Szerelem bolondjai - 11

Süzlärneñ gomumi sanı 4091
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
továbbmozdulásra. Nem volna helyes taktika későbbre maradni, mint a
katonák eltávoznak.
Gierig úr azalatt vidám, derült arczczal állt ki a folyosóra, mint
szeretett házibarát, kit nehezen eresztenek a háziak, de a ki mégis útra
készül, s viszi magával e kedves napok feledhetlen emlékét.


A POJÁCZA.
Mielőtt azonban Gierig úr előfogata a sok hámmal rendbe jött volna, még
egy kis közbejött esetnek kelle befejezni a vidám nap mulatságait.
Az uton egyszerre csak nagy zsivaj kerekedik; a sok lebzselő
béres-gyerek, a kinek mindegy, akármi történik odabenn a házban, elkezd
kiabálni bomlottul:
«Hujja hó! Gyün a pojácza! Hopsza pojácza!»
S azzal bevonul a ház udvarára egy karaván, mely áll – először is egy
kétkerekü talyigából. A talyigán egy csomó lim-lom, a fölött egy kis
szegény kiéhezett gyermek; nem tudni: fiú-e vagy leány? a szekér mellett
még egy nagyobb gyerek, csörgős dobbal a kezében; mind a kettő szennyes
tricotba öltözve, tulipiros rongyokkal, meg színehagyott szellős
tüllanglais-val felczifrázva; szétszórt hajaik leszorítva vásott
szalagokkal. A talyiga két rúd-villája között van maga a pojácza
befogva. Ő húzza a kocsit. A harminczas években lévő férfi, vándor
csepüevő komédiás, a pusztai csárdák mulattatója; csúfsága, bolondozója
az utolsó sihedernek is, ki utána kiabálja: «hopsza pojácza!» Ennek a
fején van hegyes csörgős sipka, egyéb öltözete tarka foltokból áll, a
miken meglátszik, hogy rajta szokta kimosni a zápor, s rajta szokta
megszárítani a szél. A pojáczának épen úgy, mint gyermekeinek, vastagon
ki van mázolva az arcza krétával és durva piros festékkel, szemöldökeik
holdformára feketén, korommal.
Végül a szekér egyik rúdjához kötve, üget egy kis tatár ló. Ez nem huzza
a talyigát, csak a gazda. A ló maga is művész s nagyobb kár volna érte,
mint az emberért. Mert ha a gazda megszakad, a ló megél nála nélkül, de
ha a lova megszakad, az a gazdájának nagy kár.
Tehát ez a karaván épen most vonul be az exequált ház udvarára, egy kis
vidám bolondos productiót csinálni a háznép mulattatására.
Soha jobbkor!
– Menjenek innen, szegény emberek, Isten szent hírével. Itt nincs most
komédiázni való hely! – küldé őket Böske, mielőtt leczihelődtek volna.
– De csak hagyja őket! hadd jőjjenek. Lássuk, mit tudnak! – monda Gierig
úr.
Böske aztán azt gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó kedvében
lehet, komédiát akar látni, hadd bukfenczezzenek hát az ártatlanok a
tiszteletére, legalább keresnek «ezen» uraktól egy pár krajczárt, az is
jó lesz nekik.
Az ember arra a gondolatra is jöhet, hogy ez valami csattanós ötlet:
egy, az utolsó fillérig kiexequált háznál komédiát játszani. Gierig
úrtól kitelhetik ilyen.
De ne legyünk igazságtalanok. A nyolczkezű nem malitiosus. Ő megragadja
áldozatait, kiszívja nedveiket, nem azért, mintha az egyikre, vagy a
másikra hagyományszerűleg haragudnék, hanem mert az neki missiója.
Egyenlően ragadja meg a fürdő hajadont, s az uszó tengeri pókot. Neki
mindegy: rák, vagy ember. Van egy tömlője, melyet meg kell töltenie;
abban minden tintává válik: meleg vér és hideg ázalag.
Gierig úr szivarozva dült a folyosó mellvédjére, s onnan nézte a bohócz
művészkedéseit.
Az kimerített minden csodamívelést, a mivel ponyvaművészek a falusi nép
tetszését és krajczárjait el szokták ragadni. Leterítette a piszkos
pokróczot, melyen maga és porontyai tótágast álltak, jártak a
tenyereiken, derekaikat kificzamítva; súlyegyenezte talpain mind a két
gyermekét, lábaikkal ég felé, fejökkel apjok talpán állva; evett csepüt,
okádott tüzet s huzott ki vég-szalagokat orrán száján, s csinált
mindezekhez torzképeket, a hogy mozgékony arczvonásaitól kitelt; beszélt
hozzá a világ minden nyelvén, és erőtette a kaczagást saját tréfái
fölött.
Gierig úr magas érdekeltséggel nézte az előadást.
Végre a bohócz elővezette a kis tatár-paripát, s annak művészi
tulajdonaival ismerteté meg a magas társaságot. A kis lovacska tudott
apportirozni, mint a vadászkutya; ki tudta toporzékolni első lábaival a
számtani kérdéseket, miket gazdája feladott neki; letérdelt a
parancsszóra és tánczolt galoppot, keringőt a dobszó melódiája mellett.
Igen tudományos egy személynek mutatá be magát.
Mikor aztán a bohócz kimeríté művészete egész tárházát s azt hitte a
magas uraságok mosolygó ábrázatából, hogy itt tökéletesen sikerült
vendégszereplésével az irányadó körök érdekeltségét felköltenie, elvégre
levevé csörgő sipkáját s megindult a müvészet adóját beszedni.
Igy indul meg a szegény tengeri-pók molluscokra vadászni, míg
észrevétlenül a nyolczkezű hydra ölelésébe téved.
– Bravo, bajazzo! bravo! tapsola neki Gierig úr. Te ugyan kitünőleg
kezeled és lábalod művészetedet. Méltán helyet foglalhatnál a circus
Renz tagjai között. Hát már most a belépti díjról van szó, ugy-e? Mi
nálad az entrée?
A bohócz viszonozni vélte a tréfát.
– Embere válogatja, uram! – parasztok adnak krajczárt, garast; urak
adnak, a milyen urak, ki hatost, ki forintot.
– Ejh! te nem is vagy követelő. «Közönséges emberek a hogy telik; magas
uraságok tetszés szerint.» Ilyenformán mégis csak behoz a művészet
naponkint egy forintot egyre-másra?
A bohócz olyan ártatlan volt, hogy ezt az urat vidám, nyájas
ábrázatjával háziúrnak nézte; a ki csak azért tudakozódik, hogy
tájékozhassa magát, milyen mélyen nyuljon a tárczájába, az eléje akadt
művészetet megjutalmazni?
– Oh! uram, akár kettőt is, ha ilyen derék urakra akadok.
– No, de vegyünk csak egyet, – szólt Gierig úr; – s tegyük fel, hogy van
hatvanöt nap, a mikor semmi kereset sincs; marad egy évre háromszáz
forint szabad kereset. Ennyit csak kapsz, bohócz, ugy-e?
A jámbor bolond sietett ráhagyni, hogy igen.
– Hát aztán mennyi adót szoktál ettől a jövedelmedtől fizetni, bajazzo?
A bohócz azt hitte, hogy valami válogatott humoristikus emberrel akadt
össze.
– Igen sokat, uram! – viszonzá tréfásan. – Minden évben elszakgatok egy
lebernyeget, azt a rongyászok felszedik, abból aztán csupa száz forintos
bankó készül.
Gierig úr maga nevetett legjobban a válasznak.
– Jól válaszoltál, bajazzo; hanem az idénre mégis csak hátralékban vagy.
Háromszáz forint bevallott évi jövedelem után a III-ik tabella szerint
jár évi adó huszonegy forint. Ez a te tartozásod.
Azzal odafordult Konyecz úrhoz.
– Irjon ön ennek az úrnak egy nyugtát huszonegy forint jövedelmi adóról,
a III-ik táblázat szerint.
Konyecz úr komolyan vette az utasítást.
A bohócz pedig szörnyű fanyar torzképeket csinált festett ábrázatjával s
korom-szemöldeivel.
No még ilyen aprópénzzel csakugyan sehol sem fizették ki Hans
Kaczenbuckelt.
Gierig úr dictálta Konyecznek.
Az adóköteles neve Kaczenbuckel János.
A bohócz ekkor kezdett csak környezetére tüzetesebb figyelmet fordítani,
s világi eszével összevetegetni: hogy hiszen ő ide átkozott rosz helyre
vetődött. Itt executió van. S ezek a vendégek itt harácsot szednek! Nem
tréfa itt lenni.
Egyet szólt a fél szája szegletéből a két gyereknek, azok hirtelen
összekapták a pokróczot, s kezdtek iramodni a talyigával, meg a kis
lóval a kapu felé: hanem Gierig úr visszahozatta a csendőrökkel.
– Ejnye! ejnye! Te Kaczenbuckel János, hát bizony elszöknél előlem a
tárgyalás közepett! Ez már rosz tréfa tőled. Biz itt hagynád nékem a
nyugtatványodat, pedig milyen régen kereslek vele. Itt van, fogjad, s
fizesd ki a huszonegy forintot.
A bohócz csakugyan azt hitte, hogy most már igazán tréfálnak vele. Még
országos vásárban sem történt meg az soha, hogy ő huszonegy forintot
látott volna egy rakáson. Annyi garas volt néha napján legfőbb kincse.
– Fizessen ön a páholyáért huszonkettőt, a honnan az előadásomat nézte,
s akkor aztán quitteljünk! – szólt a bohócz, folytatva a tréfát.
– Művész uram! (Most már művésznek nevezte Gierig úr). Nekem nincs időm
tréfálni. Ez komoly dolog. Az ön idei adóhátraléka huszonegy forint, s
ön kötelezve van fizetni.
– De nekem egy batkám sincs!
– Akkor ingó zálogot tartozik adni, vagy végrehajtás-képes tárgyat
kimutatni.
A bohócz nagyot röhögött.
– Ohohó! Hahaha! végrehajtás-képes tárgyat? Tessék választani a két
gyerek közül, melyiket akarja uraságod elkobozni?
– Semmi szó sincs a gyerekről. Van te neked egyebed is. Ott van a ló.
A bohócz festett pofája egyszerre kiegyenesült erre a szóra. Arra nem is
gondolt, hogy még a ló is kérdésbe jöhessen.
– Hja, uram, az a ló nem olyan ló, mint más ló; az nekem mesterségem
eszköze, mint ácsnak a bárdja, csizmadiának a dikicse, szabónak az
ollója. Azt tőlem elvenni semmi tartozásban nem szabad. Az a ló annyi,
mintha kezem, lábam volna.
– Lárifári! – hatalmaskodék alá a nyolczkezű. – Te magad a két
porontyoddal ló nélkül is csinálhatsz komédiát, hányhatod a
bukfenczeket, rághatod a patkószeget, tánczoltathatod az orrod hegyén a
szalmaszálat. Vagy fizeted szépen és rögtön, a mivel az államnak
tartozol, vagy elveszem a lovadat.
Kaczenbuckel János nem akart hinni egy olyan authentikus organumnak,
mint Gierig úr nyelve; kétségében a lova kantárát tartó csendőrhöz
fordult, azt interpellálta saját cseh idiomiáján, hogy tréfa-e ez, vagy
valóság?
A jámbor csendőr aligha olyasmit nem felelhetett neki hasonló cseh
nyelven, hogy soha se nevessen ezen az előadáson, mert ez a legmagasabb
tragikum ő rá nézve. Ha valakit ez az úr megfogott, azon az egész
litánia sorozatában nincs senki, a ki segíthessen; legalább a magyarázat
után a bohócz elfakadt sírva, elhajítá csörgő sipkáját, felrohant az
ámbitusra Gierig úrhoz, térdre esett előtte s elkezde rimánkodni.
– Uram, nagyságos uram! Legyen irgalommal! Nincs nekem pénzem, nincs
nekem keresetem; annyi sincs, a mennyiből kenyeret adhassak a
porontyaimnak. Nem eszünk mi hétszámra főtt ételt. Kegyelmezen meg!
Jertek, gyerekek, ti is öleljétek át kezeit lábait a nagyságos úrnak, a
méltóságos, a kegyelmes úrnak.
Konyecz úr majd megszakadt nevettében e jelenet fölött. Az igaz, hogy
tréfás látvány is volt! Egy bohócz, fehérre, pirosra kifestve, a ki
fenhagon sír, mintha Hinkóból játszana egy jelenetet; aztán a két kicsi
pojácza, a ki a nagyságos úr kezeibe, lábaiba csimpajkodik, mig a
nagyságos úr kézzel-lábbal igyekszik e gáncsos ölelések közül
kiszabadulni; a mi nagyon nehezen megy, mert a bohócz-ivadék karjai
szívósak. Az egyik szitkozódik, a másik könyörög. Igazán cirkusi
élvezet! Konyecz úr a legméltányosabban megfizethetné a belépti díjat,
mert ő jól mulatott, de nem kardlappal, a hogy később ura parancsára
cselekvé, szétverve a tolakodó semmirekellőket.
Szemtelen komédiások, még ennyire merik vinni a tolakodást.
Szemtelen komédiás had! – fújt rájok egészen felgerjedve Gierig úr; majd
adok én tinektek Steuernachlaszt! Az ilyen gaz csavargó nép itt
megszedi, ott megszedi magát pénzzel: vándor szinészek, czigányok,
konczert-adó virtuózok, s aztán adót sehol sem fizetnek. Más szegény
ember turja a földet, hogy a státusnak eleget tehessen; ezek meg csak
korhelykednek, esznek-isznak; s ha veszik észre, hogy jön az adóintő
czédula, álló! szedik a sátorfát, illannak odább. Került már egy pár
ilyen országcsaló a kezemre, mint te vagy. Azok is megemlegetnek, tudom.
Tizenkét esztendeig nem fizettek adót sehol. Hát azt gondoljátok, hogy
szabad az országban olyan embereknek is lenni, a kik tizenkét esztendeig
nem fizetnek adót? De már az ilyen ficzkókra valóságos szenvedélylyel
tudok vadászni; mert ezek még élczet csinálnak abból, hogy megcsalják az
államot. Láss hozzá, hogy fizess, teremtsd elő, a mivel tartozol, vagy
gyalog maradsz.
A bohócz nem könyörgött többé a nyolczkezűnek, hanem fölvette alázatosan
hegyes süvegét s elindult kéregetni.
Hiszen olyan sokan vannak itt ezen az udvaron. Talán segíthetnek rajta.
Legelső volt, a kit megszólított, a kapitány.
– Édes barátom! – szólt neki Föhnwald, – itt rosz helyen koldulsz. A
háziaknak utolsó fillére is azon másik úrhoz vándorolt; azok neked nem
fognak semmit adhatni. Rólam pedig hidd el, hogy ha volna pénzem, nem
hagytalak volna annyi ideig a porban henteregve könyörögni. Nekem «már»
egy garasom sincsen. És az egész legénységemnél nem találsz egy árva
batkát. Ha majd találkozol még magadnál is nyomorultabbakkal, a kik
éhségtől betegen feküsznek az utolsó vánkosukon, azoktól kérdezd meg,
hogy miért nincs a katonáknak pénzük, a kik hozzájuk voltak szállásolva?
Ne mázold össze könyeiddel a festéket arczodon, felebarátom! bucsúzzál
el lovadtól, s eredj bukfenczet vetni. A többiek is mind azt teszik.
Gierig úrnál most már point d’honneur kérdése volt, tekintélyét
fenntartani. Hintaja elő járt: a csendőröknek parancsot adott, hogy a
bohócz lovacskáját kössék oda a lógós mellé.
Az már aztán valódi uraknak való komikum volt, a hogy erre a szóra a
bohócz lovacskája nyakába borult, a hogy összecsókolta annak ábrázatját,
a hogy annak keservesen hizelgett.
– Kedves lovam! kedves jó barátom! egyetlen kenyeres társam! a kinek
minden falatom felét odaadtam, a ki segítettél azt megkeresni. Szegény
feleségem nevelt; annak a nevét is viseled. Most már te is utána mégy.
Meghalsz, a hogy az meghalt. Oh! kedves szeretett kis lovam, ki keres
már az én gyermekeimre kenyeret?
Egy perczre az a gondolatja támadt a bohócznak, hogy leüti a lovát tartó
csendőrt a saját puskájával, aztán felkap a lovára, s nyargal vele a
világba; hanem aztán csak letett róla. «Hová futnál te szegény ember
annyi lovas katona elől, a te kis macskalovaddal?»
Bizony hozzákötötték azt Gierig úr előfogatához.
Gierig úr végezte e helyen munkáját s sietett még ma odább kelni.
Folytatnia kell missióját s magán-mulatságért nem maradhat egy helyen
sokáig.
A bohócz még egyszer néma esdekléssel emelé fel hozzá összekulcsolt
kezeit, mikor a nagyságos úr a kocsiba felhágott.
– Takarodjék ez az ember előlem! uraskodék alá a nyolczkezű
alattvalóihoz.
Konyecz úr felkapott a bakra, a két csendőr a parasztszekérre; Gierig úr
nyájasan üdvözlé a századost: «A viszontlátásig, kapitány úr!» – mire
Föhnwald olyasmit mormoghatott fogai közül, hogy: «Ne kivánd te azt
magadnak!» Azzal a két kocsi elrobogott az udvarról.
A bohócz kiszaladt utánuk a kapuig, onnan nézett sokáig az elrobogó
kocsik után. Az a halvány reménye volt, hogy talán mégis tréfa ez az
egész. Csak őt akarják egy kicsit megijeszteni a nagyságos urak, a
kiknek igen jó mulatság lehet egy ilyen szegény komédiást
kétségbeejteni; s majd ha jó messze elmentek, akkor eloldják a lovacskát
a kötőfékről s eleresztik. Visszatalál az a gazdájához, egyenest.
Mikor aztán látta, hogy azok bizony egészen elmentek s a lovacska csak
nem jön vissza, akkor visszatámolygott az udvarra.
A katonák mind a lovaikon ültek már, a százados is nyergében volt.
– Uram! – kérdé a bohócz; – igazán elvitték a lovamat?
– Igazán!
– Mit fognak vele csinálni?
– Eladják a vásáron.
Ekkor a bohócz szemei elkezdtek vérben forogni.
– Akkor hát minek éljek én tovább és a gyermekeim? Megölöm őket és aztán
magamat!
Azzal kirántotta becsukó kését mély zsebéből s rohant gyermekeinek ádáz
dühvel.
A két komédiás-poronty vijjongva futott el apja elől, odamenekültek a
katonák lovai alá, apjuk utánuk a késsel; a katonák iparkodtak őt
visszatartani, egy-kettő leugrott lováról, hogy elfogja; a bohócz
kitépte magát kezeik közül s üldözőbe vette gyermekeit; azok végre
befutottak a nyitott konyhába, s az utánuk rohanó bohócz Ilonka
kisasszonynyal találkozott szembe.
– Megálljon! szólt hozzá parancsoló hangon Ilonka. Mit akar?
– Ölni és halni. Magamat s gyermekeimet elölni. Nem parancsol nekem
abban senki.
– Térjen magához! szólt a fiatal leány a dühöngőhöz s kivette kezéből a
kést olyan könnyedén, mintha pákosz gyermek kezéből vette volna ki. –
Mit akar ön ezzel a késsel?
A bohócz elkezdett zokogni és nem volt több szónak ura.
– Jőjjön velem! – szólt Ilonka. – Én adok önnek elvett lova helyett
másikat. Azért ne essék kétségbe.
Azzal megfogta a bohócz kezét s vonta magával az istálló felé.
– «Csilla! ne!» – kiáltott a leány az istálló-ajtóban.
A hívásra kijött hozzá a kedvencz pony; szép kis zsemlyesárga lovacska
volt, hófehér sörénynyel és farkkal. Az ajtóban bókot csinált
asszonykája előtt s odadörzsölé nyakát a leány vállaihoz.
– Nézze ön, ez épen olyan kis okos paripa, mint az öné volt. Nekem is
olyan kedves állatom ez. Szóra hallgat; mindent megtanúl. Vigye el ön
cserébe az elveszetttért; s aztán ne bántsa gyermekeit, ne essék
kétségbe. Járjanak Isten hirével!
Ilonka kezébe adta a bohócznak lovacskája kötőfékjét.
A bohócz térdre esett előtte.
– Kisasszony! – Én nem tudok mit mondani. – Hallgat is én rám valaki az
égben! – Használ is ilyen szegény ördögnek az áldása valamit? – Ön engem
a pokoltól mentett meg. Oda akartam menni egyenesen. Kétségbe voltam
esve: meg voltam ölve. Ön feltámasztott; ön emberré tett. Én szegény
ördög vagyok, Kaczenbukel a nevem. Azt sem örököltem apámtól. Csufságból
hagyták rajtam. Bohócz vagyok. Kukacz vagyok. Lábbal tiport féreg
vagyok. Nem tudom, hogyan szolgálom meg önnek ezt valaha éltemben. De ha
van Isten a mennyországban, ez a nyomorúlt bohócz mégis megszolgálja
önnek ezt valaha! – Kisasszony, hadd csókoljam meg szép kezeit.
Ilonka nem gátolta a bohóczot, hogy kezét megcsókolhassa, könyeivel
eláraszthassa, s míg a bohócz eléje futott két gyermekét sietett
szenvedélyen összecsókolgatni, addig Ilonka is megölelte hű lovacskája
nyakát, s lopva egy csókot nyomott annak fejére. Talán nem is látta
senki.
«Marsch! Marsch!» hangzott a kapitány vezényszava, s a tizenhat lovas
tovarobogott az udvarról.
Ilonka besietett a szobába.
A bohócz odább haladt.
A pusztai lak udvara csendes lett. A nap alkonyatra járt már.


A VÉGSŐ CSAPÁS, A MI MÉG NEM AZ UTOLSÓ.
Késő este érkezett haza Világosi.
Eléje siető neje és leánya arczáról olvashaták a balsikert.
Alig szedték le az utiköpenyt válláról, a szobába érve, midőn egyenesen
tudatá velük a rosz hírt.
– Hiába jártam. A városban nem kaphatni már kölcsönt semmi kamatra. A
leghirhedtebb uzsorások sem állnak magamforma emberrel szóba. Módjukban
van pénzüket a leggazdagabb földbirtokosoknak kiadni százas kamatra.
Azokat is adóért fojtogatják.
Ekkor nézett körül s bámulva kérdezé:
– Hát vendégeink hova lettek?
A két hölgy tétovázva nézett egymásra: melyikük mondja meg neki a leverő
tényt?
Ilonka vállalta azt is magára, ha atyja haragudni fog azért, ne anyját
érje a harag.
– Már elmentek. Ma délután nem akartak tovább várni s erőszakkal akartak
betörni anyám szobájába. A százados védett bennünket, s akkor fegyverrel
fordultak ő ellene is. Én nem akartam, hogy máson is szerencsétlenség
történjék: előadtam a pénzt, a mi haszonbérünkre volt félretéve, s
kifizettem mind.
Világosi, a mint ezt meghallá, nem zugolódott, nem tett senkinek
szemrehányást, csak leroskadt egy székbe az asztal mellé, s két kezét
ölébe téve, fejét lecsüggeszté mellére s szörnyen elhallgatott.
Olyan rém-idéző volt ez elhallgatás. A két hölgy nem mert megmozdulni
helyéről, nem mert egy szót szólani.
Szinte jól esett, hogy valaki nyitja kivülről az ajtót s megtöri a
csendet.
A majorsági cselédek jöttek be a szobába: a kocsis, az öreg béres, a
kis-béres, a juhász; arczaikon szokatlan meghatottság látszott;
csendesen jöttek, nem kopogtak a saruikkal, s helyet adtak annak, a kit
szószólónak választottak maguk közül.
A juhász lépett előre.
– Tens uram! mink is bejöttünk, ha megengedi, a magunkét elmondani. Nem
tudom czifrázni: úgy mondom el, a hogy jön.
Úgy tetszett, mintha Világosi fejével intene, hogy jól van.
– Isten megalázott bennünket a fekete földig – mondá a juhász; – ime,
porrá lettünk még életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk; semmink
sincsen. Mikor jó dolgunk volt, ugyan kevélyek voltunk, ugyan
zugolódtunk, hogy mért nincs még jobban? Szidtuk a gazdát, nem kiméltük
jószágát, nem néztük a kárt. De más emberek vagyunk mostan! Megtanított
bennünket rá nemcsak a hatalmas úr Isten, hanem a hatalmas úr emberek
is. – Oh uram! Én vétkes ember voltam; gyújtogatás terhe feküdt a
lelkemen; de azok után, a miket három nap óta láttam, olyan könnyünek
érzem magamat, mint egy semmiben nem tudó gyermek. Az én terhem csak egy
pehely lesz ott, a hol ezeket mázsálják. Hiszen vigyék el a tizediket az
Isten áldásából, azt a biblia sem tiltja, – de a szent irásban sem
olvastuk, hogy a hol az Isten tíz csapást mért a nyomorultakra, az
emberek még a tizennegyedikkel is oda sújtanak! – Uram! mi tudjuk, hogy
itt ennél a háznál pénz nincsen, nem is lesz soká. De ne csüggeszsze
azért fejét búnak. A nyomoruságban megismerik az emberek egymást. Mi
megegyeztünk egymás között és bejelentjük, hogy elszolgálunk jövő nyárig
bér nélkül, fizetés nélkül. Egy fillér sem kell nekünk új kenyérig.
Beérjük száraz kenyérrel, míg benne tart, ha az is elfogy, egyikünk
elmegy napszámba, s úgy tartja el a másikat, de nem hagyjuk el a
gazdánkat ilyen nyomorúságában. Ha mindent elvittek is az úrtól, ezek a
mi kérges tenyereink még itt maradtak, s ezek is érnek valamit. – Ne
essék kétségbe az úr. – Jön más idő, más esztendő. A föld kipihente
magát, ugarba vetünk mindenütt. A jövő évben ontani fogja a magot a
tarló, annyi lesz rajta az áldás. Visszakapjuk, a mit elvesztettünk s
majd elfelejtjük, a mit szenvedtünk. – Hát ne essék az úr kétségbe.
Világosiné nem birta e szavakat végighallgatni a nélkül, hogy sirva ne
boruljon azon karszék támlájára, a melyen férje ült.
Boldog könyek, amik eltakarták szemeit, hogy ne lássa azt, a mit leánya
végignézett.
Ilonka tekintete az egész beszéd alatt atyja arczán függött. Látta, mint
változik el annak arczszíne fokonkint, bántalmas ónhalványságot véve
fel, mely a beesett szemüregek sötétjét még kisértetiebbé tette. E
sötét, mély üregekből oly merően bámultak elé a ridegen felnyilt szemek,
mint az álmodóé, s a homlok redői lesimultak. És azután lassankint
összeesett a termete, mint a melyből az élet rugói hiányzanak; feje mind
jobban aláhanyatlott mellére. Mikor a kérges kezű ember azt mondá neki
végezetül, hogy hát reméljen, ne essék kétségbe: akkor egyszerre
összeroskadt, s leesett volna székéről, ha leánya karjai fel nem fogják.
– Atyám meghalt! – sikolta fel Ilonka, ki aggó irtózattal szemlélte e
szörnyű átváltozást atyja arczán, s hirtelen eléje térdelt, és ölébe
fogta fel az összeroskadót.
Hanem Világosi szemei még néztek, és kezei még mozogtak: csak hogy
kezeinek mozgása nem volt egyéb, mint tehetlen reszketés, és ajkainak
mozgása nem adott már beszédet, csak határozatlan szótagokat.
«Ta-ta-ta–te-te-te.»
Ez volt, a mit még nyelve rebegni tudott.
És az a merev tekintet!
A szél ütötte-e meg? vagy megőrült?
Ki tudná, mi történik ottan belül!


MI LETT A DÉLVIRÁGOKBÓL?
Harter Nándor úr néhány teknősbékalépéssel közelebb jutott czéljához.
Találkozott Malvinnal elégszer.
Hivatalánál fogva főellenőre volt azon vállalatoknak, mikre Lemming úr a
kormánynyal szerződött. Az ilyen úrtól nem lehet kimélni néhány csésze
theát; talán még egyebet sem.
Sokszor volt Malvina egykori és mostani férjének dolguk egymással.
Szépen megegyeztek mindig. Egyik kéz a másikat mossa. (Nem mondom vele
még most, hogy szükségük van a mosdásra.)
Azután Harter Nándor úrnak is voltak magánügyei, mikben Lemming úr
szolgálatát igénybe vette.
Például Elemér úrfinak a dolga. Ennek mindig pénzt kellett küldözgetni,
eleinte Olaszországba, azután Francziaországba, azután Angolországba. A
küldött pénz persze soha sem volt neki elég. Mindenütt adósságokat
csinált államkölcsöni összegekig. Minden városban úgy kellett
megszabadítani az adósok börtönétől, mesterséges egyezkedések által,
miket csak Lemming úr összeköttetései negocziálhattak.
Mindezeknél az eseteknél megannyi jó alkalma volt Harter Nándor úrnak
egy-egy bizalmas theaestélyen Lemmingéknél Malvina szép szemeiért
megbocsátani a tékozló fiúnak.
Mikor a szép asszony olyan szépen tudott könyörögni azért a rosz fiúért,
a kit most is kis fiacskájának nevezett, miként hajdan.
Harter úrnak olyan jól esett ezt hallani.
Egy este megint jön Lemming úrtól az üzenet, hogy kegyeskedjék ő
méltósága odafáradni Lemming úrhoz, kit a rheumája nem ereszt ki a
házból, kinek pedig okvetlen és sürgős mondanivalója van Elemér úrfiról.
Nagy baj van.
Harter úr ismerte már az ilyen nagy bajokat. Csak épen most ásta ki fiát
a londoni uzsorások alluvialis iszapjából, s megparancsolta neki, hogy
rögtön üljön hajóra, és sehol ki ne szállva, addig szárazföldet ne
érintsen talpaival, a míg Triesztbe ki nem teszik; ott már várni fog reá
az eléje küldött Angyaldy, s elhozza hazáig. Elemér úrfi táviratozott is
már Southamptonból, hogy ma ül fel az Atlantiquera, s két hét alatt
otthon lesz.
Ha igaz?
De mikor soha sem lehet a szavában véglegesen megnyugodni.
Lemming úr a kandalló-szobában várt Harter úrra; erősen be volt a feje
kötözve mindenféle melegítővel; az asszonyság ott volt mellette és
ápolta, mint illik hű hitvestársához.
– Jó estét!
– Jó estét! – köszönnek egymásnak. Harter Nándor észrevette Malvina
arczán, hogy az szokatlanul meg van illetődve. Azt hitte, Lemming úr
betegsége hatotta meg ilyen nagyon. Emlékezett rá, hogy mikor neki
rheumája volt, akkor nem melegített úgy a képére bodzavirágos
vánkosokat. Ez a Lemming mégis szerencsés kópé. Jó lenne rajta
sajnálkozni!
– Ön beteg? tisztelt barátom. Higyje el, hogy nagyon, de nagyon…
– Ne tessék rajtam sajnálkozni nagyon! – vágott bele fájós pofáju
kedvetlenséggel Lemming úr. – - Itt van egy telegramm Toulonból,
Elemérről.
No de már ez Harter úrnak is főfájást okozott!
De ez már borzasztó! Nem megparancsoltam-e neki, hogy sehol ki ne
szálljon? Mit keres Toulonban? A gazkölyök! Én nem küldök neki több
pénzt!
– Jaj, jaj, jaj a fogam! – nyivákolt Lemming úr. – Ugyan uram, engedjen
szóhoz jutnom. Nincs az ön fia Toulonban, s nem kell már neki több pénzt
küldeni. Itt a távirat; az Atlantique a viharban elsülyedt, s egy ember
sem menekült meg róla.
Harter Nándor tétovázva tekinte hol a férjre, hol a nőre, ha nem
tréfálnak-e vele?
No a mi Lemming urat illeté, arra a legjobb szándékkal sem lehetett
ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető kedvében van: csak
úgy tátogott, mint a ki nem meri a fogait egymáshoz értetni, úgy
érezvén, mintha azok közül kettő-három különösen meg volna nőve erre az
ünnepélyes alkalomra, és midőn Nándor úr Malvinára tekinte, észreveheté,
hogy az elébb is észlelt meghatottság kifejezése most már az
elérzékenyülésig felmagasztosúlt arczán, s hosszú, sötét szempillái két
fájdalomszült gyöngyöt törnek össze szemeiben. Utoljára pedig nem is
bírja már elfojtani a szép hölgy érzelmeit, finom batiszt-zsebkendőjét
szemére nyomja, halk zokogáshoz kezd.
Erre már Harter úr is átlátja, hogy ez egészen komoly előadás, s
gondolkozik valami megfelelő attituderől a maga részére is.
Úgy hiszem, legpolitikaibb «pose» ily jelenetnél a fájdalomtelt atyának
lerogyni egy karszékbe, s arczát tenyerével eltakarni; aztán időt
engedni egy hosszú, művészi pauzának, melynek megsokaltával eljön a
percz, melyben a lesújtott férfi erőt vesz érzelmein, parancsol
könyeinek, hogy meg ne indúljanak; összeszorítja ökleit, leránczolja
szemöldeit s rövid, szakgatott mondatokban megindul, mint kinek minden
szava keserűségtől fojtogatott torkon szabadúl keresztül.
– Ez rettentő csapás… Uram… Nem tudom, hogyan élem túl?… Egész életem
reménye…
E gondolatnál ajkaiba kellett harapni. – Oly fájdalmas volt tovább
mondani azt. Lemming úr pedig csúzos emberek rosz kedvével azt a
vigasztalást mondta neki:
– Már most nem kell méltóságodnak több pénzt küldeni utána.
Malvina finom érzése sietett ezt az otrombaságot kiegyenlíteni.
Kezét nyujtá Harter Nándornak.
– Szegény Elemér! Mégis csak jó fiú volt.
S a mint így kezét nyujtá neki s könyező ragyogó szemeivel reá nézett,
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szerelem bolondjai - 12
  • Büleklär
  • Szerelem bolondjai - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2032
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4021
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    36.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4272
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1837
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1811
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4091
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4109
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    36.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4071
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4170
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1875
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1902
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1802
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1864
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4181
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1997
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 189
    42.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.