Rab Ráby: Regény - 23

Süzlärneñ gomumi sanı 4209
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
dupla lénungom van, harmadik kapitulátzióban. Jó úr az obesterem, van
gondja a katonájára; hanem elteszem az ajándékot, majd jó lesz a
regement fiának, ha egyszer zászlótartó lesz, extramundurra. No
porontyom, kiáltsd háromszor, hogy «vivát!» – A kis gyerek kiáltozta a
vivátot, nem háromszor, de tízszer is.
Csupa tréfa volt az!
Hanem Ráby szemében meggyült a könny erre a tréfára.
Az járt az eszében, hogy neki is jobb lett volna ott lenni annál az
ezrednél, mint jó katonának ott verekedni vitézül derék spahikkal, vitéz
szarácsiakkal; hogysem ülni a börtönben, lánczok között s küzdeni
tehetetlenül, szemébe nevető ellenséggel s most itt állani asszonyruhába
bujtatva e derék közvitéz mellett, a ki hajdan hűséges ordináncza volt,
most pedig még csak rá sem néz. Minő dicső napokat cserélt el minő
átkozott napokért.
És a császár, a ki oly hosszasan elbeszélgetett egy közvitézzel, őt még
csak észre sem látszott venni.
Mikor a császár odább lépett, Ráby bátorságot vett, a kezében levő
iratot eléje nyujtani.
– Nun, was ist’s? szólt németül József s aztán elvette tőle az iratot s
a nélkül, hogy belenézett volna, a kabátzsebébe dugta azt a többi
folyamodások közé s azzal odább ment.
A kivel már beszélt a császár, annak szabad volt eltávozni. Senkit sem
hagyott megszólítatlan.
Ilyenformán Ráby a két kisérőjével utoljára egyedül maradt a
controllor-folyosón.
A császár észrevette, hogy azok még várnak valamire; visszatért
hozzájuk.
– Hát önök mit akarnak? kérdé Kurovicséktól.
Kurovics uram néma fejhajtással mutatta, hogy ők csak ennek a leánynak
az asseclái.
– Hát már elvettem az instantiáját. Mit akar még a leányasszony?
– Fölséged nem ismer rám? mondá Ráby halkan.
A császár rábámult hidegen. Tekintete oly visszautasító volt.
– Soha se láttam önt! Kinek hívják?
– Én vagyok Ráby Mátyás.
A fölség összecsapta a kezeit.
– Ráby! Hát elment önnek az esze? Honnan kerül ön ide ebben a
mascarában?
– Pest vármegye börtönéből, fölség.
A császár erre megfogta Rábynak a kezét s egy szót sem szólott többet,
bevitte magával egyenesen az irodájába.
Ott épen két fiatal kamarás az iratok osztályozásával foglalkozott. A
császár odaállítá eléjük a leányalakot.
– No urak, hát ismerik-e ezt a kisasszonyt?
Azok megütközve siettek tiltakozni mind a ketten, hogy ők soha sem
látták.
– Ej, ej, uraim, szólt a császár, minek az a tagadás? Mikor én tudom,
hogy önök igen jól ismerik egymást: az utóbbi időkben nagyon sokat
leveleztek egymással.
Azok esküdtek mennyre-földre, hogy most látják először a kisasszonyt s a
nevét sem tudják.
– Ez a kisasszony: Ráby Mátyás.
Arra a két fiatal kamarás, daczára a császár jelenléte által indikált
emberségtudásnak, olyan hahotára fakadt, hogy a hajpor fellegzett a
fejük körül a rázkódás miatt. Még a császárra is elragadt a jó kedv.
Csak Ráby arcza maradt szomorú. A tréfából neki a legrosszabb rész
jutott.
Ellenségei a leggyönyörűbben csinálták ki ezt a dolgot. – Ha úgy adták
volna ki a börtönből, a hogy odabenn élt, bozontos hajjal, kuszált
szakállal, fakó, penészfogta ábrázattal, abban a lerongyolt, bilincsek
alatt levásott börtönbűzü ruhában, hát az olyan tragikus látvány lett
volna, hogy az a császár és az egész udvar mély felháborodását költötte
volna fel; így pedig: felöltöztetve czifra ráczleánynak, halvány arcza
kifestve fehérre, pirosra, haja pántlikába fonva, mindenkinél, a kivel
megismertette magát, a legtermészetesebb derült hangulatot idézte elő.
S ez az első hatás megmarad. Az egész udvar, az egész Bécs város, nem a
sajnálatot, nem a bosszút, hanem a tréfát fogja érezni Ráby Mátyás
esetében.
Ő nem nevetett. Bosszúsága keresztültört az arczfestéken.
A császár észrevette azt.
– De hát ki mondta önnek azt, hogy ebben a maskarában jőjjön ide?
– Én úgy tudom, hogy fölséged parancsolta azt.
– Én? honnan képzel ilyet?
– Ime itt vannak fölséged instructiói.
Ezzel elővette kebléből az említett tizenkét pontos iratot s átnyujtá a
császárnak.
A fölség a fejét rázta, a míg keresztülfutott az iraton.
– Hiszen igaz, hogy én tudok ráczul is s a cyrillbetüket is tudom
kezelni; de ezeket a pontokat még sem én irtam. Kitől kapta ön ezeket?
– Annak a huszonnégy álczázott török martalócznak a vezérétől, a kik
engem éjszaka fölséged nevében a pest-vármegyei börtönből erőszakkal
kiszabadítottak. Kettő közülök egész idáig elkisért. Felséged látta
őket.
– Elém kell hozatni azokat az embereket!
Az egyik kamarás rögtön sietett ki a cortrollor-folyosóra, s nem sokára
visszajött azzal a tudósítással, hogy a keresett két rácz férfi már
elhagyta a császári várlakot.
– A rendőrség kerítse őket rögtön kézre!
Dejszen üthették már azoknak bottal a nyomát. Ez a két ember a Burgból
egyenesen a Dunához hajtatott, ott várt rájuk egy ladik négy
evezőlegénynyel, a Duna még csak zajlott, nem volt befagyva; azok a
ködben és jégárban szépen eleveztek a bécsi policzáj elől. Soha se tudta
meg senki, hogy kik voltak?
Az volt a legnagyobb talány e történetben, hogy miért jöttek el Rábyval
egész Bécsig, miért egész a controllor-folyosóig, miért várták be annak
a találkozását a császárral? Hogy nem hagyták őt hamarább magára? Ha az
ellenséges cselszövők megbizottjai voltak, micsoda távoleső czéljuk
lehetett nekik azzal, hogy egész a végső perczig kitartottak Ráby
mellett?


HARMINCZKILENCZEDIK FEJEZET.
(Kibenn nagion tanvlsaagoss, azonban nagion vnalmass dolgoc leznek
elbezeelve, az kiket elolwashat, kinec ideie wagion ees maas dolga
ninchen.)
Ebben az esztendőben nagy csuda-tünemény jelent meg; nem ugyan üstökös
csillag, nem is az égen, hanem az első magyar ujság, itt ezen a földön,
sőt nem is itt, hanem Bécsben.
Mert csudával határos az, hogy támadjon «egy» magyar ember, a ki azzal a
szándékkal keljen fel az ágyból, hogy ő ma bizonyos hazugságokat fog
elterjeszteni a világban, s azokért pénzt szed be a publikumtól. De még
furcsább az, hogy akadjon egy «másik» magyar ember, a ki megalázza magát
arra a hiábavaló munkára, hogy a mit az az első bolond összefirkált, azt
ő betüről-betűre kiszedje, mint a szitaszemkötő, egyik betűt a másikhoz
odaileszsze, még a közbeeső kommákat és kérdőjeleket is; mikor ez
megvan, akkor azt kulimászszal bekenje s papirosra lenyomtassa; – és a
mi legcsodálatosabb, hogy akadjon egy «harmadik» magyar ember, a ki arra
a neszre, hogy adnak ki Bécsben egy magyar ujságot, előkeresse a fiókja
fenekéről a keservesen megtakarított máriásait, azokat ötpecsétes
levélbe bezárva, elküldje Bécsbe, egy vadonnat idegen embernek, a kinek
semmi familiájával soha ismeretségben nem volt, abban a jó hitben, hogy
majd attól kap azért egy magyar ujságot! Hátha a fráter eltagadja, hogy
megkapta a pénzt? hátha elszökik vele? hátha nem is ujságot küld érte,
hanem valami tavalyi kalendáriumot, a miből sok maradt meg a padláson?
mert az is kitelik az ilyen gauklertől, a ki efféle gyalázatos
mesterségre adta a fejét. – Aztán, ha valósággal megkapja az ember az
ujságot tőle, valjon ki áll felőle jót, hogy mind igaz-e az, a mi abban
nyomtatva van?
Ez a csuda azonban mind eképen megtörtént, a «Magyar Hiradó» kiadódott,
megszerkesztődött és nyomatódott Bécsben s arra praenumeráltatott
Magyarországon. Akkora formatum volt biz az csak, hogy egy egész
évfolyama beférne a «Nemzet»-nek egy napi kiadásába. Hanem hát nem is
volt akkor se országgyülés, se országos virágtárlat, se
iparos-congressus, se egyetemes tanítói értekezlet, se főrendi toaszt a
világon. – A mit az ujságba kinyomattak, az arra való volt, hogy azt az
utolsó betűig el kell olvasni, sőt el is kell hinni.
Egy példánya a «Magyar Hiradó»-nak a pesti vármegyeházához is járt.
Természetesen Tárhalmy főjegyző járatta; ő volt az, a kitől kitelt, hogy
ilyen dologra kidobja a pénzét. Ő tőle aztán elhordatták mások s úgy
olvasták sorban; hiszen csak nem kivánhatta valaki, hogy azok mind
előfizessenek rá. Elég, ha egy városban egy ember járat egy hirlapot;
untig elég az. Ilyenformán a Mariska leányasszonynak egyéb dolga sem
volt, mint egyre-másra abbahagyni a megkezdett munkáját s elfogadni a
nuntiomokat, a mikkel hajdu, kocsis, pesztonka beállít hozzá:
«tisztelteti a tekintetes első viczispán úr a leányasszonyt, ne sajnálja
odaadni a Magyar Hiradó újságot.» – «Köszönteti a tekintetes archivárius
úr a leányasszonyt, visszaküldi a Magyar Hiradó újságot; nem ő csinálta
ám bele azt a tinta-pecsétet, már benne volt.» Ilyenformán a Mariska
kezén egy nap négyszer is megfordult a Magyar Hiradó. S mikor aztán a
vége felé a sarkain elkallódva, a szélein bekunkorodva, tinta, szalonna,
pipahamu pecsétekkel meghitelesítve visszakerült hozzá véglegesen, a
leánynak is eszébe jutott, hogy ugyan mi lehet ebben az ujságban, hogy
azt olyan nagyon igyekeznek elolvasni? Ő is beletekintgetett. Az apa
ugyan ezt nem engedte meg; de nem is tiltotta el, tehát szabad volt.
Persze, hogy rá nézve az mind hieroglyph volt. Lehetett az magyarul
irva, azért ő nem értett abból semmit. A németalföldi rendek
protestatiója, a magas porta alkudozásai a szentpétervári udvarral. Nem
is azt kereste ő ebben az újságban, hanem valami mást. Azt gondolta,
hogy ha újság akar lenni ez az izé, hát abban mindennek meg kell lenni,
a mi a világon történik. Hanem az, a mit ő szeretett volna megtudni,
csak nem volt abban sehol. Annak a keresésében minden egyebet elolvasott
a lapból. Azon aztán elmélázott, a mit összeolvasott, keresgetve az
összefüggést a maga szük ismeretvilága s az ismeretlen nagy világ
között.
Tárhalmy gyakran rajta kapta a leányát, mikor betoppant a szobába, hogy
az akkor dugta félre a Magyar Hiradót. Úgy tett, mintha észre sem vette
volna.
Egyszer a kis leány, a mint megint hiába olvasta végig Nagy-Britanniától
kezdve az Alservorstadti szinházig az egész világ eseményeit, neki
emberelte magát, hogy megszólítsa azt a szörnyen hallgató embert, az
édes atyját:
– Ugyan édes jó apám, – megszabadult-e a szegény Ráby Mátyás?
Tárhalmy szomoruan tekinte rá: kitalálta ő azt jól, hogy a leány azt
szeretné megtudni azokból a betűkből s várta rég ezt a kérdést.
– Ezuttal, kis leányom, megszabadult. De a hogy én ismerem őt, azt
hiszem, hogy újra bele fog rohanni a veszedelmébe s akkor elpusztul,
nyomorultul és menthetetlenül.
A leány még egy újabb kérdésre bátorítá fel magát:
– Kedves édes jó apám: – – rossz ember az a Ráby Mátyás?
– A legjobb ember, becsületes, igaz-lelkű férfi.
A leány csodálkozva rázta a fejét. Még egy lépéssel odább mert menni.
– Hát azok az urak, a kik őtet bántják, igazságos emberek?
Ez már merész kérdés volt. Határos a támadással. S Tárhalmy arra is
megfelelt – egyenesen.
– Nem azok. Ők igazságtalan emberek.
A támadásnak ily nagy sikere vakmerővé tette a félénk leányt.
– De hát akkor, hogy lehet annak megtörténni, hogy azt, a ki jó ember,
elveszítsék azok, a ki nem jók?
Ez elől már ki akart térni a kérdezett.
– Mert ennek ez a rendi.
Mariska most, ügyes harczolóként, más oldalról fogta a támadást.
– Haragszik édes apám Ráby Mátyásra?
– Nem. Úgy szeretem, mintha saját fiam volna.
– És még sem védelmezheti őt azok ellen, a kik bántják?
– Nem.
– De hát miért nem?
– Mert én is azoknak a pártján vagyok.
A leány bámulva tekinte fel rá:
– Az én kedves apám, – azoknak a pártján, a kik nem igaz emberek – és az
ellen, a ki jó ember, a kit úgy szeret, mint a fiát. Hogy történhetik
ez?
– Ez országos ügy, a miben nem mérnek emberi igazsággal.
– De hát mi lehet ez az országos ügy, a miben nem kell emberi igazság
szerint mérni?
– Szegény kis leány te! Hogyan akarod te ezt a te együgyű eszeddel
felfogni, a mit annyi nagy bölcs férfiak, a kik a világ minden
tudományával birnak, nem képesek megérteni?
A kis leány most már belemelegedett az ostromlásba s nem akart tőle
tágítani.
– De hát, én Istenem! miért nem csinálnak az okos emberek olyan országos
ügyet, hogy azt minden együgyű emberek, még a szegény parasztok és még a
kis leányok is világosan megértsék. Hiszen ha azt nem sajnálják velünk,
kicsiny népekkel, megértetni, hogy a mennyországért bizony szenvedni
kell, hát azt is csak megértethetnék, hogy a földi országért is mi okból
kell szenvednünk?
Tárhalmy elbámult a gyermeki ékesen szóláson. Egészen meglepte,
megragadta az. A gyermek szavában az ős eredeti igazság nyilatkozott. Ez
úgy van! Miért nem csinálnak a bölcs nagy emberek olyan országos ügyet,
hogy azt a szegény parasztok, a szegény kis leányok is megértsék?
– Várj hát, édes kis leányom, megpróbálom elmondani neked azt a nehéz
dolgot úgy, hogy te is megértsd miért van ez így, s miért nem lehet
máskép?
Azzal leakasztott a falról egy vászonra ragasztott papirost, a mi
alul-fölül kemény fapálczával volt megerősítve, azon a papiroson nem
volt valami rajzolat, hanem mindenféle szinű festékkel irott görbe-gurba
kanyargatások, közbe egy-egy tekergőző vonal, olyan, mint egy kigyó,
aztán meg hosszú szőrös hátú csikmákok, mint egy papmacska, szerteszét
mindenfelé elszórva kisebb-nagyobb gömbök, punctumok, csillagok, a mik
alá nevek voltak írva; ezt Tárhalmy odateríté Mariska elé az asztalra.
– Tudod kis leányom, hogy mi ez? hiszen én tanítottalak meg rajta
eligazodni.
– Ez Magyarország mappája.
– Az. – Ez a mi őseink országa, a mi hazánk, a mi egyetlen szülőföldünk.
– Már most, ha azt mondaná neked valaki, hogy egyet oda kell neked adnod
áldozatul, vagy azt az embert, a kit legjobban szeretsz ezen a világon,
vagy azt az országot, vagy annak kell meghalni, vagy ennek kell
letöröltetni erről a lapról: válaszsz! mit mondanál.
A leány egy ideig tanakodott magában: aztán odaveté magát apja keblére.
– Azt, hogy vigy el engemet is magaddal.
Mikor arról az emberről volt szó, a kit legjobban szeret a világon, hogy
gondolhatott volna egyébre, mint az édes apjára?
– No hát – készebb volnál engemet is halva látni, meg magad is utánam
jönni, mint kibékülni azzal a gondolattal, hogy ez a mappa ne legyen
többet erre a papirosra rajzolva.
A leány a fejével bólintott.
– No látod, és vannak bölcs emberek, a kik nem akarják azt megérteni. A
kik azt mondják, hogy mit bánja azt a földglobus, hogy az egyik
plágájának némi darabját Magyarországnak híják-e, vagy másnak? S a kik
csodálkoznak rajta, hogy vannak emberek, a kiknek e nélkül a haza nélkül
ez az egész plánéta nem kell; a kikre nézve ez a paradicsom, a mit
életökkel, halálukkal meg kell védelmezni! hogy ilyen emberek nagyon
sokan vannak; együtt úgy híják őket, hogy «nemzet», hogy mikor az a
nemzet szenved, akkor az egyes embernek nem lehet örülni; hogy mikor ez
panaszra emeli fel a szavát, akkor senkinek a panasza e mellett
meghallható nem lehet. – Gondold, mintha édes anyád volna ez a nagy
haza, aztán idejönne egy doktor, azt mondaná: öreg már, beteges már,
veszekedő természetű, zsémbes anya, nesze, add be neki ezt a medicinát,
attól majd elmegy a más világra, aztán te is megszabadulsz tőle, meg a
testvéreid is, megosztoztok az örökségén, ugyan jó dolgotok lesz!
Beadnád neki azt a medicinát?
– Eldugnám, a hol senki rá nem talál.
– Ezt teszszük mi. A mi császárunk igen jó ember. Szivébe az egész
emberiség ügyét be tudja fogadni. Planumai a népek boldogítására vannak
kifundálva. Hanem egyet nem akar megérteni. Ezt a mi kinzó gyermeki
szeretetünket a mi szenvedő anyánk iránt! Vajjon belenyugodtál volna-e
te, ha azt mondtam volna: ejh, a te anyád már régen beteg, elküldöm a
háztól; hozok helyette neked egy angyalt mostohának.
– Nem! Nem. Egy angyalt sem cserébe.
– Pedig ő azt akarja tenni velünk. Tudatlan, hátramaradt nemzet vagyunk;
ő más néppé, czivilizált nemzetté akar bennünket átgyúrni erőhatalommal.
Nem úgy tesz, mint elődei tettek, a kik elakartak bennünket ölni: ő fel
akar bennünket támasztani; de egy idegen világban. Amazok ellen
védelmeztük magunkat fegyverrel, vérhullatással. De ez nem jön ellenünk
erőszakkal, a minek kardot lehet eléje szegezni, hanem csak a hatalom
parancsszavával. Mi védelem van ez ellen? Találd ki?
– Én? Hogy tudnám azt kitalálni?
– Gondolkozzál csak rajta. Ha én te neked azt parancsolnám, hogy
holnaptól kezdve a rokka helyett nekem pianofortén játszszál, s a
szolgálóid németül beszéljenek, itthon ne főzess, hanem majd hozatok én
a traktirtól olyan ételt, a mit vajjal és nádmézzel főznek, ez a jó; mit
felelnél rá?
– Azt, hogy nem tehetem, a mit nem tudok; s inkább fekete kenyeret
eszem, mint a traktir főztét.
– Ezt mondanád; pedig milyen engedelmességhez szokott gyönge kis leány
vagy! Hát azt gondolod, hogy mi vén, viharokban megedzett férfiak
lágyabbak lehetünk? Mi is azt feleljük: «ezt nem tehetjük, ezt nem
veszszük be!» És hasztalan küldözi ide a császár haragos
parancsolatjait; nem hajtja azokat végre senki. Nincs egy tisztviselő az
országban, a ki tovább adná, a mit ő megindít. Minden parancsszava egy
süket pinczébe lekiáltott hang. Az összes tisztikar, a legfelsőtől a
legalsóig, egy ellenálló tömeget képez ellene, a mibe egy rést nem lehet
neki törni. Az ősi alkotmányt védi minden ember, a mit ő el akar
törölni. Szent koronánkat felvitette Bécsbe, országgyülésünket
megszüntette, megyegyüléseinket betiltotta, földeinket felmérette,
házainkat, nemességünket megszámláltatta, idegen nyelvet parancsolt
ránk, ősi alkotmányunkat megtámadva, a mi nélkül ez a föld nem
Magyarország többé. Mi pedig küzdünk mind az ellen!
Hiszen ezt mind nem bánta a szegény kis leány, az, ha az apa is teszi,
bizonyosan nagyon helyesen van téve; ezt még igazolni sem szükséges ő
előtte. A kis leány, ha az apja rákócziánus, a «libertás» pénzt hordja a
nyakába akasztva, ha pedig az apja császárpárti, akkor a vállfűzőjére
himezteti aranynyal a kétfejű sast, – hanem azt még mindig nem értette,
hogy miért kell mindezekért a Ráby Mátyás kezének, lábának vasba
kerülni.
– Most mingyárt megértetem a kis leánynyal, a mit meg akar tőlem tudni,
folytatá az apa. Ennek a mi ősi alkotmányunknak van egy nagyon sebhető
oldala: a nagyon elterjedt erkölcsi romlás a tisztviselői karban.
Hajdanta, minden három évben újra választották a megye rendei
tisztviselőiket. A ki közülök rossz characterünek, tisztátlan kezünek,
megvesztegethető birának bizonyult be, azt elcsapták, mást választottak
helyébe. A császár megszüntette a restaurátiót, s a meglevő
tisztviselőket megtette életfogytig hivatalnokoknak. Ezzel minden
megromlott népkinzó megörökült a székében. A megye közönsége többé nem
mozdíthatja el azt. De ezek az igazságtalan rossz emberek azért mégis
annak a tábornak a részét képezik, a mely az ősi alkotmány
megvédelmezésére együtt tart, s az igaz jó hazafiaknak természetes
szövetségesei, mindaddig, a míg a császár az alkotmányt vissza nem
állítja, a míg új választást nem enged. És mindaddig hasztalan jelentik
föl Bécsben a csaló, huzavonó tisztviselők gyalázatos visszaéléseit, ide
lenn mindenki ezeknek fogja pártját, s a császár által leküldött
commissariusoknak vet gáncsot. Inkább ezeket a gonosztevőket fogadjuk el
czimborákul, hogy sem kezet nyujtsunk az olyan legtisztább lelkű,
legbecsületesebb ideálistáknak, mint a milyen Ráby Mátyás, a kik azt
hiszik nemes felindulásukban, hogy a népet szabadítják fel öröklött
nyomorúságából, s nem tudják, hogy mit cselekesznek? Ezért kellett Ráby
Mátyásnak ennyit szenvedni eddig; – ezért fog szenvedni még többet, ha
rossz csillagai még egyszer ide vezetik!
– Még többet? szólt a leány elrémülve.
– Igen is, még többet: egész a keserű pohár kicsordultáig; mert most már
az egész nemzet felgerjedt haragját találja magával szemközt. Ő ezt nem
is tudja bizonynyal. Hisz a világ nagy eseményeitől el volt zárva hosszú
ideig. Nem tudhatja azt, hogy a császár mit kezdett meg azóta? Egy
nagymértékű hadjáratot a török ellen, az oroszszal szövetkezve. Ismét
egy nemes sugallatból eredő szerencsétlen elhatározás. Fel akarja
szabadítani a török járom alul a keleti keresztyén népeket. S nem
törődik azzal, hogy a magyar nemzet hamarább ki tud békülni az elnyomó
ozmánnal, mint a felszabadító moszkovitával. Emlékezel rá, tavaly, mikor
azt kérdezted tőlem, mi okból illuminálják az ablakokat egy éjszaka
egész Pesten? akkor azt mondtam rá: nem értik azt a kis leányok. Most
hát értsd meg. Annak az örömére illumináltak egész Magyarországon, hogy
a török sereg győzött, hogy megverte a mi saját seregünket
Karánsebesnél: a mi tulajdon fiainknak holttestei fölött ujjongott
örömében a nemzet! és gyásznap volt idefenn minden diadalhir, a mi a
törökök vereségével tért be hozzánk. Ebből elképzelheted azt a
véghetetlen elbusulást, a mi az egész országot felháborítja. Minden
vármegyéből elszánt hangon irnak fel a császárhoz, protestálva és
megtagadva az adót és subsidiumot. S most ő még új contributiókat, új
rekruta-állítást akar elrendelni. Tűz, láng ég a lábaink alatt. – Hanem
erről Bécsben nem tudnak semmit. – Az olyan emberek, mint Ráby Mátyás,
azt hiszik, hogy az emberiség ügyének, a népszabadságnak szolgálnak, s
nem gondolják meg, hogy micsoda rettenetes állapotnak kell lenni abban
az országban, a hol olyan emberek, mint én, a ki Istennel mindig
békében, az igazsággal mindig harmoniában éltem, egy társaságban állunk
olyan emberekkel, a kiknek egész élete gonoszság és istentelenség volt,
s a míg a rablóbandát, a ki gyilkol és fosztogat, mindenki futni hagyja,
addig az olyan tiszta lelkű becsületes embert, minő Ráby Mátyás,
mindenki lánczokkal keresi, hogy a legmélyebb börtönbe temesse!
Itt elhallgatott a főjegyző s végig sétált alá s fel a szobában.
Aztán hosszú szünet következett. A kis leánynak sok sok végiggondolni
valója volt.
Egyszer aztán megállt előtte az apa.
– Megértetted-e hát, hogy mi az az országos ügy, a miben nem azzal a
mértékkel mérnek, a minek emberi igazság a neve?
A kis leány megragadta az atyja kezét.
– Oh édes apám. Szabad volna én nekem azt mind leirnom, a mit nekem
elmondtál, s aztán elküldenem a Rábynak?
Tárhalmy elérzékenyülve suttogá:
– «Te teheted.»
S aztán, hogy könnyebben menjen a kis leánynak a nagy irás, ő maga
vágott neki új kalamust hozzá.


NEGYVENEDIK FEJEZET.
(Mellbenn gonozvl iaarattatic egi bizonios ispion.)
A császár nem csak Ráby által, de a districtualis commissarius részéről
is figyelmeztetve volt arra, hogy az ő első hivatalnoka Magyarországon,
a helytartótanács elnöke, gróf Niczky az ő politikájának nem hive.
Különben pedig olyan ember, a kit nem lehet csak amúgy könnyedén ide meg
oda tenni. Mert a míg ez a férfiu áll az ország élén, addig onnan
alulról sem lehet semmi erőszakos mozgalomnak megindulni. A kegyelmes úr
a forradalmároknak is azt mondta, hogy «bihászman?» s úgy ült rajtuk,
mint a kősó. – Csakhogy a felől a császár nem volt egészen bizonyos:
vajjon e nyakas ember, a ki az ő rendeleteit olvasatlanul rakja félre,
nem vetemedik-e valami összeesküvésre? – Hiszen Wallenstein története
még nincs olyan messze, s a Nádasdyak, Frangepánok ebben az országban
teremnek.
Ez iránt bizonyosságot szerezni, kiszemelt egy fiatal kamarást a
császár, M..szkyt bárót, Rábynak egyik kollegáját s leküldte Budára, ő
excellentiája mellé, azzal a czimmel, hogy «Adlatus in militaribus».
Akkoriban épen katonás világ volt, szükségeltetett egy ilyen
extraserialis hivatal.
Nagyon természetes, hogy ő excellentiája egy nappal hamarább
értesíttetett M...szky báró megbizatásáról, mint az az uti málháját
összecsomagolta volna; mert a hivatalnoki szent Hermandad úgy volt
berendezve, hogy a mit a császár elrendelt Bécsben, azt egy nappal elébb
megtudják Budán. Nagyon jól szervezett titkos policzáj volt az, csakhogy
nem alulról fölfelé, hanem fölülről lefelé szolgált. S a ki ebbe a
tökéletes gépezetbe nem akart beleilleni, az vagy úgy járt, mint Ráby
Mátyás, vagy úgy, mint M...szky báró.
A helytartótanács elnöke tudta jól, hogy ezt a fiatal embert az ő
szemmeltartása végett küldték ide le ő mellé. Azt is gondolta, hogy ez a
Rábynak a mestersége volt. «Calumniator consiliariorum!» A mint a
megbizó levelét átadta az ifjú gavallér, azt mondta neki:
– Bihászman! tehát holnap mingyárt munkába akar állani a báró úr? Van-e
jó karmantyúja kanavászból? Mert itt sok irni való lesz. Aztán kár volna
azért a szép piros hajtókás zöld grodenápel frakkért, ha kiszakadna a
könyöke a sok irásban. – No hát holnap reggel fél hat órakor
méltóztassék megjelenni adlátus úrnak nálam. Akkor elkezdjük a munkát.
Hej megszeppent a kamarás úr erre a szóra! Fél hatra Bécsben az ember le
szokott feküdni, nem pedig felkelni. Azonban mégis valahogy ki tudta
csinálni, hogy Budán a várban, a «Koronánál» fogadván szállást, ilyen
kora reggeli órában felköltette magát a Hausknechttel. Früstökről
azonban még senkivel sem lehetett értekezni; be kellett érnie egypár
darab czvibakkal, a mit tegnap estéről megmaradt hideg tojásos puncsba
mártogatott. Igy kisértette aztán fel magát a helytartótanács elnökének
palotájáig, a Hausknecht ment előtte lapáttal s hányta el az utjából a
havat, a mi az éjjel esett, az inasa meg vitte a lámpást. Még éjjel
volt; farkasok is járhattak volna az utczán, – ha lettek volna.
Az elnöki palotában már minden cseléd talpon volt; az adlatus urat a
komornyik egyenesen bevezette ő excellentiája hálószobájába, a minek a
kulcsa az ő zsebében volt, kívülről levén bezárva az ajtó.
A kulcsnyikorgás ébreszté föl ő excellentiáját álmából, még akkor az
ágyban faküdt.
– Ahá! szólt nagyot ásítva, megérkezett a kamarás úr? Johann! gyujtson
neki két gyertyát. Tessék kérem helyet foglalni, ott az iróasztal. Aztán
tessék dolgozgatni egész kommoditással.
Kommoditás az igaz, hogy volt elég, hanem hogy mit dolgozgassék a
kamarás úr, azt nem mondta meg neki senki. Ráért czifra betüket rajzolni
a papirra s azokat kischattirozni veres plajbászszal, a míg az elnök úr
felöltőzködik.
Az pedig nagy nyugalommal ment végbe. Ő excellentiája meg is
borotválkozott; a báró még ezt sem végezhette el, ma reggel kénytelen
volt azzal a hivatalóra utánra biztatni magát.
Ő excellentiája alig is várhatta, hogy a képéről letörölje a szappant,
rögtön sietett az orrát tubákkal bemázolni. Egy szippanat nagyon jól
esik korán reggel. Kivált, ha az ember jó nagyot prüszenthet utána. A
mire a komornyik nem késik rákiáltani: «helf Gott!»
«… Keltz Gott!»[35] viszonoz az elnök úr. «No, Johann, mit jelent a
hétfőn reggeli prüszszentés?»
Johann mondja:
«A ki hétfőn reggel prüsszent,
Az kikerüli a köszvényt.»
Rossz vers, de jó biztatás.
Ő excellentiája félszemmel a kamarás úrra sandít, valjon feljegyezte-e
ezt a munkálatába?
– No, ha készen van a fölöstököm, mehetünk az ebédlőbe; szól, mindennel
készen lévén ő excellentiája. Placeat kamarás úr.
Ezt már kellemesebb szónak vette a báró, s követte ő excellentiáját a
mellékszobába. Biz a fölöstököm jól fog esni.
Az elnök úr opulentiával szokott étkezni. Az asztalon volt csokoládé,
vajas kenyér, liptai túró, mazsolaszőlő, kalács és meggypálinka.
Kellemes kilátás.
– Hát csak tessék, kamarás úr, leülni oda az iróasztalhoz minden
zsenirozás nélkül. Van ott toll, papiros, kalamáris. Folytassa szépen a
munkásságát.
Az étkező-asztalhoz nem invitálta meg az adlatust, hanem ott is készen
volt annak a számára egy kis iróasztal, leülhetett mellé s aztán
végignézhette, hogy früstököl meg ő excellentiája egyes egyedül, pompás
jóétvágygyal látva hozzá minden csemegéhez; közbe-közbe kedélyesen
zsörtölődve a komornyikkal, a ki a megszokás jogánál fogva el akarja azt
az ennivalót ragadni az ura elől, a mivel az nagyon megterhelhetné a
gyomrát.
– Elég volt már abból a vajból! megárt.
Ő excellentiája aztán megnyugtatja őt egy ideillő diæteticai arany
mondással:
– Tanulja meg Johann: «mane aurum, meridie argentum, vesperi plumbum»;
(reggel arany, délben ezüst, este ólom; t. i. a butyrum, mondjad: vaj.)
De biz azt a Johann nem tanulja meg; hanem a helyett a liptai túrót
igyekezik elodábbítani az ura keze ügyéből.
Megárt.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 24
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.