Sárga rózsa; A Kráó - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 3968
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1830
31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
grotesk kecskeugrásait produkálta; de azok az új nevelőnő mellett mind
elmaradtak. Aïra verseket deklamált. S azoktól Filibert gróf el volt
ragadtatva.
A szellemi átalakulás Aïrának a külsejére is varázshatást gyakorolt.
A rút leány, ha érzi azt, hogy ő rút, az kétszeresen rúttá teszi; ha
széppé erőlteti magát, az a rútságát hatványra emeli; de ha egyszer
privilegiumának veszi azt, hogy rút, s a lelkét engedi a külsején
átragyogni – akkor hódít!


VI.
Egy év mulva Jaques Pluhar azt irta De-Quimper Ellinor grófnak:
«Fernande egészen megfordította az itteni állapotot. Filibert gróf nem
beteg már. Elhagyja a szobát s sétákat tesz a szabadban. Az orvos azt
állítja, hogy vannak esetek az ilyen betegség visszafejlődésére. A hogy
a bánat, rossz kedv, a búskomorság előmozdítja az agylágyulást, úgy
viszont a derültség, az érdeklődés, a reménykedés az agyrendszerre is
visszahat. A tréfa csodaorvosság.»
«Aïrának a mindennapi csevegései, játékai szemlátomást hatnak a grófra.
Még az esze járása is megváltozott. Kezd a gróf ravasz lenni és nem hisz
el mindent. Az emlékezete is visszatért. Nem táplálhatom többé régi
hirlapi adomákkal, a miket összegyűjtöttem, azt mondja: olvasta már.»
«Remélhető, hogy teljesen kiépül.»
«Jó lenne már tenni valamit.»


VII.
Degoud Raoulnak hítták a Harlekin faiseurjét.
A kik régebben ismerték, azok még emlékeznek rá, hogy a neve Good Ralph
volt. Mikor még Connecticutban lakott. Ott találtak egymásra Ellinor
gróffal. Az segített ennek a yankeetrickekben.
Onnan hozta el magával Francziaországba. Egy «De»-raggal lett a nevéből
jó hangzású indigena, s itt is ő volt Ellinor totum-facja.
Csakhogy itt a yankeetrickeket és barnumfogásokat már «zsenicziklus»-nak
nevezték.
Degoud Raoul természetesen maga is viveur volt, mint a patronusa. Mindig
bőven volt a költőpénze. Senki sem kérdezte tőle, hogy honnan veszi? Ő
volt a faiseur a Harlekinnál. Ez az újkorbeli Mózes. A mely sziklára
ráüt a varázsvesszejével, abból forrás fakad.
Egy reggel (tizenegy és tizenkét óra között) meglátogatta Ellinor gróf
bizalmas barátját. Az épen a dolgozó szobájában volt s egy vehemens
filippikát irt a legújabban alakult dynamitgyár ellen; nem azért, hogy
azt a Harlekinben kiadja, hanem, hogy a vállalat syndikátusától a czikk
meg nem jelenéseért egy illendő summát kipréseljen.
– Monsieur Degoud!
– Csak tessék leülni. Mindjárt készen leszek.
– Én már készen vagyok, Monsieur Degoud! Ön az én nevemre egy húszezer
frankos váltót hamisított.
Degoud Raoul félbe sem hagyta az irást, csak úgy félvállról veté oda:
– Hát mit tartozik az önre?
– A «szent kékségre!» Ha ön a saját acceptjét az én hamisított girómmal
látja el, az csak tartozik én rám valamelyest!
Erre mégis letette a tollat Degoud Raoul.
– De hát ez önnek valami új dolog? Hát volt önnek valami baja valaha az
én váltóim miatt? Én sokat koczkáztatok. Pontosan fizetnem kell. Hát
akkor ott veszem a pénzt, a hol találom. Most épen vesztettem. Mihelyt
fordul a koczka, rajtam a sor: beváltom a trattámat s önnek semmi köze
hozzá.
– De már ezuttal én beváltottam önnek a trattáját.
– Hát minek tette azt?
– Azért, hogy önnek a nyakát a kezembe kaphassam.
– S mit akar ön az én nyakammal?
– Hát azt, hogy önnek a fejét jobbra vagy balra fordíthassam, s ha úgy
kerül, egészen kitekerhessem.
– Ez a tréfa kezd tragikus lenni.
– Ennek a tréfának a vége a bagno. Ön tudni fogja, hogy a váltóhamisítás
díja a bagno.
– Hát már most miféle más útat akar ön a számomra kijelölni, a melyen a
bagnoba juthatok?
– Ellenkezőleg. Én önből becsületes embert akarok csinálni.
– Hát akkor aztán ön hogy él meg?
– Ön nekem épen egy zsenicyklusomban, mint becsületes ember, fog
lényeges szolgálatot teljesíteni.
– Kiváncsi vagyok erre a hivatalra.
– Megmondom a czímét. Ön meg fogja magát választatni armignoli mairenek.
– Micsodának?
– Mairenek. Az annyi, mint polgármester. Igen tekintélyes állás.
– Hol van az az Armignol?
– Dél-Francziaország Perpignan departementjában. Csinos kis mezőváros.
Központja a hasonnevű választókerületnek. Az én nagybátyám, gróf
Trimeric Filibert uradalmával szomszédos.
– Hát nincs ennek a mezővárosnak maireje mostanság?
– Van. De hogy az mi módon adjon önnek helyet: leköszönés vagy
elcsapatás útján-e? az már az én gondom.
– De hisz engem senki sem ismer Armignol városában.
– Az megint az én dolgom lesz, hogy megismerjék és megválaszszák.
Azontúl is ki fog önre terjedni jóakaratú gondoskodásom. Az installatió,
a representatió költségeiben bőkezű leszek. Azt akarom, hogy ön
feltünjön, hogy a lakosság és a vidék bizalmát megnyerje.
– Ez túlhaladja a képzelőtehetségemet.
– Pedig olyan egyszerű, mint a Columbus tojásának a históriája. Most
épen küszöbön állnak az új parlamenti választások. Én fel fogok lépni az
armignoli kerületben képviselőjelöltnek.
– Micsoda? Hát ért ön valamit a politikához?
– Hát van a világon politika? Vagy megfordítom: hát van valami a
világon, a mi nem politika?
– Van önnek valami meggyőződése?
– Annyiféle, a hány kell. De ez mind nem az ön dolga. Az ön feladata
velem jönni a választó kerületbe s a miről én beszélek, arról még
lelkesebben szónokolni, a költségeket az ön kezének kell kiosztani, hogy
én érintetlen maradjak.
– S az armignoli képviselőválasztás csak előjátéka annak, hogy én
armignoli maireé választassam meg?
– Talán igen. Talán más czélja is van. A parlamentben aranyeső esik. De
ne puhatolózzék ön tovább. Készüljön az útra. Önnek a nyaka a kezemben
van, – ha nem fordul, a merre én fordítom, akkor kitekerem.


VIII.
Armignol eddigi képviselője, monsieur De L’Arque (a kit rövidség okáért
De L’Arqueencielnek neveztek), egy derék, tudós férfiu volt, kinek
csillagászati tanulmányait Európa minden tudós társasága méltányolta. Ő
volt az, a ki felfedezte, hogy a Mars tengelyének is van nutácziója, s
hogy a napfoltok okozzák a kánikulai forgószeleket. Az az értekezése
pedig, melyben bebizonyítja, hogy az augusztus 11-iki nagy
csillaghullást, melyet a népajk «Szent-Lőrincz könyeinek» nevez,
egyenesen a szétszakított Biela-üstökös romjaival találkozása
planetánknak okozza, az egész világon feltünést gerjesztett.
Öt év óta képviselte már e kerületet a parlamentben, s el van ismerve
róla, hogy a legszorgalmasabb tagok közé tartozott. Kivéve a
napfogyatkozásokat, minden ülést végig ült kezdetétől a végéig;
szavazott híven a jobb középpel, sőt egyszer tartott is egy beszédet a
meteorologiai observatoriumok szükségességéről, a mi nagy érdeket
költött fel.
Hanem a választókerületének soha feléje sem ment. Ha jöttek fel hozzá
deputátiók onnan alulról, azok soha meg nem kaphatták, mindig a
csillagvizsgálójában ült s a bolygódok spectrumát észlelte, a
hozzáküldött leveleket ellenben soha sem bontotta fel, a táviratok ellen
pedig volt egy nagy dán molosszusa betanítva, a ki, a mint a
távirat-kihordó belépett, útját állta, elvette tőle a sürgönyt – és
megette.
Így azután Armignol nem kapott se szárnyvasutat, se szőlőszeti iskolát,
se kaszárnyát, se püspöki vikáriust, a mikre mind égető szükség lett
volna.
Armignol maireje, monsieur Cousin, szinte egyike volt a legnevezetesebb
férfiaknak. Az ő hivatása azonban, toto cœlo (egész éggel) külömbözött a
képviselőjeétől. Ő szigorúan tartotta magát ehhez a planétához, a
melynek porából kölcsönvétettünk. Nagyterjedelmű spárga és
borsóültetvények tulajdonosa volt, melyeknek terményét gyárilag kezelt
pléhdobozokban, mint conserveket küldözte szét a világba.
És a mellett a hivatalát is a legjobban betöltötte.
Egy előkelő magyar államférfiutól hallottam (a ki a franczia
közigazgatást legalaposabban ismeri), hogy oly tökéletes speciese a
hivatalnoknak nincs sehol a világon, mint egy franczia maire. Az a maga
hivatalának a teendőit ex asse érti, s ex templo kezeli. – Hanem aztán
semmi egyébhez a világon nem ért a franczia maire, különösen a magas
politikához nem.
Mennyivel előbbre vagyunk mink e tekintetben a francziáknál, a hol a
falusi biró mindenhez ért a világon, különösen a magas politikához sokat
– csak a hivatalához nem.
Hát ez a magas politika könnyen ment az elején, a midőn az ifju
köztársaság átvette a császári kormányzat választási rendszerét, mely
szerint a kormány által kijelölt képviselő-candidatusra falunként
szavaztatták meg a polgártársakat. Okos emberekből áll a szavazatszedő
bizottság! Ugyanazokban a kerületekben, a hol az előtt imperialista
képviselők voltak, megválasztattak a friss republikánus jelöltek, nehány
töredéket leszámítva a deposzedált bonapartisták, bourbonisták és
orleanisták számára. Hát hisz azoknak is csak kell élni.
A következő választásoknál azonban már az az ötlete született a
belügyminiszternek, a mit a kamara adoptált, hogy ezentúl minden
választás a kerület székhelyén történjék meg. (A lajstromos-scrutinium
csak később következett még.) És egyúttal az is megkivántatott, hogy a
képviselőjelölt adjon programmot, valljon színt, mutassa be a politikai
hitvallását a választók előtt.
«Hát ez már mi legyen?» mondá monsieur Cousin. Tizenkilencz falu összes
férfilakossága Armignolban? Ki szekerezi be azokat? Ki ád nekik
szárnyékot? Ki ád nekik enni? De legfőbb dolog, hogy ki tart nekik
programmbeszédet?»
Ez már magasabb politika!
A maire utasítást kért a préfettől, a préfet a belügyminisztertől, a
belügyminiszter azt felelte a préfetnek, hogy «mundus se expediet». – A
préfet aztán tovább adta az armignoli mairenek: «mundus se expediet». Az
pedig nem tudott diákul. De az még jó volt rá nézve, mert ha megértette
volna, hogy az annyit tesz francziául, hogy «a világ majd segít magán»,
hát akkor még kevesebbet értett volna belőle. Azonban tartva magát az
instructio szavaihoz, felszólítá a kormány által kijelölt candidatust,
monsieur D’Arqueot, hogy adjon programmot a tisztelt választóknak.
A tudós férfiu aztán, a mi csak a padlásán található volt, értekezés a
Lőrincz-napi csillaghullásról, azt bál számra elküldé monsieur
Cousinnak. Monsieur Cousin azt szétosztotta a tisztelt választóknak.
E közben azonban megesett, hogy valami idegen kéz elkezdett titokban
dolgozni a választó-kerület helységeiben.
Mindenféle alakot öltött ügynökök járták be a vidéket, mint borvásárlók,
marhakupeczek, búcsújáró zarándokok, a kik a Szent-Lőrincz könyeinek
hullását sokkal practikusabb módon magyarázták meg a tisztelt
választóknak a korcsmákban, egy pohár bor mellett.
Elkezdtek egy új nevet hangoztatni: De Quimper Ellinor gróf! Régi nemes
az itteni vidékről. A kinek őse Bouillon Gottfried alatt vezette a
kereszteseket a szent földre.
Egyszer csak azt hallja az armignoli maire, hogy odakinn a falvakon
megindult a búcsújárás. A papok vezetik a népet.
Még az a szerencsés véletlen is közbejött, hogy a mennykő beütött egy
falunak a tornyába, torony és templom leégett. S erre De Quimper Ellinor
gróf nagylelküen adományozá a szent helyek fölépítésére szükséges
összeget a helységnek. Egyszerre óriássá nőtt az alakja.
A választási határidő közeledtével maga Ellinor is megjelent a
küzdtéren, kisérve elvtársa és hű barátja Degoud Raoul által.
Megjelenésükkel az egész «kelet-pyrenæi» departement fenekestől fel lett
forgatva. Mintha csak ide költözött volna át a hajdani vendée szelleme.
Búcsújárások indultak meg minden faluból, csodalátó szűzek hirdettek
profetiákat, a sekrestyések vezették a népet az érkező jelölt elé,
szentelt zászlók alatt, ki maga gyalog, fedetlen fővel, a keresztet maga
előtt vitetve, vonult be a helységbe, s mindenütt előbb misét
hallgatott, azután a piacz közepén, a szentek szobra előtt tartá meg
szónoklatát, mely lángoló buzgalmat manifestált a mai kor erkölcstelen,
hittagadó irányzata ellen.
Ez már aztán a derék úr, a ki záporban, sárban együtt járja a néppel a
processiót, faczipővel a lábán, a hogy a többi! Nem is úgy, a hogy az a
másik, a ki még a csillagokat is ledisputálja az égből, s meg akarja a
népet fosztani attól a hitétől, hogy mikor egy csillag lefut, akkor
valaki meghal! Hogy ezentúl a jámbor ember, mikor csillagot lát az égen
végig szaladni, ne vessen magára keresztet, s ne mondja magában: «Isten
irgalmazz szegény léleknek!»
Le a tudóssal!
Az armignoli maire erre a mozgalomra elvesztette a fejét. Utasítást kért
a préfettől, mit tegyen? A préfet azt válaszolta neki, hogy ő már maga
is kért utasítást a kormánytól, hogy mit tegyen? Kapott is – kétfélét. A
belügyminiszter azt rendelte, hogy ezt a veszedelmes áramlatot minden
erőhatalommal vissza kell terelni. A hadügyminiszter ellenben (már az
akkoriban Boulanger volt) azt a rendeletet adta ki, hogy a katonai
haderőt semmi szín alatt nem szabad a választási mozgalom korlátozására
felhasználni. A pénzügyminiszter pedig azt válaszolta, hogy nem ád
pénzt. – Elég világos volt a helyzet.
Ellinor pedig még azt a vakmerőséget is elkövette, hogy a búcsújáró
körútja közben Perpignanba is fellátogatott s bemutatta magát a
préfetnek. Természetesen – nem faczipőben.
Monsieur Rochepilon igen udvariasan fogadta a royalista jelöltet, sőt
ebédre is meghívta magához.
Ott azután sincerisáltak.
A párisi politikai ködökben (nem sajtóhiba «körök» helyett) nagyon
járatos gróf sok új dolgot ismertetett meg a préfetvel. Beszélt neki
Uzès herczegnőről is, s annak a disponibilis millióiról.
Maga mókázott legjobban az egész ájtatos mozgalom fölött.
Ez a legolcsóbb korteskedés. – Vízzel is sikerül.
«A czél szentesíti az eszközöket» – hát miért ne lehetne magát a czélt
is eszköznek felhasználni?
A poharazás vége felé egész bizalmasak lettek az urak egymás irányában.
– Én azt hiszem, gróf úr, hogy ön ebben a mostani campagnejában valakit
teljes tökéletesen meg fog csalni! Mondá a préfet.
– Talán a választóimat?
– Azokat is egy kicsit.
– Vagy a papokat?
– Azokat úgy félig-meddig.
– De hát kit «egészen?»
– Saját magát fogja a gróf úr megcsalni tökéletesen.
Ellinor nagyot nevetett rajta.
Monsieur Rochepilon pedig csak mosolygott.
Gondolta magában, hogy ez az egész politikai komédiajátszás csak arra
való, hogy De Quimper Ellinor gróf kiegyengesse az útját az armignoli
kastélyig, s Trimeric Filibert gróf nagybátyjának a jó indulatát
megszerezze a maga számára.
Ezzel csalja meg magát!
Van annak már törvényes örököse.
Nem szólt semmit erről Ellinornak. Hagyta őt menni a maga útján.
Mikor aztán a választási mozgalom egészen a nyakára nőtt az armignoli
mairenek, az kapta magát, be sem várta az elcsapatását, leköszönt,
hazament zöld borsót bedobozolni: «utánam az özönvíz!»
Ekkor tünt ki azután Degoud Raoulnak a hasznavehetősége.
Az armignoliak meg voltak rettenve, hogy épen a kritikus napok alatt
hatóság nélkül maradtak, a midőn a vidékről özönlött fel a fanatisált
parasztság.
Ekkor vette a kezébe Degoud Raoul a gondviselés szerepét.
Ő volt a párt vezetője: intéző, rendező egy személyben. Pénztárnok és
élelmezési biztos, biró és taktikai vezér – oraculum.
Ő gondoskodott szállásokról, hevenyészett sátorokról, étkező helyekről,
ő tartotta fenn a rendet az egész választási ténykedés alatt, s puszta
megjelenésével kiegyenlítette a conflictusokat.
Armignol lakossága, mely a vidéki invásiótól gyujtogatást és tömeges
gyilkolást várt, bámulva tapasztalá, hogy Degoud Raoul vezetése mellett
a legnagyobb rend uralkodik s minden kihágás csirájában elfojtatik.
Ilyen maire kellene Armignolnak!
Nem is kapott a tudós csillagvizsgáló ellenjölt száz szavazatot a
választás alatt; De Quimper gróf óriási többséggel győzött.
A választási izgalom elhatott a Trimeric grófi kastélyba is. Az összes
férfi cselédség mind Ellinor-párti volt, s az asszonyok még jobban
szították a kegyes lelkesedés tüzét. Fenn a kastély belső termeiben
azonban két ellentétes áramlat küzdött egymással. Jacques Pluhar
kifogyhatlan volt a hirhordásban. Ellinor diadalútjának minden
étappjáról volt értesülése. Filibert gróf maga is kegyes érzelmű volt s
megnyugodott benne, hogy a leendő képviselője az ő elveit vallja. Az
ugyan eddig imperialista volt, de a midőn a kis Napoleont a zuluknál
cserben hagyta, csatányosan bizonyítá be, hogy a royalisták híve. Igaz
ugyan, hogy az egész élete csupa humbugcsinálás volt eddig, de a mit egy
képviselőjelölt a választói előtt ezer fül hallattára fogad, az nem
lehet tréfa. – Fernande ellenkezőleg a sceptikus nézeteket képviselte s
a gyanut igyekezett ébren tartani a gróf kedélyében Ellinor iránt. A ki
teljes életében komédiát játszott, a politikában sem fog komoly lenni.
Úgy látszott, hogy Fernande még közelebbről ismerte Ellinort, mint
Jacques Pluhar; de nem mondta meg, hogy honnan ismeri.
Jacques Pluhar csaknem rábeszélte Filibert grófot, hogy a választás
napján maga is menjen fel a városba, a maga tesszeráját az urnába dobni,
de erről sikerült őt Fernandenak, Aïra egyesített könyörgése mellett,
egészségi szempontokból lebeszélni.
Azután arra ösztönözte a komornyik a grófot, hogy a megtörtént választás
után adjon díszlakomát a kastélyában a nap hőse, a szent rokonelvek
diadora tiszteletére. Erre Filibert gróf hajlandó volt.
Már az előkészületekre is kiadta a rendeletet.
Ekkor aztán Fernande, egész hideg, szenvtelen modorral azt mondá a
grófnak:
– Szándékozik a gróf úr De Quimper Ellinor grófot adoptálni?
– Azt nem! Semmi esetre sem.
– Hát akkor miért akarja őt megcsalni?
Ettől a szótól tért eszére Filibert gróf.
– Gondolja, kisasszony, hogy azért jár ezen az úton?
– Én csak egyet gondolok. A ki ennek az embernek csak a kis ujját
odanyujtja, az ennek martalékává lesz egészen. S a kinek van egy leánya,
az ugyan őrizze, hogy egy szál haját meg ne kapja ez az ember, mert
annál az egy hajszálnál fogva elviszi magával, – s hogy hová? arról nem
jó beszélni.
Ez a szó fordított a dolgon.
Trimeric gróf visszavonta az előkészületi rendeleteit.
És a midőn a megválasztott képviselőt diadalmenetben kisérte végig az
úton a hívek tábora, az útba eső Trimeric kastélynak a kapuja be volt
zárva, s az ablakokon a redőnyök mind leeresztve. Az erkélyeken sem
álltak bámuló csoportok, nem szórtak koszorúkat a hős kocsijába; nem
lobogtatták kendőiket, egy zászló sem volt kitűzve a kastély ormára.
Filibert gróf nem akarta megcsalni az unokaöcscsét.


X.
Pár nap mulva a választási nagy nap után bejelenté Jacques Pluhar
Filibert grófnak Degoud Raoul urat.
Filibert gróf annyit hallotta emlegettetni ezt a nevet az utóbbi
napokban, hogy emlékében maradhatott. Ez az Ellinor választási vezére.
Elébb tanácsot tartott a gróf Fernandeal.
– Tud ön valamit erről a monsieur Degoud Raoulról?
– Soha sem hallottam a nevét az utóbbi napok előtt.
– Meg akar látogatni.
– Fogadja el a gróf, de az én jelenlétemben. Majd akkor aztán megtudjuk,
hogy kicsoda ez az úr.
Filibert gróf bebocsáttatá a látogatót.
Degoud Raoul nyilt tekintetü férfi volt, a harminczas évek javában,
vonásai naiv őszinte kedélyre vallottak, modora egészen ment a világfias
hetykeségtől, nagy világos kék szemei előlegeztették számára a bizalmat.
– Gróf úr! monda, én egyenesen idejövetelem czéljára térek. Engem
Armignol város notabeljei felszólítottak, hogy választassam meg magamat
a leköszönt maire helyébe hivatalutódnak.
– Hát választják a maireket Francziaországban? Az én időmben kinevezték
őket.
– Az a császárság alatt volt. A köztársaság választást rendel.
– S hajlandó ön azt elfogadni?
– Engem ez az állás kielégít.
– Vannak önnek ajánlatai?
– Nincsenek. Én Waldeck-Rousseau miniszterrel tartok, a ki azt mondá:
«nekem elég, hogy egy képviselő ajánljon valakit egy hivatalra, hogy azt
az embert ki ne nevezzem». A képességemet bebizonyíthatom.
– S mennyiben tartozik ez a dolog én rám?
– Elmulaszthatlan kötelességemnek tartottam mindenek előtt Armignol
legtekintélyesebb nagybirtokosának jóakaró véleményét kikérni, a mi rám
nézve irányadó lesz. Ellentétekkel küzdeni nem akarok.
– Pedig ahoz ön nagyon ért.
– A lefolyt választásokra méltóztatik czélozni. A politika egészen más,
mint a hivatal. Mikor képviselőválasztásról van szó, azokra a hetekre
minden szabálya a törvénynek, a lovagiasságnak, az igazságszeretetnek,
még a logikának is fel van függesztve, a parlamentbe mindenféle
szerpentinákon és spirálokon keresztül, labyrinthokon át lehet bejutni.
Szabad is. De egy közhivatalba csak egyenes úton, nyilt ajtón át szabad
megérkezni.
– Ugyan mondja ön meg, komolyan veszi De Quimper Ellinor képviselő mind
azt a hitvallást, a mit a piaczon hirdetett?
– Gróf úr. Van nekem egy ismerős patikárusom Párisban, a ki a hirhedett
«fogszivarkákat» feltalálta, melyeknek hirdetményével minden hirlapban
találkozunk. Egyszer azt kérdeztem tőle: «ugyan kedves barátom,
használnak a fogaknak azok a te hirhedett szivarkáid?» Az én emberem
egyet mosolygott: «az én fogaimnak használnak!»
Filibert gróf felkaczagott.
– Nagyon jó! Hát hiszi ön, hogy De Quimper Ellinor híve marad a
royalista pártnak?
– Azt hiszem, hogy az első alkalommal a boulangista párthoz fog
átszegődni, felelt rá gyorsan Degoud. S aztán mosolyogva tevé hozzá: A
mivel egyébiránt nem nagy aposztaziát fog elkövetni.
– Ön derék, nyiltszívű ember, monda a gróf. Pártolni fogom a
jelöltségét.
… Degoud Raoul egyhangúlag lett megválasztva Armignol mairejenek.


XI.
A maire-választás után azt írá De Quimper Ellinor Degoud Raoulnak:
«És most utasításul adom neked, hogy lehető rövid idő alatt vedd nőül
Fernandeot.»


XII.
Bármilyen tökéletesen le voltak is zárva a redőnyök a Trimeric kastély
ablakán, azt nem akadályozhatták meg, hogy egy donzsón ablakából ki ne
lessen Aïra, mikor a nagy parádé végig vonul az országúton. A választási
vezetők szándékosan ott állították meg a menetet a kastély előtti tágas
piaczon, hogy képviselőjüktől búcsút vegyenek. Ellinor a kocsijában
felállva tartott hozzájuk szónoklatot. Térdig állt a koszorukban, körül
volt sátorozva zászlóktól. Ugy állt ott, mint egy hamis isten.
E leskelődésnek végzetes hatása volt Aïra kedélyére.
Fernande gyakran meglepte, mikor sírt.
– Miért sírsz, leánykám?
– Azért, hogy olyan csúnya vagyok.
– Honnan veszed ezt?
– A tükrömtől.
– A tükör csak a képet adja vissza; de fogalmat nem ád. Rút csak az, a
mi rossz.
– Az is vagyok én: rossz. Irigy vagyok. Azt mondom magamban, miért nem
vagyok én olyan szép, mint te? Miért nincs nekem ilyen gyönyörű arczom,
termetem, mint te neked? Milyen boldogság szépnek lenni!
– Ne hidd azt, leánykám. Az a kútforrása a boldogtalanságnak.
– Azt én nem értem.
– Mert még gyermek vagy. Gyere lepkéket fogni a parkba.
Az armingoli kastély egy völgykatlanban emelkedett, a hol
Dél-Francziaország éghajlata már a délszaki növényzetet is engedi
meghonosulni: olajfa, granátalma, oleánder bozótként tenyészik a
szabadban, s a növényzettel együtt annak a szerelmesei is együtt vannak,
a ritka fajú pillangók.
A lepkegyűjtés volt Aïra kedvencz mulatsága, a mibe aztán Fernande
megjelenésével némi tudományos rendszer is lett behozva. A mint Aïra egy
lepkét elvadászott a lepkehálóval, Fernande annak rögtön megmondta a
nevét, azt is, hogy milyen növényen él, s minő mesék vannak felőle
költve.
A vadászzsákmányt Aïra a szalmakalapjára tüzködve hozta haza a
kastélyba, a hol azután a vergődő pillangókat megölték valami illó
szerrel, hogy a gyűjteménybe tehessék.
Ez a világoskék szárnyú pillangó, a vörös szemekkel a «szép Argus».
Ez a fehér, vörös szemekkel és fekete félholdakkal a «szép Apolló».
Ez a sok rendkereszttel felczifrázott a «trójai vitéz».
Azoknak a neveit mind följegyezte a tárczájába Aïra, előbb gombostűvel
odatüzködve őket a szalmakalapja karimájához.
Majd egy pompás példányt fogott el a keleti mákonypipacson. Ezüst a
szárnya, jobbról nézve zöld, balról bibor csillámmal, mind a négy röpén
fekete karikákkal körzött arany szemekkel.
– Ez a «Menelaus».
Az is keresztül lett szúrva gombostűvel. Egy kicsit sírt is a kínzás
alatt, szfinkszek szokása szerint, a kik hangot tudnak adni. De azért
nem kapott irgalmat. «Hiszen olyan szép!»
– Hát azt ott az árticsóka virágon miért nem fogod el? kérdé Fernande.
– Hisz olyan csúnya!
Egy barnás fakó lepke volt, egyszerű fekete foltokkal.
– Látod, pedig ennek a pillangónak a neve «férfihűség».
Azzal Fernande ovatosan odalépett az árticsóka-bokorhoz s két újjával
elfogta a virágillatban kéjelgő lepkét.
– És most nézd meg ezt a pillangót, ha a nap felé fordítom. S akkor az a
sunda fakó lepke egyszerre tündöklő azurkéknek látszott; a hátsó
szárnyai gyöngyház szivárvány fényében játszottak.
– Látod, milyen gyönyörű ez a pillangó! monda Fernande. S azzal elhagyta
repülni a kis szárnyast.
Aïra felsóhajtott.
– Hejh! Ha én rajtam is keresztül tudna úgy sütni a nap!
– Látod leánykám. Te kiszemeled a legszebb lepkéket, elfogdosod s aztán
kegyelem nélkül keresztül szurod őket. Nem kérdezed, hogy fáj-e az
nekik? Neked gyönyörűséget okoz. Hanem azt a fakót, az egyszerűt,
elhagytad repülni. Látod, a leányokkal is így bánnak. Jaj annak, a ki
szép!
– Veled is így bántak? kérdezé Aïra.
Fernande elnevette magát.
– Nézd csak leánykám! Itt repked a fejünk felett egyike a legritkább
pillangóknak. Olyan nagy, mint egy madár. Olyan magasan és olyan sebesen
repül, hogy nem lehet elfogni, tétova röpte miatt még homoktülökkel sem
lehet lelőni. Pedig ez a kincse a lepkegyűjteményeknek: két szárnya
arany, kettő ezüst sávokkal ragyog és közé arab számjegyek vannak írva
kárminnal. Úgy híják, hogy «Leilus».
– Te vagy az a Leilus, úgy-e?
Fernande csak a szempilláival felelt erre a szóra.
– De hát hogy tudják mégis elfogni a Leilust, ha olyan magasan röpköd?
kérdezé Aïra.
– Van egy növény, a minek a neve «lepkefogó apoczin». Ennek a pilisei
valami bódító illatú mézet izzadnak ki. Ez az illat oda csábítja a
magasban repkedő pillangót. De azok a pilisek oly érzékenyek, hogy a
mint a pillangó a hosszú mézszivóját odadugja a virág mézkelyhébe,
egyszerre összehuzódnak s odaszorítják és többé el nem eresztik. Igy
lesz a virág foglyává a Leilus.
– De hát hol van ilyen lepkefogó apoczin? szerette volna tudni Aïra.
– Én még nem találtam ilyen mesés virágra, vallá meg Fernande.
… (No majd rád talál «az» szép Leilus!)


XIII.
Degoud Raoul egy rövid év lefolyása alatt népszerű alakká izmosodott
Armignol városában, sőt annak egész környékén. Mindenhez értett, s a
mihez hozzá fogott, azt mind siker követte. A város kaszárnyát kapott és
garnizont – lovasságból. Az armignoli hölgyvilág meg volt nyugtatva.
Ebben a képviselőnek is lehetett érdeme, a kinek a nagy Boulanger volt a
patronusa.
Itt sem állapodott meg a nagy reformator. A kor szellemét követve,
meghonosította Armignolban a «moulin rouge»-t, a hol a polgárság az
excentrique chansonette-dalosnők és a grotesk tánczosnők előadásaiban
nemesíthette az izlését. Még párisiak is jöttek le vendégszerepelni:
madame Tereza és mamsell Rigolboche. Ezzel megint a férfivilág lett
megnyugtatva.
Mindezeknél nagyobb vívmány volt – az armignolperpignani szárnyvasut
létrehozatala.
A miről az elébbeni maire csak álmodott, azt Degoud megvalósította. Hát
persze! A kinek olyan képviselője van, mint De Quimper gróf! A ki
viszont benső barátja a világhatalmú Bontouxnak!
A szárnyvasut Trimeric gróf birtokát szelte keresztül
Ez oknál fogva Degoudnak többször kellett látogatást tenni a kastélyban
a kisajátítás miatt.
A gróf ingyen engedte át az útbaeső területet.
Sőt maga is aláírt száz részvényt. Egy részvényre száz frank volt a
befizetés.
– Én is szintannyi részvényt jegyeztem, monda Degoud.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Sárga rózsa; A Kráó - 11
  • Büleklär
  • Sárga rózsa; A Kráó - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4383
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1859
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4275
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4294
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1908
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4246
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1849
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4340
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4331
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1813
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4112
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1978
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4071
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1879
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1906
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 3968
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1830
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4038
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1838
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 3970
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1960
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4065
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1961
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1842
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4186
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4012
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1925
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4196
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1902
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Sárga rózsa; A Kráó - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 186
    43.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.