Szerelem bolondjai - 21

Süzlärneñ gomumi sanı 4167
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.

– Mit akar ön ott?
– Meg akarom látni azt a buzát, a melyikből ez a kenyér készült.
Azzal odatartá Konyecz úr orra alá az oldaltáskájából kivett süteményt.
Konyecz úr négyszer is színt és arczot váltott e látmányra; hol
vigyorgott, hol elsápadt; utoljára is azt vélte, hogy legjobban kisegít
innen egy kis rendszeres arczátlanság.
– Hát… hát nem jó kenyér ez? Mi baja van ennek a kenyérnek? Most még
igen fris, hát puha; a legfinomabb buzából van, becsületemre! Csak
mindig ilyen kenyeret kapnának a katonák a táborban! Becsületemre!
Nagyon jó kenyér ez, kapitány úr. Becsületemre!
Föhnwald azonban egy olyan mozdúlatot tett a kezében tartott kenyérrel,
mintha a fejéhez akarná azt vágni a magasztalónak. Az hátra is hőkölt.
De csak még sem tette azt Föhnwald. Elégnek tartá nagy nyersen
közbekiáltani:
– Ez a kenyér a kutyának sem való! Akarom látni a buzát, a miből ön ezt
sütteti. Hol a raktár kulcsa?
Konyecz urat csak a merész ellenállás mentheté meg, ha megmentheté
valami.
– Azzal én önnek nem tartozom! pattogott vissza hetykén. Ön nekem sem
előljáróm, sem ellenörzőm. Ha panasza van ellenem, adja be az élelmezési
főfelügyelőségnek. Ön parancsol a katonáinak, de nekem nem.
Föhnwald tehát parancsolt a katonáinak:
– Ezt az embert vasra kell verni; aztán el kell tőle venni a kulcsait.
Azok ugyan hirtelen szót fogadtak.
Konyecz bort ivott, dühös volt, ellenszegült; a miből aztán az lett,
hogy meg is tépázták, meg is kötözték.
Az erővel elvett kulcsok egyikével felnyitotta Föhnwald a raktár-ajtót.
Elszörnyedve jött ki onnan.
Egy csomó buzát, a mint kimarkolta azt a zsákból, odatartott a
meglánczolt biztos szeme elé.
– Van önnek erre valami mentsége?
Az undok káromkodással válaszolt neki vissza.
– Jobb lesz pedig önnek imádkozni, mint káromkodni; mert holnap függni
fog.
– Igen! kiáltá tajtékzó ajakkal a fogoly; a kis tolvajokat felakasztják,
régen tudom azt, a nagyokat pedig futni engedik. Önnek van kurázsija
megfogatni az ilyen apró szegény ördögöt, mint én; de följebb nem mer
kereskedni. Nekem ezt a buzát helyembe küldték; maga a főbiztos adta át
a mint összeszedte az execución. Mit tehetek én arról, ha a gaz paraszt
megnedvesítette a buzáját, mikor exequálták, hogy nekünk kárt tegyen.
– Legyen ön az iránt megnyugodva, hogy a ki ebben a dologban bűnös, azt
én mind ön mellé fogom kötöztetni.
– Jó lesz, nagyon jó lesz! Csak tessék feljebb kereskedni. Ott van
Gierig úr, végezzen azzal, ha tud. Annak menjen neki, ha mer. Úgy-e abba
nem mer belekötni?
Konyecz jó taktikának tartotta Gierig urat tolni maga elé, gondolva,
hogy az megszentelt fejű ember; a szava többet ér Bécsben, mint száz
lovaskapitányé; az már egyszer leszállította Föhnwald urat a nyeregből,
majd most is elbánik vele; csak annak menjen neki.
Föhnwald nem felelt neki többet.
A buzából is megtöltetett egy tarisznyát, s azt őrmesterére bizta; a
raktárt ismét bezárta, az ajtaját háromszorosan lepecsételé, és őrt
állított eléje.
– Már most hol lakik Gierig úr?
Magánháznál, természetesen, mint mindig. Egy új szóval szaporította
szótárunkat: «Kényszer-vendégszeretet».
Már feküdt a jó úr és aludt, mikor késő éjjel látogatására ment
Föhnwald. El nem tudta gondolni, mi baja lehet annak vele ilyen órában?
Nem halaszthatná reggelre?
De Föhnwald nagyon sürgette az értekezést, s fel kellett czihelődni a
kedvéért.
– Nos, mi baj van, százados úr? Nem szokott ön ilyenkor aludni? Én
nagyon álmos vagyok.
– Majd segíteni fogok rajta, hogy ne legyen az. Én azért jöttem ide,
hogy önt elfogjam.
Gierig úr nagyot bámult erre a szóra, s csodálatosan csóválta a fejét.
– Ön most jön valami jó vacsoráról, százados úr, ugy-e?
– Jónak nem mondhatom! felelt Föhnwald sértetlenűl, mert nem vacsoráltam
egyebet, mint egy darabot ebből a kenyérből, a mit a katonáim számára
sütöttek. Nézze ön, ez gyilkos méreg. Elfogattam a tábori sütőt; az a
molnárra utalt, ki a lisztet őrölte. Ime, itt e dobozban a mutatvány a
lisztből. A molnár az élelmezési biztossal mentette ki magát, ki a buzát
küldte neki. Azt is elfogattam. E másik dobozban látja ön a buzát, a mi
a katonai raktárba került. A biztos azt mondá, hogy ezt a buzát ön
küldte neki; igaz-e ez, vagy nem?
Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.
– De mi közöm nekem mindehhez a sok ostobasághoz, a mit ön nekem itt
össze-vissza mesél? Mi bajom nekem azzal, hogy önök mit esznek, mit nem
esznek? S hogy mer ön engem akármi dologért felelősségre vonni? Ki adta
önnek ehhez a jogot? mi?
Gierig úr ugyan dühösen állt szembe Föhnwalddal, két nagy papucs volt a
lábán, azok csak úgy csattogtak, mikor eléje toporzékolt. Föhnwald pedig
nagy hidegvérrel vonta elő belső zsebéből a hozzá küldött felsőbbségi
parancsot.
– Itt a rendelet a kezemben, uram, melynél fogva én, Föhnwald százados
megbizatom, hogy minden, e megyében megkapható rablókat, tolvajokat s
azoknak orgazdáit, czinkosait, a hol találom, elfogjam, beszolgáltassam,
nem válogatva személyökben, ki úr, ki paraszt? akár szűrben, akár
selyem-kabátban jár, akár pusztán, akár kastélyban lakik: mindenütt
elfogjam, lánczra verjem, tömlöczbe vessem. És én ezen parancsnál fogva
elfogom önt és czinkostársait, a kik kilopják a nép szájából az
alamizsnafalatot; mérget csinálnak belőle, s úgy adják a katonának enni;
kik elrabolják az uralkodótól a nép szeretetét, kilopják a törvényből az
igazságot, s még a fegyvernek az élét is letörik s ellopják. Én rablókat
hajhászni küldettem! Teljesítem a megbízást s elfogom önöket mind.
Katona vagyok; keresztűl vágom magamat mindenen. Meglehet, hogy ezért
azt fogják mondani, hogy félreértettem valamit, de katonai parolámra
fogadom, hogy csuffá teszek mindenkit, a ki ebbe a rút dologba
belekeveredett, s megteszem azt!
Gierig elsápadt; látta, hogy ellenfele most már veszedelmessé kezd rá
nézve válni. A támadóból védelmi helyzetbe tette magát.
– Én itt hivatalból járok, s hivatalos kötelességemet végzem.
– Az sem igaz! Önnek nem volna szabad ott járni és kobozni, a hol inség
van. Világos parancs van az ellen az ország legfelsőbb hatóságától. Ez
azonban csak kegyetlenség, csak zsarnokság; hanem itt rablásról is van
szó. Ön azt a gabonát, a mit az élelmezési biztosnak átadott, nem
kaphatta adó fejében, mert az egy elmerűlt hajó szállítmánya mind. Önnek
az exequált buzát ki kellett cserélnie egy ilyen veszendőbe ment
szemétért.
Gierig úr abban érezte magát megfogatva, a miben tökéletesen ártatlan
volt.
– Uram, én esküszöm önnek, hogy ez nem úgy van.
– Talán minden ember összebeszélt, hogy elébb beáztassa a gabonát, a mit
ön elvisz tőlük adó fejében! És csak épen azt, a mit ön visz el? És ön
épen azt kereste ki minden adókötelesnél, a mi hibás volt? No, feleljen
ön erre? Gondoljon ki valamit!
Gierig úr veszedelmesen meg volt akasztva. Pedig nem úgy volt, a hogy
vádolták; de hogy mondja meg az igazat?
– Nos, uram, öltözködjék ön fel egymásután; mert én nem érek rá önnel
itt szaporítani a szót. Egy, kettő, három! Ha nem tetszik önkényt,
idekinn vannak a legényeim; van náluk békó is. Önnek a czinkosa,
Konyecz, odakinn ül már a szekéren megvasalva. Kényszerítsem-e önt?
Gierig úr könyörgésre fogta a dolgot.
– Én elismerem, hogy itt nagy bűn van elkövetve; nem tagadom, hogy nekem
is járúlhatott hozzá hibám; de a bűnben nincs részem; az magas, igen
magas állású uraknál kezdődik.
– El fogok odáig is menni. A katona előtt nem marad zárva egy ajtó sem.
Megyek, a meddig embert találok, akármilyen nagy ember lesz is, és
rákiáltom a megbélyegző szót: «Ez is rabló!» Ön a kisebbek közé
tartozik; ne vesztegettesse magára az időt.
– Uram! Tekintse ön, hogy családapa vagyok.
– Nem jegyezte ön fel magának, hogy hányan mondták azt önnek ebben az
évben: «Uram, tekintse ön, hogy családapa vagyok?» Nem kaczagott ön erre
a szóra mindannyiszor? Jól van! Én irgalmasabb leszek. Nem veretem önt
vasra, megengedem, hogy saját kocsiján kisérhessen bennünket, a hova
mondani fogom; de mondja ön meg nekem: ki következik most ön után?
Gierig meg volt puhulva.
– Elmondok önnek mindent, kapitány úr, a hogy van. A kérdéses gabonát a
kormány osztatta ki egy inséges város lakosainak. Én azon nyomban
foglaltam le a kiosztottat. Ha hibás volt a gabona, az a vétkes, a ki
azt kiosztotta. Annak a neve pedig Lemming.
– Lemming? Úgy tetszik, mintha hallottam volna ezt a nevet valaha
emlegetni. Hol kapható ebből az urból?
Épen itt van ebben a városban, a vendéglőben van szállva.
– Ezt is elfogatom.
– Nagy kegyben áll a magasabb körök előtt.
– Mégis elfogatom. Siessen ön felöltözni uram, egy katonát itt hagyok az
ajtójában. S kérem, hagyja az ajtót nyitva.
– Óh! ne tessék félni. Nem szököm meg, sem a nyakamat el nem metszem
addig, a míg egy fejjel magasabb embert tudok a hátam mögött. Elvárom ön
további rendelkezését a legnagyobb engedelmességgel.
Gierig ur meghúnyászkodásában pedig csupa merő gonoszkodás volt. Azzal a
jó szándékkal bíztatta neki a századost Lemmingnek, hogy az a heveskedő
katonatiszt majd most a fensőbb körök kegyenczét valami oly brutális
megrohanással fogja megsérteni, hogy e miatt saját magát keveri
galibába. A gabonaosztás körüli visszaélések köztudomású dolgok. Hanem
az is köztudomású, hogy e visszaélésekbe Lemmingen túl még igen nagy és
hatalmas emberek vannak belefonva: ha valami szeles kéz valahogy
Lemminget torkon találja ragadni, egyszerre támadnak láthatatlan kezek,
melyek a vakmerő igazságszolgáltatót lefegyverzik, földre verik,
mégbénítják: azokat a láthatlan kezeket pedig már nem lehet felfedezni,
mert azok ellen nem kapni sehol bizonyítékokat. És így bizonyosan a
szeles katona fog belemaradni a hinárba, a hová senki sem küldte.
Tehát Gierig úr egész töredelmesen vallott Lemmingre. Igen nagy szükség
volt egy ilyen állású útitársra.
Három óra tájon lehetett az idő, mikor Föhnwald a vendéglőbe érkezett, a
hol Lemming úr kapható volt. Már pitymallott, s a vendéglő udvarán
befogva állt Lemming úr előfogata, jeléűl annak, hogy az uraság igen
korán szándékozik elutazni. Ugyan a vendéglő udvarára hozatta maga után
katonai fedezet alatt Föhnwald Konyecz urat megvasalva a szekéren, s
Gierig urat saját hintójában. A szemközt jövő vidéki emberek, kik a
hetivásárra jöttek, ugyan nagyot bámultak e furcsa processión. Nem volt
köztük, a ki a két urat személyes tapasztalatai után ne ismerte volna.
Föhnwald maga felsietett Lemming úr szobájába.
Az inas be akarta jelenteni. A százados mondá neki, hogy ez egészen
szükségtelen; majd bemutatja ő mindjárt maga magát, s benyitott
egyenesen.
Lemming úr már fel volt öltözve s theáját szürcsölgeté, mikor belépett
hozzá a kapitány.
Lemming úr azt hitte, hogy az idegen úr eltévedt s igen nyersen kérdezé:
– Kit tetszik keresni?
– Lemming urat.
– Az én vagyok. Tessék leülni!
– Nem ülök le. Más dolgunk van együtt. Én Föhnwald százados vagyok, az
itt e környéken állomásozó lovasság parancsnoka. Tegnap este a katonáim
panaszt tettek nálam, hogy ehetetlen kenyeret kaptak. Meggyőződtem róla,
hogy igazuk van. Utána jártam mindennek, elfogattam sütőt, molnárt,
élelmezési biztost, most épen az adószedő főfőbiztost vettem őrízet alá.
Mind bűnösök.
– Diable! mormogá Lemming úr, s csendesen kihörpinté csészéjéből theája
maradékát.
– Nem lehetett tagadniok. A bizonyítékok itt vannak nálam: a kenyér, a
liszt, a buza. A mi még az utóbbiból megvan, azt lepecsételve őriztetem
a raktárban.
Lemming úr hozzáfogott egy lágy tojás feltöréséhez.
– S mit fog ön most ezekkel az emberekkel kezdeni, a kiket ilyen szépen
rakásra fogott?
– Még nincsenek mind együtt.
– Szappermán! Még több is lesz? S ha mind megfogta őket?
– Akkor felviszem őket Budára a helytartósághoz s olyan lármát csapok,
hogy a félvilág meghallja.
– S szabad megtudnom, mennyiben érdekel engemet ez a történet, a mit
kapitány úr most velem közölni sziveskedett?
– A legutolsó elfogott, ki az adóbehajtó biztos, azt vallotta előttem,
hogy ő azt az emberhasználatra nem fordítható buzát, a mit katonáimnak
adott, mint adóhátralékot gyűjtötte fel a szomszéd városban, a hol azt
ön, Lemming úr, osztatta ki, mint kormányi segélyt. Ön pedig vásárolta
azt egy megmerűlt hajóról, melynek gazdája kénytelen volt ázott
gabonájától potom áron menekülni.
Lemming úr úgy találta, hogy mégis nagyon keményre van megfőzve az a
tojás, nem lehet már megenni.
Gondolta pedig magában: «Ahán! Itt van már megint egy ember, a kinek be
kell dugni a száját». S csendesen becsülgette magában az előtte álló
kaliberét, vajjon mennyivel lesz tele.
Azért még föl sem kelt helyéről; hadd álljon az a másik, ha neki úgy
tetszik.
– Tudja ön, kapitány úr; ilyen félreértések megtörténnek. Sajnos dolog.
Az ember maga nem lehet mindenütt jelen.
– Csak hogy ön ott épen jelen volt.
– No, no, no! Az a gabona nem volt a kegyed katonáinak szánva. A biztos
ügyetlensége, minek szedte el a parasztoktól. Azok elhasználták volna
vetőmagnak.
– Ön azt hiszi uram, úgy-e, hogy Föhnwald százados nem tudja azt, hogy
ebben az évszakban nem vetnek buzát?
Most aztán felkelt a helyéről Lemming, s egy finom világfi húnyorgó
simaságával lépett Föhnwald elé.
– Én azt hiszem, hogy Föhnwald százados egy derék gavallér ember, ki a
katonáiról gondoskodni lovagias kötelességének tartja. Ily eseteknél
Lemming is tudja, mit jelent gavallérnak lenni. Ha a katonák tévedésből
rosz kenyeret kaptak, a Lemming-ház kalácscsal fogja őket kárpótolni.
S azzal nagy mosolyogva belső zsebébe nyult s kivonta onnan nagy, sok
rekeszű tárczáját.
Itt biz egy pár ezer forintot megint ki kell ugratni. Vele jár a
risicoval. Ezt majd felirjuk a «manco»-ba.
Föhnwald százados a füle hegyéig elvörösödött, a mint azt látta, hogy a
tárczáját kezdi nyitogatni ez az ember.
S az a sértő biztosság, a mivel ezt tette, mint a ki tudja már, hogy
hasonló esetekben hogyan kell, hogyan szokás a kérdésre kellő választ
adni; mint a ki ismeri már az embereit, a kik lármáznak, fenyegetőznek,
s aztán egy percz múlva mosolyognak, bókot vágnak; meg vannak nyugtatva.
– Adja ön ide azt a tárczát! rivalt rá dühösen Lemmingre.
Lemming ugyancsak megszeppent.
(«Teringettét! gondolá magában; ez ugyancsak érti ezt a tudományt, még
pedig alaposan. Az egész tárcza kell neki. Ugyan szerencse, hogy nincs
bele téve több tizenkétezer forintnál. Ez ugyan üstökön tudja ragadni a
jó alkalmat. De már mit van mit tenni? Menekülni kell tőle. Hadd vigye
hát az egészet.»)
– Tessék, kérem! szólt odanyujtva a félig felbontott tárczát.
Föhnwald mohón kapta el azt kezéből.
Lemming boszus megvetéssel tekinte rá. Ez ugyan kap a pénzen, a mit
megragadhat; mintha csak a csatatéren szedné az ellenségtől.
– Tessék, uram. Vegye ön ki belőle, a mi pénzt talál benne; s aztán majd
az üres tárczát adja vissza.
Föhnwald egészen úgy tett, a hogy Lemming úr mondta. Kiszedte a
tárczából a pénzt; mind, mind; kikereste annak a legelrejtettebb zúgát
is, a hol még tán egy árva egyforintos meglapúlhatott légyen; nem maradt
benne semmi.
Hanem azután még sem egészen úgy tett, a hogy Lemming úr kivánta, mert a
kiszedett pénzt, az utolsó egyforintost is oda fektetve a többi közé,
nyújtá vissza Lemming urnak, s az üres tárczát dugta a saját zsebébe.
Lemming arcza most kezdett csak az ijedelem hypocratesi
halálkifejezésére torzulni. Ez az ember, a ki előtte áll, nem a pénzét,
de a fejét akarja megkapni.
– Uram! szólt rémülettől reszkető hangon; nekem arra a tárczára
szükségem van. Üzleti jegyzeteim vannak abban.
Föhnwald begombolta kabátját az eltett tárcza fölött.
– Meg vagyok felőle győződve, hogy azok vannak benne. Jegyzetek az ön
üzlete felől. Derék egy üzlet! Üzlet az éhező nyomorultak falatjaival;
üzlet a ragyogó méltóságos és nagyságos urak jellemével. Én ezeket az
adatokat akarom birni. Akarom azoknak a derék, jeles férfiaknak a
névjegyzékét birni, a kik látták önnek ezt a tárczáját akként megnyilni,
mint a hogy ön azt előttem megnyitotta, hogy megszelídülve hulljanak
bele, mint a vak pipiskék, miket a vadász tükre leszédít.
– Ön csalatkozik, uram!
– Az ön elsápadt arcza, az ön reszkető keze bizonyítja, hogy nem
csalatkozom; hogy a titkos zár nyitjára találtam. Ön ily titkokat
iróasztala fiókjában nem tartogathat. Önnek azt mindig magával kellett
hordania.
Lemmingnek nehéz veritékcseppek kezdtek gyöngyözni homlokán.
– Jól van, én elismerem, hogy ez az üres tárcza rám nézve sokkal
értékesebb, mint a csomag pénz, melyet ön belőle visszadobott. Nekem e
tárczát vissza kell kapnom minden áron; minden áron, uram! Egész hitelem
fekszik benne. Ön ezt nem tudja; azt csak egy üzlet embere érti, mit
tesz az: «egész hitelem». Szabja ön árát; mondjon merész összegeket, én
megadom. Adok önnek tíz darab váltót tízezer forintról, – mindenütt a
világon készpénzül fogadják.
Föhnwald haragosan dobbantott:
– Elég volt már! Ne sértegessen ön tovább. Nem adom vissza!
Lemming könyörgésre fogta a dolgot; oda rohant Föhnwaldhoz, megragadta
kezét, úgy kezdett el neki rimánkodni.
– Édes úr, kedves százados úr, legyen ön ember, legyen ön keresztyén. Ne
kivánja ön halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt akarja-e, hogy megöljem
magamat? Ön tudhatja, hogy egy üzérnek becsülete a mindene; becsület
nélkül nem élhet tovább. Adja ön vissza most, a mit később senki sem
adhat vissza. Szegény nőm! Mi lesz belőle? Én főbe lövöm magamat. Itt,
ön előtt lövöm magamat főbe! Százados úr, legyen irgalommal. Adja vissza
üres tárczámat s vegye el azon kívül mindenemet.
És e beszéd alatt elkezdett sirni, és le akart térdelni Föhnwald előtt s
meg akarta csókolni a kezét.
Föhnwald bosszusan rántotta el tőle azt.
– Eh! uram, ne játszék ön itt nekem jeleneteket Shylockból; ezt én
láttam önnél sokkal jobb szinésztől. Készüljön az utra.
Lemmingtől pedig épen nem volt az komédia, a mit akkor játszott; a
legmélységesebb való volt az, a ketségbeesés komoly tragédiája.
A mint Föhnwald elrántá tőle a kezét, felugrott térdéről; szemei véresen
forogtak felnyilt pilláik alatt, arczát elfutotta a vér, haja ziláltan
csapzott izzadó homlokán, összeszorítá ökleit és rekedten ordított:
– De én nem fogom engedni, hogy ön tárczámat elvigye! Saját szobámban
mint egy rabló támad ön meg! Én védem magamat, mint rabló ellen szokás.
Én erővel is ellenszegülök.
És a közbön zavart tekintete a szekrényen heverő revolverét kereste.
Föhnwald hideg nyugalommal fonta össze karjait melle fölött, s csendes
hangon szólt:
– Tanácslom önnek, hogy ki ne nyujtsa kezét revolvere felé; mert abban
az esetben gyalog fogom önt két lovas között hátrafont kézzel Budára
felkisértetni.
E biztos nyugalom megtörte a kétségbeesés elszántságát Lemmingnél. Nem
mert többé revolvere felé tartani. Még egy futó pillantást vetett
borotválkozó eszközeire, s a nyitott ablakra; talán gondolt egy gyors
kanyarításra a borotvával, vagy egy merész ugrásra fejtetővel le a
kövezetre. Csak abbanhagyta. Valami azt sughatta fülébe: qui habet
tempus, habet vitam. A ki él, az még tovább élhet. S megadta magát az
elkerülhetlennek.
Kijelenté, hogy kész menni, a hová a tiszt parancsolja.
Épen hetivásár volt a városban, midőn Föhnwald a három kocsit a három
elfogott urral végig vivé az utczákon, lovas katonák fedezete alatt. A
nyitott szekér embere még meg is volt vasalva, hogy a díszmenet
charaktere valahogy félreérthető ne legyen.
Azt a hujjahót kellett volna hallani, a mit a vásáros nép csapott, mikor
azt a jelenetet látta. Jól ismerték mind a hármat.
Kivánt is nekik szerencsés utat minden ember.


VILLÁM A DERÜLT ÉGBŐL.
Reggeli tíz óra volt, mikor Angyaldy nagy sietve lépett be Harter Nándor
úr hivataltermébe, s az ott uralkodó irodafőnöktől kérdezé, hogy van-e
valaki ő méltóságánál?
Ez azt felelé, hogy senki sincs, csak Bélteky Ferencz úr.
– No, e felől bemehetek hozzá! mondá Angyaldy, és benyított Harter
szobájába. Hanem a méltóságos úr magas bosszusággal riadt titkárára:
– No, ugyan mit akar?
– Igen sürgös tudatni valóm van.
– Várjon vele! Most fontos ügy van előttem.
Angyaldy visszalépett, s leült a hivatalteremben.
Harter urnak csakugyan fontos beszéde volt az ifjú Béltekyvel.
– Ön már most, fiatal barátom, csakugyan azt hiszi, hogy megnyerte
Elemér úrfi perét ellenem, miután minden forumon rá nézve kedvező, rám
nézve elmarasztaló itéletet kapott?
– Valóban azt hiszem; s épen azért igen idején valónak találtam
ajánlatommal fellépni.
– Azon ajánlattal, hogy egyezzem ki az úrfival, mikor már nyert ügye van
neki ellenemben? Ez az ön szempontjából, természetesen, igen nagylelkű
ajánlat. No, hát legyen, én önnek ajánlatát visszautasítom. Nem kell
semmi egyesség!
– Tehát bevárja méltóságod a törvényes végrehajtást?
Harter Nándor mosolyogva lépett Bélteky Feri orra elé, s beszédközben
annak nyakkendőcsokrát igazítá helyre:
– Kedves öcsém! ön még igen fiatal ügyvéd, s azt hiszi, hogy minden meg
van nyerve, mikor a kedvező itélet a kezében van. Tapasztalt ügyvédek
azonban jól tudják, hogy csak akkor kezdődik még az igazi per, mikor már
a végrehajtás napja is ki van tüzve, s nekem gyakorlott ügyvédem van.
Aztán magam is értek valamihez.
– Ezt mind számításba vettem.
– Gondolom. És azért ajánlotta ön nekem az egyességet, a mit én
ismételten visszautasítok. A ki oly vakmerő volt, hogy én ellenem pert
kezdett: az tudja meg hát, hogy ki vagyok? A lázadót én megtudom
bűntetni. Mert a fiú, ki atyja ellen pert indít: lázadó, nem más. Meg
fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte. Azt hiszi ön,
hogy abban az állásban, melyet én elfoglalok, csak olyan könnyedén lehet
valakit ad peram et saccum exequálni?… – Önnek oda lehet itélve a rajtam
levő köntös, hanem azt tapasztalni fogja ön, hogy nem akad ember, a ki
azt rólam lehúzza. Nem fogok Elemér úrfinak egy fillért sem kiadni
abból, a mit magáénak tart. Nem; azért, mert ellenem lázadt. Éljen
szükölködve és nyomorogva, míg daczos lelke megtörik. Én fogadom önnek,
hogy ha keresztbe teszem egy ajtó előtt a lábamat, ő azon az ajtón nem
fog bemenni; s ha húsz évig élek, húsz évig nem mozdítom el lábamat
előle.
Bélteky Feri valami mosolygást engedett arczának elárúlni. Harter
észrevette azt.
– Ön azt gondolja magában ugy-e: hogy hiszen nem szükség épen a felséges
halálnak jönni, hogy engem elmozdítson az ajtóból; jöhet arra egy új
excellentiás úr is, ki rendszer-változáskor engem is székestől az ajtó
elé helyez. Akkor roszul ismeri ön a helyzetet, édes barátom. Egy Harter
Nándort nem olyan könnyen tesznek hol ide, hol amoda. Tekintélyt, minő
én vagyok, minden kormány levett kalappal szokott kérni, hogy
méltóztassék a helyet megtartani, melyre előde emelé. Vannak
nélkülözhetlen emberek, kiket semmi rendszer-változás meg nem dönt, de
mindenik magasabbra emel. Ezt higyje el ön felőlem, ifjú barátom.
… Angyaldy ismét belépett az ajtón.
– No, mi az megint? rivalt rá Harter, félbeszakíttatva büszkesége
legélvezetesb kitörésében.
– Igen fontos és sürgetős az ügy, méltóságos úr!
– Maradhat későbbre! inte büszke, hatalmaskodó kézmozdulattal Harter, s
a titkár újra visszalépett.
Harter folytatta oktató előadását a tapasztalatlan ifjú ügyvédhez. Ismét
közel lépett hozzá s beszéd közben Bélteky Feri óralánczát fogva meg,
azon iparkodott minden módon csombokot kötni.
– Tehát, hogy csak egy körülményt említsek fel ön előtt, mely mindjárt
meggyőzendi önt arról, hogy most jutott még el csak a nehézségek
kezdetéhez. Mikor ön már kezében tartandja a végrehajtási parancsot:
akkor az én ügyvédem elő fogja mutatni mindazokat a váltókat, a miket én
Elemér úrfinak világban csavargása alatt helyette Olasz-, Franczia- és
Angolországban kifizettem. Azok oly mesés összegekről szólnak, hogy
kétszer is túlhaladják az úrfi összes anyai örökét.
– Tudom jól! szólt Bélteky, óralánczát kiszabadítva valahogy Harter
kezei közül, s inkább a nyakkendőjét engedve át neki, hogy azon
csináljon tetszés szerinti csokrokat. Elemér könyelmű fiú volt; ezeret
írt alá, hol százat kapott; hanem azt is tudom, hogy méltóságod az ő
hitelezőit szinte úgy elégítette ki százzal ezer helyett: s így az
összegek nem rugnak többre, mint épen Harter Elemér örökének kamatjaira.
– Az is meglehet, csak hogy arra nézve, hogy ön azt bebizonyíthassa,
csupán két mód van. Az egyik: Lemming urat rábirni, hogy ellenemben:
érti ön, az «én ellenemben» adja elő azon legmagányosabb természetű
üzleti jegyzeteit, a mikből kiderűljön, hogy mit fizetett ő ki
megbizásomból Florenczben, Nápolyban, Cadixban, Londonban Elemér úrfi
helyett? Reméli ön Lemming úrtól ezen adatokat megszerezhetni?
– Bizony bajosan.
– Talán sehogy sem? A második lehetőség aztán önre nézve: személyesen
kimenni Florenczbe, Nápolyba, Cadixba, Londonba; ott a kérdéses
uzsorásokat törvényszék elé idéztetni, kivallatni, saját maguk ellen
tanuskodtatni. Lesz önnek erre való pénze, ideje és ereje?
Bélteky nagyon kezdé vakarni az orrát ennél a feladványnál.
Harter úr látta, hogy mennyire maga alá gyürte ezt a gyenge embert.
– No lássa ön, ifjú barátom: minő emberfölötti vállalatot emelt ön fel,
midőn egy Harter Nándor elleni küzdelmet fogadott el barátságból. Ez a
küzdelem saját életpályáját is elronthatja. Ön még nem tudja, mi értéke
van a befolyásos körök jóakaratának egy ügyvéd életpályájára? Ismerünk
jeles készültségű talentumos embereket, kik nem birják a napi kenyeret e
pályán megkeresni, és viszont másokat, kik korlátoltabb tehetségek
mellett fényes előmenetelt biztosítnak maguknak. Ez utóbbiak ismerik az
emberek értékét. Tanácslom önnek, hogy tanulmányozza azt ön is. Hogy
elvállalta ön az ügyvédkedést Elemér úrfi perében ellenem, azt nem
hibáztatom. Ha ön nem, tette volna más. Hogy eddig nagyon szorgalmazta,
azért is megbocsátok önnek; hanem azt a jó tanácsot adom, hogy a mi most
már ezután jön, abban a küzdelemben ne iparkodjék ön a fejét az én
fejemhez ütni valami hevesen; mert mondhatom önnek, hogy az én fejem
vasból van!
Bélteky úgy érezte, mintha az övé üvegből volna.
– Vigye ön a processust szokott kötelességszerű malatiával; ne mondjon
le róla, tegyen benne lépést lépés után, a hogy illik: egyszer
bizonyosan véget fog az érni; csak hogy akkorra az ön cliense kopasz
lesz! Ön azon legyen, hogy maga is ősz hajakat ne kapjon miatta. Nekem
sokszor lesz alkalmam önnek bebizonyíthatni, hogy atyai jó akaratom
mázsányi súlyt adhat fiam ügyvédének szerencse-mérlegéhez: de soha egy
szemernyit sem fiaméhoz. – Ezt jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.
Azzal véglegesen megköté Bélteky nyakravalóját. A jeles ifjú elszédülve
a hallott fenyegetésektől és biztatásoktól, alázatos búcsut vett és
eltávozott.
Nyomban utána, ugyanazon ajtónyilással sietett belépni Angyaldy.
– No ugyan, mi az a sürgetős dolog? riadt rá fensőbbsőbbségi
házsártoskodással Harter. Nem szeretem, ha olyankor háborgat valaki,
mikor fontos hivatalos ügyeim vannak. Ezt százszor is mondtam. S
kivánom, hogy tartsa magát hozzá minden ember!
Harter Nándor e magasra tartott orral elmondott rendreutasítás alatt egy
hivatalfőnök jogosult hypochondrikus rosz kedvével sétált el a szoba
tulsó szögletéig; onnan aztán visszafordúlva, élvezteté kegyes
engedelmét Angyaldyval a beszéd megkezdhetésére.
– No, hát halljuk, mi az a sürgetős ügy, a mit önnek velem tudatnia
szükség?
Angyaldy nagy hidegvérrel hagyta főnökét szavakkal és léptekkel alá s
fel büszkélkedni, s azután felhivatva szólásra, mindennapi csendes
hangján mondá:
Azt kell tudatnom méltóságoddal, hogy kegyeskedjék ma tizenkét óráig
lemondását illető helyen benyujtani; mert különben délutáni két órakor
meg fogja kapni az illető helyről az elbocsáttatást.
Harter Nándor oda ment egészen Angyaldyhoz, hogy a szeme közé nézzen.
Bizony ott állt az, és egy vonása sem mutatta, hogy tréfál.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szerelem bolondjai - 22
  • Büleklär
  • Szerelem bolondjai - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2032
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4021
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    36.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4272
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1837
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1811
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4091
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4109
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    36.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4071
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4170
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1875
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1902
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1802
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1864
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4181
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1997
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 189
    42.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.