Rab Ráby: Regény - 22

Süzlärneñ gomumi sanı 4247
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Héj! Van-e kökényszemű lányod?»
A csaplárné sietett tizenkét tartóban tizenkét gyertyát felhordani az
asztalra.
A betyár folytatta a nótát:
«Ha nincs kökényszemű lányod,
Héj! Alugyék ki a világod!
Héj! Alugyék ki a világod!»
Rábynak a két kisérője úgy állt eléje, hogy a köpönyegeikkel eltakarták
őt a betyár elől.
Hanem a ravasz csaplárné felkapta a nótát s ő dalolta el az utolsó
versét, letéve a nagy korsót az asztalra:
«Borom is van, söröm is van,
Héj! Kökényszemű lányom is van!
Héj! Kökényszemű lányom is van!»
S azzal a hamis szemével odakacsintott a Ráby felé.
A betyár észrevette, hogy a két férfiköpönyeg közül valami piros viganó
kivirít, s azzal Kurovics uramat félkézzel félretaszítva maga elől,
nagyot rikkantott örömében.
– Héj czuczám! volt-e már betyár szeretőd?
S azzal megkapva Ráby kezét, kipenderíté őt a szoba közepére, s átölelte
a derekát s aztán egymás szemébe néztek.
S aztán megismerték egymást. A szép leány, az volt a férj, s a deli
legény, az volt a feleség.
Ráby megtalálta a Fruzsinkáját, s a Fruzsinka a Rábyját.
Minő viszonttalálkozás!
Hanem a betyár nem ereszté el az átölelt alakot. Odasúgott a fülébe:
– Tégy úgy, mintha menekülnél előlem, fuss ki az ajtón!
Ráby úgy tett. Fruzsinka utána.
Mikor odakünn voltak a sötétben, az asszony megragadta a férj kezét.
– Nincs idő a beszélgetésre. Nyomodban van az egész vármegye minden
pandúrja. Menekülj. Itt az elfutott pandúrok lovai. Ülj föl és vágtass
lóhalálában, míg a határon túl nem érsz. Kisérőid majd utánad mennek; de
ne higyj nekik, ne várd be őket. Ne higyj senkinek! Még a szenteknek se,
mert azok is megcsalnak!
És segített Rábynak felülni a lóra; magától nem tudott volna, úgy el
volt gyöngülve.
A szíve még jobban el volt gyöngülve. Sírt, mint egy igazi leány.
A másik pedig szitkozódott, mint egy igazi férfi.
– Ne sírj! nyomorult! Szégyeld magadat. Ne tekintgess rám vissza! Mit
látsz rajtam? Nézz meg engemet, s nézd meg magadat! Mivé tettél engemet
is, magadat is! Szaladj! vissza ne nézz! S úgy vigyázz magadra, hogy
vissza ne jőjj többet erre az Isten átkozta földre! Verjen meg az Isten,
amiért ilyen nyomorulttá tettél engemet is, magadat is, a te átkozott
népedért!
Hanem azért, hogy úgy elátkozta őt, a szűrét odateríté a vállára, hogy
meg ne hűtse magát a téli zuzmarás éjszakában.
Ráby Mátyás akart valamit mondani, hanem a Villám Pista nagyot vágott az
ostorával a lovára, hogy az elkezdett tovairamodni s aztán vitte magával
Rábyt a havas dombokon, völgyeken keresztül, míg a csárdaajtóból a
kieresztett karikással folyvást nagyokat kongatott utána – a Villám
Pista…


HARMINCZHETEDIK FEJEZET.
(Nem tevrteenic megh minden mulattsaag neelkewl.)
Hát biz’ azt senki sem hiszi, hogy ez egész szöktetési história nem
elejétől végig kicsinált komédia volt. Úgy lett ez kifundálva, hogy a
szökevény Ráby Mátyást hagyják szép csendesen futni nyolcz napig egész
az ország határszéléig, ott azután a pozsony-vármegyei pandúrok szépen
elállják az útját, az utána kiküldött Janosics felismeri az álruhában, s
ekkor aztán nagy hűhóval visszahozzák világ csúfjára, leányruhában a
«prófétát». Az a két kisérő is csak azért volt melléje adva, hogy
valamerre ki ne törjön a hajtásból az űzött vad, s a maga eszével
valósággal el ne meneküljön.
Hanem a Villám Pista megjelenése, az már nem tartozott a kicsinált
komédiához s el is rontotta az egészet.
Ez a hajtóvadászat nem történt meg nagy lárma nélkül. Villám Pistának
hirül hozták a kémei, hogy minden csárda tele van currensekkel, a mikben
a tömlöczéből megszökött Ráby Mátyást kergetteti a vármegye.
Villám Pista akkor épen a Hanság bozótjai között ütött tanyát. Pompás jó
tanya olyan ember számára, a ki az egész világgal haragban van, a ki
saját magát is úgy meggyülölte, hogy eldobta az asszonyruhát s
férfiköntösbe bújt bele. A bolond fantasta asszony úgy akarta visszaadni
a tromfot az elhagyott társaságnak, hogy «no ha ti kiraboljátok a
szegény embereket s megosztoztok a pénzükön a nagy urakkal, hát én meg
kirabolom a nagy urakat, s megosztom a pénzüket a szegény emberekkel.»
Megtanították rá, hogy ne szeressen, ne becsüljön senkit, ne higyjen
senkinek, ne féljen semmitől, az életet pedig egy gombostű kevés,
annyira se becsülje. Az ilyen talentumnak aztán nagy jövendője van a
hansági bozótban. Sokra is vitte rövid idő alatt. Azt a bizonyos ezer
aranyat levették a Gyöngyöm Miska fejéről s az övére tűzték ki.
Hát mikor hirül hozta a Villám Pistának egyik betyártársa a Ráby Mátyás
üldöztetését, azt mondta az asszony:
– De már ezt nem engedem! hogy az én szegény uramat így felcsúfolják.
Szegény Mátyás, milyen jó fiú volt! Az Isten is egymásnak teremtett
bennünket. Csak azt hibázta el, hogy nem én lettem a férfi, ő meg az
asszony. Jertek fiúk, csináljunk egy tréfát a pozsonyi pandúroknak.
S felkerekedett heted magával; egy éjjel ott termett
Pozsony-vármegyében; a csapat meghúzta magát az erdőben, csak akkor tört
elő, mikor egy pest-vármegyei uniformist meglátott a czirkálók között.
Azt azután megpuskázta, a mint láttuk.
Villám Pista csak akkor tudta meg, hogy Ráby Mátyás minő álöltözetben
szökik, mikor meglátta. Mint a villám, olyan gyors volt a terve is, a
mit végrehajtott. De még nem volt megszabadítva Ráby Mátyás. A
pozsonymegyei pandúrok mindenfelé czirkálnak, vagy azok fogják el, vagy
megérkezik a Lajtához, s ott az osztrák határőrök kezébe kerül, a kik
megismerik a lovának a zsabrákjára himzett betűkből, hogy az
pest-vármegyei pandúr tulajdona, s akkor kiadják őt a magyar
pandúroknak.
«Tágítsuk meg szegény kis uram számára ezt a szűk világot!» mondá
magához, azután visszatért a csárdába.
Kaczagott, a mint belépett.
– Ármányadta szilaj szüzecskéje! Kisiklott a kezemből, felugrott egy
pandúrlóra s úgy elvágtatott, hogy fittyel sem értem utól.
Kurovics uram nagyon megijedt erre a szóra.
– Micsoda? elvágtatott? Szaladunk utána a hugomnak! Gyere komám!
– Ugyan már hova szaladnátok? mondá Villám Pista, a lábával visszarúgva
a szaladni készülőt. Mikor Villám Pista van a csárdában, nem szokás
onnan akkor kimenni.
Aztán az a szokása volt beszélgetés közben, hogy mindegyik kezébe egy
pisztolyt fogott, s mint az asszonyságok szoktak a legyezővel játszani,
úgy irányozgatta ő annak a pisztolynak a lyukas végét annak a képe felé,
a kivel diskurált.
– Hát beszélgetnénk előbb egy kicsit, szólt Villám Pista, kaczkiásan
egyengetve magát a feszes ruhában, hisz még meg se ismerkedtünk. Hát
hogy hivnak, galambom?
– Kurovics Jakabnak.
– Kurovics Jakabnak? Hát van-e vagy egy rossz fogad?
– Miért tetszik kérdezni?
– Csak azért, mert látod: ennek a pisztolynak az a szokása, hogy ha
valakinek rossz foga van, aztán hazudni talál, mikor nekem felel, hát ez
a pisztoly magától elsül, s kilövi a rossz fogát.
– Jaj!
– Nem hínak téged Kurovics Jakabnak.
– Igen is, nem.
– Hanem Pityi Palkónak.
– Igenis, úgy hínak.
– Hát azután miféle szerzet vagy?
– Disznókereskedő.
– Most mindjárt egy fogad bánja meg! Nem vagy te disznókereskedő!
– Igen is, nem vagyok az.
– Hanem pakulár vagy.
– Igen is, az vagyok.
– Ha pakulár vagy, akkor dudálni is tudsz.
– Nem tudok én, kérem alássan.
– Ejnye, most mingyárt elsül az a pisztoly! És a közben a
hüvelyk-újjával a pisztoly sárkányát kattogatta.
– Igen is, tudok, kérem alássan, rebegé félelmében a megszorított ember.
Most Villám Pista az egyik betyárnak intett.
– Add elő azt a dudát; hadd mulasson az ember egy kicsit kedvére.
Kurovics megszeppent, mikor látta, hogy az élő duda előkerül a szűr
alól.
– Jaj, kérem alássan, nem tudok én ahhoz!
– Dehogy nem tudsz. Ezt a kecskét itt a hónod alá fogod s a könyököddel
szorongatod, ezt a szopókát a szájadba veszed és belefújsz, ezt a lyukas
fát meg a kezedbe kapod, s az újjaddal billegeted a lyukait! így mint én
ennek a pisztolynak a sárkányát, ni.
A szegény nyavalyásnak mindent meg kellett tenni, a hogy parancsolva
volt.
– Hát tudod-e azt a szép nótát, hogy «eb fújja, kutya járja».
– Dehogy tudom!
– Hogyne tudnád? csak billegtesd.
Ez alatt egyike a künn maradt betyároknak jött be csendesen az ajtón s
azt dörmögé halkan Villám Pista fülébe:
– A pozsony-vármegyei pandúrok jönnek nagy erővel. Jó lesz sietni.
Villám Pista vállvonva veté oda:
– Ejnye, hát itt hagyjam azért a mulatságot? Nem látod, hogy ezt a
jámbor embert tanítom itten dudálni? Ti négyen menjetek eléjük s
fogadjátok őket becsülettel; ha nem birtok velük, hátráljatok a fenyves
felé, mi majd utólérünk. – No, tubiczám, hát megy-e már a nóta?
Menni kellett. A duda adta a hangot, olyat a milyet.
– Hiszen te nagyon szépen tudod már! No látod, most tanítottalak
valamire, a mivel egész életedben megkeresheted a kenyeredet. De hát
tánczolni is kellene ezen a szép nótán. Héj te másik, hogy is hínak?
– Ahogy parancsolod, kegyelmes zsiványfejedelem! Rácz Palya, ha tetszik.
– Hát tudod-e a «rókatánczot?»
– Nem tudom én, kérem alássan.
– Dehogy nem tudod, állj ki csak ide a középre. Mingyárt megtudod, hogy
tudod.
Azzal az egyik betyárnak a szűre ujjából lelóggó kurta nyelű baltát
leakasztva, azt az éle hegyével a két újja közé fogta. S aztán odahajítá
a Rácz Palya elé oly ügyesen, hogy az épen az élével vágódott bele a
padlatba; mire a Rácz Palya olyat ugrott mind a két lábával egyszerre,
hogy majd a mestergerendát ütötte a fejével.
– No látod, hogy tudod a rókatánczot! szólt szilaj jó kedvvel kaczagva
Villám Pista, s megint felkapta a baltát, megint odavágta azt a kedve
ellenére tánczoltatott lábaihoz oly ügyesen, hogy mindig a hegyével állt
meg.
Csupa nevetség volt az! Az egyik ember, a ki duzzadt pofával, kidülledt
szemekkel fújja a kecskebőr-dudát, a másik meg, a ki a lábához hajigált
balta elől kétségbeesetten ugrál a magasba, együtt a halálfélelem a
vigassággal. Hanem azért Villám Pista dévaj jó kedvében észre tudta
venni a távolban hangzó lövéseket, s szemöldökével inte a két vele jött
betyárnak, hogy menjenek ők is társaik segítségére.
De ő még azután is folytatta a mulatságot, hogy egymagára maradt. Pedig
a puska már a közelben ropogott.
A két dudáló és tánczoló embernek ekkor egyszerre egy gondolatja támadt.
A mint a Villám Pista még egyszer le fog hajolni a padlóba vágott
baltáért, egyszerre rárohanni, földre teperni s megkötözni.
Csakhogy a betyárnak mindig előbbre jár az esze fél lófejjel a
pandúrénál.
Villám Pista nem vette fel többet a baltát, hanem az utolsó hajítás után
felkapta a puskáját az asztalról s kiugrott a nyitott ajtón. Ott állt a
paripája, arra egyenesen a földről felpattant, s mikor aztán a nyeregben
ült, széttekintett: a pandúrok ott csörtettek már a közelben, hollók,
varjúk ott repkedtek a feje fölött, ekkor elkiáltá magát:
– No hollók! Ha pandúr-húsra éheztetek, most jőjjetek, tálalok!
Ez utolsó szavai mégis elárulták asszony voltát.
Üzőbe vették amazok, de csak játszott velük. Jó telivér paripa volt
alatta, Eszterházy méneséből, el is futhatott volna előlük. De szándéka
volt egy kis puskázást támasztani, s bevárta az üldözőit
puskalövésnyire. Azok természetesen, a mint megtudták, hogy Villám Pista
került eléjük, felhagytak Ráby Mátyás kergetésével, mert amannak ezer
arany volt a fejére kitűzve, ennek meg csak kétszáz, s a pandúr is
tanult algebrát.
Hisz azt akarta Villám Pista épen.
Aztán meg azt is, hogy a nagy lövöldözésre mind odafordul a figyelme a
Lajtha tulsó partján strázsáló határvámőröknek, s az alatt Ráby Mátyás a
befagyott folyó hátán észrevétlenül átjuthat az osztrák területre.
Ez által magát tette ki a legnagyobb veszélynek; mert a míg ő, mint a
róka a vadászfalkát, csalogatta szanaszét a pandúrokat, nem vette észre,
hogy két pandúr a cserjésen keresztűl a háta mögé került s elvágta az
útját a többi társaitól.
Csak akkor riadt fel, a mikor már előtörtek a bozótból s rárivalltak:
«add meg magad!»
Villám Pista nagyot nevetett. «Kellene az ezer arany?» A két pisztolyát
jobb- és balkezébe fogta, a lova kantárszárát a fogai közé. S mikor
aztán közelébe értek, egymásután odalőtt mind a kettőnek. Nem a lovast
vette czélba; mégis csak asszony volt ahoz! hanem a lovat. S bizony, nem
hiába lőtt az. Az egyik paripa egyszerre felágaskodott magasra, a fejét
megrázva, s aztán lovagjával együtt hanyattvetette magát, a másik mén
pedig megsántulva bukott térdére, a pandúrt keresztül dobva a fején.
«Nesztek az ezer arany!»
Villám Pista, a két pisztolyt visszadugva az övébe, elkezdett a
tenyereivel hangosan tapsolni és kaczagni.
– Most már szaladhattok a kis uram után!
S mikor így tapsolt és kaczagott, akkor tökéletes Fruzsinka volt!
A pandúrok felhagytak az üldözéssel, sűrű köd takarta be a vidéket, a
köd homályában, erdők bozótjában eltünt a csudálatos nő alakja, a mihez
hasonlót megint csak az ős Hunnia pusztái termettek valaha. Ki tudja,
hol és mi módon találkozunk vele még egyszer a világban?


HARMINCZNYOLCZADIK FEJEZET.
(Mellben meglaative leezen az controlor foliossoot.)
Ráby csakugyan szerencsésen keresztűl tudott jutni a vámosok
csatárlánczán a Lajtha túlpartjára. A hold már lement, csak a hómező
világított az útjára. A köd az ő menekülését is elősegítette.
Még láthatta a háta mögött felvillogó puskatüzek lobbanásait. És
gondolhatta, hogy ott most Fruzsinka csatározik az őtet üldöző
pandúrokkal.
Mennyire öldökölte ez a szégyen! Megszabadíttatni egy rablóvezér által!
Egy rablóvezér által, a ki neki felesége – és talán egy másik rablónak a
szeretője!
Azért a sok rosszért, a mit tett vele ez az asszony, nem tudta őt
meggyülölni; hanem ezért az egy jóért, ezért megutálta. Nehéz is azt
elnyögni egy férfinak, hogy mikor ő, gyámoltalan leányképen, ott
reszketett kinzója körmei között, akkor egy asszony, férfi-módon vágja
őt ki a veszedelemből, s még aztán meg is fenyegesse egy jó tanácscsal
útravaló gyanánt: «vissza ne jőjj többet erre a földre!»
A sors különösen oltalmába vette mai nap. A Lajtha nem igen jól volt még
befagyva, a paripa alatt beszakadt a jég. Azt ott kellett hagynia
vesztében, s gyalog menekülnie ki a partra. Hát persze, hogy nagy
sorskedvezmény volt ez rá nézve, mert ha lóháton állít be abba a
vendéglőbe ott az út mellett, menten elfogják; a német nincs ahhoz
szokva, hogy lóháton utazó leányok kószáljanak az országútján; még
visszakisérték volna. Igy azonban gyalog valahogy csak elvánszorgott a
legelső emberi lakásig, a mi nem is lehetett más, mint betérő korcsma, s
ott azután elhistórizált valamit a vendégfogadósnak a hóban elrekedt
szánkóról, a min a bátyja hátramaradt. A becsületes német elhitt neki
mindent s még aztán maga a legényeivel el is indult felkeresni a hóba
zátonyult utazókat, meg is találta őket hajnal felé. Azok csakugyan
feldültek egy párszor; nem hagyták Rábyt hazugságban; a mint éjjel utána
indultak a nagy ködben, a pandúr- és rablóharcz tovavonultával. A
korcsmáros azután odavezette őket a megmenekült leányhoz, s nagy volt az
öröme mind a háromnak, hogy újra megláthatták egymást. Itt már nem
kellett félniök a magyarországi pandúroktól; megvacsorálhattak nyugodtan
(korán reggel) s alhattak a vetett ágyban késő délig. A rablókról nem
szóltak semmit, nehogy tanúknak híják őket valahová.
Még a Lajthán túl Bécsig azonban két egész napi járó volt ebben a nehéz
útban. Rábynak arról kellett meggyőződnie, hogy ez a két ismeretlen
kisérő mégis csak a császár megbizottja lehet, s nem az ellenségeinek a
barátja, mert különben nem kisérnék őt fel még Bécsbe is. Ha ezek az
üldöző vármegye zsoldosai volnának, akkor a határnál visszafordultak
volna, mihelyt azt látták, hogy martalékjuk elszabadult. – Hogy ez náluk
nélkül is tud tovább menni, azt tudhatták, mert az első állomáson maga
Kurovics adott át Rábynak harmincz forintot, arra az esetre, ha valami
véletlen elszakítaná őket egymástól, hogy pénz nélkül ne maradjon.
A Lajthán túl Kurovics uram egészen beszédes lett, s elmondta, hogy ő
bizony nem szent-endrei pógár, hanem pomázi földesúr, és Ráczországból
beköltözött magyar nemes, az apja Mária Teréziától kapta a donácziót, s
ő maga a császárnak nagy híve és bizalmas embere.
Ezen a réven azután barátságot kötött Rábyval.
– No csak te még egyszer triumfussal visszatérj mihozzánk; de ne egy
darab mamlasz papirossal ám, hanem policzájokkal, meg dragonyosokkal,
hát majd meglátod, hogy milyen parádét csapunk mi akkor te veled! El
kell hozzám jönnöd Zsámbékra, az én portámra; majd meglátod, hogyan
fogadlak! Az udvarom kellő közepén ásatok egy vermet, azt körülrakatom
venyigével, azt meggyujtom; mikor parázszsá égett, előhozom a legszebb
berbécsemet, azt magam leölöm, megnyúzom, beleteszem a verembe; mikor
megsült, olyat lakunk belőle, hogy az apád apjának az apja sem lakott
jobban! Aztán leviszlek a pinczébe, a legjobb boromból magam húzok le a
csutorába a lopótökkel s olyat iszunk belőle, hogy az apád apjának az
apja sem ivott nagyobbat.
Ez a legnagyobb megtiszteltetés, a mivel egy rácz földesúr a
legkedvesebb vendégét megtisztelheti.
Erre azonban azt mondta Ráby, hogy «nem tudom biz én, megyek-e még
valaha ti hozzátok vissza!»
– Hogy ne jönnél? Hanem policzájjal és dragonyossal.
Tizednapra érkeztek meg Bécs városába s a veres torony melletti «Barna
Szarvas»-ba szálltak be. Kurovics uram teljes jártasságot tanusított
Bécs városában s ez által még jobban confundálta Ráby Mátyást iránta
való véleményében.
Ráby egy pár napig ki szándékozott magát pihenni a keserves téli
expeditió után; de Kurovics nem hagyott neki nyugtot.
– Csak te láss hozzá a dologhoz azonnal. A császár nyughatatlanul várja
a relatiódat a tizenkét punctumokra. Azokat ird meg azonnal. Aztán még
ruhát se cserélj, hanem ebben a leányköntösben jőjj fel a controllor
folyosóra, mi is veled megyünk a Burgba. Mert tudod, hogy Bécs nem olyan
ám, mint Pest: itt mingyárt beirják a nagy könyvbe, hogy ki jött a
városba, mit akar itt csinálni. A bécsi policzáj már ezóta megkapta a
pest-vármegyei currenst s ha alul kezded a dolgot, hogy megmondod, kinek
hínak? még elfognak és becsuknak; hanem felül kell kezdened, a
császárnál, az aztán majd parancsol a policzájnak. Ő felsége azt akarja,
hogy így elmaskarázva eredj fel hozzá. Bizonyosan azért, hogy vele való
találkozásod titokban maradjon bizonyos ideig.
Addig kapaczitálta Rábyt, míg azzal csakugyan elhitette, hogy jó lesz
neki a leányruhát oly rögtön le nem vetni.
Ráby tehát megírta a referádát ama tizenkét pontokra igazi naiv
együgyüséggel. Annyi keserves tapasztalat sem birta kiirtani a szivéből
az emberek iránti bizalmat. Az csalhatta meg, a ki akarta. Szentül meg
volt győződve, hogy az a Kurovics a legdühösebb népbarát; annyi adatot
tudott neki bediktálni a császárhoz készült fölterjesztésébe a
tisztviselők visszaéléseiről. Pedig az, a mit irt, csak egy része volt
annak a machinának, a miben tökéletesen meg kellett neki magát fogni.
Kurovics alig hagyta megszáradni a tintát a papiron, azonnal fiakert
hozatott és abba mind a hárman beleültek, hajtattak fel a Burgba, hogy
el ne késsenek a controllor-folyosóról.
Így hítták azt a hosszú tornáczot, a mihez a Batthyányi lépcsőről
lehetett bejutni s a mi egyenesen az uralkodó magánirodájába vezetett.
Akkor még nem takarták a falait azok a pompás franczia gobelin
szőnyegek, a mik most a műértőt bámulatra ragadják s a miknek egyikén
magyar őseinknek híven, a részletekig utánzott különös viseletét
tanulmányozhatjuk, hanem a helyett a puszta sima falak
embermagasságnyira valami árnyéklatot mutattak, a hogy a mindenféle
látogatók a hátaikkal neki támaszkodtak, a mi sokszor ismételve nyomot
hagy. Mert ez a folyosó reggeli tíz órától déli egyig nyitva volt
naponkint boldognak, boldogtalannak; jöhetett akárki kérelemmel,
panaszszal, bejelentetlenül, czifra öltözet nélkül, helyet foglalhatott
a sorban s mikor József kijött a dolgozó-szobájából, elmondhatta neki a
dolgát élő szóval, ha tudta, vagy átadhatta irásban, ha úgy jobb volt.
József beszélt országa népeinek minden nyelvén s ha paraszt volt a
kérelmező, annak a nyelvén szólt hozzá; úrfélénél csak a németet
használta. Szegény emberrel, katonával, zsidóval, protestáns pappal
hosszasan elbeszélgetett; urasággal, főtiszttel, piros öves pappal, de
különösen divatöltözetes asszonyokkal igen röviden végzett. Ez utóbbiak
még sarcastikus humorát is gyakran megérezték. Kisasszonyok, kik
darázsderékú karcsúságuk által feltüntek, annak tették ki magukat, hogy
a császár megtapogatja az oldalukat, hogy nincs-e rajtuk
pánczél-vállfüző? s akkor megkérdezi, hogy melyik kurazir-regementben
szolgálnak?
Ezúttal is igen vegyes társaság várakozott a controllor-folyosón a
császár megjelenésére; főpapok, rokkant katonatisztek, zsidók,
gyászruhás özvegyek, czifra asszonyságok, parasztok, mindenféle
jelmezekben, ezek között elvegyült Ráby Mátyás alakja is, két
kisérőjével együtt. Elsőbbség, kedvezményezett hely nem volt e folyosón,
mert a császár azt szólította meg elébb, a kit maga kiszemelt s
valamennyire rákerült a sor egymás után.
De legjobban kitünt valamennyi közül egy délczeg huszár alakja, a ki
épen Ráby tőszomszédságába jutott; ennek is köszönheté, hogy őtet nem
igen nézegette senki, mert mindenkinek a szomszédján akadt meg a szeme.
Magában véve is elég feltünő vala a hadfi alakja, egy fejjel a többi
közül kiváló, a min megfeszül a zöld dolmány és piros nadrág;
napbarnította arcza keresztül-kasul sebhegedésekkel s két olyan hatalmas
bajusz az ajka fölött, hogy a néphumor szava szerint, olyan volt, mintha
egy varjút nyelt volna el s annak a két szárnya akadt volna fel a két
szája szélén. De a mi még feltünőbbé tette a huszárt, az volt, hogy
ennek a martialis alaknak a karján egy kis három esztendős gyerek ült,
piros huszárcsákó a fején, fehér gyolcsing és gatya, piros pruszlik
pitykékkel, meg sárga sarkantyús csizma az öltözete. Azon bámult aztán
minden ember, hogy soha se látott még senki huszárt dajkának. A daliás
vitéz pedig oda se hederített az egész publikumnak, miatta táthatták a
szájukat a feléje bámészkodók; ő csak azzal a kis porontytyal volt
elfoglalva, a ki egyre kérdezősködött, nem zsenirozta magát, de a huszár
sem fáradt ki a magyarázgatásban, engedte a gyereket a vitézségi
érdemrendével játszani s ha az nyűgösködni kezdett, összeverte a nagy
pengősarkantyuit a kedvéért: «hallod? muzsika!»
Ráby Mátyás ráismert a huszárra, valamikor a hadnagya volt ő annak,
mikor az ezrednél szolgált; de ez nem konyított ő hozzá, rá sem igen
nézett s mikor egyszer a kis nyughatatlan ficzkó a mellette álló Rábynak
az arczát a kis kezével végig czirógatta, meg is feddé azt érte: «ne
nyulj hozzá az ebadtához, mert az ujjadra ragad a festék a pofájáról!»
Egyszerre a suttogó elcsendesedés jelenté, hogy a császár kijött a
szobájából.
Ráby megdöbbent, a mint meglátta ez alakot. Nagyon elváltozott, egészen
meg volt öregedve. A táborélet megviselte. Arcza valami rőtbarna
zománczot sajátított el s kétfelől lecsüngött vonásain eltitkolt testi
és lelki szenvedés árulta el lassan pusztító munkáját, csak hires szép
kék szemei maradtak meg a régiek. Beszéd közben gyakrabban látszott
felső ajkán az a felvonaglás, a mi a kedvetlenség jele volt nála. Csak
akkor napsugárzott fel az arcza egyszerre, a mint azt a kemény huszárt
meglátta azzal a kis gyerekkel a karján. Rögtön felé indult.
– No most gyerek, riktájk! jön a császár!
S arra az a kis gyerek is utánozva a nagy ember példáját, a kis
csákójához emelte a kis kezét és salutált. De a huszár még akkor sem
tette őt le a karjáról. Furcsa kép volt. Egy komolyan szalutáló huszár,
kard, tarsoly, lóding az oldalán s egy kis gyerek a karján.
A császár azonban mosolygó arczczal szólt hozzá magyarul:
– Hát ez a «regement fia?»
– Igen is, szolgálatjára, fölség.
– Kend az a Bankós Balázs?
– Közvitéz a Splényi huszár-regementnél, fölség.
– Mennyi ideje szolgál?
– A harmadik kapitulátziót, fölség.
– Hol kapta az érdemkeresztjét? És miért?
– A prágai ütközetben, fölség. A generálist vágtam ki harmad magammal az
ellenség közül, mikor már el volt fogva.
– Miért nem avandsirozott kend följebb?
– Nem tudok írni, fölség.
– Mondja el, hogyan történt az az eset ezzel a gyermekkel?
– Parancsolatjára fölség. Mikor a karánsebesi attak után a generalis
retirádát kommandirozott, a mi regimentünk maradt hátul, a török
lovasság attakját feltartóztatni. A lugosi lápok között utólértek
bennünket a spáhik. Itt az obester úr frontba állította a regementet s
«karabint a kézbe» kommandérozott. A két mocsár között csak annyi út
maradt, hogy a szaladó föld népe elfuthasson mellettünk. Egy asszony
leghátul maradt a futamodó sokaságból, az ölében czepelt egy kis
gyereket. Mikor már a török lovasság rikoltozása nagyon közel hangzott,
az asszony, hogy könnyebben futhasson, eldobta a karjáról a kis
gyermekét és maga elszaladt a nádasba. A nyomorult poronty ott
hentergett a földön sírva, szaladni sem tudott. Ekkor én azt mondám az
obester úrnak: vitéz ezredeskapitány uram! engedje meg, hadd szedjem fel
azt a kis kölyket onnan a földről. «Menjen kend és tegye Bankós!»
kommandérozott az obester. Erre én kiugrattam a glédából, két spahi jött
előre vágtatva, az egyik már neki mérte a dárdáját a kis porontynak,
hogy feltűzi rá. Azt lelőttem a pisztolyommal, a másiknak levágtam a
fejét, azzal a kis ficzkót felkaptam a földről röptében, odadobtam a
hátam mögé a nyeregbe s mire a spahik nagy baromsokasága odaérkezett,
már helyemben voltam a gléda közepén. Az obester úr azt mondta: jól van
Bankós!
– Helyesen mondta.
– Akkor aztán az obester úr elébb general decharge-t kommandérozott,
azután meg «kard ki kard!» s «rajta magyar rajta!» neki vágtunk a
töröknek s addig vágtuk, a míg értük: a spahi nem kivánt belőle
másodikat.
– Tudom. Vitézségtek nélkül magam is veszélybe kerültem volna. Hát a
gyermek az alatt hol volt?
– Ott ült a hátam mögött a nyeregben. Megmondtam neki, hogy no kis
kölyök, csak jól megfogózz’ a lódingomban, aztán ne félj semmit, de nem
is félt az egy cseppet sem, még ő kiabált legjobban, mikor egy-egy olyan
egészségre váló csapást adtam a spahi fejének, hogy turbán, sisak,
koponya erre-arra potyogott le! Úgy-e, úgy volt kölykem, hé?
A sok mindenféle nemzet csak úgy bámulta, hogy mit beszél ez a magyar
huszár a császárhoz, meg ahoz a furcsa porontyhoz, a kit még akkor se
tesz le a karjáról, mikor a legfőbb hadúr előtt áll, a kivel szemben a
katonaregula szerint zsinórra tett kézzel kellene állania, egyenesen,
mint a ki nyársat nyelt. Nem lehetett ezt kitalálni, e ki nem értette a
nyelvet, a min a beszéd folyt.
– Hát aztán a kis fiú anyja nem jött vissza a gyermekéért? kérdé a
császár.
– De igen is, hogy ugyan visszajött a drágalátos, A mint a törököt
világgá kergettük, az asszony is előkeczmelgett a nádasból s kérte a kis
gyerekét, hogy adjuk hát oda. De elkergette ám az obester úr: «elmenj te
rossz, haszontalan asszony! ha el tudtad dobni a kis fiadat, nem is
kapod vissza soha, most már itt marad az, a regement fia lesz! aló
marsch! Ime ez a «regement fia.» Felséged parancsolatjára, a kit az
obester úr rám bizott, hogy bemutassam. Szalutálj gyerek a császár
előtt!
József mosolygott s hátra tolta a gyerek csákóját, hogy a szemébe
nézhessen.
– Jól van, vitéz, hagyd itt a gyermeket, lesz rá gondom, hogy a
katonaiskolában neveltessék.
– Pardon gráczia, fölség; azt nekem nem szabad tennem, mert nekem az
obester úr, meg az egész regement azt parancsolta, hogy a gyereket
visszavigyem. Azt mi neveljük föl, prófunton, szalonnán, jó vörös boron,
derék, bátor katona lesz belőle.
József a vállára vert a hadfinak. S aztán egy ötven-aranyos tekercset
nyomott a markába.
– Jól van vitéz. Hát vidd vissza a regementhez s fogadd ezt jutalmul.
– Pardon gráczia, fölség! Nekem nincs erre szükségem, mert én nekem
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 23
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.