Rab Ráby: Regény - 15

Süzlärneñ gomumi sanı 4276
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
tíz esztendő óta kizsarolt harácsot. Micsoda öröm lesz ebben a városban,
meg az izbegi telepen, ha a szegény, elnyomorodott telkes gazdának
egyszerre három-, négy-, ötszáz forintot leszámlálnak az asztalára s azt
mondják neki: «nézd, ezt igazságtalanul fizettették veled, az igazság
visszatért a földre, ime megtéríti az elvettet». Micsoda evangeliumi
hirmondás lesz az nekik! Előre kéjelgett a lelke ettől a gyönyörtől! Ő
neki magának semmi anyagi érdeke nem volt ebben; mert ő előre lemondott
minden jutalomról s csak olyan föltétel alatt vállalta el e megbizatást,
ha a felfedezett kincsben őt nem részeltetik. – Hiba volt tőle pedig ezt
tenni; mert ha tartotta volna magát ahhoz, hogy a törvény által
megszabott harmadrészt a felfedezett kincsből magának arrogálja, hát
ahhoz kapott volna majd kompanistákat, a kik vele a felfedezés
fáradalmait s a jutalmat is megoszszák; de mikor minden ember előtt azon
kezdte, hogy «gyerünk kincset ásni, de ebből magunknak ne tartsunk meg
semmit!» hát az ilyen kincsásáshoz világos, hogy senki sem adja oda
kölcsön a tenyerét.
S ha aztán teljesül a nagy öröm, ott lesz mellette a nagy boszúállásnak
a gyönyörüsége is. Mert az a nagy láda nem csak az eltitkolt kincseket,
hanem a titkos számadásokat is rejtegeti. Azokból aztán egyszerre ki fog
derülni, a nagyságos, kegyelmes, excellentiás és tekintetes urak közül
kik és melyek vannak nyakig ebben a ládában? kinek meg csak az ezüst
sarkantyúja van oda csukva? Kiderül az egész turpisság egyszerre! És
mindazok, a kik őtet ex offo a magas paripáról üldözték, a kik törvény
elé állították, megcsúfolták, a szivében késeiket megforgatták, maguk
kerülnek a vádlottak szégyen-padjára s bármilyen magasan hordják is a
szarvaikat most, ő ezeket mind le fogja törni!
E szárnyas gondolatok vitték őt végig a pesti város-erdő nyárfás útjain.
Még akkor csak jegenye, meg szilfa volt ottan; az első ákáczot csak húsz
évvel később, s az első platánt csak ötven év mulva ültették el
Magyarországon.
Ábrándozásai elvitték az erdő széléig. Egyszerre csak azon vette észre
magát, hogy ott látja a közelben azt a nagy puszta térséget, a mit
néhány órával az előtt a budai várból mutatott ő excellentiájának, azt a
füzfákból szegélyezett négyszögöt. Már akkor a mérnökkar dolgozott annak
a felmérésével; utászok vertek le czölöpöket, az első kapavágást tették
az új épülethez.
Vajjon lebegett-e Ráby Mátyás szemei előtt az a város, melynek száz év
mulva ez a kétezer ablakos épületszörnyeteg útjában fog állni, s
alkalmatlanná válik tovább fejlődhetésére? Vajjon álmodott-e róla
kalandozó lelke, hogy a «Neugebäude»-nak még története is lesz valaha?
és minő története.
Merengéseiből megszólítás zavarta fel.
Észre sem vette, honnan került melléje a megszólító? Hát hisz ép annyi
joga volt itten sétálgatni, mint ő neki. Tisztességes pesti
nyárspolgárnak látszott; magyaros öltözetben, zöld hosszú mentében, nagy
leffentyűs zsebekkel, melyhez hason alul érő tarka virágos lajblit s
épen nem feszesen álló magyar nadrágot viselt s hozzá háromszögletes
kalapot. Az óraláncz a rajta lógó carniolgombbal a nadrághasítékból
csüggött elő, ugyanonnan túl felől, a symmetria kedvéért, a tarka
zsebkendő. A kezében nagy elefántcsont fogantyús nádpálcza volt. Az
arcza azt a kifejezést viselte, a mit az ostobaságból consequenter
kifejlődött bölcseség kölcsönöz az olyan embernek, a kinek mindig igaza
van s a ki senkitől sem tanul. Kurta bajusza is volt, a szája két végén
kiborotválva, a mi magyaros kifejezést adott a tekintetének; hanem azért
egy szót sem tudott magyarul. Tótul inkább, arra több szükség volt.
Hanem az anyanyelve német volt. De még minő német!
Ráby viszonzá a «gun Tóg»-ot udvariasan s ő is mondott rá valamit
németül. Hanem arra a megszólító csak a fejét rázta. Adelung nyelve arra
nem elég, hogy azzal itt Pesten megéljen az ember. A pesti német nyelvet
alaposan tanulni kell. «Tész kapir ma ned» mondá a jámbor polgár, s
attól fogva Ráby arra lett szorítva, hogy ő csak hallgassa, a mit a
másik beszél.
Jobb is volt azt csak hallgatni.
– Hát tudja az úr, hogy mi lesz oda építve, a hol az a sok inzsellér
okumlál most?
Ráby kiváncsi volt rá, a leghitelesebb kutforrásból értesülést venni e
felől.
– Hát oda a császár egy nagy csillagvizsgáló tornyot építtet.
– Erre igazán nagy szükség volt már.
– Nohát persze szükség volt. Mert hát minek szenvedjünk mi pesti
polgárok folyvást a győri polgárok miatt?
– Nem értem egészen.
– Nem is olyan könnyű az. Hát eddig csak Győrben volt csillag-vizsgáló.
Az csinálta meg az egész ország számára az időjárást. Már pedig a mi jó
Győrnek, az nem jó Pestnek. Tud az úr diákul? No, mert én tudok.
Azzal kihúzta az oldalzsebéből a győri kalendáriumot.
– Hát ide nézzen. Mi áll erre az egész hónapra?
«Aër calidus,
Et exsiccatus,
Calor gratus,
Aër fervidus,
Tonitruosus,
Aether torridus,
Ardor intensus,
Aestuosissimus,
Sudorificus,
Tædiosus.
Ventus calidus,
Aether exsiccus,
Pulverulentus,
Aridificus
Jucundus et fervificus,
Phoebus nitidus.»
Ez így megy végig az egész hónapon. Csupa masculini generis! Csak
egyetlen egy fœminini generis holdfertály van közbe szúrva; példának
okáért, mint májusra volt irva:
«Aura immutata,
Pluvia rigata,
Temperies grata,
Pluvia calida
Vivifica,
Nubes densa,
Caligo tenebrica.»
Hát jó volna! De hát mért nem teszi ezt a győri astronomus? Ugy-e, ezt
nem találja ki az úr? Elhiszem azt. Hát én megmondom. Azért csinál a
győri astronomus az egész hónapra szárazságot, mert a győriek
gabona-kereskedők, a kiknek az kell, hogy az aratás előtt szárazság
legyen, az ő buzájuknak az ára felmenjen. Ellenben a pestiek
disznókereskedők, a kiknek meg az kell, hogy ilyenkor jó esők legyenek,
hogy a kukoricza felvehesse magát s a sertések a nagy hőségtől
torokgyikot ne kapjanak; azok meg mind zugolódnak a miatt nagyon.
Ebből azt sejtette Ráby, hogy sertés-kereskedőhöz van szerencséje.
– No hát már most ebből megértheti az úr, hogy milyen nagy szükségünk
van nekünk pestieknek arra, hogy saját magunknak legyen csillag-vizsgáló
tornyunk, a hol a magunk astronomusa olyan időt csináljon a számunkra, a
milyen nekünk kell, nem Győrnek.
Ráby Mátyás tökéletesen capacitálva érezte magát.
E közben tovább sétálgattak a városliget tekervényes útjain.
A polgártárs kifogyhatlan volt a beszélgetésben.
Elmondta, hogy miért sétál ő most itten? Azért, mert itt csinálatlan
utakon lehet járni, a mi jól esik az embernek. A mióta odaben a városban
behozták az utczák kikövezését, az embernek nincs kedve az utczára
kimenni. Ez pedig egyenesen a mostani polgármesternek a machinatiója, a
ki maga német suszter; annálfogva, hogy a német suszter-czéhet a magyar
csizmadia czéh fölé kerítse, elkezdte az utczákat kiköveztetni. Igy
aztán kevesebb embernek van szüksége magyar csizmára, mert a köveken
czipellőben is lehet lépkedni.
Ráby Mátyás most már kezdett gyanakodni, hogy legalább is a magyar
csizmadiák atyamesterével van szerencséje beszélhetni.
Ez alatt hogy «magyar» – «német» pedig nem kell valami nemzetiségi
kérdést keresni; ez csak sámfakülönbség. Emlékezem én még
gyermekkoromból a nagy úrnapi processió alkalmával kirukkolt egyenruhás
magyar vargák, német vargák, magyar szabók, német szabók ünnepélyes
dandáraira. Sok zsinoros mentés dalia egy szót sem tudott magyarul,
viszont a zöld fecskefarkos frakk alatt olyan magyar kebel dobogott,
mely a «nix tajts»-on kívül egyebet nem bocsátott ki németül.
Azonban hát a tisztelt polgártársnak tökéletesen igaza volt. – (Az az
hogy: bocsánat a czimzésért, még akkor nem lehetett a polgár-«társ»
czímet csak úgy fekete kávé mellett eltulajdonítani; a «polgár» czím
száz forint lefizetésével járt.) Tehát a tisztelt polgár úrnak
tökéletesen igaza volt, mikor a győri kalendarium-csináló ellen
panaszkodott; mert a gonosz astronomus erre a mai napra is olyan «Phœbus
fervificus»-t csinált, hogy az embernek a hátán csorgott le az
izzadtság. A polgár úr a háromszögletű kalapját a botja végére tűzte s
úgy tartotta az arcza elé napernyőnek, a mit csakhamar Ráby is utána
csinált.
A sétálás közben aztán elértek a «bimbós házhoz». Az már száz évvel
ezelőtt is megvolt.
– Nem térünk be a Botzenhajzliba? szólt a Ráby Mátyás kisérője. Itt
kapni ám fölséges duplasert.
Ráby mondta neki, hogy ő nem iszik semmi «gebranntes»-t és
«gebräutes»-t.
Pedig hát a tisztelt polgár kész lett volna már egy csizmaszárnyi sert
kurálni neki. Elő is vette az erszényét a nadrághasítékból (az is ott
volt), hogy nagylelküségét bebizonyitsa.
Ráby megköszönte szépen; ő csak vizet iszik.
– No azt is fölségeset kapni itten! bizonyítá a derék férfiu. Hát várjon
itt az úr, majd én bemegyek a Botzenhajzliba, magam bevágok egy stibli
sert, az úrnak meg küldök jó friss vizet. Az nekünk van itt igen jó. Az
Illés kútból. Nem hallotta az úr soha az Illés kútnak a hírét? olyan víz
nincs több a világon.
Hát Ráby nem bánta; nagyon szomjas volt és felhevült; különben is a
friss víznek nagy barátja.
A mint a polgár bement a bimbós házba, nem sokára utána kijött onnan egy
kis leány s hozott egy fatálczán egy nagy czinpoharat. Még akkor a
csárdákban ilyeneket használtak; azt nem törhették el a vendégek.
A kis leánynak olyan ártatlan kék szemei voltak; Ráby egészen elbámult
beléjük, a míg a poharat felhajtotta, úgy, hogy csak akkor vette észre,
hogy annak a víznek valami keserű ize van. A mint aztán az ajkáról
levette a poharat, akkor látta, hogy a megmaradt víz fenekén valami
fehér salak van.
Megijedt.
– Mi volt ebben a pohárban? kérdé a kis leánytól.
– Nem tudom. Az az úr adta a kezembe a poharat, a ki most elment.
– Elment?
– Igen a hátulsó ajtón. Meg sem várta, hogy visszaadjak a petákjából, a
mit a markomba nyomott.
Nem sertéskereskedő volt az, se nem csizmadia-mester; hanem felbérelt
orgyilkos! Ráby Mátyás meg volt mérgezve.
Egyszer csak elkezdtek körülötte a fák dülöngélni, a kék mennyboltozat
veres színt ölteni; a lábai odaragadtak a földhöz, a fejét úgy érzé,
mintha tíz akós hordóvá dagadna; – csak annyi ereje volt még, hogy egy
gyaloghintóig tudott elvánszorogni s a hordároknak megmondhatta hová
vigyék? A Fehér Farkasba már eszméletlenűl vitték fel.
S ha a szegény Böske ott nem lett volna, bizony be lett volna fejezve
Ráby Mátyásnak a tragédiája ezzel az utolsó pohár vizzel.
De az a szegény cseléd nem vesztette el a fejét, a mint azt a nagy
veszedelmet meglátta. Nagy hirtelen tejet itatott az urával, s aztán
tollat vett elő, megcsiklándta vele a torkát, hogy kihányassa vele a
mérget, tormát reszelt, azt a gyomrára kötötte; aztán eszébe jutott
neki, hogy egyszer valamikor hallott ő valami parasztorvosságról, a mit
otthon a patkányméreg ellen használtak; ott a vendéglőben kovácsműhely
is volt, leszaladt, felhozott egy marékkal abból a rozsdaszinű
üledékből, a mi a megoltó sajtár fenekén szokott maradni s azt kanállal
beadogatta a betegnek. A megmérgezett bevett mindent. S az használt
neki. Pedig a paraszt leányt nem tanította senki chemiára. Aztán arról
is tudott valamit, hogy a beteget nagyon jó izzadtságba hozni; dunnát
rakott rá, aztán oda ült az ágya mellé egy pálczával, s a mint a
nyavalyás az izzó ágy fenekéről az egyik kezét vagy a lábát kidugta, jót
húzott rá, hogy menten visszakapta, s így izzasztotta egész másnap
reggelig s itatta vele egyre a tejet meg az olajat.
Hát orvosért nem küldött?
Dehogy nem küldött. A hány pinczér, házi szolga volt a vendéglőben, azt
mind futtatta orvos után. Hanem hát az sem volt még akkor Pesten
hatszáz, mint most. Ketten voltak mindössze; a vármegye physicusa, meg a
városé. Mind a kettő megtagadta szolgálatát a megmérgezett körül. A
megyei orvos azzal indokolta meg nem jelenését, hogy ő neki a város
statutumai szerint nem szabad városi funduson levő házakra kiterjeszteni
hatáskörét. A városi orvos pedig a megyei privilegiumban találta
mentségét, mely neki a megyei betegek dolgába való avatkozást megtiltja.
Nem merte senki Ráby Mátyás gyógyítását elvállalni. Olyan gyülöletessé
volt már téve, hogy mikor megmérgezték, nem akadt Pest városában orvos,
a ki segélyt nyujtson neki.
Huszonnégy óráig nem volt más orvosa a megmérgezettnek, mint egy szegény
paraszt cseléd!
S ezt tudta az egész város!
Csak másnap, este későn, mikor már besötétedett, kopogtatott be az
ajtaján – a pilisi járás seborvosa. A nevét is följegyezte Ráby e derék
embernek: «Moltzer János».
Ez hozzáfogott a kigyógyításához. De megmondta Rábynak, hogy ugyan
titokban tartsa ám, hogy ki jár ide őt gyógyítani; mert különben annak
nem lesz ezen a vidéken megmaradása: így is csak egy angyali jó teremtés
könyhullató könyörgésére adta rá fejét, hogy hozzá eljöjjön s őt az
életnek visszaadja.
Ráby kitalálhatta, hogy ki volt az az angyal?
Tíz hét telt bele, a míg e mérgezésből teljesen ki tudott gyógyulni.
Hanem a derék sebészt, a ki segített rajta, csakugyan kiüldözték még az
országból is.


HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.
(Mellben ember meghghilkoltatik aneelkewl, hogi ember meghghilkolna
wala.)
E tíz hét alatt elég ideje volt Rábynak elmélkedni a maga történetének
charadái fölött.
Vajjon kinek a munkája volt ez az ő megmérgeztetése? a megtámadott
tanácsbiráké-e? vagy a hivatalától megfosztott udvaronczé? vagy
megszökött feleségeé? – Nem találta ki.
Az egész tíz hét alatt senki egy teremtett lélek sem nyitotta rá az
ajtót, hogy felőle tudakozódjék, a chirurguson, meg a Böske cseléden
kívül.
Pedig hiszen, ha ellenségei nagy számmal voltak, de jó embereinek is
csak kellett lenni. Ott volt a nagybátyja, a Rotheisel Ábrahám,
Avakumovics uraimék, a rácz pópa; – hát a háladatos nép?
Eleget követelte a Böskén, hogy ez meg amaz nem volt-e itt látogatóban?
de az vagy azt felelte rá, hogy volt itt, de akkor épen jó izűen aludt
az úr, vagy azzal ütötte el a dolgot, hogy a tilógus megtiltotta minden
embernek a beteg háborgatását.
Mikor nyár vége felé a szőlő zsendülni kezdett, a jó Böske egy tányérka
góherrel lepte meg a lábbadozó gazdáját.
Ráby azt kérdezte tőle, hogy ki hozta azt a szőlőt?
Böske azt hazudta, hogy Szent-Endréről voltak itt az ismerős gazdák,
azok hozták. Pedig voltaképen ő maga vette azt a béréből.
– Hát mért nem eresztetted be őket hozzám? zsémbelt rá a lábbadozó. S
aztán addig veszekedett a cseléddel, míg az utoljára kivallotta, hogy
biz itt nem járt se ma, se tegnap, sem az egész tíz hét alatt, se rácz,
se zsidó, se úr, se paraszt.
Ekkor meg azért haragudott meg Ráby, hogy ez hazugság! Bolond beszéd. Ez
világos fillentés.
Erre aztán a Böske ríva fakadt, hogy ő neki nem akar hinni a gazdája s
aztán elmondott neki mindent a maga védelmére. Hogy az emberek milyen
rosszak! szántszándékosan kerülik a beteget. Félnek tőle. Minden rosszat
reá fognak. Azt beszéli apraja-nagyja, hogy az ő ura megérdemelné, hogy
lenyakazzák, mert el akarja adni az országot. A postamester is azt
izente, hogy nem mer idejönni hozzá, mert fél, hogy meglátják, s hogy ha
meggyógyul az úr, csak menjen fel Bécsbe, itt ne maradjon ebben az
országban.
A jámbor cseléd igazat beszélt. Rábynak olyan veszett neve volt már
költve, hogy azt az excellentiás uraktól le a suszter-inasig mindenki
csak szidalmazta. Hanem ő azért mégis úgy megharagudott azért az őszinte
felfedezésért a Böskére, hogy rögtön elkergette a szolgálatból.
Kifizette neki az egész esztendei bérét, de egy óráig sem tűrte meg őt
tovább maga körül.
A lábbadozó betegek ingerültek és háládatlanak.
De Rábynak igaza is volt.
A ki olyan munkára vállalkozik, mint ő, annak nem szabad azt meghallani,
hogy mit suttog odakinn a haraszt? mit csiripelnek a háztetőn a verebek?
Annak menni kell a maga útján előre, a maga terve szerint s nem
tekinteni a háta mögé, nem látni meg a fintor pofákat, nem venni magára
az utána kiabált gúnyneveket, szidalmakat, nem jegyezni fel, hogy mi
volt az, a mivel most hátba hajították: sárgöröngy, záptojás, vagy
rohadt alma? Mert a ki ebben válogat, annak nem való az ilyen kísérlet.
A nép jótevőjének lenni! Vasfej és rinoczeros bőr kell ahhoz. – Azért
igen jól tette, hogy eltávolította magától azt az egyetlen utolsó
cselédet is, a ki bolondos jóhiszeműséggel behordta neki, hogy mit
beszélnek felőle odakinn a hetivásárban.
Most aztán olyan egyedül maradt a világon, mint a fészekből leesett
meztelen fiaveréb.
A mint annyira összeszedhette magát, hogy a szobát elhagyhatá, rögtön
felvitette magát Bécsbe. Ezuttal nem gyors paraszttal utazott, azt nem
állta volna ki, hanem borszállító hajon, a mit lovakkal vontattak fel
Bécsig. Eltartott az odáig utazás nyolcz napig. Hanem annyit nyert vele,
hogy a friss levegő a vizen egészen talpra állította; mire Bécsbe ért, a
megsoványodáson kivül semmi sem tanusítá a kiállott nagy veszedelmet.
Elmondta a császárnak, hogy mi történt vele? A császár azt tanácsolta
neki, hogy senkin se kereskedjék a megmérgeztetése miatt, mert ha a
vármegye elé viszi a dolgát, «dann sind Sie gefroren!» (ipsissima
verba). A helyett adott neki utasításokat és intimatumokat minden
dicasteriumhoz, és legnagyobb szigorral sanctionált oltalomlevelet
minden bántalmaztatás ellen.
Ráby Mátyás egészen pánczélba öltöztetve tért vissza Budára.
Ezuttal nem volt már tréfa a küldetése.
Az új districtualis commissariusnak meg volt parancsolva, hogy egy
«mixta deputatióval» menjen ki a helyszinére s Ráby Mátyásnak a
vádpontjait az elé terjeszsze.
A «mixta deputatióban» a karok és rendek tisztviselőin kívül előkelő
katonatisztek is részt vettek. Azoknak egyike volt Lievenkopp (most már
őrnagy, a ki azóta csakugyan örökölte a gazdag nagynénjét s kifizette
hitelezőit az utolsó inggallér-varrónőig becsülettel). S a katonákkal
nem lehet olyan könnyen komédiázni.
A mint Ráby Mátyás visszatért Budára s a kerületi biztosnak átadta a
császár parancsát, rögtön tudtára adatott a szentendrei præfectusnak,
hogy ez s ez napon a bizottság meg fog érkezni, és Ráby Mátyás feladása
nyomán nemcsak a városi tanácsháznál, hanem az uradalmi præfecturában is
vizsgálatot fog tartani; tehát a szerint történjék az intézkedés.
Ugyanakkor a városi tanács, külső és belső, újból fog megválasztatni.
Erről a választásra jogosított telkes gazdák és egyéb polgárok
tudósíttassanak, s hogy mindez szép rendben mehessen végbe, kétszáz
lovas katona számára szállás készíttessék; mivelhogy egy egész dragonyos
escadron fog ez alkalomra odaküldetni. Ez az utolsó biztatás tette meg.
Lett nagy rémülés Izraelben.
A parancsolat vétele után gyorsan futtatott a præfectus úr a nótárius
után. Még a porczellán pipáját is összetörte, olyan méregbe jött, s a
bársony-sipkáját úgy odaverte az asztalhoz, hogy leszakadt róla az
ellenzője.
– Odavagyunk falustul! jajveszékelt a præfectus, mikor a nótárius
urammal együtt maradt. Most lesz még csak, a mi lesz! Jön a
mixta-deputatió. Nyakunkon a filiszteusok. Az az új districtualis
commissarius olyan, mint egy fakutya; beszéltem vele, azt sem mondta,
hogy «servus». Mindenre csak azt mondta, hogy az instructiói szerint fog
eljárni. Hiszen jó volna, csak én adnám neki az instructiókat. De még
jobban félek a katonától. Csak ezt a Lievenkoppot ne küldték volna rám!
– Hoztál köpönyeget?
– De hisz az régi jó ismerős.
– Az a baj, hogy jó ismerős! Dagadjon meg! Nagyon is ismeri a házam
táját. Belém lát.
– Aztán egyszer-másszor úgy tudom kölcsönöket is fogadott el a præfectus
úrtól.
– Az a baj, hogy visszafizette. Alig van két hete, hogy megküldött
mindent az utolsó aranyig. Soha se hittem volna, hogy katonatiszt olyan
jól emlékezzék arra, hogy kinek mivel tartozik? de bár ne emlékezett
volna rá! Hej drága aranyok lesznek ezek nekem! – Soha sem történt az
még velem, hogy valami deputatus én nekem küldött volna aranyokat! –
Romlik a világ! – Hoztál-e köpenyeget?
– Eh, mit? Láttam én már karón varjut!
– Láttál bizony, ebanyád, de nem ettél belőle. Tudod-e, hogy mit izent a
commissarius? Azt, hogy annak a gézengúz Rábynak a feladásai folytán a
legszigorúbb házmotozást fogja végrehajtani nem csak a tanácsháznál,
hanem a nótárius házánál, meg nálam is. Felhányatja az egész kastélyt. –
Hoztál-e köpönyeget?
– Dejsz én nálam kutathatnak. A nagy ládát meg nem találják.
– Nálatok nem, mert ti jól eldugtátok a magatokét, de annál könnyebben
kézre kerítik én nálam az én ládámat.
– De hát ki tudhat arról valamit?
– Hü! Bolond! Ki tudhat róla? Hát nem elég, ha a Fruzsinka tudja?
– Azt hiszi præfectus úr, hogy az elmondta a Rábynak?
– A Rábynak nem, hanem a Lievenkoppnak. Mintha előttem látnám s a
füleimmel hallanám, hogy mit beszéltek egymással, mikor odalenn
spacziroztak a labyrinthusban. Csak hogy elvetesse magát a kapitánynyal,
bizonyosan elmondta neki, hogy «van ám az én bátyámnak egy ládája, tele
obligatiókkal, az egész vármegye, a dicasteriumok, meg az udvari
cancellária mind benne van abban. A nagy uraknál kinn levő pénzei
felmennek százhúsz ezer forintra.» Ilyeneket szoktak a kisasszonyok
beszélgetni a gavallérokkal, mikor egyedül maradnak. Aztán bizonyosan,
mikor egyszer-másszor az ember nem küldhetett neki mingyárt pénzt, a
mikor meg volt szorulva, hát azt is elmondta neki a Frunzsinka, hogy
most a bátyám nem küldhet, mert ez meg az a tekintetes úr nem adta még
meg az interest. A Lievenkopp bizonyosan tud már mindent. Ha pedig
megkapják nálam azt a sok contractust, mi egymást: egybe kérdőre
vesznek, honnan szereztem tíz esztendő alatt azt a sok pénzt? mikor
idejöttemkor még a magam birtokára is auctiót szedegettem fel? S mit
mondjak? Kincset találtam? Ha pedig én belekeveredem a csávába, kendtek
mind utánam potyognak bele. Mert azt minden ember tudja, hogy fél alma
nem terem a fán. Hát ha az egyik felét megtalálták valakinek a zsebében,
a másik felét is megkeresik a másiknak a zsebében.
– Hiszen ezen nagyon könnyen segíthetünk. El kell dugni ezt a ládát úgy,
hogy ne találják meg.
– Azt bolond nélkül is tudom. De kire bizzam, hogy dugja el? Hiszen
minden ember gazember már. Hajdú, cancellista, ispán, sáfár, ha rábízom
a kincsemet, a mint azt megtudja, hogy egy harmadrésze a feladót illeti,
rögtön elárulja. Ha magam viszem valahová, pinczébe, padlásra, vagy az
üvegházba, meglátnak, és így megtudják, hogy odadugtam. Mind spion az
egész világ! Csak mi ketten vagyunk még becsületes emberek, Kracskó
öcsém.
– Semmi baj. Majd eldugom én azt a kis ládát, úgy, hogy itélet napig sem
talál rá senki.
– Hát’sz azért kérdeztem, hogy hoztál-e köpönyeget?
– Hoztam; de letettem odakinn a pitvarban.
– No hát akkor most eredj haza, aztán megint gyere vissza, de
köpönyegestül gyere be. A köpönyeg alatt hozz valami üres ládát, hogy
lássák a népek, hogy hozasz valamit, aztán hogy mikor elmégy s látják,
hogy elviszesz valamit, ne gondoljanak valamit.
Kracskó Mátyás úgy tett, a hogy Zabváry úr utasítá, elment s visszajött
köpönyegestül, valami üres czéhládával.
Zabváry úr már akkor készen tartá a maga ládáját, a mit erősen
lepecsételt mind a nyitjánál, mind a nyolcz sarkán.
– No hát itt van. Tedd el, de jól. De olyan jól még se tedd el, a hogy
mondtad, hogy itélet napig ne találjon rá senki; hanem, hogy nekem ezt
megint előadd, amint a mixta deputatió elmegy a nyakunkról. Aztán tudod,
adj róla nekem egy sor irást, hogy ez s ez ládát tőlem átvetted, s azt
nekem visszaadni tartozol, mihelyt én előkérem. Mert hát tudod, hogy
rossz a világ. Nincs már benne több becsületes ember, csak mi ketten; de
mi ketten is nagyon jól teszszük, ha kötve hiszünk a komának.
Kracskó Mátyás megírta a reversalist s aztán köpenyege alá vevé a
kicserélt ládát a veszedelmes obligatiókkal, elvitte azt magával, s el
is dugta azt úgy, hogy semmi commissió rá ne találhasson.
* * *
Amint a határnap elérkezett, melyen a vegyes bizottságnak ki kellett
menni Szent-Endrére, Lievenkopp azt izente Ráby Mátyásnak, hogy jó lesz
neki egy órával későbben indulni el, mint a commissió tagjának, de semmi
esetre se korábban.
Természetes, hogy nem fogadta meg. Csak azért is korán hajnalban indult
el, hogy ő legyen ott elébb.
Szerencséje, hogy más embernek is volt rá gondja, nem csak saját
magának. A szent-endrei határban szemközt találkozott egy vadászó
emberrel, a kiben nagy csodálkozására Leányváry urat ismeré fel, a
kirilájzumáról. Soha sem szokott az öreg úr vadászni, vajjon mit
vétettek neki épen mai nap az ártatlan nyulak, hogy fegyveres kézzel
támadjon ellenük?
Megállítá a kocsiját, a mint meglátták egymást.
– Hát uram bátyám mire vadászik?
– Te rád vadászok, öcsém. Szállj le csak abból a hintóból, aztán gyere
velem egy kicsit discurálni. Nem szükséges a kocsisodnak a szájunkba
bámulgatni, a míg beszélgetünk.
Ráby megtette, hogy leszállt a kedvéért, s akkor aztán az árokparton
együtt sétálgatának előre, míg a kocsi lassan döczögött utánuk.
– No ugyan régen nem láttuk egymást, öcsém.
– Ezt a szemrehányást ugyan nekem kellett volna elébb intéznem
urambátyámhoz. Egész nagy súlyos betegségem alatt ajtót se nyitott rám.
– De furcsa beszéd! Hát nem oda lett állítva az ajtód elé egy hajdú, a
ki valahányszor hozzád akartam menni, mindig elutasított, hogy nem
szabad hozzád menni másnak, csak a doktornak.
– Hajdú? Miféle hajdú?
– Hát bizonyosan nem a Krisztus koporsója mellett elaludt római lictorok
egyike, hanem Pest vármegye hajdúja.
– S ki állította azt oda?
– Ezt én is kérdeztem tőle, azt mondta: a viczispán.
– S hogy mert az én ajtóm elé hajdút állíttatni a viczispán? Hogy nem
mondta ezt meg nekem a Böske?
– Hát úgy, hogy a Böskének több esze volt, mint a tordai malacznak. A
leány kivette a hajdútól szépen, hogy miért strázsál ő ottan? Annak az
volt utasításul adva, hogy vigyázzon itt egy emberre, a ki őrült, s ha
egyszer az szaladni akar, fogja meg és kösse meg. Már pedig a bizonyos,
hogy ha te neked a Böske megmondja, hogy itt egy hajdú bertáfol az ajtód
előtt, te, a milyen nervozus a beteg, rögtön kiugrasz az ágyadból, s in
puris femoralibus szaladsz ki az udvarra, a hajdúval birkózni. Az pedig
erős ember, te gyönge reconvalescens; megkötöz, bevisz az ispitályba
mint futó bolondot, a honnan azután, a kit mint félbolondot vittek be,
csak mint egész bolond kerül vissza. Hát ezért nem szólt neked a Böske.
– S hogy haragudtam érte a szegény leányra. Meg az egész világra. No hát
jól van. Kibékültünk.
– Velem csak könnyen. De majd azokkal oda át!
– Az ellenségeimmel?
– Nem, a jó barátaiddal. Az ellenségeiddel elbánnál már tudom, hanem
hogy a jó barátaiddal hogy jösz ki? Azt nem tudom. Értsd meg a dolgot.
Azt a tíz hetet, a míg te betegen feküdtél, nem hagyták potyába menni
birák uramék. Jöhetsz te már a császári parancscsal, hogy új
biróválasztásnak kell végbemenni. A te néped megint azt a magistratust
fogja megválasztani.
– Az lehetetlen!
– Semmi sem lehetetlen. A nagyszájú kolomposokat, a kik a népnek eddig
szavukat adták, jól lekenyerezték. A te négy rácz barátod mind megkapta
a maga illetőségét s most már azokra ne számíts. Biró uram, nótárius
uram, Paprika Péter uram nem sajnálták három hét óta csapra ütni a
boraikat; minden nap eszem-iszom volt a városban. Nincs már olyan áldott
jó ember a földön, mint a mostani tanácsbeliek. A szegény embereknek
mind kenderföldet, kukoriczaföldet igérgettek a jövő esztendőre, s a
szőlős gazdák közt kihirdették, hogy az idén nem szednek se dézsmát, se
porcziót, ha ők maradnak meg. Tégedet ellenben úgy eláztattak a nép
előtt, hogy nagy szerencse lesz, ha a bőrödet szárazon elhozod közülök.
Elhitették velük, hogy «te adórectificáló» vagy, a ki azt igérted a
császárnak, hogy Szent-Endre az eddigi hatezer forint helyett jövőben
harminczezer forintot fog fizetni. Hogy ezért kutatsz olyan nagyon a
város jövedelmei után. Dühös rád az egész nép.
– De hisz ez képtelenség!
– Barátom! a nép mindent elhisz, csak sokszor és többen mondják előtte.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 16
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.