Rákóczy fia: Regény - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 4094
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2061
29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
40.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
ads place
nyújtva felé. A jobb kezében a fegyverét tartá.
Io belekapaszkodott, dévajul nevetve.
– No látod, hogy már van párod! Szólt enyelegve Wammána.
Lodoiszka fülébe pedig odasúgá:
– Van már Koráx.
György is meghallhatta ezt a szót.


XIV. FEJEZET. NOSTALGIA.
Hát hiszen «van». – Létezik. – Gyakran előfordul. – Nincsenek alóla
kivéve sem az öregek, sem a fiatalok. – Tapasztalható mind a két nemnél.
– Néha halálos kimenetelű. – A kórtünetei mindig azonosak.
Az orvosok úgy hiják, hogy «nostalgia». A poéták s más efféle laicus
emberek, a kik még az ókori fogalmak közt élnek, úgy hiják, hogy
«honvágy, hazaszeretet».
Voltaképen nem lehet eltagadni, hogy ez az ideges affectio realiter
létezik. Hanem azért szinpadra hozva, a nevetségesnek a hatását
gyakorolja – a parterre közönségre. Mint minden idegbaj, úgy ez is
ragályos, néha endemicussá válik. Egész népet is meglep, s olyankor az a
nép csodálatos extravagantiákra hajlandó. S ezekből csak erős érvágások
képesek kigyógyítani. Azonban örökölhető is ez az ideges passio. – Több
rendbeli észleletek alapján konstatáltatott, hogy ez a nervózus
ragaszkodás egy tájék, egy népfaj iránt a dédapákról az unokákig
leszármazik. – Nemkülömben suggestio utján is felkölthető ez a hajlam.
Vannak ügyes delejezők, a kik (többnyire izgató beszédek által) a
médiumokat, a kik erre fogékonysággal birnak, a honszeretet fluidumával
extatikus állapotba hozzák s egy képzelt, ideális bálvány irányában (a
kit azok hazának neveznek) az idiosyncrasiának egy nemét tudják
felkölteni, a melynek táplálására elég egy kimondott szó, egy ételnek az
ize, egy megérzett szag.
Egy ecclatans példa van erre nálam följegyezve a praxisomból.
Egy magyar nagybirtokos főúr, a ki a legutóbbi magyarországi politikai
küzdelmek után a külföldre menekült és Schweitzban élvezte a
menedékjogot, daczára annak, hogy Schweitz regényes tájai, magnetikus
jéghegyei, ózonteljes levegője teljes kárpótlást nyújthattak neki
azokért az unalmasan lapályos és egészségesnek nem nevezhető rónákért, a
melyeket elhagyott, még is azon az extravagantián hagyta magát
ismerőseitől rajta kapatni, hogy esti sétái közben a mezőről fölszed
egy-egy darabka száraz marhatrágyát, azt zsebében hazaviszi, s otthon a
szobájában meggyújtja s a míg ennek a füstjét beszivja, ettől az
illatnak nem nevezhető szagtól az egész magyar alföldi rónát vissza
tudja idézni képzeletébe, legelésző gulyáival, nyargaló méneseivel,
délibábjával és pásztortüzeivel, a mely tüzek ilyen «árva» tőzegből
vannak szítva, s hallgatja, hogy mit beszélnek a szittya rokonok egymás
között? – Ezt nevezik hallucinatiónak.
Gyakran előforduló eset, különösen az izlandiaknál és magyaroknál. (Az
én emberem belehalt ebbe a betegségbe.)
Nem tudjuk elhatározni, vajjon az az öröklött vércsepp, melyre
kútforrásunk példálózik, az a specziális Rákóczy-virus ébredt-e fel
azzal a spasmatikus hatással Giorgio szivében, midőn maga előtt látta
azt a pusztát, a karámokkal, a cserényekkel, a vágtató ménessel, az
idegent a honostól megkülömböztető kutyákkal, s azzal a fogékony ifjú
beleesett egyszerre a nostalgiát jelező pyrecticus állapotba? vagy pedig
annak a rejtélyes embernek (a kit eddig csak a kutyás embernek ismerünk)
hypnotizáló suggestiója igézte-e meg? Az egész kedélye átváltozott
utána.
Olyan embereket, olyan állatokat látott maga előtt, a minők a megszokott
fogalmakba bele nem illenek. Vad emberek, a kik nem tanultak semmit, de
a maguk dolgát, azt nagyon jól tudják. Vallást nem tartanak, bálványt
sem imádnak, de azért tudják, mi a becsület? Daczolnak az
elementumokkal. S az élet szükségeit nem ismerik. Jó ágyuk van a puszta
földön s gyönyörűségük a zivatarban.
Milyen világ lehet ott, a hol ezek az emberek laknak?
Kivált ez a vezéralakjuk, ez a mesebeli vasgyuró, a ki bőrmellényt
visel, s otthonszőtt inget és a mellett okosan beszél, mint egy biró, az
idegenekkel németül, francziául, a kutyáival latinul. Hát még az az
ismeretlen nyelv, a mit otthon tanult! Kiejtése oly erőteljes és mégis
sima, harmoniás, hangzatos.
Hogy tud bánni a fegyverével! Azzal az ősember fegyverével, a bottal! S
még hegykén elő mer állni, hogy a botjával kard ellen is megvívjon. S
kivel fog megvívni? Wammánával, a hirhedett athletessel. – De nem
fogadásból, nem a kinált bérdijért. Azt kevélyen elutasította magától. –
Hanem egy szép asszonynak a csókjáért.
Milyen öntudattal, milyen délczegen vetette ezt a szót oda!
Pedig tudta, kitalálta, hogy ezek a népies öltözetű menyecskék itt mind
úri hölgyek. – S azok előtt ő csak egy zsíros paraszt. – S még nem is
valami fiatal legény, nem is szép. – S mégis azt merte mondani előttük.
S milyen hódító hatása volt a vakmerő szavával! Rögtön akadt szép
asszony, herczegasszony, a ki azt elfogadta. A szép Io herczegnő olyan
kész volt a cserére! Marchese di San Carlo helyett – a kutyás ember! –
Nem példátlan a hölgyeknél az ilyen anæstheticus aberratio, vagy mondjuk
hystericus allotriophagia.
S most ez a vademberek vezére kész azért a szép asszony csókjáért itt
hagyni a rábizott ménest, a karámot, kész kiállani a szinpadra s
veszedelmes komédiát játszani a Méte ünnepélyen csak azért, hogy azt
mondhassa arról a tündérnőről: «csókoltalak!»
Hajh milyen magasan állt az a parasztcsikós a fiatal ember előtt az
ismert emberalakok fölött!
Hát még ha azt tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy az most
oda, a hová őt hivják?
Hogy ez a csikósgazda Rákóczy Ferencznek hajdani legvitézebb ezredes
kapitánya, Pelargus, a ki azért jött ide, hogy fejedelme fiát elvigye
magával.
Azt sejtik, a kik magukhoz hiják. Ő pedig szintén sejti, hogy ő neki oda
kell menni, s koczkára tenni életet élet ellen, hogy őt megszabadítsa.
Ha bilincscsel volna meglánczolva a fejedelem fia, azt könnyen
összetörné, de a mi ezt kötve tartja, az a háló, erős háló, szép asszony
szerelmes szavából van szőve. Varázshős legyen az, a ki azt eltépi.
Ezek pedig, a kik hivták, csalogatták, azt mondták magukban, «majd kapsz
te szép asszony csókját, de annak a szép asszonynak a neve
«Machaira».[58]
Visszatérett Giorgionak nem lehetett szavát venni. Minden ereiben ott
volt már a nostalgia előláza. – Ezt úgy hivják, hogy incubatio. A kik
értenek a magasabb pathologiához.


XV. FEJEZET. HA BÉCS MULAT.
Az asphaleia szövetségnek egészen kapóra jött az alkalom.
A vásár utolsó napja a népmulatságé volt. – S ilyenkor egész Bécs az
utczán van s minden embernek a kezében van egy palaczk. Az idegenek úgy
is hitták a bécsi népet, hogy «Flaschenträger».
Aztán a nép napján minden bolondság meg van engedve az utczán.
Más hely nincs is, a hol mulatni lehessen, csak az utcza.
Nincs még se Nobel-Prater, se Wurstl-Prater. Annak a neve még most
«Császári vadaskert». Körül van kerítve az egész erős rácsozattal s
kivül-belül puskás strázsák őrzik, hogy valami vadorzó be ne lopódzon.
Ezek a ficzkók olyan okosak, hogy nem puskával lövik a császári vadakat,
mert az nagyot durran, hanem számszeríjjal, a mi nem ad hangot. Ha rajta
kapatnak, két fülük bánja meg. Csupán elegáns úri hintóknak engedtetik
meg a vadaskert kapuján begördülni, de kiszállni azokból sem szabad, még
csak egy tavaszi ibolyának a leszakítása végett sem. A
Märzveilchen-szedés különben is a felső-ausztriai uralkodó herczegek
felségi jogai közé tartozik.[59]
A bécsi népnek tehát nem volt kertje, a hol mulasson, mulatott az
utczán.
Ott aztán volt tarka élet.
Erre a napra minden polgárnak meg volt engedve, hogy a saját házában
bort mérjen és harapni valót hozzá. Minden kapualja kedélyes csárdává
volt átalakítva, s ki hová egy két széket és arra egy vasaló deszkát
tehetett, azon árulta a kedvencz virslit, kvarglit és a méhsert.
Minden utczaszegleten énekeltek, muzsikáltak a vak hárfások és szemes
hárfásleányok, a kiket külömben tulénekeltek a járó-kelő dalárok.
Hanem aztán minden kivánni valót felül multak az «Aufzug»-ok vagy a hogy
a magyarok mondják «proseczcziók».[60]
Nagy énekléssel járt a diákok felvonulása, kik nemzetségek szerint
voltak dandárokra felosztva (a «magyar» nemzetség zászlója alatt
egyesültek a csehek, morvák, illyrek). Kivont karddal valamennyi, úgy
dalolták lelkesülten a «Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus»
zsolozsmáját. A csapat közepén jöttek a muzsák, hat ló vontatta
díszszekéren, Minervával együtt. Ezek is mind diákok voltak.
De még fényesebb volt a pékek parádéja, a kik a török ostrom alatt
mivelt hőstettek emlékére különös szabadalommal birtak a pompás
utczataposásra. Császári lovasság kisérte őket elől hátul, közben
czéhzászlókat emelve, s a hirhedett pékbillikomot ürítgetve, járultak a
daliás péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó tust
huzattak, égre emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem
lesz a világon párja a bécsi császárzsemlyének és perecznek!
E komoly és lélekemelő látványok után következtek a tréfásak.
Minden czéh iparkodott a másikon túltenni, elsajátítani a népélet
hagyományos alakjait. A halászok díszszekerén látható volt az aranyhajú
és halfarkú Donauweib. A csizmadiák tolták előre, kerekekre téve, a
csunya nagy sárkánykigyót, melynek hátán egy czipészlevente ült, annak
az emlékére, hogy hajdanában az egész Bécs városát rettegésben tartó
tűzokádó sárkányt egy bátor csizmadialegény ütötte agyon.
A szabók népies alakja volt a hirhedett «Dame mit dem Todtenkopf». Egy
dúsgazdag herczegnő, a kinek halálfeje van, s a ki férjet keres, –
segélyül híva a hatalmas szabómesterség varázsát, mely pompás öltözetek
által még azt a halálfejet is kellemesen elfeledteti.
A mosónők felvonulásának központját képezte a megkoszorúzott
«rózsakirályné», a mészárosok ellenben kövér tulokkal, melynek szarvai
aranyozott gombokat viseltek, jelképezték hivatásuk titkát, a kit
követett a «Riesen Michel», egy nagyfejű óriás. Ennek az alaknak meg
kellett hajolni, mikor a Burg kapuján keresztül vonult a menet.
De mindvalamennyin túltett aztán a hernalsi kertészek «Eselsritt»-je.
Ez a gúnyos felvonulás a Bécs alól elvert Kara Mustafa futásának a
parodiájául volt évről-évre megujítva.
Elől jött egy csapat rongyos ember, ezek képviselték a szegény
keresztyén rabszolgákat, kisérve kegyetlen janicsároktól. Kezükben
perselyt csörgettek, a mikben könyörfilléreket gyűjtének az utczai
közönségtől. Ha szép lányt találtak, annál nem érték be a
Schinderlinggel[61], hanem annak csókkal kellett magát a török rabságból
megváltani. A török muzsikát harsogtató banda után lovagolt, a kapható
legnagyobb szamáron, a lehető legkövérebb kertész, Kara Mustafa czifra
kaftánjában, fején a nagy méhkasforma turbán, kezében kard helyett egy
tehénfark, a mivel a szürkéjét gyorsabb haladásra ösztökéli. Azután a
szekereknek egész hosszú sora, megrakva rogyásig mindenféle maskarás
néppel, két oldalt banderium helyett a «Kakaslovagok» (Hahnreiter).
Ebbe a derendócziába éppen beleillettek a Lodoiszka herczegnő és
kiséretének ökörvontatta társzekerei, a nélkül, hogy valami felötlést
keltettek volna. Attól sem kellett tartaniok, hogy felismertetnek, mert
az meg épen a bontonhoz tartozott, hogy az úrirend részt vegyen a
népmulatságban.
Az általános vigasságriadalban, belevegyülve a népszerű gassenhauerek
kardalába, együtt ujjongva pokulálva az utczarekesztő sokasággal,
eljutottak valahogy a társzekereikkel egy utczaszegletéig a
Fleischmarktnak, a hol aztán megrekedt az egész kocsisor. Legokosabb
volt leszállni és gyalog vergődni tovább a sokaságon keresztül a
kitűzött czélig.
Ez volt a Bafomet-templom. A Hanswurst-szinház.
A mai dicsőséges napon Freitheater volt. A magistratus kegyéből, a ki a
szinházdirektornak búsás recompensatiót fizetett.
Ennélfogva aztán permanens volt a szinházi előadás.
Egyik komédiát elvégezték, a másikat elkezdték, utána szünet nem
tartódott.
A közönség nem fizetett. A ki jött, letelepedett, a hol helyet talált,
vagy várt, a míg hely üresedik, páholyban, vagy karzaton. A parterre
zsufolva volt, ott ájuldoztak a közbe szorult fehér személyek.
Az asphaleia tagjai minden feltünés nélkül mehettek be a titkos
helyiségükbe. Senkinek sem volt feladata más embereknek a jártát-keltét
ellenőrizni. Készen tartott kosarakban szállíták magokkal a lakomához
való ételeket. Ma nem lesz mult századbeli múmia-vendégség.


XVI. FEJEZET. HÖLGYEK, A KIK A BIBLIÁT MAGYARÁZZÁK.
A népzaj legjobb takarója a titkolódzásnak.
A Méte-ünnepélyhez ezúttal az a szemfényvesztés sem kellett, hogy az
asphaleia tagjai elébb végig nézzék a páholyaikból a Hanswurst-komédiát.
Azokat a páholyokat elfoglalták már mindenféle becsületes hentesek és
kefekötők a feleségeikkel együtt, a vacsorájukat is odavitették maguk
után. Azok meg nem fognak onnan mozdulni, a míg a Bummerin rá nem
kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre vége szakad a népünnepélynek,
utczai, kocsmai, szinházi mulatozásnak. A Scharwache tisztára portyázza
az utczákat, a ki azontúl dalol és kiabál, azt becsukják.
Az asphaleia szövetségesei a nappali álarczukban mehettek fel a
Bafomet-templomba. Korax nem volt, a ki utánuk bezárja az örök lakatot,
maguk zárták el az ajtót belülről.
A csikóst is magukkal vitték.
Azzal sem csináltak semmi hókuszpókuszt, nem esették át a
tűzkeresztségen, nem mondattak vele rettenetes esküt a Jaldabahothra, a
Métére, meg a Bafometre.
A barbután sisakokat sem tették fel a fejükre, hogy ismeretlenek
maradjanak a jövevény előtt.
Meg voltak felőle nyugodva.
Ez az ember nem fogja őket elárulhatni
És semmit azokból a titkokból ki nem fog beszélni, a miket ez éjszaka
megismertet vele.
Úgy intézkedtek felőle…
Pelargus volt a Rákóczy hadjárat legifjabb és legbátrabb csapatvezére.
Őt használta fel a fejedelem a legvakmerőbb hadi kalandokra, a melyeket
a többi vezérek lehetetlenséggel határosoknak tartottak. Még a háború
alatt megkisérté a fejedelemfiak elszöktetését Bécsből. S azóta is
folyvást körülöttük lappangott mindenféle álruhában. Rendkivüli testi
ereje és ügyessége mellett szellemileg is rá volt teremtve a forradalmi
kalandor hivatására. Beszélt minden európai nyelven, törökül is,
czigányul is. A tolvaj jargont is ismerte. Bejárta Európa fővárosait s
azoknak a koldusaival épen olyan jó ismeretsége volt, mint a puszták
betyárjaival. Néha azokkal tartott, máskor a vándor komédiásokkal. És
minden alakoskodásának az volt a czélja, hogy a fejedelemfiak
valamelyikét kihozhassa. A menekültek a lengyel határon arra vártak.
Forrongott az egész ország, mindenki elégedetlen volt, csak egy ifju
vezér kellett, a kinek nagy neve és nagy szive van.
József nem volt arra való. – Ez már képtelenné volt téve. Gyermekkorában
jóllakott már az élet minden gyönyöreivel. Mellbeteg volt a korhely
életmódtól s ez a lelkét is eltompítá.
Csak Györgyre lehetett még számítani az emigransoknak.
Végre eljutott Pelargus a czéljához. Találkozott Györgygyel. Bizonyosra
játszott. Olyan nevezetességet, mint a vad ménes, meg kellett ennek az
ifjunak látni, a kinek a lovakban telt legnagyobb öröme.
De az első találkozásnál nem vihette keresztül a merényletét Pelargus.
Azok a fegyveres urak, a kik Györgyöt kisérték, nem akadályozták volna
őt a fejedelemfi elragadásában, de igenis az asszonyi szép szemek.
Ezt is ragadta már magával ugyanaz a forgatag, a melynek örvényébe a
bátyja alámerült. A sybariták szövetsége erősebb börtön volt ránézve,
mint az, a melyben az utolsó Zrinyi elsorvadt.
Pelargus tudta azt jól, hogy minő hely az, a hová most őt meghivták. Azt
is tudta, hogy mi sorsot szántak ő neki.
Hogy egy idegen, a ki az asphaleia szövetség saturnaliáinak közvetlen
tanúja volt, többé onnan a világba vissza nem tér, az világos volt
előtte. És mégis odament velük s mint minden eddigi kalandjainál, előre
kifőzött terv volt az agyában. És az nagyon egyszerű volt.
Megkezdődött a belzázári lakoma a Bafomet-templomban.
Ezúttal a fekete függöny sem rekeszté azt el, az orgona és a karzat
látható volt. A denevérek repkedtek a viaszfáklyák körül.
Minden férfi mellett ült egy hölgy s azokat a bibliai neveiken hívták.
Volt Héva, Dina, Delila, Judit, Abigail, Eszter, Szulamit, Thamar,
Szalómé, Herodiás, Anaisz, Koleikháb, Zsuzsanna. A férfiak voltak
Holofernes, Herodes, Iskariot, Sámson, Dávid, Ahasvér, Amnon.
Abrekh mellett ült egyfelől Zsuzsanna, másfelől Koleikháb (Potifárné).
A lakomának most is zajtalanul kellett éjfélig maradni. Odalenn még a
szinház tele volt közönséggel.
De addig is találtak ki valami paradicsomi mulatságot.
A nagymester (czigány vajda) volt Dávid király.
– Mesdames les diablesses, kezdé Dávid – a pezsgőszekt után. Ne
szenteskedjetek. Minden okos ember tudja, hogy a mit a bibliában irnak
rólatok, az mind csak a köznép elámítására való tréfa. Tegyétek le az
álarczokat, a fátyolt, s mondjátok el igazán, hogy történt? Lássunk
benneteket lelkileg meztelenen.
Megkezdte a sort Héva.
Elmondta, hogy volt, mint volt, azzal a kigyóval, meg az almafával?
Szegény Ádám, sehogy sem akart beleharapni, de Héva letört egy hajlós
ágat az almafáról s jól végig verte a hátát az urának, erre aztán
engedelmeskedett a jámbor. Biz azt papucs alatt tartotta Héva asszony
azontúl is. S mikor a paradicsomból kikoptak, egyre hajszolta, hogy
lásson dolog után, keressen élelmet a gyerekeknek. S míg az ura az erdőn
járt, az alatt Héva látogatásokat fogadott el. Voltak bukott angyalok,
Sátánnak a kadét öcscsei. Azok igen vidám mulattatók. Azonban Ádám sem
maradt adós. Ő meg az alatt, a míg a hivatalba kellett volna járnia,
beült szép Lilith asszonyság barlangjába. Tudniillik, hogy a sátán a
saját oldalbordájából alkotott egy másik hölgyet. Ebbe meg Ádám lett
szerelmes. S így élt az első emberpár példás boldog házias életet –
egyik erre, másik arra, százharmincz esztendőkig – a mikor a közös jó
barát, Gábriel angyal, megsokalva ezt a botrányt, ismét visszavezeté
Ádámot Hévához s összebékíté a házastársakat. Mind a kettő fátyolt
borított a multakra s éltek azontúl jámborul és kegyesen s lamentáltak
együtt a világ romlottsága fölött. – Így van ez az arab tudósok
irataiban megörökítve.
– Mintha csak az idén történt volna, jegyzé meg rá Dávid.
De még jobban hasonlított Eszter története Ahasvérrel a modern chronique
d’œuil de bœufhöz, a hogy maga Eszter királyné előadá. Milyen ravaszul
fonta be a szép zsidó leány a pogány királyt, hogy választotta el a régi
asszonyától s hogy buktatta meg a mindenható miniszterét. A francziák
darabot is irtak róla s mindjárt chansonettet a darabra:
Dölyfös Hámán neve alatt
Louvois úr szökik, szalad.
Vásthi úrnő: a kegyvesztett,
A ki trónra hozta Esztert,
Senki sem más mint Montespán.
Eszter lesz az úrnő eztán,
A ki maga is királyvér.
Azért vevé el Ahásvér.
A zsidóknak üldözése:
– Hugonották kergetése.
Ahasvér alatt találjuk
A mi erényes királyunk,
Maintenon varázshatalma
Lett a zsidó nép oltalma.
Csak egy dolog, mi nem talál
A hajdani legendánál.
– A zsidók és jezsuiták
Egymást meg nem károsítják.
A társaság cordialiter kaczagott e gúnyversre, mely a franczia
eredetiben lett felolvasva. – Giorgio elég naiv volt megkérdezni Eszter
személyesítőjétől, hogy miért nevezi a vers Maintenon asszonyt
királyvérnek? Megmagyarázták aztán neki, hogy Scarron poétának szép
felesége unokája D’Aubigné Agrippa marquisnak, a ki abban a hírben állt,
hogy Bourbon Antalnak, IV. Henrik király apjának volt a fia – balkézre.
Következett Abigail. No ettől a szép hölgytől csinos dolgokat hallott a
fejére olvastatni Dávid király, az a bizonyos látogatás a Faróni
pusztában. Hát hiszen Nábál felesége igen tisztességes czéllal jött ki
Dávidhoz, hogy kiengesztelje Dávid haragját a férje iránt. Ki is
engesztelte szépen. S e kibékülés után tizednapra a jámbor Nábál megtért
az Ábrahám kebelébe. Nagyon megtalálta valaki fűszerezni a borát. Hogy
Dávid egészen ártatlan ebben a dologban, annak legjobb bizonyítéka az,
hogy harmadnapra feleségül vette a gyászoló özvegyet.
– No no! Talán nem is így volt egészen! szabadkozék Dávid.
– Csak te ne mosd a kezedet! kiálta fel Beth Sába. Hát én velem hogyan
bántál? Hogy ölted meg a szegény Uriásomat?
– A mi igaz, az igaz. De százötven misét szolgáltattam a lelkéért.
Egyébiránt minden esetben ti vagytok a bűnösök, asszonyok; miért vagytok
olyan szépek. A mit én vétettem, azt én százötven zsoltárban
leénekeltem. De a ti zsoltáraitok, a szent Dávidné zsoltárai után
megnépesült a pokol országa.
Mindenki nevetett a szókimondó Dávidnékon és a mentegetőző Dávidon. Csak
az a csikós ott az asztal alsó végén maradt mogorva arczú.
Talán nem értette, mit beszélnek francziául? Ez volt a társalgás nyelve.
Jól értette azt Pelargus. Volt többször követségben is a versaillesi
udvarnál.
De a harag forrt a szivében, mikor ily csúfolkodást hallott a bibliai
történet fölött. A protestánsoknál a biblia szent könyv. S a zsoltár a
mindennapi vigasztalás.
– Ejh! Beszéljünk másról, mondá Dávid. Beszélj, Judit! Hogy bántál el
azzal a perzsa generálissal? Nem hiszem én, hogy az olyan imádkozva
történt volna, a hogy a te könyved írja. Három napot, három éjt
eltölteni a perzsa generális sátorában a legszebb özvegyasszonynak! És
aztán visszatérni Bethuliába a levágott fejjel s elhitetni az
atyafiakkal, hogy özvegyasszony maradtál! Ez megjárta a bethuliaiaknál,
de én Tamás vagyok benne, hogy egy perzsa ingyen adja oda a fejét.
Judit személyesítője aztán elmondá, hogy Holofernes gyönyörű férfialak
volt, szénfekete haja és szakálla gyöngyökkel átfűzve. Bizony
megcsókolta ezt a szép arczot Bethulia hölgye azelőtt is, azután is,
hogy a levágott feje a kezében maradt. Egyik kezével az üstökét tartá,
másikkal a szakállát. A szemeit úgy kellett egyenkint lecsókolni, hogy
álomra hunyjanak.
A regélő szépség orosz nő volt.
György azt vette észre, hogy a mesemondás alatt a szép Juditnak könny
gyűlik a szemébe s a hangja reszket.
Odasúgott a jobboldali szomszédnőjének:
– Igaz történetet beszél ez a dáma?
– Csitt! Bolond! Ne kérdezz ilyeneket, mert megfojtanak! Hisz azt a
magad csepp eszétül is kitalálhatod, hogy a mit most bibliai legendákul
hallasz, az mind az elmesélők életéből van véve.
– Eh! Ez szomorú história! sóhajta fel a vajda. A Streliczekre
emlékeztet! Hol az a bor? Éljenek a kik élni tudnak! Bolond, a ki
meghal. Vidámabb történetet halljunk. – Nos, szép hugomasszony,
Koleikháb! Hát hogy volt az a tète a tète a szép zsidófiuval, a
Józseffel? Igazán ott hagyta a köpönyegét s maga elmenekült?
A felszólított hölgy mérgesen ütötte a kését az asztalba.
– Ez igazán infámia, a mit Mózes elkövetett egy asszonysággal szemben. A
legnagyobb indiscretio. Sub titulo ó testamentom, feltárni egy
úrhölgynek a boudoirtitkait. S bár mondaná el az egészet úgy, a hogy
van. – De elhallgatá a javát. Csak azért, hogy a kedvencz Józsefkéjét
úgy dicsérhesse fel, mint egy jámbor, istenfélő ifjút. Hát az a fatális
eset az elszakított köpönyeggel csakugyan megesett. De az én rabszolgám
nem azért futott el, mivel erényes volt, hanem azért, mert szerelmes
volt a szép szomszédnőbe.
Minden szem egyszerre György felé fordult.
– Ah! Igaz volna ez? hangzott több oldalról a gúnyos csodálkozás szava.
Abrekh! Így van a dolog?
Abrekh egész zavarba jött és elpirult arczczal tekintett Zsuzsannára, a
ki viszont hallgatag diadalérzettel süté le szemeit.
– Nézzétek! szólt nevetve Koleikháb, hogy elvörösödik még most is! De
halljátok tovább. Én nagy lármát csaptam s ráfogtam a makacs
rabszolgára, hogy merényletet követett el a női erényem ellen. Erre az
öreg is előjött s kérdezte, hogy mi baj? Én elmondtam neki nagy sírás
között a mesét s bizonyítottam a köpönyeggel, az el volt szakadva. Az
öreg méregbe jött és fenyegetőzött. De ekkor nagy bajomra odaszaladt a
kis fiunk, a ki ott leskelődött a boudoirban s az inasnak fogta pártját.
– «Ne hidd papa, a mit a mama beszél. Nem a Jóska akarta a mama képét
megharapni! Látod, hogy hátul van a köpönyege elszakítva, a hogy
húzták!» – A kis locskának a szavára Putifár úr kiengesztelődött.
Visszaadta a Józsefnek a köpönyegét s megdicsérte, hogy jó fiú. Nekem
pedig azt mondta, hogy nem kell mindjárt mindenért a biróhoz menni. S
ezzel a dolog abban maradt. Dehogy vetették ezért tömlöczbe a Józsefet.
Látszik, hogy Mózes nem ismeri az egyiptomi szokásokat. Hanem ez esetből
nagy pletyka lett a városban, egész Memphis arról beszélt s sok
papyruslevelet tele írtak vele. Én aztán egy délután meghívtam magamhoz
ozsonnára a memphisi asszonyságokat, a kik legtöbbet gúnyolódtak velem,
s mikor épen hámozták a narancsot, akkor behivattam a Józsefet az
étterembe. Hát erre valamennyi hölgy úgy elbámult az én Józsefem
szépségén, hogy mindannyi belevágott a késsel a kezébe. Nos, hát ki nem
vágott a hölgyek közül a kezébe?
E szóval Koleikháb pajkos nevetéssel csípett bele Abrekh piros
orczájába.
– Nos. Hát nem a legszebb fiu a világon az én Józsefem?
S oda fordította eléje az arczát, a szemébe nevetve dévajul.
– Koleikháb asszony! Ez ellen tiltakozom! szólalt meg Zsuzsanna. Ez az
én Abrekhem.
S maga felé fordította György fejét, erővel.
– No hát nem az én Abrekhem vagy?
Igy versengtek az egyptomi hölgyek a fiatal rabszolga fölött.
– De hát minek neked az Abrekh? felelt Koleikháb, gömbölyű barna karját
az ifju nyaka körül fűzve. Hiszen te Zsuzsanna vagy.
– Igen is, az vagyok.
– Az erényes Zsuzsanna! A kit csak látni szabad, de hozzá nyúlni nem.
Van neked férjed. Joakimod, a ki nagykövet Ninivében. Te rólad meg van
írva Zsuzsanna könyvében, hogy te vagy az erény mintaképe. Dániel
próféta mondta ki rólad itéletalakban.
– Zsuzsanna könyve apocryph!
– Talán nem is úgy volt, a hogy ott le van irva.
– Nem hát.
A vajda igazságot tett a két perlekedő asszony között, a kik kölcsönösen
óvták a tenyereikkel Abrekh arczát, nehogy a másik megcsókolhassa.
– Ördögöcskéim! Tartsunk rendet. Most mindjárt azt mondom, a mit bölcs
Salamon, hogy ha két asszony vitat egy fiút, akkor azt kétfelé kell
vágni.
– Bölcsebbet mondok én! feleselt Koleikháb. Én rólam azt írják, hogy
engem megvetett az ifjú, a kit szerettem! de Zsuzsannáról meg azt
jegyezték fel, hogy ő volt ártatlan az ifju szerelmétől, a kivel
vádolták. Vallja be Zsuzsanna az igazat, akkor én lemondok és átengedem
neki Abrekht.
– No hát bevallom, mondá Zsuzsanna, neki hevült arczczal.
– Ezt hallgassuk! kiáltozák az asztaltársak. Ez derék lesz!
Meghazudtolja maga az erényes Zsuzsanna Dániel prófétát!
A szép hölgy oda nézett Györgyre azokkal a zöld tüzű sötét szemeivel s
megszorítá a kezét titokban s aztán rákezdte, könnyelműen odadülve az
asztalra.
– Hiszen ha elolvastátok az apocryph könyvet Zsuzsannáról, magatoktól is
rájöhettetek a valóságra. Joakimnak van egy kertje Babylonban, a hol a
fogságra vitt zsidók gyűléseiket tartják. Mindenki odamehet. S mikor
eltávoznak, senki sem számlálja meg, hogy mind kijöttek-e a kertből. A
sűrű bokrok között akárki ott maradhat elrejtőzve. A kert közepén van
egy vízmedencze. A férfiak eltávozta után oda jön a ház asszonya,
Zsuzsanna; nagyon okosan teszi, hogy két szolgálóval kisérteti magát.
Védik és vigyáznak reá. Ott azonban eszébe jut, hogy a házban feledte a
szappant. Azzal visszaküldi mind a két szolgálót, hogy hozzák el a
szappant. Miért küldte el mind a két cselédet? Nem hozhatta volna el
egyik is a szappant, s a másik ott maradt volna! Miért parancsolta
nekik, hogy zárják be a kertajtót? Miért nem várta meg, míg visszatérnek
a szappannal a szolgálók? Miért nem jöttek többet vissza a szolgálók?
Azért, mert ott volt Abrekh! S a két leskelődő vén biró igazat mondott.
Meglesték a szerelmi találkozót. Meg is fogták ők Abrekhet, de az erős
legény volt: leöklözte mind a kettőt s maga szépen elmenekült. A birák
bevádolták s elitélték Zsuzsannát. Ámde közbejött Dániel. Dániel az
assyriai király kedvencze, Abrekhnek hű czimborája. Ez megapellálja a
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rákóczy fia: Regény - 11
  • Büleklär
  • Rákóczy fia: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4012
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1974
    27.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4021
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2059
    27.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1981
    27.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    28.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4058
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2020
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4005
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2003
    29.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2016
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4007
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1967
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4262
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2044
    29.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4094
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2061
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4084
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2033
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    29.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1917
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4019
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2007
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4205
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4231
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1949
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4199
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1951
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4171
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1919
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1844
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rákóczy fia: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 2733
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1435
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.