Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 14

Süzlärneñ gomumi sanı 4338
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1770
34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
– De asszonyom, nem szabadít ki innen bennünket más, mint vagy angyal,
vagy az ördög!
– Ne ugass! kiálta a herczegnő, fejbe vágva a kocsist. Én egyikben sem
hiszek, hanem bizom a jó lovaimban, azok hazavisznek. Vágtassunk,
vágtassunk.
S a nő vágta a kocsist, a kocsis vágta a lovat, a ló meg vágta a haragos
elemet, a jeges árt, haragudtak mind a hárman. Csak a királyleány
könyörgött. «Én Istenkém, kis Istenkém: küldj valami szabadulást!»
Érezte, hogy nem soká fogja kitartani, tagjai megdermednek.


AZ ÖRDÖG.
Egyszer csak derengő fény kezdett egy mellékutczából a sötét hullámra
vetődni; a vérvörös sugár élesen sütött ki a magas házak sorai közül.
Egy dereglye jött elő a mellékutczából. A hajó orrába volt letűzve egy
fáklya. Két férfi evezett; egy a hajó orrán állva, hosszú csáklyával
hárítgatva félre a sebesen közelítő jéghasábokat, egy pedig a
kormányrudat fogta. A dereglye közepén állt egy nő, kurta prémes
bundában, feje és csaknem egész arcza elburkolva a bashliktól, a ki
azzal foglalkozott, hogy egy csoport apróbb-nagyobb gyermeket mindenféle
pokróczokba takargatott s piskótákat osztogatva ki közöttük, csitítgatta
őket, hogy ne kiabáljanak annyit a «tata», meg a «baba» után. (Az orosz
kis gyerek mama helyett babát mond.)
Hja, biz a tata meg a baba azt szokta tenni, hogy mikor maga elmegy a
népünnepre, hát akkor a sok mihaszna apró porontyot bezárja otthon a
szállásán. A hátára csak nem veheti, mikor a «korsóba» megy.
Mikor aztán beüt a szerencsétlenség, hát biz akkor a tata, meg a baba
(ha ugyan ura még a két lábának) hát csak elszalad valamerre; de a
bezárt aprósággal mi történik? Ha tüzi veszedelem van, biz azok
odaégnek; ha azonban csak az árvíz jön, hát akkor jó az Isten, majd csak
küld innen-amonnan holmi jószívű uracskákat, a kik mulatságot csinálnak
maguknak abból, hogy a benrekedt gyerkőczkéket ablakon, padláslyukon át
összeszedegessék; hisz azoknak az uraknak ez olyan jó mulatság, mint a
kacsavadászat. Lám, ezek is hogy megtöltötték már a dereglyéjüket, pedig
még csak egyet fordultak.
A dereglyések észrevették a vízár közepett küzködő hintót, azzal
egyszerre arra vette a jármű irányát. A fáklya szikrázva lobogott az
erős szélben s tűzvilágot kölcsönzött az ifju férfi arczának, ki a
csónak elején állva, mint egy szellemhős közeledett a fekete víztükör
felett.
A torló jég harsogott a közeledő dereglye alatt.
Az ifjú férfi neki feszíté csáklyáját s odafaroltatta a dereglyét az úri
fogat mellé.
Már ekkor Bethsába alig birta magát tartani a lovon.
Az ifju nem vesztegette a szavakat, hirtelen átkarolta a leány derekát,
a ki ösztönszerün ragadta meg mindkét kézzel a karját s a másik perczben
a leány a ló hátáról a dereglyébe volt emelve.
Bethsába e pillanatban az ifju szemei közé nézett és akkor megtudta,
hogy mi gyönyör van abban, a mikor egy ember a másiknak a szemeiben
elveszti a lelkét. Ő már egyszer találkozott e szemek lángjával; akkor
még csak a szárnyait égette el náluk, most azután egészen beléjük
hullott.
– Takarja ön ebbe a bundába! szólt a dereglye közepén álló hölgy a
férfihoz, s saját bundáját levetve válláról, odaveté a didergő leányra.
Aztán odalépett a hintó szélére s kezét nyujtá a bennülő hölgynek. E
közben hátra hullott fejéről a bashlik, s Bethsába ráismert az arczára.
«Ez az ördög», ez Ilmarinen Zeneida!
A herczegnő is ráismert.
Vad szenvedélylyel taszítá el a felé nyujtott kezet s rekedten kiálta:
– El innen! Nem kell az ön segítsége! Inkább a jégárba, mint önhöz: a
pokolba!
S azzal kikapta a kocsis kezéből az ostort s közé vágott vele a
lovaknak; azok vadul vágtattak előre, neki a jeges árvíznek, a tajtékzó
hullámnak, mely szügyeiket verte már. Nem kellett neki ez a segítség.
Bethsába pedig ott maradt.
Reszketett, nemcsak a hidegtől, hanem attól a rémgondolattól, hogy most
az ördög keze közé jutott. Már viszi magával, már az övé.
Még a bundáját is ráadta a martalékára, hogy annál biztosabban
elvihesse. Milyen jó meleg bunda. Bizonyosan ez is a pokolból jött.
– Ön meg fog fázni, mondá a csáklyás férfi Zeneidának.
– Evezni fogok s majd kimelegszem, viszonzá a nő, s azzal kezébe kapva a
lapátrudat, elkezdé azt feszíteni, hogy keble csak úgy emelkedék bele.
Így tesznek az ördögök, mikor sietnek a martalékukkal. Ezt a sok
gyermeket is bizonyosan mind a pokolra viszi most.
A dereglye sebesen sikamlik végig a sötét utczákon.
Majd egy nagy kert elé jut, melynek kőfala gátat vet a hullámnak.
Bethsába megismeri azt a czifra aranyozott vaskerítést. Itt lőtték le a
szarvast, a mit ők hajtottak a mult tavaszszal. Az ördög odaviszi őt
most magához!
A dereglye kiköt a palota küszöbe előtt, egész odáig tódul az árvíz, a
márványlépcsőkig. Hanem az a palota jó menedék. Alapja úgy fel van
emelve, hogy a pálmakert növényeinek a tövét soha sem érheti el az
árvíz. A tornácz fényesen ki van világítva s cselédsereg fényes
bérruhában siet lámpásokkal az érkezők elé. Benn nagy sürgés-forgás van.
A nagy tánczteremben végtül-végig ágyak vannak vetve, s közepett asztal
terítve, gőzölgő samovárokkal; egy csoport gyermek már fekszik az
ágyakban; nehányat most itatnak meleg levessel, theával. Sok ember van
itt, a kiknek arczát Bethsába, úgy rémlik, mintha látta volna valahol.
Azok úgy kerültek oda, hogy a Mihály arkangyal-napi ünnepi sokadalmat
szokás szerint felhasználta a zöld könyv társasága az ország minden
részéből összebeszélt gyűlés megtartására. Ilyenkor a rendőrség figyelme
meg van bénítva.
A vezetők alig kezdtek a tanácskozáshoz, a midőn berohan Puskin azzal a
hirrel, hogy a Néva kiáradt s elöntötte a várost.
Erre a hirre mindenki elfeledett politikát, alkotmánytervet,
összeesküvést, csak a közös vész állt előttük. – «Siessünk menteni, a
mit lehet!»
Zeneida parkjában volt egy nagy halastó, a melyen tavaszszal egész
regattákat szoktak rendezni a vidám vendégek; a csónakok, dereglyék ott
voltak télen a félszerben. Azokat hirtelen elővontatták, s azzal
felosztva egymás között a feladatokat, mindannyian csáklyát, evezőt
ragadtak, s indultak szerteszét árellenében, segélyt vinni a
nyomorultaknak. Nehány csónak már megelőzte Zeneida járművét. Az volt a
jelszó, hogy a veszélyben forgó házakból a gyermekeket kell legelébb
megszabadítani, meg az olyan nőket, a kik gyermekeikkel otthon maradtak.
Zeneida egész kastélyát, konyháját, ruhatárát rendelkezésükre bocsátá.
Neki jutott az oroszlánrész; nem is bocsátotta ki a kezéből. Felkapta az
ölébe bundástól a királyleányt, úgy vitte fel maga a lépcsőkön, egy
virágillatos langymeleg szobába, mely puha szőrmével volt szőnyegezve.
Az nem is tudott volna a maga lábain ide feljönni. Nem volt semmi
önakarata; engedett magával mindent tenni – az ördögnek. Az ellen úgy is
hiába minden daczolás.
Zeneidának első dolga az volt, hogy letépte Bethsábáról a testére
fagyott ruhákat mind; ollóval vágta, körömmel hasította; nem hagyott
rajta semmit. Hát hisz az ördög így szokott bánni a martalékával.
Hanem egy különös dolog mégis feltünt Bethsábának. Gyakran szokott ő
Corynthiával együtt fürödni, s olyankor keresztanyja soha sem mulasztá
el, hogy azt ne mondja neki: «ejh, milyen szép vagy!» s eldicséri
gyönyörű idomait. Ez a másik nem teszi azt. Összehuzott szemöldökkel
tekint rá, mintha haragudnék s aztán fog egy durva gyapotszövetet, s
azzal kegyetlenül végigdörzsöli a levetkőztetett leány minden tagját, a
nélkül, hogy egy szót szólna hozzá, mindaddig, míg a dermenet eloszlik
izmaiból, s jótékony melegség váltja fel a reszketést. Akkor aztán
bepólálja őt a kandallónál megmelegített patyolatlepelbe s lefekteti jó
puha ágyba, odahelyezve a fejét a vánkosra, melyen szétbontott haját
körül elteríté, hogy könnyebben megszáradjon, s azzal betakargatja
paplannal. Hát hiszen az ördög így szokott bánni eleinte azokkal, a
kiket elragad!
Akkor aztán finom porczellán csészében hoz neki valami párolgó italt, a
miből Bethsába, a mint egy kortyot lenyel, az mint az olvatag tűz járja
végig az ereit. Ez bizonyosan az ördögök bűvitala! S aztán ennek az a
tulajdonsága van, hogy ha az ember egy kortyot lenyelt belőle, a másikat
utána kivánja, mindaddig, míg csak az utolsó cseppben tart; s mikor az
egészet megitta, lecsukódnak a szemei, akárhogyan iparkodik ébren
maradni, nem bir magával, elalszik. Akkor aztán az ördög elviszi őt
álmában mindenféle tündéri tájakra, a mik eleinte nem nagyobbak, mint
egy férfinak a szemszivárványa, hanem aztán egyre tágulnak, míg egész
leirhatatlan paradicsomok válnak belőlük, a mikben az ember nem járkál,
hanem repül. Egyszer olyant is álmodik, mintha az ördög odajönne hozzá,
megtörülgetné homlokát, lebontogatná testéről az átizzadt burkot, s
friss inget adna rá. Reggel aztán, mikor fölébredt, látta, hogy az ing
csakugyan rajta van. Ha ez sem volt álom, akkor a többi sem volt az.
Felült az ágyában és körültekintett az ördög szobájában. Csakugyan
ilyennek kell annak lenni; mert nincs benne semmi szent kép, ellenben
chinai és japáni bálványszobrok nagy választékban. Ezek a Belzebub
szobrai, meg az Asmódié kétségtelenül.
A min még jobban elbámult, az, hogy öltönydarabjai mind oda vannak
szépen egymásra rakva az ágya mellé egy alacsony karszékre. Hogy lehet
az? Hisz azokat tegnap az ördög diribről darabra tépte, szakgatta,
vagdalta; s most itt vannak épen, szárazon. Hejh, az ördögnek sok
szolgálattevő szellem áll rendelkezésére. Ehhez értenek azok. Megkisérté
felvenni ez öltönyöket, hátha nem égetik meg? nem mulasztá el,
valahányszor egy kapcsot összeakasztott, rá mondani «Christeleyson,
Kyrie eleyson», hogy megrontsa a gonosz varázst.
Aztán mikor fel volt öltözve, elkezdte fürkészni, hogy mi lehet ezen a
szobán tul az ördög kastélyában?
Végig járt két-három szobát, azok mind nem olyanok voltak, a minőket ő
keresztanyjánál szokott látni, a ki pedig gazdag herczegasszony. Egy
szoba épen tele volt eleven madarakkal, meg kitömött állatokkal.
Egyszer aztán valami hangokat hallott meg, a mik hasonlatosak a
gyermeknyafogáshoz. Aha, itt kinozza az ördög az elrabolt kis
gyermekeket.
Odavitte a kiváncsiság. Egy szőnyegajtó mögül jöttek a hangok, a mi
félig nyitva volt. Bekandikált rajta. És ott látott egy csoport apró
porontyot, a kiket Zeneida mozsdatott, fésült, öltöztetett. A
mosdatottak nyafogtak, a kik pedig már fel voltak öltöztetve, azok
örültek az új ruhájuknak.
Különös foglalatosság egy ördögtől!
Az volt Zeneida fürdő-szobája.
Bethsába bátorságot vett magának belépni. A kiváncsiság vakmerő.
– Ah, ön már fel is öltözött kis herczegnő? szólt Zeneida, a midőn őt
meglátta.
– Mit csinál ön a kis gyerekekkel? kérdé Bethsába kiváncsian.
– Látja ön, fürösztöm és öltöztetem őket. Az anyjaik ki tudja merre
vannak? Az áradás még egyre nő; az egész város víz alatt van. A míg ez
el nem múlik, addig ezeket ápolni kell. No, a ki hamar felöltözik, szólt
azután a gyerekekhez Zeneida, az majd mehet az étterembe, s kap a
mamzeltől jó levest reggelire.
Bethsábának valami jutott eszébe. Ki akarta próbálni az ördögöt.
– De hát ezeket a gyerekeket nem imádkoztatja meg valaki, mielőtt
reggelit kapnának?
– Nem ám, kedvesem; mert ezek sokkal inkább éhesek, mint áhítatosak.
– De imádkozni mégis csak jó; mondá a királyleány.
– Mire jó?
– Hát most épen arra, hogy muljék el ez a nagy szerencsétlenség a
városról.
– Kedves kis herczegasszonykám, szólt Zeneida. Azt a szelet, a mi a
Névát ide felhajtja, úgy hiják, hogy «Auster». És ha az egész földet
lakó ezerkétszázmillió ember mind elkezdene a szájával fujni, még az sem
volna elég arra, hogy visszafujja az Austert, ha az megindul.
Ez már csak igazi ördöghöz illő észrevétel! Az imádkozást nem tartani
egyébnek, mint a szájból kijövő fujásnak!
Bethsába a vakmerőség legszélsőbb eszközéhez folyamodott. Megkisérlé az
«Isten» nevét kimondani az ördög előtt. Hátha erre rögtön kén és
szurokfüst közé feloszolva, elveti csábító külsejét, s átváltozik
szarvas, kecskelábas ősalakjává?
– Hát ön nem hiszi, hogy e szörnyű csapást Isten mérte rá az emberekre?
– Nem, kedveském! mondá Zeneida, épen egy kis pityergő leánykának a
fejére kötve fel a meleg főkötőcskét; mert ha Isten küldené az elemi
csapást büntetésül az emberekre, hát akkor gondoskodnék róla, hogy az
árvíz ne menjen be a jó emberek házaiba; hanem csak a rosszakéba.
(Bizony csak ördög vagy te! Különben nem mondanál ki ily rettenetes
szavakat.)
Bethsába még tovább vitte a bátorságot. Rá akarta szedni az ördögöt.
– Ejh, önnek sok dolga lehet most; nem könnyíthetném meg a fáradságát?
Ha nekem megengedné, én is megtudnám e kis gyerekeket mosdatni, fésülni;
én nagyon szeretem azt; az nagyon mulatságos lehet.
– Igazán! Szólt Zeneida derülten. Dehogy nem! Így önnek is adok valami
foglalatosságot. Nekem úgy is gondoskodnom kell, hogy ennyi embernek
legyen mit enni. Hát vegye magára a gondját az apróságoknak!
Azzal odaültette Bethsábát a maga helyére s a sok piszkos gyerekre
ráparancsolva, hogy szót fogadjanak, még egyszer szivesen mosolygott a
királyleányra s aztán otthagyta őt a fürdő-szobában.
Bethsábának első gondja volt, valamennyi gyermeket rögtön
letérdepeltetni s aztán közéjük térdelve, elmondatni velük a Miatyánkot.
«De szabadíts meg a gonosztól: Amen!»
No most ezzel az ördög ugyan fel lett tromfolva.
Akkor aztán hozzáfogott a kis árvák mosdatásához, fésülgetéséhez.


A ZÖLD SZEMŰ EMBER MESÉJE.
Hanem az apró porontyok nem viselték ám magukat olyan csendesen az ő
keze alatt, mint mikor az a másik nő bánt velük. Annak egy ránézése elég
volt a nyafogást, szepegést egyszerre elnémítani; ez a másik pedig csak
olyan gyermek volt előttük, mint maguk; egy cseppet sem féltek tőle;
egyik rákezdte s arra aztán valamennyi folytatta, hogy «hol a baba, hol
a tata?» S aztán, hogyha összemázolják a könyeikkel a képeiket, akár
újra mosdassa őket az ember.
Hát bizony a tatát, babát ő sem tudta nekik előteremteni; hanem ekkor
eszébe jutott, hogy mit szoktak ő vele csinálni a dajkáló asszonyok,
mikor kis gyerek volt, aztán sírt az anyja után? Mesélni szoktak neki.
– No ne sírjatok, viseljétek magatokat szépen, majd mindjárt mondok
nektek egy szép mesét a «zöldszemű emberről». Az ám a szép mese,
hallgassatok csak rá.
A Sisera hadja erre az igéretre rögtön elcsöndesült; odatelepedtek
Bethsába körül, odatették az állaikat a térdeire, belekapaszkodtak a
szoknyájába, úgy hallgatták.
– Hát, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis királyfi; akkora,
mint te bozontos fejű itt a lábamnál. Annak volt egy jó apja, meg egy
még jobb anyja, a kik őtet nagyon szerették. Egy napon aztán a király
is, meg a királyné is egyszerre elutazott. Nagy hosszú czifra
érczládákba feküdtek le, a miknek a tetejeit rájuk csukták. Azután
feltették őket nagy-nagy aranyos-ezüstös szekerekre, a mikbe hat-hat ló
volt fogva, s aztán sok ember, meg katona, meg ágyu kiséretében elvitték
őket, nagy muzsikaszó mellett. A kis királyfi, mikor egyedül maradt a
kastélyában, azt kérdezé a nagyvezértől:
– Hová utazott az én apám, meg az én anyám?
A nagyvezér azt mondta neki:
– Jaj, kis királyfi, azok elmentek messze-messze; egy másik világba.
– Hát minek mentek abba a másik világba? kérdezte a királyfi.
– Azért, mert az sokkal jobb világ, mint ez az innenső, a miben mi
lakunk, felelt neki rá a nagyvezér.
Azt mondta erre a királyfi:
– De hát akkor engemet is miért nem vittek el magukkal abba a másik
világba, ha az a jobbik?
– Jaj, kis királyfi, mondá a nagyvezér; te neked még előbb sokat kell
fáradni, küzdeni, szenvedni ezen a világon, a míg megérdemled, hogy abba
a másik világba eljuthass, a hova az apád meg az anyád elutaztak.
Hát sehogy sem tetszett ez a biztatás a kis királyfinak; hogy ő még
fáradjon, küzdjön és szenvedjen is sokat, s azt mondta magában: «no
megállj, majd utána megyek én az apámnak, anyámnak abba a másik jobbik
világba s itt hagyom nektek ezt az innensőt; kínlódjatok benne, ha
nektek úgy tetszik».
S azzal azt tette, hogy fogta a kis puskáját s kiment az erdőre, mintha
madarakat akarna lődözni. Ott azután addig ment a sűrű rengetegben, míg
egyszer utólérte a záporeső. Aztán, hogy meg ne ázzék, keresett egy
odvas fát, hogy majd abba meghuzza magát. Hát – jól van – a mint az
oduba bebujt, akkor látta, hogy ott már van egy ember elrejtve. (No te
borzas, mit csináltál volna, ha te jártál volna így?)
– Nagyot sikoltottam volna.
– Bezzeg a kis királyfi nem azt tette ám, hanem megszólította bátran az
idegen embert: «hallod-e ember, ez az erdő az én erdőm, ez a fa az én
fám, én nem engedtem meg neked, hogy benne lakjál. Hanem ha megmondod
nekem, hogy merre van az a jobbik világ, a hová apám anyám elutazott,
akkor neked adom a fát is, az erdőt is; nem bánom: lakjál benne».
Azt felelte neki erre az idegen ember az odvas fában:
– Nem úgy van az kis királyfi: hamarább itt laktam én, mint ez az erdő
felnőtt s innen engem senki ki nem üzhet. Azt meg, hogy merre van az a
jobbik világ? csak akkor mondhatom meg, ha én is megszeretlek téged s te
is megszeretsz engem. Én már megszerettelek ám.
– No én ugyan nem szerettelek meg! mondá a kis királyfi.
– De hát miért nem? kérdé az erdei ember.
– Azért, mert zöld a szemed.
Az idegen embernek csak úgy világlottak a szemei, mint két
szentjános-bogár.
– No hát eredj, Isten hirével, mondá neki az ismeretlen; a miből a
királyfi megtudhatta, hogy ez nem valami gonosz szellem, mert külömben
nem tudná az Isten nevét kimondani.
– El is megyek! szólt a kis királyfi; megtalálom én az utat a jobb
világba nálad nélkül is. Hallottam én már elégszer, hogy merre van annak
az útja!
Hallotta sokszor a kis herczeg, úgy fülhegygyel, mikor azt beszélték,
hogy ott a sziklák között lakik egy kegyetlen nagy vérszopó vadállat,
egy tigris, a mely sok vadászt, kecskepásztort elvitt már a másvilágra.
No az majd őtet is elviszi.
Ment, csak ment, a míg csak el nem ért a sziklák lábához, a hol a
vadállat barlangja volt, a mire rátalálhatott arról a sok elszórt
csontról, a mikkel annak a bejárata be volt terítve. A tigris akkor is
otthon volt, a barlangban hallatszott a mormogása. (No te borzas, oda
mertél volna-e menni a barlangba?)
– Nem én, ha a lapdám beesett volna sem.
– No látod, a kis királyfi nem volt ám olyan gyáva: bátran bekiáltott a
barlangba: «hej te, tigris, gyere elő! itt vagyok én: a királyfi! Jer,
vigy el engem is a jobbik világba, gyorsan!»
A szörnyeteg előmászott az oduból, körülnyalta a véres száját, hosszú
farkával megcsapkodta az oldalait, s aztán lesunyta a fejét, hogy egy
ugrással elkapja a kis királyfit. (No ne sírj, na, te kis pisze: hiszen
nem kapja el!)
Mert abban a perczben egy sziklahasadékból előrohant egy óriáskigyó, az
a tigrisre vetette magát, átszorította rettenetes gyűrűjével a
szörnyeteg derekát, torkát; beleharapott a nyakába. A tigris ugrált,
ordított, fetrengett; a két szörnyeteg elkezdett egymással
élethalál-harczot küzdeni s utoljára lehengeredtek egymásba tekergőzve a
mély szakadékba, a sűrű bozót közé, a honnan csak a nagy csörtetés és
ordítás hangzott aztán elő. Azok bizonyosan megették egymást.
A kis herczegnek vissza kellett térni a palotájába.
Az útban találkozott egy vadászszal, a kinek tegez és puzdra volt a
vállán.
– Ejnye de furcsa vadász ez, a ki még most is nyillal, kézijjal
vadászik! mondá magában s jól a szemébe nézett.
Az volt a zöldszemű ember.
– No ugy-e, hogy nem találod meg az utat a jobbik világba, hacsak engem
meg nem szeretsz! mondá neki a zöldszemű s azzal egyszerre eltünt,
mintha a föld nyelte volna el.
– Megálljatok csak, mondta magában a kis királyfi. Tudom én még annak
másik módját is, hogy hogyan lehet eljutni a másik világba? Sokszor
hallottam, hogy van egy nagy tenger; sok ember, a ki arra rászállt
hajóval, nagy szépen megtalálta az utat a jobbvilágba. Hátha én is
megtalálom.
Azzal mindjárt kiadta a nagyvezérnek a rendeletet, hogy készíttessen fel
egy nagy hajót a Fekete-tengeren, azon ők el fognak utazni a tűzimádók
országába, a hova a herczeg anyja való volt; odamenet nem történt velük
semmi veszedelem, hanem mikor visszafelé jöttek volna, útközben megkapta
őket egy szörnyüséges nagy zivatar. Villámlott, mennydörgött, az egész
ég beborult, s mikor a villám végighasította az eget, meglehetett látni
benne a fényes angyali sereget, s mikor a szél kettészelte a tengert,
meglehetett látni a tengerfenekén a vizi tündéreket. «No most mindjárt,
no most mindjárt! mondá magában a kis királyfi, akár ott fenn, akár ott
lenn; de most mindjárt megtalálom én az utat abba a jobbik világba.»
A nagy hullám már a kormányt is összetörte, a kormányost is leseperte a
hajóról, s vitte azt sebesen neki egy nagy sötét sziklapartnak, a hol
annak bizonyosan össze kellett törni.
Ekkor azt veszi észre a királyfi, hogy valaki elfoglalta a kormánypadot.
Egy idegen ember, a ki egy régi formájú timonnal kezdi kormányozni a
hajót.
– Ejnye, de furcsa egy kormányos ez! mondá magában a kis királyfi, a ki
ily ócska timonnal akarja kormányozni ezt a gályát.
Hanem arra egyszerre lecsendesedett a vihar: az ég is, tenger is
becsukódott, a hajó kikerülte a fenyegető nagy sziklákat s szerencsésen
bevitorlázott az otthoni kikötőbe.
A kis királyfi szétnézett a furcsa kormányos után, a kiről senki sem
tudta, hogy honnan került ide. Hanem az nagyot nevetett.
– No ugy-e, hogy nem találod meg az utat a másik világba, a míg engem
meg nem szeretsz!
A kis királyfi a szemébe nézett, akkor vette csak észre, hogy ez volt a
zöld szemű ember. De már akkor, köd előttem, köd utánam, sehol sem volt.
Eltünt egyszerre, mintha a víz nyelte volna el.
De már akkor igazán megharagudott a kis királyfi.
Hát már az én számomra semmi útja sincs nyitva a másik világnak! Azért
is csak megkeresem! Hallotta ő, hogy sok derék vitéz megtalálta már azt
világot, ki elment a csatába s kiadta a nagyvezérének a rendeletet, hogy
mingyárt izenjen háborút a tatár királynak!
Nos hát a nagyvezér – élni-halni – összeszedte a seregeit s betört vele
a tatár király országába.
Jaj, de az igen hatalmas király volt, csak hagyta mind beljebb jönni az
országába a kis királyfi seregeit, akkor aztán egyszerre körülfogta
azokat minden oldalról.
No megijedt erre a nagyvezér: «odavagyunk, királyfi, se életünk, se
halálunk. A tatár egy lábig levág bennünket, vagy rabságra fűz; annyi a
serege, mint a sáska».
A kis királyfi nemhogy szomorkodott volna, de még inkább örült rajta.
– No hát csak mentül előbb hozzá kell kezdeni a csatához, hogy essünk át
rajta.
De a nagyvezér úgy meg volt ijedve, hogy közkatona ruhába elbujt s nem
állt a sereg élére; a katonák még jobban megijedtek s arról beszéltek,
hogy mind megadják magukat. Ekkor megjelent a sereg előtt lóháton egy
idegen lovag, olyan öltözetben, a milyent nem látott soha senki. A
kardjának az alakja olyan volt mint a láng, vagy a kigyó, s az a vitéz
felbátorította a többi vitézeket s neki vitte a tatároknak. Hát alig
hogy megfujták a trombitákat, jön ám a tatár király a maga táborával,
gyalog, mezitláb, zsákruhába öltözve, kard nélkül, ajándékkal tele a
marka: s elkezd szépen könyörögni, hogy kössenek vele békességet; ő nem
hadakozhat, mert az éjjel minden katonája megbetegedett; csak úgy
hevernek a földön, kezüket, lábukat rázva.
A kis királyfi megint megismerte a zöld szemű embert. Az volt az
ismeretlen hadvezér.
Ekkor aztán elbusulta magát nagyon. Látta, hogy a zöld szemű ember
nélkül soha meg nem leli az utat abba a másik világba, a hol az apját,
anyját feltalálja; hát csak rászánta magát, hogy felkeresi hát a zöld
szemű embert a maga odujában, s megmondja neki, hogy no hát inkább
szeretni fogja.
El is ment, meg is találta, kihitta az odvas fából. A zöld szemű
embernek taplóból volt az öltözete, gombából a kalapja, s hosszú zöld
penész volt a prém rajta, a képe sárga volt, mint a viaszk, s a szája
kék, mint a szeder.
– No kedveském, hát szeretsz-e már? kérdezé a királyfitól.
– Szeretlek, csak mutasd meg az utat abba a jobbik világba.
– Megmutatom, ha megeszel egy szem szilvát ebből az én kosaramból s
megcsókolod az ajkamat egyszer.
Egy kosár volt a kezében szederindából fonva, és azon hosszukás szilvák,
épen olyan viaszkszinüek, mint az ő arcza. A kis királyfi kivett belőlük
egyet, kettétörte és megette. No még egy csókot! Azt is megtette. «Jaj
be hideg volt az a te ajkad!» mondá összerázkódva tőle.
S attól az egy szilvától, meg egy csóktól aztán megtalálta a kis
királyfi, a mit olyan nagyon keresett, az utat a jobbik világba, a hol
atyja, anyja vártak reá. Most is ott van, onnan köszöntet beneteket.
A mesélés alatt egy kis szöszke leánynak a haját fonta be a királyleány,
a ki szemét száját felnyitva, nyelte a mesét, s mikor vége volt, azt
kérdezé: «De hát mi van abban a másik világban?»
– Hát kicsikém, ott igen jó élet van; mindig süt a nap, örökké tavasz
van, senkit nem bántanak, semmi dolog nincsen, mindennap Mihály őrangyal
ünnepe van, minden lélek örül és szereti egymást, ember soha meg nem
szomjazik, meg nem éhezik, s angyalokkal játszik.
– De lelkecském, petyegé a kis szöszke; ha abban a jobbik világban se
nem esznek, se nem isznak, akkor oda tata baba nem megy.
Bethsába felkaczagott s összecsókolta a kis porontyot.
A mire a másik szobából hangos tapsok csattantak fel.


HISZ ÖN NEM AZ…
A mesemondót kilesték.
A szőnyegajtó kinyiltával három ismerős arczot látott maga előtt
Bethsába. Az egyik volt Zeneida, a másik Puskin, a tegnapi megszabadító,
a harmadik Jakuskin, a ki ugyanakkor kormányozta a dereglyét. A két
férfi ma is fülig sáros volt. Látszott, hogy dologból jönnek. – Oh,
milyen szép ilyenkor a férfi.
– Kilestük a mesemondót! szólt Zeneida. Ön elragadta vele a
hallgatóságát.
– Nevezetes az, szólt Jakuskin, hogy ezt a mesét én is hallottam már,
mikor a Kaukázusban jártam. A zöld szemű ember allegoriai jelképe a
kaukázusi láznak. A mesének az értelme az, hogy a ki a kaukázusi láz
incubatióját megkapta, azt semmi más halál nem érheti, azt fegyver nem
fogja, vad meg nem tépi, tenger el nem nyeli, a zöld szemű rém nem
engedi másnak a választottját.
Bethsába ismét maga előtt látta Puskint. Azt a két szemet, a miben
elveszni olyan édes halál! Sietett a kezét nyujtani neki.
– Még én meg sem köszöntem önnek, hogy megszabadított. Ugyan jókor hozta
az Isten. Már nem álltam volna ki sokáig, hogy a lovon üljek.
– De hogy engedhette önnek azt a herczegnő? mondá Puskin szemrehányólag.
– Én kértem rá. Sajnáltam, hogy olyan nagyon félt. Ő sírt is, s azt nem
tudom nézni. Nem tudja ön: szerencsésen hazaért-e?
– Nincs semmi baja. Utána jártam. Bizony higyje el, herczegnő, csak
azért eveztem oda a kapujához, mert tudtam, hogy önnek az első kérdése
az lesz, hogy nincs-e baja keresztanyjának? Semmi baja. Még az éjjel
elvitette magát dereglyén Peterhoffba, a hol biztosságban lesz. Itt
kellett neki a palota előtt végigeveznie. Bizonyosan azért nem küldött
fel önért, mert tudta, hogy ön itt nagyon jó helyen van.
És Bethsába nem vette azt a szót gúnynak, mert ő csakugyan nagyon jó
helynek találta azt, a hol Puskin szemeibe lehet nézni.
– Már most én nem tudok önnek semmit sem adni azért, hogy engem
megszabadított, mert én olyan szegény vagyok.
– Épen, mint én, mondá Puskin.
Zeneida odasugott Puskin fülébe.
– Ha ezt a két szegénységet összetennék, milyen nagy gazdagság lenne
belőle.
Puskin visszasugá:
– Azt mondanám, hogy «köszönöm», ha nem te kinálnád azt!
Bethsába azonban ismét visszaült a mosdató-márványmedenczéhez.
– No már most, kérem önöket, engedjék tovább folytatnom a
kötelességemet, mert még nem vagyok valamennyivel készen. Megengedjenek,
ha annak elsőbbséget adok.
– Áldottak legyenek a kezek, a mik abban fáradnak! mondá Puskin, s
szavának minden hangja olyan volt Bethsába előtt, mint az üdvösség.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 15
  • Büleklär
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4226
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2174
    26.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4148
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1957
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4159
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4121
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4117
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4215
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1970
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4339
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1924
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4122
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4265
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1814
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4196
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1929
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2015
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4338
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1770
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1895
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4130
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1919
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4138
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1915
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1848
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 3818
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 2140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1137
    36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.