Szép Mikhál: Regény - 02

Süzlärneñ gomumi sanı 4171
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
ads place
felbocsátottam s eleresztettem a levegőbe.
– De hátha nem az kapta meg, a kié volt?
– De bizonyosan az kapta meg, mert másnap a viszonválaszt is megküldé.
– Megint a sárkány által?
– Nem. Másnap a «balom» által irt hozzám levelet.
Ez a balom egy nagy léggel tölt lapda volt, melynek belsejét felfujt
marhahólyag képezé, külseje pedig borjubőr volt: azt a fiatalok athletai
mulatságaikban ököllel megsujtva szokták a légbe felröpíteni.
– Értem! Értem! A nebulo beledugta a levelet a balom borítékába, egy
ütéssel átröpíté a kertedbe: te kivetted belőle a levelet, helyére
tetted a viszonválaszt s visszaröpítetted azt.
Hogy ilyen esetről se Theoprastus, se Trismegistos nem gondoskodtak
előre!
Ime egy szerelmes levelezés posta nélkül!
– S mennyire mentetek ezzel a levelezéssel?
– Megigértük egymásnak, hogy örökké hűségesek leszünk mind a sirig.
– Itt van ni! Hát mit ér minden zár és lakat? és minden emberi bölcseség
és mathematika. Tehát te eligérted a kezedet atyád tudta nélkül? Nem
tudod-e, hogy protestánsoknál a szülői beleegyezés megkivántatik a
házassághoz, a nélkül minden eljegyzés érvénytelen és semmi copulatió
végre nem hajtatik?
– Hát az, a ki te tőled kérte a kezemet, hozott engedélyt az atyjától
arra, hogy engem elvehet?
– Neki nincs atyja: ő árva gyermek.
– Te mondád, hogy a legkisebb hazugság nagyobb bűn, mint a bevallott
vétek maga. Ő hazudott. Neki atyja van. Gazdag ember. Magas állású úr.
– Ki mondta ezt neked?
– Hát a sárkány, és a balom. Ő eldicsekedett ezzel egy barátjának s
nekem elmondták azt az égi posták.
Most aztán meg volt fogva a nagytiszteletű úr, mint a hogy megfogják a
boszorkánylábbal az árva ördögfiucskát. Ez ellen a replika ellen nem
lehetett mit mondani.
– No ez iránt kérdőre fogom őt vonni holnap s addig a vallatást
félbeszakítom. Akkor következni fog a punctum de utri: «kinek hiják azt
a másik alattomos csábítót?» És most Mikhál leányom huszonnégy órai
szobafogságba.
Ezen végződött a nagy örvendetes ünnepélyességű nap, melyen Kaczenreiter
Henriket pappá fölszentelték.


HARMADIK FEJEZET.
Holott megmaghiaraaztatic, mikeeppen eleebwalo az, ki az baaraaniokat
ewrzi, mint az ki lewaagia.
Másnap reggel maga elé hivatá a nagytiszteletű úr Henriket s erős
examinálás aláfogta. A benevolum tovább tartott egy óránál.
Henrik mikor eltávozott, olyan veres volt, mint a megfőtt rák s háttal
kifelé jött ki az ajtón, a miből a konyhaajtóban leskelődő cselédek
tudtak egyetmást következtetni.
Azután pedig a nagytiszteletű úr háromszor csengetett: a mi azt jelenté,
hogy Mikhál leányasszonynak kell megjelenni a bibliothekájában.
A nagytiszteletű úr teljes ornatusába volt öltözve: mind az atyai, mind
a papi tekintély egyesítve volt rajta. Körülötte felnyitott könyvek,
mint egy hadvezér arzenálja; mások kutyabőrbe kötöttek, mint egy
hadirendbe állított falanx a thekákban, s a szekrények fölött kitömött
madarak és azoknak csontvázai. Mindmegannyi tanu és vádtevő. S a ki
legjobban figyelni látszik, az a szögletben álló emberi csontváz. Az
electrica masina is készen állt fiókvillámait segítségül hozni. Az
egyedüli lény, a ki életjelt ád, a körülvevő tárgyak között, a nagy álló
óra, melynek tetején egy kutya áll, ki is a perczinga ketyegései szerint
csóválja a farkát s öltögeti a nyelvét.
Mikhálnak az egész bekövetkezett vallatás alatt folyvást ezen a
mechanikus kutyán veszett a tekintete s még azután is, valahányszor
visszatért emlékébe ez a válságos óra, mindig azt a kis kutyát látta
maga előtt, farkat csóválva, nyelvet öltögetve.
– Mikhál leányom, kezdé a tudós. Beszéltem a hit és szeretet
kandidatusával s megtudtam tőle mindeneket. Azon kérdésemre, hogy van-e
neki atyja? azt felelé, hogy «igen is: van». Miféle rangú? – «Hatalmas
ember, Kis-Szebenben lakik, hol hivatal szerint legfelső birája
mindeneknek». Miért hagyta el atyját, s miért mondá magát árva
gyermeknek? – «Azért, mert atyja katholikus, ő pedig protestáns lelkész
akart lenni». Ez pedig dicséretes szándék. – Azon ifju, a ki kész az
árvaság keserű kenyerét enni, azért, hogy lelke meggyőződését kövesse,
nagy karaktert árul el. – És e válaszban meg van adva a védelem azon vád
ellen is, hogyan mert a fiu házassági ajánlatot tenni atyai engedély
nélkül. A katholikus atya engedelmét a törvény nem követeli, csak a
protestánsét. E szerint Kaczenreiter Henrik azon vád alól, hogy tudva
csalni akart, absolváltatik; mert elhallgatni valamit még nem annyi,
mint hazudni; a hithűség felold minden szülői hatalom alól s a mi canon
a fiura nézve, az nem canon az atyára nézve.
A vastag foliánsok és a kitömött madarak mindnyájan helyeselték ezt az
okoskodást, maga a csontváz is elhallgatta, hogy az ő fejét valamikor
ilyen «csekélységért» választották el a nyakától; csak az automat kutya
intett «nem»-et a farkával s öltögette a nyelvét az ilyen sophismákra.
Mikhál pedig nem szólt rá semmit.
– Ime tehát a te negatióid megczáfoltattak; most halljuk az
affirmatióidat. Mi a neve annak az ifjunak, a ki teneked szívbeli
ajánlatokat tenni merészkedett?
– Kalondai Bálint.
A tudós nagyot ütött tenyerével a feltárt Macrobiusra e név hallatára.
– Quis hominum? Miféle ember?
– Derék férfi! Mondá a leány és szemei ragyogtak hozzá.
– Mit tudod te? Csak kívülről láttad? Quanta species, sed cerebrum non
habet!? Nagyszerű pofa: de nincs agyveleje! «Non bene casta caro, quæ
bene pasta caro.» – Mennél kövérebb a hús, annál bűnösebb a hús. De én
látám ez ember belsejét is. Flocci, nihili! Pehely, semmi-ember! Classis
primæ ex ultimis! Az utolsók felé igyekező. Hát még ex moribus! Milyen
az erkölcse? Borivó! «Ubi vinum intrat, ibi ratio exit!» A hol a bor
bemegy, ott az ész kimegy. Tánczoló és éjjeljáró! – Muzsikusok és
virginálók pajtása. – De még mind ez elnézhető volna. Ámde tudod-e, hogy
mi volt ezen ifju szülőinek mestersége? Megvalotta-e azt neked bűnös
correspondentiájában? A mely mesterséget pedig ő is követni fog; mert
annyi tudományt nem szerzett, hogy honoratior rangba emelkedhessék.
Tudod-e, hogy kinek a felesége lennél, ha esztelen kivánságod
beteljesülne?
A leány elsápadt erre a szóra: erről nem beszéltek a szerelmes levelek.
A tudós előkeresé a catalogust s ráolvasott a vádlott nevére:
«parentes»: «Sarah, vidua macellarii» – «mészáros özvegye.» Atyja
mészáros volt és ő is mészáros fog lenni. Emberek, a kik vérben
dolgoznak! – Mit mondasz erre? Lehet-e egy lelkész leányából egy
mészáros felesége? És ha választania kell egy férfiu között, a ki az Úr
juhait őrzi, és a között, a ki a juhokat levágja: az utóbbinak
nyujthatja-e kezét? Ez volt-e a te neveltetésed, hogy sorsodat örök
vérontás munkájába temesd el? Mindennap vérre ébredni, vérrel feküdni
le? Mindennap érezni a vért annak a kezén, a ki megölel! Hozzá kötve
lenni egy emberhez, a kinek hivatala az, hogy Isten teremtéseit, miknek
az Úr életet adott, erőszakos kézzel megölje! Van-e bátorságod ily
sorsot választani magadnak?
Az önmozgó kutya ugyancsak csóválta a farkát és öltögette a nyelvét!
Mikhál körül tánczolni kezdett minden: a tudósok arczképei, a kitömött
madarak, maga a vaczogó állú csontember is. Nem tudta magát védni ennyi
ellen!
A tudós észrevette szavainak lesujtó hatását leányának holthalvány
arczán s aztán szeliden szólt hozzá.
– Most eredj szobádba, vagy még inkább kis kertedbe és elmélkedjél a
fölött, a mit tőlem hallottál. Ird fel magadnak: «az atyák jobban
ohajtják gyermekeik boldogságát, mint ők maguk.» Azonban sorsod felett
mégis te magad határozz. Én erőszakot nem teszek sziveden. Ha csakugyan
annyi eltitkolt erő lakik abban, a mennyit én nem sejtettem: add
próbáját. Ha van bátorságod azoknak az életéhez kötni a magadét, a kik
vérben dolgoznak, kezdd el itthon. Van két szép galambod kaliczkában. Én
vettem azokat neked születésed napjára. Öld meg őket saját kezeddel és
add fel az asztalra ebédül, elkészítve tetszésed szerinti mártásban.
Ebből meg tudom a válaszodat. Eredj és elmélkedjél rajta.
A szép Mikhál lement a kertbe, s annak hosszú, rózsákkal szegett útján
végig-végig sétált. Az út közepén volt a galambház, abban volt a két
pávafarkú galamb, a mit neki meg kellene ölni. És ő soha sem tudott egy
konyhára való báromfit megölni. Felőle az emberek mind vegetarianusok
lehettek volna. S most a kedvencz galambjait ölje-e meg?
Senkije sem volt, a kihez tanácsért forduljon, a kinek panaszát
elmondja. Nem segítenek itt a bölcsek, nem a borjubőrbe kötött
polyhistorok: az ő mindennapi társalkodói, sem a virágok: mindennapi
játszótársai. Más leánybarátnéja nem volt, mint a bokrok és virágok.
(Igaz, hogy azok is mind fœminini generis.) Azok elmondták neki, a
mennyit tudtak; hogy a szűz liliom szereti a hagymát, pedig az ő
virágának szaga illat, emezé pedig bűz; míg a nemes anthora elhervad, ha
az aconitum napellus mellé ültetik, pedig ez pompás virág, kelyhe egy
sisak, melyben páros galamb ül: mégis elhervasztja a szomszédját.
De hiszen talán nem is volt az még szerelem, a mi csak érzelgő levelek
kicseréléséből támadt; csak messziről látta az ifjut, csak álmában
beszélt vele: könnyen lemondhatott róla. – Nem volt neki anyja! –
Atyjától pedig csak bölcseséget tanult. – A mathesis kérlelhetlen
tudomány. Annál a szerelem csak zérus, nem szám. A mértani ábrák között
minden van, csak rózsa nincs. – Kedvesétől sem kaphatott semmi hirt már:
el volt tiltva a nagy téren a balomjátszás, sárkányeresztés: talán be is
csukták szegényt. Könnyű volt arra ürügyet találni. Vagy az is lemondott
már róla? Talán haza is ment már a szülő városába?
Megölje-e hát érte kedvencz galambjait?…
Délre felhozta az asztalra Mikhál a két galambot, de nem sülve és
mártásban, hanem elevenen a kalitkában. A miért aztán a tudós férfiu
megcsókolgatá az engedelmes leányka orczáit.
Három hétre azután pedig saját maga esketé össze a szép Mikhált
Kaczenreiter Henrikkel, fejükre halmozva atyai és papi áldását
egyesítetten.
Kalondai Bálint mind ez idő alatt semmi izgágát nem csinálhatott; fejére
olvastatván a Consistorium előtt eddig elkövetett számtalan bűnei: erdőn
való tánczolása, nagy kutyának tartása s annak mesterséges uszítgatása,
templomból való elmaradása; hegedüsökkel és tárogató siposokkal való
mulatozása, éji őrökkel viszálkodása, pedellus leitatása s ittas fővel
asszonyruhába öltöztetése, utczán való pipázása, mely bűneinek
összeségeért előbb ugyan három heti carcerre deteneáltatott; azután
pedig consilium abeundi mellett a kézsmárki lycæum florilegiumjából
solenniter eliminaltatott és ekképen megakadályoztatott mindennemű
galiba csinálásban, mely amaz üdvös házassági frigy létrejöttét
valamiképen alterálhatta volna, a mi is ekként minden akadály nélkül
megköttetett s a szép Mikhál elvégre is azé lett, a ki az Úrnak juhait
őrzi, nem pedig azé, a ki a juhokat levágja.


NEGYEDIK FEJEZET.
(Holott leiratnac mindenfeele wezedelmec ees latroc, kictől chodaalatos
modoon lezen az igazacnac megzabadvlaasoc.)
Henrik abban a szándékban állapodott meg, hogy esküvője után fiatal
feleségét elviszi Kis-Szebenbe, mielőtt a létai parochiában
letelepednék. Tíz év óta nem látta az atyját: az méltán busul is,
haragszik is eltünt fia miatt. De majd a szép menyecske kibékíti az
öreget a fiával. Érdemes a kiengesztelési kisérlet, mert az öreg igen
gazdag, és Henrik az egyetlen fia. Szép asszonykéz czirógatásától sok
összeránczolt homlok simára derült már.
Ezt a szándékot tudós Frölich professor úr maga is egészen helyeselte,
mert bár a philosophok könyvei teli vannak is aranymondatokkal, a mik a
világi kincsek hiábavalóságát bizonyítják; csak mégis jobb az igazi
arany az aranymondatnál, mai világban, mikor mindent pénzért adnak.
S biz az öreg úr az efféléből nem sokat adhatott a leányával; az
alchymiával akkor se tudtak aranyat csinálni. Elég volt tőle, hogy
öltözettel, fehérneművel el tudta látni a menyasszonyt. Abban is többre
becsülte az egyszerűséget a pompánál: selyem kantus, bársony rokolya
helyett ezen bölcs mondást ajándékozva leánya exercitiumos könyvébe:
Mulier superbe amicta, in facie picta, in sermone ficta, – non uni vitio
est addicta, a mi lefordítva igy hangzott: «Büszke ruházat, festett
ábrázat, hazug magyarázat nem egy bűnt csinál, de százat.» A többiről
gondoskodjék a férj, a ki megint szintén szegény koplaló tudós: egy
esztendeig még csak titulus sine vitulo a hivatala, káplánfizetéssel
kell megélnie a nyert ekklézsiában: annak bizony jól fog esni, ha a
gazdag apja eleinte megsegíti egy nehány monétával.
Az utazás azonban nem ment olyan igen könnyen amaz időkben. A hegyi utak
csak lovon, vagy öszvérrel voltak járhatók, azokat a hajtsárral együtt
ki kellett bérelni. Azután össze kellett szedelőzni egész nagy csapat
társaságnak a biztosság kedveért, mert azt a vidéket épen akkor három
nagyszámú rablóbanda sarczoltatá, a miknek vezérei voltak: Jankó, Bajusz
és Hafrán. Jankó nevezetes volt a testi ügyességéről, Bajusz a ravasz
furfangosságáról, Hafrán (tótul «a holló») pedig a kegyetlenségéről. S
ezek ötven, hatvan főnyi csoportokat vezettek; néha mindannyit
egyesíték, s egész csatákat víttak az ellenük kiküldött katonasággal és
vármegyei pandurokkal. Ezért olyan nagy útra, mint Kézsmárktól Eperjesig
nem volt tanácsos egy magányos családnak, vagy kisebb csapatnak
elindulni, hanem össze kellett beszélni jó eleve, a míg tizenkét rőfös
és füszeres kalmár a városból fölkerekedik az eperjesi vásárra, a kikhez
csatlakozik a másik tizenkét mészáros, hat alföldi marhakereskedő,
ugyanannyi gulyásbojtárjával; hat, hét vándorló legény; gyolcsáruló tót
és olajkáros; vakáczióra hazatérő harmincz diák, ellátva jó
somfa-fustélyokkal, hozzá számítva azoknak a hajtsárait, a kik lovon,
vagy öszvéren teszik meg az utat, vagy terhet szállítanak, ráment a
karaván száz emberszámra is és ilyen nagy tömeget még sem mernek a
zsiványok olyan könnyen megtámadni. Még azután a jó szerencse odahozott
egy átutazó lengyel nemes urat is, a ki atyafilátogatni jött
Magyarországra, negyven lovas és puskás jobbágygyal kisértetve magát:
ezzel szövetségben mégis egész megnyugvással ajánlhatta lelkét Isten
kegyelmébe, a ki arra vállalkozott, hogy két egész napijáró utat
megtegyen Kézsmárktól.
A jó tudós Frölich Dávid professor, ha kincset nem adhatott is a
leányával, de a miben gazdag volt, abból bőven kiadta neki anyai-apai
jussát, t. i. tudományból. Egy iszákot megtöltött számára csodaszerű
orvosságokkal; volt azok között fegyverbalzsam is, a mi arra való, hogy
ha a férjét útközben megsebesítenék, akkor a megsebesítő eszközhöz
hasonlóra faragott fát kell a sebbe bocsátani, azután kihúzván, azt a
faeszközt e balzsammal bekenni, a mitől a seb biztosan begyógyul; ha
pedig lövés-seb volna, s a golyó bennmaradt leszen, akkor imez ólom
golyót kell venni, melylyel egy vadkan egykor meglövetett, azt laposra
verni, a seb szájára kötni s ez kihúzza azt a másik golyót. Az iszák
másik általvetőjébe pedig belepakolta a minden bajokban tanácsadó
Georgica curiosa könyvét, a mivel az egészen tele lett. Sőt a mi
legdrágább kincse volt: a pestis-amulet, még azt is odaajándékozta
Mikhálnak. Azt pedig még annak az édes anyja készítette; világoskék
selyem piczi vánkoska volt az, megtöltve a pestisölő virágok leveleivel,
rányomtatva aranybetükkel e varázsmondat: «Mox, longe, tarde, cede,
recede, redi», a mi csakugyan nagyon jó, mert azt teszi, hogy a hol
pestis van, hamar elmenj s soká térj vissza. Ez a védszer éjjel-nappal
oda volt selyem szalaggal kötve a tudós férfiu nyakába. Most megvált
tőle s köny tódult szemébe, mikor azt leánya fehér nyakára felköté s
gyöngéden rebegé: «soha le ne oldozd azt innen!»
Még azután arra is volt gondja a nagy tudományú férfiunak, hogy az égi
hét planéta aspectusai nyomán kikeresse az a napot, mely a [13.png]
találkozása szerint «nagyon szerencsés nap az utazásra, hadakozásra, új
ruha felvevésre és ifjú asszonyoknak s hajadonoknak kedvükben való
járásra, úgy szintén vásárlásra és atyafi látogatásra».
Ezen nap előestéjén érzékeny búcsút is vett leányától és vejétől,
minthogy a karaván holnap még napfelkelt előtt, a kaszáscsillag
feljöttekor útra fog kelni, a tudós úr pedig már akkor testét átadta a
nyugalomnak s tudva van, hogy ha valakit álmából akarata ellen
fölkeltenek, az aztán egy esztendeig mindennap fel fog abban az órában
ébredni és többet el nem alhatik: azért ezt nem kell cselekedni.
A szép Mikhál sirt sokat, mikor búcsút kellett venni. Megsiratta jó,
szerető atyját, megsiratta a virágait, megsiratta a régi cselédeket, a
kis udvarra nyiló szobáját, a rézedényektől ragyogó konyháját; a tudós
könyveket, no azokat nem igen siratta; a hálátlan! majd megemlegeti még!
mindennapi társalkodói voltak! Sőt szerét tette, hogy az egész iszákot a
bölcseség tárházával, a Georgica curiosával együtt otthon felejtse. A
helyett elvitte lopva, a táskájába dugva az egyik pávafarkú galambját a
kaliczkából.
Hanem azt a nyakába kötött amuletet nagyon megbecsülte, nem azért, hogy
a pestis ellen megóv, hanem azért, mert egyetlen emléke soha nem látott
édes anyjának.
És férjének sincs már anyja. Ő soha sem fogja már megtudni, hogy milyen
az az «anya»?
Talán még akkor is sirt, mikor egy szorgalmasan összekötözött
papircsomagot átadott a tűznek? A légposta hordta levelkék voltak azok.
Addig tartogatta őket, a míg csak elő nem álltak a csengős öszvérek a
házajtó elé. Tovább nem lehetett őket megtartani. Azt hitte, hogy azzal
megsemmisítette őket, mikor megégette. – Pedig hiába égette meg;
könyvnélkül tudta mind.
Hanem aztán a siralomra következett az örvendezés.
Mikhál először volt életében uton. Először látott most szabad erdőt,
mezőt. A gyönyörű vidék annyi új szépségével kölcsön adta nevető képét
annak az élettársnak is, a kihez hozzá lett kötve sorsa, hogy most
sokkal kedvesebbnek találja őt, mint ez előtt; kivált mikor ily
délczegen lóháton ült, egészen más alak volt, mint mikor hóna alatt a
könyvvel, nagy alázatosan csoszogott a professora után. Most tudott
dalolni a mellette gyalogoló diákcsoport közepett, s vidám hahotája
kihangzott a karavánból.
Kézsmárk kerített falai, s az ismerős hegyormok messze elmaradtak már, s
Mikhál elgondolkozott rajta, hogy most már ő saját maga asszonya lesz;
van egy «ura», a ki egyuttal «szolgája». A háztáj, melyet ezentúl
otthonának fog nevezni, másforma lesz, mint az eddigi. Ott nem fogja
senki őrizni, regulázni, csupán saját hitvesi erénye. Mustrája lesz az
asszonyoknak, a kire minden szem ügyelni fog s mondani fogják az
emberek: olyanok legyetek, mint a tiszteletes asszony; tanuljatok tőle
szerénységet, jó magaviseletet, jámborságot; aztán meg gazdasszonyi
tudományt, takarékosságot; tanuljátok meg tőle, hogyan kell négy nyelven
okosan beszélni? – s aztán meg azon az egyetlen egy nyelven még
okosabban hallgatni? – ti többiek.
Iparkodott megtalálni a jövendő rejtélyes homályában azt, a mi
kivánatos, a mi örvendetes, hogy lelkét beletörje az engedelmességbe.
Maga volt az asszonyszemély az egész utazó társaságban.
Öszvére mellé volt rendelve egy hajtsár, a ki azt zablájánál fogva
vezesse, a hol patakon, kövek közt visz keresztül az út; s nógassa, ha
meredek hegyoldalba kapaszkodik fel. Valami szotyák tót legény volt
bocskorban, halinában, konya karimájú kalapja a szemére húzva. Nem is
ejtett ki más szót, mint «gyi», meg «hő»! az is az öszvérnek szólt.
A tájék egyre változott: tüneményes hegycsoportok, viszhangzó
fenyőerdők, mormogó vízesések keltek, szálltak egymás után. Friss
gyepen, árnyékos fák tövében, csörgő patak vize mellett letelepedett a
népes uti társaság; kiki elővette az étkes tarisznyát, a tömlőt és
átalagot. A gazdagabbak megvendégelték a szegény diákokat is, kik
viszont víg dalok éneklésével fizették meg a jó ellátást. Különösen volt
a társaságnak egy vidám mulattatója, a kit mindenki «Simplex» néven
hítt. Ő maga is ezen a néven mutatja be magát egykorú naplójában,
melyből igaz történetünk adatainak egy részét merítettük. Vándor diák,
ezreddobos, és tárogatósipos volt. A mellett tréfacsináló és jó
czimbora. Henriknek nagyhamar meg tudta nyerni a kedvét. A menyecske
körül is forgolódott s ki-kivette az alamuszi hajtsár kezéből az ostort,
s szidta azt lengyelül, a mit az elviselt csendesen.
Simplex bohóságai egészen felderíték az utazó csoportot, Mikhálra is
elragadt a kedv. Az üde lég, a vidám természet megkönnyíté szivét a
gondoktól.
Egyszer, a mint egy magas hegytetőre felértek, ismét más panoráma
váltotta fel az eddigit. A napsütötte hegyoldal helyett egy mély völgy
következett, melyből a rengeteg fenyőfák, mint egy csodálatos zöld mező
folytak egymásba, a távolban a havasok ormai emelkedtek egymás
hegyén-hátán, megszakgatva hosszú jégrepedésektől. Az út meredeken
kigyózott alá a sötét völgybe, a hol már éjszakának kellett lenni s
versenyt futott vele a hegyi patak, mely jobb felől a gránitszikla
pereméről, mint egy kristály orgona, száz csapban omlott alá.
De Mikhál figyelmét nem ez a kép ragadta meg, hanem egy idegen,
elijesztő látvány az út bal oldalán.
Ott egy kiemelkedő sziklahasadékba volt feltűzve egy magas czölöp, a
czölöp tetején volt egy kerék, s ezen a keréken feküdt valami, a mi
hasonlított egy emberalakhoz; kezei, lábai lelógtak róla s egy
hátraszegett koponya félig alácsüggött; nagy fekete madarak repkedték
lomhán körül, felriasztva, de messze nem távozva a közeledő emberzajtól.
Mikhál lelkéből hiányzott a fogalom, mely ezt a névtelen tárgyat meg
tudta volna nevezni.
– Mi ez? kérdé összeborzadva s önkénytelenül visszarántva öszvére
kantárát.
Henrik pedig nem volt ott, hogy a kérdésére megfeleljen; az előre
lovagolt a diákokkal, a kiknek nagy szükségük volt most a dalolásra,
hogy e sötét völgybe való leszálláshoz bátorságot adjanak a karavánnak.
– «Az» ott ennek a völgynek a «czégére».
Csak a hajtsár volt az ifju asszony mellett.
– Ne nézzen oda, tiszteletes asszony! mondá a hajtsár a nőnek dunnyogó
hangon.
Mikhál visszafordítá a fejét a megszólaló felé, hanem aztán úgy találta,
hogy sokkal jobb lett volna neki bámuló tekintetét azon a névtelen
borzasztó tárgyon ott felejteni, mint megcserélni a szívijedelmet,
szemébe nézni annak, a ki megszólítá.
Csak most ismert rá. Az a szótlan, rongyos szotyák hajtsár Kalondai
Bálint volt.
– A Krisztus öt sebeire, Bálint! szólt visszafojtott ijedelemmel Mikhál.
– Még is rám ismertél egyszer.
– Mit akarsz itt?
– Melletted menni.
– Miért jösz mellettem?
– Azért, hogy szolgáljalak, ha valami kell; védelmezzelek, ha baj
fenyeget s utoljára azért, hogy megtudjam, hová visznek?
– Bálint! szólt a nő, kihúzva az ifju kezéből öszvére kantárját. Ez bűn,
a mit cselekszel. Szégyen neked is, nekem is. Én rád nézve meghaltam: ha
szerettél, temess el. Tisztességes halottad vagyok: megsirathatsz. Ne
tégy olyan halottaddá, a ki Isten előtt bevádol. Én asszony lettem;
hűséget esküdtem másnak. Lelkemet ne veszítsem el miattad. Az Isten
irgalmára kérlek, ne jőjj utánam. Térj vissza innen és felejts el. E
rettenetes völgyben, a hol nem tudom, hogy mi vár rám, de érzem, hogy az
tele van borzalommal, csak úgy imádkozhatom Isten oltalmáért, hogy
szabadítson ki minden veszélyből, ha te nem vagy mellettem. Vétekkel,
esküszegéssel nem mehetek le e félelmes mélységbe. Ha szeretsz rajtam
valamit, szeresd a lelkemet; ha féltesz, féltsd a becsületemet. Állj meg
itt és ne jőjj tovább.
Az ifjú felnyitá ajkait, hogy valamit rebegjen; de nem jött ki azokon
szó, csak egy ellebbenő pára; forró lélekzet párája a hideg hegyi
légben; vagy talán a léleknek egy darabja. Aztán szemére huzta kalapját,
lecsüggeszté fejét s ott maradt az utfélen állva, míg a nő tovább
ügetett öszvérével.
«Viszkots Jánó.» Kiálta az elbámuló alak fülébe egy tréfálózó hang, s
vállára ütött valaki.
A vidám tárogatós volt az: a Simplex.
– De messze elmaradtál az asszonyodtól!
– Még messzebb is elmaradok, Simplex bajtárs. Rám ismert. Elkergetett.
Most már téged kérlek: ha igaz barátom vagy, tégy velem egy nagy jót.
Nekem nem szabad tovább kisérnem őket. Tedd helyettem meg azt te. Eredj
velük. Ha baj találja érni Mikhált, segíts rajta: szabadítsd meg. Te
okos vagy, jártas vagy ebben a vidékben. Maradj a közelében, a míg
lehet. Aztán ha jól lesz dolga, ha roszul lesz dolga, hozd hirül azt
nekem; megtalálsz Kassán az anyám házánál.
Az ilyen megbizást a mai világban ugyan vágnák a megbizó fejéhez; lát
kiki most a maga dolga után, s nem kisérget bolond fővel egy olyan
asszonyt, a kit egy másik szeret, s egy harmadik feleségül vett:
hajdankorban ámde más emberek voltak; dolguk sem volt annyi s fennállt a
társadalomban egy most már divatból, használatból kiment jog, a mit úgy
hittak, hogy a «barátság joga.» Nincs az codificálva; de a közéletben
még is divott s foliansokat írtak róla. (Többek közt Tiraquell). A
«barátság jogán» nagy dolgokat lehetett követelni s a kik ezt a jogot
fölvették, olyan szövetséggel voltak egymáshoz lánczolva, mely erősebb
minden rokonságnál. S majd később példákból megtudjuk, hogy milyen nagy
szükség volt abban az időben a «baráti jog» íratlan törvényczikkelyeire,
miket nem hozott országgyülés, nem szentesített király, nem őrzött biró,
még is erőben álltak!
A Simplexnek csufolt tárogatós kezet adott barátjának, hogy mindent úgy
fog elvégezni, a hogy rá lett bízva. Azzal sietett az eltávozó nőt
utolérni.
Kalondai Bálint pedig ott maradt a tetőn és nézett utánuk, a míg el nem
takarta őket előle az erdők sötétsége s hallgatta a patkók dübörgését,
majd csak a viszhangját, míg az is elenyészett.
Akkor visszafordult, nagy örömére a hollóknak, varjaknak, a kik nem
mertek addig visszatérni vesztőhelyi lakomájukhoz, a míg ez a fekete
alak ott állt.
Mikhál pedig igyekezett utolérni Henriket, a hites férjét, a ki nagyon
előre talált lovagolni az éneklő diákokkal.
Az út egyre zordonabb lett, a mint a völgy mélyébe alá kanyarodott; a
két fenyőerdős hegyhát mind meredekebb vagányba szorítá, a patak
keresztül kasul ömlött rajta s kimosta a görgeteg köveket, a mik között
még az öszvér is csak nagy válogatva lépegetett. Eleinte csak kövek
között, a míg az út egy széles hegyszakadékhoz ért, melyen keskeny fahid
vezetett keresztül; itt az útrontó hegyipatak nagy zuhajjal omlott alá a
szédítő mélységbe s a hidon túl aztán az út még jobban összeszorult, két
meredek sziklafalal közé, miknek sima palatábláin folyvást szivárgott
alá a nyirok, pinczebűzt terjesztve az egész sötét sziklafolyosóban, a
mire a magasból düledező fenyőszálak hajladoztak alá. Itt a mély útban
már nem kövek közt lépegetett az öszvér, hanem csontok között. Emberek
és lovak csontjai voltak azok; szerte szét hevertek egymással
összekeverve.
– Temető ez? kérdezé összeborzadva a szép Mikhál a maga Henrikétől.
Henrik nem tudott neki rá felelni: azt mondta, hogy soha sem járt ezen
az uton; másfelé jött hajdan Kézsmárkra: a hegygerinczen át; hanem az
csak gyalogoknak való.
Ott volt azonban a Simplex kéznél s az megmagyarázta a sok útban levő
csont történetét, a hogy ő azt erre jártában a kalauzok szájából
hallotta.
Sok év előtt az erdélyi fejedelem seregei és a török segédhadak ide e
mély útba beszorítottak egy császári lovas ezredet. A hidat a völgy
mélyén letörték előttük s itt nyomorultul leölték valamennyit. A
holtakat nem volt hová eltemetni. Most is itt vannak. A pákosz diákok
egy-egy koponyát felvettek a földről s végig gurigáztak vele az uton.
Valószinűleg nem ők voltak az elsők, a kik e sima emberfejekkel tekéztek
a maguk mulatságára.
– Pedig ha itt kap benneteket Havran, a ti fejetekkel is így fognak
tekézni! kiálta utánuk Simplex, a mivel azonban sem az ő kedvüket el nem
rontotta, se a Mikhálét meg nem javította.
Alkonyatra eljutottak a kopanicsához, a hol tanácsos volt éjszakára
megmaradni.
Fatuskókból épült házcsoport volt az, körül palánkolva hegyes
sánczkarókkal, a mik közt lőrések voltak hagyva. Nehéz gerendákból
összetákolt kapú vezetett a palánk belsejébe, melyen belül a lónyerítés
hirdeté, hogy ott már utazók vannak.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szép Mikhál: Regény - 03
  • Büleklär
  • Szép Mikhál: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4087
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2086
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2069
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4301
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1986
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2017
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4280
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1870
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4303
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4347
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1964
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4389
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1908
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4294
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1870
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4230
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4352
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1918
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4307
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1829
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4100
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1952
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4194
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4307
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2003
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1957
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4079
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2093
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szép Mikhál: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 736
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 496
    28.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.