a népre oly módon
felhasználni, hogy előtte a történt Isten-csodáit felemlítvén, azt
egymás iránt való szeretetre s hűségre buzdítsa, de nem hogy kegyelmed
maga is csodákat csináljon, kigondoljon, azokat terjeszsze, s a népet
harczi jóslatokkal rémítgesse.
– Én azt gondoltam… (A jámbornak nem volt módjában egy megkezdett
mondatot bevégezhetni.)
– Tán biz azt, hogy mivel én most hadakat gyűjtök, nekem nagy
szolgálatot tesz vele, ha háborút predikál? Azt szeretném, ha minden
kardot eláshatnék a föld alá.
– Engedelmet…
– Takarodjék kegyelmed előlem. Meg ne lássam többet. Három nap mulva
elhagyja Erdélyt, mert különben én vitetem ki s azt nem köszöni meg.
– Instálom alássan, rimánkodék az ember, mi tevő legyek, ha méltóságod
megvonja tőlem kegyelmét?
– Tegyen kegyelmed, a mit akar. Menjen el Szathmárba, szegődjék be báró
Kopp uramhoz inasnak, vagy Kászonyihoz iródeáknak. Most épen irni fogok
nekik, majd megemlítem kegyelmedet a levélben, s azt maga elviheti.
– De hátha nem fogadnak fel.
– Maradjon el kegyelmed ott akármi bérre, hiszen éhen nem hagyom
meghalni. Hanem csak mentül előbb pusztuljon előlem.
A magister nagy remegve eltávozott, zsebkendőjével törülve szemeit.
– Uram, mondá Naláczi egyedül maradva, árt ez a hevesség.
– Az ilyen emberrel ez a bánásmód: szidni mindenért, a mit tesz, mert
különben megcsal, elárul, – ütni, dobni, kergetni, éreztetni vele
nyomorult szerepét, ha azt nem akarjuk, hogy bennünket játszon ki.
– Nem úgy értettem. Méltóságodnak árt az indulatoskodás.
– Sőt inkább ez tart fenn; ha boszuságaim elfogynának, rég ágyban fekvő
beteg volnék. Fogja kegyelmed ezt a nehány tallért, vigye utána annak a
semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy nagyon haragszom rá, azért
iparkodjék jövendő magaviseletével kiengesztelni maga iránt, akkor aztán
én sem felejtkezem meg róla. Mondja meg neki, hogy várjon a kapuban az
irandó levélre s ha kezéhez vette, csak iparkodjék ki Erdélyből sietve.
Említse meg neki, hogy a kolozsvári piaczon történt dolgait még nem
tudom, mert ha tudnám, korbácscsal veretném ki az országból; akkor
legalább sietni fog.
Naláczi nevetett és kiment. Teleki bágyadtan hajtotta fejét széke
vánkosára s kérte apródját, hogy egy flanelldarabbal nyakacsigáját
dörzsölje erősen.
Ezalatt jön a fejedelem maga. Arcza a részvéttől haragos. Még az ajtóban
elkezd pörölni Telekire.
– Hát kegyelmed miért nem feküdt le, ha megparancsoltam? Illik-e ilyen
meglett férfinak oly szófogadatlanul viselni magát, akár egy makranczos
gyerek? miért nem fogadja el az orvost, miért nem enged magán eret
vágatni?
– Nincs nekem semmi bajom, nagyságos uram. Egy kis hæmorrhoidalis
alteratio az egész. Megszoktam már. Minden æquinoctium közeledtekor
előfordul.
– Ej, ej, Teleki Mihály, nekem hiába beszél kegyelmed. Kegyelmed nagy
beteg. Kegyelmednél lelki baj idézi elő a testit. Illik-e ez
keresztyénhez? így megilletődni azon a házasság-elmuláson, mintha Flóra
hugom nem válogathatna akár ötven kérő közül, és különb férjet, mint
Imre úrfi, kinek «mind a vízig szárazon!»
– Bizony eszemben sem tartom én azt.
– Kegyelmed rosz keresztyén, ha mondom. Kegyelmed nem szeret sem Istent,
sem embert, sem családját, sem engemet.
– Uram! szólt könyörgő hangon Teleki.
– Mert ha szeretne bennünket, megkimélné magát és lefeküdnék, s nem
kelne fel, míg meg nem gyógyul.
– De ha én lefekszem…
– Hát azalatt pihenjen más is. Nem esik ki a világ feneke, ha kegyelmed
három nap az ágyat nyomja: csak rajta, szaporán, én addig el nem megyek,
míg kegyelmedet az ágyban nem látom.
Telekinek mit volt tenni? le kellett feküdnie felsőbb meghagyásból.
– Innen pedig az én engedelmem nélkül fel nem szabad kelni, szólt a
fejedelem, s maga elé intve Csereit, ahoz intézé szavait: «te fiú,
gondod legyen reá, hogy urad ágyát el ne hagyja, tudod? ezt én
parancsolom! és a míg meg nem gyógyul, semminemű terhelő munkát, sem
irást, sem olvasást, sem toll alá mondást neki meg nem engedsz, erre én
felhatalmazást adok neked és annak szigorú teljesítését követelem. Sem
pedig ezen szobába rajtam, az orvoson és családtagokon kívül senkit
belépni nem engedsz. Jól megtartottad-e? – Kegyelmed pedig, Teleki
Mihály uram, takaródzék be jól, s dörzsöltessse meg egész testét
gyapjuszövettel, igyék jó izzasztó szereket, a nyakára tetessen mustárt
s hagyja rajt, a míg kiállhatja, este felé pedig vegyen jó forró
lábvizet sóval és korpával, és ha eret nem akar vágatni, tetessen hat
pióczát halántékaira, a többit az orvos majd megmondja; addig is ne
resteljen ezekből a «pilulæ de cynoglosso»-ból szedegetni, csalhatatlan
hatásuk van. – Ezzel egy katulyát nyomott Teleki markába a fejedelem,
tele azon ártatlan szerrel, melyet akkor «árnős labdacsok» neve alatt
házi orvosságképen tartottak divatban.
– Mind jól lesz, nagyságos uram.
– Így ni. Este felé ismét meglátogatom kegyelmedet.
Azzal nyugodtan eltávozott a fejedelem, gondolván, hogy ezt ugyan jól
megijesztgette.
Alig tette be azonban maga után az ajtót, midőn Teleki inte Csereinek,
hogy hozza oda az érkezett leveleket.
Az apród tétovázva tekinte rá.
– A fejedelem ő nagysága meghagyta… szólt figyelmeztetőleg.
– A fejedelem szereti a tréfát, viszonzá a tanácsúr. Magam is szeretem,
mikor ráérek. Bontsd csak fel a leveleket s olvasd fel előttem.
– De mit fog mondani a fejedelem?
– Neked én parancsolok fiam, nem a fejedelem. Olvasd csak és ne törődjél
velem, ha engem nyögni hallasz.
Cserei megnézte az egyik pecsétet s nem merte azt feltörni.
– Kegyelmes uram, ez secretum sigillum.
– Csak bontsd fel bátran, szolgám. Még rád nézve nem veszedelmesek az
ilyen titkok, gyermek vagy te még arra, hogy azoktól félhess.
Cserei felbontá a levelet s megnézve az aláirást, alig hallhatóan
rebegé: «_Leopoldus_».
Teleki félkönyökre dőlve, hallgatá.
«Fenséges fejedelem! Nekem őszinte kedveltem!»
«Hírül vevém báró Mendingi Kopp és tisztelendő Kászonyi uraiméktól, mily
nagy jó akarattal viseltetik nagyságod irántam és az egész keresztyénség
ügye iránt, s nagy kedvvel fogadom nagyságodnak e részbeni készségét, s
valamikép a jelen mozgalmak kezdetén minden törekvésem abban
határzódott, hogy a keresztyénség fejedelmei jogaik és szabadságaikban
megtartassanak, aként nem legkisebb oka ez annak, hogy a mostani török
háború kigyuladt, s az egész ottomán hatalom engem és birodalmaimat
felforgatni készül; de reménylem, hogy e barbarok dühének a külső
királyok és választó fejedelmek egyesített erejével s Istennek
segítségével oly akadályt gördítendek elé, hogy hitszegő harczaiknak
büntetésével térendnek vissza. Egyébiránt fenségedet s Erdély karait és
rendeit királyi védelmemről mind addig biztosítom, míg az irántami jó
akaratban megmaradnak; s e jó egyetértés fentartására a fentisztelt báró
Kopp és tisztelendő Kászonyi uraimékra bíztam az összeköttetést. Többire
nézve jó egészséget és minden szerencsét kivánok fenségednek stb.»

Cserei félve tekintgetett ajtóra, ablakokra, ha nem hallgatózott-e
valaki?
(Tehát Thököli eltávozta óta sok dolog megváltozott, a miről nem is
álmodott senki!)
Most lássuk a másik levelet.
Csereinek még csak most kezdett izzadni az üstöke, midőn a felszakított
levél alatt a fővezér aláirását megismeré, ki Nándorról irt a
fejedelemnek ily szókkal:
«Legdicsőbb fejedelem!»
«Őszinte szeretettel teljes üdvözletünk után, jelentjük te neked
barátságosan kedveltünknek, miszerint a hitetlen ellenség a mi urunknak,
a leghatalmasabb szultánnak várát, Nyitrát, megszállván, az ott
berekesztett vitézek segélyére hadseregünk egy részét megindítottuk.
Melyre nézve szükséges, hogy ti is egész haderővel s az illető hadi
készülettel minden időhaladék nélkül siessetek, észszel és erővel a mi
hadainkhoz csatlakozván, az ellenség törekvéseinek szemközt menendők.
Hiszszük, miként ti Isten kedvezése mellett a hatalmas szultánnak
hasznos szolgálatokat fogtok tenni s eként részesülendtek az ő kegyében
és bőkezűségében. Mi pedig az ünnepek bevégeztével, melyek után
bőjtjeinket szoktuk teljesíteni, követni fogjuk az előreküldött hadakat
megszámlálhatatlan seregeinkkel, azalatt ti férfiasan feküdjetek neki a
dolognak, s hűségeteket teljes hadi tettek által tegyétek ragyogóbbá.
Béke azokkal, a kik Istennek engedelmeskednek stb.»

A szegény Csereit, mire végig olvasta a levelet, jobban lelte a hideg,
mint az urát. Nyugtalanul leste a tanácsúr arczát, de a mi annak
vonásaiban látszott, az csak testi fájdalom volt, nem lelki
szorongattatás.
A vér arczába volt tolulva, halántékaiban láthatólag lüktettek az erek.
– Eredj fiam, szólt alig érthető hangon, hozz egy pohár vizet, tégy bele
két késhegynyi rheumot, s add innom.
Cserei azt hivé, hogy beteg főnöke nem is figyelt a levél tartalmára a
visszatérő láz miatt s néhány percz alatt elkészítve a rhebarbarás
vizet, oda adta neki inni, mire Teleki takarója alá bújt. Attól azonban
semmivel sem lett jobban, a láz kitörte, hogy szinte reszketett bele.
Cserei futni akart orvosért.
– Hová indulsz? kérdé Teleki. Hozz tintát és pergament, és irj.
Az apród bámulva teljesíté a parancsot.
– Huzd ide a gömbölyű asztalt s ülj mellé. Ird, a mit mondok.
Az ifju kezében reszketett az irónád, melyet zavarában tinta helyett a
porzóba mártogatott.
Teleki szaggatott szóval mondatolt, a hogy a láz engedé.
«Méltóságos fővezér! Nekem legkedvesebb uram!»
«Miszerint a hatalmas szultán ellenségei ellen, kik Nyitra várát
ostromolják, a már megindult hadakkal egyesülni törekedjünk, azt
méltóságodnak hozzánk küldött leveléből megértettük, melyet is ez
országnak bárha kevesecske hadi maradványaival teljesíteni a
legpontosabban készek volnánk, ha-ne-ha e nem eléggé meleg tartományban
mindennemű takarmánynak, szénának, úgy mint abraknak hiányával nem
volnánk, melynek mihelyt bővében leszünk, méltóságod rendeletének készen
fogunk engedelmeskedni. Ezenkivül híre kezd terjedezni, mintha
Erdélyország határain ellenséges hadsereg kezdene mutatkozni, mely
törekvés ámbátor nem titok, mégis ha valósulni fog, szükséges leend,
hogy teljes erőnkkel és feszült vigyázással kisérjük. Annak idejében
tudósítni fogjuk kegyelmedet, kit addig is Isten kegyelmébe ajánlunk
stb.»[4]

Cserei felsóhajtott, magában gondolván, hogy hát ha azt felelik, hogy
lesz ott zab is, széna is?
De Teleki jobban tudta, hogy a tavalyi rosz termés és vizáradások miatt
a török sereg is nagy szükséget szenved széna dolgában s ugyanaz, a mi
nála ok a késedelemre, ok amannál a sietségre. (Im ebből láthatjuk, mint
épülnek a világesemények holmi szénaboglyákon is!)
– A második levelet czimezd méltóságos báró Mendingi Kopp és
főtisztelendő Kászonyi Ákos uraiméknak, a szathmári várőrség
főparancsnokainak; folytatá Teleki s tovább mondatolt Cserei tolla alá,
az időszakok csendje alatt hallható levén fáradt nyögése, mit a gyötrő
láz sajtolt ki kebléből.
«Örömmel értesültünk kegyelmetek czéljáról, miszerint hitünk
ellenségeinek egyik bejáró kapuját, melyen át szüntelen készen állhat
megrontásunkra, iparkodnak elfoglalni: segítse kegyelmeteket e
szándékukban az irgalmas Isten! Ha ez alkalommal kegyelmetek egyuttal
Erdély ellen is ráérnek látszólagos fegyverzajt intézni, hogy ez által a
törököktől kivánt hadjáratbóli elmaradásra okszerű mentségünk lenne,[5]
nekünk nagy könnyebbséget szereznének általa: egyébiránt is, ha bár
kényteleníttetnénk is hitünk ellenségei mellett a keresztyénség ellen
hadsereget szolgáltatni, biztosítjuk kegyelmeteket, hogy annak csak neve
lesz hadsereg. Egyébiránt Isten oltalmába ajánljuk kegyelmességteket
stb.
P. S. Ezen levelünk vivőjét használhatják kegyelmetek postának s más
affélének.»

Cserei bámulva kezde nézni urára, kiben a lelki izgatottság győzni
látszott a test lázas állapotján.
– Fogj egy harmadik levelet. Czimezd méltóságos Ebéni László uramnak,
Kolozsvár városa helyettes kormányzójának.
«Sietünk kegyelmeddel tudatni, miszerint a szathmári várőrség vezére
részéről oly előkészületek tétetnek, melyek gyanítani engedik, hogy
általa beütés terveztetik Erdélybe. Lehet ugyan, hogy ez nem egyéb merő
ostentatiónál, de mégis jó lesz kegyelmednek fegyvereseit a végett
készen tartani, ha netalán eszébe juthatna vak lármánál egyebet is
intézni ellenünk. Mi addig is felfüggesztjük a hadaknak Magyarországba
kiindítását, nehogy míg mi egyfelől támadunk, addig másfelől Erdélyt
védetlen hagyjuk. Még egyszer tanácsoljuk kegyelmednek a legfigyelmesebb
felvigyázást stb.»

Cserei az utolsó szót leirván, egész megnyugvással veré ki a nádjából a
tintát.
– Most fogd e leveleket s vigyed át a fejedelemhez, hogy írja alá.
– Hátha pofon üt, hogy kegyelmedet dictálni hagytam? monda az apród
megijedve.
– Ne törődjél vele, fiam. Elszenvedheted a hazáért. Engem is megvertek
elégszer, míg gyermek voltam, mégis megnőttem. Ezzel befelé fordult és
magára voná takaróját.
* * *
Cserei szerencséjére a fejedelem-asszony szobáiban találta Apafit s így
kikerülte a pofont, a levelek aláirattak s rögtön szétküldettek minden
irányban s a lehető legrövidebb idő alatt kéznél volt mind a három. Hogy
mi siker követte őket, azt majd meglátjuk.
A Kiuprili káromkodott, midőn a magáét elolvasta s esküdött erősen, hogy
ha nincs abrak Erdélyben, majd megabrakolja ő uraim ő kegyelmeiket!
Báró Kopp és Kászonyi összemosolyogtak a nekik irt levélre; a kormányzó
szakállába mormogta: «én nem bánom, csak te ne bánd.»
Ebéni uram pedig elolvasva a maga levelét, eltette szépen ad acta,
boszúsan mormogván: «ha én minden kószahírre, vak lármára és
azt-mondjákra fegyverbe akarnám állítani a népet, akár egyebet sem
tennék, mint egész nap üttetném a dobot. Látszik, hogy egyéb dolga sem
volt Telekinek, mint untában nekem irdogálni.»


A NAGYVÁRADI NAP.
Hogy a láthatár tisztán álljon előttünk, szükségesnek találjuk
elmondani, miszerint ezen időben két nevezetes pont vala Magyarországon
Erdély közelében: Nagyvárad és Szathmár-Németi, melyeket úgy szólván
Erdély kapuinak lehete nevezni; – jó menedék, ha kulcsaik az ország
kezében voltak, de annál nagyobb veszedelem, ha idegen kéz rendelkezett
velök.
Ez idő szerint Szathmárt német sereg tartja megszállva, Nagyváradot a
török, s amannak sisaktaréjai ép oly fenyegetőleg tekintgetnek be az
ország határán, mint ennek félholdjai.
Azon helységek és puszták lakói, kik e két vár közé szorultak, soha sem
tudhatják, melyik úton várják az ellenséget? mert oly felfordult
világban, mint az akkori, minden fegyveres ember ellenség, akár kurucz,
akár labancz, akár török, a ki elől rejteni kell buzát, marhát és szép
feleséget, s a barátság éppen annyiba kerül velök, mint az
ellenségeskedés, sőt néha két annyiba; mert ha Szathmártt megtudják,
hogy valaki szép szerével szénát és gabonát engedett elvinni a váradi
portyázóknak, a nélkül, hogy a fejét elébb beverette volna, másnap
büntetésül ők látogatják meg, s viszont, ha a török megtudja, miszerint
valamely úri háznál szivesen fogadták a szathmáriakat, sőt tán a ház
kisasszonya még beszélgetett is valamelyik tiszttel: csak azt várja,
hogy azok odább menjenek, azonnal rajta üt az úri lakra s felgyújtja
azt: hogy alatta szathmári tisztek többet ne hálhassanak; a házi
kisasszonyt pedig elviszi háremébe: hogy szathmári tisztekkel többet ne
beszélhessen.
Végezetül maradt még egy harmadik ellenség. És ez az ecsedi láptól az
alibunári mocsárig lakozó minden nemzetbeli betyárok és rablók
számbavehetetlen gyülevésze, kik aztán az okot sem keresik, a miért
valakinek a gulyáit elhajtsák s házait is feltörjék; s kik közül néha
egy-egy bátrabb és szerencsésebb legényt felkap a hír: merényleteket
beszélvén felőle, mik a hihetetlenséggel határosak, s a kit azután a
betyárok mintegy vezérökül, tekintélyül tartanak, bárha soha nem látták
is.
Ezen években valami Kökényesdi Feri a hírre kapott haramjafőnök, kiről
minden faluban, minden pusztán tudtak valami hallatlant, valami
csodálatost, valami rendkivülit mesélni: a tizenhét zászlóalja
zsiványról, kik egy szavára készen voltak a leghihetetlenebb
merényletekre, elsánczolt földvárairól a bélaborai, az alibunári
mocsárokban, miket semmi halandó ellenséges szándékkal meg nem
közelíthetett, s a hol ha körülfogták volna is, itéletnapig elélhetett
öt-hat ezred magával, – a kunsági buczkák között elrejtett kincses
tárházairól, mikre maga is csak lova szaglása után tud rátalálni, és egy
jó paripáról, mely egy itatással fut el a Tiszától a Dunáig s kétezer
lépésről megérzi az ellenséget, s nyerít, ha az ura alszik, vagy
szeretőjével a kocsmában dőzsöl; óriási erejéről, hogy tíz pandúrral egy
maga megbirkózik, és sem kard, sem golyó nem járja, s valahányszor
üldözésére mennek, tengert áraszt maga és kergetői közé, hogy azok
kénytelenek visszafordulni.
A ki azonban e mondák után akarna magának e rablóvezérről fogalmat
szerezni, az meglehet, hogy igen regényes, de nagyon valótlan alakját
látná annak maga előtt.
Kökényesdi uram se nem óriás, ki az embereket gúzsnak facsarja, se nem
bűvész, ki üldözőinek szemefényét veszti, – legfeljebb is némi cseh
pandurok nézhették az utána keletkezett délibábot hullámzó tengernek: –
ő egy jámbor tekintetű, alacsony, szikár alakú hódmező-vásárhelyi
polgár, kinek ott helyben öt háza és két tanyája van, miktől ő
becsületesen fizeti a porcziót s magának vannak gulyái és ménesei, de a
miket ő darabról-darabra be tud bizonyítani, hol és mikor és kitől
vette? Azok közt egy darab sincs lopott.
És mégis mindenki jól tudja felőle, hogy házai, gulyái, ménesei mind nem
Isten hirével szereztettek és senki sem vonja kétségbe, hogy az
elhírhedt harámbasa, kiről az ország minden szélében annyit beszélnek,
senki sem más, mint ő.
De ki birná ezt rá bizonyítani?
Látta-e őt valaki valaha rabolni?
Ismertek-e rá valaha rablások, feltörések, gyújtogatások alkalmával?
Nem mentette-e ki magát mindenkor a legfényesebben, ha vádoltatott?
Mikor híre volt, hogy Kökényesdi Mármaros vármegyét végig rabolta, nem
bizonyította-e be öt-hat élő tanú által, hogy ő ugyanakkor odahaza
tanyáján szántott, vetett? s lehetett-e a birónak nagyon kutatni, ha
vajjon hitelesek-e az előállított tanúk?
Hallotta-e valaki, hogy valaha Vásárhely határában loptak volna az ő
nevében, vagy adtak volna el vásárhelyi szabadságon általa lopott
jószágot?
A kik őt Vásárhelyen felkeresték, egy tisztességes, jámbor gazda embert
találtak benne, a ki maga hányta a szénáját, hogy csak úgy izzadt bele a
tenyere; a kiket pedig Kökényesdi maga keresett fel, távol az ország
tulsó szélében, azok nem látták az ő arczát soha; utána menni pedig,
hogy őt üldözzék, nagyon fáradságos munka lett volna. Legény legyen az,
a ki neki nyomába hág, ha egyszer lován ülve a puszták végtelenjének
veszi az utat, a kinek szive vissza ne döbbenjen, ha őt a tekervényes
homokbuczkák s a járatlan ingoványokba követni akarja! s végtére, ha
két-három vármegye egyesül is, hogy őt kifogja, engedi magát hajtani a
negyedik vármegye határáig s mikor azon átugratott, akkor elkezd
lassacskán ballagni s üldözői szeme láttára legelni ereszti lovát s maga
lefekszik mellé a bundájára; – az ott már török határ, s jól tudja, hogy
Lippán túl nem mernek üldözői jőni, mert ott már a temesvári basa
parancsol.
Sőt az is gyakran megesik, hogy ha vagy egyik, vagy másik párt nem bír
ellenfeleivel, odaizen a buczkák közé, a hol mindig talál valakit, a ki
magát Kökényesdinek nevezi, nem egyet, nem is kettőt, s előadván neki a
maga ügyét, ráuszítja ellenfele vármegyéire s Kökényesdi uraimék az
ilyen dolgokban nem igen scrupulosusok; ha a német fizet, megrabolják a
törököt, ha a török fizet, megrabolják a németet; – mikor pedig azt
mondom: «törököt vagy németet», érteni kell alatta azokat a magyar és
oláh falvakat, mik a német vagy a török hatóság alá tartoznak.
Azonban, hogy a történet folyamára térjünk, vala ez időben a szathmári
várőrség között egy Rákóczy László nevezetű százados. A Rákóczy-család
tudniillik Zrínyi Ilona férjének pápistává létele után nagyobbára
odafenn Bécsben neveltetvén, közülök egynémelyek a császári armádiában
foglalának tiszti hivatalokat, s azon helyeken velök született
vitézségök miatt igen kedveltek valának. Így lett Rákóczy László is
muskétások századosa, s hogy századja nagyobb részt magyar legényekből
állott, azon éppen úgy nem kell csodálkozni, mint hogy az erdélyi
fejedelem német ezredeket tartott, még pedig legfontosabb váraiban,
Kolozsvárott, a fővárosban, Székelyhidán és maga mellett, a merre járt.
Történt, hogy ezen Rákóczy László, ki igen formás, jó termetű, de
hallgatag és jószivű legény vala, beleszerete Rékason lakó Rhédey
Ádámnak Krisztina nevű hajadon leányába, s miután a leány apja
beleegyezett, hogy azt elvehesse, gyakorta lejárt hozzá Szathmárból, –
már mint menyasszonyához, – több tiszttársával együtt s mint magától
értetődik: ott a háznép által mind ő, mind társai mindig
vendégszeretettel lőnek fogadva.
Fülébe megy ez a nagyváradi basának, hogy egy rékasi földesúr német
katonatiszthez akarja adni a leányát, még tán azt is megsúgták neki,
hogy a leány igen szép és kellemetes. Nosza lelopódzik egy éjszaka Haly
basa a maga spahijaival Nagyváradból s meglepvén a rékasiakat, ott
Rhédey Ádám házát felgyújtja, prédára ereszti, magát megvereti
korbácscsal s kikötteti a kútkámvához, leányát pedig az ijedtségtől
félholtan, maga mellé vetve a nyeregbe, az égő falu világánál
visszanyargal Nagyváradra.
Rákóczy László, ki másnap menyegzőre és vigalomra jött, torra és
pusztulásra érkezék, elbujt cselédek, kik sövények mellől, honnan bújtak
elő, mondák el neki, hogy mi történt az éjszaka? s hogy Haly basa
elrabolta menyasszonyát.
A vőlegény különben is szótalan volt, de meg magyar embernek nem is
szokása sokat beszélni, mikor valami nagyon bántja: egy szót sem szólt
társainak, hanem visszament a kormányzóhoz, s arra kérte, hogy engedje
őt a maga századjával elmenni Nagyvárad ellen.
A tábornok látva, hogy arról le nem beszélheti: a fiú, ha máskép nem,
egy maga kész a törökségnek neki rontani; komolyan vevé a dolgot,
megigérve, hogy nemcsak a maga századját, de az egész várőrséget kezére
adja, csak hogy ő meg iparkodjék a környékbeli nemességet rábirni, hogy
mellette fölkeljenek a váradi török ellen.
Azoknak pedig csak egy szót kellett szólni, hogy mindnyájan fegyvert
fogjanak, mert alig volt egy, kit meg ne raboltak, meg ne vertek, vagy
legalább meg ne csúfoltak volna. Számtalannak megölték valami rokonát,
vagy elrablák nővéreit, s csak azt kellett látniok, miszerint
tekintélyesebb rendes haderő készül a török ellen, hogy rögtön
csatlakozzanak hozzá.
Ez volt azon tervezett vállalat, melyről Teleki báró Koppnak írt, előre
tudósítva levén felőle, s mely okot adott neki a magyarországi
hadjáratból elmaradni, úgy viselhetvén magát a török szeme előtt, mint a
ki veszélyben forgó szövetségesét, a váradi basát, segíteni szándékozik,
s az onnan fenyegető veszély ellen védi az országot; egyúttal azonban
arra is gondja volt a bölcs tanácsos úrnak, hogy ha netalán báró Koppnak
eszébe jutna, azt, a mit ő csak tréfa és látszat fejében kért, oly
formán teljesíteni, hogy valósággal ráüssön Erdélyre, azon esetre a
torkában fekvő Kolozsvár is el legyen készülve a tréfát a maga korlátai
közé visszautasítani; e végett írt tehát Ebéni uramnak.
Hogy Ebéni uram mily bölcsen veté félre e levelet, azt már láttuk, míg a
szathmáriak, megértve, hogy Telekinek jól esnék, ha egy kicsinyt
ráijesztenének, meg sem engedék pihenni magister Szénásit, hanem menten
elküldék Kökényesdi uram fölkeresésére.
* * *
A török egyszer elfoglalván Nagyváradot, abban annyira megfészkelte
magát, mintha igazolni akarná a muzulmán traditiót, hogy soha el ne
hagyjon egy várost, melyet elfoglalt, önkényt, és fel ne adja azon
helyet, hová templomot épített;[6] nem is igen sűrűen emlékezik a
történetirás olyan esetekre, hogy török capitulatio útján engedett volna
át valami várat, ha csak erővel el nem vették tőle.
1660-tól fogva, midőn Haly basa e várat elfoglalá, a közte és az ó-város
közti téren egy egész új török város keletkezett, bekerítve erős
palánkokkal, miken át csak szűk kapukon volt bejárás. Ez új várost merő
török kalmárok lakták, kik vásárt ütöttek a várőrség által rabolt
portékákkal, s egész Bagdadig le kereskedtek a Haly basa spahijai által
szépen összegyűjtögetett marhákkal és rabszolgákkal. Már akkoriban
Magyarországon nem igen volt mit rabolni mást, mint gulyákat és
rabszolgákat; hanem hisz a szép, deli termetű hajadonokat, s az izmos,
munkára termett legényeket folyvást a legkelendőbb árúczikknek lehete
tartani, miket a váradi portyázók potom pénzért vesztegettek az erzerumi
kalmároknak s ezek viszont méregdrágán adhatták el nekik kivülről hozott
kelméiket és füstölőiket.
Így lett évről-évre nevezetesebb vásártere a török szatócs-világnak a
váradi Váralja, egyik faház a másik hátára épült, keresztbe, hosszába,
kinek hogy eszébe jutott; úgy hogy utoljára utcza is alig maradt benne,
hanem az emberek szomszédjaik házain keresztül jártak a magukéba: szóval
az egész egy török csiflik alakját vette magára, a hol czifraság és
ragyogvány fedezte a szennyet, a fából össze-vissza tákolt épületek
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Török világ Magyarországon (1. rész) - 05
  • Büleklär
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4059
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4090
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2125
    28.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4029
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2092
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 3998
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2048
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4224
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2109
    29.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4043
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2160
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4193
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2129
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2052
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4048
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2038
    27.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4073
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2022
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4123
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1990
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4091
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2005
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1984
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4111
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Török világ Magyarországon (1. rész) - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 2101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1154
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.