Szerelem bolondjai - 09

Süzlärneñ gomumi sanı 4050
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
– Maradj itt, ne kisérj. Valaki mégis megláthatna. Hanem állj itt a
vadrózsa-bokor mögött és nézz utánam, a meddig láthatsz. Adieu!
A hölgy kisuhant, elérte paripáját, zabláját helyreigazítva, felszökött
nyergébe s ügető léptetéssel sietett el a kis ház előtt, könnyeden intve
a vadrózsa-bokor felé.
Tízszer is visszatekintett, a míg a völgyi út kanyarulatához ért, hol
sziklák, bokrok eltakartak előle házat, vadrózsát – mindent.
Itt megfordítá lovát, meglegyinté ostorával, s vágtatva tért vissza az
elhagyott lakhoz. Egészen odalovagolt a rózsabokorhoz. Törődött is vele,
hogy valaki megtalálja még a lópatkók nyomát!
Kedvese még akkor is ott állt.
– Csak azért jöttem vissza, hogy meglássam, itt vagy-e még? Nézesz-e még
utánam?
Bizony ott volt, bizony utána nézett!
És azután a rózsabokron keresztül még egyszer egymásnak nyújtják
kezeiket. A tövisek összekarczolták mind a kettőt. Nem bánták azt.
Azután indúlt csak útnak az amazon. Alkony volt már.
Az ifjú pedig még azután is utána nézett, mikor már erdőt, völgyet
ellepett az esti köd.
Csak azután tért lakába vissza.
Hanem a mint az asztalán heverő levágott hajat meglátta (minő tündéri
aratás!), akkor egyszerre helyre tért józan eszének ijedelmes
uralkodása.
«Hó! Ez bolond dolog! Hiszen ezt mindenki meg fogja tudni, a ki a hiányt
észreveszi. Ez a nő helyrehozhatlanul elárulta magát! Mi fog történni
vele?»
Ez a gondolat nem hagyta nyugodni Angyaldyt. Rögtön útnak indult és
sietett be a városba.
A ki találkozott vele, aligha mondta volna, hogy ez mellbeteg, a ki
magát gyógyítani fut hegynek alá, hegynek fel.
Egyenesen a színházba sietett.
Ott szokta kedvesét látni messziről. Ő a földszinten, az a páholyban.
Mikor a földszintre lépett, a páholy még üres volt. Ezen nem
csodálkozott.
A harmadik felvonás táján azonban nyilt a páholyajtó, s belépett rajta a
várva-várt, és még valami nőismerőse.
Angyaldy csak elbámúlt.
A féltett nőnek olyan szépen omlottak a sötét csigás hajfürtök fehér
vállaira, mint két órával ezelőtt.
Angyaldy kebléhez kapott. Az igazi haj bizony ott volt, hova ő tette.
Hanem ezért a szép nő fejét senki sem találhatta a tegnapi fejtől
különbözőnek.
… Nem asszony az, a ki el hagyja fogni magát!
Angyaldy az előadás után a szinház előcsarnokában maradt, részt venni
azon úri mulatságban, a mit «hölgyek mustrálásának» nevezünk. E mellett
észre se vette, hogy háttal fordúlva a jobboldali lépcsőnek,
többedmagával útját állja Lemming úrnak, ki páholyából vezeti nejét
karonfogva, s kénytelen udvariasan útat kérni az előtte őgyelgőktől.
– Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy úr! szól a magas financziák embere,
félig szemrehányás, félig bizalmaskodás hangján.
– Óh bocsánat, uram! Jó estét nagyságos asszonyom! szól a megintett,
tért nyitva előttük, a nélkül, hogy valamelyikre rátekintene.


A RETTENETES ÉV.
A második tavasz nyílt már, mióta a Világosi-család városi foglalkozását
a mezei élettel fölcserélte.
Ki nem olvasta Robinson Crusoe történetét?
Az igen szép egy rege.
Le van benne irva nyomról-nyomra egy magyar haszonbérlő viszontagsága,
elkezdve a tengerből kimeneküléstől egészen a vademberek falánksága
általi megemésztésig.
Hogy kik ezek a vademberek, kik Robinsont élő testtel megenni a tengeren
átjönnek? azt majd a czikk végén elmondom.
Bizony mindent elől kelle kezdeni itt is, miként Robinson névtelen
szigetén.
Van istenáldotta föld. Egyéb semmi.
Ha jó esztendő van, húsz magot ád; ha nincs, meghalunk rajta éhen.
A bérletsziget Robinsonja nálunk egy fiatal leány, alig több még, mint
gyermek. Az első bérletévben még csak tizenöt esztendős. Más kis leány
ilyenkor még babával játszik, vagy legfölebb táncziskolába jár, és
Ilonka már az egész atyai gazdaság gondját viszi. Atyjánál a jószándékon
és takarékosságon kívül semmi sincs a külgazdálkodáshoz; anyja épen nem
ért hozzá, minden teher a gyermek-leányra nehezedik.
És ő meg tud annak felelni.
Mindenütt ott van, mindenütt intézkedik; kora reggeltől késő éjszakáig
kigyőz minden fáradságot; s mikor a nap végződik, oly kedélylyel tér
nyugalomra, mintha keveselte volna a napot.
A szenvedély látszik meg minden munkáján.
S az a szenvedély magával ragad mindenkit.
A lusta gazdának rest a cselédje, rest az igavonó barma is; az igyekezet
ragad mindenkire.
De szerette is őt mindenki.
Száz szitkozódó, veszekedő férfi közül egy sem bírta volna környezetét
úgy felserkenteni, mint ez az egy leány, vidám, eleven varázslatával!
A mi csak ember volt körülötte, egész emberré vált; de még az állatok is
ragaszkodtak hozzá.
Hiszen az állatnak is van szíve; s ha eszesen bánnak vele, megérti; ha
szeretik, visszaszeret.
Szárnyas állat és négylábon járó úgy ügyelt Ilonka szavára, mintha mind
értené azt a sok okos beszédet, a mit tőle hallhat.
Volt egy kicsi pony-lova, azon szokta körüljárni a terjedelmes
gazdaságot. Az már valódi játszótársúl szegődött hozzá. Szájába fogta
lovagvesszejét, míg úrnője hátára felült; a kapúban megállt vele és
meghallgatta, hova fognak most menni? Aztán ment oda, a hova mondták.
Eljárt úrnőjével tavaszszal ibolyát keresni; a hol virágot talált, ott
megállt vele. Ő elindúlt legelészni, úrnője ibolyát szedni, és oly
okosan kikereste a füvet a virág közül, hogy egy bimbót le nem tépett.
Mikor rekkenő nyári délután a kisasszony kilovagolt az érő vetéstáblákat
nézni, olyan bandsalogva őgyelgett vele előre; ha ráhúztak a vesszővel,
tréfának vette, felugrott s még lassabban ment; akárhogy biztatták, neki
oldalgott egy szénaboglyának, ott leheveredett, ha addig élt is, s
letette hátáról a gazdasszonyát, mintha biztatta volna: hogy jobb lesz
bizony, ha ő is pihenésnek ereszti magát s nem jár az égető napon, a hol
még napszúrást kaphat s szép fehér nyakát elégeti; s ha a kis
gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett a fűre, odahajtá
eléje nyakát, feküdjék arra, mint egy vánkosra; s ha Ilonka lehajtá
fejét hű lovacskájára, akkor az ébren maradt s meg sem moczczant alatta,
míg a leány aludt, csak hosszú hófehér farkával verte a legyeket az
alvóról. Ha meg aztán közelgő zivatart érzett, messze hangzó
nyerítésével figyelmezteté gazdasszonyát, ki az aratóknál járt, míg lova
a tarlón legelészett; s ha az sokáig nem jött hivására, maga utána
ügetett, szájába véve a földre lerakott kantárját, hogy szerszámozza fel
vele; s ha közeledett a zivatar s úrnője fennült nyergében, akkor nem
kellett neki sem ostor, sem biztatás; vágtatott vele haza, hogy a szél
sem ért nyomába.
A Csilla még a konyhába is bejárt s szabadalma volt a tálakat
végigkeresnie: nem hagyott-e azokon valamit számára kicsi gazdasszonya?
s az egész udvaron imponált minden állatnak. Még a kocsist is ellenőrzé,
mert ha elfelejtett neki zabot adni, megfogta a ködmene szélét s addig
el nem ereszté, míg be nem vallotta Ilonka előtt, hogy bizony a Csilla
nem kapott abrakot.
Mikor a mezőről hazatért Ilonka, otthon fogadta a kis házi kert. Az is
tele volt virággal, a miket ő maga öntözött meg; soha másra nem bízta
azt.
És azoknak a virágoknak is volt története.
Mióta Világosiék kijöttek a pusztára, minden hónapban érkezett Ilonka
nevére egy levél, majd északi, majd déli Olaszországból, majd később
Görögországból, aztán Egyptomból, végre a spanyol-földről. És ezekben a
levelekben soha sem volt semmi írva, még csak a levélküldőnek a neve
sem: csupán csak néhány csomag virágmag.
Exotikus, külső országok virágainak magvai, miket itt névről sem
emlegetnek, azokat Ilonka kertébe, virágcserepeibe elültetgeté, gondosan
öntözte, ápolta, fölnevelte. Nőttek belőlük szokatlan idomzatú s
színpompájú virágok, miknek senki sem tudta a nevét, mikről senki sem
kérdezte, honnan jöttek? kitől jöttek? Hanem a ki azokat oly híven
ápolta, meg tudta volna mindegyikről mondani: ez Florenczben született,
ez Nápolyban, ez Palermoban; és meg tudta volna mondani minden virágról,
mit gondol az magában, mig a földből piros csíráját kihajtja, a míg zöld
levélburkai között a rejtélyes bimbó megszülemlik, a míg a bimbóból
kifeslő virág lesz, s midőn a virág szirmai lehullanak.
Szabad volt neki a virágok gondolatait találgatni.
Hiszen az, a ki a virágmagokat külföldről küldözi, maga is csak
talányokat ád fel.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Az első esztendő letelt.
Valami nagy sikert nem nyújtott. Lehetett mellette szűken és gond
mellett megélni.
Voltak zugolódó emberek, a kik azt mondták, hogy olyan rosz esztendő
volt biz az, hogy annál sanyarúbbat képzelni sem lehet.
A sors feltette magában, hogy megczáfolja őket.
Óh! milyen nyomorúlt vagy te földlakó, minden képzelt dicsőségeddel
együtt! Nem kell az égnek megszégyenítésedre egyéb, csak hat hónapig
elzárni tőled az esőt.
Mi láttuk ezt a rettenetes hat hónapot. Ezt az elesett angyalokat
megszólaltató hat hónapot.
Kezdte a tél, végezte a nyár.
Már a megelőzött év is oly mostoha volt.
Aszálynak neveztük azt, a mikor még nem tudtuk, hogy mit jelent ez a szó
a maga pokolkirályi fenségében?
A szűkmarkú tél után minden őszi vetés roszúl mutatkozott; a tavaszi
épen nem kelt ki.
Márcziusban még összejártak az emberek politizálni, vagy mulatni; de
minden politikai értekezésnek, minden vigalomnak az volt a vége, hogy
«még most sem esett eső!»
Majd talán a jövő héten.
Áprilisban már túlhangozta a társalgást az aggodalom, s még mindig
biztattuk magunkat a jövő héttel; utóbb elnémúlt politika és szerelem;
nem beszélt senki egymással egyébről, mint a rettenetes derült azurkék
égről és annak kegyetlen sugárairól; s ez így haladt folyvást, folyvást
egész a porba leboruló kétségbeesésig.
Ilonka délvirágai még díszlettek a kis kertben.
Mindenki tudta, mennyire szereti ő virágait. Pajkos gyermek meg nem
lopta volna azokat. Hiszen mindenki úgy szerette őt, és úgy hallgatott a
szavára.
Ő maga öntözte meg azokat mindennap kétszer.
Egy reggelen, mikor öntöző kannájával a kúthoz ment, az öreg béres azt
mondta neki:
– Kisasszony! Több vizet virágöntözésre nem adok.
Ilonka elbámúlt.
– Hogy mondhat ilyet, András?
– Úgy, hogy a kút fenekét kotorja a veder, alig egy arasznyi benne a
víz; az kell a lovaknak. Az ökröket úgy is a Berettyóhoz hajtjuk már
itatni. Ha a kisasszony a vizet kiöntözi, a lovak nem kapnak inni.
Ilonka átlátta, hogy a béresnek igaza van, s szomorúan tért vissza üres
öntözőjével.
Délben a vizet nem itta ki a poharából; azt tette félre virágainak. Este
szintén magát lopta meg miattok. Nem ivott.
Óh! a leányok sokat ki tudnak állni.
A szolgáló észrevette ezt s azontúl Ilonka minden reggel megöntözve
találta virágait. A szolgáló éjszaka a Berettyóból hordott vizet a
vállán; félóra járásnyiról.
Egyszer aztán jelenték a béresek, hogy a kút végképen kiapadt. Azontúl
minden veder vizet a Berettyóból kellett hozni.
Utoljára elfogyott a Berettyó is. Megszünt folyni. Itt-amott maradt a
mélyedésekben valami tócsa; azon osztakoztak az emberek és állatok;
végre a tócsák is elfogytak; az egész folyam medre olyan volt, mint a
kavicsos út. Akkor kénytelenek voltak a folyam medrében kutakat ásni.
És ez alatt folyvást égető ég nappal, harmattalan lég éjjel. Sem eső,
sem harmat soha.
Óh! azt rettenetes volt végig élni.
Világosi most már mindennap maga járta körül bérlett gazdaságát! nem
ereszté Ilonkát. Ez nem gyönge leánynak való volt.
Látni mindennap a pusztulás fokozatát; az elhagyatottság, a
reménytelenség szörnyű tájképét.
Nem volt már semmi zöld távol és közel.
Hol rétek, kaszálók voltak valaha, ott egy halottsárga abrosz volt
kiterítve, melyen az éhinség még morzsát sem hagyott. A búzavetés nem
nőtt arasznyira, nem hajtott kalászt; nem lehetett remélni, hogy aratást
adjon; ráeresztették az éhséggel küzdő barmokat és lehagyták azt
legeltetni; le egészen a gyökeréig, s hogy még a gyökere se maradjon,
támadt az égő porból milliárd soha sem látott féreg, mely gomolyokban
teríté be a földet nappal, s táborszámra járt éjjel, ellepve házat,
háztetőt; sáskák czirpelő sokasága ült minden ágon-bokron, melyen, mint
télen, nem volt már levél s felverte az éjszakát zörgő hangversenyével,
mintha az is a gazdától követelné, a mit a mezőn nem talál.
És azután, ha a sorssal küzdő ember újra akarta kezdeni az elpusztított
művet, nekivetette ekevasát az áldatlan tarlónak, s felszántotta aratás
nélkül a vetés helyét, hogy új magot vessen bele, elkésett áldást
remélve: akkor előtámadt, ki tudná honnan, kitől küldve, kitől
felszabadítva, legiója a vándor hörcsököknek, s összerabolta az elvetett
magot; űzés, pusztítás nem fogott rajta; ha egy határt kiélt, vonúlt
seregestől odább; átúszott a Tiszán s fél Magyarországot megismerteté
soha nem hallott hírével.
És eső még mindig nem esett.
Világosi mindennap levertebben tért haza a mezőről. Este vacsoránál nem
is beszélt már családjával, csak merően nézett maga elé; érintetlen
hagyott ételt-italt, s egész órákat eltébolygott künn az udvaron
éjszaka, és nézett fel azokra a fekete lomha felhőkre, a mik este mindig
felköltek a láthatáron, rég leimádott záporral hitegetve a földészt s
aztán vonúltak el feje fölött részvétlenűl, a túlsó láthatárra; reggel
ismét olyan tükörsíma volt az ég, csak a délibáb mutogatott mesés vizet
a távolban.
Világosi, mikor egyedűl hitte magát éjszaka, kinn az udvaron letérdelt
némán a földre, s úgy terjeszté fel az égre kezeit. Azt hitte, senki sem
nézi; pedig neje és leánya szívdobogva nézték őt hálószobájuk ablakából.
És eső azért csak nem esett.
A rekkenő nyár uralkodott egész trópikus hőségével.
A mennyire a szem ellátott, nem volt már egyéb, mint egy sivatag képe:
egy porrá vált éden, melynek fekete hamvát a forgószél végigtánczoltatta
a síkon, poroszlopokkal ostromolva a kérlelhetlen eget, melyen madár sem
járt egyéb, csak keselyű, a hullák vendége.
Az ég pedig kérlelhetlen maradt.
Reménynyel sem biztatott már senki.
Ki volt mondva az itélet: ez az év meghalt.
Törölje ki mindenki évei sorából, mert ez nem tartozik az életéhez.
De hát a ki egy elvesztett évvel magát az életet is elvesztette!
Világosi érzékeny ideges kedélyét megmérgezék e napok. A hasztalan
küzdelem a sorssal; a megcsalt remények; a kiszáradt fűszál; az
éhség-gyötörte állatok; a panaszkodó cselédség; a kapuját ostromló
koldusok vándor csapatja folytonos izgatottságban tarták; s a mi több
volt mindennél: a becsület! Miből fogja haszonbérét kifizetni!
Neje kiolvasá arczából ezt a gondolatot.
Óh! a nő előtt olyan nyitott könyv a férj arcza.
– Ne aggódjál, kedvesem! mondá neki. Egy rosz évet majd helyrepótol egy
másik jó év. A mi legsürgetősebb, a haszonbér, meg van takarítva nálam.
Hajdan születésem napjára, névnapomra aranyakat szoktál adni; mikor
elvettél, nászajándékúl is azt adtál; ezek az aranyak mind megvannak.
Megtartogattam ilyen nehéz időkre, mint a mostani. Elég lesz a haszonbér
kifizetésére. Becsületed nem csorbúl. A többit pedig majd megszerezzük
Isten segélyével.
A többit?
Óh! de mikor azon még végig gondolni is irtózatos.
Egy ránk jövő telet végig gondolni egy olyan országban, a hol tíz ember
közűl kilencz koldúlni kénytelen; és a tizediknek nincs mit adni.
A haszonbérlő lelkét a száraz földig nyomta a jövő gondja. Minden este
visszatér szemeibe az a merev, üveges tekintet; arczára az az öntudatlan
merengés, a mit úgy fáj látni; mindennap elfelejté, hogy miből fogja
fizetni haszonbérét. Pedig neje meg is mutogatta neki a félretett
aranyakat: oda számlálta eléje, épen elég volt. Kezébe adta, hogy
győződjék meg róla.
Akkor egy kis időre megnyugodott; de másnap megint elővették háborgásai,
megint elfelejtette, hogy a haszonbérét miből fogja fizetni, s ha neje
az aranyakról beszélt, úgy vette azt, mintha újságot hallana.
Világosné egy napon a kínzó aggodalom kitörésével mondá leányának:
– Ilonkám, én attól remegek, hogy atyád megtébolyodik.
– Ne essünk kétségbe, anyám. Hisz van még gondviselés az égben.
Igaz!
Késik, de bebizonyul, hogy van.
«A hol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély.» Ezt tartja a
kegyes közmondás.
Hanem a földi gondviselésnek, úgy tetszik, hogy még annál is van
valamije közelebb.
«A hol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb – az adóexecutió!»


A SZÁRAZFÖLDI NYOLCZKEZŰ.
Octopus Schmerlingianus.
Szárazi polyp. Medusa officialis. Gorgon bureaucraticus Hydra executor.
Ugyan már miért ne kevernénk ebbe a dologba egy kis természetrajzot is?
A nyolczkezűt így irják le Cuvier, Lamark, Menke és más
természetbuvárok:
«Karjai hosszúk, s minden karja végig van rakva szívó köpölyökkel. E
karjai szolgálnak neki úszásra, mászásra, s a préda megragadására. A mit
egyszer körülfogott velük, addig el nem ereszti, míg az utolsó csepp
nedvet is ki nem szítta belőle, ezt mondja róla Cuvier. Voigt F. S.
észlelései nyomán bizonyos, hogy tudja változtatni a színét, a
feketés-sárgától a legvörösebb vörösig, az időjárás szerint. Köznyelven
tintaféregnek nevezik. (Der gemeine Tintenwurm.)
Herodottól Cuvierig csak a tengerben élő példányait ismerték. Korunknak
jutott a nagy szerencse a szárazföldieket is megismerhetni, mely válfajt
a feltaláló iránti szeretetből a legfent előrebocsátott nomenclatióval
jegyzünk fel a természetrajzi cephalopoda osztályába.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Világosi épen az utolsó száz forintját adta ki szalmáért. A saját
takarmánya elfogyott már, a szomszédból még lehetett kapni keveset,
keserves pénzért.
Ehhez a keserves pénzhez pedig úgy jutott, hogy egy emberséges
bőrkereskedő megvette tőle azokat a terményeket, a mik sok magyar
gazdának egyedüli iparczikkét képezték. Tudniillik, hogy a jámbor
háziállatok, mikor arra a meggyőződésre jutottak, miképpen itt már többé
nincs mit enni, akkor aztán arra a nemes áldozatkészségre vetemedtek,
hogy felerészük odaadta utolsó értékes birtokát, a bőrét; – vegyen annak
az árán a gazda a megmaradtak számára eleséget. Így segítették ki
egymást kölcsönösen. A szomszéd, a ki eképen eladta a szalmáját, most
már a háza tetejét fogja felétetni barmaival; de muszáj volt eladni,
mert egy hét óta keblén melengeté az adóbehajtás tizenhat lovas közegét,
s igértetett neki a jövő hétre harminczkettő. Azok a szalmát is
fölétetik s pénz sem lesz. Tehát inkább a szalmától megválni.
Természetes dolog, hogy a mint a szalma elvándorolt a szomszédból, az
executió is odább tette főhadiszállását, a hova a szalma vándorolt.
Tehát ugyanazon a napon, a melyen Világosi összerakatta a drága boglyát,
beállított az udvarába tizenhat vértes-lovag, egy kapitány vezénylete
alatt.
Volt annak több katonája is; de mind szétosztva hasonló ellenségverési
hadműveletre.
A vértes-kapitányban ugyanazt a tisztet ismerjük fel, a ki a
megyefeloszlatási műtétre olyan apropos elkésett, s aztán kitért a
szózatot éneklők előtt.
A tiszt úr magas, erőteljes férfi volt, napbarnított s egy sebhelytől
diszített arczczal; igen szőke haja és bajusza volt, szintoly szemöldei
és szempillái, de a mi különben arczának igen mogorva kifejezését nem
igen szelidítette.
– Ön a háziúr? kérdé a tiszt lováról leszállva, az eléje siető
Világositól.
Világosi bámulva kérdezé: mi tetszik?
– Uram! Én Föhnwald százados vagyok. Ide lettem szállásolva önhöz
tizenhat legénynyel. Majd jönni fog utánam egy «másik», a ki megmondja,
hogy miért és meddig?
– Gondolom. Adóhátralék miatt.
– Az nem az én dolgom. Azt önök végezzék el egymás között.
– Uram! szólt Világosi határozottan; önök látják, hogy ebben a határban
nem termett az idén semmi, a miből az adót meg lehetni fizetni.
– Én nem látok semmit, csak a napiparancsot.
– Akkor tessék beköltözni szobáimba, majd én feleségemmel és
gyermekeimmel megvonulok a cselédházban. A barmaimat kivezetem az
istállóból, s tessék beköttetni a lovakat. Átadom éléstáram kulcsát,
tessék belőle kielégíteni szükségeiket; én semmit meg nem tagadok.
– Uram! szólt fanyar, kedvetlen hangon a tiszt; én nem viszem katonáimat
az ön szobájába, magam sem kergetem ki az ön feleségét és gyermekeit. Ha
van önnél egy kis zug számomra, a hol az ördögadta éjszakát végig lehet
aludnom, hát azt mutassa meg; ha nincs, elhálok a folyósón. Barmait se
verje ki az aklokból, majd hevenyészünk ágasokból, deszkákból egyet a
lovaink számára, a katonák lovaik mellett hálnak. Kapnak ebédre egy fél
font kenyeret, egy negyedrész font húst; én is velük eszem; meg kell
vele elégedniök. És most hagyjanak nekem békét, mert én azon kívül, a
mit most mondtam, nem fogok önökhöz egy szót sem szólni, ha egy
esztendeig itt fekszem is.
Világosi meg volt lepve e beszéd által. Olyan keveréke volt az a katonai
undornak, mely helyzetét elitéli; a nemes emberi jószívűségnek, az
ascetai egyszerűségnek, s a nagyuri fel sem vevésnek.
A tiszt azután elmondá katonáinak, hogy mihez lássanak. Világosi azalatt
nőcselédeinek rendeletet adott a főzésre, s mikor mind a ketten készen
voltak, a háziúr meghívta illedelmesen a kapitányt.
– Nem tetszik bejönni hozzánk?
– Nem!
A kapitány leült a folyosón a hárs-ágyra s szivart vett elő.
– Miért nem?
– Mert szivarozni akarok.
– Odabenn is lehet.
Erre már csak fejét rázta kedvetlenül.
Világosi bement, megint kijött.
– Nőm szívesen látja önt ebédre.
– Köszönöm! Mondja meg az asszonyságnak, hogy nem akarok vendége lenni;
majd ha a katonák étele meglesz, ahhoz ülök. – S azzal végig heveredett
a hárságyon; kardját megtámasztotta a szögletbe, az eldőlt s leesett a
porba. Világosi fel akarta venni.
– Soh’se bántsa! Jó helyen van ott.
És csakugyan meg sem mozdult onnan, a míg a katonák étele el nem
készült. Pedig óvhatlan volt, hogy hol a háziasszony, hol a kisasszony
végig menjen a folyosón; a tiszt rájok sem nézett, nem is köszöntötte
őket; félrefordította fejét, ha lépteiket hallotta.
Azután, mikor készen volt a gulyáshus, mit a háziak a katonák számára
főztek, ő is odaállt a malomkő-asztalhoz, melyre a nagy tálat föltették
s falatozott, míg elverte éhét. Végül inasától előkérte a kulacsot,
nagyot húzott belőle s azzal készen volt.
Megint csak leült a hárs-ágyra a folyosón, új szivarra gyújtott s fejét
tenyerére támasztva, bámult a csendes világba.
Épen a tál fenekét kanalazták a katonák, mikor kocsizörgés hangzott
kívül s egy ötfogatos neutitscheini robogott be az udvarra: abban ült –
az a bizonyos másik.
A szárazföldi nyolczkezű!
Óh! nem a természet undorító remeke, a milyen a tengerben lakik! Ez a
tintaféreg finom, elegáns úr. Franczia divat szerint öltözik,
inggombjaiban gyémántokat hord és fénymázos lábtyűket visel.
Szivarfüstjén megismerni a legfinomabb cuba-flort. Nem is torzkép; ha
Lavaterre bíznák, azt mondaná fejéről: ez egy érdemeire büszke polgár,
ki nyilt vonásaiban embertársai szeretetét árulja el s ajkain azt az
öntudatot viseli, hogy őt, a kik ismerik, áldják. Szemeinek őszinte
kékje az előzékeny barátságot kinálja ismerősnek, ismeretlennek.
Igen is: a nyájasság és jó kedély sugárzott a nyolczkezű arczáról.
Azonban Socrates azt mondá a koponyatudósnak: «Igazad van; valóban ilyen
gazember lettem volna én, a milyennek arczom és koponyám után itélsz, ha
a nevelés ellenkezővé nem idomított volna.» – Vannak megfordított
Socratesek. Itt az egyik.
A bakon, a kocsis mellett ül a kisérője: a pénzügyőr; magyarul: fináncz.
De már ezt megáldotta a természet hivatása apparatusaival.
Két szeme kancsal, hogy egyszerre két emberre vigyázhasson, minden
embernek mind a két kezét ellenőrizhesse, s soha se lehessen tudni, hová
néz? Orra, mint a tapiré, hajlékonysági képességgel bír; megbecsülhetlen
képességü orr! ellátva a dohánymegszaglás tudományától kezdve az
emberfelismerés tanáig minden neveltséggel; rettenetes szája,
kapa-nagyságú hatalmas fogsorral; mielőtt szólna, már elmondta a
szerencsétlennek, ki vele találkozott, hogy most meg fogja enni, hát
most bucsúzzék el a világtól.
Minthogy a két úr aligha fogja magát bemutatni, nem lévén udvarias
feladatuk a házigazdával nyájaskodni, nehogy folyvást az igazi neveiken
legyünk kénytelenek őket hívni, per «hydra» és «czápa»: magunk keressük
elő matricularis neveiket; a nyolczkezű neve Gierig, a czápáé Konyecz.
A hintóból leszálló urak siettek be egyenesen a házba.
Gierig úr meglátta a folyósón szivarozó kapitányt s barátságosan s erős
hangon üdvözlé:
– Ah! jó napot kapitány úr, jó napot!
A kapitány csak a sarkantyuit veregette össze s úgy tett, mintha
megsüketült volna.
Gierig úr pedig csak azért is meg akarta mutatni, hogy megszólíthatja.
– Ön már megérkezett? Mindig megelőz bennünket. Pedig ugyan siettünk.
Föhnwald százados félrenézett rá, s ezek a fehér szempillák azt
beszélték Gierig úrnak, hogy: «mernél is te valahová elébb bemenni, míg
minket előre nem küldtél!»
– Nos, hát milyen itt a háztáj? hogyan?
A kapitány nagy füstöt fújt maga elé válasz helyett.
– Vannak fényes bútorok a házban? Fölösleges luxus? vagy eldugtak már
előre mindent?
– Nem tudom, nem voltam benne.
– Micsoda? Hát még nem ebédelt?
– Sőt igen jól. A katonáimmal együtt.
– Ah!
A biztos úr gúnyos mosolylyal tekinte le a kapitányra. Megint kezdi már!
– Vannak asszonyságok a háznál? Fiatal kisasszonyok? Finom fehérnép?
Ideges természetű?
– Úgy hiszem: egy házinő és egy kisasszony.
– Ez jó; tehát menjünk be!
Azzal, hogy annál illedelmesebb legyen első megjelenése, szivart vett
elő, leharapta a végét s a kapitányhoz fordult bizalmasan.
– Kérek egy kis tüzet!
– Nem ég a szivarom.
– Hisz az imént még égett.
– Már kialudt! szólt Föhnwald s eldobta az egész szivart.
No de ott volt dörzsgyufával gyorsan Konyecz; örült, hogy szolgálhatott
főnökének. Elsütött egy szálat, még a markát is eléje tartá műértően,
hogy a szél el ne fújja a lángot; úgy segített a szivarra rágyújtani.
Sőt még azután összekacsintva főnökével, saját keblébe is tett egy
mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból az átkozott
kapadohány-szivarokból, a miket a magas ærarium azon szent czélra
készített, hogy a hol makacs adómegtagadó kuruczok vannak, ott azokat
Konyecz úr, az asszonyság hálószobájában a selyem pamlagon végig
heveredvén, con amore illatoztassa.
Gierig úr csillapítólag inte. Majd később!
Konyecz elérté az intést, s visszadugta a szivartáskát keblébe.
Mentek aztán a konyhába, onnan a szobába.
Világosi fogadta őket. Nem volt indulatos; tudjuk, hogy igen szelid
kedélyű. Kérdezte a nagyságos uraktól, hogy minek köszönje a szerencsét?
– Ön úgylátszik elfelejtette, hogy háromnegyedévi adóhátralékával van
tartozásban.
– Nem felejtettem el, uram! Mindig megfizettem eddig pontosan. Tudom,
mivel tartozom az államnak, s a mi elmaradt, mihelyt módomban lesz,
sietek kipótolni. De most nincs miből fizessek. Láthatta ön, a merre
járt, hogy az idén e vidéken nem lesz aratás.
– Azt végezzék el önök az uristennel! Az állam gépezete nem akadhat meg
a rosz idő miatt. Az önök dolga kitalálni, hogy honnan fizessenek.
Takarították volna meg az elmúlt évek feleslegét.
– Kérem, én új gazda vagyok. Tavaly kezdtem s az is nagyon rosz esztendő
volt.
– Sajnálom, de kivételeket nem ismerünk. Minden tartozás közt legelső
az, a mivel az államnak tartozunk. Traktáljanak önök kevesebbet,
rakjanak kevesebb zsinórt dolmányukra, ne prédálják a pénzt könyvekre,
hírlapokra, lovakra, agarakra és nem lesznek megszorúlva. Az állam
követeli a magáét s mi itt vagyunk, e követelésnek nyomatékot adni. Az
ön adóbeli tartozása ötszáz forint kerekszámban.
– Uram! Itt szekrényeim kulcsai. Keressen fel minden zugot a házamnál;
és ha talál valami pénzt, vagy pénzérőt, vigye el magával.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szerelem bolondjai - 10
  • Büleklär
  • Szerelem bolondjai - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2032
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4021
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    36.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4272
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1837
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1811
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4091
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4109
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    36.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4071
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4170
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1875
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1902
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1802
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1864
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4181
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1997
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 189
    42.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.