Rab Ráby: Regény - 28

Süzlärneñ gomumi sanı 4127
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Oh milyen okos emberek azok a pápisták, hogy diákul éneklik el a
halottaikat, a miből a hallgató nem ért egyebet, mint azt, hogy
«circumdedérum», még a hozzávaló melódia is olyan becsületes
allegrettóban van tartva; – de ezek a kálvinisták úgy kikeresik a
legelkeserítőbb gondolatokat, s kitalálják hozzá a melódiák
legbúskomorabb, legmélább fajait, hogy az embernek marokra fogják vele a
szivét, úgy facsarják ki!
Kit énekeltek el hát odafenn?
Azután azok a nehéz kalapácsütések, a mikor a szeget beverik a
koporsóba!
Szerencse, hogy a híveknek nem szabad még harangot tartaniok; különben
bizonyosan harangoznának is.
Rab Ráby reszketett; de most már nem a hidegtől.
Este felé ismét bejött hozzá Janosics uram vizitálni.
Ráby rávette magát, hogy kínzóját megszólítsa.
– Kit temettek ma innen fölülről?
A porkoláb úgy olvasott a rab arczvonásaiból, mint a nyitott könyvből.
Az arcza elárulta az egyetlen sebhető részét Rab Rábynak.
A kinzó nem sajnálta odacsípni a tüzes harapófogóval az elevenjére.
Megtörülte a szemeit hypocrita elkeseredéssel s gyászoló hangon
hörgécselé:
Oh, a mi áldott jó kisasszonyunkat, a főnótárius Mariskáját temették el
ma szegénykét! Isten nyugosztalja meg az ártatlan teremtést!
A rab fölordított, mint a halálra sebesült, s aztán elkezdett zokogni.
Ez oda talált jól. A lelke közepébe. Ez keresztülhatolt azon a hármas
pánczélon. Az ő angyala meghalt.
A porkoláb úgy nevetett a háta mögött nagy diadalmasan.
Túltett a hóhéron!
«Most mondd már, hogy nem fáj!»
Rab Ráby odafektette a fejét a két felhúzott térdére, s lánczba vert
kezeit imára kulcsolva, csendes, szívből eredő könyörgést bocsáta föl az
egek urához, a földi ködökből felszálló lélek mennybeli üdveért.
És azt bizonyára nagyon jól tette Rab Ráby, hogy azért a megholtért a
végtelen irgalom urához felfohászkodott; – mert semmi énekszó és papi
imádság nem tisztítja úgy fel az útját, az emberi bűnökből sűrűsödött
felhőkön keresztül, mint a Rab Ráby könyörgése; és senki szájában nincs
oly erős értelme e mondásnak: «bocsáss meg minékünk, miként mi is
megbocsátunk az ellenünk vétetteknek!» mint a Rab Rábyéban; – mert az, a
kit ma az ő feje fölött elénekeltek, az, a kit ma innen temetni vittek,
nem Mariska volt, az ő védangyala, – hanem Fruzsinka, az ő hűtelen
hitvestársa; a ki ott halt meg a börtönben, maga is rab, miként férje
Rab Ráby.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hogy miként került Fruzsinka e helyre, s mi volt a catastróphája, azt
majd elmondjuk később; hanem elébb egy nagyobb emberrel leszen dolgunk,
a kinek szintén sietős az útja.
Ez a nagy ember gróf Niczky úr, ő excellentiája.
Hej, ha azt megtudná Rab Ráby, hogy mi történt a nagyméltóságú úrral?
Hogy az a gyászdal odafenn nem Mariskának szólt, hogy verné össze a
bokáin a lánczokat pokoli jó kedvében!
De ezt Janosics nem mondja meg neki, hanem engedi, hogy hadd sírjon, s
hadd ütögesse a fejét a hideg falhoz. Ez jó neki!


NEGYVENKILENCZEDIK FEJEZET.
(Egi nagi vrnak az ev tragoediaia elmondatic.)
Ráby most kivánta, hogy hoznák bár azt a megmérgezett ételt és italt,
hadd halna meg tőle! A megmaradtat minden este visszavitte a porkoláb,
nehogy «indiciumok» maradjanak a rab kezében, ha netalán a bírák közül
valaki meglátogatná börtönében. Mert azt fel kell jegyeznünk az igazság
kedvéért, hogy ez a megmérgezési szándék az ő bárdolatlan lelkének a
szüleménye volt; az uraknak nem volt arról semmi tudomásuk. (Azért nem
mondjuk, hogy nagyon bánták volna, ha megtörténik.)
Másnap reggel azonban üres kézzel jött a porkoláb.
– Hát ma nem kapok kenyeret és vizet? kérdezé a rab.
– Jaj úrfi! szólt nevetve Janosics. Mától fogva már uraság a dolgod. Nem
kenyéren és vizen élsz már, hanem bort, pecsenyét kapsz, a mennyit csak
megkivánsz. A vasat is leveszik a kezedről, lábadról. Aztán más szobába
visznek. Tiszta inget adnak rád. Találd ki, hogy mit jelent ez?
Ráby vállat vont; mit találgatna rajta?
– Ez azt jelenti, hallod-e, hogy ma hirdetik ki a fejedre a sententiát.
Az pedig nem más, mint a keserves halál. Attól fogva aztán három napig
úgy él a rab a siralomházban, mint a süket disznó a buzában. A mit csak
megkiván a szeme, szája, mind eleibe rakják az asztalra dosztig!
Ráby tapasztalá a következésből, hogy a porkoláb nem tréfált.
Csakugyan jött már a pilisi czigány leráspolyozni lábairól a nehéz
vasakat. A többi lánczait is levették. Aztán jött a borbély s
megborotválta az arczát; hanem egyuttal lenyirta a haját is kurtára.
Ez az «utolsó» toilette.
Nem séramóráztak vele. Azonnal vitték a törvényszék elé. A hol letették,
ott vérnyom maradt utána.
A törvényszék előtt tudtára adták, hogy halálitélete a
Helytartótanácstól, a hová apellálva volt, visszaérkezett. Ott is
megerősítették azt.
Nem bánta már. Csak azt kérte, hogy végezzék hát ki hamar.
Innen nem is vitték már többé vissza a zúzmarázos börtönébe, hanem a
másikba, a melyik be volt fűtve.
Az volt siralomháznak elkészítve.
Az asztalra le volt rakva cseréptálakban mindenféle drága csemege,
kocsonya, borkorcsolya, susinka, barátfüle, disznósajt, csája,
Krisztuslába, Katakönyöke, szaladós, prósza, gömböcz, Pál-anyja, s ki
tudná mind elszámlálni a sok nemzeti eledelt, a mi ezen a tájon terem?
Mert hát itt az a dicséretes szokás uralkodik, hogy a mint
kipublikálják, hogy egy elitélt rab került a siralomházba, nosza minden
szomszédasszony siet sütni-főzni, a kamrájából kikeresni, a mi csak
drága jó, s küldi fel a szegény nyomorultnak; hadd duskálkodjék addig a
három napig, a mig a világa tart! – Természetesen, hogy a jó ráczürmös,
méhser és az alamázia sem marad el. Igyék a jámbor még egyszer nagyokat
a maga halálára.
– No Ráby! Most jól lakhatol már kedved szerint! Senki sem kapja el
előled! kinálgatá a rabot Janosics uram. – Fekügy’ neki! s e szókkal
odatolta a rakott asztalt az ágya elé, hogy elérhessen mindent. A rab
azt felelte, hogy nincs már ő neki vágya sem ételre, sem italra, hanem
inkább lelki vigasztalásra; küldjön hozzá egy lelkészt.
Mert a protestánsok is megtartották még akkor azt a szokást, hogy
haláluk közeledtét érezve, lelkészüket elhivatták s felvették az Úr
vacsoráját.
Janosics komoly képpel igérte, hogy mindjárt hoz neki egy papot.
Alig került-fordult, már itt is volt vele a siralomházban. Hozott
Rábynak – egy «veres barátot.»
Ez a veres barátok szerzete, még mielőtt József császár a tömérdek
kolostort eltörölte, már olyan jó hírben állt, hogy maga a primás
megtiltotta nekik két órajárásnál messzebbre eltávozni a kolostortól s
rendeletet adott ki, hogy ha ezen a peripherián kivül megkapnak egyet,
csak mindjárt vágják le a fejét. József császár, a mikor felszabadította
őket e tilalom alól, viszont megtiltotta a többi fenhagyott egyházi
szerzeteknek, hogy őket befogadják. Úgy dőzsöltek aztán, mint korhely
czimborák még korhelyebb földesuraknak a portáin; saját osztályukból
kiakolbolítva, másoknak tréfa tárgyai.
Egy ilyent fogott Janosics Rab Ráby számára.
– Vigye innen azt a barátot! mondá Ráby boszusan, hiszen tudja, hogy én
protestáns vagyok. Én református lelkészt óhajtok.
– Honnan a pokolból vegyek én most kálomista papot? Majd én most
mindjárt szaladok Dabasra prédikátorért! Pap csak pap! Bűnösnek ez is
jó. Ne válogasson az a papban, a ki úgy is a pokolra megy már. No
bizony! Épen most volt a tisztelendő fráter Paphnutius a Karcsatáji
Miska tens urat meggyóntatni. Ha annak jó volt, neked is jó lesz az,
Ráby!
Ah, tehát ez az a fráter Paphnutius, a ki összeeskette a ménlovat a
kanczával. Még ez volt hátra, a kit meg kellett ismerni Rábynak ezen a
világon, hogy minden gyönyörüségből kivegye a részét.
A porkoláb becsukta hozzá a barátot a siralomházba, a ki mindjárt le is
ült az asztal mellé, s bort töltvén a pohárba, megizlelé azt, s azt
mondá rá «vere valet», s le is nyomtatta valami borkorcsolyával. Azzal
hozzá fogott a munkához: Rab Ráby lelkének a megtisztogatásához.
Rab Ráby nagyon szépen kérte, hogy hagyjon neki békét, ő nem tartozik a
hivei közé, s nem fogad el lelki vigasztalást, csak protestáns paptól.
– Jaj, fiam, hogy szabadíthatna téged az meg a pokoltól, mikor maga is
odajutandó? Annak a szekere saroglyájába hiába kérezkedel fel, mert az
nem visz fel a mennyországba. Ha már a testedet meg nem szabadíthatod
is, legalább a lelkedet szabadítsd meg halálod óráján, hogy pokolra ne
jusson.
Aztán elkezdte előtte leírni a poklokat, egész rettenetes pompájukban,
az alvilágnak minden ördögeit és kénköves mocsarait a legválogatottabb
ékesen szólással; közbe-közbe egy boszorkánypogácsát autodafézve le
gyomrának tűzkemenczéjébe; Ráby hallgatta, a míg el nem állt benne a
szusz.
Akkor azt kérdezte tőle:
– Lesznek-e a pokolban is veres barátok?
– Dehogy lesznek!
– No, akkor én oda megyek.
Erre aztán még jobban felbuzdult a veres barát. Szemére hányta Rab
Rábynak a maga és az ősei minden eredendő bűnét; ezek miatt szenved most
a delinquens ily méltó büntetést az egektől! Nem másért mérte rá a
gondviselés ezt a mostani nyomorúságát, mint azért, hogy ő is segített a
császárnak a kolostorokat kirabolni, harminczháromezer barátot, apáczát
földönfutóvá tenni. Így járnak mind az istentelenek, az Antikrisztus
fogdmegei.
Aztán elő fogta gyóntatni Rab Rábyt. – Vallja meg, melyik zsidó vette
meg a veres barátok kolostorának az arany és ezüst edényeit, mikor
elkótyavetyélték? Neki csak tudni kell, a ki az Antikrisztus
szolgálatában állt, s a zsidóknak zsinagógát segített építeni. Ha
megvallja, egy poklot a tizenháromból elenged neki.
Utoljára annyira dühbe hozta Rábyt, hogy az elkezdett az ökleivel
dörömbölni az asztalon, hogy vigyék vissza a másik börtönébe; vegyék el
róla ezt a barátot, s rakják rá vissza helyette inkább a harminczhárom
fontos vasakat.
Janosics uram pedig csak azért sem nyitotta ki az ajtót késő estig, a mi
a veres barátnak nem is volt inye ellenére; meg levén az asztal rakva
mindenféle jókkal, a miket hiba lett volna kárba veszni hagyni.
Közbe-közbe meg exorcisálta a Rab Rábyt, kergetve ki belőle a
hetvenhétféle ördögöket, a mi szintén igen jó mulatság.
De ne leskelődjünk mi e titokban tartandó jelenet után, hanem inkább
lássuk, hogy mi történt ez alatt a külső világban, mert ok nélkül nem
volt ez a nagy sietség a Rab Ráby dolgaival.
Mi történt a szalmaszállal?
Azzal a szalmaszállal, a mihez a vizbefuló kapkod.
Hát az bizony nagy utat tett meg. Elvitte azt magával Ábrahám zsidó
császárt keresni Zimonyig. Ott megtudta, hogy a császár orvosai
tanácsára visszatért Bécsbe nagy betegen. Oda is utána sietett; ott
megtalálta, átadta neki Rab Rábynak vérrel irott utolsó levelét.
Ezt követő harmadnap reggel korán beállít ő excellentiája a
helytartósági elnökhöz Lievenkopp ezredes, a pest-budai katonai
térparancsnok; s a katonás üdvözlés után átad neki egy lepecsételt
levelet a császártól.
– Köszönöm ezredes úr, csak tessék itt hagyni. Majd elolvasom. Ráérek.
– Nem ér rá, excellentiád, Mert nekem utasításom van, hogy ezt a levelet
jelenlétemben olvastassam el excellentiáddal.
Ez a szó bántotta az elnököt.
Ő nagy dignitárius úr volt; Magyarország első hivatalnoka: kis király!
Ez pedig csak olyan picziny kis óbester, a melyikből tizenkettő tesz egy
tuczetet. S még neki parancsolgat!
– Bihászman? De ha én most mással vagyok elfoglalva? s nincs kedvem
levelet olvasni.
– Figyelmeztetem excellentiádat, hogy én nekem különös utasításaim
vannak. Azon esetben, ha a levelet rögtön el nem olvassa, hat betegápoló
katona és a tábori felcser van odakinn, a kik excellentiádra (furcsa biz
ez, de el kell mondanom) rá fogják adni a kényszerzubbonyt, s úgy
szállítják fel Bécsbe: tetszik már tudni, hogy «hová?»
Az elnök arcza rákveresre gyulladt.
– Én rám? A bihászman? Zwangsjackét? Én rám? a bihászman? a
locumtenentiális præsidensre? Ezt mondta? ezt írta? a – bihászman? a
császár?
Azzal kitépte a levelet boritékjából s az írást maga elé tartá.
A szemei is vérben úsztak.
A levélben ez volt írva:
«Ön a mai nappal el van bocsátva hivatalából. Adja át a kulcsait a
kerületi biztosnak.
_József_.»
– Ez a Rab Rábyért történt? hörgé a főúr.
– Gondolom, hogy azért, mondá Lievenkopp, mert egy nyilt parancsot
ugyancsak én általam küldött a császár Pestvármegye hatóságának, melyben
az felszólíttatik, hogy nemes Ráby Mátyás kamarás úrat azonnal bocsássa
szabadon; mi ha reggel tíz óráig meg nem történnék, nekem határozott
parancsom van, egy egész ágyú üteggel s a megfelelő katonai fedezettel a
vármegye háza előtt felállani; s ha felszólításomra a nevezett rab ki
nem adatnék, erőhatalommal betörni és minden ellenállást leverni, úgy
szabadítani ki Ráby urat a börtönből.
– Megostromolni a pesti vármegyeházat! hörgé magánkivül a főúr, a
markában összegyűrt levelet homlokához ütögetve. Odadobni az üszköt a
puskapor közé. Felforgatni fenekestül az egész országot. Egy nyomorult
ember miatt. Oh, oh! Mégis az az ember ölt meg engem! Megölt – engem – a
Ráby.
A nagy ember tántorogni kezdett; a további szavai értelmetlen szakgatott
igék voltak; kezeivel maga körül kapkodott s aztán lerogyott egy
karszékbe. Az arcza egészen el volt kékülve. A levelet mégis rángatózó
jobbjában tartá, míg balkeze bénultan esett alá.
Lievenkopp kisietett az előszobába s azt mondta a titkárnak, hogy jó
lenne orvosért küldeni, mert ő excellentiájának aligha valami
veszedelmes rohama nem készül.
Már nem készült; megesett rajta. Gutaütést kapott.
Jól mondta azt: «mégis az az ember ölt meg engem.»
Mikor a titkár belépett hozzá, már eszméletén kívül volt.
Rögtön futottak orvosért, sebészért.
A sebész hamarább érkezett, mint a megyei főorvos.
Egyike a sors véletlen szeszélyeinek, hogy a sebész, a kit legelébb
megkaptak, hogy a főúrhoz vigyék, ugyanaz volt, a ki egykor Ráby Mátyást
gyógyította, mikor megmérgezték, s ki e miatt sok üldözésnek volt
kitéve. Most ennek kellett odajönni, hogy megmentse annak az embernek az
életét, a ki Ráby szenvedéseinek kiváló intézője volt.
A sebész keze reszketett, el is volt fogulva; talán a beteg maga is
okozta a balsikert görcsös rángatózásaival. A műtétet oly
szerencsétlenül hajtotta a sebész végre, hogy a beteget halálra
sebesíté.
Mikor erről meggyőződött, elfutott kétségbeesetten, ott hagyta a sebészi
eszközeit s maga rohant az orvosért elmondani, hogy minő
szerencsétlenséget okozott.
A nagy vérvesztésre a gutaütött eszméletéhez tért, de csak azért, hogy
megtudja az odaérkezett orvostól, hogy a legirtóztatóbb kínok várnak
reá, a mik között meg kell halnia.
Mikor a nemes úr megtudta, hogy menthetlenül el van veszve, azt
kérdezte, hová lett az a sebész, a kinek az ügyetlensége ezt a balesetet
okozá?
Mondták neki, hogy a Dunába akarta magát ölni, de elfogták.
Erre azt mondta a titkárjának, hogy hozza elő a végrendeletét.
– Még egy pontot írjanak bele. Minthogy a sebész, a ki halálomat
véletlenül, akaratlanul okozta, a miatt majd földönfutóvá lesz s minden
keresetét elveszti, annálfogva adják át neki egész évi bennmaradt
fizetésemet; van egy kis házam Budán, azt is neki hagyom; – legyen
holtig hol laknia.
Ez az egy vonás egészen kidomborítja a jellemét ennek a rendkívüli
alaknak, a ki eszményképe volt a magyar conservativ főnemesnek;
törhetlen, hajthatlan fölfelé is lefelé is egyaránt; vasból vert bajnoka
a régi eszméknek, az új korszakkal nem alkudozó, nem kaczérkodó;
erőszakos és keménykezű az ellen, a ki elveit megtámadja; de nagylelkű
és jótékony ahhoz, a ki csak őt magát sértette meg; – modorában,
külsejében cynicus és barbár és a mellett minden csepp vérében nemes. –
Arany, a mi rozsdás.
Úgy is halt meg. A mint egy karczolást ejtettek rajta, porrá omlott.
A mikor Rab Ráby a siralomházban várta a halála napját, a háromszor
megcsendülő «szegény bűnösök lélekharangja» nem ő neki szólt, hanem a
nagyméltóságú gróf Niczky Ferencz úrnak, Magyarországon a király
valóságos helyettesének, a régi épület legerősebb kidőlt oszlopának…[41]


ÖTVENEDIK FEJEZET.
(Mi tevrteent wala az titokteliess felsev zobaaban?)
Hogyan váltotta fel Fruzsinka asszony Mariska leányasszonyt, abban a
felső szobában, ott Rab Ráby tömlöcze fölött? – Hogy ezt kimagyarázzuk,
nagy kerülőt kell tennünk.
Fruzsinka asszonyt akkor, mikor a férjét üldözőitől megszabadította, s
maga is a legnagyobb kelepczéből csak alig tudta kihúzni a lábát, ennek
az esetnek a következtében megszállotta a szentlélek. Valami nagy
dologra határozta el magát. Ha megszabadult egyszer Ráby, szabaduljon
meg kétszer is, szabaduljon meg egészen!
A czimboráitól azonnal búcsut vett, azokat utasította, hogy menjenek ki
Magyarországból, csatlakozzanak Törökországban valamely harámbasához,
ott a haramiamesterség még tisztességes hivatal, értenek hozzá;
folytassák ott.[42]
Maga pedig levetette a Villám Pista-féle köntöst, felvette megint az
asszony-gunyát, átment Erdélybe, letelepedett a híres zsibói házban,
kitért kálvinistának s rögtön megindította a válópert «szökevény» férje
ellen. Igen jó titulusa volt hozzá; «hűtlen elhagyás»,
«bebörtönöztetés». A felől biztos lehetett, hogy Ráby Mátyás nem fog
megjelenni az edictalis citatióra; s akkor in contumaciam elválasztja a
consistorium a feleségétől három hét alatt. Akkor aztán megszabadul Ráby
Mátyás az utolsó legnehezebb lánczától is, senkinek sem lesz Rab Rábyja,
még a Fruzsinkának sem. Vissza akarta adni Ráby Mátyást maga-magának.
Jót akart tenni.
Már javában folyt a válóper, a mikor hirét vette, hogy a futóbolond Ráby
megint csak beledugta a lábát abba a kalodába, a honnan nagy keservesen
tudta már egyszer kihúzni, s megint odajutott Pest vármegye tömlöczébe.
Ekkor összekáromította az egész világot: hát a Herkópáter sem akarja,
hogy abból, a mit ő elkezd, valami jó lehessen! Bújában, bosszújában
megint felvette a férfiruhát, övébe dugta a mordályokat, lóra kapott s
újra neki indult Villám Pista hirével felrémíteni a világot s most már
kegyetlenkedett.
Vakmerő betöréseit a horvát határszéli lankásoktól egész a solti határig
kiterjeszté s nem a lovat lőtte ki már a pandúr alól.
Egy éjjel azonban hirtelen rosszúl kezdte magát érezni s kénytelen volt
a czimboráitól egy halászkunyhóban elmaradni. A halász elárulta őt a
pandúroknak, rajta ütöttek, nem tudott se menekülni, se védekezni;
elfogták, felhozták Pest vármegye börtönébe.
Mire ideértek vele, már alig állt a lábán, valami ragályos bajt hozott
magával a török határszélről. Ott azt nagyon olcsón adták.
A mint Janosics uram megpillantá a behozott foglyot, egész
gyönyörűséggel látott a beneventáláshoz. Még most is sántított a
lövéstől, a mit kapott tőle.
– Bekerültél hát, drágalátos szép madár! No majd mingyárt lekoppaszszuk
rólad ezeket a czifra tollaidat!
S hozzá kezdett a koppasztáshoz.
A Villám Pista nyakán volt egy szép fekete selyemkendő nagy tenyérnyi
aranyrojttal, legelébb is azon kezdé a porkoláb, hogy azt leoldja onnan.
– Ne nyúlj hozzám, porkoláb; mert bizony megbánod! nyögé a beteg rabló.
– Dejszen jobb lesz ez az aranyrojtos nyakravaló nekem! szólt Janosics
nevetve, s mingyárt fel is kötötte a saját nyakára.
– Attól fulladsz meg, porkoláb, meglátod!
Mikor aztán a várnagy a többi ruháiból is le akarta vetkőztetni, a
felébredt asszonyi szemérem iszonynyal lázadt fel ellene. Villám Pista –
nem, Fruzsinka elkezdett kétségbeesetten tiltakozni.
A női jajszavakra egy tekintélyes úr jött be a hajdúterembe, a hol a
rablót vetkőztették; Tárhalmy, a főjegyző.
Első tekintetre megismerte Fruzsinkát.
Rögtön megparancsolá, hogy hagyjanak neki békét, mert az a fogoly nem
férfi, hanem nő. Ő ismeri a családját; ez egy nemes asszony, a kivel
rangja szerint kell bánni.
Nem engedhette, hogy Ráby Mátyás feleségét így meggyalázzák.
S minthogy a legritkább esetek közé tartozott, hogy magyar nemesi
családból való hölgy a vármegye palloshordó keze alá kerüljön,
annálfogva külön börtön sem volt a nők számára rendelve; hanem az ilyen
rendkivüli esetnél becsukták a foglyot a legkevésbbé használt szobába, a
levéltárba. Ennek a kulcsa a főjegyzőnél állt, ki egyuttal archivárius
is volt. (Azért tudott Mariska a levéltárból Rábyhoz leizengetni.) Most
aztán ezt a szobát Fruzsinkának rendezték be tömlöczül.
Mikor Tárhalmy kiszabadította a fékezhetlen asszonyt a mortifikáló
hajdúk keze közül, az lihegve mondá neki:
– Ezt én még meghálálom az úrnak…
– Mivel tehetné ön azt, szegény asszony?
– Azzal, hogy holnapra meghalok…
A mint aztán Tárhalmy maga felvezette őt a börtönébe s asszonycselédet
rendelt a szolgálatára, az összeroskadó nő azt suttogá neki:
– Uram! Önnek van egy szép, fiatal leánya; jó gyermek, egyetlen. Küldje
el azt innen a háztól azonnal, mert én olyan vészt hoztam magammal, a mi
megrontja még a levegőt is.
Tárhalmy megmondta a dolgot a leánynak. Azt is megmondta neki, hogy a
behozott kalandornő a Ráby Mátyásnak a felesége. Azért Mariskának el
kell menni a háztól, Budára a nagynénjéhez.
Mariska megijedt: de nem a beteg nőtől, hanem attól, hogy ő nem
közlekedhetik a fogolylyal többé, s az vagy éhen hal, vagy méreg által
vesz el. Azon könyörgött az atyjának, hogy hadd maradjon ő itt; hadd
ápolja ő maga azt a nőt.
Bizony csak még ez lett volna hátra, hogy a Ráby Mátyás Fruzsinkájának
dögvészes ágya mellett virraszszon a Mariska! De már ennél több esze
volt Tárhalmynak, mint hogy a romanticismust ennyire engedje vinni.
Pedig majd rávette ez a leány; olyan szépen tudott könyörögni!
Ez alatt azonban megérkezett a megyei orvos s megvizsgálta a beteg
rabnőt.
Az orvos hamis diagnosist csinált, félreismerte a bajt. Nem is csoda.
Hetven év óta nem volt ez országban híre sem «annak» a nyavalyának. A
Villám Pista a keleti pestist hozta fel magával a török határszélről;
annak a jelenségei pedig olyan könnyen összetéveszthetők egy másik
bajjal, a minek az orvosok olyan czifra nevet adtak, hogy a laikusok meg
ne értsék.
Mikor ezt az orvostól meghallotta Tárhalmy, akkor aztán határozottan
megtiltotta Mariskának, hogy azon nő szobájába belépjen.
De Fruzsinka nem is engedett magához senkit közelíteni. A Franciskánust
is kikergette, a ki a lelki vigaszt adni jött hozzá. Attól tudták meg,
hogy protestánssá konvertált. Maga rendelte el, hogy ha meghal, a
nagykőrösi diákokat kell elhivatni, hogy elénekeljék.
De azután egy még ennél is nehezebb körülmény jött közbe, mely Tárhalmyt
arra birta, hogy leányát elküldje a vármegyeháztól Budára.
Megérkezett az alispánhoz Lievenkopp peremptorius felszólítása Ráby
szabadon bocsátása iránt.
A megye rendei azt mondták rá: «nem!» El kell neki itéltetni a maga
törvényszéke által.
Lievenkopp felszólításához sanctio is volt csatolva. A kérdést ágyúk és
szuronyok fogják kisérni.
– Tessék! A kérdésre bezárt kapú lesz a válasz. S e bezárt kapún belül a
kihirdetett itélet fog végrehajtatni a rabon, a ki ennek a vármegyének a
rabja, s a fegyvernek fegyver fog ellenállani.
Tehát vagy végre lesz hajtva az itélet «in facie loci», vagy ostrommal
veszik be a vármegyeházát.
Ez elől el kell távolítani azt a gyönge leányt. Ez nem annak való
tapasztalás.
Így lett Ráby Mátyás szűk ege megfosztva az ő édes angyalától, s így
váltotta azt fel az ő életének, szerencsétlen sorsának elbukott angyala.
A mit igért az asszony, meg is tartotta: reggelre meghalt. Tanácsos volt
őt még az nap átadni a nyugodalmas földnek.
Alugyék békével…
Ne vádolja s ne mentse őt senki…


ÖTVENEGYEDIK FEJEZET.
(Az halaal-iteeleth!)
Megvirradt a legszomorúbb nap; nemcsak Rab Rábyra nézve, de az egész
vármegyeházára is.
Az urak az egész éjet ébren töltötték a tanácskozásban.
Együtt voltak a jók a gonoszokkal, az igazak a hamisakkal és azok
elválaszthatlanok.
Arról volt szó, hogy az ősi alkotmány megvédessék az erőhatalom ellen; s
itt nincs különbség jó és rossz ember között. Itt csak az a kérdés, ki a
hű, ki az áruló?
Mind hivek voltak.
Sokan sajnálták a szegény megtört rabot: szivükben igazat adtak neki; de
ő egy eszmét testesített meg magában, a minek össze kellett törnie.
Egy szó sem emelkedett a védelmére.
A helytartótanács elnökének gyászos halálesete, a nehéz csapás, mely azt
okozta, nem rémíté meg őket. El fogják itélni.
Reggel kilencz órakor isteni tiszteletet tartottak a Ferenczrendiek
templomában, azután bevonultak a vármegyeházába, felkötötték a
kardjaikat, s fegyverbe állították a vármegye egész helyőrségét.
Azután odahozatták a törvényterembe a rabot.
Az már nem tudott a lábain állani; a hová letették, ott összeroskadt.
Az ablakok mind nyitva voltak, télutói fagyos verőfény sütött be a
terembe, a Rab Ráby kopaszszá nyirt fejére.
Bágyadt tekintete végigtévedezett bírái arczán, nem talált rajtuk
irgalmat. Tárhalmy ott ült az elnök mellett jobbról, s arczát tenyerébe
temette, könyökére támaszkodva.
Az óra tizet ütött, a Ferencziek tornyában elkezdtek harangozni; erre
mindenki felállt. De Tárhalmy még akkor is eltakarta kezével az arczát.
«A Szentháromság Istennek nevében!» hangzott az elnök szava.
Erre az aljegyző felvette a terjedelmes itéletet. (Annyi emberség mégis
volt a törvényszékben, hogy nem bizta a funkcziót a főjegyzőre.)
Elolvasta a képtelen vádpontokat, a mik Ráby ellen voltak emelve, azután
a rossz védelmet, a mivel azokra a hivatalos védő-fiskális megfelelt,
melynek következtében Rab Ráby, mint erőszakos börtönfeltörő, rablókkal
czimboráló, boszorkánymester és néplázító, a hazai törvények idézett
czikkelye szerint pallos általi halálra itéltetik. Mivelhogy azonban ő
felsége a halálbüntetést mindenkorra eltörölte s azt életfogytiglan való
hajókötél-huzásra átváltoztatta, annálfogva Rab Ráby e mai napon a
hajókötélhez fog lánczoltatni és büntetését legottan megkezdi.
Hajókötélhez lánczoltatni! Ezt a nyomorult, összetört alakot! Ez elől
csakugyan jó volt a Mariskát eltávolítani, hogy ne lássa az ablakból,
hogy lánczolják a vastag hajóalattsághoz az ő Ráby Mátyását, a Pápis
czigánynyal egy sorba!
Rab Rábyt az alatt, míg az itéletét felolvasták, két hajdúnak kellett
karjainál fogva fentartani, hogy állva hallgassa azt végig.
Halálsápadt arcza mosolygott fájdalmában.
E pillanatban trombitaszó, dobpörgés hangzott az utczán, a szomszéd
Károly-kaszárnyából robogva jöttek elő a hadcsapatok, gyalogosok és
lovasok. Lehetett hallani a nehéz ágyúk gördülését s a lafféták
csattanását a kövezeten, a mint azokat lecsatolták. Rab Ráby megismerte
Lievenkopp vezénylő hangját, a mint «tölts»-öt vezényelt, a mire száz
meg száz vasvessző zörgése a puskacsövekben volt a következés.
A sápadt arcz egyszerre kigyuladt. A lankadt izmokba galvanizáló erő
szállt. Itt van a szabadító! Ah, most emezeken van az elsápadás sora! Az
üldözők remegnek és ajkaikon megfagy a szó. A pallos nemcsak a rab feje
fölé van emelve, hanem a bírák fölé is! Vajjon melyik dobja el azt
hamarább a kezéből?
Nos, uraim, a halálitéletet elébb ki is kell hirdetni a vármegyeház
nyitott ablakából, ősi szokás szerint, hogy hallhassa minden ember!
Kinek lesz bátorsága hozzá?
A fiatal aljegyző körül forogni kezd a világ: a sápadt ifjú szédeleg s
egy pohár vizet kér, a szája padlásához tapadozó nyelvvel: ez nem fogja
azt megtenni; Laskóy elnöknek a szája tátva-nyitva áll, de egy szó
drága, annyi se jönne ki rajta. Most válik el, hogy ki a férfi a gáton?
Ekkor Tárhalmy kikapja az aljegyző reszkető kezéből az itéletet.
– Majd kihirdetem én!
S azzal a várnagynak parancsot ád.
– Zárják be a kapukat! A hajdúk élesre töltsenek!
E szóknál Rab Ráby összeborzadt. Végig fut a lelkén mind az az iszonyat,
a mi erre az összeütközésre következni fog. Az első lövés, mely
Pestvármegye házának kapuját bezúzza, lángba boritja az egész országot,
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 29
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.