Szerelem bolondjai - 08

Süzlärneñ gomumi sanı 4118
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Azzal ismét visszaült helyére s elkezdett a társalkodónővel valamit
beszélni francziául.
Angyaldy úr ezalatt nézegethette az olajfestményeket s találgathatta,
hogy mi lehetett egynek-egynek az ára?
Jött azonban Lemming úr, az üzenet következtében sietve.
Volt már szerencséje Angyaldy úrhoz, nem volt szükség őket egymásnak
bemutatni.
Lemmingné odamutatott az aranyozott lábu antik-asztalon heverő papirokra
s felfedezé azoknak kilétét Lemming úr előtt.
– Néhány régi számlám, miket most mutattak be Harter Nándor úrnak –
tévedésből, miket a méltóságos úr túlságos udvariasságból kifizetett.
Lemming úr műértő birálat alá vette a papirokat, megnézte őket puszta
szemmel is, azután meg aranykeretü lorgnonján keresztül is.
Tulajdonképen azért nézte olyan sokáig, hogy addig Angyaldy arczát
tanulmányozza.
De hiszen az becsukott könyv volt, még nem is a sarkával kifelé
fordítva, hogy a czímét olvashatná.
– Tisztelt titkár úr! – szólt azután, a legimpertinensebb orrhangon: ön
igen természetesnek fogja találni, ha Lemming Rudolf semmi tartozását
Lemming Malvinának nem engedi senki által kifizettetni, mióta az ő
nejévé lett. Lemming Rudolf tudni fogja, hogy mivel tartozik egy
gentleman saját maga magának.
Lemming úr annyira becsülte saját énjét, hogy mindig csak harmadik
személyben beszélt róla.
– Lemming Rudolf ezt a kétezer forintot Harter Nándor úrnak vissza fogja
fizetni, még pedig minthogy e fizetések már egy hónappal ezelőtt
teljesíttettek, tehát onnantóli kamatjával együtt.
Lemmingné inte férjének s csendes sziszszenést hallatott.
– Csak hagyjon engemet, kedvesem! Lemming Rudolf bizonyosan nem fogja
megsérteni Harter Nándor urat, a ki egy tetőtől-talpig gavallér, s kinek
ezen tette is csak lovagiasságáról tanuskodik; egy Lemming be fogja
tudni azt bizonyítani, hogy mint férj, mint gentleman és mint financier,
egyenlő correctséggel tudott eljárni. A pénznem, melyben ez összeg
visszafizettetik, oly bankutalványokban fog átadatni, mik egy hó előtt
lejártak, s a miket midőn Harter Nándor úr a legelső bankárnál
beváltand, az hozzáteendi a lejárati kamatot. – Óh! Lemming Rudolfnál
mindenféle pénznemben történik a fizetés.
A titkár egészen megzavartnak látszék Lemming úr magyarázata által. Ah!
egy valódi financiernek véghetetlen előnye van egy más fajta közönséges
okos ember felett. Éreztetheti vele, hogy ez az egyedüli tudomány a
világon, a mit ő tud és hirdet. A többi mind csak képzelem: ez a
reálitás.
A mint hogy ez a reálitás át is vándorolt Angyaldy úr kezébe két darab
ezeres bankváltó alakjában, mielőtt eszébe jutott volna, hogy az ellen
valami kifogást is lehetne tenni.
Harter Nándor úr nagylelküsége vissza lett fizetve.
Lemming úr e fényes ripostirozás után diadalérzettől ragyogó arczczal
nyult az asszonyság keze után s azt ajkaihoz emelve, ott, hol a
kézcsuklyónál a keztyü végződik s az omlatag csipkeujj egy részt ama
delejes eleven bársonyból szabadon hagy, hódolatteljesen megcsókolá.
Angyaldy úr is hasonlóan tett. Ő is kezet csókolt az asszonyságnak, csak
a keztyü fölött. Jó neki ott is.
Azzal a jelenet be volt fejezve. A titkár úr mehetett haza. Ki volt
fizetve.
Hanem ezért a felvonásnak még nem volt vége.
– Méltóságos uram! A pénzünket visszaadták! – szólt Angyaldy úr, midőn
Harter Nándor dolgozó szobájába belépett. Elmondta, hogyan történt.
A méltóságos úr rettenetesen mérgelődött e miatt.
– Az embert legjobb szándéka mellett is félreértik s mindenképen
megalázni törekednek. Most mit csináljak én ezzel a pénzzel? Kedvem
volna az ablakon kidobni.
– Én tudnék egy jó ötletet mondani! kinálkozék a titkár.
– Mondja ön!
– Itt Pesten van több előkelő női egylet, melyek jótékony czélokkal
foglalkoznak. Ha mi a pénzt, melyet már úgy is kiadottnak tartunk,
átadnók a női egyletek egyikének, Lemmingné asszonyság nevére iratva,
mint alapítványt, akkor a játszma megint a mi részünkre volna megnyerve.
A lekötelezett mégis Lemmingné asszonyság volna; s a kiadás neki épen
dicsőségére válnék, s azt el sem utasíthatná.
– Ez jó gondolat! mondá Harter. Felhatalmazom rá, hogy végrehajtsa.
– Azonban ezt mégis előlegesen tudatnunk kell az illetőkkel, nehogy
illedelemszegést kövessünk el, s visszahuzásra adjunk ürügyet.
– Jó, menjen vissza s kérdezze meg Lemmingnétől, tetszeni fog-e neki e
nevére teendő intézkedés?
Angyaldy tehát még az nap délután visszament Lemmingék szállására.
A komornyik megint elvette jegyét s kérdezé:
– Az asszonysághoz tetszik?
– Nem! Az urasághoz.
Tehát bevezette az urasághoz.
– Miben szolgálhatok? kérdé Lemming úr.
– Az elébbeni ügyben jövök Harter úrtól.
– Akkor tessék nőmmel értekezni.
– Bocsánatot kérek, azt többet nem fogom tenni. Ő nagysága ezelőtt
néhány órával oly határozottan adá tudtomra, hogy eltévesztettem az
ajtót, miszerint nekem soha sem lesz bátorságom többé az ő salonja
ajtaján belépni.
– Óh, ho ho hó! kedves barátom. Az nem önt illette. Az más valakit
illetett.
– Tudom. Hiszen én senki sem vagyok. Csak azon más valaki megbizásával
járok ide-oda. Azért nagyon is rövid leszek. Az a más valaki a neki
visszaküldött összeget, ha nagysádtok is beleegyeznek, óhajtaná a
megnevezendő jótékony női egyletek egyikének átadni, mint Lemmingné
asszonyság alapítványát.
– No már erre csakugyan mégis nőmnek a véleményét kell előbb kikérnünk.
– Az önnek a szabadalma. Én a kérdést önhöz intéztem.
– Teringettét! Ön nagyon szigorú, ha valamit egyszer föltesz magában.
Tehát ön csakugyan azt hiszi, hogy magam menjek ezt nőmtől megkérdezni?
– Miután senki másnak joga nincs hozzá.
– Jó! Tehát tessék addig mulatni magát a könyvtáramban.
Lemming úr átvezette Angyaldyt könyvtárába, mely nem állt egyébből, mint
pompás illustrált díszkönyvekből, mikben nem a szellemi tartalom, de a
metszvények száma s a bekötés a drága, s ráhagyta, hogy töltse addig
azok közt az időt, míg ő az asszonyságnál végez. Igazán pompás
gyűjtemény az.
Angyaldy rá se nézett a pompás könyvekre. A félóra múlva visszatérő
Lemming ugyanazon helyen találta őt állva, ugyanazon székhez támaszkodva
s félkezével kalapját csipőjén tartva, mint a hogyan itt hagyta.
– Nos hát mit gondol ön: mi válaszszal jövök?
Angyaldy felhuzta a vállait, meggörbíté a térdeit, féloldalra szegte a
nyakát s azt mondá:
– Nekem tökéletesen mindegy. Nem az én ügyem.
– No hát hallja meg a választ ő tőle magától.
Azzal Lemming úr feltárta az ajtót, melyen bejött, s ez ajtón át
belépett Malvina.
Ezuttal már lovagló-köntösbe volt a szép hölgy átöltözve. Hosszú,
testhez tapadó zsemlyeszín öltöny volt rajta, nyakán keskeny
csipkefodor, piros szalag nyakkötővel, fején darutollas süveg, kezében
könnyű lovagostor. Hosszú uszályát ostoros kezébe emelte fel, látni
engedve az alsó öltöny finom himzését. Keblére egy csokor tavaszi ibolya
volt tüzve; haja hosszú csigákban omlott vállaira.
Nagyon szép volt. De az még szebb volt tőle, hogy Angyaldy úrhoz olyan
nyájasan szólt.
– Édes Angyaldy! Legyen olyan jó és nevemben mondja meg Harter úrnak,
hogy nemesszivű ajánlatát igen szivesen elfogadom.
Így szólt a titkárhoz, tova lejtve:
«Agyiő!»
S azzal ostortalan kezét ismét csókra nyújtá elé. És ezuttal nem volt
keztyű húzva ezen kezére. Azt szándékosan lehúzva tartá.
Mind megannyi gyöngéd, kiengesztelő figyelem, a mit feljegyezni méltó.
De Angyaldy nem igen látszott azt észrevenni. A felé nyújtott kézre csak
úgy a levegőben csókolt egyet, hozzá sem ért ajkával, s midőn a
tovasuhogó amazon a küszöbön elejté lovagostorát, Angyaldy úr olyan
szépen elnézte, hogy siet azt feladni a férj maga, ki azután, hogy az
asszonyságot kikisérte az előszobáig, még az ablakba állt s oda vonta
magával Angyaldy urat is, míg Malvina a kapun kilovagol.
Leming úr arcza ragyogott a büszkeségtől, midőn szép neje végig robogott
az utczán.
Szerette volna látni Angyaldy arczán, hogy hát az mit tud ilyenkor
érezni?
Bizony semmit.
– Nem a mezőhegyesi ménesből való ez az almásszürke? kérdezé Lemming
úrtól.
Soha ilyet! evődék Lemming úr, fejét csodatelten rázva. Mikor egy szép
lovagnőt lát, azt látja meg, hogy a lova almásszürke!
– Hát ugyan minek látná meg egy ilyen szegény gyalog-polgár még a szép
asszonyságot is? Tessék dictálni azt a dedicátiót.
Lemming úr tökéletesen igazat adott Angyaldy úrnak. Ez egy okos,
meggondolt, hűs vérű fiatal ember.
A Lemmingnét érdeklő felajánlás a jótékony női egylethez feltétetett s
azontúl Lemming úr biztosítva lehetett, hogy ambulans (és equitans)
firmájának most már nemcsak a férfi-nem, sőt a hölgyek igen tisztelt
birodalma is buzgó magasztalója leend, nem is említve a tömérdek hirlapi
elismerést, a mi mindezzel együtt jár.
Harter Nándor úr ő méltósága pedig még inkább meggyőződött azon hitében,
hogy Angyaldy úrban egy olyan kincsét bírja a példátlan hűségű
ragaszkodásnak, a ki főnökének még legtitkosabb gondolatait is
kitalálni, s vágyait megelőzve, betölteni igyekszik.
* * *
Tavasz kezdetén azt mondá Angyaldy főnökének, hogy ő beteges. Orvosa azt
tanácsolta, hogy menjen ki a budai hegyek közé, az ottani üde lég ismét
erőhöz juttatja.
Harter Nándor ráhagyta, hogy menjen ki. Úgy is kevés most a dolog. Elég
ha minden másodnap egy pár órára lejön; ezalatt is elvégezhet mindent.
Sokat fáradt a derék ifjú, megérdemli, hogy kipihenje magát. Keressen
magának szállást a hegyek közt.
Angyaldy aztán keresett magának szállást a hegyek között. Nem a népes
«Zugliget»-ben, a hol a gazdag polgárnők selyem uszálylyal seprik az út
porondját; nem is a «Vezérhalmon», hol kintornaszó mellett tánczolnak
tizenegy kurta-kocsmában minden este; nem is az «Isten-hegyen», hol
krumplival, tótbabbal ültetett be minden feltörhető gyepet a haladó
kultura; nem is a «Márton-hegyen», hol esernyőt von fel a nap ellen, a
ki árnyékban akar pihenni; nem is a «Virányos»-ban, hol koczapuskások
lövöldöznek harkályokra, s vénasszonyok állják útját a tévedezőnek,
gombát kinálva; hanem van egy kis ház a «Farkas-völgy»-ben, ottan.
Azt is kevesen tudják, hol van a Farkas-völgy; a kis házat még
kevesebben látták valaha; pedig az gyönyörű hely egy remetének, – vagy
egy pár szerelmesnek.
Egy hosszú, mély völgy, két összeszorult hegyoldaltól képezve, miknek
terebélyes bükk- és tölgyfái az út fölött összehajlanak, s e völgy sötét
nyilásán keresztül lefelé tekintve, meglátszik a kék Dunának egy része,
a ráczkevi szigettől kétfelé osztva, és aztán messze a láthatár ködeivel
összefolyó végtelen alföldi róna; sürűn beszórva messze elfénylő fehér
házakkal, berajzolva jegenye-szegélyzett útvonalakkal. Az elterülő síkon
élet és élet, itt a völgyben pedig a vadon nyugalma.
Még azt az utat is szépen benőtte a fű, mely rajta végig vezet; az
utolsó szekér nyomát, mely a tavalyi szénát innen felvontatta, szépen
befutotta a virágos szúlák. Az út mellett kétfelől gyöngyvirágok
csengetyűi adnak jelt a prücskök hangversenyére, mik a fészkénülő
zöldikét altatják; nagy terjű körökben, miket sötétebb fű képez a gyep
között, pofók csiperkegombák csoportja kinálkozik, dagadó pamlagul a
röpke nappali pávaszemnek; s a virághullató bokorban rigófütty,
fülemüle-ábránd hangversenyez.
Itt nem jár a teljes czímű közönség; mert ha járna, nem volna itt se
gyöngyvirág, se gomba, se madárfészek, se nappali pávaszempillangó, azt
mind letépnék, megennék, kalitkába tennék, gombostűre szúrnák.
Hanem a völgy mélyében, az útfélen mégis van egy kis ház. Kinek jutott
eszébe azt oda építeni? Az is bizonyosan valami különcz lehetett.
A ház kicsiny, csak egy szobából és egy konyhából áll; hátul van valami
faépület hozzá, ha akarják, istálló is lehet. Elől a háznak messze
kinyuló eresze, mely ablakát, mint fájós szemet, őrzi. Valaha kerítése
is volt, de az bizony nem tartott örökké. Hanem a kerítés helyét
elfoglalta aztán az ölnyi magasra nőtt csipkerózsa, mely épen most
terítve van nyiló virágokkal, egyik fehér, másik testszín, a harmadik
piros; egész virágerdő, mely tündérország édes illatát hinti szét.
Elől elvadultan nyiló orgonabokrok bozótja sejteti, hogy ott valaha kert
volt, az udvaron pedig térdig érő fű nőtt, sárga pimpimpárévirággal
tüzködve.
Ez a lakás tetszett meg Angyaldynak. Bele is költözött. Valami árva
csődtömegé az, mely minden harmadik évben ki van adva nyáron át. Még a
számát is kitörölte már annak az adókönyvből régen a registratura.
Hanem magános embernek, ki egy pár könyvvel háborítatlanul akar
félrevonulni, vagy egy pár szerelmesnek, igen szép hely az ott.
Angyaldynak nem sok kellett a ház felszereléséhez, a mihez bútort
természetesen nem adnak; egy hárs-ágy, egy szék, egy asztal, azon
irószerek; ezt nem lopja el senki, ha ajtó, ablak nyitva van is. Cseléd
nem kell neki, ruhát, szobát maga kitakarít; ebédre eljár félórányira a
hegyi vendéglőbe, s vizet egy kis kulacsban maga hord haza magának.
Hanem pohara van kettő, az egyikből maga iszik, a másikban virágokat
tart.
Ki hinné, hogy még virágokkal is törődik? Tudós ember csak botanikát
tanulmányoz azokból, ha figyelmére méltatja is; ez pedig friss vízbe
teszi őket, a mi nem férfiszokás, és útra néző ablakát befuttatja friss
zöld galyakkal.
Hogy még a száraz bureaucratáknak is vannak regényes kihágásaik!
Egy szép juniusi délután a Farkas-völgy fűvel benőtt útján egy lovagnő
léptet egyedül. Kalpagjának kék selyemfátyolát arczára kapta a szellő,
de tündéri karcsú termete, a feszes öltönytől elárult szoborszerű idomai
szépnek és ifjúnak hirdetik.
Csak egyedül lovagol, minden kisérő nélkül, s midőn alább haladva,
mindig roszabbá válik az út, sok helyütt nagy kődarabokkal van
torlasztva, ott leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára
felszökve, a szép mohos pázsiton gyalog megy odább, kantárszáron vezetve
maga után paripáját.
Az úton gyöngyvirágot keres; azt keblére tűzi, s andalogva megy odább.
Talán nem is keres egyebet.
A mint a kis völgyi lak elé ér, megállítja paripáját s kantárjánál fogva
megköti egy fiatal bükk ágához, kivéve a zablát szájából, hogy
legelhessen kedvére.
Maga pedig a kis ház felé siet.
A ház egyetlen lakója kijön eléje a pázsitos udvarra; az odasuhanó hölgy
selyem öltönyét megfogják a rózsabokrok, mintha mondanák: itt maradj, ne
menj tovább; az pedig nem vesződik a tövisekkel, hagyja tépetni
öltönyét, hanem siet félrevetni arczáról a fátyolt; mert azon keresztül
a csók zamatja elvész.
– Itt vagy tehát valahára! szól az ifjú.
Mennyi őrjöngés, mennyi boldogság, mennyi kín e nehány szóban.
«Valahára!»
És azután sorba csókolja az elé nyújtott fehér kéznek minden ujját,
egyenkint minden ujjhegyét, és azután végig egész termetét, le egész a
ruha szegélyeig, míg végre a földre borúlva előtte, átkarolja lábait
egész szenvedélylyel, és zokogva ismétli: «Valahára!»
A hölgy pedig felkaczag magán kívül, s önfeledten veti le magát melléje
a sárga virágos fűbe, s karját karja alá fűzve, így iparkodik mosolygása
napsugaraival fölszárítani az öröm könyeit kedvese szemeiből.
– Vártál reám?
– Óh! mi régen vártam!
– S hiszed már, hogy itt vagyok?
– Azt hiszem, hogy álmodom.
A hölgy villanyos kaczagása hangzott. Hahaha! Milyen szép álom! Erdő,
bokor, virág, pusztaság minden ide van álmodva; te az én keblemen, én a
tiéden. És senki sem tudja, hogy mit álmodunk.
Csak az erdők, csak a bokrok, azok pedig olyan jó titoktartók.
Szerelmet hirdet itt minden: fű, fa szerelmet illatoz; méh, bogár
szerelmet zeng; s az erdők minden énekese csak arról dalol, azzal tölti
meg a léget.
– Milyen szép vagy! óh! milyen imádandó szép vagy! Ne nézz rám, ne
mosolyogj, mert megölsz vele.
– Ha rajtam állna, mindennap megölnélek, s mindennap újra teremtenélek:
hogy a míg nem látlak, addig meg légy halva.
– Óh! esküszöm neked, hogy meg vagyok halva, a mikor te nem látsz. Hideg
szobor vagyok, a ki nem él. Te viseled magaddal lelkemet. Óh! add
vissza, óh add sokszor vissza.
És a hölgy tudta, hogyan kell az elrablott lelket visszaadni.
És aztán kezeit hátrahajtott fejére kulcsolva, melyet kedvese karja
tartott fenn, ragyogó arczával a kék égbe tekintett.
– Óh! milyen szép volna ez a világ, ha nem volna benne más, mint fák,
virágok, madarak – és mi ketten!
Óh «mi ketten!»
– És egy egész átkozott világ áll közöttünk.
– De mi boszút állunk a világon.
– Szörnyű szép boszú! a minek szerelem a neve.
Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva bólintgat
fejével; minden idege hallja e szókat, s minden idege érzi azoknak
édességét; kezei az «élek-halok» szirmait tépve, kérdezik: «szeret?»
«nem szeret?»… Ha igaza van a virágnak, akkor egy csókkal kell mellette
bizonyítani; ha nincs igaza: akkor megczáfolására – kettőt.
Vajjon mit suttoghat neki?
– Úgy haragszom rád, mikor messziről látlak; s mindenütt messze vagy
nekem, a hol nem egyedül vagyunk. Mások beszélnek hozzád, mások mernek
hozzád szavakat mondani, miken elmosolyodol; kísérnek, karjukat
nyújtják, és én nem mondhatom nekik: «félre innen! ez az enyim, és senki
másé!»
– Elég, ha te tudod, hogy az igaz! viszonzá a hölgy egy észvesztő
oldalpillantást vetve felé ragyogó nagy sötét szemeivel.
– De hát annyira igaz-e?
A hölgy nevetett és ezt mondta neki:
– Óh! milyen nagy bolond az, a ki elébb feleletet kap, és azután kérdez.
– Tudom én, hogy ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne csodálkozzál, s
ha egyszer ide jösz hozzám, és erre a szép zöld fára felakasztva
találsz, azon se csodálkozzál, mert őrjöngök mikor rád gondolok, és
mikor a világban találkozom veled, egy légió veszett ördög marakodik
szivemen.
A hölgy dévaj kaczagása jutalmazá és bünteté e kitörést.
– Látod, minek tartod a szivedet otthon? Hagynád nálam; én jobban
gondját viselném.
– Elégnél tőle, ha te viselnéd.
– Hát nem látsz-e égni!? kiálta fel a hölgy, és most már nem nevetett,
de arcza olyan színt váltott, mint azok az égő csipkerózsák, mik még a
napsugár elől is eltakarják. Ég miattad testem, lelkem. Belerohanok a
lángba, mint a lepke a mécsbe, és nem törődöm vele.
Azzal leszakított két szál vad rózsát, egyiket odatűzte kedvese
mellényzsínórjához, másikat saját hajfürtjébe s aztán odahajtá fejét
annak ölébe. Mit tehet arról valaki, ha a két leszakított rózsa ismét
egymáshoz kivánkozott?
– Milyen szépen illik hajadba ez a félig nyilt rózsa! hizelgett neki
kedvese. Olyan leányarczod van vele.
– Jobban tetszem úgy neked?
– Csak így tudok rád nézni, hogy a lelkem fel ne háborodjék. Ha
gondolnád: mit szenvedek, mikor fejeden főkötőt látok, soha sem tennéd
azt fel. A pokolból került elő, a ki azt a gondolatot előhozta, hogy a
nők fejükre tegyenek valamit, a miről mindenki olvashassa: itt van a
paradicsom, hanem te ki vagy űzve onnan! Óh ne tégy főkötőt, mikor
gondolod, hogy én látlak; szép vagy, szivrontó vagy a nélkül is. Minek
kegyetlennek is lenned?
– Jól van! Nem fogod azt látni többet. Hah! mi az?
A hölgy ijedten sikolta fel, s mint az őz szökött fel a gyepről.
– Mi az?
– Egy kígyó!
Úgy meg volt ijedve, hogy minden íze reszketett. Görcsösen kapaszkodék a
ifjú nyakába, s minden vér elhagyta arczát.
– Egy kígyó jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez; ah! leroskadok…
Tihamér, segíts!
– Leona! Térj magadhoz, nincs itten semmi kígyó! Mitől ijedtél meg?
(Most halljuk először e két keresztnevet: Tihamér, Leona; azonban hát ki
tudja, ezek-e az ő keresztneveik, vagy csak egymást nevezik így, hogy
más előtt el ne árulják magukat véletlenül?)
– Tudod, én úgy félek a kígyótól! Nézd, hogy reszket a kezem. Hallgasd,
hogy dobog a szivem.
S aztán olyan jól következett, hogy a reszkető kezet megmelengesse
valaki, s a dobogó szivet lecsillapítsa egy visszadobbanó kebel.
– De lásd, milyen gyermek vagy te! hisz az saját lovagostorod volt, a
mitől úgy megijedtél, szólt Tihamér, felemelve a fűből a rémület
tárgyát.
A mire azután Leona (hivjuk mi is bizalmasan) egyszerre a legcsapongóbb
nevetésbe tört át, s visszatért a kedve a szép természethez.
Hanem azért a zöld fűbe nem mert többé leülni.
– Lássuk, hogyan élsz te itt e remetelakban? szólt, kiváncsian
betekintve kedvese szobájába.
Ott pedig nagyon sok látni való volt. Egy nyugágy, betakarva friss
fűvel, s egy asztal, ellepve mezei virággal; zöld levéltányérkán zsenge
szamócza, a virányból szedve! és aztán egy szerény szilke aludttejjel és
egy megszelt fekete kenyér.
– Ah! hiszen te engem kész lakomára vártál! szólt vidáman az úri hölgy s
odalépve az asztalhoz, nem várt kinálást, leült mellé, letörte a fekete
kenyér felét, beleaprította az aludttejbe, s megette azt a fakanállal,
mintha soha annál jobbat nem izlelt volna.
Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve és gyönyörködött benne.
Milyen gyönyör egy nőt elnézni, a kinek kedvese barna kenyere olyan jól
izlik!
– Hát még a pompás szamóczák! Ezeket te magad szedted az erdőn!
De már azokat megosztotta Tihamérral; nem úgy, hogy egy szemet neki,
másikat magának, hanem minden szemet megfelezve, a nélkül, hogy kezével
törné ketté. A hogy galamb eteti a maga párját.
Milyen zamatosak e szamóczák!
Azután leült mellé a nyugágyra s karját nyaka körül fonva, egy népdalt
dalolt neki nem annyira csengő, mint meleg, suttogó hangon.
– Miért nem tart ez így örökké? sóhajta fel Tihamér.
– Hiszen örökké tart, ha addig tart, a meddig élünk.
– Nálam igen. De te asszony vagy; csapodár vagy!
– Ki monda azt neked?
– A két szemem. Olyan szép vagy, hogy lehetetlen meg nem csalnod.
– Kiért? Azért-e, a kit mindennap látok, de nem szeretek?
– Oh! nem azért.
– Vagy azért, a ki engem imád, de a kit én soha sem látok?
– Nem is azért. Hanem a kit te fogsz majd imádni.
– Kit?
– Én nem tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy vagy te fogsz engem megölni,
vagy én öllek meg tégedet.
A hölgy kedélyesen felkaczagott e szóra.
– Te megölsz engem? Hahaha! Gyilkos! Segítség! Hahaha! És hogyan ölsz
meg? Elvágod a nyakamat, elviszed magaddal a fejemet, s iróasztalodra
teszed emlékül? Vagy ide szúrsz késsel? ide, ebbe a kebelbe? és nézni
fogod, hogy omlik ki belőle az a piros forrás? Ugyan mondd meg, hogyan
ölsz meg engem?
– Ne kaczagj! Ne tréfálj! Tudod, hogy én mindig mérget hordok magammal,
és igen elhatározott ember vagyok.
– Mérget? Igazi mérget? a mi öl? Óh! mutasd meg nekem. Én soha sem
láttam még mérget. Minek az nálad?
– Jó az olyan embereknek, a kik szeretnek hallgatni, s ha kell örökre
elhallgatni.
– Óh! mutasd meg nekem!
Tihamér egy kis arany tokocskát vont ki kebléből, mely ott zsinóron
függött s abból egy vékony papirburkot vett elő.
– És ez valódi, igazi méreg? kérdé ájtatos elbámulással a hölgy, szemei
kerekre felnyiltak, ajkai gömbölyüre összehuzódtak, mint a ki először
látja e rejtélyes csodaszert, a melynek neve «halál.»
– Halálos méreg.
– És ezzel megölnél engem, hogyha olyan idő jönne, midőn gyülölni fogsz?
– Bizony megölnélek.
– No hát ölj meg addig, míg szeretsz! szólt, és gyorsabban, mint a
villám, kikapta a papirburkot az ifjú kezéből és a szájába tette azt.
Tihamér nem volt elég gyors azt megakadályozhatni, s mikor már
megtörtént, akkor a remület torzarczulatával kiálta fel:
– Az Istenért! Leona! Mit csinálsz! Az halálos méreg. Add vissza
gyorsan; ha átnedvesűl, meghalsz tőle.
Az ifjú térdre esett előtte, s kezeit megragadva, oda csúszott lábaihoz
és kétségbeesésében haját tépte, és vonaglott előtte, mint egy féreg.
A hölgy pedig kevély mosolylyal tekinte le rá, és fehér fogsorát engedé
láttatni, a mint összeszorította azt a szájába vett papirtok felett és
gyönyörködött amannak kínjaiban, vonaglásában, kétségbeesésében, s mikor
aztán megeléglette ezt a daemoni gyönyört, akkor kivette szájából a
mérget és visszaadá neki.
– Nesze! Tedd vissza! És máskor ne fenyegess engem azzal, hogy megölsz;
mert megbánod azt!
Tihamér sietett a könnyelmű teremtésnek poharat hozni vízzel, hogy
öblítse ki száját, bár csak a külső papir érte is azt.
– Szájamat! Talán félsz tőle, hogy mérges? Ha méreg van ajkamon: halj
meg tőle te is!
És tanította őt meghalni.
– És már most azután csitt! meghaltál. Egy szót se szólj többet.
Gyilkos! Megöltél. Keresni fognak rajtad. Lásd, gondoskodom rólad, hogy
meg ne büntessenek.
Azzal dévaj könnyelműséggel felkapott egy irótollat az asztalon s egy
fehér lapra e sorokat irá a hölgy:
«Meguntam az életet; – utálom a világot; – gyűlölöm enmagamat; –
meghalok önkényt. Isten legyen nekem irgalmas!»
– Ha egyszer meg fogsz ölni, ezt a papirszeletkét rejtsd csipkéim közé
keblemen. Tudod?
Az ifjú mit tehetett, mint hogy arczra borúlt ily véghetetlen
szenvedély, ily véghetetlen őrültség előtt, mely saját szenvedélyét,
saját őrültségét oly messze múlta felül, mint a hogy az ezeregyéji mesék
szellemei egymás fölé kerülni versenyeznek.
– Oh; te drágám, oh te mindenem! Nem tégedet megölni, de egy lábnyomodat
nem tudnám eltaposni, a mi utánad a porban elmarad. A mihez hozzáérsz
nálam, egy toll, egy papirdarab, tovább fog élni, mint magam. Kértem-e
tőled valaha, hogy egy fürtöt hajadból vágj le nekem emlékül? Úgy-e,
soha? Mert gyilkolásnak tartanám hajadnak csak egy szálát is levágni: e
gyönyörű selyemhullámnak, melynek árnyékában annyiszor elrejtém
arczomat, mikor a paradicsom fényét nem bírták el többé szemeim. Pedig
az őrülés környékez, ha rágondolok, hogy e villanyos selyemszálak között
másnak a keze is dúlhat, így, mint az enyim. Holott nekem minden szála
ennek, mint egy tündér hárfa ezer húrja, ezer túlvilági dalt zeng. És te
még fürtökben, szétszórva viseled azt. Nem gondolod meg, milyen
kétségbeejtő arra, a ki szeret, látni, hogy a hány szál hajad, annyi
emberhez hozzáér; idegenhez, udvarlóhoz, bolondhoz, gyűlölthöz! Oh! ne
viselj szétszórt fürtöket.
– Óh milyen nagy bohó vagy te! suttogá a hölgy, s azzal felugrott
Tihamér mellől s az ablakhoz futott, kitekintve annak zöld galy
rácsozata között. Ah! nézd csak, lovam féke eloldozott, még eltévelyedik
a paripám, s hogy megyek el lovagköntösben gyalog? Kérlek, légy szives
segíteni rajta!
– Majd bevezetem az udvarba.
– Ne tedd. A lópatkónak mély nyomai vannak; azoknak nem szabad ebbe az
udvarba vezetni; mikor eltávozom, lefelé fogok menni.
– Óh! milyen eszes vagy te!
– Mint a kigyó, úgy-e?
Angyaldy kiment a paripa felől biztosítani kedvesét. Mikor visszajött
azzal a tudomással, hogy nem volt az fékéről elszabadulva: a meglepetés
és ijedtség megállítá az ajtóban.
A szép hölgy hajfürtei rövidre le voltak vágva. Az az élő selyem,
melyben perczek előtt oly kéjelegve dúltak újjai, ott hevert levágva az
asztalon. A nő megfosztá magát bűbájos ékétől azalatt, míg kedvesét
kiküldé; akkor tette le kezéből az ollót.
Azután mosolyogva inte neki:
– Itt van! Ne féltsd többet. Most már a tied és senki másé.
– Leona? Mit tettél?
– Mit? Boszút álltam azért a szavadért, hogy «eszes» vagyok; most már
láthatod, hogy «őrült» vagyok. És ezentúl vagy imádsz, vagy elfutsz
tőlem, ha meglátsz! Mert én őrült vagyok, a mikor rád gondolok.
Tihamér nem választotta az elfutást. Szemei kibirták egy nő tekintetét,
a ki szerelmében őrjöng.
– És most tudod már, hogy olyan varázserővel bírsz, a minőt a regetündér
adott pártfogoltjának; hogy a mi kivánságot kiszalaszt ajkán, az mind
teljesül. – Azért vigyázz magadra! Vigyázz, hogy mit szólsz hozzám! mert
nem mondhatsz nekem oly nagyot, oly rettenetest, hogy azt meg ne tegyem.
Mondtad – és megtörténik!
– Csak azt kivánom, hogy jőjj vissza ismét.
– Az, ha tiltanád is, meglenne. Figyelj a nyitott ablakra.
A nap lemenőben volt már. Válni kellett. Hazáig még vágtatva is hosszú
az út, mert Örs felé visz le az ösvény s egész kerülőt kell tenni rajta.
Pedig búcsúzni olyan nehéz.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szerelem bolondjai - 09
  • Büleklär
  • Szerelem bolondjai - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2032
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2006
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4021
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    36.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4272
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1837
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1811
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4091
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4074
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4109
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    36.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4071
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4170
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1875
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1902
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 3991
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1802
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1864
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4181
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1997
    34.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szerelem bolondjai - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 189
    42.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.