Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 13

Süzlärneñ gomumi sanı 4037
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
egész tábor, abba hagyta az ostromot. És ekkor az a százötven
verestollas kirontott a fokosaival, vasvilláival a zöld tollasokra. S
ugyanazon az úton, a melyen egy órával elébb ezek verték ki a városból
az ellenpártot, megűzték ezek a győzteseket vitézül, s aztán
visszatértek szép rendén voksolni.

VÁROSI TISZTÚJÍTÁS.
Hogy hajdanában a királyi városokban is divott a restauráczió, még pedig
a megyei választásoknál még szigorúbb szabályok szerint, t. i. évenkint
megújítva, annak bizonyságát találjuk egy 1681-ben kiadott krónikában,
melyben a kassai biróválasztás szertartásai vannak leírva.
Minden évben, háromkirályok napján az első hajnali harangszóra minden
kapuját bezárták a városnak s azon percztől fogva a déli harangszóig
senkinek sem szabad a várost elhagyni. Se oda bejönni.
Hajnalhasadtakor a város fürmendere maga köré gyűjti a száz tagból álló
külső tanácsot; melyben egyenlő számmal vannak képviselve a város lakói,
nemzetiség és vallásfelekezet szerint. 33 magyar, ugyanannyi német, és
tót; – kálvinista, lutheránus és pápista. Századik maga a fürmender.
Ez a száz kiválasztott férfiú állapítja meg szavazás utján, hogy ki
legyen a következő évben a kassai biró? Maradjon-e a régi, vagy új
következzék utána.
Ha a százak között megállapodás jött létre: akkor az egész külső tanács
kivonul proczeszszióban a temetőbe. A temető ez alkalomra vastagon be
van terítve szalmával.
A mint a százak egybegyűltek a temetőben, kiküldik a heroldot, hogy
hívja meg a küldő tanács nevében az új választott birót a körükbe.
Mikor az új választott biró megindul, megszólalnak a város tornyaiban
valamennyi harangok s addig el nem hallgatnak, a mig a biró a
városházára vissza nem érkezik.
Jön pedig a biró egy újdonatúj szekéren, mely elé hat fekete ló van
fogva. Az a szekér pedig meg van rakva simára gyalult hosszú
tölgyfa-hasábokkal.
A szekeret kisérik a város czéheinek mesterei, templomi zászlóikkal és
mesterségeiket bizonyító jelvényeikkel, melyeket később a biró házánál
leraknak.
A mint a temetőbe ért a diszmenet: a fürmender kikiáltja a választott
birónak a nevét; a melyre a jelenlevők háromszoros vívátot kiáltanak, a
városi trombítások és dobverők háromszor üdvriadót recsegtetnek, az új
birót a két legidősebb tanácsúr egy karszékbe leülteti, s arra a négy
legifjabb tanácsúr felemeli őt karszékestől a vállaira.
Akkor azután a fürmender e szavakat intézi hozzá:
«Így fog tégedet Kassa városának közönsége egész biróságod alatt a
vállain hordani, ha városunknak, hazánknak és vallásunknak híven fogsz
szolgálni. Ha ellenben árulóvá lennél a város, a haza és a vallás ellen:
ama hasábfákból, a miken idejöttél, fogunk máglyát rakni a számodra, itt
ezen a helyen, a temető kertben s ezen égetünk meg.»
(S egy ízben szavuknak is álltak a kassai polgárok.)
Innen azután visszatérnek ismét a városba és sorra járják minden
felekezet templomait s mindegyikben isteni tiszteletet szolgáltatnak: a
kálvinista templomban magyar, a pápistában német prédikáczió tartatik –
bevett szokás szerint rövid. Annál hosszabb azonban a lakoma, melyet a
város az új biró tiszteletére rendez, melyhez hivatalos minden czéhbeli
polgár, külső tanácsos, pap, katonatiszt és egyházfi. A lakoma alatt a
városi kórus, a regenschori vezénylete alatt mindenféle betanult vocal
és instrumentál zenedarabokkal emeli az ünnepély magasztosságát. – Ebéd
után a város fiatal legényei kopja-szúrással és lóháton való
dulakodással fejezik ki hazafias délczeg jókedvüket; éjjelre nagyszerű
örömtüzek a hegyeken, s általános lámpa-kivilágítás rekeszti be az
ünnepélyt.
Így ment végbe a városi restauráczió ezelőtt kétszáz esztendővel.


SZÉL GÁSPÁR UTÓDAI.
Ki volt az a Szél Gáspár?
Szél Gáspár volt egy nevezetes poéta a század elején.
Írt verseket nagyon sokat. Hogy azok nem maradtak meg az utókor számára:
annak bizony nem a szerző az oka, hanem az irigy kiadók, a kik abban az
időben, a midőn Szél Gáspár élt, még nem jöttek a világra. Ez is egyik
kiadói furfang: elkésve születni.
Egyszer ugyan Szél Gáspár összegyűjté a költeményeit s beállított az
egész batyúval a derék nagy Mæczenáshoz, a gyallai földesúr Tajnay
Mihályhoz: azt követelte tőle, hogy nyomtattassa ki az ő összes verseit.
– Kinyomtattassam. Dehogy nem nyomtattatom ki! mondá a Mæczenás, s
átvéve az egész háti kosár poémát, kiszolgáltatá azt az ispánjának,
kellő utasítás mellett.
Éppen búzát nyomtattak a szérün: az ispán odavitette a verseket; kitelt
belőlük egy egész «ágyás.» Négy ló kinyomtatta valamennyit szépen. Fel
is szórták. Polyva lett elég; de mag nem maradt.
Egy költeménye mégis megragadt az emlékezetemben. Az elemi tanítók
szokták vele ijesztgetni a gyermekeket az én sexta koromban.
«Mester Mátyásnak
Selyem gatyásnak
Verseket
Visz a kasznárom,
Ki több, mint három
Esztendős.»
Arról is volt azonban tudomása Szél Gáspárnak, hogy nem csak rimes
versek teremnek a Helikonon, hanem mértékes versek is. Szél Gáspár ezt a
technikai feladatot akként oldotta meg, hogy megmérte czérnával az első
és második sort a megkezdett versből; a harmadik és negyedik sornak
aztán ezen czérnán kötött csomók adták meg a mértéket. Poéta diák
korunkban úgy hítták a rosz metrummal szégyenkedő poémát, hogy «Szél
Gáspár czérnája.»
Később egy méltó utódja támadt Szél Gáspárnak, egy jobb sorsra érdemes,
buzgó felvidéki Tyrtæusban, a kinek a szájhagyomány ezt a distichont
tulajdonítja:
«Róka szoros egykor nagy ehetnám lyukba bebújta.
Dombos az oldala lett: nem lehet ám gyere ki.»
(Tudniillik, hogy a róka felfalta a nyulat, mely a vadászok elől bebújt
az odúba s jól lakva, nem tudott a lyukból visszavonulni.)
Hogy sok ilynemű remekműve láthatott gyertyavilágot, azt engedi
sejtenünk az az epigramma, a mit Vörösmarty írt hozzá:
«Édes Malakidesz, ucseg Isten nem te magyar vagy.
Muzsa tied meg van egy szuka tót kutya mert.»
Követte e nyomdokokat a híres Puskás Márton, a kinek keze szennyét már
megtaláljuk egy némely vidéki kalendárium lapjain. Azok között ez a
legszebb
«Láttam ama híres szigetvári Zrinyit
Mozgatni inyit.
Úgy vágta a török kozákot
Mint a mákot.»
Még közelebb esik hozzánk Vojtina Mátyás, a kit Arany János didaktikai
költeményei boltczimeréül választott.
Vojtina Mátyás Bernát Gazsinak az inasa lett volna, ha hivatását
komolyan vette volna.
Bernát Gazsi maga is a hajdani Józsa Gyuri iskolájának a baccalaureatusa
volt: a kinél a gazdatisztnek az volt a konvencziója, hogy «fizetés
semmi, hanem szabad lopás.»
Ezt az axiomát azonban Bernát Gazsi egy clausulával tökéletesitette:
– Édes Vojtina Mátyás, nekem az ellen, hogy lopj, in theoria semmi
kifogásom: hanem in praxi az ellen, hogy én tőlem lopj, ünnepélyesen
tiltakozom.
Tehát ez a Vojtina Mátyás örökitette meg a nevét azzal a harczi dalával,
melyet 1849-ben írt a magyar hadfiak felbuzdítására:
«Egy kis halál nem tesz sokat:
Őseinknek szintúgy volt!»
Ehhez az iskolához tartozott (mert iskola ez!) Petőfinek a
székesfehérvári szállásadója is: egy becsületes kézműves mester, ki a
versírás mesterségébe azt az újítást hozta be, hogy minden szó elé egy
«s» betűt tett. Egyszer Petőfinek, a mig a szinházban járt, az inas
gyerekek elhányták az írótollát; mikor legjobban irhatnékja volt, nem
volt mivel, aztán lúd sem volt a háznál, hogy más tollat húzhatott volna
ki a szárnyából. (Aczéltollal még akkor csak a grófok írtak.) Megszánta
a szállásadó mester s oda kölcsönzé neki a saját «költői tollát.» De
csak azon feltétel alatt, ha e nagylelkű pályatársi segítséget ő is
megörökítheti Petőfi költeménye alá irott distichonban.
A distichon hangzott ekképpen:
«S nem találja s pennáját
S nem teheti s munkáját.»
No hát hajdan ez a genre csak egyesével bukkant elő; de most már egész
felekezetté szaporult az. A vad pœzisnak baczillusai vannak! Mikor egy
királyhymnuszra, egy balladára pályázat hirdetődik, százával bujik elő,
mint zápor után a vargánya, a Szél Gáspár ivadéka. Pardon vargánya! Hisz
ez megehető; ezek valóságos pöfetegek, a mikből boszorkányliszt porlik
fel, a mint felnyitjuk. S mikor meg egy Teleky-, egy
Karácsonyi-drámaverseny indul meg, előtámadnak a Szél Gáspárok óriásai.
A legtöbbnek sejtelme sincs a verselésről, a szófűzésről: írnak olyan
nyelven, a minőn soha senki sem beszélt; hosszú frázisokban egy árva
gondolat nélkül; a ki valami bolondot tud mondani: az már zseni
közöttük. S ezekkel soha sem hiteti el senki, hogy ők nem lángelmék, nem
csillagok, a kiket az irigy pesti irók lehajigálnak az égből: – s ezzel
gyakran elrontják az egész életüket.
Nem régiben egy nagy magyar városban egy jó keresetnek örvendő derék
szabómestert csipett meg a helikoni bögöly ilyen formán. Azt álmodta,
hogy ő neki íróvá, világreformátorrá kell lenni. Ott hagyta a jó
üzletét, a jövedelmező műhelyét s feljött Pestre írónak. Most aztán
panaszkodik, hogy az éhhalállal küzd.
De hát, édes atyámfia! Hogy lehet valakinek éhen halni, a kinek az úr
Isten varrótűt adott s a ki annak a tudományát tudja? Az a varrótű ád
kenyeret is, becsületet is: Szél Gáspár tolla nem ád.
Majd mondok én legközelebb egy mesét a varrótűről.


HÁNYFÉLE A BECSÜLET?
Szép mondás volt az egy birótól: «én csak egyféle becsületet ismerek.»
És igaza is volt. Úgy is kell!
A törvényszék nem mészárszék, a hol a húst minőség szerint mérik: más
ára a szegyének, a tarjának, meg a felsálnak. A ki a biró elé hozza a
becsületét, annak csak egyforma minőségből mérnek; ott nincs kövér
becsület, vagy ösztövér becsület. A birónak azért van a serpenyő a
kezében, hogy megmérje rajta, hány gramm lett belőle elvéve; a szerint
taksálja a birságot. Kié volt, mié volt a becsület, ahhoz neki semmi
köze. Ez az igazi jogegyenlőség – a biró előtt.
De másképen van ám a becsületkérdés a nagy biró: a világ előtt.
Azt mondja egyik dzsentlmen a másiknak: «oh, te tolvaj! oh, te svindler!
oh, te zsebmetsző!» – Azonban kártya van mind a kettőnek a kezében s
kártya közben nem sértette meg vele a másik úrnak a becsületét; mikor
fökelnek egymás szivarjáról rágyújtanak s haza mennek. – Ha kártya
nélkül mondta volna ezeket: nagy becsületsértést követett volna el vele.
Ellenben, ha egyik dzsentlmen a másiknak arra a kérdésére, hogy «mikor
fizeted már ki a váltódat, a mit rajtam exekváltak?» azt feleli, hogy
«nem vagyok én próféta!» hát ezzel a becsületén semmi csorbát sem
ejtett. Ha ellenben kártyázás közben csinálta azt az adósságot s azt 24
óra alatt ki nem fizeti, elvesztette a becsületét s ki van tiltva minden
társaságból.
«Te áruló! Te szédelgő! Te kókler! Te hitszegő!»
Becsületsértés ez? Oh nem! Csak képviselőházi nyájaskodás. A folyosón
künn – ott már becsületsértés volna.
Ha egy bankár elmulasztja ultimóban kiegyenlíteni tartozásait,
elvesztette becsületét: azt ünnepélyesen kiharangozzák a börzéből. –
Nojszen, győzne harangozni a kaszinó kapusa, ha ott is ez volna a
becsület-regula!
Ellenben, ha ugyanannak a bankárnak a differencziák kiegyenlítése
alkalmával beütik a kalapját a fejébe, szépen kivasaltatja a kalapját s
nem szól felőle senkinek; de ha dzsentrinek nem nyújt vissza kezet, a ki
elé ő kezet nyújtott: az becsületsértés s orvoslást követel – vassal és
nem vasalóval.
Egy virágcsokorral való megkinálás lehet az egyik hölgyre nézve
becsületsértés, a másikra nézve nem az. Volt már a biróság előtt olyan
eset is, hogy egy poéta szerelmes verset írt egy kisasszonyhoz, a ki ezt
becsületsértésnek vette s ugyancsak meg volt akadva a biró, hogy mit
ítéljen ez ügyben! Nem tudom, mi lett volna belőle, ha a vádló meg nem
bocsát a vádlottnak.
Két szinésznő összekap azon a becsületkérdésen, hogy melyiket illeti meg
az első ülés a páholyban? A két férj ezért megverekszik s egyik
agyonlövi a másikat. A szinésznői becsület ennyire érzékeny. Ez
Magyarországon történt. Ellenben Párisban két hires szinésznő érzékenyen
összetűzött: madame Theo és madame Judic. Madame Judicnek a férje
odament madame Theonak a férjéhez s úgy vett rajta elégtételt, hogy
varratott vele magának egy frakkot. Madame Theonak a férje t. i. szabó
volt.
Volt egy hirhedt affér, a miben magam is voltam egy ideig szekundáns, a
minek az volt az alapja, hogy egy szerkesztő azt irta egy iróról (a ki
különben garszon ember volt), hogy éjente gyanus utczákban jár
fiakkeren. Becsületsértés-e ez? Tessék biró elé vinni! Csak úgy tudtunk
a komplikált becsületügyből kiszabadulni, hogy a szerkesztő leköszönt az
állásáról.
Egyszer Gyulai Pál megkritizálta Tóth Kálmánnak a költeményét s a
szerelmes verseiről olyan formát mondott, hogy azok nem valódi
érzelemmel vannak irva. Úgy de Tóth Kálmán azokat a menyasszonyához irta
s annál fogva megesett az, hogy a kritikából becsületkérdés lett s Tóth
Kálmán meglőtte Gyulainak a lábát. No, ha a kritika becsületkérdés
számba menne, akkor nekünk már Gyulaival torpedókkal kellene egymásra
lövöldöznünk.
De hát, hogy a legáltalánosabb becsületbeli fogalmakra térjek: ugyan
becsület-e az, ha egy férj a feleségét megcsalja?
Úgy-e, hogy nem az?
És azért becsületsértés-e az, ha valakire azt mondják, hogy a saját
feleségét megcsalja s a másét elcsábítja? Kirekesztik-e azt a
kaszinóból, a klubból, az országházból? Úgy-e, hogy nem rekesztik? Tehát
az és nem az?
S ha én azt mondom, hogy azon urak közül, a kik most ezt a lapot
olvassák, annak, a ki így bánik a becsülettel, toll nőjön az orrán: tíz
közül hány fog az orrához kapni? Keveset mondtam: ezret kellett volna
mondanom.
És azért mégis megtörtént rövid idő alatt, hogy három igen nagyszerű,
igen hatalmas és népszerű alak bukott meg azon a becsületbeli kérdésen,
hogy a saját feleségét elhanyagolta s a más feleségének udvarolt.
(Dilke, Boulanger és Parnell.) A biró a közvélemény volt, ezeknek a
becsülete nem tűrte azt a homályt, össze kellett omolniok a közvélemény
előtt.
A hányféle az ember, annyiféle a becsület s annyiféle annak az ára;
hanem a biró előtt: ott csak egyféle van, csak a taksája változik – öt
forinttól száz forintig.


AZ ÚJ SZŐLŐVÉSZ, A «NEKROPÓLISZ».
Haragodnak nagy voltában, miket küldesz még ránk, óh édes anyaföld?
Meglátták a mi szemeink a filloxérát (górcsövön keresztül), azután
megismerkedtünk a peronoszpórával; ennek még jól meg sem tanultuk a
nevét, már bekopogtatott hozzánk a blak-rot, nyomba jött utána a
white-rot. Egyik gonoszabb nyavalya, mint a másik.
S ime most egy újabb veszedelem fenyegeti a mi szőlőhegyeinket: a
nekropólisz.
Az egész Gellérthegyen nincs már szőleje másnak, mint Kerkápolyinak, meg
Molnár Istvánnak, az állami szőlőakadémia igazgatójának. Ők
megvédelmezik a maguk enklávéit a sivatag közepette szénkéneggel,
rézgáliczczal, szuperfoszfáttal, chilisalétrommal s más efféle füst
nélküli puskaporokkal; de most jön szegény fejünkre a «nekropólisz»! Mi
védelmet találnak ez ellen?
Pulszky Karcsi fedezte föl ennek a nyavalyának a csiráit a temetőkben és
az emlékszobrokban.
Tudvalevő dolog, hogy ha egy rendes hétköznapi ember meghal, hát azt
eltemetik s azzal jól van; de ha egy rendkivüli ember hal meg: egy hires
államférfi, nevezetes költő, vagy kiváló serfőző, annak szobrot emelnek
s akkor azt még egyszer agyonütik.
Nem elég szegénynek, hogy életében a törvényjavaslataiért
lehazaárulózták; holta után a kőbe, érczbe vésett szobrának esnek neki s
azon folytatják az ócsárolást.
Ezen a bajon az én Károly barátom aként vél gyökeresen segíthetni, hogy
valamennyi hires magyar embert felküld a Szent-Gellért hegyre
szobrostul, epitáphiumostul együtt, temetkezni. Ott még van számukra
üres hely, a Kerkápolyi szőleje, meg az állami szőlőiskola.
Ültessünk a helyébe nekropóliszt!
Ez aztán a megfordított vandalizmus!
Kivágni az eleven szőlőtőkéket és sirköveket ültetni a helyükbe!
Hol van az a mauzoleum, mely egy jól megtelt pinczével versenyezhet?
Mikor én e tervet a külön lenyomatból elolvastam, a hideg borzongott
végig a hátamon.
Én ősztől tavaszig mindennap a legfölségesebb kilátásban gyönyörködöm, a
svábhegyi kertecském lonkájáról a szép Budapestre. Hát már ezentúl én
minden reggel, este, rögtön a temetőt lássam magam előtt? Szemem előtt a
Gellérthegy egész terjedelmében, megrakva siremlékekkel. Azt nézegessem
mindennap, hányat öntöttek már bronzba kortársaim közül? Hát én belőlem
milyen rézorru szörnyeteget fog csinálni a szobrász, ha
megnekropóliszosodom?
Hiszen nem vagyok még trappista barát, hogy örökös «memento mori»
fogadjon!
Hanem aztán, mikor praktikus oldaláról fogtam föl a dolgot, kezdett az
első felháborodásom lecsillapulni.
Hisz a terv és a kivitel között még nagy időköz lehet.
Előbb ezt jól megvitatják a hirlapok, mig odáig megérett a dolog, hogy a
képviselőházban meginterpellálják miatta a kultuszminisztert: van-e
tudomása róla, hogy a fővárosi szobrok nem jól érzik magukat a
helyeiken, s a nevezetes halottak nincsenek megelégedve az
alkalmaztatásukkal?
Erre a miniszter megigéri, hogy ki fogja adni az ügyet tanulmányozás
végett a képzőművészeti bizottságnak.
A képzőművészeti bizottság átteszi a kérdést a magyar tudományos
akadémiához.
A magyar tudományos akadémia megbizza véleményadással a régészeti
bizottságot.
A régészeti bizottság összehija a szakértőket, szobrászokat, építészeket
és sirásókat ánkétra.
Az ánkét pártolólag terjeszti az indítványt a fővárosi tanács elé.
A fővárosi tanács megfontolja az esetet, s átadja a gellérthegyi
szépészeti bizottságnak.
A gellérthegyi szépészeti bizottság örömmel adja beleegyezését a
nekropóliszhoz.
Ekkor átmegy a nekropólisz a fővárosi építészeti bizottsághoz.
A fővárosi építészeti bizottság megteszi a maga változtatásait a
tervezetben, melyeknek foganatosítása után az egész ügy eljut az
országos közmunkatanács foruma elé.
Az országos közmunkatanács azt mondja rá, hogy ha már a halottak sem
akarnak békében maradni, hát menjenek a hová akarnak.
Ekkor visszakerül a fővárosi tanácshoz a nekropólisz.
A tanács azt mondja, nagyon jó s átteszi az ügyet a pénzügyi és
gazdászati bizottsághoz.
A pénzügyi és gazdászati bizottság azt mondja rá, hogy jól van, jól; de
ki adja ehhez a pénzt?
Ha csak pénz kell? Rögtön megalakul egy agitáló komité, nemzeti aláirást
nyitva a nekropóliszra, melynek működése folytán rövid idő alatt
összekerül ezerháromszázharminczhárom forint, tizezer darab tégla, meg
egy gazdasági kiállítási sorsjegy.
Ennek az alapján annyira képesül a nekropólisz, hogy a városi képviselő
testület elé lehet terjeszteni elfogadás végett.
A városi képviselőgyülésben fölvettetik a kérdés egyházi részről, hogy
vajjon szabad-e egyátaljában a Szent-Gellérthegyet olyan kálvinista és
lutheránus szentek szobraival profanálni, mint Arany János és Petőfi?
Utasíttatik az ügy az esztergomi primás elé.
Az esztergomi primás felküldi a kényes természetü tárgyat Rómába a
szentszékhez.
A vatikánból kedvező válasz adatik rá: nekropóliszt szabad a
Szent-Gellérthegyen összerakni vegyes tartalmu alkatrészekből.
Ennek az örömére nagy bankett rendeztetik. Pulszky Károly kopasz fejére
és ősz szakállára toasztok mondatnak.
Kihirdettetik a pályázat a nekropólisz tervére.
Megválasztatik a tizennyolcztagu szakértő bizottság a tervezetek
megbirálására.
Beérkezik ötvenkét terv. Jobbnál-jobbak.
A szakértő bizottság azt mondja mind az ötvenkettőre, hogy nem ér
semmit.
Új pályázat, szükebb verseny mellett végre kedvező eredményre vezet.
Tudniillik, a melyik legolcsóbb lesz.
S ez az lesz, a mely a mostani czitadella belsejét átalakítja egy olyan
forma körönddé, a milyen most a képviselőház, a hol a hires emberek
szépen egymás mellé ültetve, néznek egymással farkasszemet.
Csakhogy már akkor valamennyiünk számára be van hozva a klotür!
És ott fogunk ülni egymással szemközt, a meg nem szolgált napidijak
rézkrajczárjaiból megöntve; Apponyi Albert még mindig szemközt a
miniszteri paddal; réz alakja változhatatlan, s nem közelíthet se
jobbra, se balra.
Csak hogy én ezt már nem fogom a Svábhegyről szemlélhetni!


A MAGYAR THEA.
(Életkép.)
Az volt az országos fölpezsdülés!
Mikor a «véd-egylet» megszületett.
Végig hangzott az országon a jelszó: «nem használunk semmi külföldit,
csak a honit.»
«Honi!» Ez volt a neve mindennek, a mi vevőre akart találni. A hölgyek
kékre festett babos kartonban jártak, mi férfiak pukovai kék posztóban,
vagy olajzöld gyöngyösi privilégiumban; a havannát számüztük, szivtuk
helyette a selmeczi pipából a jó vékit, kospallagit. Becsületszavunkat
kötöttük le, hogy nem iszunk franczia pezsgőt, hanem seidlitzporral meg
czukorral vegyítjük a jó neszmélyit s az még jobban habzott, mint a
Cliquot. Kávé helyett használtuk a czikoriát, s czukor helyett a mézet.
Saját takácsaink megszőtték az asszonyaink által fonott lent, s azt
viseltük fehérnemünek; selyembogarakat tenyésztettünk s Pesten
selyemgyárat építettünk, mely azt a selymet földolgozza, a mit mi
előállítunk.
Derék lendület volt ez, csak az a kár, hogy hamar beleuntunk.
Csak egy czikk hiányzott még az életszükségleteinkből, a mit kénytelenek
voltunk külföldről vásárolni: a thea.
Már pedig thea nélkül estélyt nem lehet adni.
Kis városban, mint az én pátriám, az a jó szokás divik, hogy ősztől
tavaszig a jó ismerősök a hétnek egy bizonyos napján meghivatlanul
összegyülnek, turnus szerint fölváltva, majd az egyik, majd a másik
háznál, s ott kedélyes zálogosdi, lutri, vagy «kalapács és harang»-játék
mellett éjfélig elmulatnak; van jó hazai sonka, boszorkánypogácsa,
dorongos fánk, krisztuslába, diós, mákos kalács, aszalt szilva, birsalma
sajt és liptai turó. A fődolog azonban a thea. – Azt a férfiak szeretik
rummal inni.
No a rumot csak kiküszöböltük, mint idegen terményt, s helyettesítettük
igazi ó-szilvóriummal – az is nagyon jó volt, de mégis fenmaradt
keblünkben az önvád, hogy a hozzá való theát Khina termeszti, Hollandia
szállítja, Ausztria megvámolja, úgy kerül a mi csészénkbe orvosságdrága
áron! Egy forint ára annyi sincs, mint egy pipadohány.
Végre ezen a bajon is segített a hazafiui buzgalom.
A véd-egylet érdemes titkára, összeszövetkezve a hazai szakértő
botanikusokkal, fölfedezett egy eddigelé ismeretlen nővényt, mely
tulajdonságára nézve tökéletesen megegyez a pekko theával, s a mellett a
mi klimánk alatt is meghonosítható. A botanikus nevét valahova
följegyeztem, de ez a jegyzék odaégett, most csak az általános nevét
tudom még: «honi thea».
A védegylet titkársága küldözte szét a magját husz krajczárért egy
csipetnyit; apró volt, mint a mák. Nyomtatott utasítást is adtak hozzá.
Mi is hozattunk belőle a bátyámmal.
Azt már februárban el kellett vetni cserepekbe, s az ablakban kikeletni.
A talajt pedig kora tavaszszal elkészíteni a thearászáknak, mert azok
fölöttébb kényesek. Megkivánják a televény földet, egy harmadrész
homokkal keverve, szeretik a galambtrágyát; de különösen háladatosak a
bőrhulladékért. (Szerencsénkre a szomszédunkban csizmadia lakott, a ki
elég hazafias volt a szemétdombját rendelkezésünkre bocsátani.) A mint
azután a tavaszi napok megnyiltak, cserepekből kiültettük a fiatal
palántákat az utasítás szerint elkészített ágyba, mindegyiknek egy
kupaczot csinálva. Éjszakára le kellett takarni őket spárgacserepekkel,
hogy a dér meg ne csipje. Mikor aztán fejlődésnek indultak, mindennap be
kellett a földet hinteni dohányhamuval, hogy a földi bolha meg ne egye a
növényt; ha valamelyik sárgulni kezdett, annak a tövére kéménykormot
tettünk; a penészgombák ellen alkalmaztuk a kékgálicz-permetezést; nagy
harczaink voltak a közben a duló vakandokkal, a kit végre is
leküzdöttünk.
Nyár elején aztán megkezdődött fáradságunk jutalma, a thea-aratás. Az
utasítás szerint a honi theának a legfiatalabb hajtásai használandók,
melyeket a mellékhajtások levelei alól kell kicsipkedni, kora hajnalban,
napfeljötte előtt. Reggel négy órakor már ott voltunk a kertben s
szedtük a thealeveleket, eltakarva, hogy a nap meg ne lássa. Azokat
pedig szitára téve kellett árnyékos helyen megszárítani s naponkint
háromszor-négyszer megfordítani.
Össze is gyüjtöttünk mi Szent-György napig egy olyan halmaz honi theát,
nagy fáradsággal, hogy egy almáriom megtelt vele, s mikor annak az
ajtaját felnyitotta az ember, olyan illat csapta meg, mintha patikába
lépett volna be.
Hire volt annak az egész városban s mikor ránk került a sor az
estély-adásban, egy ismerősünk sem maradt el; minden hazafiui keblet
hevített a nemes kiváncsiság, hogy milyen lesz hát az a honi thea.
Szemünk láttára fött meg a szamovárban; ki lett töltögetve a csészékbe.
Az illata csakugyan fölséges volt. Még aromásabb a khinai theánál. Az
ize is nagyon kellemetes.
– Ez jobb a pekkonál!
– E mellett elülhet a karaván thea.
– Éljen a honi thea!
– Éljenek, a kik termesztették!
Tökéletes volt a diadal és a siker.
Hanem úgy tiz percz mulva kezdett a vendégeinknek az arcza pipacsveresre
pirulni. «Phu, de meleg van!» hangzott itt is, amott is. A legyezők nem
birtak eleget tenni a kötelességüknek.
Félóra mulva minden embernek az arczán csurgott végig az izzadtság.
Odalett minden frizura! Úgy nézett ki minden ember, mintha vizbe
mártogatták volna, minden fej gőzölgött, mint egy tál főtt krumpli.
No ha látott volna bennünket Kölcsey ezen a honi theaestélyen, bizony
nem irta volna meg azt a verset, hogy: «És az a nép, mely tanult
izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni… Névben él csak, többé nincs
jelen!»
Én mondhatom, hogy jelen voltunk!
De csak egyszer.
Másodszor már nem voltunk jelen.


AZ ÉN DRUSZÁM.
Van nekem egy jeles névrokonom Komárommegyében: nem keresztnévről, de
vezetéknévről druszám, a ki igazán népszerü ember. – Művei sokkal
szélesebb körben elterjedtek s sokkal kelendőbbek voltak, mint az
enyéim. Lisztet készített. Az ő mundlisztje, császárlisztje, numero
nullája levágta valamennyi gőzmalom termékét. S a mellett igazságos,
becsületes vámot szedett az őrletőktől; egy hang nem emelkedhetett
ellene panaszra.
Micsoda szép harmónia volt az, mikor csendes nyári éjszakákon mind a
tizenhat malom pitléje kelepelt, szitálva a lisztlángot.
Volt is áldás a közhasznu munkán: az én druszám a maga jól értett
mestersége jövedelméből nemes úrhoz illő szép földbirtokot szerzett,
diszes lakházat épített; szép lovakat, jármos ökröket tartott: igazi úr
volt! Nem aféle «nemzet napszámosa», mint én.
S még az az előnye is volt fölöttem, hogy az uralkodó vallásban
neveltetett; Boldogasszonyunknak remekművü képe diszíté a lakházát
belül, faragott szobra kivülről.
S bár maradt volna egyedül és kizárólag e fénykörnyezte mennyei alak
hivének mind végig; ne nyitotta volna meg a szivét egy másik égi lakónak
– a muzsának! – Egyszer csak elkezdett az én druszám verseket irni. –
Megirigyelte az én gyümölcstelen fámat, a babért. – Gondolta magában, ha
szabad a Móricznak verseket kompingálni, miért ne volna szabad a
Lajosnak?
Volt biztos kiadója és biztos publikuma. (A mi nekem nincsen mindig.) A
biztos kiadó volt ő saját maga s a publikum mind az, a ki őröltetni járt
a malmaiba. Kijárt az illeték mindenkinek pontosan: ennyi zsák
mundliszt, ennyi kenyérliszt, ennyi veres liszt, ennyi korpa – és ennyi
vers! – Így látta el az én druszám testi és szellemi táplálékkal az
egész Mátyus-földet.
Számos ezrei vannak hazánk népének, a kik vezetéknevünket csak az ő
költeményei után ismerik s nem is csodálkoznak rajta, mikor hallják,
hogy azokat még a király is elolvassa.
Egyszer már azt proponáltam a druszámnak: hogy ha olyan nagyon
beleizlelt az olympi nektárba, cseréljünk; én átadom neki az
iróasztalomat, úgy, a hogy áll, egész fundus instructusával együtt, irja
ő ezentúl a ritmusokat, ő pedig adja ide nekem a malmait, majd én őrölök
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 14
  • Büleklär
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4176
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4177
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4080
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1913
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4039
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2110
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4029
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4069
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1955
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2051
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4037
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2042
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4000
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1979
    29.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4197
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1996
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 3952
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4073
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2013
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1574
    35.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.