Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 18

Süzlärneñ gomumi sanı 4002
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1752
36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Kihez fordúljon segítségért? Jó barátja nincsen annak a kit
szerencsétlenség ér. És az ilyen baleset egyértelmű a becstelenséggel.
Ki akarna rokona, barátja lenni egy becsületvesztettnek? Azon még
szánakozni sem szokás. Annak egy garast szokás adni, hogy vegyen rajta
egy kötelet s akaszsza fel magát.
Ez a kötél.
De hát mi marad hátra más egy becsületvesztett emberre nézve, mint
meghalni?
Napokon át tartott ez a lelki haláltusakodás. Odahaza senkinek sem szólt
semmit; de a nő szemei az arczvonásokból olvasnak; a feleség kitalálta,
hogy férjének valami nagy búja van: nem ízlik neki sem étel, sem ital, a
mint a kanalat letette, szalad vissza a hivatalszobájába. Nem felel a
kérdésekre, nem hallgat semmire; még a kis leányának a csevegése sem
bírja mosolyra. Erzsike már az iskolába jár, számolni is tanúl. Oda
viszi az apjának a palatábláját és mutatja, milyen jól megtudja oldani a
rektor úrtól feladott összeadást, kivonást, sokszorozást és elosztást.
És Hantosy magában átkozza még azt is, a ki a számokat feltalálta.
És a végzetes új esztendő napja közeledik, a mikor a számadásokat a
tanács elé kell terjeszteni. Mi fog történni akkor? Mi lesz belőle?
Hogyan éli ezt túl? Családja földönfutó lesz; még az apai házat is
elveszik tőle, a mi biztosítékul van lekötve! Rettentő gondolat! Nem
bírja elviselni. Alattomban kilopja szobájából a pisztolyát és a
hivatalszobába viszi. De a neje észreveszi, hogy a pisztoly hiányzik az
ágya fölül s kérdést tesz miatta. Annak azt feleli, hogy késő este járva
haza a hivatalból, személyes biztonság végett hordja azt magával.
Pedig veszedelmes szándékai vannak vele. Ugy elnézegeti annak a fegyver
csövének a száját. De sokan fizettek már ezzel, a kik a számadásaikat
nem tudták mással egyensúlyba hozni, mint négy lat ólommal!
Hanem egy dolog mindig kivette a kezéből a veszedelmes másvilág-kulcsát.
Az az életbiztosítási kötvény, a miben a kis leányának egykori
kelengyéje fekszik, meg a másik, mely nejének nyugodalmas örökséget
igér. Ezeket nem lehet, nem szabad egy pisztolylövéssel semmivé tenni!
Nem! annak a ki a szeretteire gondol, nem szabad magát megölni; ha
elvesztett egy életet, ujra kell kezdenie egy másikat: élni még
nyomorban is, még megalázottan is, mert az öngyilkosnak még a
biztosító-társaság is a temető árkán kívül ásat gödröt: az nem magát öli
meg egyedül, hanem az övéit is.
Hinni kell valami csodában! Hiszen nyugodt a lelke a felől, hogy tiszta
kézzel bánt a rábizott közvagyonnal. Valami nagy, megfoghatatlan
rejtélynek kell itt lenni, mely még kiderül; tán az utolsó órában?
Az utolsó óra pedig már nagyon közel volt.
Deczember 31-én zord, hófuvatos este volt. Hantosyéknál a rokonok,
ismerősök gyűltek össze Sylvester-estéjét együtt elmulatni. Az asszony
sütött-főzött, férjének a kedvencz ételeit készítette el; készen volt
már minden, csak ő nem jött még meg. Folyvást ott ül a városházánál a
hivatalszobában. Pedig már nagy szükség volna rá idehaza. Az apósa, meg
Tabakos koma preferánczozni szeretnének (szokták azt, krajczárba), de ő
kellene hozzá harmadiknak.
Mikor már a nyolcz órát is elharangozták, Tabakos András uram maga
vállalkozott rá, hogy felmegy Hantosyhoz a hivatalszobába és haza idézi.
De annak be volt zárva az ajtaja. Kopogtatott rajta.
– Segítsek-e a számadást csinálni? – kérdezé tréfásan az ajtón
keresztül.
– Köszönöm; mindjárt készen leszek. Csak mulassanak addig! hangzott
onnan belülről.
Tabakos uram visszament nagy morogva, s oda érve Hantosyékhoz, azt
mondá: «nem szeretem ezt a dolgot, sehogy sem szeretem ezt a dolgot».
A kis Erzsike szemfüles leány volt. Látta minden arczon azt a homályos
aggodalmat, miből semmit sem értett, de annál jobban megrémült miatta.
Kiment az anyjához a konyhába s addig könyörgött a nyakán, míg az
megengedte neki, hogy menjen el ő maga az apát hazahívni a hivatalból, a
szolgáló kisérje lámpással. Az asszony maga is nagyon nyughatatlan volt
már e szokatlan kimaradáson.
Erzsike hát elment a városházára a lámpásos szolgálóval. Nagyon sötét
volt. Lámpás az utczán nem égett több, mint a városháza sarkán, a szél
szembefújta a havat. Annál jobban szaladt a két leány. Persze féltükben
futottak olyan nagyon.
A városháza kapujában a szolgáló künn maradt a hajdúval beszélgetni.
Erzsike pedig felszaladt az ismert lépcsőkön az apja hivatalszobájáig s
elkezdett az ajtón dörömbölni.
– No, ki az már megint? hangzott onnan belülről egy haragos szó.
– Én vagyok apácskám, ereszszen be, kérem szépen.
Az ajtót kinyitották.
– Hogy jösz te most ide? kérdé az apa, s valami oly elrémítő volt a
tekintetében, hogy a kis lány csaknem sírva fakadt tőle.
– Minek zavartok most? Tudjátok, hogy nagy munkában vagyok, ma el kell
végeznem. Aztán épen téged eresztenek ki ilyenkor az utczára, ebben a
zegernye időben! Micsoda gondolat ez! – No már most maradj itt. Majd
együtt megyünk haza! Mindjárt elvégezem.
Azzal visszaült a nagy kiterjesztett könyvhöz, a miben hosszú sorba
voltak oszloppá felrakva a számok. Ez ám a szép leczke! Ezt még talán
maga a rektor ur sem tudná összeadni!
A kis Erzsike odatámaszkodott az apja térdére, s úgy bámúlta, hogyan
szedi rendbe az ezt a rengeteg sok számot.
Épen a végire járt. Talán tizedszer vizsgálta már keresztül az egész
adathalmazt, mindent apróra megbirálva; most már csak a főösszegeket
adja össze. A kis leány kerekre nyílt szemmel bámulta, milyen sebesen
megy ez a nehéz munka.
Egy helyen az ezeres számok között két «3»-as volt egymás fölött.
Hantosy fenhangon számolt, mikor ehhez a két hármashoz ért, azt mondá:
háromszor három az kilencz, s valóban az is volt a főösszegbe beírva. –
A kis Erzsike összecsapta erre a tenyereit s elkezdett hangosan
kaczagni.
– Nem jól van az, papa; hisz ez nem sokszorozás, hanem összeadás. Három
«meg» három csak hat!
Hantosy csak elámult, elmeredt, mint a ki egy rettenetes álomból ébredt
fel. Azután pedig egyszerre felkapta az ölébe a kis leányt,
összecsókolta, agyon meg agyonölelte; s úgy kaczagott hozzá, hogy a ki
nem látta, csak hallotta, azt hihette volna, hogy zokogva sír.
«Három meg három nem kilencz, hanem hat!»
Hogy azt egy iskolás kis leánytól kell megtudni annak a nagy okos
embernek, a ki a számok tömkelegében olyan jártas, mint a hajós a
tengeren.
Itt van a hiányzó háromezer forint!
És ő tízszer keresztül ment ezen a két számon és tízszer elhibázta,
sokszorozva a kettőt egymással.
Ha ez valóban feljegyzésre méltó megtörtént dolog nem volna, a
legbolondabb képtelenségnek lehetne nevezni.
És a kis leány úgy nevetett hozzá! Azt hitte, hogy ez csak egy kis tréfa
volt! De milyen rettenetes tréfa. Majd az apjának az életébe került.
Hantosy, a mint letörülte a könyeit, bezárta a vasládákat, becsapta a
könyvet; mintha a pokol kapuját csapta volna be azzal együtt. Valamennyi
agyarkodó ördögnek a farkát, valamennyi kisértetnek a lepedőjét
odacsapta vele együtt, a kik annyit rémítették, puszta temetőkön,
csontházakon keresztül kergették, temető árkában sírját megvetették. Egy
gyermeknek, egy angyalnak a szavára, hogy eltűntek a limbusba.
– Hahaha! hahaha! Hát te már tudod azt, hogy mennyi három meg három? Én
csak ma tanúltam meg!
Azzal az ölébe vette a kis leányt, betakargatta a köpönyege gallérjába;
úgy vitte hazáig; folyvást kérdezgette tőle, hogy mit tud még abból a
nagy tudományból, a mire az apját megtanította ma?
És aztán útközben feldörömbözte a görög boltost, a ki már bezárta a
boltját; össze-vissza vásárolt nála tokaji bort, piskótát, czvibakot;
egész füzér fügét, narancsot, czukros mandulát, a mi csak kapható volt.
A mai Sylvester-estét vígan meg kell ülni! A szolgálónak dolog volt azt
mind haza czipelni! – De a mi a sok édesség közt a legédesebb volt, az
az apának a széles jó kedve volt. Olyan nagy beszéddel jött végig a
folyosón, mintha valami ütközetet nyert volna meg s annak a hírével
jönne. Felesége, vendégei mind kiszaladtak eléje; ő pedig mindenkit
sorba csókolt s bocsánatot kért mindenkitől, még a keze után ugráló
kutyától is az elmaradásért: «szegény Bodri; te is megkoplaltál!»
– Tedd le már azt a gyermeket az öledből! mondá neki a felesége, mikor a
szobában voltak s köpönyegét, téli sipkáját leszedték róla.
Dehogy tette le, még jobban két karjára vette.
– Tudjátok azt, hogy ez a gyermek mit csinált ma? Az apja életét
mentette meg. A számadásaimban háromezer forint hiányzat volt. Két hete
már, hogy vesződöm vele; nem akadtam a hibára. Láthattátok az arczomon,
hogy mi járt velem? S ez a gyermek oda jön, s az első pillanatra
megtalálja a nagy hibát, a mit az én nagy bölcs eszem elkövetett, hogy 3
meg 3 nem 9, hanem csak hat. Még most is az őrűlés környékez, ha
visszagondolok rá.
És aztán elbeszélte az egész történetet a rokoni körnek. Rémséges tréfa
volt az. A hallgatóknak a hátán futott végig a borsódzás. A kis leány
bámulva hallgatott s utoljára elaludt az apja ölében, a kezébe adott
piskótával, azt is elfeledte megenni. Vacsora sem kellett már neki.
A feleségének aztán mindent meggyónt Hantosy, még azt a pisztolycsővel
való kaczérkodását is és azt, hogy mi volt az, a mi a kezét
visszarántotta.
Egy évtized elmúlt, s az még a mi kis városunkban is hagyott maga után
nyomot. Gőzhajó is járt már s rendesen kikötött a város közelében. Egy
fűszerszámos kereskedőnek mellékkeresetet és aranyzsinóros sapkát
jövedelmezett a hajóügynökség. De a mi még annál is több: casino is
alakúlt a városban, a hol a vármegyei nemes uraknak és a városi
polgároknak volt találkozásuk, a mi a társas életre igen jótékony
befolyással szokott lenni.
Akkoriban hozták be az eszmecserének egy új nemét, a mit ez az egy szó
fejez ki: «paskevics». Nagy betűvel írva, így «Paskievics» (mint a
Conversationslexicon-ból kikereshető) jelent az egy hajdan híres, de
most már egészen feledékenységbe ment muszka hadvezért és államférfiút;
kis betűvel írva azonban örök életre hivatott s most is népszerű eszme
az; jelentvén a legelmésebb tarokkjátékot, a minek a gyakorlásához
okvetlenül négy ember szükséges, a hiányzót nem lehetvén szalmabábbal
helyettesíteni, mint a whisztnél. Egy tagnak a jelen nem léte képes a
gyűlést határozatképtelenné tenni. Annálfogva az ilyen négy összeszokott
paskevicsjátszóra nézve valóságos sorscsapás az, ha egynek közűlök
megfájdúl a foga, kénytelen otthon maradni, nem mehet fel a casinóba.
Hogyan fogjanak egy negyediket? Paskevics nélkül pedig nem volna a nap
tökéletesen befejezve.
A «három árva» minden ujonérkezőt, a ki az ajtón belép, még a kabátját
sem akasztotta fel a fogasra, már karon fogják: «jön-e negyediknek?» –
Fájdalom! Máshová van angazsérozva. Milyen kár! Vagy nem tudja a
paskevicsot? – «Megtanítjuk mi öt percz alatt.» Ritka embernek van
bátorsága megmondani azt, hogy nincsen elkártyázni való pénze. Hát akkor
minek jár a casinóba?
Megint nyílik az ajtó, megint új csalódás. A «szekuráncs» érkezett meg.
Ez minden este eljön ide a clienseivel találkozni. Olyan dolgai vannak,
a miket itt lehet legkönnyebben elintézni. Aztán ő vágja fel az újságot,
a mit még más a kezébe sem vett.
– Ez nem jön negyediknek.
– Pedig tud kártyázni; de csak minden esztendőben egyszer, Sylvester
estéjén.
– No, uramöcsém! kiálta rá a vén levéltárnok, üljön le velünk! Fél
krajczárban játszuk százát.
– Köszönöm. Nincs elvesztegetni való időm.
– Ennek meg már elvesztegetni való ideje nincsen.
(Mintha az ujságolvasás nem nagyobb idővesztegetés volna.)
Megint új érkező! Ah, ez már beválik. Fiatal gavallér, most jött
Pestről, ott végezte a cursust, most censurázott.
– Mintha csak hívásra jöttél volna, kedves öcsém. Itt az üres szék; tedd
le magad, te kezded az osztást!
Ezzel a szóval rohanja meg a türelmetlen táblabíró a fiatal
casinó-tagot; mire az sajnálkozva adja elő a mentséget:
– Kedves urambátyám! Bizony nem értem ezt a mesterséget.
– Micsoda? Nem értenéd a paskevicset? Hát ti pesti gavallérok csak a
harminczhármas tarokkot játszátok?
– De egyáltalában nem tudom, hogy melyik kártya üti el a másikat.
– Hallatlan eset Magyarországon! S te a personális mellett voltál
jurátus? Hát mit tanultál akkor, ha még kártyázni sem tanultál meg? Hát
mindig csak ittál?
– Azt meg épen nem próbáltam.
– Hát mi a kű? Az egész napot elpipáztad?
– Az sem volt a számban soha.
– Per deos immortales! Se nem iszik, se nem pipázik, se nem kártyázik!
Hát hogy tudtál felnőni ilyen barommódra?
Ezen az erős tréfán aztán mindenki kaczag.
– Pedig édes apád ugyan jól tud ám kártyázni!
– Hát hisz épen azért nem tudok én. Felelé rá a magas, nyulánk ifjú,
kinek halavány, nyúlt arcza valami mélyen lappangó búskomorságot árul
el.
– Hát mit tudsz?
– Sakkozni.
– No akkor épen összeillesz a pénztárnok urammal, az sem él mással,
csakhogy nem kap hozzá társat. Hej, szekuráncs öcsém. Bújj ki abbul az
ujságbul! Itt van egy csodagyerek, a ki nem tud semmit, csak sakkozni.
Lesz már pártnered!
A fiatal ügyvéd eléje sietett az olvasó szobából kilépő Hantosynak.
– Kedves urambátyám, rám sem ismer már. Én vagyok az a rossz gyerek, a
ki annyiszor betörtem az ablakát a labdával, mikor a mama odavitt
magával.
– Dehogy nem ismerlek, édes Berti öcsém. Azóta sem láttalak, hogy a kis
leányom ríva fakasztott egy szavával. Remélem, hogy azóta már
elfeledted?
– Dehogy felejtettem. Sőt holtig megemlékezem rá. Az az egy szó volt az
életemnek a napfordítója. «Kell is nekem ilyen nagy szamár, a ki még
olvasni sem tud!» Akkor szégyenletemben nekifeküdtem a tanulásnak s
helyre akartam hozni, a mit kényeztetésből elmulasztattak velem.
– S úgy látszik, hogy helyre is hoztad. Ott voltam, mikor a gyülésben
kihirdették az ügyvédi diplomádat: præclárummal.
– Hát majd az ezután tünik ki, hogy megérdemlettem-e? De rajta leszek,
ha Isten segít.
– Segít téged más is.
A fiatal ember elértette a gyönge iróniát s büszkén emelte föl fejét.
– De én protectio útján nem akarok előre menni.
– Nem is úgy értettem, magyarázá szavait Hantosy, a kinek nagyon
megtetszett ez az önérzetes büszkeség a kezdő fiatalnál. – Nem czéloztam
én előkelő urak pártfogolására, hanem csupán arra, hogy egykor azt az
állást fogod betölthetni, a mit most édes atyád elfoglal, ha ő
belefárad, vagy nyugalomba akar vonulni: a mi független állás.
Herkáli Albert mélyen a szemébe nézett Hantosynak e szavak után, mintha
a lelke fenekén maradt gondolatot akarná magtalálni s aztán azt mondá
neki: «hát ne próbálkoznánk meg egy sakkpartiera?»
Ez a legjobb mód megszabadulni a hivatlan hallgatóságtól. A sakk unalmas
játék, azt senki se nézi az embernek a vállán keresztül.
A játék közben aztán így szólt az ifjú Herkáli a játszótársának:
– Kedves urambátyám, nagyon el lehet foglalva mostanában, úgy-e bár?
– Mint mindig, édes öcsém; miért kérded ezt?
– Csak úgy! – A városi hivatalán s a biztosítási ügynökségén kívül még
azzal is foglalkozik, hogy nagy uradalmak számadásait felülvizsgálja a
birtokos főurak megbizásából.
– A mikor ráérek.
– Hát hogyan van az, hogy kedves urambátyám épen csak gr. X-nek a
megbizását nem ér rá elfogadni, a kinek az apám kezeli a jövedelmeit?
Erre a kérdésre egész a füle hegyéig elvörösödött Hantosy. – Nem lehet
erre a fiúnak feleletet adni! Mit? Azt, hogy a régi jó barátja kezelését
nem tartja olyannak, a miben az ő szakértő szemei valami olyan hibát ne
találjanak, a mi annak végveszedelmét okozhatja?
Úgy tett, mintha csak a játszmára volna gondja.
– Vigyázz! mert a tornyodat elveszem a királynémmal.
– Tessék! Nem szoktam visszahuzni.
Hantosy elvette a tornyot.
– Akkor én egy huzással sakkmattot adok.
– Mesterem vagy! szólt Hantosy, kezét nyujtva az ifjúnak.
Az pedig odahajolt hozzá s azt sugta a fülébe:
– Hát épen abból az okból, a miért ön nem ér rá az én apám számadásait
végigvizsgálni, nem igyekezem én azt az állást, a mi az övé, valaha
elfoglalni.
Most már mind ketten egymásnak a lelkébe láttak. Hantosy érzé most már
igen jól, honnan ered a fiatal embernek az arczán az a gyógyíthatlan
búskomorság. Ez sejti azt, tán tudja is jól, hogy az a fény, az a
dúskálkodó pazarlás, a mit a szülei háznál lát, honnan ered, és hol fog
végződni? Az egész világot egy homályon keresztül látja. S ez a homály
az apjának az előre sejtett gyalázata. Ez vet árnyékot ifjúi arczára.
– Látogass meg bennünket odahaza, mondá neki. Nőm igen szivesen fog
látni.
– Hát Erzsike?
– Az már nagy leány. Ő viszi a ház gondját.
Nem kellett Bertinek másodszori meghivás: alig várta a másnap délutánt,
hogy Hantosyéknál látogatását tegye. (Délelőtt nem szokás, mert olyankor
az apa hivatalban van, a kisasszonynak pedig a konyha után kell nézni.)
Mikor belépett hozzájuk, Hantosy alig akart ráismerni. Ez nem a tegnapi
búskomor gyászvitéz volt; de egy életvidám, jókedvü ifjoncz, a kinek az
arczáról, szeméből csak úgy sugárzik még a tavasz villanyos melege. –
(Hej te hiú ősz ember, hiába fested a hajad, szakállad szőkére-barnára,
ezt a villanyos sugárzatot nem tudod a szemedbe festeni többé.)
A jókedvű fiú ezzel a szóval üdvözlé Erzsikét:
– Tudok ám már olvasni, Erzsike kisasszony.
A mire Erzsike nagyon elpirulva süté le szemeit: talán attól tartott,
hogy ha Berti olyan nagyon jól tud olvasni, még majd az ő szeméből is
olvas ki valamit.
Hantosyné maga is emlékezett még erre a szóra, de még arra is, a mi azt
megelőzte.
– Jaj, kedves uramöcsém! Nem úgy van az, mint régen volt. Gyerekjáték
összetörik. Kártyavár: elfujják. A mióta a gyerekek nagygyá nőttek: a
szülőik alig ismerik egymást. Az én Melanie barátném egy pár év óta még
a névnapomra sem jön el hozzám, s ha én megyek hozzá a leányommal, azt
izeni ki: migraineja van.
– Valósággal sokat szenved a mama a fejével.
– Csakhogy aztán, mikor az alispánnéhoz meg a generálisnéhoz kell menni:
akkor egyszerre meggyógyul.
– Talán nem egészen.
– Mind a kettőnek van eladó leánya.
– A generálisnénak három is, egyik rútabb, mint a másik.
– De azért uri drámák azok.
– Az igaz, hogy úrnak valók! Nagyon meg fogom süvegelni, a ki elveszi
valamelyiket; mert az nem lesz valami gyalog ember.
– Már bizony pedig, lássa kedves öcsém uram, szólt Hantosyné, egészen
komolyan fogva a beszédet. (Eredj csak Erzsike, nézd meg, ki jár a
konyhában!) Hát lássa kedves uramöcsém: azt nekem kötelességem magának
megmondani, hogy Melanie nekem egyszer, mikor a főispán által adott
bálban együtt voltunk, egész este folyvást az egyik generális
kisasszonyt magasztalta, azt a szőkét, a melyik legszebb, kifogyhatatlan
volt a dicséretében, és különösen én előttem. Hogy az milyen jó partie!
Milyen derék asszony lesz belőle! Méltó lesz egy hozzá illő férjhez.
– Hát az igen szép a mamától, ha egy barátnéjának a kisasszonyát
boldogítani akarja, de ha én rám gondolt, hát azt mondhatom, hogy én,
mint vőfély, szivesen oltárhoz vezetem egymás után mind a hármat, de
mint vőlegény, egyiket sem.
– Hát meglehet, hogy nem is arra való volt Melanietól ez a példálózás;
hanem csak az volt a czélja, hogy figyelmeztessen valamire. Hogy egy
gazdag úrfinak, mikor már nagy ember lett, nem szükséges visszaemlékezni
arra, a mit gyermek korában mondott egy szegény ember leányának.
Berti keserü mosolylyal pödörgeté serkedő bajuszát főlfelé, s egész
csendesen így szólt:
– Hiszen ha csak az a hiba, majd leszek én még olyan szegény ember is, a
kinek szabad a szegény ember leányának mondott szavaira visszaemlékezni.
Erzsike visszatért a szobába; jelentve, hogy a dohányárendások vannak
odakünn, valami dolguk van.
Berti azt látta, hogy alkalmatlan időben jött s kalapja után nyult,
búcsut veendő.
Hanem Hantosy a vállára tette a kezét s visszanyomta a székére.
– Csak maradjon itt, édes öcsém, majd elvégzem én a dohányárendásokkal
magam a dolgot.
Ez a szó «maradjon itt!» oly félreérthetlen kifejezéssel volt mondva,
hogy Bertinek lehetetlen volt azt beleegyezésül nem venni. S hogy ez
válasz volt arra az ő szavára: «Majd leszek én még olyan szegény ember!»
azt Hantosyné is sejthette jól.
Nem volt az ő előtte sem titok, hogy Herkáliék fényüző pompája csak
aranyfüst. Egyszer vége lesz annak.
A két gyermek aztán ismét jókedvű lett. Az a szó: «leszek én még szegény
ember!» egészen közel hozta őket egymáshoz.
Szabad lett visszaemlékezni.
«Hányszor megríkattuk egymást!»
* * *
A catastropha pedig hamarább bekövetkezett, mint hitték, a kik azt előre
látták. S ezt az öreg X. gróf halála idézte elő, a kinek
jószágigazgatója volt Herkáli. Annak a kezén volt a roppant kiterjedésű
X. grófi majorátus. – Az új majoresco az elhunytnak unokatestvére volt,
egy nagyon rendszerető, szigorú uraság, a ki nem követte az elődje elvét
a szabadlopás tekintetében. Ez azon kezdte, hogy az uradalmának minden
belső tisztjét rögtön elbocsátá; kit nyugdíjba tett, kit meg
elkergetett. És azután az összes számadásokat felkérette magához, hogy
személyesen megvizsgálja. Veszedelmes uraság! A ki maga vizsgálja meg a
számadásokat. S aztán még ért is hozzá.
Egy reggel aztán, mikor nagyon szóltak minden toronyban a harangok, arra
a kérdésre, hogy ugyan micsoda nagy úr halhatott meg? azt felelték, hogy
a «Herkáli fiskális!»
Elcsodálkozott rajta minden ember! Az a derék nagy úr, a ki négy lovas
hintón járt, aranysujtásos hajduval, a kinek a felesége
selyemmel-bársonynyal söprötte az utczát, a kinek olyan nagy háza volt?
fényes nyári mulatója! Papagáj az ablakában, még a házőrző kutyája is
háromszáz forint volt! A ki olyan mindig nevető piros pozsgás arczczal
nézett a világra, a szava úgy hangzott, mint a parancsolat! Az, ugyanaz
halt meg! Tegnap még víg társaság mulatott nála, éjfél utánig hangzott a
czigányzene a termeiben és ma már ki van terítve.
Vajjon mi érhette?
Hát a guta ütötte meg. Sok volt neki abból, a miből másnak kevés. Nagy
urak halála ez! Azok még a másvilágra is gyorspostán utaznak.
No meg aztán hatlovas gyászszekéren. Rég látott a város olyan fényes
temetést, mint Herkálié volt; Melanie háromszor elájult a
gyászszertartás alatt.
Mikor aztán este későn vége lett a sok gyászparádénak, a harangok
elnémultak, a város megint elcsendesült, Hantosy hivatalszobájában
megjelent Herkáli Albert.
Arczkifejezésében több volt, mint a gyász; több mint a szomorúság;
valami, a mi még ezeket is túlsötétli: a szégyen homálya volt az.
Odaborult könyezve Hantosy vállára, csak e szót tudva rebegni: «Atyám!»
Hantosy átölelte őt s azt mondá neki:
– Jól mondtad. Az vagyok. Fiam.
Berti letörlé könyeit s elhatározott hangon szólt:
– És én azért jöttem, hogy önnek visszaadjam ezt a nevet.
– Hát nem akarsz már fiam lenni?
– Nem lehetek az többé!
– Én azt hiszem, hogy most már elég szegény vagy arra, hogy az lehess.
– Ön már tudja?
– Mindent tudok. Atyád tízezer forintot elköltött a majoratus rábizott
pénzéből. Az ifjú gróf rájött erre. Atyád gyorsanölő mérget vett; az
lett a halála.
– Igy van, szólt csüggedten Berti. Ha koldusbot maradt volna rám: nem
szégyenleném. De a mit örököltem, az a gyalázat. Ez már túlmegy a
semmin! Én egy meggyalázott nevet nem kinálhatok egy nőnek, a kit
imádok, tisztelek. Azt mondhatom neki: jer velem a nyomorba, de azt nem,
hogy légy társam a pellengéren.
– Csendesülj le. Hallgass rám. Nem vár rád se koldusbot, se pellengér.
Itt van egy kötvény. Kis leányom születésekor alapítottam ezt. Husz éves
kora után, ha férjhez fog menni: tízezer forintot kap készpénzben,
menyasszonyi hozományul a biztosító társulattól. Vedd ezt a kötvényt
magadhoz; vágtass gyors szekérrel X. grófhoz, mutasd fel neki: ő ért
hozzá. Mondd el neki, hogy azt a pénzt, a miről a megboldogult nem
tudott számot adni, menyasszonyod hozományából lefizeted neki rögtön az
egybekeléstek után. Kimélje apád nevét.
Berti csak odarogyott Hantosy lábaihoz, lesujtva nehéz érzelmeitől s a
zokogástól nem tudott szavakhoz jutni.
– A perczek drágák! mondá neki Hantosy, felemelve őt, sietned kell,
mielőtt a rossz hír szárnyra kel. Előzd meg. Ez a tied. És a leányom
szive is a tied. Te derék ember vagy. Arany a lelked: az ér sokat. Ne
hagyd el magadat. A míg visszatérsz, addig én mindent rendbe hozok.
Herkáli Albert vágtatott ki gyorsszekérrel X. gróf falujába. Késő éjjel
volt, a mikor oda megérkezett. A gróf nyugalomra tért már, de arra a
zajra, a mit az ifjú Herkáli támasztott a kastélyban, előjött a
hálószobájából s azt kérdezte: mi baja van?
Berti megnevezte magát.
– Bocsásson meg, kegyelmes uram, az erőszakos háborgatásért. Ma
eltemették az apámnak a holttestét, ha ma nem szólhatok, holnap el
fogják temetni a becsületét is.
– Tehát szóljon.
A gróf bevezette dolgozószobájába az ifjút, s le sem ültette ott, úgy
mondatta el magának, hogy mi járatban van.
Mikor Herkáli Albert átnyujtá neki reszkető kézzel azt a biztosítási
kötvényt, a gróf föltette a szemüvegét s figyelmesen végig olvasta azt.
Még azután a lámpa felé is kiterjeszté azt, hogy meggyőződjék felőle,
vajjon a hiteles vízirat is benne van-e a papirívben. Azután összehajtá
azt, s a zsebébe tette.
– Üljön le ön, és irjon, mondá száraz hangon Bertinek.
– Mit parancsol kegyelmességed?
– Irja meg ön kineveztetését abba a jogigazgatói állásba, a mit eddig az
apja viselt. Nos? Nem fog a toll? vegyen másikat.
De biz a szemei nem láttak Bertinek a könyeitől.
– De én nem várok ám arra, a míg ön azzal elkészül, mondá a gróf. Álmos
vagyok. Majd holnap aláirjuk s hitelesítjük. Ha elvégezte, a komornyik
elvezeti a szobájába. Aztán e kötvényt pedig adja vissza annak, a kié.
No, vegye vissza, mondja, hogy én küldöm.
– Kegyelmes uram! hebegé reszketve Berti.
– Hiszen az igaz, hogy tízezer forint nem bagatelle, hanem egy olyan
ember, a ki a menyasszonya kelengyéjét kész ide adni az apja
becsületéért, mindig megér tizezer forintot annak, a ki rátalált. Jó
éjszakát.
A folytatása ennek a történetnek csupa boldogság és öröm: azért nem
mondhatjuk rá, hogy «vége». Ennek nincsen vége.
* * *
Mindezek a mesék pedig az életből vannak ellesve; egy ember által, a ki
nagyon régen él már, s nagyon sokat látott, hallott és tapasztalt s
azokra visszaemlékezik.

Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
  • Büleklär
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4025
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4158
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1981
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2025
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1930
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4120
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2031
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1966
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2121
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3990
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2030
    29.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4112
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2070
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4137
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1934
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1975
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2098
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3969
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1974
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4019
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1999
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4205
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1972
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1905
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4002
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1752
    36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.