Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 20

Süzlärneñ gomumi sanı 4099
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
– Hasztalan, ő nekem az első órában mindent elmond.
A kántorok a halottas szobában rákezdték már az éneket.
Ez már hosszabb szertartás volt, de annak is csak vége szakadt egyszer.
A pap felvette a két gyertyatartót s keresztbe téve egymásfölé, kimondá
a megáldó «mio vszem» szót; aztán háromszor tömjénnel körülfüstölé a
koporsót, s a bűnlajstromot tartalmazó pergament, a minek végére a
feloldás fel van írva, odatette, mint túlvilágra szóló útlevelet, a holt
gyermek kezei közé, s arra kioltottak minden gyertyát a katafalk körül.
A két galamb még akkor is csókolódzott a katafalk keresztjén.
A koporsót kivitték a gyászszal bevont dereglyébe. A kert valamennyi
virágai mind vele mentek kiséretül, el volt halmozva koszorúkkal. A
lampionok kék, zöld, vörös fénye rikítóan világlott az alkonyderületben.
A kántorok folytatták zsolozsmájokat, mihez az evezők csapása verte a
lassú ütenyt. A távozó dereglye után sokáig bámultak az ott maradottak,
míg a legközelebi zöld sziget el nem takarta azt szemeik elől.
– Ez már elutazott, mondá Zeneida. (Ő nem sírt.) Most rajtatok a sor.
Csak gyorsan. Minden búcsúvétel nélkül, az olyan unalmas. Menjetek,
vigyétek egymást! Nekem is vendégeim vannak. Víg társaság! – Sietek. –
Elég volt egy csók, Bethsába. A többit add Alekódnak. Vidd gyorsan
magaddal, a mi a tied.
– Kár, hogy nem egészen. Sohajta fel Puskin, kinek megvolt az a bűne,
hogy a mit gondolt, nem tudta elhallgatni. Egy részét magával vitte
«az», a ki ott a gondolán utazik tova, más része tenálad szakad, ennek a
szegény gyermeknek nem marad, csak a töredék.
– Nem igaz! szólt Zeneida büszke ragyogással arczán. Az, a ki az égbe
utazott, ő rá hagyta a maga részét; ez, a ki itt maradt, épen ez órában
adta neki azt, a mi az övé lehetett volna. Bethsába tudja azt már jól.
Te az övé vagy egészen! Isten veled.
S kezét nyujtá neki. (Az új korszak szövetségesei nem csókolódtak –
üdvözlésül.)
S a midőn Puskin a kezét megszorítá, Zeneida arczán egy örömsugár
villámlott végig. A szabadkőmüveseknek van egy jeladásuk, a mivel a
kézszorításkor egymásnak megfelelnek. Puskin most elmulasztá a jelt
megadni!
Már elfelejtette régi szeretőjét!
Már egészen ujé, a kinek hitvesi hüséget esküdött.
Így akarta «ő» is, s mosolyogva integetett fehér kendőjével a távozó
gondola felé, melyre a tulparton várt a befogott troika; s csak aztán
takarta el arczát azzal a fehér kendővel, mikor már azok nem láthatták,
de azt sem tudja, azon a fehér kendőn kívül senki, hogy sírt-e vagy nem?
Csak akkor vette azt le szemeiről, mikor az ő saját gondola-kormányosa
megszólítá:
– Asszonyom! Nézd, már eregetik a röppentyüket fölfelé a
Kresztovszki-szigeten.
– Ugy, Igaz! Hisz még hátra van egy harmadik temetés is!
Azzal gondolájába szökött s a függönyös ernyőzet alá behuzva magát,
dalolá csendesen:
«Hogy a babyloni vizeknél ültünk»;
. . . . . . . . . . . . . .
«Mondták nekünk az idegenek,
Zengenénk a Sionról éneket.»
. . . . . . . . . . . . . .
«Ha én te rád meg nem emlékezem,
Felejtkezzék magáról jobb kezem!»


HAMVAK ÉS SZIKRÁK.
Zeneida sietett evezős gondolájával a Kresztovszki-szigetre vissza,
megelőzve a gyászdereglyét.
Vendégei mulatták magukat nála nélkül is. Szokva voltak már ahhoz.
Az összeesküvők ma teljes számmal voltak együtt.
Eljött Pestel is távol Nikolajefszkből.
Ma kellett a pártoknak megmérkőzniök, hogy kinek a terve legyen
elfogadva? Azoké-e, a kik a szabadság művét a czár által akarják
kivívni, vagy azoké, a kik ő ellenére, a kik rajta keresztül, vagy élve,
vagy halva, akarják a munkát elvégezni?
Mikor a tüzijáték elkezdődött, azok, kiket «bojár» néven hívtak, a
csillogó látvány alatt félrehuzódtak – a roulette-szobába.
Huszonhárom férfi volt és Zeneida.
Csak Ghedimin herczegre vártak, a kinek a czártól kellett megérkeznie.
Megjött az is.
Egy hosszú, öt pecséttel lezárt boriték volt a kezében.
Mindenki feszült aggodalommal várta, mit tartalmaz ez a boriték?
A herczeg felvágta a pecséteket ollóval, felnyitá a boritékot. S ekkor –
kiomlott abból – egy csomó elhervadt papirlap foszlánya, elégve, a hogy
a kandallóból előkerült. A várvavárt okmányok hamualakban.
– Megmondtam előre! Kiáltá Pestel, diadalmaskodó arczczal. Komédia volt
az egész. Nem tartott három hónapig. Vége a szép beszédnek! következnek
a rút tettek!
Nem lehet más hátra, mint szavazni.
Megtörténjék-e a tett?
Szavaztak nyiltan és névszerint.
Tizenkettő volt az «igen», tizenkető a «nem».
– Még van egy, a kinek a szava dönt! mondá Pestel. Itt van a «votum
Minervæ!» Itt Zeneida. Döntsön az ő szavazata.
Zeneida látta Ghedimin herczeg arczán azt a halálsápadást elterülni.
Csendes, nyugodt hangon mondá ki:
– Igen.
Tizenhárom szavazat lett tizenkettő ellen, mely azt mondá, következzék a
tett!
De mikor?
Ez volt a másik kérdés.
Pestel azt mondá: rögtön! Rylejef azt indítványozta, a szeptemberi
katonai összpontosítás alkalmával.
– Ma még! dörmögé Jakuskin, ne holnap!
Erre ismét szavazni kellett.
Azonnal-e, vagy szeptemberben?
Ismét tizenkét szavazat volt tizenkettő ellen.
Ujra felhívták Zeneidát a votum Minerværa.
Egy lehelletétől függött, hogy fenekestől felforduljon a világ még ebben
az órában.
Szeptemberben. Mondá ő. S Ghedimin nagyot lélekzett.
Pestel boszusan vállat vont.
– Akkor jobb lenne egész a jövő évi májusig elhalasztanunk, a mikor
Kiovban lesz a nagy hadseregösszpontosítás, ott a Délen egészen mi
vagyunk az urak.
– Szégyen reánk! Dörmögé Jakuskin. Tizenketten vagyunk, s nem merünk
hozzáfogni! Tizenkét Brutus! több egy armadánál. – Majd ha magam
maradok, én megteszem magam.
A tüzijáték végjelenése dörgött odakünn a néző sereg tapsai között; a
tűzkévék csillagkalászai hullottak alá köröskörül szikraeső közepett az
égből. «Tehát szeptember 20-ikán», suttogák egymásnak, kezet szorítva az
összeesküvők. A vidám vendégsereg hahotázott s éltették a háziasszonyt.
A Néva tükrén, a hulló szikrák között sikamlott tova a gyászdereglye a
mosolygó arczú halottal, s a gyász-zsolosma felhangzott a tapsok közül:
«Ember, rettegd a holnapot,
Por vagy, kire más rátapod,
Ma kaczagva, holnap sírva,
Aztán némán néma sirba.»
. . . . . . . . . . . . . .
Aztán elmult a zaj és ének. A szikrák kialudtak, a hamvak lehullottak.
Hajnalodni kezdett. Senki sem járt már a Néván, mindenki aludni ment,
átaludni a szürke napot. A szentpétervári délelőtt csak erre jó.
Még a hajnala is oly idegen valami! Az ég fehér lesz, s a mint a csendes
Névában visszatükröződik, az olyan, mint egy fényes ezüst lap, a hosszú
felhővonalak az égen pedig éjfeketék s a Néva tejszinű tükréből
visszatetsző fák is mind feketék. – A halál gyászpompája égen és földön.


DAIMONA.
Grusino úrnője, a ki épen úgy uralkodott Arakcsejeff fölött, mint
Arakcsejeff az egész birodalmon, nem volt valami csodaszépség, fiatal
sem volt már. Arcza ifjú korában sem lehetett szép s termete férfias
idomokhoz közelített. Vannak ugyan rút nők, a kik tudnak kellemesek
lenni, a kik tudják azt, hogy ők nem szépek, s abból igyekeznek
kifejteni a rút vonásokkal harmoniázó sajátszerű varázst. Daimona
azonban erőltetni akarta magát arra, hogy szép legyen. Arczbőre igen
barna volt, s azt ő igen fehérre és igen pirosra festette ki, de már a
nyakán nem folytatta a helyreigazítást s annálfogva olyan volt az arcza,
mint egy lárva. Minthogy semmi szemöldöke nem volt s ő akarta, hogy az
is legyen, s a mellett rossz szemmértéke volt, annálfogva hol az egyik,
hol a másik szemöldöke állt feljebb a szükségesnél, fogai feketék voltak
az arczfestéstől, a tulságos czukorevéstől és a pipázástól. A mellett a
legnevetségesebb bizarr szineket és divatokat szedte össze az
öltözetéhez, a mi szüntelen túl volt halmozva szalagokkal és
ékszerekkel. S ha megszólalt, a hangja durva, férfi bariton volt,
vegyítve az indulatkifejezéseknél elcsukló sikoltásokkal. Pedig egész
nap lehetett hallani a hangját. És az félelem volt mindenkinek. Mert a
mibe az a hang kapott, az mindig pör és szidalom volt; mikor szolgával,
szolganővel beszélt, sajátszerű interpunctiókat használt; a «vessző»
(komma) no az volt a vessző, a kettős pont (colon) pofon jobbról,
balról; pont (punctum) a kancsuka.
S ez volt a mindenható kegyencznek az eszményképe, boldogítója, tündére!
Köztudomású volt országszerte az a varázs, a mivel a bizalmas
államférfit lekötve tartja. S a kinek valami elnyerni valója volt
Szent-Pétervárott, tudta jól, hogy Grusinót útba kell ejtenie; mert egy
jó szó Daimonától többet nyom, mint egy szekérderék ajánlólevél, meg egy
zsák érdem. S e jó szót nem osztogatták ingyen. Daimona értette a
dolgot. S igen jól kidolgozott tariffája volt nála az osztandó
kegyeknek. Mit kell hozni ilyen meg ilyen fokú államhivatalért? mi jár
egy szállítmányi szerződésért? mi a díja egy érdemrendnek? s mi a
váltság egy akaratlan Szibériába rándulásért, kancsukakiséret mellett,
vagy a nélkül? gyalog vagy szánkóval? Ezt ő mind akkurate meg tudta
mondani könyv nélkül.
És bizonyosan nem tartották magukhoz illetlennek az előkelő főurak és
asszonyok mindannyiszor, a mikor szükségét látták, nyájasan, alázatos
arczczal megjelenni a gruzinói úrnő előtt, a ki nem volt se jobb kézre,
se balkézre megesküdött felesége a kegyencznek, hanem volt egy elcsapott
és Szibériába küldött matróznak a felesége, s kiszolgált markotányosné
az izmailovszki ezredből, a kit a gránátosok a «kancsal Dajna» név alatt
tiszteltek.
És mégis oly teljes mértékben s oly igazán meg tudta hódítani azt a
bölcs embert, a kitől az egész ország rettegett.
Arakcsejeff csak akkor érezte jól magát, ha letehette a szentpétervári
«vas álarczot», s feltalálhatta a valódi «régi embert» önmagában a
gruzinoi asszony karjai között.
Az udvarnál mindig hidegvérű és alázatos, minden sérelmet, megaláztatást
eltürő, (azért hogy befolyását megtartsa;) sima és hizelkedő, modorában
minden diplomatánál finomabb s belsejében tele boszuálló szenvedélylyel,
féktelen dölyffel és nyers utálattal minden iránt, a mi vele ellenkezik.
Már az maga egy penitenczia volt rá nézve, hogy folyvást francziául
kellett beszélnie, mert az udvarnál, a társaságokban ez volt a
kizárólagos idioma, s a ki ott oroszul talált megszólalni, koczkáztatta,
hogy összeesküvőnek, vagy pláne «tudóstársasági tagnak» tartják. Pedig ő
gyűlölte a francziát minden porczikájában: nyelvét, viseletét, zenéjét,
italát és diplomatáit, színműveit és philosophiáját. Aztán kénytelen
volt nagyon vigyázni magára: minden szóra, a mit száján kiejt, s minden
pohárra, a mit a száján betölt. Nemcsak azért ez utóbbinál, hogy mérget
ne itassanak meg vele, hanem, hogy annyit ne igyék, a mennyitől többet
találna beszélni, mint szükséges. Mert ismerte a természetét, hogy ha
egyszer bort iszik, akkor kitör belőle eltitkolt természete. Azért még
ascétát is kellett játszania; mert tudta jól, hogy rá nézve minden
asszonyi csáb csak finom tőrvetés, a miben ellenségei meg akarják fogni.
Olyan életet élt, mint egy remete. Pedig sardanapali vágyai voltak.
Mikor aztán egy-egy rövid időre kiszabadulhatott az udvari légkörből,
haza, a senkitől nem ellenőrzött eleusi barlangba, s levethette magáról
a kényes francziát, öltözetestől, álarczostól együtt, felvehette a
megtagadott őseredeti oroszt, neki ereszthette rabbá tartott nyelvét
annak az igazi novgorodi stylusnak, a melyen a hajdani köztársaság
bojárja szidta a parasztot és a czárt egyformán; versenyt pörölve a
tökéletesen hozzá illő élettárssal, a kivel reggel összeverekedett,
délben összecsókolódott, délután együtt agyalták ketten sorba a
jobbágyot, szolgahadat, sztarosztát, s este együtt itták le magukat:
akkor érezte magát csak boldognak. Itt minden szabad volt. Daimona
versenyzett vele minden kicsapongásban. Ha dühösködött, még jobban
dühösítette, ha haragja epéjét kellett kiöntenie, keresett a számára élő
emberi tárgyakat, s a kegyetlenkedésben asszonyi kifinomítással segített
neki. Mikor a főur Grusinóba hazajött, éjjel nappal volt lótás-futás,
jajgatás, püfölés, aztán evés-ivás, dorbézolás, táncz, zene, kátrányba
mártott s tollban meghempergetett asszonyok kergetése az utczán,
vadászat, kutyaheczcz, felgyujtott gunyhók, vízbe dobált leányok,
bolondok tréfái, saturnáliák, s egyszer legalább egy «szvacha»
(leányvásár). A szultánának arra is volt gondja, hogy a maga
padisahjának egy bajrám-ünnepet szerezzen.
Alexej Andreovics herczeg saját valódi «én»-jét tartotta ott a nem szép
Daimonánál s ez tette őt kedvesebbé ránézve a világ minden szép
asszonyainál.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Egy napon a derék Zsabakoff jelent meg alázatos térdfejhajtással a
hatalmas Daimona előtt. Ezuttal nem abban a rongyos öltözetben, a mihez
Puskinhoz beravaszkodott, hanem igen tisztességes úrnak kiöltözve.
Voltak neki különféle jelmezei, a felvett szerepekhez képest.
Daimonához az hozta, hogy Zsabakoff úrnak tudomására jutott, miszerint a
czár nagy hadsereget fog megindítani a török ellen. Erről még senki sem
tud a kerek földön semmit. Még Arakcsejeff sem. De egy ember mégis tud
valamit. Ez a czár komornyikja. Ugyanaz a jószivű lélek, a ki Jevgen
úrfinak kikölcsönözte egy estére a czár saját Wladimir-rendjét. Ez «jó
barátságból» mást is megtesz.
Zsabakoff úr kedvéért például megteszi azt, hogy összetakarítás közben
belepillant a czár asztalán hagyott iratokba, s a mit azokból megtudott,
a mik még a miniszterekkel nincsenek közölve, azt (nem üti dobra) dobszó
nélkül árúsítja el. (No ezen nem kell megütközni; valahány ház, annyi
szokás; hisz az is megtörtént ebben az időben, hogy az egyetemi tanárok
– erga modicam remunerationem – a rigorosum előtti napon azokat a
kérdéseket kiszolgáltatták a censurandusoknak, a miket másnap fel fognak
nekik adni az examenen.)
Azonban Zsabakoff urat ebben az egész dologban nem az érdekli, hogy
Hellász szabadsághősei fogják-e addig tarthatni magukat Missolungiban, a
míg az orosz sereg segítségükre megérkezik; hanem csupán csak az, hogy a
czár terve szerint az összes katonaságnak, az eddigi felszereléshez még
egy kulacs is adassék, a mire nagy szükség van a hadjáratban. Tehát
kétszázötvenezer bádog kulacs. A ki ennek a szállítását megnyeri, urrá
van téve. A becsületes komornyik azonban ezt a titkot nemcsak Zsabakoff
barátjával, hanem sok más hasonló barátjaival is közölte, a kik
valószinűleg már csináltatják is nyakra-főre a rengeteg sok kulacsot;
mert ennek két hét alatt ki kell állítva lenni. S valószinű, hogy a ki
közülök elnyeri a megbizatást, nem az lesz, a ki legolcsóbb árt szab,
hanem a ki legjobban ért a főintendatura szekerének a kenéséhez. A miért
tehát Zsabakoff úr idejött, az a kegyes óhajtás, vetné közbe magát a
hatalmas úrhölgy a mindenható főintendáns úrnál, hogy az utolsó órában
venné rá a czárt, hogy az egészségtelen bádog kulacsok helyett
fakulacsok rendeltessenek meg. Akkor a bádog kulacsos versenytársai mind
elesnek. Zsabakoff úr maga marad a versenytéren, s azt kérhet, a mit
akar. Óhajtása nyomatékául egy kis ajándékot is hozott, a mi nagyon jól
fog illeni a bájos úrhölgy homlokára: egy antik gyémánt ferronièret,
melynek rózsája közepén egy igen szép tüzű solitair ragyog.
– Ez természetesen csak foglaló, mondá a kegyencznő. Ilyen nagy
vállalatnál, tudhatod, hogy nekem a nyereségből osztalékot szoktak adni.
– Számból vette ki a szót, kegyelmes asszonyom. Őszintén beszélek. Igaz
ember vagyok. Mindig az egyenes úton jártam. Minek tagadnám. Én az
általam tett árajánlat szerint minden kulacson nyerek fél «grivát»,
ebből átengedek kegyelmességednek két kopeket.
– Hát tudod mit? Szabj olyan árt, hogy nyerj rajta egy egész grivát s
abból adj nekem négy kopeket.
Zsabakoff úr azt mondta, hogy úgy még jobb lesz.
Daimona azonban nem valami nagyon gyöngéd a vendégei irányában. Tartott
a háznál egy szakértő kitanult ékszerészt (az is jobbágya volt), azt
mindjárt oda hivatta s megbecsülteté vele a Zsabakoff által hozott
ékszert, az ajándékozó jelenlétében. Ez volt a szokás. Az ékszerismerő
azt mondta, hogy megér az ezerötszáz rubelt; de hogyha az a középső
solitair nem volna sárga, hanem tiszta fehér, megérne kétezeret.
– Kend ahhoz nem ért! Förmedt rá Zsabakoff. A sárga gyémánt a ritkaságok
közé tartozik. Azt úgy hivják, hogy «fantaisie». Aztán az antik. Azt
legjobban keresik az uraságok.
– Az igaz, az igaz; hanem azért, ha fehér volna, mégis többet érne
ötszáz rubellel.
– No látod, mondá Daimona. Ezt legközelebb ki fogod cserélni olyan
szebbel és drágábbal. Aztán tudod, jobb szeretem, ha aranyba lesz
foglalva, nem ezüstbe, mint ez.
Zsabakoff megigért mindent s nagy kéz- és lábcsókolások között
eltávozott, mintha ő kapott volna valamit.
Egy pár hét mulva megint visszakerült Zsabakoff úr. Még nyájasabb, még
alázatosabb volt, mint az első alkalommal.
– A hogy megigértem! Ezzel toppant be. Egy ember, egy szó! Itt hozom az
ujdonatúj ferronièrt a helyett a kopott helyett. Ez már aztán csak
gyönyörű. Ezt a követ kell megnézni. Micsoda tüze van! Milyen tiszta!
Igazi golkondai brilliánt. Mikor erre a nap rásüt, az embernek elvesz a
szeme fénye.
Addig dicsérte a pompás új ékszert, míg Daimona visszaadta neki helyette
a régit. S átvette az újat cserébe.
– Ezt aztán megbecsültetheted! Tudom, hogy háromezer rubelen alól meg
sem szólal az ötvös. Épen annyi volt. De nem sajnálom tőled. Csak arra
kérlek, hogy most mindjárt írj a kegyelmes úrnak extrapostán, gyorsfutár
által küldd neki a levelet, mert épen most dől el a dolog. Aztán rád
nézve is négy kopek minden kulacs. Oh én szaladok. Sietek!
Zsabakoff úr aztán még egyszer kegyeibe ajánlva a kulacsok dolgát,
sietett kifelé: szekerébe vágta magát, a mibe három ló volt fogva, s úgy
elvágtatott, mintha kergették volna. Ezuttal nem várta be, a míg Daimona
előhivatja az ékszerészt.
Daimona mindennél sürgetősebbnek találta levelet írni Arakcsejeffnek a
kulacshistoria végett s az nála nehezen ment, mert a toll nem akart
engedelmeskedni a kezében. Csak azután, hogy ez megvolt, adta át az
ékszert a becsüsnek.
Az gyanús szemmel nézte körül a ferronièret, engedelmet kért, hogy a
műhelyébe vihesse azt vizsgálat alá, a mi megtörténvén, azt az itéletet
mondá ki, hogy az bizony testvérek között is megér három rubelt: a
gyémántok csupa strassburgi hamis kő s a foglalat nem arany, csak
similor.
Daimona az első pillanatra meg volt lepetve: el nem tudta gondolni,
megőrült-e ez az ember, hogy őt így meg akarja csalni, épen akkor, a
mikor kétszázezer kulacsról van szó. Hanem aztán meg haragba jött. Ez
mégis otromba csalás. De hallatlan megsértés azonfelül. Három rubeles
similor ékszert, hamis gyémántokkal, a markotányosnéknak szoktak
ajándékozni!
– Sinkó te! kiálta sikoltó hangon Daimona, mire rögtön ott termett a
«mindenes», egy izmos délczeg férfi, arczán félreismerhetlen jellegével
a czigány fajnak. Ülj rögtön lóra, végy magadhoz még három csatlóst,
vágtass utána annak az embernek, a ki az imént innen három lóval
elhajtatott, fogjátok el, kötözzétek meg, hozzátok vissza! Kergessétek,
a míg beéritek.
A czigány legény egy percz mulva már lovon ült, nyereg sem kellett neki,
előre vágtatott; a három csatlós alig ért a nyomába.
Daimona bizonyos volt felőle, hogy az ő Sinkója utoléri röptében
Zsabakoffot.
Azonban alig telt bele fél óra, hogy a három csatlós, Sinkóval együtt,
ugyanazon az úton vágtatva jött vissza felé s mögöttük egy troika, a
miben egy magányos férfi ült. De azt nemhogy ők hozták volna megkötözve
fogolyképen, hanem inkább úgy látszott, mintha az kergetné őket; pedig
csak egyedül volt, de kidugva a fejét a kocsiernyő alul, egy hatalmas
pálczával kegyetlenül fenyegetőzött a futók felé, azok pedig vágtattak,
a hogy a ló birta, ijedt képpel tekintgetve hátrafelé.
– Micsoda dolog ez? sikongatott Daimona, dühösen futkározva alá s fel a
tornáczon s félrecsapva a fején a főkötőt. Sinkó te! Kutyafülüek ti! Hát
elszaladtatok! Egy embertől el hagyjátok magatokat kergetni!
El bizony, mert olyan «egy» ember az. Mire a kastély elé ér, sikerül
neki a troika bőrfedelét hátrataszítani, s akkor felugrik az üléséből s
úgy ordít tele torokkal a futók után:
– Gazemberek! Megálljatok! Majd adok én ti nektek: fényes nappal
utazókat kergetni az országúton! Várjatok csak! Száz kancsukát kaptok
egyenkint! Kútgémre huzatlak benneteket. Bojnyikok! voncsikok,
zsiványok!
Ez «ő!» az úr: Arakcsejeff maga.
Daimona erre még dühösebb lett. Lefutott a tornáczlépcsőn az udvarra,
ott állt meg, az érkező elé rikácsolva:
– Miért kergetted vissza az én embereimet? Tolvajt kergettek, a ki engem
meglopott! Hamis ékszert hozott s kicserélte az igazival. Én akarom őt
visszahurczoltatni. A zsiványt.
Dehogy hallgatott rá az úr! Mikor ő a gazembereket szidja, akkor a füle
nem ügyelhet másra.
Egészen veres volt az arcza. Az egyik kezében egy nagy bunkós botot
fogott, a másikban a szijánál fogva egy öblös kulacsot, mikor a
troikából leszállt.
Daimona pedig azt hitte, hogy a megérkezett úr egészen az események
színvonalán áll már, annálfogva, odaszaladva eléje s megragadva
porköpenyege gallérját, csak folytatá a megkezdett égető kérdést.
– Hisz ez Zsabakoff volt! Tudod? Zsabakoff! Csak nem adtad neki oda tán
még a kulacsokat?
– Kulacsokat? Szólt elbámulva az úr. Nekem – ihol la – csak egy kulacsom
van, s ezzel sem kinálhatok meg senkit, mert üres.
– Oh, hogy a szélvész pusztítson el! A kétszázezer kulacsot, a mit a
hadsereg kap, mikor a török háborúba megindul.
Most még nagyobbat bámult az úr.
– Kétszázezer kulacs, háboru? Lehellj csak rám! Mit ittál ma?
Az asszony toporzékolt dühében és káromkodott; összehordott hetet-havat,
négy kopeket kulacsfejenkint, kétezer rubeles karbunkulust, Missolungit
és Omer Vrione pasát, mind addig veszekedve, míg a dühbe hozott úr jól
hozzá nem vágta az üres kulacsot a hátához s félre nem taszította az
útjából, melyre aztán Daimona (minthogy ő valósággal józan volt, s egy
józan ember, meg egy pikós ember soha sem szokott összeveszni, csak két
józan, vagy két kótyagos együtt) hogy sértett tekintélyét helyreállítsa,
s boszuját kitöltse, a maga részéről a szerencsétlen ékszerbecsüsnek
esett neki s annak a fején törte össze a végzetes corpus delictit, a
hamis gyémántos ékszert; minek mondta azt, hogy a sárga gyémánt nem
olyan jó, mint a fehér? ő az oka, hogy a tolvaj visszalopta az igazi
ékszert, s most már szépen elmenekült vele!
Ilyen volt a szives «hozott Isten» a maga «sweet home»-jába megtérő
államférfinak. A mi különben rendesen így szokott menni, eltérő
változatokkal.
Hanem azért este a vacsoránál kibékültek s akkor aztán megérteté Daimona
az úrral a kulacsok történetét.
– No édes tyúkom. (Ez volt a kegyneve Daimonának.) Ilyenformán te többet
tudsz, mint én, a kinek a hivatalához tartozott a hadsereg
fölszerelésének főintendánssága. Én el vagyok bocsátva az udvartól.
Egészségem helyreállítása végett. Ezt tudta meg a te Zsabakoffod. Azért
csalta vissza tőled az ajándékozott ékszert. Megtudta, hogy «ilyen»
beteg vagyok.
– Hát mi bajod van?
– Az, hogy a czárnak hive vagyok.
– Gyógyulj ki belőle!
– Tudom, hogy vissza fognak hivni rövid időn, s tudom, hogy visszaesem
megint a régi betegségembe.
– Tehetetlen! Csak legalább addig tartottad volna meg a czár kegyét, a
míg ezeknek a kulacsoknak a dolgát elintézted volna.
– Ejh, ne beszélj olyan ostobaságokat. Danolj inkább nekem valami
szépet. Olyan régen hallottam asszonyt énekelni.
És Alexej Andreovicsnak volt kedve Daimona hangját élvezni, mikor az azt
dalolásra fogja. A pávahang ehhez képest hattyúdal! Hamis, elcsukló,
durva hang volt az; de ha az úrnak az tetszett. Hát maga a nótának a
verse, – miben minden végsor így hangzik: «kést neki!» Ugyan furcsa kis
dal. És különös, hogy Daimonának épen ez jutott most eszébe! De ugyan mi
volna benne különös? Ha a megbukott kegyencz gazdasszonyának épen a
forradalmi dal jön a nyelvére, mikor az urát elkergette annak az ura,
elintézetlen hagyva a kulacsok ügyét. Ez csak elég ok arra, hogy a ki
tegnap még lábáról csókolta le a port az egyedúrnak, ma az arczához
vágja a port!
S a megbukott kegyencz nem szakította azt félbe. Végig hallgatta
valamennyi strófáját. Az utolsó versnél olyan jól esett az embernek –
megvakargatni a hátát!
– Hát te kitől tanulhattad meg ezt a bolondos verset?
– Vasfejű! Hát nem találod ki? Hát nem magad küldted ide hozzám a
czigányleányt – nevelőbe? Mi aztán szépen kineveltük egymást.
– Ah, igaz! Hisz a sok keserű öröm között, a mi itt rám vár, egyik az ő
tréfája! Elkergette a fiamat Archangelszkbe! Még hírt sem hallottam
felőle. Mennyire vitted azóta a leánynyal?
– A hogy te utasítottál. Ha akarsz benne gyönyörködni, mindjárt
behivatom.
– Soha jobbkor!
Daimona intett a talpát vakaró cselédnek, hogy hivja ide Diabolkát.
Az alatt aztán susogva beszélt valamit Alexej Andreovics fülébe,
miközben festett szemöldökei csak úgy tánczoltak a gonosz jó kedvtől, a
mit az úr teljes mértékben osztott, úgy kaczagott, hogy egész köhögést
kapott miatta s az öklével verte az asztalt. «Nagyon jó! Fölséges!
Pokoli élvezet lesz!»
Mikor aztán a leány bejött, mind a ketten komoly arczot öltöttek.
Diabolkára alig lehetett ráismerni. Kisasszonyos öltözetet viselt,
hosszú ruhát félkeztyűvel, a mellett orosz hajadon pártát a fején. A két
kezét, orosz illedelmi szabály szerint, eldugva tartá az öltönye hosszú
bő ujjaiban s csak akkor vette elő, mikor kezet kellett csókolni az
úrnak és asszonyságnak. De szemeit világért fel nem emelte volna, azok
lesütve maradtak szemérmesen.
– No hát kedves leánykám, mondá neki az úr, hogy érzed magadat
védasszonyod mellett?
A leány halk, suttogó hangon felelt:
– Istennek hála, a kegyelmes uramnak köszönet azért a szerencséért, hogy
e helyre küldettem, a hol egészen boldog vagyok.
Az úr alig fojthatta el nevetését.
– Hiszen te már egészen válogatott szavakban tudsz beszélni.
– Ez nem az én érdemem, hanem a kegyes Prokop tisztelendő úré, ki nem
sajnálta a fáradságot tőlem, hogy oktatásában részesítsen.
– Ejnye, hiszen te egészen finom, művelt kisasszony vagy már. Te neked
ide kell ülnöd hozzánk az asztalhoz és velünk vacsorálnod. No, ne
szemérmeteskedjél. Te hórihorgos ficzkó! Adj tányért, étszert a
kisasszonynak! Ide, velem szemben!
– Nagy megtiszteltetés lesz rám nézve, érdemetlen szolgálódra, hogy ha
asztalodhoz ültetni kegyeskedel, de bocsánatodért kell esdenem, hogyha
ételt nem veszek magamhoz. A kegyes Prokop atya vezeklésül hagyta rám,
hogy egy egész esztendeig az estebéd helyett bőjtöt tartsak.
– Ugyan mi vétkedért?
A leány nagyot fohászkodék.
– Oh kegyelmes uram, te tudod azt legjobban, mi az én nagy bűnöm, a
melyet én soha holtomig le nem tudok vezekleni.
S egész töredelmesen lehajtá fejét.
(Igazán megtért ez, vagy csak komédiát játszik?)
– Hát azután mit csinálsz az alatt, a míg mások vacsorálnak?
– Az alatt nekem zsoltárokat kell olvasnom a többiek előtt.
– Ah! Tehát már olvasni is tudsz? És még zsoltárokat. No azt szeretném
hallani. Hozzatok neki egy zsoltárt. No hát ülj ide az asztal végére s
pohár helyett olvass a zsoltárból. Melyik következik?
A leány leült az asztal-végre, egy kezét az ujjai hegyével illedelmesen
az asztal-szélre téve s a másiknak a mutatóujjával taszigálva a
szótagokat egymásután.
«Ör–ök–öd–be –ur–am –pog–ány–ok j–ött–ek.»
– Nagyszerű! Hát aztán érted te azt, a mit olvastál? Kik azok a
pogányok?
– A törökök. (A leány kiköpött a szó után, a hogy illik igazhivő
orthodox muszkának.)
– Hát az az «uram» kicsoda?
A leány felállt a helyéről.
– A mi felséges urunk: a czár.
– Hát az az «örököd» micsoda?
– Görögország.
– Nagyon jól van, mondá az úr. No lám, milyen szépen megtanultál
olvasni? Bizonyosan irni is tudsz már? Még pedig úgy, hogy nem fogja
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 21
  • Büleklär
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4226
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2174
    26.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4148
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1957
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4159
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4121
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4117
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4215
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1970
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4339
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1924
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4122
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4265
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1814
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4196
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1929
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2015
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4338
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1770
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1895
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4130
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1919
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4138
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1915
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1848
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 3818
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 2140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1137
    36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.