Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 07

Süzlärneñ gomumi sanı 4215
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1970
33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
legutoljára itt járt. Puskin bemutatja egymásnak a vendéget és a pőrére
vetkőzött uraságokat, a kiknek rangjukhoz illő czímeik is vannak. Mind
szemenszedett tanulmányfők.
Dobujoff úr, a mi Rosciusunk: hirhedett hős-szinész; kár, hogy most
elcsapta magától a társaságot és privatizál. Csetverin úr, a mi
Rafaelünk, a ki megveti a nagyok kegyeit, s csak népszerű boltczímereken
örökíti meg művészetét. Csicserkoff úr, a tudós akadémiának
legnevezetesebb tagja, a ki harminczezer könyvet ismer – a táblájáról s
naponkint kisöpri az egész tudós társaságot. Arbusoff úr, nevezetes
mechanikus, ki az önmagától lövő puskát feltalálta. Szeravszki úr, a mi
Hyppocratesünk és Galenusunk, a ki a nehéz nyavalyát gyökeresen
kigyógyítja. Megannyi félreismert, elnyomott, üldözött lángész! Ime itt
látod Barbatuseff admirált, a mi Vasco de Gamánkat, a ki számtalan új
szigeteket fedezett volna fel, ha az irigy admiralitás egy gályát adott
volna neki. Ez pedig a mi küldiplomatiánk, monsieur Germain.
Monsieur Germain abban külömbözött a társaság többi tagjaitól, hogy ő
nem volt egy ingre vetkőzve, mint azok, a minek talán az is lehetett az
oka, hogy nála az ingről hiányzottak az ujjak, elég levén a gallér és az
ingelő, a mi látható. Egyébiránt az ő arcza sehogy sem engedett
színfokozat tekintetében a többiekének. A jobb keze ujjai pedig
másodiziglen tintásak voltak, a mi azt sejteté, hogy azt a tintába
dugott kalamust ő kezeli ezúttal s megerősíti e gyanut az előtte heverő
gyűrött papirív is, a min már látszik nehány irott sor, és azokkal
együtt járó elcseppentett «hizók».
A bemutatott úr elébb megnyalja a tintás ujját s a kabátja szárnyához
törülgeti, csak azután nyujtja kezét szorításra Jakuskinnak, önérzettel
mondva:
– Ez csak fölvett nevem. Igazi nevem Marat. Valóságos testvéröcscse
vagyok a dicső Maratnak, annak az isteni nagy Maratnak, a kinek hamvai
számára építették a Phantheont. Tudja ön…
– Tudom, szól Jakuskin, s mondhatom, hogy nagyon örülök rajta, hogy ön a
testvére, s nem én vagyok az.
– Ön egészen közénk illő ficzkó! magasztalá Marat úr Jakuskint. Legyünk
frère et cochon.
– De minek «frère» az egyik? Legyünk mind a ketten «cochon». – S
összecsókolóztak.
– De hát mit csinálnak önök itt, urak? Mire való ez a csúf folyadék az
asztalon?
(Jellemző, hogy a míg a pézsmaillatú összeesküvők tegezték egymást,
addig a kátrányillatuaknál meg kellett tartani az «urak» megszólítást.)
A kérdezett alacsony emberke, a cacadu frizurájával, büszkén ütött az
asztalon heverő papirra.
– Most készítjük a mi «marseillais»-ünket.
– Hallod, Puskin? Itt is versenytársra akadtál, enyelgett Jakuskin.
– Úgy látszik, hogy ez a mai nap az olympi versenyek ünnepe, szólt
Puskin nevetve. Hát hogy készül itt a vers? Magam is szeretném egyszer
látni.
– Nagyon rendén, szólt Marat vérszerinti rokona, a tollat füle mellé
dugva. Én kimondom a jeligét, s ez egyúttal a refraine. A többi urak
hozzáadják a maguk eszméit, én pedig azokat költői formába öntöm.
– Tehát mindent társulati uton! Még verset is.
– Igen bizony! A mottó és a refraine ez: «Kést neki!» Két szó, a mely
mindent kifejez. Ehhez csatlakozhatik a többi. Im a kezdet:
«A ki kardot, pallost hord,
Kinek vállán aranybojt,
Az mind a mi ellenségünk,
A ki minket letiport.
Kést neki!»
– Ki tudja tovább?
– Én! Én! kiáltozák a hosszú asztal körül s összevissza siettek az
eszméiket kölcsönadni.
– Én azt mondom, hogy a szinészeket mind le kell nyakazni, mondá
Dobujoff úr, kik húszezer rubelért declamálnak, énekelnek, pedig egy sem
tud külömben szavalni, mint én.
– Ők maguk a királyokat játszák, nekünk meg az inas szerepeket osztják.
Zsarnokok! Minek az egész komédia? Nem elég mulatság a népnek a
paprikajancsi, meg a medvetánczoltató?
– Nincs alávalóbb osztály a piktoroknál, bizonyított közbe Csetvertin
úr. Ők egyetértenek a papokkal, azért, hogy szent képeket festhessenek
nekik s a czár talpát nyalják, a miért az a csataképeiket megfizeti s
még megörökíti a nép gyalázatát. Az lesz a derék ember, a ki a «fehér
termet» felgyujtja, a négyszáz tábornok arczképével! Minden piktornak el
kellene vágni a kezét, a ki többet tud, mint boltczímert festeni.
– És azokét is, a kik könyveket irnak! kiáltá Csicserkoff úr, a kik
czifrább nyelven irnak, mint a milyenen mi beszélünk.
A többi is mind sürgette a maga véleményének elfogadtatását, a kuruzsló
az orvosokat akarta kiirtani, a bukott kalmárnak a börzekirályok
trónfelforgatása volt a programmja, az elcsapott tengerész a hajóhadat
kivánta felgyujtatni; valamennyi vélemény mind oda ment ki, hogy a ki
csak egy fejjel kimagaslik a sokaság közül, az mind ellensége a népnek
és kiirtásra méltó.
Marat testvére összegezte a véleményeket és rímekbe szedte.
«Énekes, ki nem rekedt,
Piktor, ki fest szenteket,
Tudós, ki ir könyveket,
Ki gyógyít betegeket,
Az mind a mi ellenségünk:
Kést neki!
Kit kocsi hord, vagy lóhát,
A ki visel új ruhát,
A ki épít palotát,
Az mind a mi ellenségünk:
Kést neki!
A kinek feje kivál,
Ki nagyobb társainál,
Költő, müvész, vagy király,
Az mind a mi ellenségünk:
Kést neki!»
Ez már tetszett! Az asztalt ütötték ököllel, úgy tapsoltak hozzá.
– De énekelve volna ez szép! kiálta Marat junior. Ki teszi énekre? Ah,
hisz itt van a mi «észistennőnk», fel az asztalra, Diabolka!
S egy percz alatt feldobták az asztalra a czigányleányt, a ki
félrecsapva a süvegét a lefityegő csodálatos czafranghybridummal,
rögtönözve dalolt a kétségbeesett vershez megfelelő vad melodiát, s a
két sarkával dobolt az asztalon, s a két kezével füttyöket hányt hozzá.
Utána ordította az egész lebuj a vad devernyát.
– Ez már aztán meg fogja tenni! Úgy-e bár? szólt ragyogó kérkedéssel a
Marat-örökös, Puskin vállára ütve barátságosan; s azzal megtömve
pipáját, azt félagyarára vágta s úgy könyökölt az asztalra elégülten.
– No, Puskin, most vedd elő az eszedet! sugá Jakuskin. Hadd lássuk,
melyik nyeri el a pálmát?
Puskin elő is vette azt a zsebéből; azután fidibuszt csavart belőle s
azt meggyujtva a kandallónál, oda tartá a Marat-utód pipája fölé.
Ezúttal Marsyas nyuzta meg Apollót.
A vad poéta diadalmas arczfintorgással szívta a pipáját, a mire egy
olympi hős tartá saját égő költeményét; minden szippantásnál nagyot
lobbant az, s e lobbanásnál Puskin észrevette, hogy a vállán mászik
valami bogár. Egy rovar, a minek nevét nem szokták leirni. Lepeczkelte
azt magáról.
Újabb Marat észrevette ezt a megvető mozdulatot.
– Ej, ej! Ifju úr! Minek az a nagy megvetés? Minek az a finnyáskodás? A
mit milliók és milliók viselnek a testükön, mit fél ön attól? A kivel
testvéreink együtt hálnak, nappal együtt járnak, mit undorodik ön attól?
A ki azt megveti, az aristocrata. Ez az egyenlőség symboluma. Miként a
régi egyptomiaknál volt egy szent bogár, a scarabeus, ez a mi szent
cserebülyünk! A ki az emberi társaságot nivellirozza. Nosza még egy
strófát a vershez urak:
«A ki a szent cserebülyt,
Rovarok közt népszerüt,
Egy igazi népbarátot
Utál, testén el nem tür,
Kést neki!»
Dühös taps hangzott fel rá s utána énekelte mindenki, még Puskin is.
– Igazán mondom, ez találta el a módját, mondá kaczagva Jakuskinnak.
Most azonban megnyilt a pinczeajtó s egy hosszú kéz, mely lenyúlt a
magasból, elkezdett egy kolomppal harangozni.
Arra a kolomp szóra egyszerre vége lett az egész rebelliónak.
Ez azt jelenti, hogy megvirradt, a «korsó» csaplárosa kötelezve van az
ajtaját kinyitni, s a vendégek jól teszik, ha hazamennek; külömben ott
lepi őket a rendőrség.
A zaj elnémult egyszerre s minden ember igyekezett felvenni a sutra
feltett bekecsét. A felnyitott ajtón át betört a hideg lég s a
spelunkában megszorult pára elkezdett hó és zuzmara alakjában a vendégek
hajára, szakállára tapadni.
– No de most még egy búcsukortyot egymással! dörmögé a sarju Marat. E
dicső este emlékére! Jó barátok! Testvérek! Urak! Nem! Nem közönséges
itallal! Annak az emlékére, hogy ma készítettük el a mi
marseillaiseünket, megiszszuk közakarattal azt a tintát, a mi e dicső
harczidal irásából fenmaradt.
– Megiszszuk! ordíták rá mindnyájan.
– De már ezt nem csináljuk utánuk! dörmögé Puskin, s lerántva Diabolkát
az asztalról, igyekezett a pinczegádort elérni s kimenekülni az
alvilágból.
A földszintre jutva, a míg Jakuskin az utcza végén hagyott szánkó
keresésére elindult, Puskin megkereste a bundáját s beletakargatta
Diabolkát. Marat úr ott lepte az ajtóban. Jött utána a tintás üveggel.
Még volt benne valami.
– Ej, ej, Puskin testvér! Hát ön elszelelne közülünk a búcsukorty
nélkül! No bizony, tán utálja azt az italt, a miből mi valamennyien
ittunk? Hát illik-e ez? Addig ki nem eresztem önt innen az ajtón, a míg
nem iszik belőle. Éljen az egyenlőség! Nem vagyunk-e mindnyájan
egyenlők? Mindenben egyenlők?
– Nem, szólt Puskin. Nem vagyunk egyenlők.
– Par exemple?
– Hát – par exemple – én erősebb vagyok, mint ön, s annálfogva én vagyok
az, a ki megfogja önnek a nyakát s ön az, a ki innen kirepül.
Már akkor Marat úr ott is hevert az utcza közepén, lilaszinűre festve a
havat az összetört tintás üveggel.
– Látja ön, hogy még sincs tökéletes egyenlőség a földön!
– De lesz, hörgé feltápászkodva Marat, s kihúzta csizmaszárából a kést.
Ez az, a mi kiegyenlíti a külömbséget a hős és a pipogya között.
Diabolka megfogta Puskin kezét, s magával ragadta futva, nehogy még
lekéseljék.
– Nos, hát eljösz-e holnap megint a «medvesonkába»? kérdé Puskin a
visszatérő Jakuskint.
– El bizony. És mindennap eljövök. Ezek aztán az igazi emberek!
Puskin nagyot nevetett.
– Az ám, a míg a kolompszót meg nem hallják!


AZ ŰZÖTT VAD.
Másnap az Izsák-templomban a czári énekkar nyitá meg a nagybőjti ünnepek
szertartását. Hirhedett énekkar volt ez, fentartva nagy költségen,
összeválogatva az egész birodalom széphangu férfiaiból és gyermekeiből.
A kortársak magasztalása minden valaha emberi hang által produkált zenén
fölül emeli e zsolozsmákat. A czár, hajlott kora felé, semmi zenét sem
tűrt már, egyedül a hárfát és a mysticus egyházi éneket. Ezért volt
Ilmarinen Zeneida, a sonáták éneklője kiváló kegyencze. Szinházba nem
járt, ha éneket akart hallani, a téli palota, vagy az eremitage termeibe
hívta meg a kedvencz művészeket, s a nagybőjt minden napján elment a
templomba a gyermekek énekét meghallgatni.
Ilyenkor aztán az úri rend is divatnak tartá a templomban megjelenni, s
a nagyobb ájtatosság kedveért a hölgyek ez alkalomra nem használtak
carmint, csak fehérítőt.
Ott lehetett látni az első sorokban, a főoltárhoz legközelebb állva,
Ghedimin herczeget és a Muravieffeket, Orloffokat, Trubeczkóikat;
mindazokat, kik neveiket a «zöld könyvbe» sajátkezűleg felirták; s a
testőrtisztek, kik a mult éjjel a fölött szavaztak, hogy meghaljon-e a
czár, vagy csak száműzessék? ott meredtek a sorfal mentében, kivont
kardjaikat csípőikhez szorítva, s a templom bejáratánál ott térdepelt és
verte mellét társai csoportjában a nagy Marat-testvér is; még le sem
vitte a szentelt víz az ujjairól azt a tintát, a mivel a «kés» dalát
megirta.
Mind meghajták mélyen a fejüket az uralkodópár előtt, mikor az végig
haladt előttük s talán senki sem volt, a ki észrevegye, hogy a férj és a
feleség, a kiké ez az ország, csak egy-egy ujját nyujtja a másiknak
menetközben, s az egész áhitat alatt soha sem néznek egymásra, s a
szentelt víz nyújtásánál nem szólnak egymáshoz.
Ilmarinen Zeneida is ott volt az áhitat szertartásán, s mikor kijött a
templomból, egy ott ácsorgó tiszt üdvözlé. Puskin volt az.
– Madame. Ön sírt. Arcza csupa nedves. Hát lakik a templomban valaki?
– Nem lakik, felelt neki Zeneida. Hanem ez az ének az idegekre hat.
Állatok vagyunk. A kutya is szokott sirni, ha énekszót hall.
– Látta ön, hogy a czárné mily áhitattal csókolta a feszületet, az
istenember lábát? Nem tudja, mit kérhetett tőle?
– Nem láttam. Nem tudom.
A templomi szertartás késő este végződött, templom után minden ember
hazatakarodott. Az utczák elcsendesültek. A nagybőjt első napján az
estebédet minden ember odahaza költi el, a kinek családja van. S
minthogy a pétervári szegényebb néposztálynál minden hét férfira jut egy
asszony, azok összebeszélnek s társaságban keresnek fel egy ismerős
maguk fajta némbert, a ki megfőzze számukra a bőjtbevezető
cziberelevest. Ennek kell minden asztalon párologni ma. Cseréptálban,
vagy chinai porczellánban. Még a czár asztalán is ez az első étekfogás s
azt a franczia szakácsnak meghamisítatlanul kell kotyvasztani, korpából
posajtva, derczekásával feleresztve.
Az első bőjtnapi cziberelevest minden családapa otthon költi el. Még a
téli palotában is úgy volt hajdan a szokás. Hajdan! Egyszer valamikor.
Csak kettő számára volt megterítve az asztal. Ilyenkor nem hívtak
vendéget. A csupa olajjal és nádmézzel készült ételek változatos nemei
csak az ő számukra voltak feltálalva szakács furfang szerint. Egyszer
aztán jött olyan nap, a mikor hiába várta a nő a férjét az első bőjtnapi
estebédhez: nem jött el. Pedig sokáig várt reá. Az étel elhült. Valami
hideg tárgy tolakodott oda közéjük. Most még csak az ételek hültek el,
majd később a szivek is. És azért a feleség mégis minden évben nagybőjt
első estéjén megterítteté kettőjük számára az asztalt, és felhordatta az
ételeket és várt, várt, hogy a másik társ megjöjjön, várt, míg meghült
minden étel, s nem nyúlt hozzájuk, ő rá várva.
Az órák egyre teltek, a nő várt egyesegyedül, minden neszre figyelve,
nem hangzik-e az ismerős léptek dobaja a kis szőnyegajtó előtt, mely
lakosztályaik tornáczait összeköti, a melynek megnyilása annyiszor
töltötte el szivét földi üdvösséggel. Rég berozsdásodott annak még a
zára is.
Egyszer aztán megszólal az órazenemű. Egy zenélő gép, melyet Arakcsejeff
készíttetett Párisban; a dal, melyet elzenél, a nemzeti hymnus; napjában
csak egyszer zenéli azt el: éjfél után egy órakor, abban az órában, a
melyben Pál czárt a főnemesei és tábornokai hálószobájában
meggyilkolták.
A meggyilkolt fia, ki apja holttestén keresztül lépett a trónra, sok
éven át ott hallgatta, a nagy évfordulók napjain, arczra borulva, és az
imazsámolyt nedvesítve könyeivel, ezt a búskomor hymnuszt, s volt egy
lény, a kinek elmondhatta lelke kínzó szorongattatásait. Ah, ott a szív
minden dobbanása zengette ezt a gyászdalt. Ez szorgalmasabb óramű volt,
mint a másik. Ez rákezdte dalát a diadalmámor közepett, valamint a
szerencsétlenségnek óráiban, szemére hányva, hogy apja holtteste volt a
zsámoly, melyen a trónra lépett, s fenyegetve, hogy az ő holtteste lesz
épen úgy a zsámolya utódjának. Ez volt életének kínzó réme: örök lelki
torturája. Senkinek sem gyónhatta meg azt, csak a feleségének. Senki sem
vigasztalhatta meg őt e nehéz küzdelmeiben önterhe alatt leroskadó
lelkének, csak a feleség. Most már ennek vége van. Azok az átkozott szép
kék szemek, a mikben egy új eget keresett, megadták neki az eget: azt a
hideg eget, a mi a földet és a holdat örökre elválasztja egymástól. A
minden oroszok czárjának senkije sincs többé. A hatalmasok
legerősebbikének nincs annyi megnyugvó helye, a hol nyugodtan el tudjon
aludni. A pusztában ott feledett vándor nem áll olyan egyedül a
világban, mint ő.
Mikor még a zene után sem jő meg a férj, a nő előveszi az elefántcsontra
festett arczképet s azt helyezi oda az asztalra a férj helyére, maga
elé. A délczeg ifju daliát, mosolygó ajkaival, derült homlokával, a
milyen volt – vőlegény korában. S aztán addig-addig néz rá, míg a köny
kicsordul szeméből. Semmije sem maradt meg belőle, csak ez a kép.
Az élő ember rég nem mosolyog már senkire. A ki őt még mosolyra tudná
birni, az ugyan hires ember lenne egyszerre.
Két befogott szán áll a téli palota oszloptornácza alatt, az egyikbe hat
ló fogva, a másikba három. Mindkettő üveges hintót hord, lefüggönyözött
ablakokkal. A kocsisok és csatlósok a hat lovasnál a czár egyenruháját
viselik, a másiknál Miklós nagyherczegét.
Hanem mikor a beszállásra kerül a sor, akkor a czári szánkóba a
nagyherczeg ül be s a czár meg a nagyherczegébe.
Mikor aztán a két szán kicsörtet a kapun, az egyik jobbra, a másik balra
fordul. A hat lovas nyomába rögtön utána rugaszkodik a rejtekben tartott
testőrlovasok pikétje s kíséri azt a távolból, s megáll, a hol az
nyugvót tart. A három lovast hagyják tovasiklani magában. A
nagyherczegről tudja mindenki, hogy az most egyenesen haza megy
családjához: van egy kis csendes házikója; hanem a czárról nem tudni,
hogy merre fogja bekóborolni a hosszú tengeréjszakát? Pedig most nagyon
kell őrizkedni!
Arakcsejeffnek dühös összekapása volt ma délelőtt a rendőrfőnökkel és
Miloradovicscsal a városkormányzóval. Háromféle rendőrség is működött: a
katonai, polgári, meg a titkos; de ezek, a helyett, hogy egymás kezére
dolgoztak volna, mindig azon voltak, hogy egymás intézkedéseit
meghiusítsák. Arakcsejeff azért volt dühös Chulkinra, hogy Galban
lovagot az éjjel kirabolták, s nemcsak a pénzét vették el, hanem még a
jegyzeteit is, a mik között sok államtitok volt. Chulkin aztán
kiderítette, hogy a rablók az őrjáratra kirendelt katonák maguk voltak.
Akkor aztán Miloradovics ellen fordult Arakcsejeff egész haragja.
Követelte, hogy a főtiszt, a kire a mult éjjel a főfelügyelet volt
bízva, a legszigorúbban feleletre vonassék. Akkor aztán megmondta neki a
kormányzó, hogy az épen Arakcsejeff Jevgen volt, az ő egyetlen magzatja.
Akkor aztán Arakcsejeff még dühösebb lett, de nem volt kire? Tökéletesen
hitte, hogy maga az úrfi rabolta ki Galban lovagot: képes volt rá, a
hogy ő ismerte a kedves ifjut.
Akkor aztán felhagyott a további inquisitióval; hanem azt az intézkedést
tette, hogy a testőrhuszárságot, (mely egyenesen az ő parancsnoksága
alatt állott) rendelé ki, hogy őrjárataival a czárt távolból mindenüvé
kísérje. A gyalogságban és a rendőrségben nem lehetett már bízni.
Arakcsejeffnek különös ösztöne volt, mindenféle jelenségekből kiérezni a
czár elleni összeesküvést, ha bizonyságot nem tudott is szerezni, s ő
volt az egyedüli soha el nem alvó szem, mely a czárra vigyázott. Egész
nemzete gyűlöletét összeszedte a saját fejére, azért, hogy annak az egy
embernek a fejét megoltalmazza, a kiben saját énje felolvadt.
Hanem az üldözött ember ki tudta játszani mind az üldözőit, mind a
védelmezőit: a míg azok alattomban, leskelődve kísérték, kerülgették az
ő hat lovas szánját kaszárnyáról-kaszárnyára, (a nagyherczeg
körvizsgálatot tartott azokban, hogy a felügyelő tisztek nem vetették-e
le a kravátliaikat?) azalatt a háromlovas szán végig vágtatott a
Moika-csatorna partján, addig a nagy, kertekkel beültetett térségig, a
hol a hadmérnökség palotája áll; ott egy hosszú, vas rácscsal
koszorúzott fal előtt megállt: a czár kiszállt belőle, a zsebében hozott
kulcscsal felnyitá az ajtót s egyes-egyedül, senkitől sem kísérve, lámpa
nélkül, végig haladt azon az úton, melyet két oldalt nyirott
fenyőfa-bokrok jelöltek; a friss havon nem volt semmi lábnyom. Ezen az
úton más nem jár rajta kívül. Egy ódon egyemeletes ház bontakozik ki a
nyárfák közül, a mik tele vannak varjufészkekkel. Annak egy kis alacsony
tölgyfaajtója van, a mihez falépcsők vezetnek föl. A magányos férfi
annak a kulcsát is magával hozta; felnyitja, belép rajta, itt már sötét
van, elő kell venni zsebéből a tolvajlámpát, hogy megtalálja a lépcsőt,
mely az emeletre fölvezet, s aztán egy hosszú folyosón lábhegyen végig
halad. Egy kutya sincs, mely megugassa. Egészen meglepi a beszélgetőket,
a mint benyitja rájuk az ajtót. Ketten vannak: egy öreg ember, meg egy
öreg asszony.
Az öreg asszony felsikolt, a mint meglátja a belépőt, az öreg ember
pedig a lábaihoz veti magát.
– Micsoda ember ez itt? Helenka!
– Hát ez az én öregem. Az én uram. Emeld föl a pofádat no Ihnátko, hadd
lássa a czár, hogy te vagy.
– Nekem soha se mondtad, hogy férjed van.
– Hát ugyan minek beszélne valaki a köszvényéről, vagy egy csunya
állatról? a kit jobb szeret, ha elfelejthetett.
– Hát most mit keres itt nálad?
A vén asszony még a kezével is eltakarta félig a száját, úgy suttogott.
– Hát a királyleányt kísérte ide, no!
Erre a kérdező szigorú arczán kezdett felolvadni a jég.
– Ah, Bethsába van itten?
– Igen. Ma szabad lesz neki itt maradni reggelig. Ostáblát játszanak
odabenn. Azt kísérte ide az Ihnátko – a palotából.
– Hogy van Zsófi? A kérdező hangja reszketett.
– Hát elég jól! Az éjjel aludt csendesen, reggel megitta a csokoládéját.
Ma nem volt olyan haragos, mint máskor, a mióta az orvos megmondta, hogy
a mérgelődés árt neki.
– Megtartja az orvos rendeletét?
– Nagyon is szigoruan. Ha egy perczet elkésem a gyógyszerrel, már
csenget.
– Az orvos nem mondott valamit az étrendről?
– De bizony mondott. Azt beszélte, hogy a hosszú bőjt alatt a
herczegasszonynak nem szabad szigoruan tartani magát, hanem mindennap
kell valami húsfélét enni, meg tojást; mert ez ád erőt. De hát majd
kiverte vele a herczegasszony. Mit gondol? A lelkét akarja-e kárhozatra
vinni a teste miatt! Nekem rettentő szigorú parancsolatokat osztott s
azt igérte, hogy megver, ha rászedem.
– Ugy-e? pedig az orvos határozottan azt mondta, hogy árt az
egészségének a szigorú bőjt?
– Azt ám. Azt mondta, hogy vérre volna szüksége, mert kevés a vére. Azt
pedig nem ád az olajos bab, meg a czibereleves.
– Mit főztél ma neki vacsorára?
– Hát a mit erre a napra szokás: cziberelevest.
– Tedd meg azt, jó Helenka, a kedvemért, itt hoztam egy dobozt magammal,
abban van valami, a mi jó a betegnek: Angliából kaptam egy hires
orvostól. Tégy ebből minden nap a cziberelevesbe egy kanállal.
– Hogyne tenném meg, a mit te parancsolsz, uram? de mondd meg igazán:
nem készült ez valami állatnak a husából? Mert ha azt megtudja a lelkem,
hogy én a nagybőjt alatt valami húsfélét kevertem az ételébe, olyan
kétségbeesett sírást és veszekedést fog elkövetni, hogy még jobban
belebetegszik.
– Ne félj semmit, jó Helenka. Mindenféle pálmák gyökereiből van ez
sűrítve, a miknek az ize pótolja a húsét.
– De azután az én lelkem ne legyen rajta.
– Nem. Ne félj. Én a magam lelkére veszem azt.
Pedig bizony, ha lélekkárhozat a quadragesima alatt bebocsátani a szájon
azt, a mi élő állat alkatrésze volt valaha, akkor nagy terhet vállalt
lelkére a czár; mert az valóságos húskivonat volt, a mit magával hozott:
új találmánya az angol gyógyászatnak. Hanem hát a czár philosoph volt –
és apa.
– Eredj, jelents be nála, nehogy megijedjen, ha véletlenül meglát.
* * *
Egy hímzett ernyővel eltakart lámpa előtt ült két fiatal leány.
Az egyikkel már találkoztunk egyszer, ama nevezetes szarvasvadászatnál.
Most már tudjuk róla, hogy «királyleány».
* * *
Mikor Ihnátko megint egyedül maradt Helenkával, a hogy a czár belépett a
herczegnő szobájába, kifúrta magát az oldalán ez a kérdés:
– Te! miféle királyleány ez a mienk?
– Oh te tökfilkó, hát még most sem tudod, pedig nyolcz esztendeje lakik
a házatokban. Hát ez a grúzi királynak a leánya. Az apja valamikor
hatalmas király volt valahol ott, a hol a mazsolaszőlő, meg az olajbogyó
terem, hanem a törökök megölték. A királyné aztán a kis leányával együtt
idemenekült mihozzánk, s a koronáját is elhozta magával. Gyönyörű szép
asszony volt. Láttam egyszer, az újesztendőnapi nagy parádénál, nemzeti
öltözetében. Nem csoda, ha az történt vele, a mi. Lazareff tábornokra
volt bízva, hogy kisérje őt a házából idáig. A tábornok szerelmes
természetű ember volt. Egyszer nagyon a fejébe talált menni a kacheti
bor: elfelejtkezett róla, hogy királyné áll előtte s úgy akart vele
bánni, a hogy a többiekkel szokott. Csakhogy a grúzi szép pillangóknak
fullánkjai is vannak, mint a méheknek. A királyné a kindzsáljával úgy
szúrta keresztül a szivét a vakmerő szerelmesnek, hogy az halva rogyott
össze. Nem csináltak ám lármát a dologból, szépen elcsitították; hanem a
királynét félretették egy kolostorba, a hol királyi tisztességgel vették
körül, de a honnan nem szabad kimennie: csak épen újesztendő napján
hozzák fel a másik két királynéval együtt: az imereti és mingrélival,
hogy a trón lépcsőin a czár mellett ők is helyet foglaljanak. A hat éves
kis leányát pedig elvették tőle. No természetesen, nehogy ilyen
erkölcsöket oltson abba is az anyja, hisz akkor nem maradna élő férfi
Szent-Pétervárott. Aztán odaadták Ghedimin herczegnőnek. Annak úgy sem
adott az Isten gyermeket.
– Hát kicsoda? böffentett közbe Ihnátko.
– Ejnye, te ostoba! Ilyet mondani, hogy hát kicsoda? Hát senki sem! Ha
nincs neki? Ne hunyorgass, mert pofon teremtelek! Hát így került a
királyleány a ti házatokhoz, s most az úgy van ott, mintha a család
tagja volna. A saját anyjára nem is emlékezik már, hanem a herczegnőt
tartja édesének.
– Csak azt szeretném tudni, hogy a herczegasszony miért küldözi őt ide a
beteg herczegkisasszony látogatására?
– Azon pedig soh se törd a fejedet, mert az nem a te tökkobakodnak való.


A MÁSIK LEÁNY.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A másik leány volt Nariskin Zsófia.
Gyöngéd, túlfinom alak, olyan szőke hajjal, mint az árvalányhaj. Jó
szerencse, hogy el van rejtve emberi szemek elől; mert az arcza
meglepően hasonlít Ghedimin herczegnőéhez, a minő az volt leánykorában.
Vonásaiban a túlérett gyermek izgékony eszessége, összekeveredve a másik
ellentéttel, a babonás félelemmel. Csak a szemei szelidebbek, mint a
szép hasonmásáé: nem olyan büszkék, lenézők; hanem mélán elábrándozók.
Aztán mi ábrándjai lehetnek egy leánynak, a ki még soha sem látta a
világot? Azt a világot, mely tele van emberrel. Szép, ragyogó tájakat
igen; sziklákat, erdőket, vízeséseket; de az emberi társaságból senkit,
mint a dajkáját, a kitől szívesen megtanulta a babonákat, tündérmeséket;
aztán meg nevelőnőit, a kiktől semmiképen sem tanulta meg a földleirást
és a szépműtant. Mindenki kényeztette és senki sem szerette.
Körülötte mindenféle játékszer és megkezdett női munka hever, a hogy
beléjük únva, egyiket a másikra dobálta: ostábla, kártya, sakkfigurák,
türelemképek, himzések, rajzolatok, kivágott chablonok. Egy széles
ottomannon ül, fehér himzett pongyolában, két lábát felszedve maga alá,
míg a királyleány egy alacsony tabouretten ül a lábainál.
A belépő hatalmas úr itt sem talál kegyelmes fogadtatásra. Bizonyosan
valami jó mulatságot szakított félbe a leányok között.
Pedig úgy látszik, hogy joga van egész bizalmasan odamenni a halavány
leányhoz s annak a fejét két keze közé fogva, egy egészséges csókot
nyomni az arczára, a minek a nyomait aztán a leány, gyermeteg negéddel
igyekszik ledörzsölni japonicája ujjával arczáról, a mivel azt nyeri,
hogy az orczája megcsókolt fele piros lesz, mint a rózsa.
– Hogy vagy, oltárképem?
– Ejh, most félbeszakítottad azt a szép mesét, a mit Bethsába elkezdett.
– Folytassa, én is hallgatom.
– Lehet is azt hallgatnod, mikor nem tudod az elejét.
– Bethsába lesz olyan jó, hogy még egyszer előlkezdi azt.
A király leány intett a fejével, hogy újra kezdi, Zsófia pedig a
szemöldökével intett a czárnak, hogy üljön oda a keveret másik
vánkosához, s a hatalmas úr megérté az intést és szót fogadott. Kezei
közé vette a leány egyik finom kis kezét, a min a kék erek úgy keresztül
látszottak s a czirógatás közben igyekezett lopva megtalálni az üterét,
hogy annak veréséből találgassa: van-e remény? Kérdezni is akart
valamit, de az a vékony szemöld azt inté: «csitt!» S a mindenható ember
elhallgatott; engedelmeskedett.
– Hát volt egyszer egy nagy, nagy király, – kezdé a királyleány a mesét,
– ott a nagy Kaspi-tó partján, a kinek volt egy szép felesége, a kiről ő
nem tudta, mikor nőül vette, hogy az tűzimádó. A tűzimádók pedig mind a
dzsinekkel vannak szövetségben. A királyné azt igérte a dzsinnek, mikor
férjhez ment, hogy ha leánya lesz, azt neki adja, mikor megnő. Mikor
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 08
  • Büleklär
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4226
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2174
    26.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4148
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4263
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1957
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4159
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4121
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4117
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4215
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1970
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4339
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1924
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4122
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1894
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4167
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4265
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1814
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4196
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1929
    33.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2015
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4338
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1770
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4236
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1895
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4130
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1919
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4138
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1863
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2041
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1915
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4076
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1848
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 3818
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 2140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1137
    36.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.