Rab Ráby: Regény - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 4298
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
S csakugyan azt tette a Marczi, hogy ivott egész reggelig a verbunkkal.
Nem szokott a verbunkos aludni, csak minden negyednap.
A kisbiró persze elment a bőrkötényt hazavinni a Dacsóék házához. Nem
volt annak egyéb dolga a verbunkkal, mint éppen csak a Marczit
elkaparintani, a kinek minden lépésére rálestek.
Másnap korán reggel a verbunkos káplár hazakisérte a Marczit, hogy hadd
hagyja rendbe a házatáját. Volt egy vén nénje, arra mindent rábízhatott
szépen. Hiszen tiz esztendő nem a világ, akkor majd hazakerül megint.
Hisz mingyárt letelik az; az ember észre sem veszi.
A jó öreg néne javában kötözgette össze a batyut az útra készülő öcscse
számára, a mint jön be nagy tappogással a kisbiró s elkezdi:
– Héj, Dacsó Marczi öcsém. Azt parancsolja neked biró uram, hogy a
verbunk még egy hétig itt lesz, addig te itthon maradsz; sehová sem
mégy, hanem befogod a három lovadat s ma még bemégy forspontba Pestre.
A Marczinak sok volt már a fejében.
– Ejnye a szent Árgyrussát! «Elmehetsz, ittmaradsz, kimégy; befogsz,
kifogsz!» Oh te halottbemondó, lakodalomrahivogató, forspontrakergető,
kisbiró! Te délig mindigéhes, estig mindigrészeg kisbiró! te a város
dobja szamárbőrén testvérgyilkosságot elkövető kisbiró! Azt mondom, hogy
most mingyárt kieblábolj innen, hazáig meg se állj, otthon felmászsz a
kazal tetejére, onnan parancsold meg a verebeknek, hogy ezután fél
lábbal lépkedjenek, s a míg azok neked szót nem fogadnak, addig ide
nekem vissza ne jőjj; mert ha még egyszer ide hozod ezt a fejelésnél
elfuscherolt pofádat, hát dudát csinálok belőled s azon muzsikáltatok
magamnak! Annak a hájduda birónak pedig megmondd, hogy «eb ura a fakó!»
A császár katonája vagyok én! Nekem csiszlik biró ne izengessen többet,
mert én huszár vagyok! S azt tanuld meg, hogy első a világon az atya úr
Isten, azután a fia, azután mingyárt a magyar huszár, azután jön a
huszárnak a lova, azután a huszár lovának a patkója: azután jön a semmi,
s csak azután jösz te, meg a biró, meg a magistratus. Hallottad? No ha
hallottad, hát eredj haza s mondd el otthon, hogy a Dacsó Marczi nem
hall már egyebet, csak a trombitaszót! A többi mind kutyaugatás.
A kisbiró csak nevetett.
– Ugyan ne mókázz, Marczi öcsém. Hiszen megfizetnek ám jól a
forspontért. Egy forint minden ló meg stáczió után, aztán meg ostorpénz,
meg borravaló.
– De hát mért kellene épen nekem forspontba mennem? Mikor itt van még
hetven szekeres gazda, a kinek semmi dolga nincsen, mint majmot nézni,
mikor t. i. egymásra bámul.
– Hát megmondom az okát, édes Marczi öcsém, hogy azt ne gondold, hogy az
ember itt most tégedet kujonérozni akar. Hát tudod, az inzsellér
bevégezte a munkáját; ma megy ki a városból. Aztán tudod, az a sok riha
csőcselék nép mind dühös ő kelmére. Rég fenik rá a fogukat, hogy majd
mikor elmegy, a város végén rálesnek egész baromsokasággal s csunyául
meghajigálják sárral, meg göröngygyel. Meg is teszi a nép, a milyen
veszett. Hanem hát tudod, tégedet szeretnek. Ha meglátják, hogy te vagy
a kocsis, a ki az inzsellért a szekereden viszed, akkor nem merik
meghajigálni, nehogy tégedet koppintsanak fejbe.
Dacsó Marczinak egyszerre valami odalőtt a fejébe. Mintha a forró láz
csapta volna el, olyan hőség támadt az agyában. Elkezdett lassabban
beszélni, még a hangja is reszketőssé vált.
– Hát az inzsellér akar hazamenni Pestre? Elviszi a mappákat is, meg a
protocollumokat is? No csak azért kérdezem, hogy milyen ülést csináljak,
hogy minden elférjen a kocsiban? Aztán igazán jó borravalót szokott adni
a kocsislegénynek? No hát, Isten neki, nem bánom; beviszem. Mingyárt a
lovak után látok.
Azzal kitámolygott az istállóba. A homlokán csak úgy gyöngyözött a sűrű
veríték.
– Tudtam, hogy a borravaló szóra megjuhászodik a legény! mondá a kisbiró
a káplárnak, a kit magával vitt a tanácsházhoz, hogy az engedélyt
megadja hivatalosan a rekrutának ez egyszer és utoljára czivil
kiküldetéseért.
Félóra mulva készen állt a könnyű fonott oldalú cséza a jó három lóval a
præfectusi kastély előtt, a hol a mérnök szállva volt. Maga ült a
kocsis-ülésben a Dacsó Marczi. A hajdúk lehordták nyalábszámra az
okmányokat; azokat mind jól el lehet pakolni a hátulsó saraglyába a
bőrtakaró alá: magát a mappát, a mi egy hosszú bádogtokba volt dugva, ki
nem adta a kezéből a hites mathematicus, mert abban van az ő egész
tudománya. Azt odatette maga mellé az ülésbe s még egy szijnál fogva oda
is kötötte a kocsi oldalához. Jól neki volt öltözve a hidegnek, botosok
a lábain, a bundája felöltve, a téli sipka lekötve az álla alá. A
szolgálattevő hajdúknak fejenkint mind egy-egy ezüst huszast
osztogatott.
– No aztán, Marczi öcsém, biztatá a kocsisát, ha jól elhajtasz, tudod?
hát akkor majd nagyot iszunk ma.
– Ugyan iszunk! erősíté meg Marczi a maga részéről.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ráby Mátyást ma megint kiunszolta a felesége vadászni. Hátha ma
szerencsésebb lesz, mint harmadnapja s nyúllal jön haza?
Az asszony csupa szeretet és figyelem volt hozzá.
Hát aztán nem bolondság az embertől, hogy mikor van neki egy jó, szép,
takaros, szerelmes felesége, van jól hordó puskája, jól álló vizslája,
jól szelelő pipája, mindezekhez elég jövedelme, puskapora, vágott
dohánya: hát még sem éri be vele; hanem nagyobb dolgokon töri a fejét?
Ki nem ment a fejéből, a mivel azt az utóbbi napokban teleszedte.
Azért ballagott ki egy kicsit a mezőre.
No oda meg hát épen jó helyre ment.
Ezúttal a budai út felé ment ki a városból, s bámulva látta, hogy a
város végén a fazekas és vályogvető nagy gödröket egész népcsoport
tartja megszállva, asszony, férfi és gyerek; mintha valakire várnának.
Nem akarta tőlük megkérdeni, neki úgy sem mondanák meg.
De alig haladt az agyagvermeken túl mintegy ötszáz lépésnyire, a mint
egy három lovas kocsit látott vágtatva jönni a kastély felől; mire az
egész elrejtőzött néptömeg nagy zsivajjal rohant elő a földvágásból, s
két felül az út melletti garádot ellepte.
A kocsiban ülőket nem birta fölismerni; azt sem vehette ki, hogy a
néptömeg mit kiabál rájuk? De e kiabálásnak a hangja valami oly ádáz
volt, hogy azt nagyon meg lehetett különböztetni attól a búcsúriadaltól,
a melylyel egy néptömeg a távozó kedves vendéget szokta utnak ereszteni.
Mikor a fogat a néptömeg között végigvágtatott, a zaj még erősebb lett,
az asszonyok legjobban visítottak; a felemelt öklök és botok fenyegető
kiséretet képeztek hozzá. A kocsi természetesen nem állt meg a kedvükért
közöttük, hanem vágtatott, a hogy csak a három ló ragadta, míg
kijuthatott a sokaság közül. Különben semmi erőszakoskodás nem érte a
bennülőket.
Mikor a kocsi utólérte Rábyt, ráismert legelébb is a hátulsó ülésben
kuttogó mérnökre. Most már értette, hogy mit kiabált a nép olyan nagyon?
Hanem azt már nem értette, hogy mi tartóztatta őket vissza, hogy jól meg
nem hajigálták ő kelmét, holott a kezük ügyében volt az a jó hajigálni
való agyag? Megértette azt is, a mint a szekér egészen odaért hozzá;
mert akkor a kocsis megállítá a lovakat. Akkor aztán megismerte benne a
Dacsó Marczit.
– Servus humillimus! köszönté Rábyt az inzsellér. Hallotta spectabilis
azt az infernalis búcsúztatót? Így eresztik ám ki minden faluból az
inzsellért. Ha a Marczi nem lett volna a kocsisunk, még meg is
hajigáltak volna.
– Tekintetes uram, szólt a Marczi borrekedt hangon Rábyhoz, van-e még
abból a pályinkából abban a kulacsban?
– Van Marczi: nesze, igyál.
A legény megfogta a kulacsot, s addig le sem vette a szájáról, a míg az
utolsó kortyot is ki nem húzta belőle.
– Marczi! Majd megárt.
– De bizony meghasznál! dörmögé Marczi, visszaadva a kulacsot. No hát
áldja meg a mindenható!
Azzal közévagdalt a lovaknak s azok megint neki rugaszkodtak, a négy
kocsikerék csak úgy szórta maga körül a sarat.
Ráby megállt az útfélen és utána nézett. Elgondolkozott rajta, hogy
milyen különös, hogy épen ennek a fiúnak kell a szekerén beszállítani
azt az egész machinát, a mi az ő népét tönkre rontja, a szerzőjével
együtt.
Egy helyütt, a mint az országút a Dunához közeledik, egy mellék-út
kanyarodik fel rá, mely a szigetségi révbe vezet. Mikor a Marczi
bricskája ehhez a helyhez ért, egyszerre nekifordította a kocsis ennek a
mellékútnak a lovait s kegyetlenül közéjük vert. A szekér a meredekről
vágtatva rohant le egyenesen be a Dunába.
– Szervusz világ! kiáltá messze elhangzó kaczagással a legény, elhajítva
a virágos kalapját; s már akkor ló, szekér, mind benne úszott az épen
tavaszi áradástól kavargó Dunában. Akkor aztán, mikor már nyakig ért a
víz, visszakiáltott Dacsó Marczi a kocsiban ülőre: «no most iszunk már
mingyárt nagyot, kegyes uram!»
Ráby csak azt látta, hogy az elmerülő szekérből egy bundás alak
kétségbeesetten akar kimenekülni, de a nehéz úti öltözet lehúzza: nem
sokára elmerül a szekér, s a rajta ülők; a három lónak a feje még egy
ideig kilátszik a vizből, a mint küzdenek a halálos ár ellen; utoljára
azok is elbuknak a hullám alá. Kocsi, mérnök, protocollum és mappa, mind
lementek a Duna fenekére. Soha se találta meg azokat senki.
Ráby Mátyás megdermedten állt ott az útfélen; a nedves bőjti szél végig
söpört az avaron, s a távolból egy néptömeg ordítását tépte magával,
mely olyan volt, mint mikor a kétségbeesés kaczajra fakad.


TIZENHETEDIK FEJEZET.
(Ennec az ember maga sem tvdhatia, hogi mi lesz a weege?)
Ez a catastropha végzetes hatással volt Ráby lelkére.
Visszafordult, hazament; egész feje lázban égett.
Elmondta a feleségének, a mi történt.
Ebből aztán az asszony kitalálta, a mi történni fog.
– Most ennek az lesz a következése, hogy te mégis csak neki indulsz
annak az útnak, a mitől vissza akartalak tartani.
– Hát megszégyenüljek-e egy tanulatlan parasztlegény példája előtt, a ki
nem olvasta Curtius történetét, a ki nem birt fogalmakkal magasabb
erényekről, s képes volt a maga együgyű barbar heroismusával feláldozni
az életét, hogy a községe nyomorult népét a koldusbottól megmentse? Ez
mert neki ugrani a sötétségnek s én, a ki látok, ne merjek lépni?
– Hát mégis meg akarsz engem keseríteni?
– Inkább haragudjál rám, mint megvess!
– Hát neked a szeretet semmi?
– Inkább elviselem azt, hogy az egész világ gyülöljön törhetlen akaratom
miatt; mint hogy rászolgáljak a szeretetére a gyávaságommal.
– Itt csak az én szeretetemről van szó.
– Az viszonozva van az én véghetetlen szerelmem által. Tudom, hogy csak
miattam reszketsz. Ellenkezésed, a mivel vissza akarsz tartani, tudom,
hogy a te nagy szerelmed tanúbizonysága s imádlak érte. De halld
angyalom. Ha én innen, erről a helyről megfutok, én ezen a pályán minden
ajtót becsaptam magam előtt. Nincs más választásom, mint visszatérni a
katonai pályára, a mire suhanczkoromban készültem. Hát ott, a hol
ágyútelepeket kell megostromolnom, kevésbbé fogsz-e félteni? A spahik
szablyái között örömestebb látsz-e viaskodni, mint egy csoport bujkáló
cselszövényei között? Én bizony mondom neked, hogy ha most nem megyek
fel Bécsbe, akkor soha sem megyek. Megirom a császárnak, hogy ez a tusa
nem nekem való, küldjön az ezredemhez, a hol bajtársaim vannak,
Karánsebesre. Válaszsz!
Fruzsinka azt választotta, hogy nem szólt semmit, csak sírt.
Ez is marasztás.
Ahhoz, hogy valaki egy szerető nőt elhagyjon akkor, a mikor sír, hogy
ott ne maradjon nála addig, a míg ismét nevetni látja, kovaszív kell.
No hát Ráby Mátyásnak volt ilyen tűzkőből való szive. Nem jól mondtuk
ott fentebb: nem viaszból volt a szive, mely a szép szemek tüzétől
megolvad; kovából volt, mely a legerősebb választóvízben, a szép szemek
könyeiben sem olvad meg.
El tudott menni hazulról, úgy, hogy a fiatal menyecskét sírva hagyta
otthon.
Azt hitte, hogy hiszen majd nagy hamar visszatér Bécsből. Mert lehetett
ám akkor is gyorsan utazni. A hires nyergesujfalusi gyorsparasztok egy
nap alatt fölrepítették az embert Bécsbe.
Fruzsinkán kívül senki sem tudott róla, hogy Ráby Bécsbe ment.
Ott sem mutogatta magát sehol. Tudta, hogy a császár minden reggel
nyolcz órakor le szokott menni a «Ligetbe» s ott egy óráig sétál, a maga
egyszerű, kopott zöld kabátjában, tolldisztelen kalapban; a kik nem
ismerik, legfeljebb valami lovásznak nézik. Ott beszélhetett vele Ráby.
Elmondhatta neki élő szóval, a miket odalenn tapasztalt.
A császár aztán megdicsérte az eddigiekért, s megbizta, hogy csak
folytassa tovább. Adott neki mindent, (hát a mi telt szegénytől)
menlevelet is, a miben megparancsoltatik nagyoknak és kicsinyeknek, hogy
Ráby személyét bántani tartózkodjanak. Hanem az megmondatott neki, hogy
az oltalom-levelet csak a legvégső szükség esetén mutassa elő, s
egyáltalában el ne árulja, hogy a császárral személyesen értekezett.
Sietett aztán haza; mint a ki dolgát legjobban végezé, ellátva
mindenféle parancsolatokkal.
Visszatérő útját úgy ejtette, hogy Pestnek jőjjön s ott megjárja megint
a dicasteriumokat.
Legelőször is a vármegye-házához ment, a jegyzői hivatalba, holmi
okiratokat kikerestetni.
Ott találta Tárhalmy főnótáriust.
Tárhalmy se nyájasabb, se komorabb nem volt hozzá, mint az előtt.
Behitta magához a belső szobájába s mikor egyedül voltak, azt mondta
neki:
– No ugyan jó, hogy compareáltál, öcsém; mert már edictaliter akartunk
evocálni, mint «nobilis elapsust»-t.
– Engem evocálni? Miért?
– Hát barátom, vádolva vagy. S találd ki, hogy mivel? Azzal, hogy te
vagy a Gyöngyöm Miska, s te raboltad ki harmadnapja a Rotheisel zsidót a
styriai erdőkben.
Ráby nem tudta, hogy nevessen-e? vagy szörnyüködjék?
– No de ez már izetlen tréfa!
– Magam is azt hiszem, hogy ostoba tréfa: hanem hát vádolnak vele. De te
abból nagy könnyen kivágod magadat. Kimutatod az «alibit», az alatt
másutt voltál, s azzal vége.
Ráby akarta volna, hogy ne vörösödjék el; de lehet is azt tenni! olyan
erős ember nincs a világon, a ki, ha egyszer az orczája a fejébe vette,
hogy ő most el akar pirulni, az ellen sikerrel tudjon küzdeni.
– De én nem ereszkedem le annyira, hogy ily eszeveszett vád ellenében
védelmezzem magamat. Actori incumbit proba.[23] Hivják elő Rotheisel
Ábrahámot, az bizonyítani fog a mellett, hogy nem én voltam, a ki őt
kirabolta. Én nem bizonyítgatok semmi alibit.
– Tudom ám én azt is, édes öcsém, hogy miért? Mert te ez alatt a három
nap alatt olyan helyen jártál, a mit még kevésbbé lehet elárulnod,
mintha a styriai erdőkben utasokat fosztogattál volna ki; s az, a ki
bizonyíthatná az alibidet, olyan személy, a kit nem lehet tanunak
megidézni. Nem kérdezem. Én nem leszek birád. Tudod, hogy a főjegyző
csak referál a törvényszéken, de szavazattal nem bir. Te tehát azt, hogy
hol jártál az utolsó napokban? nem engeded magadból egykönnyen
kiszorítani. Vannak pedig, a kik csak azt akarják. S a tréfának ez a
komoly alapja. Azért akarod inkább a Rotheisel zsidóra bizni, hogy
tanuskodjék a mellett, hogy a rabló, a ki fejbe ütötte s kifosztotta,
nem te voltál.
– Rotheisel bizonyosan megteszi azt; ő engem jól ismer.
– Tudom. Csakhogy a zsidónak a tanubizonysága törvényeink szerint csupán
akkor érvényes, ha megesküszik rá.
– Rotheisel meg fog esküdni.
– Ne mondd ki olyan könnyen. A zsidó nagyon nehezen szánja el rá magát,
hogy az esküt letegye. Maga a saját Talmudja is megnehezíti azt neki. A
Schulchan Aruch törvényei egész psychologiai torturát szabnak a zsidóra,
csak odáig, a míg az eskü letehetés megitéltetik neki. Törvények szerint
az, a ki mingyárt az első felszólításra késznek nyilatkozik az
eskületételre, már azért megfosztatik a képességétől. Elébb meg kell azt
gondolnia. Elébb a rabbinak meg kell őt jól ijesztgetnie. Egy olyan nap,
a melyen egy zsidó esküt tesz le a törvényszék előtt, gyász és
siralomnap az egész községre nézve. Hát még hozzá a törvényesen
megszabott zsidó esküforma Ismered-e?
– Nem figyeltem rá.
– Megállj. Majd kikeresem a számodra, aztán hallgasd meg. A legutolsó
czikke a Tripartitumnak[24] így szól: «A zsidót, mikor esküt akar
letenni, a nap felé kell fordítani, mezitláb, a zsidó sapkával a fején,
halotti ingébe felöltöztetve, s kezében a Mózes törvényeit tartva. Az
eskü pedig az legyen: Én (név) zsidó, esküszöm az élő Istenre, a szent
Istenre, a mindenható Istenre, a ki teremtette az eget, földet,
tengereket, és mindeneket, a mik azokban vannak, hogy az, a kit ez a
keresztyén vádol, ártatlan és nem vétkes. És ha hamis eskü bűnét
követném el, nyeljen el engem a föld, mint Dáthánt és Abyront, lepjen
meg inzsába és bélpoklosság, mely Elizeus könyörgésére Syriai Naamant
elhagyta és Géházy szolgájára átköltözött, rohanjon meg a nyavalyatörés,
vérfolyás és gutaütés; rögtöni halál ragadjon el, és veszszek el
testben, lélekben, magam és minden hozzámtartozó, hogy soha Ábrahám
kebelébe el ne jussak, törüljön el a Mózes törvénye, mely a Sion hegyén
kiadatott, s tébolyítson meg minden irás, mely a Mózes könyvében
megíratott, s ha ez az én esküm nem igaz és való, tegyen semmivé engem
Adonáy és az ő isteni hatalma, Amen!»
– Rettenetes eskü!.
– Valóban az. Ez önelátkozások! De a mi még is legkínosabb a zsidóra
nézve, az az utolsó sorban van. A III-ik parancsolat tiltja az Isten
nevét hiába fölvenni s rettenetes büntetést szab rá. Egyéb vétkekért
csak harmad- és negyediziglen áll boszút az Isten; de az ő nevének
megszentségtelenítője ellen ezer iziglen! Egy egész nemzet szenved meg
egy ember miatt s az Isten nevei között a Jehovah, Elohim, Zebaoth még
kimondhatók, de az «Adonáy»-t még a szent Dávid zsoltárai sem mondják
ki. S törvényünk épen ennek a kimondását követeli. Ha most elmennél a
zsidó-utczába, izgalmas látványnak lehetnél tanúja. Mert azt jól
sejtetted, hogy a mint Rotheisel Ábrahám megtudja, hogy tégedet ily
absurdus vétekkel vádolnak, ő maga siet fel a törvényszékhez, tanuságát
felajánlani, hogy ez a vád nem igaz.
– Derék ember!
– A törvényszék esküt követelt tőle. Hagyományos szokás szerint a zsidó
huszonnégy órai meggondolást kért magának. Ez alatt a talmud törvényei
szerint következnek az ijesztgetés órái. A tanuskodó zsidóra rajta
mennek a rokonai, barátai, jajveszékelni, hogy ha hamisan talál esküdni,
őket sujtja majd a miatt az Isten haragja; az egész község felháborodik,
odatódul az ablaka alá s onnan szidja és rémíti fenyegetőzve az esküdni
készülőt; az asszonyok szétszórt hajjal, a férfiak megtépett ruhával
szaladgálnak az utczán s homlokaikkal döngetik a falat. A tanu szobáját
teleülik bocherek és sakterek s végeszakadatlan imádságaikat dörögtetik
a fülébe; a gyermekei chorusban jajgatnak s a felesége a földön
hempereg. Utoljára odamegy hozzá a rabbi teljes ornátusában. Hozza a
nagy könyvet. Abból felolvassa neki azokat a rettenetes boszuállásokat,
a miket az Isten az ő nevének megbántására ifjakon és öregeken,
gyermekeken és még nemszületett nemzedékeken, királyokon és országokon,
porbadöntött városokon és azoknak a barmain irgalom nélkül betöltött.
Elmondja neki, hogy milyen könnyen eshetik valaki a hamis esküvés
bűnébe, akaratlanul is; a mi aztán mindegy, mert az Isten a kimondott
átkot mégis csak betölti rajta. Gondolja meg jól a dolgot. Sötét volt,
mikor őt a rabló megállította, nem láthatta jól az arczát. Az
viselhetett álhajat, álbajuszt. Nem is nézhette meg jól, mert egy
fokos-ütés hátulról eszméletlenné tette. Milyen könnyen tévedhet a
megrémült ember! S ha tévedésből hamis esküt mond, az csak olyan nagy
bűn, mintha szándékosan tette volna, s akkor a kimondott «Adonáy» név
jaj és pusztulás lesz az egész pesti zsidóságra, elzüllik az a világ
minden részébe s azt a helyet, a hol most lakik, sóval fogják behinteni!
– És én mégis tudom, hogy meg fog esküdni az Ábrahám.
– Akkor nagy a hited. No ennek még ma el kell dőlni; mert a statarium
együtt ül, a mi épen a Gyöngyöm Miska miatt van kihirdetve.
– Tehát engem a statarium elé fognak állítani? Szép.
– Szép biz az. S tanácslom is, hogy már most maradj itt és várd be a
történendőket.
– Kegyes engedelmével. Csak egy levelet szeretnék irni. (Persze a
Fruzsinkának, hogy mára ne várja haza.)
– Megbocsáss, édes öcsém, de neked itt az én hivatalszobámban levelet
nem szabad irnod, sem azt innen elküldened.
– Hát tán fogoly vagyok már itt?
– Az még nem; de vádlott, a kinek én hivatalból segédkezet nem
nyujthatok, hogy innen kilevelezzen; hanem teszek egy ajánlatot. Innen
ma úgy is nem jó lenne kimenned, mert lehetnének, a kik azt mondanák,
hogy «szököl» s még valami szégyent tennének rajtad, hanem eredj fel
hozzám, a magánszállásomra, ott van a leányom, az majd ád néked tollat
és papirost; ott irhatsz levelet; ő megteheti azt, hogy maga felviszi a
postára a leveledet; aztán mivel hogy ez a dolog a legjobb esetben is
estig eltart, ha meg nem veted szegény asztalunkat, maradj ott nálunk
ebéden.
Oh, ha arczul verték volna Ráby Mátyást, tán nem fájt volna neki olyan
nagyon, mint ez a nyájas kinálgatás. «Eredj fel, ott a lányom.» «Majd
odaadja neked a tollat, a mit ereklyéül tartogatott utánad!» «Hogy irj
vele levelet a Fruzsinkának.» «Még majd maga el is viszi s felteszi a
postára azt a levelet.» «Aztán ebédelj ott velünk s hallgasd, hogy mit
beszél ott az a tollas ember a kalitkában?» (Hiszen még a beszélő
seregélyt kalitkástul ki lehetne tenni abbul a szobából; de beszél ott
minden! még a napsugárban tánczoló porszemek is, s mind azt beszéli,
hogy: «óh te Ráby Mátyás, milyen rossz voltál, milyen őrült, milyen
átkozott voltál, hogy minket elhagytál!»)
Ráby Mátyásnak nem nagyon kellett erőltetnie magát a hazudásban, mikor
azt válaszolta erre a szíves meghívásra, hogy:
– Hálásan köszönöm az ebédre hívást; de én most erős diætára vagyok
szorítva, helleborismussal kúrálom magamat. Csak egy zsemlét szabad
megennem naponként.
– Hát az mi ellen való?
– Idegizgatottság ellen. Éjenként nem tudok aludni.
Tárhalmy majd mondott neki rá valamit; de csak elhallgatta.
– No hát legalább levelet irni felmehetsz, az nem rontja meg a
helleborusos kúrádat.
Tárhalmy úgy beszélt Ráby Mátyáshoz, mint a ki tudomásul sem vette, hogy
az valaha az ő leányába szerelmes volt, s hogy azt otthagyta, mást vett
el. Ez a közöny fáj pedig legjobban.
Ráby Mátyás fejében úgy zúgott valami, mint egy tenger forró zsirból. A
pokolba inkább, mint ez angyal szemei elé!
E kinos feszültségből kiszabadította valami véletlen. Nem «Deus», hanem
csak «hajdu ex machina». A Mihály jött be jelenteni nagy hévvel-lével,
hogy «tekintetes uram! Jönnek a zsidók!»
Ah! Tehát nem használ az ijesztgetés. A Rotheisel Ábrahám mégis csak meg
fog esküdni.
Az volt aztán a parádé!
Nem maradt a zsidó-utczában a házőrző süket vén asszonyokon kívül senki.
Minden ajtót, ablakot bezártak ott, s jött egy tömegben, mint hajdan a
Mizraimból való kivándorláskor, Juda egész népe a vármegyeház elé. A
sereg közepén hozzák az Ábrahámot zsellyeszékben, mert az még gyenge
volt a kapott ütéstől, nem tudott a lábán járni.
Arra a hirre, hogy az Ábrahám kész a tanubizonyságot esküvel
megerősíteni, rögtön összeült a statarialis biróság s a vádlottat
előidézték.
Ráby Mátyás ott láthatta valamennyi jó ismerőseit a zöld asztalnál, a
szolgabirót, az esküdtet, kikkel együtt poharazott nem rég. Az elnöki
széket pedig maga Laskóy táblabiró úr vitte, a ki olyan jó nevető
szokott lenni.
Most pedig megállhatta nevetés nélkül, hogy kikérdezze az előtte állót,
hogy hiják? hány esztendős? mi hitű? nős vagy nőtlen? volt e már fogva?
Azután látott Ráby Mátyás egy fiatal embert felállni a zöld asztal
mellől, a kiben egyik kedves iskolatársára ismert rá; az volt a tiszti
ügyész. Az egy hosszú papirosról felolvasta a maga vádját, mely szerint
nemes Murai és Rábai Ráby Mátyás, szent-endrei lakos, azzal vádoltatik,
hogy mint Gyöngyöm Miska, rablónak öltözve, a békés utasokat
kifosztogatja; in specie ez s ez napon, a Rotheisel, alias Rothesel
Ábrahám nevű zsidót a styriai erdőben megrohanta, főbeütéssel
elszédítette s ötezer forintjától megfosztotta. Indiciumok: ugyanakkor,
a midőn Ráby Mátyás a vidéken letelepedett, mely idejövetelnek okát
senki sem gyaníthatja, keletkezett a félelmes rabló kalandozása. Ráby
Mátyás szülőitől nem örökölt nagy vagyont, azért mégis tele marokkal
szórja a pénzt, a mi a gyanut megerősíti. Végre legterhelőbb indicium
magának a Rotheisel kocsisának a vallomása, mely az azonosságot Ráby
Mátyás és Gyöngyöm Miska között kétségtelenné teszi. Vádló ügyész kéri a
tanu meghiteltetését s az ez által authenticussá lett bizonyítvány
nyomán nemes Ráby Mátyásnak kötél által, vagy ha tekintettel akar lenni
a törvényszék a nemességére, pallos által való kivégeztetését.
És senki sem nevette el magát e közben!
Az elnök egész komoly arczczal fordult Rábyhoz.
– Kiván-e inculpatus ez actió ellenében az alibi constatálásának a
remediumával excipiálni?
– Nem használom a remediumot, felelt Ráby. Kérem a bizonyítékokat.
– Vezettessék be az elsőrendű tanu!
Behozatták a kocsist. Tökéletes akasztófaczímer. Olyan pofa, a melyikből
kilátszik, hogy az egy kurta forintért mindennap kész megesküdni
háromszor arra, hogy a ma született gyermek megölte a tegnap meghalt
édes apját.
Ezt is kikérdezték a nationáléja felől, s biz az arra a kérdésre, hogy
voltál-e már fogva, elmondá őszintén, hogy valami hétszer, vagy
nyolczszor, nem igen emlékezik rá pontosan, de hamarább kilenczszer
meglakta már a vármegye tömlöczét. Mikor aztán azt kérdezték tőle, hogy
ráismer-e ebben az úrban, a ki vele szembe állíttatott, arra a rablóra,
a ki a Rotheisel Ábrahámot a styriai erdőben kirabolta, megfelelt egész
készséggel:
– Hogyne ismernék rá? Szakasztott ugyanaz. Csakhogy akkor fekete hamis
haj volt a fején, kunkora bajusz volt ragasztva az orra alá, s szűr volt
rajta. De mingyárt ráismertem a hangjáról, hogy ez a Ráby Mátyás úr.
Ekkor tapasztalta Ráby, hogy milyen jó az, hogy a magyar embernek két
nyelve van, egy magyar, meg egy diák; míg a parasztnak füle ugyan van
kettő, de az egyik se hall diákul. Ő közbeszólhatott latinul.
– Én protestálok e tanunak a megesküdtetése ellen. Én ismerem őt. Ez
volt ugyanaz, a ki azt a négy lovat hajtotta, a mivel engem az
ellenséges magistratus meg akart vesztegetni. A tanu interessálva van!
A fiscus replicázni akart, hogy ez még nincs bebizonyítva, de Ráby
hirtelen bevágta az útját, odafordulva a tanuhoz, s azt mondva neki
magyarul:
– De hát hogy ismerhetett volna kend rám a hangomról, mikor én kenddel
sohasem beszéltem.
A tanu nem vette észre, hogy a fiscus hogy hunyorgat rá a szemöldökével;
kapott rajta, hogy most mondhat valamit, a mi már valóságos igazság.
– Micsoda? hát nem emlékezik már rá az úr, mikor azt a négy lovat az új
bricskával odahajtottam az udvarára, Paprika Péter uramékkal? hisz akkor
úgy lármázott az úr, hogy ha süket lettem volna is, meghallottam volna.
Ezzel aztán egészen elrontotta a dolgot.
A históriai igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy mind ezúttal,
mind a későbbi alkalmakkal ültek ám a Sedria zöld asztala mellett derék,
igazságszerető férfiak is, a kik Rábynak pártját fogták, csakhogy nagy
kisebbségben voltak. Ő maga többször emlegeti emlékirataiban. Ezúttal is
volt ott egy táblabiró, a ki erélyesen felszólalt, hogy az ilyen tanut
nem lehet esküre bocsátani.
– Tehát vezettessék be a felmentő tanu.
A zsidó sokaság már akkor ellepte az irgalmasok utczáját, meg a
sarkantyú-utczát egész hosszában s ott várta a történendőket nagy
félelemmel.
Az Ábrahám a két legöregebb fiára támaszkodva jött be a törvénytartó
terembe. A feje be volt kötve a hátul kapott nehéz seb miatt, s a lábai
kissé inogtak. Nyomában jött a rabbi, meg a templomszolga a Thórával és
egyéb fenyegető készülékekkel.
– Hát Rotheisel Ábrahám, szólt hozzá az elnök, mondja el kend, hogy
történt a styriai erdőben való kiraboltatása?
– Nem mondom biz én, tekintetes uram mert én nem jöttem ide panaszkodni.
Minek panaszkodnám? A Gyöngyöm Miskát nem hozzák ide nekem, azt tudom. A
miért idehíttak, csak az, hogy bizonyítsam, hogy nem tekintetes Ráby
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 11
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.