Szegény gazdagok: Regény - 02

Süzlärneñ gomumi sanı 4162
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1800
37.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
58.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
különösen álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom, Monte Christo
tette-e? a miből a jámbor Margari épen akkor olvasta fel az első
kötetet, vagy az a nyugtalanság, hogy vajjon mi nagy dolgokat fog
elkövetni János?
Máskor a szegény Margarinak csak akadt egy kis pihenése; ha észrevette,
hogy Demeter úr kezd hosszúkat lélekzeni, ő is letette fejét a könyvre s
rögtön elaludt, míg aztán a felébredő zsarnok újra felcsengette álmából,
hogy olvasson tovább; de most egy pillanatra sem hagyott neki békét.
Monte Christo már jócskán ült a tömlöczben, midőn Lángainé hintaja
visszajött a szinházból; ekkor Demeter úr becsengeté a pitvarnokot, ha
János úr nem érkezett-e szinte haza? Nem; volt rá a felelet. Igaz, hisz
ő a másik szinházba jár. Lessék meg, mikor lesz annak vége? Azonban
tizenegy óra lett, János még sem jött meg; ez alatt Monte Christo
szomszédja csinálta a vonalakat a tömlöcz padlatán; azt szerette volna
Demeter úr bővebben megmagyaráztatni magának:
– Hogyan lehet az, Margari?
– Instálok alázatosan nagyságos úr, ezt nem értek.
– Jól van, folytassa.
Valahányszor a kaput nyitották oda alant, Demeter úr mindannyiszor
becsengette a pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer sem az
jött. A pitvarnok mindannyiszor az ágyból ugrott fel, folyvást borzasabb
fővel, durczásabb képpel jelenve meg a szobában és átkozva magában azt a
bakter diákot, hogy még sem tudja elaltatni azt a vén embert, ez pedig
irigyelte a szolga állapotját, a kinek legalább szakaszonkint lehet
átaludni az éjt.
– Folytassa hát Margari tovább.
Monte Christo kilökette magát halottképen egy zsákba varrva a tengerbe.
– Merte volna-e azt maga megtenni, Margari? kérdezé közbeszólva Demeter
úr.
– Ha sok pénzem volna, nagyságos úr, instálok; de az ilyen szegény
ördög, mint én, örül, ha élhet, viszonzá Margari, mely válasz persze a
«nem értett» szöveghez semmiféle viszonyban sem állott.
– Jól van, együgyű ember; olvassa tovább.
Margari nagyot ásított, nyujtózkodni is akart, de akkor eszébe jutott,
hogy hónalj alatt ki van szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat
szakad, hát ezt abba hagyta s folytatta a keserves munkát.
Monte Christo már szárazra is úszott. Margarinak majd leragadtak a
szempillái, de az öreg úr még sem álmosodott el; egyszer ismét
becsengeté a komornyikot, hogy nézzen fel a háznál lakó orvoshoz, nem
hivatták-e hirtelen valami veszélyesen megsebesült emberhez? A komornyik
sem egészen értette a dolgot, az orvos is álmos volt, a hogy
felköltötték s kicsinyben mult, hogy eret nem vágott a komornyikon, míg
az fel birta világosítani, hogy nem ő róla van szó, hanem az öreg úr
álmodott valamit ébren.
No hát! – izent neki az álmából felvert doktor valamit, a mit a
pitvarnok bizonyosan nem mondott el odabenn.
A János úr által tett fenyegetőzés egész éjjel nem hagyta Demeter urat
aludni, aztán meg a szegény Margarit sem. Egy-egy érdekesebb hely
megragadta az öreg figyelmét, akkor elfelejtette János párbaját,
például, mikor Monte Christo megleli azt a tömérdek kincset a szigeten.
Ekkor felköltötte Margarit, hogy hozzon egy mappát, keresse meg rajta,
hol van a Monte Christo sziget? Margari kereste azt minden tengeren,
utoljára még a szárazföldön is, de csak nem találta meg. Mikor már aztán
nagyon megunta a keresést, azt indítványozta, hogy majd ir ő holnap
délután mindjárt magának Alexander Dumas úrnak, hogy fedezze fel a
nagyságos úr előtt, hol volt az a sziget és hogy megvan-e még?
– Jól van, maga nagy ostoba; olvasson tovább.
Margari nagyot sóhajtott, felnézett a fali órára; de soká üti azt a
hatot! Egyszer aztán olvasás közben csakugyan ütötte a hatot. Margari
ott menten a sor közepén megállt, belehúzott a körmével, hogy
ráismerjen: melyik szónál kezdje estére? fület csinált a lapnak s betevé
a könyvet.
– No! hát a vége? szólt neheztelő bámulással Demeter úr.
– Instálok alázatosan, szólt Margari alázatos rendületlenséggel, hat óra
után nincsen a konvenczió! – Azzal jojczakát kivánt és elment.
Demeter úr dühbe jött, káromkodott, föltette magában, hogy rögtön
elcsapja, arra azután fényes reggel elaludt és három óra hosszat aludt
mély narcoticustetsz halott álmot, a mikor aztán a házat el lehetett
volna körüle bontani, arra sem ébredt volna fel.
Tíz óra tájon fölébredve, első dolga az volt, hogy János úr után
tudakozódjék. Még akkor sem jött haza. Erre elküldé a pitvarnokot a
kapitányi hivatalhoz, hogy jelentse fel, miszerint az ő fia János és
Hátszegi úr (lakik az Angol királynő vendéglőben), párbajt akarnak víni,
a hatóság tudja ki, hol és mikor? és minden áron akadályozza meg. A
feljelentésre egy biztos rögtön bérkocsiba veté magát s nyargalt
lóhalálában; félóra mulva aztán egy hajdú azt az izenetet hozta vissza a
komornyiknak, hogy tiszteli a biztos, máskor tegye bolonddá az öreg apja
lelkét, de ne őtet; a miből azt is lehetett érteni, hogy a párbajról szó
sem volt, vagy pedig azt, hogy mind a ketten megölték már egymást, el is
vannak régen temetve: későn jött a denunciatio.
Szerencsére úgy délfelé haza érkezett maga János úr, egy kissé olyan
ámolygós állapotban, mint mikor az ember valakit korán reggel éhomra
megölt, vagy pedig mikor egész éjjel ivott.
A család tagjai tegnapról megint együtt ültek már szokás szerint Demeter
úr szobájában s hallgatták annak boszantásait, midőn hírül jött János úr
hazajötte. Demeter úr rögtön hivatta magához. Eleinte azt izente vissza,
hogy ő most lefekszik, mert alhatnék, a mi délben elég képtelen beszéd
még a leggazdagabb embertől is, egy második küldetésre egy pár pofont
igért a pitvarnoknak, csak miután harmadszorra Clementine menesztetett
át hozzája azzal a szóval, hogyha nem jön, beteg édes atyja fogja magát
odavitetni hozzá, akkor jelent meg nagy haragosan.
– No te! te dühös vérengző ember! hát megtörtént? végbe ment?
– Mi történt meg? kérdezé János, szörnyen elmeredt szemekkel.
– Ahá! Idegenek vannak jelen, azok előtt nem beszélhetsz; Clementine,
miss Kleerri, távozzanak egy kissé a mellékszobába. No, már most
szólhatsz.
– De ugyan mi a csodát akarod, hogy szóljak?
– Henriette! menjen ki maga is. Gyermekeknek nem kell mindent megtudni.
Henriette is a többi után ment, csak Lángainé maradt ott. Rébuszokat
fejtegetett.
– De mit akarsz te én tőlem megtudni?
– Hát az az affaire: az a rencontre Hátszegivel? Felkerested,
találkoztál vele?
– Oh! úgy? Persze, hogy felkerestem, most is tőle jövök; egész éjjel
együtt mulattunk az angol királynőben. Mondhatom, famosus egy ficzkó,
derék, charmant gavallér. Valóságos eredeti noble ember. Délután be
fogom nálatok mutatni: meglátod Matild, neked is meg fog tetszeni. Hanem
most adieu; aludni kell mennem, mert egész éjjel nagyon sokat
pezsgőztünk együtt. Oh, ez nagyon-nagyon jeles ember.
Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá vékony ajkait s fejével
nagyokat bólintgatott. Senki sem tett rá semmi észrevételt. János úr
mehetett aludni tetszése szerint.
Csak eltávozta után kis időre szólítá meg Lángainét az öreg.
– Mit csinálsz, Matild?
– Egy rébuszt találgatok, a mi az Irisben jött.
– Nem találod furcsának, a mit János mondott?
– Eszemben sincs, hogy törjem rajta a fejemet.
– Hm. Én gondoltam valamit.
Lángainé tetszésére bizta, hogy elmondja-e a mit gondolt, vagy
elhallgasson vele?
– János vissza akarja adni a tromfot Hátszeginek; ide akarja csalni,
hogy majd mikor az délután eljön, előbb megvárakoztassa az előszobában,
azután azt üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja el, jőjjön holnap. Így
van az kicsinálva bizonyosan. Oh, János okos fiu, nagyon okos fiu! De én
mindig kitalálom előre, hogy mit akar?
Ez önelégült conjecturára még el is mosolyodott az öreg úr.
E pillanatban valaki félig benyitotta az ajtót s egy borzas fő
bekukkantott rajta és hirtelen széttekintve, megint vissza akart
húzódni. Már késő volt. Demeter úr észrevette; úgy szokott feküdni, hogy
a tükörből minden bejövőt meglátott.
– Ahán, Kálmán! Hát miért nem jösz be? Nem látsz, mi?
– Nem téged kereslek, hanem Henriettet.
– Gyere ide, ha parancsolom!
Kálmán erre aztán egészen belépett az ajtón, a hátával be is akarta egy
párszor újra csukni, de nem ment a kilincsbe, aztán csak úgy hagyta.
Szakasztott mása volt Henriettenek arczvonásaiban, csakhogy fekete
szemei szilaj tétovával jártak össze minden tárgyat, mint a vadrigóé,
mely kalitjából kiszabadulva, egy percz alatt azt nézi, merre van itt
valami elkapni való? vagy nincs-e egy macska, mely őt elkapja? vagy egy
nyilás, melyen kiröpüljön, vagy egy buvóhely, a hova eltünhessen?
– Gyere ide; mi kell neked a Henriettel?
Kálmán nagyot pillantott azokkal a szilaj szemekkel, egyet nyelt utána,
azalatt elkészült azzal, a mit felelni szükség.
– Hát hogy a pensumomat nézze által, nincs-e benne valami hiba?
– He, te vén kamasz! Nem szégyenled egy leánynak mutatni a leczkédet,
nem szégyenled, hogy az többet tud, mint te?
– Te még annyit sem tudsz.
– Mit? Így kell velem beszélned, te semmirekellő? Nem félsz tőlem?
A gyerek vállat vont.
– Az iskolában úgyis eleget koplalok büntetésből, mikor a leczkét nem
tudom. Attól meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz, mert most is nyári
kabátban járok télen.
– Igen, mert eladtad a télit, semmirevaló! Szép azúr kabátod volt.
– Oh persze! ócska volt, nem adtak érte többet két huszasnál, az is
lyukas volt az egyik, megcsalt vele a zsidó.
Demeter úr a fogait szítta, Lángainé megfeddé a fiut:
– Kálmán, Kálmán! ne feleselj öreg atyáddal, az nem illik.
– Így van nevelve, szólt mérges leptetéssel az öreg, ezek voltak derék
atyjának drága nevelési elvei. Épen olyan, mint az apja.
A fiunak erre a szóra könybe lábadtak a szemei, félre fordítá arczát,
hogy azokat az öreg ne lássa s ajkába harapott, hogy sírva ne fakadjon;
az fájt neki nagyon, ha azt mondták, hogy az apja is olyan ember volt,
mint ő.
– Nos, mutasd azt a pensumot.
A fiu szótlanul nyujtá oda az összezavarodott irkát.
Az öreg szemüvegét vette és belenézett:
– Ez nem a te irásod!
– Hát kié?
– Én ismerem, hogy kié.
– Biz azt nem ismered.
– Ahán! ugy-e elfogtalak? Tehát még sem a tied, mert téged csak
ismerlek.
– Ugyan add vissza, aztán bocsáss.
– Oh nem, majd megmutatom valakinek, aztán megtudom, jól van-e fordítva,
hogy mire mentél már? hogy nem hiába költöm-e rád azt a sok pénzt?
– De ha azt hiszed, hogy nem én irtam.
– Most takarodjál! Az irás itt marad.
Kálmán duzzogva ment odább, nyitva hagyott maga után minden ajtót s
odakünn rögtön elkezdett hangosan fütyülni, a mit Demeter úr ki nem
állhatott.
Becsengette a komornyikot, teremtsék elő Margarit rögtön.
A jámbor férfiu ekkorra már kialudta magát s megijedt, hogy megint
felolvasás lesz a dologból, azonban engedelmeskedés az első erény egy
jól rendezett statusban.
– Méltóztatja parancsolni.
– Jőjjön ide csak, Margari; maga tud diákul, fordítsa le nekem Kálmánnak
a pensumát magyarra.
Margari előbb végig nézte az irást, hogy sok-e? nem kellene-e érte külön
diurnumot kérni? Azonban csak egy oldal volt. Elmondá a tartalmát híven.
Valami ártatlan chria volt arról a themáról, hogy «beatus ille, qui
procul negotiis» stb.
– Jól van no. Elég, elég már. Nincs benne valami hiba? Csak azt akartam
megtudni.
– De igen is. Itt a poema fölül hibázik a két punctum, aztán meg a
helyett, hogy «putabam» szebb lett volna így irni, hogy «arbitratus
sum».
– Jól van. Adja vissza Kálmánnak az egzerczicziumot. Aztán ide
hallgasson: ha szép szerével hozzáférhet, kerítse kezébe a Kálmánnak a
többi gyakorlatait is és hozza ide nekem.
Kap érte jó ajándékot.
– Igenis, mindjárt, kérem alássan.
Az «ajándék» szóra a jeles férfiunak egyszerre nagyon gyorsak lettek a
lábai; azt vélte, hogy a feladat teljesítésének legegyenesebb útja leend
Kálmán úrfit directe megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai
parancsolatot, hogy minden archivumát rögtön adja ki, mert abban
gyönyörködni akarnak.
Erre aztán kapott Kálmán úrfitól egy olyan előre nem sejtett pofont,
hogy megcsendült bele a füle, melynek következtében nagy lármát csapott
odakinn, fenyegetőzött, hogy panaszra megy a professorokhoz, s e gonosz
szándékától nem is állt el addig, míg Henriette, megtudva az öcscsét
fenyegető veszélyt, névnapra kapott szűz Máriás aranyát neki nem
ajándékozá, hogy csak hallgasson el és ne mondja senkinek, hogy Kálmán
bántotta. (De azért csak még is eldicsekedett vele adandó alkalommal
mindenkinek, ha nem is panaszképen.)
János úr az egész délutánt apja szobájában tölté, még a kávéházba sem
ment. Bizonyosan várta a revanchera való alkalmat.
Untából azt találta ki, hogy unokahugának kezdett el udvarolni. Odaült
mellé, a kezét czirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér a
bőre; kérdezte tőle, hogy miért nem visel már angol fürtöket, mikor azok
olyan jól illenek az arczához? az angol misszt is belevonta a
discursusba, megtudakolva tőle, hogy Henriette tökéletes-e már az angol
s franczia nyelvben? sok hiányzik-e még, hogy virtuóz legyen a zongorán?
példálózott, hogy bizony jó lesz sietni mindenféle tanulni valóval, mert
már Henriette nem gyermek, ide s tova egyet gondol s elrepül, akkor
aztán, ha az ember egyszer már asszony, nem sokat tanul.
– Apropos Henriette, van-e már választottad, he?
Henriette sokkal jobban félt tőle, mint hogy e kérdésre elpirult volna,
hanem inkább gyanakodva nézett fel rá félénk szemeivel s nem felelt neki
semmit.
De felelt helyette az öreg úr, jól összeszidva Jánost.
– Te félbolond! te egész bolond! Miről beszélsz te annak a gyereknek?
forgasd el a fejét! a nélkül sincsen a helyén. Iskola kell még annak,
nevelőház, nem férjhezmenés; te vén szamár! csak te biztasd. Az én
akaratommal, Lapussai Demeter akaratával, öt esztendeig, értsd ötig! se
kérő, se más széltoló nem teszi ide a lábát Henriette végett, érted!
János felkaczagott e mérges fenyegetőzésre; tréfának vette az egészet s
azzal, mintha Henriette egészen az ő védencze volna, bizalmas pártfogó
arczczal mondá neki:
– Ne félj hugocskám, majd hozok én neked vőlegényt, olyat, hgy a
nagypapa a mankóját veszi, úgy szalad eleibe (az öreg közbeordított
valamit, János túlkiáltotta kaczagva), ha pedig nem akar hozzáadni, hát
elszöktetünk!
Azzal nevetve, mint a ki jó szíve túlbuzgalmával nem bir, átölelte,
megcsókolta Henriettet, azzal a rúgkapálózó öreghez futott, azt is
összecsókolta, aztán Matild felé lépett, de az előre megmondá neki, hogy
«engem már ne csókoljon meg, köszönöm!»
Henriette e nagybátyai hízelgés után kétszer-háromszor összeborzadt,
mint a kinek valami undorító orvosságot kell bevenni s előre megérzette
a szagát.
A pitvarnok félbeszakítá e kedélyes családi enyelgést, jelentve, hogy ő
nagysága báró Hátszegi úr kivánja tiszteletét tenni.
Demeter úr most egyszerre könyökére emelkedett, hogy János arczára
lásson, vajjon mit fog tenni? Kilöketi az inasokkal Hátszegit a házból?
vagy azt izeni, hogy várjon az előszobában, a hogy ő várt nála? hogy
jőjjön holnap? Oh bizonyára János ilyesmit fog tenni, mert János nagyon
büszke ember.
János úr pedig mindezek helyett azt tette, hogy maga rohant ki az ajtón
az érkező vendég eleibe, fenhangon kiáltva messziről eléje:
– Oh kérem alássan. Kedves tisztelt barátom uram, minek ez a czeremonia
mi közöttünk, csak tessék egyenesen jönni akármikor hozzánk, báró úr,
kegyed előtt nem vagyunk idegenek! stb. stb.
Azzal karon ragadta érdemes vendégét s diadaltól ragyogó orczával
vezette őt be családi szentélyükbe, bemutatva őt örömtől egészen
elfulladt hangon.
– Méltóságos báró Hátszegi Lénárd úr, legkedvesebb barátom.
Azután azt az ügyetlenséget követte el, hogy az atyját és unokahugát (a
kit közelebb ért) egymásután felnevezte a vendég előtt, végre Matild
felé fordult, hogy azt is bemutassa neki, de már az akkor olyan képet
mutatott rá, mint a márványhölgy Zampában, hogy János elébb jónak látta
megkérdezni halkan: mi tetszik? Mire az az odahajló fülébe azt súgta:
– Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek a házi asszonyt, te
ügyetlen!
János először megijedt e czímtől, másodszor haragudni akart érte, hanem
harmadszor jobbnak látta mosolyogva fordulni Hátszegi báró úrhoz, a ki
udvariasan kisegíté zavarából, mondván:
– Van szerencsém ő nagyságát tisztelhetni; több ízben volt alkalmam
elmerengeni páholyában látott méltóságteljes arczvonásain.
– Tessék helyet foglalni…


A KEDVES EMBER.
Báró Hátszegi igen kedves ember.
Van szép, férfias büszke arcza, erőteljes alakja, szabadon mozog,
beszél, szemei ragyognak, magatartása úri, kifejezései válogatottak;
valódi gavallér.
Demeter úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ő vele nagyon
kevés discursust kezdett; már csak illem szerint is legtöbbet
foglalkozván a jelenlevő özvegy delnővel.
Miről volt szó, arra bizony már senki sem emlékezik; mindenféle
hiábavalóság: bálok, estélyek, lófuttatás.
Henriettet meg sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe, nem
hallgatott rá senki, hanem azért nagyon jól mulatta magát.
Mikor Hátszegi eltávozott, ragyogó arczczal kérdezé Lángainétól:
– Nos, hogy tetszik neked ez a fiatal ember?
– Szeretném tudni, szólt válasz helyett Lángainé szúrósan, hogy mi okod
volt neked ezt a fiatal embert nálunk bemutatni?
– Nos, nem derék gavallér ember-e?
– Te azt mondtad tegnap, hogy semmiházi.
– No, az nem igaz; mondtam, de nem igaz.
– Azt mondtad, hogy csavargó.
– Mit? én mondtam? az lehetetlen! azt én nem mondtam.
Demeter úr interveniált békés úton.
– No, mondtad János: így mondtad; hanem akkor haragban voltál, az ember
olyankor sokat mond.
– Au contraire! igyekezett János magát tűzbe hozni, nem csavargó, sőt a
legelső földesúr a Hátszeg vidékén. Hogy mondtam volna én olyat?
Kastélya, vára van: egy dynasta, egy valóságos dynasta a maga
kerületében; olyan úr, mint egy kis herczeg, akkor én bolond lehettem,
mikor azt mondtam, hogy csavargó…
– Tegnap ki akartad híni párbajra, folytatá Lángainé a csipdőzést.
– No persze! Majd mindjárt, minden bagatelle miatt! Aztán ha volt is
valami haragom ellene, vannak körülmények, a mik közt az ember kibékül.
– Ha az ember űzér, ugy-e? s ha az embernek eladó háza van, a mire
alkuszik?
– Azért sem űzér! Hát azért sem eladó ház! kiálta felpattanva János úr,
ha már akarod tudni! (aztán egyszerre leszállt a hangjával) hanem valami
egészen más. Sokkal fontosabb dolog.
– Vagy úgy? szólt gúnymosolylyal Lángainé s szánalmas tekintetével
iparkodott Jánost megrendíteni. (Azt gondolta magában: ez megint egyike
azon járdataposóknak, a kikhez az én János bátyám engem minden áron
férjhez akar adni, a kiket rám akar disputálni, csakhogy elmenjek a
háztól, míg az öreg él. Jól esnék neki, ha beleszeretnék; de azt nem éri
meg János barátom, mert a míg atyánk él, addig nem megyek másodszor
férjhez.)
– Tehát valami Nagy Sándor, a ki hódításra indult ki; a ki nem házat,
hanem háztüzet jött nézni.
– Igen. Olyas valami. Kitaláltad; hanem azért mégis tévedni méltóztatol.
– Azon csak örülök.
Demeter közbeszólt gúnyoros hangnyomattal:
– Matild nem megy férjhez senkihez: nagyon szereti az apját, nagyon jól
érzi magát itthon.
– Oh hohó! nevete János hetykén! Nem Matild hugomról van szó! épen róla
nincs szó.
– Azt remélem is, szólt fönségeskedő kenettel Matild; ha én kezemet
akarom nyújtani valakinek, azt majd én választom magamnak. És arra nem
elég valakinek két szép fekete szemének lenni, hogy az én figyelmemet
megnyerje; és nem elég néki a tavalyi bálokról tudni beszélni, meg lovon
tudni ülni; hanem annak egy kis characterének kell lenni, annak
becsültetni is kell a világ előtt, hogy ő legyen rám nézve szerencse, ne
én ő reá.
János tízszer is bele akart vágni a beszédbe; mikor vége volt, kitört
belőle a szó:
– De ugyan kérlek, nincs rólad szó! Egy szó sincs te felőled. Ne
védelmezd magadat: nem akar senki elrabolni; ülhetsz békével a pamlagon,
s vetheted a passiencet itéletnapig; Hátszegi báró nem azért jött ide,
hogy téged elcsábítson.
– Akkor hát a te űzményed az egész s mit csinálsz miszteriőz dolgokat
belőle, hogy ez meg amaz a titkos szándéka van itten?
– Hát hisz azért lehet.
– Mi lehet?
– Lehet a báró háztűznéző.
– Ha nekem nem kell?
– Hahaha! Frau von Lángai azt képzeli, hogy ő van egyedül a háznál, a
kit meg lehet kérni.
Lángainé széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná tudni, hogy ki van
hát még itt valaki, a ki a báró óhajtásainak tárgya lehessen? de biz ő
nem vett észre arra való embert sehol.
Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán, mint a ki nem is reméli, hogy
megértsen valamit a dologból. Egyszer azonban szemei véletlenül
összetalálkoznak Henriettéivel. Az a zila tekintet a leány arczán első
pillanatra feltünt előtte, a másik pillanatban már tudta, hogy testvére
mit akar? a harmadikban pedig többet tudott, mint ő.
Az első pillanat elárulá neki, hogy Henriette hamarább megértette János
szavait, mint ő; a második azt, hogy János Henriette számára hozott
vőlegényt; és a harmadik azt, hogy Henriette azt a vőlegényt utálja.
– Kérem, missz Kleerri, fogjanak a zongoraleczkéhez, Henriette mindent
elfelejt, a mit tudott.
A missz és Henriette szót fogadtak, s eltávoztak a harmadik terembe;
hanem ezúttal a missznek a szokottnál is több baja volt a
kisasszonynyal, a ki nagyon hibásan játszott.
Mikor egyedül maradtak, Lángainé szokott csendes, leptető hangjával
szólt oda Jánoshoz:
– Tán csak nem Henriettet akarod férjhez adni?
– No és miért nem?
– Mert még gyermek, mert még iskola kell neki, nevelőház, nem
férjhezmenés; öt esztendeig: érted? ötig ráér kérő jönni a Lapussai
házhoz. (Itt egy éles oldal-tekintetet vetett Demeter úrra, ki
kényelmetlenül fordult fekhelyén jobbról-balra, a mint leánya saját
szavait ismétlé előtte.)
– Ah, persze! Henriette már tizenhat éves.
– De gyönge, beteges, idegbeteg…
– Mint asszony egészséges lesz.
E massziv észrevételt Demeter úr is jónak látta megerősíteni.
– Te is olyan beteges voltál, mikor férjhez adtunk.
– S milyen boldog voltam azóta, ugy-e? válaszolt rá szemrehányólag az
özvegy.
– Igen, de a báró igen derék férfi! (ezt is az öreg mondta, értette
alatta: nem olyan nyomorék, mint a te férjed volt).
– Vagy úgy? tehát ez az a mexikói vőlegény, a kit János igért, hogy a
nagypapa mankóit kapja, úgy szalad eleibe? akkor ki akartad Jánost
kergetni a szobából e szavakért…
A két férfi azt látva, hogy az asszony nagyon szegletbe szorította őket,
közönséges emberek szokása szerint, azzal szerze magának menekülést,
hogy egyszerre ordító hanggal támadt rá mind a kettő, duettben kiáltva:
– Mit akarsz te? mit akarsz?
Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, ezzel mutatva,
hogy a nagy hangkifejtéstől meg nem ijed.
– Mit akarsz?
– Olyan nagyon kiabálni semmiesetre sem, mint ti ketten, hogy földszint
és a második emeletben is meghallják, mit beszélünk? és ha ti nektek
semmi egyéb szándékotok nincsen, mint Pauline, meghalt testvérünk egyik
gyermekét lerázni nyakatokról, akkor ennek sem akarok ellentmondani.
Szegény Pauline, mindig azt mondta, hogy ha meghal, a leányát én rám
hagyja. Én mindig azt mondtam rá, hamarébb meghalok én… Jól van János,
jól van.
– De én meg nem foghatlak! kiálta közbe János mentegetőzve, én nem
tudom, mi bajod. Ha én Henrietteről így gondoskodom, ha én megismertetem
egy derék, gazdag, szeretetreméltó főnemes úrral, a ki el akarja venni,
a ki által egész családunk emelkedni fog, hogy neked ez ellen mi
kifogásod lehet? azt én meg nem foghatom.
– Úgy van! erősíté Demeter úr is, fekhelyén felülve, hogy bátrabban
harczolhasson. Mi oka lehet ezt ellenezni?
– Én nem ellenzem. Csupán bámulok rajtatok, kik mint valami gyermekek,
minden órában változtatjátok a véleményeteket. János tegnap sehonnainak
nevez egy embert, elmegy, hogy kihíjja párbajra s visszahozza mint
kedves barátját s unokahúga kérőjét; te papa egy óra előtt iskolába
akarod küldeni a gyereket s most arra gondolsz, hogy férjhez add…
– De hát leczkézni akarsz te minket? Kiálta közbe durván az öreg úr.
– Azt nem, viszonzá Lángainé rendületlen nyugalommal, minden szótagnak
egy kimért fél másodpercznyi időt engedve, hanem annyit mégis megvárok
tőled, mint nagyapától, mint Lapussa Demetertől, hogy ha unokádnak
kérője akad, elébb utána járatsz, hogy ki az és mi az? mert János
barátunk csalatkozhatik, a midőn azt hiszi, hogy kedves barátja
szeretetreméltó gazdag főúr. Az, hogy szeretetreméltó, derék ember-e?
nem tartozik rád, de azt csak mégis tudnod kell, hogy mint áll? mert
lehet valakinek kastélya, vára és azért lehet fülig adós. Ilyen esetben,
ha főúr, annál nagyobb baj neked, mert annál nagyobb követelései lesznek
irányodban. Egy családunkba jött ruinált báró neked nagyon sokba
kerülhet.
János elsárgult a méregtől; alig találta meg, hogy mit mondjon ellene?
– De hogy állíthatsz ilyet valakiről, a kit nem ismersz?
– De a kit te sem ismersz.
– De én jól tudom…
Itt már Demeter úr is közbevágott; ezúttal Matildnak volt előtte igaza.
Le is feküdt mindjárt megint hanyatt, onnan itélt.
– Te nem tudsz semmit, János. A mit te tudsz, azon el nem indulok. Ebben
Matildnak igaza van. Majd elhivatjus Sipos urat, a fiskálist; ő ért az
ilyenhez, ő majd utána jár és megtudat velünk mindent; azt meg kell
tudnunk, hogy a báró mint áll!
Erre János felugrott; csaknem ríva fakadt mérgében, s egy dühös
oldalpillantást vetve Lángainéra, megesküvék, hogy most rögtön rohan
egyenesen Hátszegihez s megmondja neki, hogy többet soha be ne tegye a
lábát ehhez a házhoz! de még őtet magát sem egyhamar látják meg ebben a
szobában, azt tudja!
Persze, hogy másnap karonfogva hozta a bárót látogatásra s azontúl
mindennap kétszer jött látogatni Hátszegi; lassankint megosztotta
figyelmét az özvegy és a fiatal leány között, utóbb határozottan az
utóbbira fordítá kitüntetéseit. Mindennapos vendég lett a háznál.
Hanem azért akármilyen mindennapos vendég volt a háznál a báró, titokban
ki voltak adva az utasítások, hogy tekintetes Sipos úr tudja meg
hegyéről tövére, vajjon voltaképen csakugyan olyan derék ember-e ő
intensiv értékben is, a milyennek kívülről látszik? értsd: a kamatját
költi-e, vagy a kapitálist?


MIRŐL GONDOLKOZNAK A GYERMEKEK?
Két hét mulva mindenki el volt ragadtatva a báró személyes kellemei
által.
Azt meg kell neki adni, hogy igen kellemes társalgó; mindig vidor,
eleven, élczes és bátor; az öreg urat sokszor megnevetteti; Demeter úr
alig várhatja már, hogy jőjjön. János úrnak nagyon tetszik, hogy
parádézhat vele; mikor kocsizni megy a városerdőbe, mulhatlan eset, hogy
őt is magával vigye. A szinházban mindennapos nála a páholyban s beszél
vele fenhangon, hogy észrevegyék. Sőt már sikerült is neki egy párszor
mindenféle mágnásokkal megismerkedni általa, kik azóta az utczán is
kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.
Azt is megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni állapotja valóban szilárd
lábakon áll, váltóit soha sem látni a piaczon; űzérek nem találkoznak
vele; mindig kész fizető és soha zavarba nem jön, a hogy más földesurak
szoktak, kiknek ha egy évben leszáll a termékek ára, fitymálja a kupecz,
mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig roppant birtokaiból
a mit összegyűjtött, engedi raktárban állni, nem szorul rájuk, akkor ad
el buzát együtt, mikor jó ára van. Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd
vagyoni helyzetnek. De azonkívül is feneketlen mélységű pénztárának kell
lenni. Egy bécsi bankár, Demeter úr ügyfele, beszélt róla egy esetet,
hogy egy ízben Bécsben járva, ő is tréfából megkisérté a börzén a
promesse-játékot s valami űzérrel szerződött, hogy ekkor és ekkor a mai
áron átvesz tőle ezer darab hitelrészvényt. A határidőre a részvények
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szegény gazdagok: Regény - 03
  • Büleklär
  • Szegény gazdagok: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4177
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1898
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1800
    37.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1717
    37.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4119
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1947
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4166
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2020
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4170
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1934
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4277
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1918
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4207
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4221
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    35.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4221
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    35.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4195
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1953
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1898
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4261
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1810
    38.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1975
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4224
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1870
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    35.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1972
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1825
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4152
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    37.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4173
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1874
    36.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4112
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2013
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4264
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1922
    36.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4189
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1955
    34.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szegény gazdagok: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 3736
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1771
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.