Rab Ráby: Regény - 01

Süzlärneñ gomumi sanı 4097
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.

JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LI. KÖTET
RAB RÁBY
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1896
RAB RÁBY
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
PFEIFER FERDINÁND TULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1896


ELSŐ FEJEZET ÉS MINTEGY ELŐLJÁRÓ BESZÉD.
(Melnec foliamattiaaban elewadatic, 100 eztendewnec elewtte mileteen
formaivv aabrazatia wala az io Pest-Buda waarossaanac, és mű ocnaal
fogwa nem lacozaanac ez helienn procatoroc?)
Hogy voltaképen miért választotta szerző ezt a czímet regényéhez, annak
az okát nem az magyarázza meg, hogy ez a kettős név «Rab Ráby» olyan
szépen rímel egymásra, hanem kideríti azon kényszerítő körülmény, hogy a
regény főhősét, az akták bizonysága szerint valósággal Rábynak hítták, s
ugyanazon akták szerint ő kegyelme folyvást a «rab» melléknévvel
említtetik.
Hogy mit vétett Ráby, a miért a Rab prædicatumot kellett viselnie? azt
is mindjárt az elején megmondjuk.
Még száz év előtt Budapest városában nem volt prókátor, a szó mai
értelmében. Fiscalisok igen is valának; tabularis fiscalisok, megyei és
városi fiskusok, uradalmi ügyészek; de prókátor, aki a publicumot
szolgálja, épen olyan kevéssé volt, mint ujságiró: úgy, hogy nehéz lenne
meghatározni, melyiket értse a kettő közül az a falusi ember, aki a
«Tudós Palóczban» keresi azt a valakit, aki «pénzért hazudik?»
De hogy megérthetővé legyen téve, miért nem volt Pest-Budában száz év
előtt «prókátor?» elébb egy pár vonással vázolnunk kell a két város
akkori képét.
Mert két város volt az valójában, két külön czímerrel és jurisdictióval
s maga sem tudta, hogy melyik az egyik, melyik a másik? A német
magistratus állhatatosan «Altofennek» czímezi Pestet; Pestnek pedig a
budai ráczvárost nevezi; ellenben a magyarok szerint «Pestinum antiqua»
a neve Pestnek, Buda pedig az «új város». Úgy, hogy ha az idegen valami
némettől kérdezi, hogy hol van Ofen? az átküldi őtet Pestre, s ha azt
kérdi tőle, hol van Pest? átküldi a Tabánba, ha pedig magyartól kérdezi,
hogy «Ubi est Buda?» az elcsónakáztatja őt Ó-Budára.
Maga Pest a hatvani kapuig és a váczi kapuig terjed. A Magyar-utcza
helyén látszik a védő kőfal romladéka, ahhoz vannak ragasztva az
alacsony vályogházak. Az ó-török-temetőt, a melynek helyén most a
nemzeti szinház áll, akkoriban ajándékozták el Grassalkovics herczegnek
házhelyül, kissé odább kapta Beleznay a mostani munkásgyűlések és
népénekesek csarnokának, később az iparmuzeumnak telkét; azontúl
káposztás kertek voltak. A másik oldal, a mostani Deák Ferencz-utcza
végében, a Dunaparton állt a tömör rondella, a szélső bástya-körönd,
melyben a civilisatio első jeléül egy szinész társaság ütötte föl
tanyáját (természetesen német). Hiszen még akkor a város statutumai
szerint tiltva volt magyart választani meg városbirónak. Egy magyar
szabó s egy magyar csizmadia vitte csak odáig, hogy házi úr lehessen
Pest városában.
A Lipótvárosnak még akkor hire sem volt; a mostani börze helyén úgy
vadásztak akkor a vad kacsákra, mint ma a hirlapi kacsákra, s a
Deák-Ferencz-utcza hosszában vonult végig egy iszapos árok, sárral
tapasztott sövénykerítéssel. A Józsefvárosnak akkor kezdték a területét
házhelyekre és utczákra felosztani, de a Terézvárosnak már volt valami
kezdetleges nyoma, egy csoport egymáshoz tömődött ház, melynek szűk
sikátorát úgy hítták, hogy zsidó-utcza. Ebben az utczában, de csak
ebben, volt szabad a városi tanács rendelete szerint a zsidóknak minden
héten egy napon kirakni azokat a holmikat, a mik náluk zálogban ott
maradtak, de benn a városban nem volt szabad kereskedniök, sem a
portékáikat a házakhoz hordaniok, s a zsidó-utczán kivül kötelezve
voltak ismertető jelül veres köpenyeget hordani, s nehogy a
szerezsánokkal összetévesztessenek, a veres köpeny közepére arasznyi
sárga foltnak kellett felvarrva lenni, aki e nélkül kapatott, fizetett
négy dénár birságot.
Kereskedés nem volt. Kupecz, kalmár, csiszár készpénzen vett és adott;
adósságot csak az csinálhatott, aki zálogot tudott adni, s ha nem
fizetett, ott veszett a zálog. Ehhez nem kellett prókátor. A
polgárságnak, ha valami baja volt egymással, azt elmondta élőszóval a
biró előtt, s az úgy igazította azt el, hogy vagy az alperes, vagy a
felperes, de valamelyik bizonyosan meg volt vele elégedve. Ehhez sem
kellett prókátor. Becsületsértési, kriminalitási causákban ex offo járt
el a fiscus, volt főfiscus és vicefiscus, az egyik vádolta, a másik
védte az incattust: annak sem kellett prókátor.
Volt azután a «miseriek» utczájában (mai nevén granátos-utcza) egy
emeletes ház, átellenben a Komlókerttel, (ahol a törökfutás alatt a
magyar korona volt elrejtve.) Ennek a háznak a kapuján belől csak a
vármegye parancsolt. Sok ideig garázdálkodtak ugyan benne a német
dragonyosok, kik azt egészen a maguk kaszárnyájának nézték, miglen Mária
Terézia «királyunk» e helyet «Salva Guardia»-vá emelte, a kapujára
festetvén egy óriási kétfejű sast, keblében Magyarország czímerével s
attól fogva tilalmas volt e ház küszöbén bármiféle katonának betenni a
lábát. Ide csak nemes emberek járhattak fel, meg olyanok, akik érdemessé
tették magukat arra, hogy a lábukon láncz legyen. Az épületnek csak a
keletre néző része állt fenn; ott voltak a tiszti hivatalok, a föld
alatt a börtönök.
A nemes urak zálogpöreiben, oppositionalis, repositionalis,
præemptionalis, reoccupationalis pöreiben harczolt kiki a maga
tudományával, hisz a magyar nemes mind juris prudens volt, sőt voltak
asszonyok is, kik a perviselésben tökéletesebbek voltak minden
prókátornál. S a törvény jogot adott a nemes embernek, ha nem akarta
engedni, hogy az itéletet végrehajtsák, kivont karddal kergetni el az
ajtajából az executiót, ugyanezzel a joggal a nemes asszonyt is
felruházta, kard helyett botot adván a kezébe. Nagyobb juris causákat a
tabularis fiscálisok ültek meg, s ha értették a dolgukat, úgy vitték,
hogy abból még az unokáik is részesüljenek; ezek igazán gondoskodtak az
új generatióról. Nem is kivánta a közjó, hogy siessenek a per
befejezésével. A hosszú juristitiumok arra valók voltak, hogy biró és
peres fél hadd menjen haza szántatni, arattatni, szüreteltetni, disznót
öletni. Az alatt a pöröket jégre tették, hogy el ne romoljanak.
Ha pedig a misera plebs contribuensnek, a jámbor adózó parasztnak volt
egymás között valami ügyebaja, azt elintézte a falusi biró, a
kupaktanács, meg az «úri szék.» A földes úr jogait megvédte a saját
«jurium directora.» Ide sem kellett prókátor.
De hátha a misera plebs contribuensnek volt valami baja a maga
előljáróságával, földes uraságával, hát annak az ügyét ki védelmezte?
Itt van a «hiatus.»
Ezt a hiányzó valakit kipótolni támadt egy vakmerő ember a semmiből. Ez
volt a Rab Ráby. Nemesi nevén «Mathias Ráby de Rába et Mura.»
Ez volt az első ember, a kinek az a rettenetes gondolatja támadt, hogy
egészen a maga öklére prókátor legyen Pestben, Budában és Pest-Pilis és
Solt vármegyében: nem választatva meg a restauration, nem küldetve ki a
personalis, az országbiró által, nem plenipotentiáztatva a potiorok
megbizásából, hanem csak alázatosan és titokban felkéretve azok által, a
kiknek a kis baj is nagy baj, s a kiknek a panasz hangja, ha külön-külön
szólal meg, csak nyöszörgés; de ha egyszerre adhatnák ki, mennydörgés
volna.
Hát ennek az új mesterségnek a feltalálója akart lenni Ráby. Azért lett
Rab Ráby. Bele is tört a kése.
Tehát ennek a kornak a rajzát akarja feltüntetni az itt következő,
nagyrészben igaz história. Érdemes lesz azt elolvasni, hogy tudja meg az
ember, milyen lehetett a világ, mikor még egy prókátor sem volt Pestben,
Budában? Majd talán akkor kibékülünk azzal a factummal, hogy most olyan
sok van.


ELSŐ FEJEZET.
(Mellben leiratic edj wigh züreti mulattchaag, az holott neemellec
hegedülnec, maasoc penigh hegedültetnec, és edjebb bolondságoc
müweltetnec wala.)
Heten ülének együtt a tintapettyes zöld asztalnál, az uradalmi
præfectura gyüléstermében. A bonorum director elnökölt, mellette jobbról
a præfectus, ki az ügyek sorrendjét válogatta elő a conceptusból, a mit
a szomszédja, a kasznár jegyzetei iparkodtak felhomályosítani; balrul
egy szék üres volt, túl rajta ült a megyei perceptor, ki az előtte fekvő
számadások hátára mindenféle huszárokat igyekezett pingálni veres
plajbászszal; ennek átellenében a kiküldött aszszesszor, a kinek a nyaka
megfájdult már a hátamögé nézegetésben, ahol az óra áll, hogy mikor lesz
már dél? A többiek urodalmi tisztek, akik részint diák
stylus-gyakorlatok felolvasásában fárasztják magukat, részint
fogpiszkálókat faragnak a közelgő ebédhez.
A nyolczadik szék, a melyik üresen áll, a szolgabiróé.
S ez nem azért áll üresen, mintha annak a képviselője hanyag volna a
betöltésben; hanem inkább azért, mert hivatalos exmissióban van távol.
Távol és mégis közel: csak a szomszéd szobában, melynek ajtaja félig
nyitva vagyon, úgy, hogy daczára annak, miszerint a tárgyalt ügy
folyamatját nem hallhatja, mégis az itélethozatalban részt vehet, s
mikor az elnök úr felhívja a votumáért: «Domine spectabilis Judlium!»
hangzatosan kiálthatja vissza: «viginti solidos!»
(Hja persze, ha azt a mai kor fia tudná, hogy mit jelent az a viginti
solidos kapása.)
Mert úgy van az, hogy a tanácsteremben már olyan vastag az ázott szűr
szag, meg a savanyú bundairha illat, keverve a trágyában cserzett
sarubőr büzével, meg a kilehellt fokhagymával, hogy azt késsel lehetne
metélni. Sok a paraszt idebenn: magyar paraszt, rácz paraszt, sváb
paraszt; a kinek mind meg kell kapni azt a «viginti solidos», jelenvén
az húsz kemény botokat.
Ma van ugyanis az uriszék negyedik napja. Ezen a napon kerülnek a zöld
asztalra a criminaliák, s egy pár halálitélet kimondása után (az
uradalom pallosjoggal bir) következik a sor a kisebb delictumokra, a
mikben a parasztok számosan leledzenek. Vagynak, a kik vermeket törtek
fel, mások, a kik az apjukat megverték; de a legnagyobb számot három
csoport képezi. Az egyik csoport az izbeghi telepítvényeseké, kik az
uradalmi erdőben fát szedni bátorkodtak. A második csoportot képezik
azok, kik olyan furfangosak voltak, hogy a szüret ideje alatt a
szőllőjükben az érett fürtöket földdel eltakarták, hogy dézsmát ne
vegyen belőlük az uraság, s csak szüret után szedték le lopva a
szőlőjüket, mikor már a hajduk nem álltak strázsát az úton. A harmadik
csoport pedig azoké a refractariusoké, kik a világos tilalom ellenére
deputatióba mentek fel az udvari cancelláriához, vakmerően könyörögve,
hogy a község számadásai huszonöt év óta vizsgáltassanak meg! Holott ez
részint vakmerő, részint bolond kivánság; mert hiszen huszonöt év nagy
idő, az alatt a számadások részint elrohadtak, részint megevődtek az
egerek által, részint pedig annyira jó rendben vannak, hogy az idei
1783-iki esztendőben volt a bevétel hatvanezer forint, ebből fizettetett
hatezer forint a kincstárnak, mint földes uraságnak, kétezer forint a
vármegyének a domesticába; maradt tehát a cassában ötvenkétezer forint,
nem fölösleg, hanem hiány. Már pedig 8-at a 60-ból ha kiveszünk, marad
ott csakugyan 52. Hogy pedig a plus, meg a minus között mi különbség
van? Ahoz mi köze a parasztnak?
Tehát «viginti solidos» neki! Ez is olyan «plus,» a melyik annak, aki
kapja, «minus.» Quod fuit demonstrandum.
A szolgabiró úr tehát csak az ajtón keresztül küldi ki a votumát, maga
pedig azt a hivatalos küldetést teljesiti, hogy a mellékszoba udvarra
nyiló ablakából ellenőrzi az itélet végrehajtását az udvaron. Ott van
tudniillik a deres: azon hajtatik végre a kiszolgáltatott igazság. Nem
megvetendő studium a psycholog és az ethnograph számára. A szőlődézsma
kijátszók ráczok: azok a verés alatt jajgatnak, s káromkodnak, ráczul
jajgatnak s magyarul káromkodnak; az erdőtilalomszegők svábok, azok a
puffanások időközeit arra használják fel, hogy fennhangon szidják az
előljárókat, szemükre hányva, hogy maguk pusztítják a kamara erdejét;
májusban vágatják a fát, azzal vesztegetik meg a nagy urakat; az odafen
járt deputátió tagjai pedig vegyes nemzetiségbeliek, azok nem jajgatnak,
összeharapják a fogaikat; úgy állják ki a megrovást.
A legale testimoniumnak pedig azért kell e végrehajtást saját szemeivel
ellenőrizni, ne hogy a hajdu, meg a deliquens között valami egyetértés
szövődjék a büntetés enyhítésére. Sok függ a bot megsuhintásától. Nem
csak a szám betöltéséről van szó, hanem hogy a «solidus» is legyen. A
miért is nem egyszer, midőn a hajdu irgalmazni látszik, lekiált rá a
szolgabiró: «fortius!» Mivelhogy ennek a hangszernek is mutatiója van,
mint a fortepiánónak.
Szolgabiró úr azonban érti a hivatalos functiót összekötni a
kellemessel: «miscuit utile dulci.»
Ugyanazon oldalszobában van jelen Fruzsinka kisasszony, a præfectus
unokahuga. Jól megjegyzendő: «kisasszony,» nem «leányasszony,» ami e kor
szólásmódja szerint nagy különbség.
A titkos suttogások, forró készszorítások, az epedő pillantások alapos
gyanuokot szolgáltatnak arra, hogy a szolgabiró úr és a kisasszony nem
indifferens kérdések tárgyalására kerülnek e helyen össze.
Amíg a mellékteremben a jegyző olyan magasra emelt szóval igyekszik
felolvasni a species factit, hogy azt a mellékszobában helytt álló
szolgabiró úr is meghallhassa, ez azalatt sokkal érdekesebb «puncta de
utri» keresztkérdéseire felelget, s csak a felhivásra kiáltja oda a maga
votumát.
Bizony még az sem volna lehetetlen, hogy csókok is váltassanak.
Hisz a családfő nem mozdulhat most az ülnöki székről, minden ellenőrzés
lehetetlenné van téve.
A botozás időközeiben a szerelem-alkú igen erősen folyik.
Fruzsinka kisasszony végre egy gyöngéd kérést súg a fiatal szolgabiró
fülébe.
– Legnagyobb örömmel, súgja az vissza a kisasszonynak, ki addig az ablak
függönye mellől nézte csak az olympi mulatságot. Hanem a míg azt teszem,
addig a kisasszonynak kell ideállni az ablakba és számlálni a botokat
helyettem.
Fruzsinka kisasszony nevetett, aztán előlépett a függöny mögül s
elfoglalta a szolgabiró helyét az ablakban.
– Aztán annak a hajdunak az a neve, hogy «Fortius,» informálá a
szolgabiró úr a helyettesét.
Fruzsinka kisasszony kihajolt az ablakon, folyvást kedélyesen nevetve, s
elkezdé számlálni: «unus, duo, tres, quatuor, quinque, sex,» mintha csak
zongorascála volna.
A deliquens, amint észrevette, hogy vidám női alak váltotta fel a
szigorú végrehajtást, könyörgésre fogta a dolgot. S a kisasszonynak nem
is volt kemény szive, oda kiáltott a hajdunak: «ugyan ne üsse szegényt
olyan nagyon, Fortius!» Az meg aztán annál jobban kitett magáért.
A szolgabiró úr a duodecimnál visszatért s lopva valamit odacsúsztatott
az ablakon kihajló kisasszony kezébe.
Azt a valamit Fruzsinka kisasszony, a mint ismét a függöny mögé
visszalépett, az ajkaihoz szorítá s aztán elrejté a keblében viselt nagy
medaillonban. Szolgabiró úr számlált tovább.
Még egy banda czigány következett, a kik hatan loptak egy ludat, s azért
most mind fejenként kapnak hat botot. Azután az asztal fölött fognak
muzsikálni, a kövér aszszesszor úr szavaiként: «most mi hegedülünk ti
nektek; aztán meg ti hegedültök mi nekünk.»
Fruzsinka kisasszony egy utolsó kézszorítással siet utána nézni a
felterítésnek: az ő dolga az ezüst és a porczellán, meg az asztalkendők.
A szolgabiró úr kezet csókol.
«Domine spectabilis Judlium!» hangzik át a tanácsteremből.
«Viginti solidos!» zeng vissza a felelet a gyöngéd ölelkezés közben;
mire általános hahota támad a teremben; a kövér aszszesszor úr hasa
megrázza a zöld asztalt a kaczagás földrengésével. Úr, hajdu,
principális és cancellista chorusban röhög fel unisono.
«Mi történt?» kérdé a szolgabiró, átlépve a törvénytartó terembe.
Hát az történt, hogy arról volt szó, miszerint az uri szék tagjai közt
ezuttal is, mint a mult alkalommal, negyvenkét körmöczi arany
osztassék-e ki rang és állás szerint, s erre kiáltá vissza a szolgabiró
úr, hogy «viginti solidos», a mit a társaság összes tagjai igen jó
quidproquonak találtak, kivéve a præfectus urat, a ki igen cholericus
ember lévén, egyátaljában soha sem szokott nevetni, ez esetben pedig
különösen azért nem, mert ő tudhatta legjobban, hogy a quidproquo
ezuttal a quiproquora nagyon ráillett, s az egész társaság érdemes volt
rá, hogy a szolgabiró itéletét csak intra dominium appellálja.


MÁSODIK FEJEZET.
(Kiben leiratnac soc jeless urasaghoc, edj azzonizemeellel edjedemben;
nem különben edj konihamesternec az eö zaamadaasa, a mi chodalatrameelto
leezen!)
Következett a jól megszolgált ebéd, melynek alkalmával a házi urat és
kisasszonyt, a négy hivatalos vendéggel együtt lesz szerencsénk
közelebbről szemügyre vehetni.
A præfectus, tekintetes Zabváry János úr, epeszinű arczával, megsárgult
szemfehéreivel, az önmagát bálványozó egoismus tökéletes mintaképe. Neki
minden ember ellensége, akár kér tőle valamit, akár hoz valamit. Ha kér,
hogy minek kér? ha hoz, hogy miért nem hoz többet? Szeretné, ha maga
volna a világon, s nem kellene osztozni senkivel. Étvágya iszonyú és
enni meg nem tud. Szereti a pénzt, és nincs senkije, a kire hagyja.
Folytonos szakgatott köhécselése úgy hangzik, mintha mindig
figyelmeztetni akarna valakit valami elkövetett hibára. Viseletében nem
alkalmazkodik senkihez. Akármilyen tekintetes urak jőjjenek hozzá,
azoknak a kedvéért a panyókára vetett dolmányát fel nem ölti. Csak úgy
lobogós ingujjakban ül az asztal végén, s tart magának egy irtóztató
nagy ernyőjü veres bársony sipkát, tarkójába boruló veres bársony
leffentyüvel, a mivel csuffá tesz minden magyar viseletet. Rossz szónok,
s ha haragba jön, akkor épen elakad a nyelve, s csak dadogni tud. Ő
Fruzsinka kisasszonynak a nagybátyja és nevelőatyja.
Talán épen ez az oka epés arczszinének.
Mert Fruzsinka kisasszony, bármilyen szép délczeg alak, villámló
szemekkel, csókratermett ajkkal, azért mégis valóságos házi kereszt. Jaj
de szeretné már a præfectus úr, ha valaki megszabadítaná tőle! de
szivesen megadná neki a paraphernumot. (Azaz, hogy megigérné: a megadás
más szó.)
Hanem hát más az oka, hogy nem veszik el: mert mindenkivel kaczérkodik.
Most is hogy viseli magát az asztalnál! A szolgabiróval kenyér-galacsiny
bombázást folytat, ami nem illik erkölcsös leányhoz. Köhög is egyremásra
a præfectus úr, s ha Fruzsinka kisasszony felé pillant, a fejét
csóválja, a mire aztán Fruzsinka részéről durczás vállrángatás a
felelet.
Pedig az a Petray Péter szolgabiró igazán délczeg férfi. Úgy áll rajta
az a fekete magyar dolmány, mintha ráöntötték volna. Fekete kondor haja
nincsen a némettől bevett módi szerint se behajporozva, se czopfba
fonva, hanem szép csigás fürtökbe bodorítva, a mik félhomlokát takarják;
bajusza is ahhoz illőn felkunkorítva. Igazi dalia a javából.
A mellette ülő táblabiró tekintetes Laskóy Bálint úr már jobban
képviseli a Mária Theresia korából átszármazott magyart. Kövér potrohos
termet, cseresznyeszin kurta dolmányban, sűrű gombokkal és zsinórokkal,
hasonló szinű magyar nadrágban, széles sárga csizmákkal a lábain, fakó
bajusza hosszan lelóg a két szája végén, s a két bozontos szemöldök
vetekedik vele haragos voltában; hanem az arcz maga, az folyvást
nevetésre van gömbölyödve, s hatalmas hangja is van az
indulatkifejezéshez; ha néha bevetődik Pesten a rondellába, a hol a
német komédiások játszanak s rákezdi a kaczagást, meg kell állni az
előadással, míg abba nem hagyja. S e martialis magyar alaknak már
czopfba van fonva a haja hátul, a szalagcsokor végei meg egy fehér
nyúlfark körül bogozva, a mi a háta közepéig fityeg, míg elől két kifelé
bodorított haj göngyöleg, vulgo «vukli» takarja a füleket.
Az ebéd késő estig tartott; azt minek volna leirni? Ismeri biz a magyar
ebédet mindenki. Más népnél az evés legfeljebb gyönyörüség; de minálunk
«cultus.» Még a népdalaink is arról zengnek. A «menyecskéről, a ki
megtudja főzni a borsos levecskét;» a derék asszonyról, a ki «ha beteg
is, keljen fel, megfőzni a vacsorát;» a «kálvinista mennyországról»; s
ételeinket úgy megbecsüljük, hogy azoknak egész czímlajtorját adtunk:
elkezdve a «felséges» töltött káposztán, le egész a «hallja kend»
hajdú-kásáig.
Füszerezi az ebédet az adomázás, a mi kényesebb tartalmú tárgyaknál «ne
fœminæ intelligant» latin nyelven folyik, s mindent olympi fellegekbe
burkol végre a muskotály dohány édes füstje.
Mikor aztán asztalbontás előtt bekövetkezett az «amabilis confusio,»
szolgabiró úr elővonta a dolmánya zsebéből azt a kis iratkát, a mit
Fruzsinka kisasszony csúsztatott a kezébe az asztal alatt, s a miről a
kémkedők bizton azt hihették, hogy az szerelmes levél, s odatolva azt az
aszszesszor úr elé, azt mondá neki:
– Domine spectabilis. No még ezt a kis számadást méltóztassék
ratificálni.
– Micsoda ez? Nem látok gyertyánál olvasni! szólt az aszszesszor s a
præfectus elé tolta a lajstromozott papirost.
– Ez a konyhamester számlája, szólt az fanyarul, s a könyökével tolta el
magától, utána mormogva a fogai közül: «ez a húgomnak a béné-je.» Nem
tartozik elém!
– Nem látok gyertyánál! szólt az aszszesszor úr, messze eltartva magától
az irást. Egy betüt sem látok. (Pedig inkább az volt a baja, hogy kettőt
látott egy helyett.) Pápaszemet pedig igaz magyar nem tesz fel az
orrára. Olvassa fel valaki a «dócé-t», a kinek jó szeme van.
Szolgabiró urnak jó szeme volt.
Fruzsinka kisasszony megnyomta lábát az asztal alatt, a mit a szolgabiró
úr elértett.
– Tehát halljuk, hogy mit ettünk és ittunk meg négyen négy nap alatt?
– Itt az elenchus.

Elfogyott kávé 12 font,
nádméz 24 font és 31 lat,
626 zsemlye,
534 karafina bor,
154 font marhahús,
4 süldő sertvés,
107 pár apró baromfi, pulyka, lúd,
54 és fél pint tejszín,
174 és fél font hal, 24½ font mandola, 18⅓ rész font mazsolaszőlő,
422 tojás. Alkermes a tortáták rajzolásához 4 itcze,
három mázsa mondliszt.
A táblabiró úr nem állhatta meg, hogy minden egyes tételnél növekedő
kaczajjal ne fejezze ki tetszését az adatok furcsasága felett! A mit
felolvasnak, az nem négy táblabirónak, de négy Gulo primigeniusnak is
sok lett volna. Hanem hát ez Fruzsinka kisasszony bénéje; ez az ő
javadalma; ebből fedezi a toilette szükségleteit. Az úriszék feladata
udvariasnak lenni a szépnem iránt. Fruzsinka kisasszony, a ratificatio
alatt, szemérmesen arcza elé tartja két kezével az asztalkendőt, hogy
szégyenkedő elpirulását eltakarja vele s csak a szöveten keresztül
vizsgálja az areopag tekintetét. A hajdú ott állt a háta mögött a készen
tartott kalamárissal, hogy a perceptor és aszszeszor aláirhassák a
megértett költségvetést, mely ellen senkinek nincsen kifogása.
Szerencsére a tinta, a melylyel aláiratott, ki volt feledve a számlából,
mert az is lett volna – egy akó. Hanem az aszszeszor úr elcseppenté a
névaláiráskor a toll nedvét s erre szolgabiró ur azt mondá nevetve: «ott
az ötödik sertés!» melyre az illető rubrum négyről ötre ex offo
kiigazíttatott. Hitelesíti azt a szolgabiró úr «coram me, mint legale
testimonium» előtt.
A számla Fruzsinka kisasszonynak átadatik s azzal mindenki kedves
egészségére kivánja egymásnak az ebédet s ha volna valakinek még valami
észrevétele, azt a czigány rázendített kesergője mellett bizvást
elfeledheti. Nem mulasztja el azonban az aszszesszor úr, hogy tarsolyát,
mely oldalán függ, az asztalra feltett czukkerpakkerájból meg ne tömje s
hatalmas kalpagját tele ne rakja narancscsal. Örülni fog ennek otthon az
asszonyember!


HARMADIK FEJEZET.
(Mellnec summaia ez haarom zavacbann vagion kifeiezwe: «canis tota
mater».)
Este nem szokott szívesen látott vendég elutazni a háztól, a miben
egyébiránt az utak mivolta is határoz, levén még akkor az az útcsinálási
rendszer, hogy «lutum super luto imposuerant». Sarat sárra rakának. Csak
másnap keltek az urak útra, akkor sem igen korán, mert éjjel sokáig
fenmaradának egy kis «halber-zwelwi» mellett, melyben præfectus úr a
diurnumokat mind az utolsó babkáig visszanyerte vendégeitől.
Fruzsinka kisasszony is együtt kártyázott a férfiakkal reggelig. Nem
volt benne szerencséje; de segített magán azzal, hogy tudott csalni. S
miután ezt a szép hölgynél elnézik a férfiak, tehát nyert is valami tíz
aranyat. Laskóy aszszesszor úr pedig vesztett ugyanennyit (tudniillik az
egész úriszék salláriumát). Hanem azt a nyertes fél, a præfectus
titokban visszaadta neki. – Ez úgy volt szokás, hogy a kártyán elnyert
pénzt az aszszesszor úrnak a legtöbbet nyerő visszaadja. A ki ezt
elmulasztotta, annak még hetedizigleni rokonai is számíthattak az
aszszesszor úr boszuállására. A tíz aranyat Fruzsinka kisasszony által
csempésztette a házigazda a vendég úr markába.
– Aztán vigyázzon rá, bácsi, tréfált vele a kisasszony, hogy az útban el
ne vegye a «Gyöngyöm Miska!»
– Dejszen jól eldugom; a hol senki sem találja meg. Ide a kalpagom
lelógó csákójába. Olyan ez, mint egy erszény, aztán senki se gondolná,
hogy micsoda ravaszság van benne. A Gyöngyöm Miska pedig ez uttal Somogy
vármegyében vagyon. Azt ugyan a «Lébekotty» kapitány hiába kergeti a
dragonyosaival a mi vidékünkön.
– No, no. Én csak azt mondom, hogy vigyázzon a sárga csikóira!
Aszszesszor úr nagyot kaczagott. És meg újra kezdte. Azon kaczagott,
hogy milyen szép nevet talált ő ki a Lievenkopp dragonyos kapitány úr
számára, – a ki szintén egyike volt Fruzsinka kisasszony udvarlóinak.
«Lébekotty!» Ezen el lehet nevetni egy esztendeig.
Aszszesszor úr a szolgabiró úr hintajával utazott a legközelebbi
státióig, a hol utaik elválnak: nem azért, mintha az ő patriarchalis
«castrum doloris»-a számára is ki nem járna a forspont; utána döczög az
szépen; de a szolgabiró úr új hintója nem ráz olyan nagyon s a saját
négy tüzes paripája úgy röpíti azt tova, mint a sárkány. Ergo: a
patvaristát, meg az esküdtet összecsapták a táblabiró bricskájába, a két
úr pedig a módi hintóba ült össze amicaliter conversálni.
– Capitalis egy persona ez a mi domicellánk, spectabilis uramöcsém,
kezdé az aszszesszor úr, a mint a kapun kívül voltak.
– Nem mondom, hogy nem az.
– Sőt visum repertumot is exhibeálhatna felőle, spetabilis uramöcsém.
– Hát csak úgy, mint más.
– No, no. Minek ez a tergiversatió? Ha én nézek a domicella szemei közé,
csak egészen mást látok én azokban, mint mikor uramöcsém veszi oculata
alá. Csak nem kell denegálni, a mi factum.
– No hát igen, hát néztem rá! Mi az?
– Tudjuk! «Post visum risum, post risum venit ad usum». Először néznek,
azután nevetnek, azután megszokják. Talán nem elucubrál, hogy a sedria
alatt miről trafikáltak ott a benyilóban!
– Én trafikáltam?
– Ipsissime. Tudok mindent. Az éjjel lefekvés előtt, mikor a szobámba
mentem, hallottam valami vociferátiót a domicella szobájának az ajtaján
keresztül, megálltam auscultálni s constatáltam, hogy a præfektus erősen
remonstrál bizonyos pronunciált tenor ellen, a mivel Fruzsinka
kisasszony uramöcsémmel correspondeál, a mire a domicella eminenter
replicázott azzal, hogy kettőjök között declaratiók történtek s a dolog
egészen serió.
– Oh bizony! Ha én minden leányt elvennék, a kinek már declaratiót
tettem.
– Hahaha! Az épen olyan nehezen exequálható volna, mint ha Fruzsinka
kisasszony mind azokhoz férjhez akarna menni, a kik neki már declaratiót
tettek. Nem mondom, hogy vice versa! Kár érte! Mert capitális egy
persona.
– Hiszen csak akadna már egy jó ember, a ki férjhez venné!
– S uram öcsém nem vindicálja magának ezt a «jó ember» titulust?
– De nem ám. Mert arról bizonyos vagyok, hogy ha nem én veszem el, hanem
más, akkor igen hűséges lesz – hozzám; de hogyha én veszem el, nem más:
akkor mindennap meg fog csalni.
– Akkor «kávé», mint a barátnak az ancilla. De hát spectabilis
uramöcsém; ha ez a convictio prædominal nála, akkor nagy lapsus volt a
verbalis contestatiókon kívül még realis indiciumokat is hagyni a
domicella kezében, a mik incidentaliter még legalis prætensiókra is
argumentumul producáltathatnak.
– Miféle realis indiciumokat ért urambátyám?
– No, no! uramöcsém! Én nem hiába cooperáltam húsz esztendeig a
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Rab Ráby: Regény - 02
  • Büleklär
  • Rab Ráby: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4162
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4372
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4362
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4257
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1910
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4323
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4302
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4355
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4298
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4328
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1862
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4299
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4260
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1985
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4276
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1854
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4295
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4254
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1805
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4251
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4329
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4248
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4228
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4247
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1890
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    30.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4083
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1818
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1867
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4127
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1928
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Rab Ráby: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 1848
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 987
    41.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.