Szép Mikhál: Regény - 15

Süzlärneñ gomumi sanı 4307
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
tudom én megbecsülni, hogy mennyit ér? Nem ásnak a Dubnikban annyi nemes
opált, a mennyit a te két szemed meg ne érne, s a mihez a te rózsás
ujjad hozzá ér: az aranynyá válik. Ha azt teszed, a mit én mondok,
gazdagabbak leszünk, mint Dárius király! S még csak fáradságodba sem
kerül. Csak annyiba kerül, mintha álmodnál. Ki veszi azt tőled számon, a
mit álmodol? Meggyónod-e, ha azt álmodtad, hogy más felesége voltál? Ne
félj, ha rám bizod magad, a lábad sem ütöd meg sehol. Ha pedig tőlem
menekülni akarsz, hiábavaló erőködést kezdesz. Tudod, hogy csak egy
szavamba kerül, csak egy megirott levélbe Kaczenreiter Henrikhez s te el
vagy veszve Bálintoddal együtt, s lesz belőled egy piaczon megseprüzött
gyalázatos személy, s a kassai főbiró fejét leütik miattad; mert él még
a hites urad s nem választottak el tőle, mikor a másiknál férjhez
mentél.
Mikhál elszörnyedve érezé, minő borzasztó kelepczébe jutott; erővel,
hatalomszóval a gonosz lélektől meg nem szabadulhat. Asszonyi ravaszság
sugallt neki egy gondolatot, a mit a büszke harag kész tervnek érlelt
meg agyában. Azt tette fel, hogy szinlelni fogja, mintha ráhajlana a
csábító gonosz tanácsára. Bele fog egyezni annak becstelen ajánlatába:
magához fogja édesgetni Zurdokit s mikor azt közel csalogatta, mindent
megmond a férjének, s akkor a férj, a minő Bálint, bizonynyal meg fogja
ölni mind a csábítót, mind a kerítőnét, és ez emberölését minden nemzet
szokása, törvényei igazolni fogják.
Tehát arra gondolt, hogy megölesse a férjével azt, a ki titkukat egyedül
birja. Elég oka volt rá, hogy őt halálra gyülölje – ezért a
megbecstelenítő ajánlatért, az ördögi rossz szándékért, melylyel egy
ártatlan lelket kárhozatra akart vinni; de mégis a főok, a miért a
gyilkos eszme megfogamzott lelkében, az volt, hogy az agyonütött
kerítőné örökre hallgatni fog aztán.
Azért azt sugta halkan a Pirkának:
– Félek, hogy megtudja valaki.
A Pirka szemei szikrákat szórtak, mint a farkasé, e szóra. Azt hitte,
hogy fogva van már a madár.
– Azt csak bizd rám. Sugá vissza Mikhálnak. Nem asszony az, a ki
meghagyja fogni magát. A ki ért hozzá, azt is meg tudja tenni, hogy két
helyen legyen egyszerre. Megteszi azt az urával, hogy mikor legjobban
néz, akkor nem lát. Csak te bizd magadat én rám. A hogy az eddigi
titkoknak nem jött még nyomára senki, az ezutánvalókra sem fog rátalálni
soha. Belőlem tüzes harapó fogókkal sem veszi ki, a mit felőled tudok,
semmi hóhér; mézesmázas szavakkal sem veszi ki semmi deli legény; – de
egy görbe nézés a te szemedből – meglehet, hogy kiugratja belőlem.
És a szép Mikhál annyira legyőzte a szivében érzett iszonyatot a gonosz
nő ellen, hogy megszorította a kezét s azt mondta neki, hogy csak
tartsanak össze ezután is, s hogy holnap is jőjjön el hozzá ebben az
órában erre a helyre.
– Aztán majd ha eljön az ideje, monda neki bizalmasan, akkor megint
megcsinálja kend azt a babonát a tűzhöz tett bögrével, hogy a kecskebak
elhozza a hátán a szerelmes legényt.
A Mikhál tudta már jól, hogy nem a kecskebak hozta el akkor a Bálintját
a hátán, sőt inkább hogy az igen nagy utat tett érte gyalog; de
hizelkedni akart vele a boszorkánynak s annak tetszett a példálózás:
hamisan hunyorgatott rá és aztán megint megczirógatá a Mikhál orczáját,
s azt igérte, hogy holnap megint eljön s azzal lopva, a hogy jött,
megint odább czammogott. Úgy kitudott surranni a kapun, hogy senki sem
vette észre.
Mikhál pedig fellopózott a szobájába s levetette magát az ágyára és sírt
keservesen.
Aztán mikor a Sára asszony azt kérdé tőle, hogy miért olyan veresek a
szemei? azt hazudta neki, hogy fehér himzésen dolgozott, attól
veresedtek meg.
Sára asszony aztán eldugta a szekrénybe az egész fehér himzést, hogy a
Mikhál ne rontsa vele a szemeit. Az urának pedig, mikor hazajött, arra a
kérdésére, hogy volt-e már itt a Pirka? azt hazudta, hogy még ma sem
volt itt.
Másnap megint eljött a két óra ütés után a boszorkány s lopva
bezárkózott a kapu melletti székbe a Mikhállal s ott beszélt vele egy
teljes óra hosszat.
S mikor eltávozott a Pirka, a szép Mikhál ismét felment a szobájába és
sírt, a míg csak a napa fel nem ébredt.
S mikor a Sára asszony azt kérdezte tőle, hogy miért veresek a szemei?
azt hazudta neki, hogy nagyon erős szaga van a bazsalyikomnak, attól
fájdult meg a feje.
S a Sára asszony rögtön kihordatott minden virágot a Mikhál szobájából,
a mik ott az ablak hidján mázos cserepekben álltak.
Az urának ma is azt hazudta a Mikhál, hogy még sem jött feléje a Pirka.
A következő nap vasárnap volt. A Mikhál azt állította, hogy nem jól érzi
magát, nem mehet a templomba. Csak Sára asszony és Bálint mentek ezuttal
az Isten házába.
Az alatt pedig a Pirka ismét meglátogatá a Mikhált s a menyecske azzal a
biztatással bocsátá el a boszorkányt, hogy ha a kegyelmes úr közeledni
akar hozzá, ő kész lesz találkozni vele. Erre a Pirka azt igérte, hogy
most sietve váltott lovakon, (seprünyélen!) vágtatni fog Sáros várába s
nap nap után várhat a visszatértére.
Mikor azt tudta Mikhál, hogy a boszorkány utrakelőben van, neki is
megkönnyebbült a lelke. Ma aztán megmondta a férjének, hogy a Pirka itt
volt, ki lett elégítve és eltávozott, Bálint még az nap kidoboltatá,
hogy hajnalhasadtig minden idegen kóborló elhagyja a várost,
megseprüztetés büntetésének terhe alatt, ha azontúl itt találják.
A Pirka ott kullogott épen, a hol a kikiáltó trombitaszó mellett hirdeté
ki a kemény parancsolatot. Ráismert a trombitásban a Simplexre. A
népcsőcselék között odafurakodott hozzá, s hátulról hirtelen befogta a
szemeit a két kezével s azt sugá a fülébe: «szeretsz-e még gyémántom?»
De az ujjai valami olyan átkozott szerrel voltak bekenve, hogy a kinek a
szeméhez ért vele, az egy napra megvakult tőle.
Akkor aztán a csőcselék ujjongása közepett elosont a piaczról s többé
nem volt megtalálható a városban.
A gonosz boszorkánynak aztán sokáig nem hallották hirét. De a szép
Mikhál arczára csak nem tértek vissza a rózsák s a Bálint homlokáról nem
akartak eltünni a redők. És Sára asszony figyelemmel nézte mind a
kettőt. Itt valami nagy bajnak kell lenni.
Hogy a szép Mikhál azóta nem kivánja a templomot.
Annyit megtudott a Sára asszony, hogy biróválasztás napján, mikor a
menye egyszerre elájult, egy idegen koldus asszony lépett eléje, veres
kendővel a fején; s szomszédoktól, utczán járó-kelőktől azt is megtudta
apródonkint, hogy ugyanezen koldusasszony több napon át rendesen abban
az órában, a mikor ő elszokott szunnyadni, beosont a házba, s onnan csak
huzamosb idő mulva jött ki.
«Az én menyem meg van rontva; mondá magában. És azt senki más nem teszi,
mint ama gonosz boszorkány.»
A szép Mikhál egyre hervadt, fogyott. És senki sem tudta, mi baja?
* * *
E közben az országos dolgok gyors fejlődésnek indultak. Rákóczy György
nagyfejedelemnek mind nem használt se a saját országrendeinek ellenzése,
se a szultán tilalma: ő hadat gyüjtött s a kozákokkal, oláhokkal
szövetkezve, megindult Lengyelország ellen. Ferdinánd császárnak pedig,
hogy a maga részére hódítsa, odaengedte az egész Tiszán inneni
birodalom-részét: a mivel ugyan azt a maga részére nem hajtotta; a
császár elvette az ajánlott vármegyéket és városokat; de azért ellene
mondott a Lengyelország megtámadásának s készült onnan Rákóczy Györgyöt,
ha bejutna is, kiszorítani.
Ezen változás miatt Kassa városának is küldöttséget kellett megindítani
Pozsony felé, hogy ott a császár küldötteivel, meg a nádorispánynyal
értekezzenek a város szabadalmainak fentartása, s a vallásszabadság és a
békekötések pontjainak megerősítése végett. E küldöttség vezéreül és
szónokául lett megválasztva a főbiró: Kalondai Bálint.
A küldetés miatt hosszabb időre el kellett távoznia hazulról, s volt
nagy sirás és sóhajtozás a miatt a szép Mikhál részéről. Bálint örömest
elvitte volna magával Pozsonyba is; de télvíz ídején nem lett volna
okosság olyan gyönge asszonynyal utra kelni. De mikor elment, rábizta az
anyjára, hogy úgy őrizze az alatt az ő kedves Mikhálját, mint a szeme
fényét; a mi felől, ha nem mondta volna is, ugyan meg lehetett nyugodva,
mert a jó Sára asszony nagyon is szerette a menyét s folyvást azon
töprengett, hogy valjon ki és mivel ronthatta meg, hogy ilyen búskomor
lett egy idő óta?
A Bálint eltávozása után rögtön nagy hó esett s Sára asszony felbiztatta
a menyét, hogy a többi farsangi bolondokkal ő is menjen ki szánkázni a
városba: talán a friss levegő használni fog egészségének; ha a friss
hideg lég megcsipi az orczáit, talán ujra kivirulnak rajtuk az eltünt
rózsák.
Mikhálnak is tetszett ez a szórakozás; fel hagyta magát öltöztetni
prémes bundácskájába s befogatott a csengős szánba. Hátul a bakon ült a
jó Ali, s kongatott a sudaras ostorral nagyokat.
A mint a templom szögletén bekerült a szán a térre, egy csoport dévaj
csőcselék elkezdte a szánkázókat hógömbökkel megdobálni. Egy hólapda
épen a Mikhál ölébe esett, ki midőn le akarta azt rázni bundájáról, a
szétomló hógömb közepéből egy kis öszegyürt czédula esett lábaihoz.
Felvette azt és látta, hogy valami van ráirva.
«Ma két órakor ott leszek!»
Tehát visszajött! nem félt a tilalom ellenére beszökni a városba.
Megleste, hogy mikor nincs itthon az asszonynak a férje.
A szép Mikhál arcza halaványabb volt, mikor hazakerült, mint azelőtt.
Minden tagja hideg volt, mint a jég. Talán, ha a jó Sára asszony
hirtelen egy kis szerecsendiós borlevest nem készít számára, még meg is
betegszik. Ez azonban használt neki. Összeszedte minden erejét, hogy a
mikor az a gonosz asszony eljön, eléje mehessen a találkozóra.
Hatalmában volt neki, engedelmeskednie kellett, a mint az parancsolt:
mennie, hová az hítta.
Még a haragját is megbénítá az a körülmény, hogy Bálint most épen
elutazott. Ime a kelepcze kész, a kard fenve van: de ki ölje meg azzal
most a kelepczébe jutott gonoszokat?
A mint azt hivé, hogy ebéd után Sára asszony elszunnyadt, leosont
észrevétlenül a szokott találkozási helyre. A széknek a kapu felől is
kettős ajtaja volt; mikor Mikhál a külső ajtót felnyitá, azt gondolta,
hogy milyen különös volna, ha a boszorkány már ott volna a két ajtó
között!
S csakugyan ott volt.
Úgy, hogy a Mikhál még csak fel sem sikoltott, mikor őt ott találta. A
boszorkányok a kulcslyukon is be tudnak menni! Vagy talán tolvajkulcs
segélyével?
– Jaj, babám, de meghalványodtál! sápitozott a Pirka, mikor a Mikhált
meglátta. Rajta légy, hogy visszanyerd a piros színedet valahogy, mert
így hamar vége lesz a dicsőségnek. Kassai színt kapsz már te is ebben a
penészes városban. Ideje, hogy tovakelj innen.
– De hogy mert kend bejönni ide a városba megint? monda Mikhál, mikor
tudhatja, hogy milyen erős tilalom van minden ilyen… ilyen…
– Ne válogasd a szót, kincsem; mondd ki igazán: ilyen sehonnai
boszorkányfajta ellen: ha megkapnak, megseprűznek. Tudom én azt. De az
ördög nem hagyja a lányát. A boszorkánynak is van esze, hogy mikor bejön
Kassa városába az eperjesi kapun, ne mankóval a kezében, batyuval a
hátán jőjjön, hanem szép három lovas, csengős szánon, aztán, ha ledobom
ezt a rongyos szűrt, hát úri dáma vagyok én akkor.
A Pirka ledobta válláról a szűrt, fejéről a veres kendőt, s Mikhál azt a
császárpiros selyem ruhát ismerte meg rajta, a mi az övé volt hajdan, a
mire a Bálint azt mondta, hogy olyan benne, mint egy királyné. Egy
kicsit zsirfoltos és kopott volt a selyem ruha, a hogy a kurtakocsmákban
rajta maradt valakinek az öt újja, meg a sarka helye; de azért annál
csúfabb boszorkánynak látszott abban a Babura Pirka. Nincs ocsmányabb,
mint mikor egy ilyen orczátlan debella felöltözik czifra ruhába.
– Ne félts engem! Szánon jöttem én idáig is; a szegleten hagytam el a
szánt, ott kaptam magamra ezt a rongyot. Esik a hó, sűrű a köd, senki se
látott meg. Csakhogy itt vagyok már.
– Mit akar kend tőlem? kérdé Mikhál reszketve.
– Hát legalább is azt, hogy ülj le ide a kis székre.
– Minek?
– Nem tűrhetem, hogy olyan halvány vagy.
– Hát aztán?
– Van nekem egy fáin szerem; ilyen halavány asszonyoknak való. Ha ezzel
egy kicsit bedörzsölöm az arczodat, olyan lesz az, mint a rózsa.
– Az én arczomat ki akarja festeni! szörnyedt el Mikhál, a szék
leghátulsó zugába menekülve, s két tenyerével védve a két arczát.
– No hát mit ijedezel tőle? Hát arra való ez, hogy a kinek sápadt az
arcza, piros legyen tőle. Hát kinek vét vele? Bánt vele valakit? Gyere
ide no. Hát nem festettelek már ki egyszer? Akkor szeplősre, rútra. Ha
az akkori szeretődnek úgy tetszett. De a mostaninak meg emígy tetszik.
– Mit beszél kend?
– Ejnye no. Hát mindent előre akarsz tudni? Semmit se bizol hozzám, a
míg hegyiről tövire mindent el nem mondok. No hát elmondom, ha akarod. A
te imádó bolondod, az a gazdag nagy úr itt vár a városon kívül az
eperjesi csárdánál; öt mokány ló fogva a szánkója elé. Odáig velem jösz
az én szánomon.
– Én?
– Ne félj, hoztam bundát is magammal, nem fázol meg.
– Én szökjem el innen?
– Most teheted, nincs itthon a férjed.
– Az Isten irgalmára, bocsásson el innen.
– Ne emlegesd azt az urat, mert megbántod vele az ördögöt, annak a
barátságára pedig most nagy szükségünk van. Nem sok tanakodni való időnk
van ám. Annak a nagy úrnak indulni kell már holnapután Lengyelországba a
fejedelem után; az mindenüvé magával fog vinni, Krakkóba, Varsóba, úri
asszonyságot csinál belőled s ha megunod, visszajöhetsz megint a mostani
uradhoz; azt hazudhatod neki, hogy az apádat látogatni voltál, a
kézsmárki professort.
– Távozz tőlem sátán! szólt Mikhál, erőszakosan fejtve le derekáról a
boszorkány karját.
– No csak kiálts nagyot! kezdj el lármát csapni, hogy összeszaladjanak a
cselédek, szomszédok, engem fogjanak el s aztán vallassanak ki, hogy
micsoda ismeretségünk van egymás között? Az lesz a szép!
– Könyörüljön rajtam és bocsásson el innen.
– De azt a bolondot nem teszem. Arany tollat hullató madaram vagy te
nekem.
– Odaadom kendnek minden pénzemet, drágaságomat, csak ne veszítsen el.
– Ejh, én nem ismerek irgalmat, kegyelmet. Egyszer már nem tűri el a
természetem, hogy valaki olyan kegyes templomjáró boldogasszony legyen,
a kiből én magamhoz hasonlót csinálhatok; aztán meg szavamat adtam, hogy
elviszlek; boszorkányi hirnevem áll rajta. És utoljára dühös vagyok
rátok, a mért meg akartatok csalni. Más várost hazudtatok nekem
lakhelyül, hogy rátok ne találjak. A helyett, hogy mint fogadott
anyátokat megbecsültetek, eltartottatok volna, kifizettetek
egyszersmindenkorra rongyos pénzzel, a mi én nálam meg nem áll. Eztán
nem eresztelek ki a körmöm közül. Ha egyszer nekem adtad magadat, az
enyim vagy s ha az enyim vagy, az ördögé vagy. Nos, jer velem!
Mikhál szemei előtt összefolyt a világ, lábai roskadoztak, a zsibbadás
egész újjai hegyébe állt: nem tudott szólni, csak tántorgott s kezével
kereste a támaszt, a miben megfogózzék.
– Ha elájulsz, még roszabb lesz reád nézve, suttogott hozzá a Pirka.
Akkor nyalábra veszlek, úgy emellek el innen. Közel a szán, sűrű a köd,
esik a hó. Senki sem tudja meg, hogy hová lettél.
Mikhál végtül végig borzongott s aztán hosszában végig vágta magát a
földön.
* * *
A jó Sára asszony a mai napon nem hunyta le délutáni álomra a szemeit;
inkább elővette a bibliát s abból olvasott fennhangon, hogy el ne
alugyék.
Egyszer csak az jutott eszébe, hogy megnézze a Mikhált.
Nem találta őt a szobában.
A Mikhál szobájából egy mellékajtó vezetett ki a folyosóra, az most nem
volt bezárva. Az ifjú asszonynak ezen keresztül kellett kimenni.
A frissen esett havat beszitálta a szél a folyosóba, abban a Sára
asszony megismeré a Mikhál keskeny, picziny sarkos czipőjének a nyomait.
Ezek a lábnyomok levezették egész a kapualjáig s onnan a hófoltok, a mik
a czipősarkokról lemaradtak, a szék ajtajáig.
Odalopódzott és elkezdett hallgatózni.
Mikor aztán a Babura Pirka lehajolt az elájult asszonyhoz s annak dereka
alá fonta a karjait, akkor felszakítá Sára asszony az ajtót s berohant
rajta.
– Megkaptalak hát, te istentelen czudar boszorkány!
A meglepett némber olyan rikoltást hallatott, minő a prédájáról
felriasztott saskeselyü hangja s a mint felugrott a földön heverő
asszony mellől, épen úgy görbíté a tíz körmét csapásra emelve, mint az a
rablómadár.
De nem használt neki az a tíz köröm semmit, ha mindjárt patronusától, a
Belzebubtól kérte volna is kölcsön, az ellen a megrohanás ellen, a mit
Sára asszony a maga dühe teljességében reá szakasztott. Megkapta őt az a
két vasmarok olyan erővel, a mi nem ismer ellenállást s hasztalan
rúgott, kapálózott, Sára asszony hátratörte a boszorkány derekát a
vágótőkére.
– Ereszsz el asszony! Rikácsolá rekedt hangon, véres tajtékot túró
ajkakkal a némber. Ne fogj meg engem, mert bizony megbánod. Harapok! S a
hogy én megharaplak, az roszabb a veszett kutyáénál. Mert attól meggebed
az egész familiád! Magammal rántalak a pokolba, ha el nem eresztesz.
– Harapnál kutya? kiálta Sára asszony, boszúálló haraggal. No hát harapd
meg magadat!
S azzal odafacsarta a boszorkány egyik karját annak szájához s a
tulajdon saját öklét dugta bele kegyetlen erőszakkal annak mardosó fogai
közé.
– Harapj hát! Edd meg magad s fulladj meg tőle.
A boszorkány arcza már elkékült, szemei kidülledtek az üregeikből, közel
volt hozzá, hogy a szájába betömött saját öklétől megfulladjon. És Sára
asszony bizonyára nagy jót tett volna egész családjával s megbocsátotta
volna neki minden égi és földi hatalom, ha akkor azt a gonosz teremtést
ki nem bocsátja addig a kezei közül, a míg az a pokolnak nem adja
tarkabarka lelkét!
Hanem hát másként volt elhatározva abban a nagy könyvben, melyet
megirtak a prædestinatióról a világ teremtése előtt épen annyi ezer
esztendővel, a hány ezer esztendő a világ teremtése óta elmult.
A tusakodás nagy zajára elő kellett kerülni a házi cselédeknek. Azok
gyorsan segítségére siettek vitézlő asszonyuknak s miután a Pirka
hajából illendő mennyiséget kitéptek, megkötözték a kezeit s minthogy a
maga lábán nem akart menni, úgy szánkáztatták végig a hóban a
városházáig. A boszorkány még akkor is azt kiáltozá, hogy «boszút állok
én ezért az egész házatokon!»
Mikhál pedig mindezekről nem tudott semmit, mert eszmélet nélkül feküdt
ájultában; késő este volt már, mire magához tért, hogy megismerte a
körüle levőket.


HARMINCZHARMADIK FEJEZET.
(Megmagiaraaztatic, mill soc io vagion abban, hogy «pvblica privatis
praecedvnt», az az: az nilwaanwaloo dolgoc elewbb elinteeztetendewk,
hogi sem mint az magaanos tenniwalooc.)
Mikor eljött az idő, hogy Kalondai Bálint visszatértét, a pozsonyi
küldöttséggel, lehetett várni, attól a naptól fogva minden nap
odaszegődött Simplex a bástyatorony őréhez, kivel mint trombitás
pajtással, jó czimboraságban volt s onnan leste a Pozsonyból jövő
szánokat.
Jól benn volt már az idő a farsangban, mikor elvégre megjött a fullajtár
előre hirül hozni, hogy jön hazafelé a küldöttség, a város négy lova
küldődjék eléjük, nehogy azzal a fülig sáros négy konya turcsival
tartsák bevonulásukat a székes városba, a mit Pozsonyban fogadtak.
Mikor a kapu közelébe értek, Simplex elkérte a toronyőrtől trombitáját;
szokás volt, ha kitünőségek érkeztek a kapuhoz, azoknak a tiszteletére
válogatott szép nótákat fujni. A mint hogy a postakocsis maga is az
egész úton szebbnél szebb nótákat szokott trombitálni a bakon, ha az
utazók érdemesek voltak rá.
A Simplex azt a nótát fujta a Bálint érkeztére, a minek a verse így
kezdődik:
«Vágtass lovam, siess haza,
Beteg az asszonyod maga.»
Gondolta, hogy csak megérti!
Meg is érté azt a Bálint! de nem fogadta meg az intést; azt mondta a
kocsisnak, hogy hajtson egyenesen a városházához.
A város kocsisa már öreg legény volt; Bálint atyját is sokat hordta a
város ügyeiben, ő neki is hű embere volt.
– Főbiró uram. Ne mennénk előbb a házhoz? kérdé, mikor a bástya-kapun
behajtottak.
– Nem fiam, első a város dolga: azután a magamé.
Mikor a városháza előtt megállt a szán, a hol már akkor a követek
megérkeztének hirére a tanácsbelik és a száz-polgárok összegyülekeztek,
a legelső, a kivel leszálltában találkozott Bálint, Homonnai gróf volt.
– Volt már kegyelmed a házánál? kérdezé Bálintot félrevonva.
– Nem voltam még; felelt az. «Publica præcedunt privatis.»
– Menjen kegyelmed elébb haza.
– Nem teszem azt, kegyelmes uram. Lehet, hogy rosz hirre mennék haza s
az vagy elvenne valamit a lelki erőmből, vagy adna hozzá valamit: úgy,
hogy vagy lágyabb lennék, mint szükséges, vagy keményebb, hogysem
kivánatos. Most pedig nehéz megpróbáltatás előtt áll a város, mely előtt
minden magunk bajának hátrább kell állani. Tehát első a városháza,
azután a magam háza.
S hogy Bálint így cselekedett, azért neki mindenki igazat adott
mingyárt, mihelyt előadta az országos dolgok állását ez idő szerint.
Az erdélyi nagy fejedelem, hogy Ferdinánd királyt lekenyerezze,
átengedte neki a linczi békekötésben Erdélyhez csatolt öt tiszáninneni
vármegyét.
Azután nem hallgatva semmi jó tanácsra, berontott Lengyelországba s első
támadását nagy siker követte, már elfoglalta Krakkót.
Ferdinánd király elvállalta a neki átengedett magyarországi részeket,
hanem azért Rákóczy Györgynek megizente, hogy menjen ki
Lengyelországból, mert különben ő maga segítségére megy a lengyeleknek s
egyesült erővel kiveri őtet onnan.
Most még a szultán is megharagudott Rákóczy Györgyre, a miért az ő
engedelme nélkül háborút kezdett s a magyarországi részeket Ferdinándnak
engedte. Sztambulban nem sokat tréfálnak, ha megharagudnak. A szultán
letette a fejedelemségből II. Györgyöt s helyébe Barcsainak adta az
athnáméval a fejedelmi botot s egyúttal a krimi tatárok khánjának
megparancsolta, hogy népeivel felkerekedve, rontson rajta az engedetlen
vazalluson.
Most azután Kassa városának e kettő között van választása.
Vagy csendesen odahagyni magát ajándékoztatni Ferdinánd királynak II.
György nagyfejedelem akarata szerint, a minek a legelső következése az,
hogy az eddigi fejedelmi hadak a városból kivonulnak, átkelnek Ecsed
várába, helyükbe pedig beköltözik egy wallon ezred, a hadparancsnokul
kinevezett Löffelholz generális vezetése mellett; másodszor pedig a
jezsuitáknak a kolostoruk visszaadatik s azok a wallon ezreddel egy
időben ismét beköltöznek a városba.
Ez az egyik keserű falat.
A másik pedig az, hogy ha nem tetszik a német barátság, itt van helyette
a török. A szultán letette György nagyfejedelmet, helyébe kinevezte
Barcsait. Ha tetszik Kassa városának, állhat Barcsai részére s
behivhatja védelmül az egri basát.
Lehet választani a kettő közül.
Most volt aztán drága a jó tanács.
Itt volt az a kő, a mit egy bolond beledobott a kutba s aztán száz okos
sem tudta azt kihuzni.
A tanácsülés ezen dolgok hallatára szerfelett viharossá vált. Kalondai
Bálint az elnöki széken alig tudá fentartani a rendet, annyira fel
voltak hevülve a kedélyek.
Egyik azzal fenyegetőzött, hogy inkább felgyujtja házát, hogy sem a
német katonákat szállásolják be hozzá; a másik ellenben azt fogadta,
hogy elébb rakásra öli gyermekét, feleségét, hogy sem azt megérje, hogy
török jancsárok garázdálkodjanak közöttük; s ha kifogyott az egyik a
hitetlen pogányok szidásából, túlhajtott rajta a másik a jezsuiták
feketére festésében.
Ebből aztán két párt támadt, mely keményen ellenállt egymásnak s egyik
sem akart engedni.
Az elnök csak hallgatott.
Végre a Rector hozzá fordult s kérte az ő véleményét.
– Ha kivánják, hogy szóljak, mondá Kalondai: akkor én kimondom, hogy sem
az egyik, sem a másik véleményhez nem hajlok. Jog szerint az átengedés
Ferdinándnak nem történhetik meg; mert a föltételt, hogy Rákóczy
Györgyöt a lengyelek ellen segítse, nem tejesíté. De viszont a
szultánnak sincs semmi joga Kassa városával rendelkezni; mert ezzel csak
az ország rendei parancsolhatnak. Így Rákóczyt is csak az erdélyi rendek
tehetik le, s ha kell nekik Barcsay, csak ők választhatják meg. Az én
hitem tehát az, hogy ide sem a wallon lovasok, sem a török spahik be nem
jönnek; hanem bezárjuk a városnak kapuit s ha erőt hoznak ellenünk,
azzal szembe mi is erőt állítunk, a hogy apáink tették. Ha így akar
végezni a tanács, ráteszem a fejemet s Isten legyen a biró közöttünk. Én
nem félek a véremet kiontani a városomért.
Jaj, de annál inkább félt ám Zwirina uram, s olyan okosan sorba szedte a
rossz következéseket, a mik e nyakasságból származhatnának a városra:
tüzes golyókkal meglövöldöztetés, emberhalál, kiéheztetés, dögvész, tűzi
veszedelem, kereskedők tönkrejutása, kézművesek elpusztulása, végül
megostromoltatás, capitulatio, iszonyú hadi sarcz, sőt még a
székesegyháznak is protestans kézről való elvétetése; – hogy a midőn
szavazásra került volna a dolog, a tanács nagy többsége azt határozá,
hogy bele kell nyugodni a fejedelem akaratával történt változásba
inkább, mintsem ujjat húzni a két császárral; hogy bocsáttassék be a
wallon ezred: hisz azok is a magyar király katonái.
Mikor aztán ez határozatba ment, akkor Homonnai gróf fogá a város
aranyozott kulcsait, s odadobá az asztalra, kimondva, hogy ő mátul fogva
nem tekinti magát senki ezredes kapitányának, hanem a hadait
hazaereszti, maga pedig elmegy a saját birtokára szántani, vetni s
bölényre vadászni.
– Ha kegyelmed megy, akkor én is megyek, mondá erre Kalondai Bálint, s
én is leteszem a ház asztalára a birói pálczát; viselje nálamnál
bölcsebb ember.
S azzal ő is végig fektette az asztalon azt az aranyozott gombú spanyol
nád botot s felkelt a székéből. S valóban jó angyala volt az, a ki azt
súgta neki, hogy rögtön ez órában mondjon le birói hivataláról. Ez a
feje fölött élivel függő kardot fordította lapjára.
Azonban ekkor egyszerre minden oldalról neki estek: baráti úgy mint
ellenségei, (az utóbbiak még jobban) könyörögtek, hogy ne tegye azt;
legbuzgóbban marasztalta Zwirina uram, a főrektor, hogy ne hagyja el a
várost e nehéz napjaiban: hisz az ő bölcsesége oly magasan áll
mindannyié felett; nála nélkül a városban felbomlik az egyetértés; épen
ilyen válságos időkben van szükség az olyan erős lélekre, melynek párját
nem találni. Utoljára leggyöngébb oldalát is megtámadták: hogy az
gyávaság, megfutni épen akkor, mikor veszedelem közelít, elbújni a baj
elől! addig addig ösztökélték, míg a jó angyal sugallatát elnémítá a
becsvágy, a városa iránti szeretet, a kötelességérzet. Engedte magát a
helyére visszaültetni; a miért aztán kapott egy nagy vivátot s még fel
is akarták emelni székestől együtt, mint biróválasztáskor, de csak
intett, hogy azt ne tegyék.
Homonnai gróf erre eltávozott a tanácsteremből; neki nem volt ott többé
semmi dolga.
Kalondai Bálint pedig kijelenté, hogy a főbíróságot csak addig tartja
meg, a míg a dolgok új rende bekövetkezik, akkor válaszszanak helyébe
más főbirót.
Ez a nehéz ügy ekként elintézve lévén, a syndicus és a fiskálisok
előhordták az actákat, a mikben a senatus meghozta már az itéletet s
csak a főbiró aláirására várnak azok. Ezek sürgősek, mert bűnügyiek,
mikben a halogatás kegyetlenség. A büntetésnél a gyors végrehajtás:
kegyelem.
Még azok miatt is ott kellett maradnia Bálintnak, mielőtt saját
házatáját megláthatta volna.
A legelső, a mit eléje tettek, aláirás végett, volt egy halálítélet.
Az első halálitélet, melyet alá kellett irnia.
Nagyot dobbant a szíve!
Embert ölni a csatatéren, a harcz hevében; karddal szemközt vágó embert,
megtámadva homlokegyenest, rákiáltva, hogy «védd magad, vagy add meg
magad!» Embert, a ki ellenség, férge a hazának, dúvad, oroszlán a mi
népünk között; azt megölni erős kézzel, lesújtani, kettévágni,
összetörni, kopjahegygyel, karddal, buzogánynyal, ezt próbálta elégszer
s jól forgott kezében a fegyver; – de embert ölni hidegvérrel, puha
karszékben ülve; meglánczolt embert, a ki se nem futhat, se nem küzdhet,
embert, a ki e városból való, polgártárs, a ki talán ismerősünk, a ki
sápadt halálfélelmében nevünkön szólít: azt megölni, lábához dobni a
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szép Mikhál: Regény - 16
  • Büleklär
  • Szép Mikhál: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4087
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4301
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1986
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2017
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4280
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1870
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4303
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4347
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1964
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4389
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1908
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4294
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1870
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4230
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4352
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1918
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4307
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1829
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4100
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1952
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4194
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4307
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2003
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1957
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4079
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2093
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 736
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 496
    28.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.