Rab Ráby: Regény - 12

Süzlärneñ gomumi sanı 4299
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
czéloztam oda abba a vércsefészekbe a vadkörtefán s mégis azt lőttem le.
– Talán az én pisztolyaim jobbak lesznek, ajánlá a magával hozottakat
Ráby. Nem ismerem őket; a nagybátyám: Leányváry adta kölcsön, az is
töltötte meg.
A secundánsok elfogadták a kihivó fegyvereit erre a biztosításra, az
egyik ugyan megjegyzé, hogy ezek csaknem a cső szájáig vannak töltve s a
secundánsok jól fogják tenni, ha a templompillérek mögé állanak, a mikor
az elsül; mert ha szétszakad, duellánst, secundánst mind agyonüt.
– Nem kell tartani tőle, mondá Ráby. Jó Lazzarino csövek ezek; aztán nem
a lőpor bennök a sok, hanem mindenikben három golyó van.
– No hát egy kettő. Tessék lőnni!
Harmadszor aztán lőttek a Ráby pisztolyaival.
Az a három golyóra töltött pisztoly pedig arra jó, hogy ha az ember
nagyon jól odaczéloz vele, hát az egyik golyó a hóna alatt, a másik a
füle mellett, a harmadik a térde között repül át az ellenfelének: az
ember maga közbül marad.
Az egyszerre történt két irtóztató durranás után elbámulva nézett szét
minden ember s kiki szörnyen csodálkozott, hogy saját magát és a másik
hármat még élve találja.
– Töltsünk újra, mondá az egyik segéd s megtöltötték újra mind a négy
pisztolyt.
Mikor készen voltak vele, a másik secundásnak valami jutott eszébe.
– Urak! Háromszor lőttetek egymásra. A lovagiasság szabályainak elég van
téve. Nekem kötelességem felajánlani a kibékülést.
A két ellenfél egymásra nézett. Először a Ráby vont egyet a vállán.
Aztután Lievenkopp húzta fel a vállát. Aztán mind a kettő mind a két
vállát. – Hát érdemes ez a dolog, hogy két jámbor ember egymást
lepuskázza miatta? Egyszerre nyujtották egymásnak a kezeiket s aztán
parolát adtak.
Hanem most aztán jőjjön az a Gyöngyöm Miska! Most már két ember vár reá,
a ki meg akarja vele etetni a füvet.
Ki is fáradtak azonban a várakozásban s a kihivott még sem jött.
Találgatták, mi oka lehet a késedelmének? Talán eltörött a kereke az
útban? Talán nem akad ide a romokhoz? De hisz ez messzire ellátszik, el
nem lehet téveszteni. Aztán ha más nem, ez a hat lövés csak figyelmessé
tehette, ha eltévedt is; kivált az utolsó kettő.
De biz az csak nem érkezett.
– Szörnyüség volna, ha még ez is gyáva lenne! dörmögé magában Ráby, a
kit kezdett bántani a nemzeti büszkeség; ezek a német tisztek olyan
gúnyosan kezdtek már élczelni.
Végre közeledő lódobogás kezdett kivehető lenni.
– Még is jön hát!
Az urak felkeltek a gyöpről, a hol untokban heverésztek s vártak a
történendőkre.
A lódobogás a romok faláig ért s tisztán kivehető volt, hogy az csak
egyes ló dobaja.
– Egyedül jönne? secundánsok nélkül?
– Hát hol is venne itt falun secundánst? Számít rá, hogy kettőnk közül
egyik az ő segéde lesz.
Kis idő mulva azonban az egyes lódobajból többes lett. Hanem az úgy
hangzott, mintha nem közeledő, hanem távozó paripa-dobaj volt.
– Barátim! kiálta fel Lievenkopp, én nekem úgy tetszik, hogy a mi
lovainkat ellopják!
Nosza futottak mind a négyen ki a romok közül.
Ördöge volt a németnek, hogy kitalálta!
Persze, hogy a lovaikat vitték.
Maga volt ott Gyöngyöm Miska. Virágos szűrébén, aranyrojtos gatyájában,
tüzes hóka paripáján. A három tiszti ló meg kantárjánál fogva
összecsatolva, előtte. Azokat már vitte!
– Megállj gaz rabló! orditá rá a kapitány s vele duettben Ráby Mátyás.
Hát hiszen nem is volt neki szándéka elszaladni. Ott finczoltatta
előttük a lovát, alig ötven lépésnyire.
A két haragos ellenfél aztán keresztüzbe fogta; mindegyiknél volt két
pisztoly; piff! paff! egyik innen, másik onnan; de nem értek azzal
semmit, mert a hóka azalatt, a míg a gazdájára lövöldöztek, olyan
tánczolást, hánykolódást követett el, hogy könnyebb lett volna egy vízi
pókot eltalálni; mind a négy lövés kárba ment.
Mikor aztán vége volt, akkor a lovasnak egy szavára úgy megállt a
paripa, mintha vasból lett volna odaöntve.
Akkor aztán a Gyöngyöm Miska fél kézzel a képéhez emelve a
duplapuskáját, dirr, durr! odalőtt mind a kettőnek s az egyik golyó a
kapitány sisaktaraját fúrta keresztül, a másik a sábeszteklit repíté le
Ráby fejéről. Azzal a betyár félszemére csapva árvalányhajas süvegét,
odakiálta nekik:
– Így szokott duellálni a Gyöngyöm Miska!
Azzal kiereszté a karikás ostorát s jobbról-balról oda cserdítve a három
összekötött paripának, úgy elporolt velük, hogy soha se beszéltek
azokkal többet a tiszt urak.
Persze azzal se nyertek semmit, hogy feladták a dolgot; mert Karcsatáji
Mihály úr megint tizenkét attestatumot hozott maga mellett, hogy ő azon
a napon halálos betegen feküdt odahaza; három feltser rakta rá a köpölyt
s két kolduló barát imádkozott az ágya mellett életben maradásáért. Mind
ez authentikus dokumentumokkal volt bebizonyítva.


HUSZADIK FEJEZET.
(Az kinec kewees wagion, attol elweetetic, az kinec sok wagion, annak
meg tevbb adatic.)
Mikor Ráby Mátyás ezt a történetet elbeszélte a nagybátyjának, az azt
mondta rá, hogy ennél még Gyöngyösiben sem olvasott furcsább historiát.
Összeültek aztán tanakodni, hogy most már mit tegyenek?
Pert kezdeni, az a legelső dolog.
De minő alapon?
Hasonló casusokra a corpus jurisnak igen sok czikkelye vagyon.
Leányváry úr mindenképen az I. 105. törvényczikkelyt szerette volna
alkalmaztatni. «A házasságtörő nőnek feje vétessék!» Nem volna rossz. De
még sokkal jobb volna annál Szent-László I. 13-ik §-ának az alkalmazása.
«Ha egy férj a házasságtörő nejét megöli, Istennek adjon róla számot s
ha akarja, vegyen más nőt.» Hej milyen bölcs törvények voltak ezek! – De
Ráby Mátyásnak egyik sem volt kedvére. Ő nem akarta azt a szép fehér
nyakat, azt a gyönyörüen kaczagó nyakacskát levágatni. Inkább akarta
Kálmán király II. 7-ik Törvényczikkét alkalmazásba venni. «Uxor, a
marito fugiens, ei toties quoties reddatur.» (A férjétől elfutó asszony,
ennek annyiszor, a mennyiszer visszaadassék.) Most is nagyon szerette
még ezt az asszonyt, egészen bolondja volt. Képes lett volna őt még
visszavenni, talán még meg is bocsátani neki mindent; háromszoros
hűtlenségét, árulását, ellenségeivel való czimborálását? vagy talán meg
akarta őt kínozni, bezárni, fogva tartani, magát is, azt is egymással
halálra gyötörni? Vannak ilyen emberek, a kik keresik a veszedelmet s a
mint egy hurokból kihúzhatták a nyakukat, megint ugyanoda visszadugják.
Ez hát elég jó törvény lesz az asszonyra.
– No azt visszakapod, ha van igazság a földön, mondá az öreg hozzá téve
halk parenthezisben (de ha az égben is van igazság, akkor nem kapod
vissza). De már most mit csináljunk a csábító Petrayval?
– Bepereljük.
– Mi vétségért?
– Nőrablásért.
– Van rá törvény. «Raptus» szent István II. 25. – De hát van-e nagy
istállód?
– Mi a hét ménkünek nekem az istálló?
– Hát mert «raptor solvat decem juvencos». A nőrabló fizessen tíz tinót.
Hová teszed a tíz tinódat?
– A pokol fenekébe! Kell ott még más törvénynek is lenni a házasság
törésről. Emlékezem én rá, hogy Ulászló azt mondja arra, hogy az
«detestabile vitium» (kárhozatos bűn).
– De az csak a parasztokra szól. Si rustici committant.
Kell ott egyébnek is lenni!
Végre egyesült erővel felfedeztek egyet 1522-ből, a melyik azt mondja,
hogy a házasságtörőnek rövideden a fejét kell venni.
No hát ennek az alapján meg lehet indítani az actiót, a szolgabiró
Petray ellen, hogy annak feje vétessék, Fruzsinka asszony ellen pedig,
hogy az a férjének visszaadassék.
Ennélfogva nagyon complicált lett a pöreset, a mi annak nem vált javára.
Mert nehéz volt megállapítani a competentiam fori. Hová tartozzék az
ügy? Az alispán itélőszéke elé-e? a sedria elé-e? vagy a szentszék elé?
Abban állapodtak meg, hogy egyenesen a sedria elé viszik, mert főben
járó kereset is van involválva.
Vigyázni kellett ám, hogy az ember calumniába vagy emendába ne essék.
Calumnia volt, ha kétféle czím alatt indított pert, emendát fizetett, ha
félszegül talált idézni.
Annyira végtére eljutott Ráby Mátyás, hogy terminust kapott.
Ott is volt pontosan órára a sedria előtt. Petray is megjelent. Hanem
Fruzsinka fiskálist vallott s az által repræsentáltatta magát.
A sedriában ismét Laskóy, mint legvénebb táblabiró elnökölt, a
másodalispán távol lévén.
Ime tehát módjában volt Rábynak, mint vádlónak lépni fel a törvényszék
előtt s most már ő kérhette ellenfelének a fejét.
Nem is fog neki irgalmazni! Ha a szigorú magyar törvény azt mondja, hogy
a más feleségét elszeretőnek a feje levágassék, hát legyen betöltve a
törvény; ha mingyárt ennek következtében úgy fogják is, mint a piaczon a
pogácsa-almát, négyével egymásra rakva, árulni a levágott fejeket.
Petray, a vádlott, végighallgatá a kemény vádlevelet. Még csak el sem
halaványodott rá. Következett az ő replicája.
Kezdte azon a gorombaságon, a mi a boldog latin korszak perlekedőinél
olyan szokásos volt: az első exceptiván.
– «Bos agnoscit præsepe suum, et dominus advocatus non noscit
competentiam fori.»[27] Ez az egész ügy nem tartozik a sedria elé, mert
ennek a foruma egyenesen a szent szék, mely a házassági ügyekben ítél.
És ugyanezen oknál fogva a vádlónak az actoratusa sincs megállapítva.
Mivelhogy ő nem perelhet, mint törvényes férj, a tőle elmenekült feleség
visszaadatása, s az annak menedéket adó férfi megbüntetése végett; lévén
ő maga a bigamia, sőt trigamia vétkében elmarasztalandó.
– Micsoda ez? kiálta fel Ráby.
– Az, hogy az úrnak már két esküdt felesége volt, mielőtt Fruzsinka
kisasszonyt nőül vette volna.
– Nekem? két feleségem?
– A kik most is élnek, szólt Petray komoly ábrázattal. Itt vannak mind a
ketten. Kérem őket Ráby úrral confrontáltatni.
– No erre magam is kuriózus vagyok.
A mellékajtón két némbert bocsátának be. Az egyik szép fiatal rácz
menyecske volt, szerémségi festőileg tarka öltözetben; a másik kaczkiás
alföldi debella volt, megmondták a neveiket is; de biz azokat Ráby
elfelejtette s nem jegyezte fel magának.
– S ezek az én feleségeim? kérdé nevetésbe átcsapó boszúsággal.
– Igen, igen! bizonyítá Petray. Ne is tessék tagadni, ők maguk majd
megmondják.
– Hát hol láttatok ti engem valaha az életben? förmedt a két
vászoncselédre Ráby, nagy haraggal.
A rácz menyecske szégyenlős volt, az arcza ugyan elpirulni jobban nem
tudott, mint a mennyire már a pirosító szerecsika megtette; de tartott
tőle, hogy nem állja meg a dolgot nevetés nélkül; azért eltakarta a
selyemkendőjével az arczát, hanem a másiknak bezzeg annál jobban fel
volt vágva a nyelve. A két csípőjére tette a két kezét, úgy állt a
Rábyval szembe s azon kezdte, hogy per tu beszélt hozzá.
– Hát már nem akarsz rám emlékezni? Hát tán el akarod tagadni, hogy itt
meg itt, – – hogy ekkor meg ekkor, – – – – így meg amugy…
Mindent elmondott az a világon.
Rábyt majd a guta ütötte meg mérgében. Nem tudott szóhoz jutni.
Lenyelvelte az az asszony.
Az elnök közbeszólt végre. (Addig a bajuszát fogta a kezével, hogy a
szája neki ne szaladjon a nevetésnek.)
– No, asszonyság, elég volt a verbalis contestatiókból; lássuk a
dokumentumokat, vannak-e asszonyságaitoknak házassági bizonyítványaik?
Hogy ne volnának?
A rácz menyecske nagy pironkodva húzta elő a piros csizmaszárából a
kivánt documentumot, míg a másik asszony nagy hirtelen felrántá a felső
szoknyáját, az alatt volt harminczhárom alsó szoknya, azok közül
valamelyiken volt egy nagy zseb, abban volt az igazsága, belekötve
gondosan egy tarka zsebkeszkenőbe.
Azok bizony formális házasság-levelek voltak. Az egyik a zaránd-megyei
Szent-Pál székely helység anyakönyvének a kivonata, a másik a végvidéki
Bellovácz községeé, mind a kettő a helybeli plébános által kiirva,
aláirva, az ekklezsia hivatalos billogával megpecsételve.
– De én soha Zarándmegyének, meg a katonai határőrvidéknek még csak
tájékán sem voltam! kiálta Ráby, dühtől reszketve. Ezek a matricularis
kivonatok falsificatumok! Én hamisítási vádat indítok azoknak az
előmutatói ellen.
A rácz menyecske erre elkezdett keservesen sírni, s a kezeit tördelte, a
magyar dajna ellenben neki ereszté a lepcsest, s úgy lepocskondiázta a
Ráby Mátyást a törvényszék előtt, hogy azon még a keresztvíz sem maradt
meg.
Az elnök, meg a két hajdu nagy nehezen csendességet csinált.
Laskóy táblabíró úr összehúzta a szemöldökeit s az orráig feltolta az
összecsücsörített száját, hogy komoly képet tudjon csinálni, a mi
szükséges az ilyen pertractatióhoz.
– Silentium! Csendesség legyen. A biróság beszél. Az itélet meg fog
hozatni, addig a felek menjenek ki a teremből.
Alig telt bele öt percz, megint visszahívták őket a folyosóról, s az
elnök úr tudatá velök a törvényszék határozatát, ut infra. Ez előttünk
pertractált causa nagyon complicált. Két actor és két incattus áll
egymással szemközt. Mind a kettő actor, s mind a kettő incattus. Első
actor azzal inculpálja első incattust, hogy az ő feleségét elrabolta s
vele tiltott correlatiót sustentál. Második actor azzal incriminálja
második incattust, hogy ő bi- sőt trigámiában leledzik s ennélfogva
nincsen is actoratusa a harmadiknak elvett feleség fugiuma alapján.
Ennek ellenében második incattus azt triplicázza, hogy a producált
matriculáris extractusok falsificatumok. Mely difficultásnak
elucubratiójára ezennel dekretáltatik: «Kérettessék fel tekintetes nemes
Pest-Pilis és Solt vármegyék tekintetes alispánja, miszerint, instálja
meg tekintetes nemes Pest-Pilis és Solt vármegyék méltóságos főispánját,
hogy remonstráljon a magas Helytartótanácsnál, miszerint méltóztassék az
magát correlatióba tenni egyfelől az excelsum erdélyi guberniummal,
másfelől az Illustrissimum katonai határőrvidéki General-commandóval,
miszerint kegyeskedjenek egyfelől tekintetes nemes Zaránd vármegye
főispánját, másfelől az illir határőrvidék nagyságos főkommendánsát oda
utasítani, hogy méltóztassanak azok ex offo legalis deputátiót
exmittálni Szent-Pál és respective Bellovács községeibe, a fölötti
inquirálás végett, valjon authenticumok, vagy falsificatumok-e a
Ráby-contra Petray és Petray-contra Ráby processusban produkált
matriculáris docék? Az inquisitió resultatuma suo tempore a felekkel
communikáltatni fog; ettől suspendáltatván mind az actoratus, mely
szerint az a kérdés, hogy Ulászló 1522: 36 szerint nemes Ráby Mátyás úr
követelheti nemes Petray Péter úr ellen, hogy «adulter caput
amittat»[28], a vagy pedig nemes Petray Péter úr az 1599: 3 szerint
nemes Ráby Mátyás úr ellen, hogy «bigami ubique capiantur»[29] s
ennélfogva, hogy valjon ez az egész causa a sedria vagy a spirituales
Judices elébe tartozik-e? Most elmehetnek a felek Isten szent hirével!
Ráby Mátyás csak azt bánta most már, hogy idejött. Hát kellett ez neki?
Alig tette be a törvényszék ajtaját maga mögött, már hallhatá a
végitéletet. Az irtóztató kaczagást, a mibe a törvényszék összes tagjai
kitörtek az ő eltávozása után. Ez a kaczaj végigüldözte az egész hosszú
folyosón.
Csak úgy ámolygott. A megszégyenülés, a keserüség, a megcsalatás, s
minden sérelmek ellenében ez a béna tehetetlenség; – egészen elvette az
eszméletét. – Annyira meg volt háborodva, hogy mikor a folyosó végén a
lépcsőkhöz ért, szórakozottságában a helyett, hogy a lefelé menő
lépcsőkön indult volna el, a fölfelé vivőkre tévedt. És aztán csak
ment-ment fölfelé, míg a második emeleti folyosóra ért; ott csak
vitte-vitte a két lába, a melyiknek több esze volt most, mint a fejének,
előre-előre, egy megszokott úton végig; vitte-vitte a két lába, talán
más is, az a láthatlan fonál, a mit a nagy Ismeretlen lenyújt néha az
ember elé s vezeti annál fogva, egész odáig, addig az ismeretes ajtóig;
csak akkor vette észre magát, mikor már rátette a kilincsre a kezét.
Akkor aztán pofon ütötte magát, «eszement!» hová jöttél?
Akkor aztán nem mert megint visszafordulni, hogy a mely lépcsőn feljött,
azon vissza is lépkedjen; attól félt, hogy valaki a nevetők közül
szemközt találkozik vele s azt fogja kérdezni: «hohó, öcsém! Hol jársz
te itten? tán biz elfeledted, hogy már házas ember vagy? azt hiszed,
most is patvarista vagy még s a régi szeretődet akartad meglátogatni?»
Lábhegyen osonva lépkedett tova, a hátulsó lépcsőig, a melyben a
tömlöczökhöz szokás lejárni, ott lopta le magát az udvarra senkitől
észre nem vétetve. De még a tömlöczajtón keresztül is hahota hangzott
eléje, utána. A rabok is bizonyosan ő rajta nevettek! Nagyon valószinü,
mert, hogy az a két asszonyféle, a kit az ő feleségeinek produkáltak,
innen lett requirálva a tömlöcz lakói közül, az kérdést sem szenved.
Három napig nem mert kijönni Ráby a Fehér Farkasból. Azt hitte, hogy
egész Pestben Budában minden ember az ő dolgán nevet. S biz azon volt is
mit nevetni, ha jól felveszi az ember. Nem mindennap esik ez meg.
Csak harmad nap este merte ráadni a fejét, hogy haza utazzék
Szent-Endrére. Akkor is jól behúzta magát a bundájába, hogy valaki rá ne
ismerjen, a míg az utczán végighajtat.
Hanem aztán, a mint a mezőre kiért, a jó friss levegőtől kezdtek
egészséges gondolatjai támadni. Nagy hiba volna, ha az ember elárulná,
hogy boszankodik ilyen esetben. Akkor épen kifognának rajta. Jobb lesz
tréfára venni a dolgot, s ha valami ismerősével összetalálkozik, magának
kezdeni rá a nevetést, s ha az még nem tudná a vele történt tréfát, hát
magának mondani el az egész mivoltában, még a hol lehet, toldani is
hozzá, hogy hadd legyen hát belőle igazi nevetés!
Mindjárt a nagybátyján akarta megpróbálni ezt a feladatot s tökéletesen
sikerült neki. Leányfalvy úr nem hallott még semmit a furcsa
történetről; mert ő most a dinnye-melegágyak elkészítésével volt
elfoglalva; annak hát egészen újság volt minden.
Nevetett rajta a jó öreg. Nem szokott úgy röhögni, hogy a szomszédok is
összefussanak a csodájára, de ha valami dolog megtetszett neki, hát azon
mosolyogott. Ez mégjobban megtetszett neki, mint a minapi duellum
história. De az tetszett neki az egészben legjobban, hogy Ráby Matyi
maga is hogy neveti azt a tréfát. Láthatta volna csak, hogy vérzik
belül!
– No látod öcsém, mondtam ugy-e, hogyha elveszed a Fruzsinkát, hát
feleségben nem lesz hiányosságod. Most már van három. S ha egy kicsit
erőlteted a dolgot, felviheted hatra, hétre.
– Hogyan urambátyám?
– Hát úgy, hogy mire a nagy teketória után kisül majd, hogy ennek a két
személynek a házassági bizonyítványa hamis, akkorra már itt lesz
három-négy új feleséged, ki Beregből, ki Ugocsából, s akkor meg azokat
kergetheted. Igy aztán csak felviszed a pentagámiáig, mint a kékszakállú
herczeg.
Ráby igazán kénytelen volt nevetni a maga nyomoruságán.
– Megállj csak! Hogy is mondtad, hová valók azok a két pseudo
oldalbordáid?
– Az egyik Szent-Pálra Zarándban, a másik Bellováczra az illir
határőrvidéken.
– Ott van ni! Keresheted ott hát az igazságodat. Hisz azt a csekély
helységet ott a zarándi hegyek közt harmadéve tőbül elpusztították a
Hora-Kloska lázadói, a másikat meg tavaly az arnauta martalóczok. Nem
maradt ott sem templom, se pap, se egyházfi, se matricula. Nem sütheted
azt ki soha, hogy annak a két dámának a házassági bizonyítványa hamis.
– Most jövök már rá, hogy miért hozták olyan messziről a
bizonyítványaikat? Azért, hogy azt a falut se lehessen megtalálni, a
honnan azok datálva vannak.
– Te! Szépek?
– Tudja a magas mennykő! pattant fel mérgesen Ráby. Néztem is én a
pofájukat!
– De úgy termetre, mire, érnek valamit?
– De hát én azt mind nem observáltam.
– No, én pedig azt mondom, hogy nagy hiba volt tőled, hogy legalább
egyiket haza nem hoztad, ha már neked adták; legalább azt, a melyik
fejni tud. Most jó volna otthon, mert a Böskédet az alatt becsukták.
– Az én szolgálómat? Kicsoda?
– Hát birák uraimék.
– De hát miért?
– Azt én nekem nem izenték meg. Csak a szomszédok jöttek ide jelenteni,
hogy küldjem oda a magam szolgálóját, mert a teheneid ott állnak a
kapuban, nincs, a ki beereszsze; a Böskédet elvitték a városházára két
hajdú között s ott fogták.
– Thü! A ki áldotta! kezdett el káromkodni Ráby Mátyás (azt is
megtanulta már) s vette a fokosát. De már azt nem szivelem el.
S azzal se szólt, se beszélt többet, hanem el kirohant az utczára,
vágtatott a városházára, a mi nem messze volt a postaháztól, annak
berugta az ajtaját s a legelső szerencsétlenre, a kit a balsors hajdúnak
teremtett, olyat rivalt, hogy az majd ónossá lett ijedtében.
– Hol van itt biró, nótárius, várnagy, vagy porkoláb? kutyalánczos emez
amaz!
Az a jámbor valahogy kiadta magából, hogy biró, nótárius este hat óra
után nincs már a világon sehol; a ki jelen van, az a kisbiró maga. Az
egy személyben várnagy is, meg porkoláb is.
– Hát az hol van?
Az biz a pohár mellett volt, s olyan jó tele volt, hogy épen azon
tanakodott, hogyan lehetne még azt a hátralévő borocskát valahogy
leszorítani. No de hamar segített rajta a Ráby! Megragadta a mellén a
lajblit, s megrázta úgy, mint a zsákot, a mibe azt akarják, hogy még
több beférjen, s ordított rá torkaszakadtából:
– Pimasz beste Karaffia! Hová tettétek a szolgálómat? ördög, mennykő
keringettét!
Az a nyavalyás, azt sem tudta, melyik lábára álljon.
– Kérem alássan, biró uramék csukatták be a dutyiba.
– Kibocsásd, rögtön, kutyafülü! Mert agyon csaplak s nem sajnálom a
bőrödért letenni a negyven forintot.[30] Merre van a tömlöcz? Hol van a
tömlöcz? Hol a kulcs? Milliom áldotta!
A kisbiró ám mondta, hogy itt van, meg ott van; de Ráby Mátyás a
nyakánál fogva vitte őtet ide is oda is, s kinyittatta vele a tömlöcz
ajtót; «gyere ki Böske!»
– Jól van, jól no, szabódott a kis biró, azért csak nem kell az embernek
a nyakát úgy szorítani. Hájszen kieresztem mindjárt.
– Gyere ide Böske! szólt Ráby.
Azzal megfogta a paraszt-cselédnek a kezét s úgy vitte ki a
városházából. És aztán egész a saját házáig el nem eresztette a kezét,
bármint huzódott is az hátra.
– Szegény hűséges cselédem. Gyere mellettem szépen! Még téged is
üldöznek miattam. Ne sírj! Majd megadom én ezért nekik!
S úgy járt a jobb kezében az a fokos, hogy a ki szemközt találkozott
vele, ugyancsak igyekezett az utcza közepére kioldalogni előle.
– No, megálljatok!
Az urak elrabolják a feleségét, a pógárok meg a szolgálóját.
Ezt lehet már aztán nevezni közreműködésnek.
– No gyere be! mondá a házba belépve Ráby. Mondd el, mi történt veled.
– Jaj, dehogy érek én most arra! mondá a Böske. Hosszú história az! De
szaladok elébb a teheneimhez. Két napja nem láttam őket. Meg sem voltak
fejve; tán éhen is vesztek azóta.
– Ne félj semmit. A póstamesterék szolgálója ellátta őket minden módon.
– Ejh, mit tud ahhoz a Zsuzska? A «csákó» tehén, ha észre veszi, hogy
nem az én kezem feji, úgy felszíja a tejét, hogy egy cseppet le nem ád
belőle, a szőke pedig azt teszi, hogy ha más leány ül alá, mikor tele
van a sajtár, úgy felrúgja kis székestül, sajtárostul, hogy csak úgy
hempereg. Aztán enni sem tud azoknak más adni, csak én. Hallja a ténsúr,
hogy bőgnek utánam, a mint meghallották a szavamat.
S futott az istállóba. Dehogy beszélt volna addig a maga bajárul, a míg
a tehenei baját el nem igazította. Azok már úgy ismerték őt; a «csákó»
nagyot nyalt a nyelvével a leány piros karján, mikor odament a kötőfékét
megigazítani, még azt sem tudja az idegen szolgáló helyesen megkötni.
Aztán répát vett elő a Böske, azt aprított szakajtóba, s meghintette jól
korpával. «Tudom, hogy ezt se adott neki a Zsuzska, mikor fejte». Aztán
kimosta a sajtárt tisztára. Ej, az a Zsuzska azt is mosatlanul hagyta!
Mikor aztán ellátta mindennel a teheneit s odaült a fejéshez, akkor azt
mondá neki a tekintetes úr, a ki be sem ment eddig a házba:
– Hát hiszen fejés közben is elmondhatod, hogy mi történt?
– Ha nem restelli a tensúr itt az istállóban meghallgatni. A biz úgy
volt, hogy a mint én harmadja épen az élesztőt csinálom, mondok, hogy
holnapután sütni kell, mert fogytán a kenyér, hát csak betoppan ám a
kisbiró két hajdúval, s azt mondja, hogy nekem mingyárt muszáj kell
menni a városházára. Mondok, én nem loptam semmit. Aszongya: ne ugassak.
Mondok: ugatott ám a kend öreg apja! Aszongya: most mingyá rád vágok
ezzel a bottal! Mondok: a képére is mászok keednek ezzel az élesztős
kezemmel. Erre aztán elvigyorodott s elkezdte a karomat csipkedni;
aszonta: ne féljek semmit, menjek velük bátran, nem lesz semmi bajom.
Különben visznek. Mondok: de hát hogy hagyom itt magára a házat, mikor a
tensúr sincs itthon? Aszongya: majd bezárja ő a konyhaajtót, s felteszi
a kulcsot az eresz alá a szarufára, ott megtalálom; úgyis mingyárt haza
eresztenek. Mit volt mit tenni? Ott kellett hagynom az élesztőt a
teknőbe, az azóta tudom, hogy megsavanyodott, szakállt is eresztett;
velük kellett mennem a városházára. A mint betuszkoltak a tanácsházba,
ott ült az asztalnál a sok vén esküdt, s mind én rám nézett. A nótárus
uram azon kezdte aztán, hogy no Böske hugám, hát tudod-e, hogy neked
most mingyárt meg kell esküdnöd. Hát biz én, mondok: nem volnék tőle
idegen; csak azt tudnám, hogy kivel kell megesküdnöm? Nem látok én itten
egy legényt se; keetek mind feleséges emberek, de meg biz én ilyen
salabakterekkel, mint keetek, nem is esküdném meg; inkább csak leány
maradok. Aszonta erre a nótárus úr, hogy nem úgy van az, nem
férjhezmenésről van szó, hanem meg kell esküdnöm arról, hogy mit tudok a
tekintetes úrról?
– Ah! titkos inquisitió!
– Az bizony. Hát mondok: arra bizony akár mingyárt megesküdhetem. Nem
tudok én a tens uramról egyebet, mint hogy olyan jó ember, mint a falat
kenyér. Arra azt kérdi a nótárus úr: de hát azt nem tudom-e, hogy a
házához mindenféle parasztok járnak, a kiket az uram arra biztat, hogy
csak lázadjanak fel az uraság ellen? Aszontam rá: «hazudott, akasztófára
való volt, a ki mondta! Az én uram nem csinál ribilliót». Azután azt
kérdezte tőlem, hogy nem az én uram biztatta-e fel a Dacsó Marczit, hogy
ölje bele a Dunába az inzsellért magával együtt? Erre én aszontam: nem
bizony, mert a Dacsó Marczi hétfőn reggel 8 órakor volt az én uramnál, a
mikor még maga sem tudhatta, hogy kedden reggel ő fogja befuvarozni az
inzsellért Budára. Attulfogva meg folyvást a verbunkosok itatták. A kik
olyan sok bort adtak neki, azok vessenek magukra érte, hogy a Dacsó
Marczi részeg fővel a Dunába hajtott a szekérrel.
– Ezt jól megmondtad Böske.
– Várjon csak a tens úr. Akkor meg azt kérdezték tőlem, mit tudok
felőle, hogy az én uram bűbájos, ördöngős, hogy éjszaka oda czitálja a
rossz lelkeket s boszorkányságot csinál velük?
– Hát erre mit feleltél?
– Hát nevettem nagyon. Aztán azt mondtam, hogy dejsz az én uramtól még
csak annyit sem hallottam én soha, hogy «ördög bujjék beléd!» nem hogy
az ördögöt előhítta volna valahonnan. Nem olyan ember az. Hát ekkor kinn
a pitvarban valami csunya nagy búgás támad, a mire azt mondja a nótárus
úr: «hallod leány, hogy bömböl az ördög; egyszeribe elvisz, ha igazat
nem szólsz!» Én megint csak elnevettem magamat; ne bolondozzanak
kigyelmetek; tudom én mi az? Mikor iskolásgyerekek voltunk, mink is
csináltuk azt, hogy a léniát madzagra kötöttük, aztán egy pálczával
körül csóváltuk a levegőben, úgy ijesztettük a többieket vele. Akkor
aztán mind rámtámadtak, hogy merek a magistrátussal mókázni? A nótárus
úr azt mondta, hogy most mingyárt meg kell esküdnöm, hogy a tens uram
ördöngős és istenkáromló. Én azt mondtam, hogy az nem igaz. Megesküszöm
én a szent feszületre, hogy nem igaz. Arra azt mondta nótárus uram:
tudom, hogy a szent feszületre megesküsztök ti parasztok, akárhányszor;
mert attól nem féltek; de majd valami másra esküdtetünk mink meg
tégedet; hozzák ide azt az ördögöt! Hát erre a szóra odahoztak ám egy
üveget, a mi felyül szarvasbőrrel volt lekötve, s abban volt egy
fertelmes kicsi szarvas ördög.
– Tudom. A Cartesius ördögcséje.
– Nem tudom én, hová való ördögöcske volt, de utálatos volt; úgy
öltögötte ki rám a piros nyelvét, hogy jó, hogy asszony nem vagyok.
Aztán azt mondta a nótárus úr, hogy no hát tegyem rá a hüvelykujjamat jó
erősen arra a szarvasbőrre, s feleljek meg még egyszer arra a kérdésre,
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 13
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.