Politikai divatok: Regény - 22

Süzlärneñ gomumi sanı 4122
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
55.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Béla a csodával határos vállalatra adta fejét, midőn e nagy úrral
daczolni merészelt.
Nem fogja azt senki észrevenni, hogy ez Juditnak fáj; vannak hamis
hangok, a miket csak igen zeneszokott fül vesz észre, de Béla tudni
fogja azt jól.
Ki tudja, mi lesz még ennek a vége?
Mikor Béla szobájába nyitott, már akkor Bárzsing ott ült a pamlagon, az
egyik lábát maga alá téve, mint valami muzulmán. Legalább nem kellett
Bélának kinálni, hogy üljön le.
Béla sietett hamarább szólni.
– Miben lehetek szolgálatjára, uram?
Azért sietett elébb az «uram»-on kezdeni, nehogy látogatója a
«tegezésen» kezdhesse.
– Ah! Jó napot Béla – úr, alászolgája. Mi ugyan valaha tegeztük egymást,
hanem ha uraságodnak így tetszik: én nem tolakodom; nem akarok
alkalmatlankodni régi viszonyokra való hivatkozással. Vessünk fátyolt a
multakra.
– Mivel szolgálhatok?
– Különben magam sem bánom, ha félbenhagyunk minden sentimentalismust;
szólt Bárzsing úr a másodszori száraz interpellatióra. Mint a minapi
találkozásunkkor említém, az ügy, melyben önnel beszélni óhajték, csupán
üzleti természetű. Más valami charlatán ugyan azt mondaná, hogy neme a
barátságos szolgálattételnek, de én nem szépítem a dolgot; én ördöngösen
őszinte ficzkó vagyok, ördöngösen; nem szeretem a szindarabokat, a
poétázást, hahaha! nem vagyok theátrumiró.
Bélának eszébe jutott, hogy egy időben mennyi rossz drámával kínozta
Pusztafit a jeles férfiu, ki most már igen nevetséges embereknek tartja
azokat, a kik komédiákat irnak. Azonban nem volt természetében, hogy ezt
neki előhozza.
– Halljuk az ügyletet, uram; mindkettőnk ideje drága.
– Az igaz, szólt Bárzsing nagy schweiczi óráját kihúzva s elébb
megnézve, hány rajta az óra? azután füléhez tartva, hogy vajjon
ugyanannyit üt-e? Pedig tizenegy órakor ő nagyságához a Vorstandhoz kell
mennem. Tehát szabad, kérem, egy szivarra gyujtanom?
– Nem szabad. Nőmnek árt a dohányfüst.
– Ah tehát ő nagysága az ön dolgozó-szobájában is rendelkezik.
– Igen. – Mondja ön uram szaporán, mit akar velem?
– Ama bizonyos végrendeletről akarok önnel beszélni.
– Tudok már mindent, Fertőy itt volt, elmondta; a végrendelet megkerült,
de nincs az ő kezében; a ki magánál tartogatja, csak a substratum
feléért akarja neki átadni; – Fertőy egy harmadában akart velem
kiegyezni; én elutasítottam.
E rövid mondatok mindegyikére biczentett a fejével Bárzsing, mint a ki
azt mind igen helybenhagyja.
– Igy van, igenis. Mind jól tudom. Fertőy gondolta magában, hogy két
harmadrész több, mint két negyedrész, s önnek ajánlatot tett, mielőtt
azzal a másikkal alkudoznék. Neki nem sikerült. Jól van. Most az a
bizonyos másik küld engemet önhöz, tudja: az a bizonyos, a ki per avia
et devia a végrendelet eredetijének birtokába jutott; s ugyanazon
ajánlatot téteti általam önnek, a mit tett Fertőynek.
– Micsoda ajánlatot?
– Nos: szegődött bér, osztott koncz. Felét feléért.
– Nem értem.
– Pedig igen világos. A míg Fertőy tétovázik, hogy átvegye a
végrendeletet, mely az ön apósa hagyományát birtokába adja, feleérték
dijáért, addig ön megelőzheti őt s kezébe kaphatja a veszélyes okmányt
szinte azért az árért.
– S ön azt hiszi, hogy én, ha a véletlen kezembe játszaná azt az
okmányt, eldugnám azt, vagy megsemmisíteném?
Bárzsing zavarba jött. Erre a kérdésre nem terjedt már ki eszmeköre.
Hisz itt egy olyan bolond emberrel van dolga, a ki csupa
becsületérzetből képes volna egy saját maga ellen szoló okmányt a biró
kezébe adni, a helyett, hogy elsikkasztaná, mikor teheti.
– Azaz, hogy, hebegé zavarodva, azt tehetné talán más; maga az a
bizonyos, a kinél most van, juttathatná önnek a kezébe olyan roncsolt
állapotban, a mikor már a szavakat olvasni nem lehetne rajta.
– S ön azt hiszi, hogy én oly semmirekellő gazember tudnék lenni, hogy
ilyen bűntény részesévé avatnám magamat?
Bárzsingnak olyan szerencsés arcza volt, hogy nem pirulhatott el jobban,
mint a mennyire már veresnek termett; mert biz ez nem volt egyéb, mint
valakit in optima forma szemtül szemben legazemberezni.
– De tisztelt uram, ön még mindig nagyon költőileg fogja fel ezt a
kérdést. Vegyük a dolgot egészen prókátorosan. A pör abban a stádiumban
van, hogy ha a végrendelet nem kerül elő a kitűzött határidőig, az egész
vagyon az ön tisztelt nejének fog itéltetni. Szép vagyon! megérdemli a
pörlekedést. Ő nagysága nem volna kénytelen azon a komisz szinpadon
rontani magát.
– Micsoda komisz szinpad?
– No, no, ne pattanjon fel; azt értettem, hogy szegény a szinház,
rongyosak már a szinfalai, csak úgy csügg róluk a ponyva. Biz az
keserves kenyér; kegyed jól tudhatja. Ha nekem nőm volna, a félvilágért
meg nem engedném, hogy szinésznő legyen.
– Ne beszéljen erről, kérem.
– Csak azért mondtam, hogy önt figyelmeztessem arra, mennyivel nagyobb
boldogság volna, ha ő nagysága saját úri jószága jövedelméből élhetne.
Nos azonban, ha a végrendelet előkerül, akkor ennek bizony vége; Fertőy
lesz az általános örökös; ő nagyságának nem hagyatott más, mint a
komáromi ház, a mely porig égett, az eső mossa most is a romjait.
– Tehát a vége a dolognak az, hogy segítsem a végrendeletet
elsikkasztani, ugy-e?
– A vége nem az; beszéljünk prókátorosan, legyünk okos emberek. Kegyed
és tisztelt neje én nekem adnak egy kötelezvényt arról, hogy azon
esetben, ha az örökösödési per az önök részére döntetik el véglegesen, e
birtoknak felét elhasíttatják s az én általam képviselt ügyfélnek
átengedik, ön nem tud többről semmit. A végrendelet a határidőig nem
kerül elő, azontúl pedig még kevésbbé. Ön nem tud hovalettéről semmit,
ön nem részese annak, a mi azzal történhetett; az ön híre, neve
mocsoktalan marad Isten és ember előtt.
– Csak a saját szemem előtt és az ön szeme előtt nem.
– Ah, ez ismét poétai fellengzés! Beszéljünk uram prókátorosan.
– Jól van. Tehát én is mondok önnek egy prókátoros észrevételt. Én nem
hiszem, hogy az a végrendelet meg volna.
Bárzsing úr nevetve csapott térdeire. Nagy hosszú fogai egész sorral
kilátszottak jó kedvében.
– No, ezt vártam öntől; valóban nagyon csalatkoztam volna önnek éles
elméjében, mert azt el kell ismernem, ha föl nem tettem volna önről,
hogy egyszer csak azt fogja mondani: «Kedves Bárzsing, mese beszéd az
mind, a mit hol te, hol Fertőy a fülembe danoltok, arról a bizonyos
emberről, arról a rejtélyesen megkerült okiratról; ha megvolna, felém se
jönnétek; összebeszéltetek, szeretnétek a szememet kitörülni
közakarattal». Én ezt előre tudtam. És e végett előre elláttam magamat
annak bizonyítékaival, hogy a miért ide jöttem, az nem valami rossz
tréfa. Már uram azzal a tisztelettel tartozik ön saját magának, hogy
senkiről se tegye föl, miszerint az önnek az együgyűségére számít. A
végrendelet nálam van. Az a bizonyos valaki rám bizta és fölhatalmazott,
hogy ha ön látni kivánja, mutassam meg.
Azzal elővonta oldalzsebéből az okiratot s oda nyújtá Bélának. És
azután, hogy tanújelét adja, mennyire nem tart attól, hogy Béla, ha
egyszer tíz ujja közé kaphatta az irást, azt hirtelen összetépi, elnyeli
vagy tűzbe hányja, fölállt helyéről, elsétált az ablakig, magára hagyva
Bélát az asztal mellett, ki a végrendeletet figyelmesen vizsgálta
keresztül.
Annyit azonban minden határtalan bizalmassága mellett is megtett, hogy a
szemközt álló fali tükörből szüntelen figyelemmel tartotta Bélát; tán
egyrészt azért, hogy titokban a hatást tanulmányozza, a mit az olvasmány
az ifju arczvonásaira gyakorol.
Béla igen nagy phlegmával nézte végig az okmányt, megvizsgálta a
pecséteket rajta s nem tett semmi észrevételt rá.
Egyszer azonban észrevevé Bárzsing a tükörből, hogy Béla a kiterjesztett
okiratot a világosság felé fordítja.
– Nincs benne semmi vakarás! sietett féltréfásan rendreigazítani a
vizsgálót.
– Igaz, nincs; szólt Béla összehajtogatva az iratot.
Pedig nem azt nézte az okiraton, hanem a merített papir gyári vízjegyét.
– Nos, mit tegyünk tehát? kérdezé diadalmas mosolylyal Bárzsing.
– Tegye ön, a mit hasonló esetben becsületes emberek szoktak tenni.
Ez furcsa utasítás.
– Nem értek én ebből semmit.
– Remélem, hogy meg tudja ön magának magyarázni, mit tesz hasonló
esetben a becsületes ember?
Bárzsing nagyon vonogatta a vállát.
– Az a becsületesség igen relativ fogalom.
– Tehát fordítsunk rajta. Tegye ön azt, a mit hasonló esetben egy ügyes
üzér szokott tenni. Adja ön el az okiratot annak, a ki többet ád érte.
– Fertőy egy harmadot igért. És ön?
– Semmit.
Bárzsing szédelgett a nem várt válasz után. Béla odaveté eléje az
asztalra az okiratot s nem látszott azt újra fölvenni akarni. Oly
megvető arczczal dobta azt le, mint egy pókot vagy egy hernyót, mely
véletlenül a kezére szállt s melytől undorodik.
Az alkusz átlátta, hogy itt nincsen vásár.
– Ez önnek az ultimátuma?
– Kibeszéltem magamat.
– Még én nem. Én apellálom az ügyet.
– Ugyan kihez?
– Ahoz, a ki legilletékesebb: önnek védenczéhez.
– Nőmhöz? ugyan tegye azt.
– Ne tessék mosolyogni. Azt én is előre tudom csekély eszemmel, hogy ha
én ő nagyságánál személyes értekezés végett bejelentetem magamat, azt
fogja kiizenni, hogy a feje fáj, vagy szerepet tanul; ha pedig levelet
irok neki és megismeri a borítékon az irásomat, visszaküldi; hanem –
tessék arról meggyőződve lenni, hogy mikor egy vadász elindul vadászni,
nemcsak azt a töltést viszi magával, a mit a puskacsőbe tömött.
– No hát – sok szerencsét a vadászathoz.
Azzal hátat fordított neki.
Bárzsing visszadugta zsebébe az okiratot és eltávozott.
Mikor betette maga után az ajtót, Béla örömtől szikrázó szemekkel
csapott tenyerébe, mintha valami nagy, eldöntő sikernek tapsolna most,
azután felöltözött s menni készült.
Valahányszor elment hazulról, mindig meg szokta mondani nejének, hova
megy és mikorra jön haza? Nem tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot; annyi
bizonyos, hogy gyakorlatában vannak.
A mint Judithoz belépett, szobájában találta Melchiort. A kis doktor
sűrűen használta az alkalmat, melyet a házi orvos minősége nyújt, hogy
régi barátjait meglátogassa s olyankor a végtelenig mulattatá őket
statisticai és chemiai tanulmányokkal, a miket senki sem hallgatott
olyan nagy kegyelettel, mint az öreg asszonyság, a ki végtelenül szivére
tudta venni, hogy a raffinált czukorban hány százalék kutyacsont van? s
hogy a keményített alsó szoknyák hány millió embernek a kenyerét eszik
meg évenkint?
– Épen hozzád akartam indulni; szólt Béla, midőn barátját meglátta, ki
épen akkor szándékozott az asszonyok előtt bebizonyítani, hogy a
szőnyegek a szobában mennyire előmozdítják a gümőkórt.
– Tehát menjünk, szólt Melchior felkelve a székről, melyet elfoglalt.
– Itt nem végezhetik el önök, a mi ügyük van? kérdezé Judit,
visszaültetve Melchiort a székre.
– Miért ne? felelt Béla, kalapját letéve. Csupán egy szó az egész. Egy
helységnek a neve, a mit rég kerestünk. Én most ráakadtam. E név
«Neuburg».
Melchior egy ideig felnézett a plafondra, mintha oda volnának felirva
mindazok a nevek, számok és combinatiók, a mik emlékezete nagy
szótárában felhalmoztattak; azután felszökött helyéről, mintha titkos
rugók lökték volna fel onnan, s mint a ki sánta lábáról megfeledkezett,
tánczolva ugrált barátjáig, annak megszorítá a kezét s kaczagva mondá:
– Hisz ez nagyon jó, ez nagyon pompás. Ha «Neuburg», akkor meg sem kell
mozdulnunk a helyünkből. Hiszen az (itt súgva mondá a szót) hiszen az
«1851»-ik.
– Derék, mondá rá Béla és mosolygott.
– Mi az a Neuburg és az az 1851? Kérdé az öreg asszonyság, legyőzhetlen
kiváncsisággal.
– Az tökéletes diadal! kiálta Melchior s már készült az egészet
elbeszélni, vagy legalább sejtetni, miről van szó; de Béla megrántotta
kabátját s korán eszére téríté.
– Egy fogadás az, szólt azután tökéletesen sikerült hypocrisissel Béla,
egy fogadás többek ellenében, melyet megnyerünk.
– No és mit nyertetek? kérdé az öreg asszonyság, ki mindent elhitt, a
mit fia mondott s azt szerette volna megtudni, mekkora pénzben szokott
Béla fogadni, nem koczkáztatott-e sokat?
– Oh igen sokat! majd annak idejében megtartjuk annak az áldomását.
Hanem addig senkinek se e felől egy szót sem, Melchior.
– Hallgatni fogok, mint egy orvos.
– Pár nap múlva, midőn épen asztalnál ült a család, hozta a leveleket a
postakihordó.
A kistermetű férfiu régi szolgája volt már a közönségnek, nemcsak a
lakosokat ismerte, a kiknek leveleket hordott, hanem még azoknak a
kézirását is, a kik ezeknek irni szoktak, s ha tudta, hogy valami nagyon
várt kedves levél van a tarsolyában, hármat-hármat ugrott a lépcsőkön,
úgy törte fel magát az emeleten, lélekzete is elállt, mikor bebukott a
levéllel: bele is halt korán szegény a nagy serénységbe.
– Alázatos szolgája, jó étvágyat kivánok, jaj be csúnya idő van odakinn.
Itt van a tekintetes úrnak három levele, az egyikért fizetni kell
tizenhárom krajczárt. Csak úgy szakad az eső, fuj a szél. A tensasszony
számára is van ám levelem. Külön van téve, még pedig kedves levél,
Komáromból jön, az édes papa irja.
– Az atyám? kérdé Judit elbámulva.
– Oh nagyon jól ismerem a tekintetes úr irását, sok levelet hordtam tőle
a tekintetes úrnak, mikor még jurátus volt. Akkor mindig kérdezte a
tekintetes úr, ha meglátott: nincsen-e levél Hargitay úrtól Komáromból?
Oh ez irást nagyon jól ismerem.
A serény postakihordó azt persze nem tartozott tudni, hogy az, a kinek a
leveleit oly kedvesen várták egykor, régen megátkozta gyermekeit és
meghalt.
Ő sebtén átadta a leveleket, a tizenhárom krajczárért majd eljön máskor,
mert azt a bámuló család elfelejtette átadni s azzal futott egy házzal
odább.
A Judit kezébe adott levél borítékán valóban a legtökéletesebben
felismerhető volt a megboldogult Hargitay kézirása. Ugyanazok az egymást
öklelő betűk, oppositionalis szarvaikkal, a szabadelvűen elszalasztott
betűszárak, a nyakát protestánsi keménységgel hátravető kezdőbetű, s a
végsorok vastag alákanyarítása, mely rendesen egy irótollnak az életébe
került; mindezekről akárki is, a ki egyszer látta Hargitay irását,
rögtön ráismerhetett a posthumus levélre.
Judit egészen elhalványult; maga Béla is meg volt lepetve. A csalódás
tökéletes volt.
– Bontsd fel és olvasd. Biztatá maga Béla nejét.
Judit felszakítá a levél borítékát. Benne ugyanazzal a vastag fénylő
tintával irva, ugyanolyan kézirat, mint meghalt atyjáé és ez a tartalom.
Semmi megszólítás.
«Hargitay Juditot az a csapás érte, hogy atyja Lávay Béla miatt
megátkozta és kitagadá. A halál meggátlá az apát, hogy átkát
visszavonja. Azonban az apák láthatlan keze a sírból is kiér, hogy
gyermekeiket védjék vagy sújtsák. E láthatlan kéz eltünteté nyomtalanul
az apa haragjának bizonyítékát, a végrendeletet. De a gyermekeket nem
törte meg sem az élet, sem az átok, az ő szivük kemény és büszke maradt.
Az a láthatlan kéz fölfedezte ismét az eltünt végrendeletet, az atyai
átok tanúbizonyságát. Egy régi barátja a családnak megmutatta azt a
férjnek és tudatá vele, hogy most már az átok fele van csak elengedve,
de egészen a fejök fölött függ az, s ha szivük kemény marad, egész
haragjában le fog sújtani. A nő gondolja meg, hogy saját és gyermeke
szerencséjéről van szó. Még módjában van megakadályozni, hogy atyja átka
a maga teljességében kitöltessék mindnyájok fejére. Gondolja meg ezt és
határozzon.»
Judit arcza elsápadt: atyja kéziratára ismert minden betűben. Annak a
sírkövét pedig már régen befutotta a folyondár repkény!
Némán nyújtá át férjének a levelet, mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a
talányt.
A mint Béla végig futotta a levelet, neje elsápadt arczára tekinte
vissza. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy e levél Juditot
meghatotta.
– Úgy látszik, hogy engemet denunciálnak előtted.
– De ki? szólt Judit, elábrándozó tekintettel.
– Babonás vagy-e?
– Nem. De az irás mégis oly hasonlatos.
Judit szemei megteltek könynyel.
– Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat koczkáztatom. Súlyos vád. Hogy
nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal. Majd megtudod egyszer, hogy ki
irta ezt a levelet? Addig is kérlek, tartsd meg ereklyéid között és ne
pusztítsd el; mert még szükség lehet rá valaha.
Béla nagyon jól tudta a rejtély alapját; ismerte jól azt a kezet, mely
oly híven tud idegen aláirásokat utánozni; de még nem volt szabad azt
kimondania. Vadász volt, a ki lesben áll veszélyes és ovatos vadakra;
nyomukra talált már, megtalálta a hullát, a mit elhurczoltak, tudja,
hogy meg fognak előtte jelenni és visszatartja lélekzetét, mozdulatlanul
ül: engedi arczát maró bogaraktól csipetni, nem hajtja el őket, nem
tekint félre, vár csendesen a pillanatra, a mikor a vadak lőközelébe
érnek; ha észrevennék elébb, visszafutnának, megkerülnék, talán össze is
tépnék.
Ezért titkot kellett tartania saját neje előtt is. E titoktartás sok
szenvedésébe került azután mind a kettőnek; de én Bélának adok igazat s
koczkáztatom azt, hogy az asszonyok el fognak itélni, a miért egy titkot
olyan sokáig hagyok előttük rejtegetni.
Az ebéd csendben folyt le, senki sem szólt a másikhoz egy szót sem. Ebéd
után Béla fölkelt s rögtön dolgozó-szobájába távozott. Félóra mulva neje
utána ment. Már akkor nem volt oly halavány.
– Azt mondtad, hogy tegyem el irataim közé e levelet, mert még szükség
lehet rá. Nekem semmi szükségem rá; neked adom, őrizd te, ha akarod.
– S nem bánod, akár ki az, a ki előtted elvádol?
– Bántam-e valaha? először teszik-e most?
– Bizol-e bennem?
– Élnék-e a nélkül?
– Hiszed-e, hogy még emlékszem a világosi rossz napra?
– És én emlékezem arra a «jó éjszakára» a koporsóban.
– Nem lehet minket olyan könnyen elválasztani élő embernek.
– Még a halottnak sem.
Férj és feleség ölelve tarták egymást. Olyan egy pár ember volt az, a ki
mindennap ismételte azt az esküt, a mit egyszer az oltár előtt
elmondott.
Az ember azt hinné, hogy mesét hall, mikor ezt hallja.


A SÁPADT ASSZONY.
Fertőyné arcza csak egyre haloványabb.
Neki bezzeg nincs szüksége liliomkenőcsre, herczegnők vizére; neki van
egy tündére, a ki éjszaka mindig eljön s egyre fehérebbé festi orczáját:
olyan már, mint a liliom.
Volozoff herczeg nem tehet arról.
Ő igazán önfeláldozó imádó: ő csak dicsvágyból hódít. Tetszik neki az,
hogy a világ azt beszéli, miszerint a legszebb, legelmésebb asszony az ő
kedvese.
Csak egy hibája van a legszebb, a legelmésebb asszonynak; az, hogy miért
nem pirosabb? Volozoff herczeg országokat adna érte, tele muszka
parasztokkal, ha Fertőyné arcza pirosabb volna.
Az gyűlöletes dolog, ha az embernek a kedvese blazirt. A felesége lehet
az; de a másik, a vidámabb társ: az legyen életkedvű.
Volozoff herczeg nem bánta volna, ha Szerafine akármi áron deríti fel
kedélyét.
Hogy mi az az akármi ár? azt csak a férfiak tudják.
Azt nagyon jól tudta, hogy férjét teljes szívéből gyűlöli ez asszony:
hiszen épen azért választotta férjeül.
Az pedig lehetetlen, hogy egy nő, a ki férjét gyűlöli, akármilyen
halavány is, valakit ne szeressen a világon.
A herczeg tudta azt nagyon jól, hogy ezen valaki nem ő. Tehát más.
A szép nő elfogadja udvarlásait, karján sétál, vele tánczol, páholyban
ül, keresztnevén szólítja, ha egyedül van, tud mulatni vele,
elpanaszolja, ha valamije fáj; hanem hogy valaki más van lelke
rejtekében, a ki őt elfoglalva tartja, azt mindennap jobban kezdte
tudni.
Ezt a mást fel kelle találnia.
Miért? Talán hogy megölje? Talán hogy féltése dühével üldözze? Épen nem,
ezt a valakit fel kelle találnia azért, hogy Szerafine hadd legyen
egyszer boldog; a halavány arcz hadd legyen egyszer piros.
Bálokban, fürdőkön, divaturacsok rajongák körül a nőt, de a herczeg
egyikben sem találta azt fel, a kinek láttára a fehér arcz egyszer
pirul.
Egyszer a szinházban voltak; Szerafine páholyában ülve, szokása szerint
nem nézte az előadást, hanem a közönséget; a herczeg szemközt ült vele s
egy pillanatban úgy tetszék neki, mintha az a hajnalpir, mely oly idegen
vendége a liliomarcznak, elborítaná azt s Szerafine egészen titkolózva
üdvözölne ott alant a földszinten valakit. Máskor föltünőleg szokott
köszöntgetni új ismerősöket, ezt csak rejtegetve.
A herczeg követte Szerafine szemejárását s észrevette azt, a kinek az
üdvözlés szólt. Nem kérdezősködött felőle Szerafinetől, hanem a mint uj
látogató jött a páholyba, búcsut vett tőle s lement a kaszinóerkélyre,
helyet foglalva Dombay Elemér mellett, a ki semmiről egyébről nem
nevezetes, minthogy minden embert, asszonyt, leányt, férfit kivétel
nélkül ismer, a kit csak a szinházban látni szokás; még tán a karzaton
ülőket is.
– Te Elemér, mondd meg nekem: ki az a fiatal ember ott a földszinten, a
ki a negyedik páholy alatt áll, a pálczájára támaszkodva.
– Az ott, abban a manchester paletotban? Az egyik szinésznőnek az ura.
– De patvart! Az tulnan rajta. Abban a chamois kabátban.
– Úgy? Az is egy szinésznőnek az ura.
– De hogy híják?
– Lávay Béla.
– Miféle mesterember?
– Boldogabb időkben publicista; – ilyenkor ügyvéd.
– Te? De ki ne nevess azzal, a mit mondok. Ez az én rejtélyes kertészem.
– Hogyan? A kiről azt mesélted, hogy egyszer Fertőyt az üvegházadban
belelökte az aquariumba, s azzal megugrott?
– Ugyanaz, tökéletesen ráismerek, s most már értem az egész rejtélyt.
Fertőy arról beszélt az aquarium előtt, hogy az a Lotus bizonyosan
Lávayné nevét viseli, s erre kapta azt a furcsa felköszöntést.
– No ez derék! Holnap mindjárt megkérdezem ezt Bélától.
– Te ismered?
– Nagyon jól. Igen furcsa gyerek az.
– Hát tudod mit? ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más szándékom van vele.
– Tegyünk úgy, mintha semmit sem tudnánk az azonosságról. Mi szükség
nekem egy mai gentlemanben egy hajdani cselédemre ismerni, ki politikai
okokból öltött livréet? Én szeretném őt jogigazgatómnak választani.
– Azt jól teszed. Rendes ember és nem csal meg. Egyébiránt én kitalálom,
hogy miért jöttél e perczben erre az ötletre?
A herczeg kétkedve tekinte szomszédjára.
– Nem azt.
– Fogadjunk.
– Jól van. Ezer rubelbe.
– Eredj, ne légy bolond. Nem vagy most otthon.
– Hát fogadjunk egy fertálybankóba.
– Áll. Te neked ez a bizarr ötleted jött most: az én Fertőy barátom,
azon rendületlen barátságnál fogva, mely engemet az ő házához köt,
nagyon sokszor megtisztel azzal, hogy pénzügyi viszonyainak mibenlétét
velem bizalmasan megismerteti; olyankor én őt mindig fiskálisomhoz
szoktam utasítani, s az megért mind a kettőnket. De milyen mulatságos
fordulat lesz az, ha Lávay Bélát nevezem ki jogigazgatómnak s jövőre
Fertőy barátomat a legártatlanabb orczával küldözöm ő hozzá, hogy
értekezzék vele, ha tetszik.
A herczeg kaczagott a vége felé. Az ötlet mulatságos volt, de nem az ő
agyában szülemlett. Kaczagott, de a fejét rázta; az igazi indok nem volt
eltalálva. Hanem – ez a magyarázat nagyon jó volt arra, hogy a valódit
eltakarja mindenki szeme elől. A világ azt fogja hinni, hogy satyrát
lát, és nem veszi észre mögötte az idyllt.
Volozoff engedte diadalmaskodni szomszédját; mosolygó malitiával vett
elő tárczájából egy újdonatúj egy forintost, azt négyrét hajtotta,
nyelvével a hajtás szélét megnyálazá s figyelmesen leszakított belőle
egy negyedet. Ez is egy politikai divat volt.
– Megnyerted, szólt Dombay elé téve a nyereményt.
Az anecdota még az előadás alatt megtette a körutat a kaszinóban.
Mindenki igen genialisnak találta a módszert, melylyel egy szerencsés
udvarló egy terhére válni kezdő férjnek megnehezíti a szekrényéhez
vezető utat.
Volozoff pedig kiegészíté magában a történetnek azon részleteit, a miket
a világ nem ismert.
Midőn ő a vélt gonosztevő kertész után akart lőni, Szerafine megfogta a
kezét és visszatartotta a lövést.
Szerafine egyedül volt akkor az állítólagos kertészszel a téli kertben,
s gyakran eltünt máskor is, hogy őt fölkeresse.
Szerafine egyszer elmondá előtte, hogy Lávayné egykor közeli ismerősnője
volt, egy városban laktak, ablakaik átellenben: a város azt is hitte,
hogy vetélytársnők.
Most már emlékezett arra is, hogy Szerafine nagyot sóhajtott, mikor
azzal végzé leánykoruk regéjét: «most Judit boldog.»
Volozoff azt hitte, hogy érti az egészet, s gondolá: «jobb lenne, ha
Szerafine lenne boldog és Judit egy kicsit boldogtalan.»
Mert hiszen utoljára is az egész asszony-boldogság csak emberi tréfa és
sorsszeszély.
Szerafine majd vigabb lesz, ha élni kezd, a művésznő pedig annál
művésziebben fog játszani, ha egy kis szenvedés éri.
Másnap Dombay Elemér meglátogatta Bélát.
Az az igen becsülendő gyöngeség megvan az embereknél, hogy ha valami jó
hírt tudnak meg előbb, mint a kit az közvetlen érdekel, sietnek elsők
lenni, a kik azt tudassák vele, s olyanforma genesist adni a
történetnek, mintha annak megindításában nagy részük lett volna. Már
pedig egy tekintélyes uradalom jogigazgatóságát csak úgy egy álom alatt
elnyerni egy fiatal ügyvédnek, csakugyan a szerencsés esetek közé
számítható.
– Barátom, jó ujságot hozok: tegnap Volozoff herczeg előhozta, hogy a
tagosztályi ügyek nagyon megnehezültek a jószágain, s a bécsi doktor, ki
eddig minden peres ügyét vitte, annyit ért a tagosztály, úrbér,
majorsági földek, regalék és remanentiák kérdéseihez, mint a tyúk az
abéczéhez; kénytelen magyar ügyvédet választani jogigazgatónak, kit
ajánlanék neki? Én, tudva azt, hogy az urbarialis ügyek neked különös
tanulmányaid, téged neveztelek meg neki, s ő mindjárt kezet adott. Nos,
barátom?
Béla pedig nem adott oly hamar kezet.
– Hát mi a patvar? gondolkozol tán rajta, hogy elfogadd-e? Barátom, ha
én ügyvéd volnék, két kézzel kapnék az ilyen alkalom után. Mit gondolsz?
Egy ilyen állás szerencsédet alapítja meg. Mai világban már nem élhet az
ügyvéd máskép, mint ha vagy a váltók után szaladgál, vagy az uradalmi
ügyek vezetésének nyugalmas positiójába teszi le magát.
– Tudod, szólt Béla kitérőleg, van valami kellemetlen az ajánlott
helyzetben, a mit én neked meg nem mondhatok.
– De a mit én neked elejétől végig elmondhatok. Te, mint politikai
bujdosó, a sok álarcz között egyszer felvetted a kertész-livréet is;
szolgáltál Volozoff kastélyában; nem is igen szépen váltál meg, mert
búcsú fejében a herczegnek egyik úri vendégét, minthogy nődet
rágalmazta, úgy beledobtad az aquariumba, hogy most is benne volna, ha
ki nem huzták volna. Ezt tudja minden ember, pedig te nem mondtad
senkinek. A herczeg azonban nem fog rád ismerni, ha ismét találkozol
vele. Más arczod is van most, és ő nála soha nem fogod észrevenni, hogy
emlékezik rá, miszerint már valaha találkozott veled; egyébiránt őt akár
esztendő számra ne lássad, kivéve mikor a helyszinén kell megjelenned,
hogy a parasztjaival kiegyeztesd.
– Jól van; majd gondolkodni fogok rajta.
– A mi annyit tesz nálad, hogy majd közlöm elébb a feleségemmel. Jól
teszed barátom: ő okos asszony; több esze van, mint neked, meg nekem,
meg az egész familiádnak, in ascendenti et descendenti, boldog ember
vagy. Két fejed van; a mit az egyikkel ki nem találtál, megkérdezed a
másiktól. Úgy is illik. Nőd bizonyosan azt fogja mondani, hogy fogadd
el.
– Azt nem tudom.
– No hát tudd meg minél elébb és aztán közöld velem.
A mint Dombay eltávozott, Béla rögtön sietett át Judithoz.
– Kedvesem. Volozoff herczeg uradalma jogigazgatásával kináltatott meg;
mit szólsz hozzá?
Judit gondolatokba merült.
Azután hirtelen megfogta Béla kezét és így szólt:
– Most fogadd el. Végezd be legfontosabb ügyeit, a mily rövid idő alatt
lehet. És akkor mondj le.
Béla megköszönte a jó tanácsot.
Hiába, a nők tapintata legfinomabb.
Egy kis világi mendemonda, egy kis látszat, egy kis féltékenység, s a
sok apróságból oly általános tömkeleg támad, a miből az ember jó hire ki
nem igazodik. Pedig vannak emberek, a kiknek a jóhirök drágább a
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Politikai divatok: Regény - 23
  • Büleklär
  • Politikai divatok: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4037
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2028
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4116
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1978
    35.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1893
    38.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4087
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2046
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4128
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1999
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4111
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1962
    35.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1996
    33.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4062
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1837
    37.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4126
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4126
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2043
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4168
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1975
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4223
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4141
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4229
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1905
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4133
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1883
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4149
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    36.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4089
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1980
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4034
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    35.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4210
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1833
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4202
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    36.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4122
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4174
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    35.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4144
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1892
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4165
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1806
    38.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 3979
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1917
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4226
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    35.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Politikai divatok: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 3652
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1836
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.