Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 08

Süzlärneñ gomumi sanı 3990
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2030
29.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
azt se tudta, melyik lábára álljon, ha megszólítá.
A piacz tele van adó-vevő néppel, mert azért, hogy a tanácsházban az
ország sorsát döntik, az embernek csak jól esik a fonatos, meg a
szaladós; s hogy az idők viszontagságai a város étvágyát le nem
hangolták, arról tanúskodik az a hosszú sor szalonnás sátor, a melyben
délig egy fia kolbász nem fog maradni.
Egy pár kofa szokás szerint összenyelvel, tanodai diákok interveniálnak,
egy kis csete-paté, egy pár bevert orr támad; mindezt kedélyesen nézik a
kapúból a darabontok, gondolván, hogy nincs olyan veszekedés, a mely
magától el nem múlnék.
A tisztelt publikumot az érdekli legerősebben az egész ülésből, hogy
lesz-e akasztás?
A porkoláb meghitt ismerőseinek kitalálta vakkantani, hogy «Lengyel»-ért
küldtek. Az a Lengyel a bakó. Vajjon égetni, seprüzni, vagy karóba húzni
visznek-e valakit?
Még bizalmasabb emberei előtt azt is kimondta a porkoláb, hogy Igyártó
uramat a Csapó-utczából vasraverve zárták el a «kettős ajtajú»
tömlöczbe.
Igyártó uram pedig tekintélyes polgár, a külső tanács elnöke, s a városi
fegyveres felkelőknek hivatalával együttjárólag vezetője, ki csak nem
rég jött haza Székelyhida alól. Vajjon mit véthetett szegény? Másodbíró
uram egyenes parancsára záratott be.
Ebből majd nagy lárma lesz! A tanácsteremben a zöld asztal mellett ott
ül már tizenegy tanácsos, a tizenkettedik helye üres; az a fogságra
vetteté.
A hosszú tanácsterem boltozatáról égő lámpa függ le, inkább ősi
szokásból, mint világosság terjesztésért, mert hiszen délelőtt az idő. A
falakon a város kegyes patronusainak arczképei vannak sorba felaggatva;
legelől Enyingi Török Bálint, mellette János fia, azután Mélius Péter, a
kedvencz lelkipásztor, kinek sírhalmán a legnagyobb kő emeltetett, a mi
Debreczenben megkapható; a daliás Báthory Gábor, a kinek festett képe is
oly szép, hogy mikor asszony személyt kell törvényben esketni, mindig
szólongatni kell, hogy ne bámúljon arra a képre; azután a dicső Bethlen
Gábor arczképe, kire nem lehet könnyes szem nélkül tekinteni. A legújabb
kép pedig Rákóczi Györgyöt és nejét Lorántfi Susánnát ábrázolja, kik
mindketten nagy jóltevői a városnak és szent ekklézsiának.
Nem kevésbé érdemteljes személyek azok, a kik eleven alakban az
asztalnál ülnek: Ferenczy János, Guthi József, Fodor Jónás, Komáromi
Péter, Hadházi László és a többi, a kiknek a nevei nem fognak olyan
gyakorta előfordúlni, de a kik azért mind érdemes, vótummal és
consultatióval bíró tanácsosok, tehát a kiket azért nem szükség
megvetnünk.
A mint a városház tornyában az óra a kilenczet elütötte, abban a
perczben megnyilt a mellékterem tölgyfa ajtaja s belépett rajta nemzetes
Keresztszegi Illés uram; saját maga hozva hóna alatt a szükséges
irományokat, s a mint az elnöki székhez ért, a mint az irományokat
letette az asztalra, mindnyájan felkelének, de nem azért, hogy neki jó
reggelt kivánjanak, hanem hogy vele együtt rázendítsék a szent éneket,
mely nélkül tanácsülést meg nem kezdtek akkor:
«Jővel szent Lélek úr Isten!
Töltsd bé lelkeinket épen
Mennyei szent ajándékkal,
Szívbeli jó tudománynyal.»
Az ének alatt ráérünk Keresztszegi arczát és termetét megitélni.
Szokottnál magasabb, erőteljes férfi, kinek mutatóújja alatt behorpadt a
jegyzőkönyv táblája. Hosszú fekete haja, csigákba csavarintva, lepi el
széles vállait, magas, domború homlokáról ezüst körfésűvel lévén
hátrafelé simítva; homlokán egyetlen redő sincs még, de a két vastag
fekete szemöldök mégis haragos tekintetet ad annak, a mit a halavány,
simára borotvált arcz sem szelidít, s a szokatlan hosszú, kétfelé
elnyuló bajusz pedig épen félelmessé teszen. Nagy része van e
kifejezésben a kétfelé váló csontos állnak, s a kemény, égető tekintetű
fekete szemeknek, melyek még a Veni Sancte alatt is oly hatást
gyakorolnak a jelenlevőkre, hogy némelyiknek torkán akad a hang.
Az ének után biró uram erős, mély hangon e szókat mondja:
«A mi segedelmünk jőjön az Úrtól.»
S azzal int, hogy üljenek le.
Mindnyájan leülnek; csak Guthi József tanácsos marad állva, a
legbecsületesebb férfiak egyike Debreczenben, mindennemű erények
birtokosa, a mikbe csak a vitézség nincsen befoglalva. Pedig ha az ember
így ránéz, azt hinné, hogy ő az a híres Csukat Pál, a ki a török
bajvívót saját öklével megpofozta – már tudniillik a török öklével; –
oly szörnyű termete, vállai, széles melle, három sor ezüstgombbal, s
kövér, piros orczája, kifordult tokával sima állán alul; két bajuszvége
hegyesen felfelé kenve, a századot látszik híni sorompóba – és mégis
valahányszor a biró szemeire tekint, mindannyiszor elfelejti oratiója
elejét, s csakis az által sikerül szóhoz jutnia, hogy elvégre tekintetét
nagytiszteletű Mélius uram rámában álló képéhez emeli, mintha azt
interpellálná e szavakkal:
– Nemzetes másodbiró uram, előttünk itt egy üres szék vagyon.
– Én is úgy látom, felelt rá lakonice a biró.
– Miért vagyon e szék üresen?
– Miért nem tetszett ráülni?
E humoristikus válasz annyira kivette a kerékvágásból Guthi József
uramat, hogy e mondásra – re infecta – leült a helyére.
Azonban helyette felpattant az üres szék mellett ülő tanácsos, nemes
Fekete István uram, s öklével maga elé ütvén, kissé borizű hangon
egyenesen a dolog velejére indult, mondván:
– Miért nem ül közöttünk Igyártó Mihály uram? Miért fogatta el
kegyelmed? Miért záratta a kettős ajtajú tömlöczbe?
A biró igen csendes, nyugodt hangon válaszolt.
– Nemes tanács! Igenis, én zárattam be Igyártó uramat; hanem ez olyan
ügy, a mivel nem szabad kezdenünk a tanácskozást. Először azért nem,
mert extra seriem esik; másodszor azért nem, mert ha mi e kérdés felett
egymás közt összezördülünk, akkor hogy itélhessünk majd higgadt lélekkel
a közönséget érdeklő ügyekben. Első a közönség, aztán a tanács. A
legutolsó koldus dolgát is elébb kell elintéznünk, míg a tanácsbeliek
ügyeire kerülne a sor. Tessék odáig türelemmel lenni.
E szavakra az egész tanács szépen elcsendesült. Biró uramnak ime igaza
van. Az elfogott tanácsos ügye marad az ülés végére.
Biró uram, az elcsendesülés után, kibontá magával hozott aktáit; az
irásban foglalt tudósításokat felolvasá a tanács előtt.
Primo. A felséges fejedelemtől megérkeztek egynémely czéhek «okos
levelei»; azok jegyzőkönyvbe tétetnek.
Secundo. Erdélyi országgyülésre két követet küld a város, azok már
elutaztak, járjanak szerencsével.
Tertio. Németországi akadémiákra kiküldött hittanuló ifjak után pénzt
kell küldeni. Istennek tetsző dolog. Küldessék a pénz aranyakban,
tallérokban és polturákban.
Quarto. A budai nagyvezér két kocsislegényt kér, a kik az ő ostoba
kocsisait magyarosan hajtani tanítsák. Küldessék neki. Tanuljanak
valamit a magyartól.
Quinto. A mátai elhagyott puszta, melyet Mustafa bég, mostan Teffter
Tihaja magáénak tartott, a török biró, szolnoki kadi által, Keresztszegi
uram sürgetéseire hatvan tanú vallatása után Debreczen városának
visszaitéltetett. Szép a töröktől, hogy ilyen kétséges pörben a
magyarnak adott igazat, nem a hite és nemzetbeliének. De a biró uram is
dicséretet érdemel, a miért ezt kieszközölte.
Mind a kadi, mind a nagyvezér itéletei e pörben a város levéltárába
tétetnek, s a másodbiró iránti elismerés jegyzőkönyvbe tétetik ugyanazon
Fekete István uram által, a ki az utolsó ügyben legkeserűbben fog ellene
harczolni.
Ezek után, rendre következvén, a város syndicusa, nemzetes Tóth Jónás
uram előadá, miszerint Aranyos Márton uram feleségét és hajadon leányát
mult vasárnap istenitisztelet alkalmával olyan ruhában látták a
szentegyházban palam et publice megjelenni, melynek dereka elől ki volt
vágva, úgy hogy mindkettőjüknek vállaik kilátszának belőle.
Ez előadásra az összes tanács nemes indignatiója tört ki:
– Hivassék elő Aranyos Márton! szólt biró uram, mire a legifjabb
tanácsos fölkelt, s két darabant kiséretében beállíttatá a vádlottat, ki
közönséges viseletű polgár ember volt, tisztességesen kékbe öltözve.
Nagyon szégyenlette magát a jámbor a tanács előtt.
– Hát kegyelmed nem átallja magát olyan bolonddá tenni, szólt hozzá
atyai feddő hangon biró uram, hogy feleségéből és leányából maskarát
csináljon, s még őket a templomba küldje, Isten csudájára?
– Feddjenek meg, érdemes tanács uraimék, szólt töredelmes hangon a
pirongatott, én vagyok a hibás. A Mitri görög Bécsbe utazván, minthogy
az asszonycseléd nagyon tribulált már rajtam, hogy hozatnék nekik valami
olyast, a mi még e városban senkinek sincsen, rábíztam, hogy hozzon hát
nekik valami szép nevezetes ruhát, a miben megnézzék őket. Hozott is a
lélekáldotta; azt mondta, hogy Bécsben ezt széltére viselik; tetszik
tudni, én szabó nem vagyok, nem értek a ruhaviseléshez, de csak mégis
huzódoztam biz én, mikor a fehérnép felvevé előttem azokat a kantusokat,
s láttam, hogy milyen nagy hiányosság van rajtuk onnét felül! Váltig is
protestáltam, hogy lehetetlen, miképen e helyett még valami tarka kendő
ne takartassék a vállakra, de Mitri görög mind azt állítá, hogy csak
azon módon puczéron hordják azt a bécsi dámák is mind, még a
herczegasszonyok is; a hajukat pedig behányják liszttel hozzá; de ez már
mégis el nem hivődött. Így menének ki az utczára az én asszonycselédeim;
a mit én nekik előre megmondék, hogy az lesz belőle, botránykozás lesz
belőle, biróság lesz belőle. Már most büntessenek kegyelmetek tetszésük
szerint, hibás vagyok; csak az asszonycselédet kiméljék.
– Kegyelmed nagy ostobaságot követett el, szólt biró uram szigorúan; a
nemzet megtartója a tiszta erkölcs és az ősi szokás; kegyelmed vétett
mind a kettő ellen, mert viseletet hozott a városba, mely a szeméremmel
ellenkezik s idegen bőrt ád ránk tulajdon hazánkban. A mi asszonyaink
keblének fehérségét nem azért teremté Isten, hogy azzal kérkedjenek,
hanem hogy az alatt virtusaikat őrizgessék. Van mi nekünk becsületes
viseletünk, a kinek módja van hozzá, kifűzheti gyöngysorokkal; himet
varrhat rá kófiummal, megrakhatja arany, ezüst sujtással két oldalra;
úri hölgyek, fejedelemnők viselik azt; nézze meg bár kegyelmed ő
nagysága Lorántfy Susánna fejedelemasszony képét a rámában, nem
találja-e, hogy ősi viseletünk fejedelmi tekintetet ád neki? micsoda
ördög sugallja azt az asszonynépnek, hogy idegen után kapkodjon? Nem
kegyelmed bűnös, hanem az asszonyok. Ismerem ezt a nácziót. Mindig az
idegenen kapnak s új erkölcsöket igyekeznek hozni a közönségbe. De
tapasztalni fogják, hogy mi ez igyekezetet meg fogjuk tudni törni.
Kegyelmed e bolondságért fizet a városi betegek házának tizenkét magyar
forintot birságul; leánya, minthogy még hajadon, nehogy a büntetésben
becsületének kárát vallja, arra itéltetik, hogy egy esztendeig a szülői
házat elhagynia ne legyen szabad. Felesége azonban három vasárnap egymás
után a templomajtóban ekklézsiát fog követni azon botránykozásért,
melyet ime okozott. Fizethet kegyelmed s azzal menjen Istennek szent
hirével.
Aranyos uram, mint ki attól félt, hogy a fejét levágják, könnyebbült
szívvel vonta elő erszényét, lefizetvén belőle a tizenkét forintot, a
többiekre nézve azt mondá, hogy ők keresték, jól esett nékiek. Nyilván
jól esett neki, hogy leányán semmi nyilvánvaló kiczégérezés ezért nem
történt, ámbár annak nagy büntetés lesz, ha egy esztendeig nem
szomszédolhat.
Ez itélet is a tanács határozatai közé tétetett, jövendő szabályképen.
– A mi pedig Mitri görögöt illeti, erre nézve az határoztassék, hogy a
mint a városba bévett tizenkét görög közül egy deficiál, annak helye más
göröggel be ne ültettessék; inkább veszítse a város azt a pénzt, a mit
ők a lakási engedelemért fizetni szoktak.
Ez is kegyetlenül a törvénybe iktattassék.
E közben sarkantyús lépések s kardcsörtetés hangzának a tanácsterem
ajtója előtt, s midőn az felnyittatott, egy sugár, délczeg fiatal lovag
lépett be azon, a hajduvezérek akkori egyenruhájában, világoskék
aranyzsinoros dolmányban, melyre kurta pánczéling volt felöltve,
aranycsillagocskákkal; halhátú sisakját nagy kerecsentollal kezében
tartá, valamint másik kezében lehúzott vaskeztyűit.
Fiatal, szabályos arcz volt; erdélyi viselet szerint üstöke homlokára
csavarintva, s fürtös haja, mely szőke volt, mint selyem, gazdagon
omlott vállaira. Egész viseletéből meglátszott az úr, az előkelő körök
ifja, ki fejedelmi udvaroknál tanulta meg, hogyan kell a fejét magasan
hordani – közrendű emberek előtt.
Keresztszegi uram felállt előtte s fele útjáig eléje ment; ott az úrias
hátratartással eléje nyujtott kezet férfiasan megszorítá, s a jövevényt
e szavakkal mutatá be az érdemes tanácsnak:
– Ő nagyságának alvezére, Albisi Zólyomi Dávid uram ő kegyelme!
Mire a tanács tiszteletteljesen felállt és meghajtá magát.
Hanem azután, mikor biró uram kézen fogva a lovagot, az üresen álló
székhez vezeté, a honnan Igyártó uram hiányzik s oda, nyájasan
kinálkozva, leültette maga mellé, már akkor Káva János uram türelmének
csakugyan vége szakadt.
Káva János uram város fürmendére volt, s ilyenformán megilletőnek vélte,
hogy ő intézze ezen kérdést biró uramhoz:
– Avagy és valjontén nem volnának-e nekünk olyan statutumaink, melyek
megtiltják katonarendbelinek a tanács üléseiben résztvehetni és székkel
bírni?
A most érkezett lovag ezen nagyon nem nyájas észrevételre kezdett
feszengeni helyén, mint a ki szeretné mindjárt Brennust játszani a
kivont karddal; hanem biró uram megnyugtatá őt, csendesítőleg intve fél
kezével, s egyszersmind megfelelve syndicus uramnak:
– Bölcsen tudom, mi vagyon a statutumokban; hanem tessék csak felütni a
jegyzőkönyvet, de dato trigesima prima Augusti, anno Domini 1606-ról,
ott majd meg tetszik találni a tanácsnak azon decretumát, hogy a midőn
katonai ügyekről forog fenn kérdés, öt vagy hat hadnagy köztünk lehessen
«törvényben».
Ez volt az, a mitől legjobban fáztak a körültekintő urak. Ketten-hárman
süvegeik után kezdének nyúlni; ősi szokás lévén, hogy ha a tanácskozás
vagy zajossá talált lenni, vagy oda nem tartozó idegen elemek vegyültek
a terembe, vagy ha a leszavazott kisebbség fel akarta forgatni a többség
határozatát, olyankor a tanácstagok föltették fejükre a süveget, e
szóval: «most már nem tanácsház, hanem kocsma», s a mi azontúl történt,
az megszünt hivatalos színnel bírni.
– A ki süvegét felteszi, votumát veszti! szólt szárazon Keresztszegi
uram, ki nagyon is bizonyos volt arról, hogy nézetei többséggel birnak a
tanácsban. Most már, ha kivánják kegyelmetek, elővehetjük Igyártó Mihály
uram ügyét.
– Most már! dohogott süvege mellől Káva uram; minekutána a fejedelem
hadnagya itt ül közöttünk, a kit kénytelenek vagyunk respectálni. Az
pedig még elébb bebizonyítandó volna, hogy vajjon katonai ügy-e Igyártó
uram dolga, vagy sem?
– A ki fegyverrel ment a táborba, s onnan fegyverrel megszökött, sőt még
a többi bandéristákat is hazajövetelre izgatta.
– Mi nem küldtük a bandériumot a táborba azért, hogy ellenség elé
állítsák, csupán az élelmi szerek őrizete és kisérgetése végett; a mint
őket csatára akarták tenni, szabadok voltak a hazajövetellel.
– De ők azt nem tették; Igyártó egyedül jött haza.
– Nem tették, mert féltek a hadi regulától; de Igyártó uram példát adott
mindenkinek, hogy mikor a vezérek törvénytelenséget kivánnak, akkor
nekik ellent kell mondani.
– No az ugyan szép lenne! kiálta közbe boszus nevetéssel Zólyomi Dávid.
– Meddő vitatkozás ez! szólt kategorikus hangon Keresztszegi. Ellenség
előtt állunk, akkor katonatörvény határoz. Köszönjük meg, hogy Igyártó
uramat mixta commissio itélheti el; mert bizony mondom, ha hadi
törvényszék elé állítják, akkor gonoszabb sorsa lesz. Hozzák fel a
rabot.
A porkoláb és négy darabant sietett a vádlottért, kit nehány percz mulva
a tanács elé kisértek.
Igyártó uram kisded termetű, szelid felemás képű ember volt; arczán azt
a sajátságos bátorság kifejezését viselve, melyet újabb időkben
politikai bátorságnak neveznek. Nem a csaták hős elszántsága ez, hanem
azzal igen közel testvér, a békehirdetés merészsége háború idején.
A kisded férfi kezei és lábai, nagyobb mutogatás kedveért, még meg is
voltak lánczolva; pedig bizony különben sem futott volna ő sehová.
– Igyártó Mihály! szólt hozzá Keresztszegi kemény, szigorú hangon,
kegyelmed azzal vádoltatik, hogy a tábort engedetlenül elhagyta, s a
bandériumot is hasonló tettre biztatta. Ezért állíttatott elénk, hogy
adja elő okait, miért cselekedte ezt; mentse magát, ha tudja; ha nem
mentheti, viselje itéletét.
Igyártó végig mosolygott előtte ülő tiszttársain, mintha különösnek
tartaná, hogy azok most ő fölötte törvényt tartanak. Azután bátran,
szilárdul szemébe nézett az elnöknek, s szólt, mint következik:
– Nemzetes másodbiró uram! tudjuk azt nagyon jól mind a ketten, hogy nem
az én vétkemről, vagy a kegyelmed haragjáról van most szó, hanem
városunk lételéről, vagy nem lételéről. Nem vagyok én az a csunya gyáva
ember, a ki elszalad a csatarendből, mivel hogy a bőrét félti; nem is
érdemlem meg, hogy miattam azt mondják városunkról, a mit annyiszor
hánynak elénk a délczeg hajdú szomszédok: «Ti debreczeniek nem törődtök
az ország bajával, ti nektek csak arra van gondotok, hogy jó nagy hasat
neveljetek, ti nem segítitek sem a császárt, sem a fejedelmet;
akármelyik győz, az ti nektek mindegy, csak ti jól legyetek lakva; nem
is hiszszük, hogy ti is Árpáddal jöttetek volna ki; a tatárok
felejtettek itt benneteket; azokból lettetek». Nemde, nem kegyelmed
mondott-e ilyeneket szemünkbe, kegyelmes Zólyomi Dávid uram?
– Né! Még ő fog perbe engem! kiálta fel, levett sisakjára ütve a lovag,
gúnyosan.
– A vádat sokszor és régen halljuk már: «Debreczen nem vesz részt a
háborúban». Igaz; de nem azért, mintha Debreczen fiainak öklében nem jól
állna a kard, hanem azért, mert a hadba elegyedés Debreczen missiójával
homlokegyenest ellenkezik. Micsoda Debreczen az országra nézve azon a
ponton, a hol áll? Egy olyan szerencsés neutrale terrenum, mely minden
hadjáráson kívül esik. Elég messze van Bécstől és Budától, hogy sem a
basák, sem a jezsuiták által ne háborgattassék. Ez Istentől megáldott
helyzetében kisded köztársaságunk a jólét árnyéka alatt asylumul szolgál
a hazai tudományoknak; Rómája, Jeruzsáleme a tisztított hitvallásnak,
hol az üldözött menedéket talál, hol a szegény lelki és testi táplálékot
nyer, hol az Úr templomának legerősebb kősziklája fekszik. Bölcs
elődeink mindenha jól ismerték csekély, de hatalmas köztársaságunk
becsét az egész magyar hazára nézve, s megeléglettek azzal a
dicsőséggel, hogy a lelkiekben «erős várunk»-nak neveztessék városunk;
nem óhajtottak annak harczi nevezetességet szerezni, mint kijutott
szegény Kassának és Eperjesnek. De ha akartak volna is ilyesmit,
módjukban lehetett-e az? Kegyelmed, Albisi Zólyomi Dávid uram,
katona-ember: megitélheti, mit csinálna akkor, ha Debreczent ostromló
ellenségtől kellene védelmezni? Egy várost, melynek két mérföld a
kerülete, s nincs egyebe a betöviskelt ároknál, s tizenkét sárból és
fából épült galambdúcz-forma őrtoronynál, melynek nádfedelű házait a
legelső bedobott tüzes galacsin porig égetheti, mely körül mérföldekre
nincs egy hegy, nincs egy folyó, a minek a hadsereg neki vethesse a
hátát, melyet minden oldalról megkerülhet, elzárhat, körülfoghat az
ellenség, melyben negyvenezer lélek lakik, a kiket, ha az utak
elzáratnak, két hét alatt ki lehet éheztetni. És ezzel a várossal
akarnak kegyelmetek háborút viseltetni? Nem cselekesznek-e kegyelmetek
akkor épen ellenkezőt bölcs országnagyjaink kijelentett szándokával? Nem
fogják-e fel kegyelmetek dicső emlékű Török Bálint atyánk óhajtását, ki
e nagy várost egészben reformálta? Nem látják-e, hogy fejedelmeink ide
küldözék alapítványaikat, nem sánczok és várfalak, hanem iskolák és
templomok építése végett; nagy hadvezetőink az elfoglalt ágyukból
harangokat öntettek, azokat ajándékozák a mi városunknak, s most mi e
harangokat újra ágyúknak öntessük-e s arczul verjük, a mit ők bölcsen
elintéztek?
Zólyomi Dávid türelmetlenül kezdett zörögni kardjával az asztal alatt.
– Nagyon jól értem kegyelmed haragját, Albisi Zólyomi Dávid uram; s azt
is hallottam kegyelmedtől szemrehányásképen, hogy Debreczen két oldalra
sántikál; a németnek is ad harácsot, meg a magyarnak is. Igaz, uram,
hogy megvan e szomorú helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké;
akármennyi eleséget, szénát, gabonát, marhát, lisztet és szekeret
parancsolnak kegyelmetek tőlünk, azt mi mindig bőven kiszolgáltatjuk.
Mit aggat kegyelmeteknek az, ha másfelől a szatmári, nagykállói,
székelyhidi német generálisok is megsarczolnak bennünket, meg a
nagyváradi és szolnoki basákat is keservesen tápláljuk? Kedvesebb lenne
kegyelmetekre nézve, ha emezeknek ellenállnánk, le hagynánk perzseltetni
városunkat tőből, s akkor aztán kegyelmetek sem találnának nálunk
vigasztalást? Nem sokkal bölcsebb volt-e tőlünk mindenha, hogy fegyver
és erőszak helyett védtük magunkat szép szóval és keserű fizetéssel?
… Legbölcsebb hadvezetőink nem kivánták soha Debreczent a had furiáinak
kitenni s megőrizték az által városunkat kerített falak, pattantyús
sánczok nélkül. Városunk ereje látszatos gyengeségében feküdt.
Respectálták ezt a németek, megbecsülték a törökök, kóbor kurucz,
labancz, tatár pedig nem mert belekapczáskodni. Miért akarja most
Debreczen városa eddigi bölcseségét megváltoztatni? miért akar, mint egy
hadviselő hatalmasság, neutralitásából kilépni? Azért küldték-e a
tudományok megszerzésére szánt fiatalságot városunkba, hogy mi ezt
mészárszékre hordjuk? Azért építették-e városunkba a nagy templomokat,
kollégiumokat, hogy mi azokat leégettessük? Mivé leszünk, ha a harcz
koczkája fordul? A vezérek tanácsában nincs az, hogy Debreczen városát
védelmezzék; ők, ha előremennek, ha hátrahuzódnak, bennünket itt
hagynak, s akkor ki védelmezi meg a várost?
Zólyomi Dávid látva, hogy a szónok erősen belejött a beszédbe, eléje
vágott.
– Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől egyszer, Igyártó uram.
Ezen módon mondta el kegyelmed a debreczeni fegyveres ifjuság előtt
mindezt, kinn a tiszafüredi töltésnél; s nagy jó szerencséje, hogy ott
nem kaphattuk, mert bizony mondom, nem állana kegyelmed mostanság itt a
debreczeni érdemes tanács előtt. A ki tábori szolgálatra adja magát, az
katona, annak semmi okoskodni valója nincs, annak a vezér szavait
méregetni, a harcz kimenetelén tanakodni nem szabad. Kegyelmed nagyot
vétett a hadi regula ellen, midőn a tábort elhagyá s küldött társait is
hazajövetelre nógatta. Ennek a büntetése katonai törvények szerint
halál. És valóban nagy kegyelem történik a vezér urak részéről
kegyelmeddel, a midőn megengedtetik, hogy magát nem a hadi tanács, hanem
a városi magistratus előtt védelmezze: a helyett, hogy mint katona,
katona-módon fenyíttetnék meg.
– De én nem voltam katona.
– Nem volt kegyelmed hadnagya a debreczeni bandériumnak?
– Azon bandérium csak a társzekerek kiséretére s a vezérek
beneventatiójára volt kiküldetve. Csupán szolgálattétel, de nem
hadakozás volt lelkére bízva.
– Karddal jött-e kegyelmed, vagy ostorral a táborba?
– Igen is, karddal szoktunk a tanácskozásba és tisztességtételekre is
megjelenni.
– De a tábor nem tanácsterem és nem úrnapi parádé; a vezérek Debreczen
város bandériumát méltán segítő csapatnak tekintették, így is akarták
felhasználni, s ebbe a vitéz legénység önmaga is egytől-egyig
beleegyezett.
– Csak én elleneztem, és ellene mondok most is. Minden csepp vér, melyet
Debreczen város népe a csatában kiont, özönvíz gyanánt ront vissza
városunkra; minden kanócz, melylyel egy muskétát Debreczenből elsütnek,
égés, pusztulás az egész városra. Azért nem tagadom, és újra ismétlem,
hogy rosszaltam és rosszalom a mi fegyvereseinknek csatába vitelét.
Ravaszságnak nyilvánítom másodbiró uram részéről, hogy fegyvereseket
küldött a táborba, parádé színe alatt, míg jól tudta, hogy azokat
háborúba is fogják használni, s vissza nem eresztik, s azért minden
gonoszt, a mit e lépés maga után fog hozni, az ő fejére visszahárítok.
Keresztszegi uram megbillenté fejét, s azzal inte a porkolábnak, hogy
vigye át a vádlottat a másik szobába, míg a tanács törvényt fog tartani
fölötte.
– Nincs kegyelmednek semmi szava többé saját mentségére?
– Saját mentségemre nincs, mások vádlására van.
– Vezettessék el.
A rab eltávozta után a tanács érdemes tagjainak arczulatáról jósolható
volt, hogy itt most viharos jelenet fog következni; a tanácstagok,
egy-kettő kivételével, mind nagyon örömest fogták volna Igyártó uramnak
pártját, szavainak igazságától nemcsak meggyőzve, de meg is hatva lévén.
Hanem ez előre várhatott zajos összekapásnak Keresztszegi valami
furfangos úton metszette keresztül az inát; azt a kérdést terjesztvén
legelébb is az érdemes tanács elé:
– Kivánják-e kegyelmetek az előttünk fenforgó esetet saját közönséges
statutumaink szerint, tulajdon törvényszékünk előtt megitéltetni, vagy
pedig – terhesnek találván az itéletmondást egy hűséges társunk felett,
el akarják a biráskodás szomorú tisztét magunkról fordítni, s ezt inkább
a hadi törvényszékre bízzák?
Syndikus uram észrevette a kelepczét s felugrott, hogy majd mond
valamit, de biró uram leültette, hogy várjon csak még, a míg
felszólíttatik.
– A vezér urak, tudván és respectálván városunk azon jogait, hogy «jure
gladii» még a főben járó ügyek felett is saját törvényhatóságai által
határoz: megengedék és ránk bízák, hogy Igyártó uram esetét itt
pertraktáljuk és saját törvényeinket olvassuk fejére. A mit ha tenni
elmulasztanánk, Igyártó uram vallja kárát, mert azon esetben azért van
itt Albisi Zólyomi Dávid uram ő kegyelmessége, hatvannégy lovas
hajdúval, hogy Igyártó uramat rögtön megfogatván, a táborba
visszakisértesse, s ott aztán katonai regula szerint, hadi törvény elé
adja, a melynek előrelátható kimenetele az, hogy Igyártó uram puskavége
elé állíttatik. – Most tessék már elmondani, hogy mit akart syndikus
uram?
Syndikus uram azt felelte, hogy nem akart semmit mondani.
– Tessék hozzá szólani tanácsos uraiméknak, akarnak-e ez ügyben itélni?
Mély hallgatás. Egy szót sem szól senki.
– Qui tacent, consentiunt. A hallgatás helyeslés. Üsse fel protonotarius
uram a nemes város statutumainak könyvét, pagina 72, és olvassa el, a
capite a mi következik.
A főjegyző vonakodás nélkül engedelmeskedett, s felnyitva a nagy
rézkapcsokkal lelánczolt kutyabőrös könyvet, megtalálta benne a kívánt
paginát, s az erre írt megveresedett sorokból ezeket olvasá fel:
«Ha ki peniglen a thábort engödelöm nélkül elhagyná avagy másokat is
elszökésre csábítana, avagy fegyverét az csata előtt eldobván,
elrejtőznék, avagy lefeküdvén, magát halottnak tettetné, avagy vezéreit
cserben hagyná; – annak háza mind porig demoleáltassék, lábas marhája
kiirtassék, ő maga számkivettessék az város határából. Ha ki az ő
familiája közül őtet követni kívánná, annak elmenetele ne gátoltassék».
– Ime, érdemes tanács, ez a mi törvényünk. Hasonlítsák kegyelmetek ezzel
össze a katonai regulákat, s akkor vegyék fontolóra, vajjon ellenséges
indulattal cselekedtem-e én Igyártó uram ellenében, a midőn megtudván az
ő hazatértét, őt vasra verettem, s a kétajtajú börtönbe zárattam, mert
ha ezt nem teszem, ez éjjel az ellene küldött hajdúság, őt házánál
megfogván és megkötözvén, a táborba visszavitte volna; míg Debreczen
városának börtönében egy hajaszálát sem görbítheté meg annak még a
fejedelem sem. Esetét tagadni nem tudja; s ilyenformán, ha mi itéljük
el, háza tüzét, ha a táborban itélik el, élete világát fogják kioltani.
Én ugyan sajnálom azt a szép, sárga házat a Csapó-utczában, de Igyártó
uram fejét még jobban sajnálom. Tessék itéletet mondani.
Mindenki mélyen hallgatott.
– Helyesli-e az érdemes tanács a felolvasott törvénynek a vádlott fejére
kimondatását?
Mindenki mélyen hallgatott.
– Én tehát, a hallgatást helyeslésnek véve, birói tisztemnél fogva
kötelességemnek tartom ez eset fölött kimondani az itéletet. Porkoláb
hozza elő a rabot! Protonotárius úr, jegyezze az itéletet.
A rabot előhozták.
A biró intésére vele együtt mindenki fölállt a tanácsasztal mellett,
csupán a jegyző maradt ülve, midőn Keresztszegi által az itélet
kimondatott:
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 09
  • Büleklär
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4025
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4158
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1981
    34.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2025
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1930
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4120
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2031
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1966
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4104
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2121
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3990
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2030
    29.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4112
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2070
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4137
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1934
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1975
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2098
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3969
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1974
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4019
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1999
    28.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4205
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1972
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1905
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szélcsend alatt; Az életből ellesve - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4002
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1752
    36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.