Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 11

Süzlärneñ gomumi sanı 4095
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2051
31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
mindjárt az étkező, egyszerre meg van terítve az asztal.
Hanem már enni csakugyan szomorú dolog egymagában az embernek.
De hát vagyok én valaha magamban? Dehogy vagyok! Csak az előszoba-ajtót
kell kinyitnom s egyszerre itt van a vendégtársaság.
Hát nem megmondtam?
A legelső a mylord, a ki belép. «Ah god bye mylord!»
Utána jön mindjárt a Yumyum.
És nem várat magára soká a Káffer.
Négyen vagyunk. Mindjárt körülüljük az asztalt.
Azaz, hogy a lord mellém ül le a pallóra, a Yumyum egyenesen az ölembe,
a Káffer pedig fel az asztal végére.
A lord egy gyönyörű szép angol vizsla (a leányom kapta ajándékba
Komáromból), hosszú, selyemsíma veres szőre, nem is szőr ez már, hanem
haj, olyan lompos farka, mint egy zászló, okos feje, értelmes szemei.
Lehetetlen, hogy valami elátkozott herczeg ne lakjék benne.
A Yumyum, az egy angora czicza, hófehér bundája, rózsaszínű orra, nagy
lobonczos farka.
A Kaffer pedig egy valóságos Kaffer kandur, a milyent csak a muzeumban
látni, sötétszürke, fekete sávokkal, a farka vége is fekete, mint a
vadmacskának. Csak hat hónapos még, de már olyan óriás, hogy attól
tartok, mire megnő, jaguár lesz belőle. De a mellett olyan szelid, mint
egy bárány. Széles, okos fejéből két nagy szem villog elő, fekete
karikákkal körözve. Ilyen fejük volt a templomos vitézek által
bálványozott Baffomet-alakoknak. Az ember szinte érti, hogy az «örök
jóságot» nem emberarczban, hanem macskáéban személyesítették.
Asztaltársaim nagyon jól tudják már a szokást, hogy nálam a vendég az
első. Magam, a gazda, vagyok az utolsó. Előbb sorba kinálok mindenkit.
Csakhogy ők is illemtudók. Az asztalra föltett ételhez világért hozzá
nem nyulnának. A lord épen vegetarianus. Nem orthodox ugyan, a
húsfalatot nem utasítja vissza, de mindenekfölött szereti a körtét. S az
idén nagyon sok körténk van. A Yumyum pedig megköveteli, hogy a mit kap,
a legapróbb csipetekre legyen szétdarabolva s a kenyeret csak úgy
fogadja el, ha abból morzsányi galacsinok vannak hengerítve; a Kaffer
pedig épen játékszernek nézi az ételt. Mikor egy sonkafalatot teszek
eléje, azt előbb messziről, hol a jobb, hol a bal kezével megpofozgatja,
azután a két kezébe véve, lapdázik vele s csak nagy kinálgatás után
veszi a foga közé, s akkor azután nagyot ráz rajta és futni hagyja.
Mind a hármat be lehetne sorolni a mértékletességi egylet tagjai közé.
Igy aztán negyedmagamban csendesen megvacsorálgattam. Egyszer-egyszer
eszembe jutott, hogy ép ebben az órában az én barátaim milyen vígan
csörditik össze a poharaikat az örömlakomán, szikráznak az élczek,
harsog az éljenzés; én pedig itt lakomázok a három néma vendégemmel.
Ejh! Ez nem jó gondolat! Hol vannak az esti lapok? Olvasni kezdenék, de
azt meg nem engedik. A Yumyum alulról czibálja a hirlapot, a Kaffer meg
belelép – in medias res – s ő is olvasni akarja, hogy mi történt a
pártkonferencziákon. Azután nagyokat prüszköl tőle.
Ki csak nem dobhatom a vendégeimet! Tűrnöm kell az impertinentiáikat.
Tán ha az íróasztalomhoz ülök, oda nem jönnek utánam.
Dehogy nem jönnek! Ott is együtt akarnak mulatni. A lord a lábamhoz
fekszik, a Yumyum a térdemre kuporodik, a Kaffer felugrik az asztalomra,
azt hiszi, hogy mikor azt a tollat tánczoltatom a papiron, őt ingerlem a
játszásra. A tenyerével kapkod a tollamhoz s eltörli az irást; utoljára
végig nyujtózik az egész iráson s elkezdi a tintás talpát nyalni.
Van énnekem sok szép kalamárisom, drága emléktárgyak, de azokat én mind
nem használom; egy tíz krajczáros flaskából mártogatom a tintát. Attól
tartok, hogy ez a minden lében kanál Kaffer még feldönti! Be kell
dugaszolnom. No most aztán igazán nem írhatok!
Tegyünk hát a kandallóra ismét, de most már hátat fordítok a tűznek. Az
átelleni falról néz le reám Petőfi arczképe. Jól talált kép,
olajfestmény, oldalán kard, kezében lant.
«Hej Sándor, Sándor! Ha te azt a kardot fel nem kötötted volna, most –
talán épen ma – a te ötven éves költői jubileumodat innánk végig! Mennyi
verset írtál volna! És milyeneket! Juliád sem ment volna máshoz nőül…
Zoltánod sem züllött volna el a világban… nagy család ülné körül az
asztalodat… te azok közt mint nagyapó – fehér hajjal, – a legifjabb
unokát lovagoltatva térdeden… Házad volna a körúton a munkáid
jövedelméből… Neved a virilisták között… Képviselője volnál a VI.
kerületnek… Pártvezér volnál!… Mért nem maradtál te annak, a mivé az úr
Isten teremtett: költőnek?… Mért romboltad le magadat?… Látod, én hogy
megőriztem a kadáveremet?… S milyen jó dolgom van!… Egész nap írok… Ha
fölébredek, már írok… Két íróasztalom van; ha az egyiknél meguntam a
dolgot, megyek a másikhoz. Bizony mondom, oda engedném neked az
egyiket…»
Egyszer csak azt látom, hogy már ott is ül az iróasztalom mellett. Abban
a honvéd egyenruhában, azzal a nemzeti szín vállszalaggal. Nagyon
sebesen tud írni. Egy percz alatt kész a nagy költemény.
«Hát még mindig csak isztok és beszéltek?»
Felolvassa előttem azon a varázstevő hangon, a mely a köveket s a kőnél
keményebb emberi sziveket is megindította. Rettenetes sorok!
Világgyújtogatás! Népirtó harag, égostromló lelkesedés, pokolgázoló
merészség! Hajh mikor ezt olvasni fogja a minden ajkú nemzet: a szent
Vidaláz fog végigfutni rajtuk! Az lesz az influenza.
A költemény utolsó versében ég szakad, föld indul. Iszonyú csattanás
rázza meg a világot…
… Hát az én Kaffer barátom leverte az íróasztalomról azt a szép
porczellánfestményt, melyet Herenden készítettek klasszikus mintára!
Afrodite találkozása Áreszszel. A szép műdarab ott feküdt a padlón
összetörve.
S az én Kafferem szép nyugodtan ott állt a romok felett, s farkát
csóválgatva, felém fordítá azt a Bafometpofájú okos fejét, mintha még
neki állna feljebb.
– Ejh, ejh! uram. Választmányi tagja az erénymegőrző egyletnek! Hát
illik az kelmednek, az íróasztalán ilyen csintalan képet tartani! Itt
van. Összetörtem.
Igaza van a Kaffernek. A bizony nem illik.
Megpróbáltam összerakni a Vénus-kép cserepeit. Hát bizony nem lehet azt
már összerakni, ha egyszer széttörött!
Petőfi is ott állt már a rámájában. Az a világrobbantó vers is elrepült
a papirról.
A tűz is kialudt a kandallóban.
No hát menjünk mi is aludni.
Jó éjszakát, néma képek ott fenn! jó éjszakát, mylord! jó éjszakát
Yumyum! jó éjszakát Kaffer!
Minden a másé: enyim csak az álmom.


ELIZIANNA.
(Egy hajóskapitány elbeszélése.)
Hát bizony, ifjú barátim, a tengerész nem olyan ember, mint ti,
pocsétakerülők. Tulajdonképen mi vagyunk ennek a planétának az autochton
lakói, mert a víz nagyobb felszint foglal el rajta, mint a por. Mi körül
tudjuk kerülni a földet a magunk elementumán, de ti nem tudjátok a
magatokén.
A testünk is más alkotású, mint a tietek; a lelkünk meg épen más
anyagból van.
Hiszen megpróbáltátok egyszer-másszor. Egy merész keresztülhatolás a
La-Manche csatornán! vagy egy istenkisértő expediczió Trieszttől
Velenczéig! Hogy ne mondjak olyan nagyot, mint egy testamentomtevő
koczkáztatás Hamburgtól Helgolandig. A mint a hajó himbálózni kezdett a
tengeren, egyszeribe kiesett a szivetek a kebletekből; az athleta olyan
vékony hangon, mint egy kis macska, könyörgött egy pohár cognacért; a
tudós szivesen elcserélte volna a fejét a legostobább matrózéval. Bezzeg
nagy szónokok vagytok a szárazföldön! De azt hallgassa meg valaki, hogy
mire használjátok a szájatokat a tengeren! A matróz, a hajóstiszt pedig
azalatt jön-megy biztos lábbal a födélzeten, mint a légy a falon, végzi
a maga dolgát; az egyik parancsol a másik engedelmeskedik; a kormányzó
forgatja a kormánykereket, a gépész ügyel, a fütő tüzel; egyik se mozdul
a helyéről. Még csak nem is imádkozik, de nem is káromkodik senki, mikor
a hajót dobálja a hullám.
Vannak közöttetek elegen, a kik már kóstoltak így egy napot a tengerből.
Holtig van nekik miről mesélni. Hát mikor egy olyan utat tesz meg az
ember, a mi hónapokig eltart, aztán nem valami mulatságos látványokkal
bővelkedő hajón, a mely utazó társaságokat szállít, hanem egy
kereskedelmi szállító gőzösön, vagy épen egy hadihajón?
A tengerész igazában egy más világ lakója: egy olyan világé, a hol
először is nincs «idő». Nappal és éjjel között rá nézve nincs különbség;
éjjel is csak úgy kell dolgozni, ügyelni, mint nappal. Alszik akkor, a
mikor rákerül a sor. Az egyiknek éjfélkor van a reggel, a másiknak este
nyolcz órakor. Neki nem órák szerint, hanem tengeri mérföldek meg
fonalak szerint számít a klepsidra. A zsebórája sem mutatja az igazi
időt: ha keletnek megy, minden nap egy negyedet siet, ha nyugotnak jön,
ugyanannyit késik. Ünnepnapot a kalendariuma nem mutat. Szép volna a
vasárnapi munkaszünet a tengeren! S mikor a ti bolond naptáratok azt
mondja, hogy «tél» van, akkor az én steamerem a legszebb nyári napon vet
horgonyt Rio-de-Janeiro előtt. Akkor van az ananász évadja. Ott a
karácsonfa a pálma.
De leginkább az teszi más világgá a hajót, hogy nincs rajta asszony!
A tengerész az az «Ádám», a kinek az oldalbordájából nem lett «Éva.»
A sátán, a ki Szent Antalt kisértette, nem jelenik meg a tengeren.
Tudja, hogy ott nincs semmi keresete.
Felét az útnak bizonyosan a vihar foglalja le. Azalatt egyedül az
életfentartás ösztöne parancsol. Maga az a vasból pántolt uszó tömeg is
úgy tud sirni, zúgni, kongani a hullámcsapkodástól, a vitorlák, az
árboczok közt süvölt a szél: kinek jutna eszébe ilyenkor a szerelem? Ha
pedig szélcsend van, a tenger sima lesz, nem mint egy tükör, hanem mint
egy szövet, melyen a habfodrok egymást keresztezik, olyankor valami
kimondhatatlan nyugalom száll a tengerész szivére, mely elaltat minden
indulatot. Nem vagyunk állatok többé. Hasonlíthatunk azokhoz a ránk
nézve láthatatlan lényekhez, a kik a mi fejünk felett hajókáznak a sűrü
légkör felszinén: úgy repülünk mi is egy egész világ felett, mely tele
van élettel.
S aztán soha sem menekülünk meg attól a tudattól egy perczre sem, hogy
mi itt a halálnak vagyunk eljegyezve. Az a mátkánk. Meg van vetve a
nászágyunk. Egy véletlen, a minő százféle alakban leskelődik a tengeren,
s mi megyünk a másvilági menyegzőre. Csak egy embernek kell elhibázni a
rábizott feladatát; elfelejteni a kőszénraktár szellőztetését; tulfűteni
a katlant; nem venni észre, hogy a szivattyu rosszul működik s csak
félig tölti meg az üstöt; elaludni a kormányrudon, nem venni észre a
szemközt jövő hajót; elmulasztani a baloldalon a jelzőzászló
lobogtatását – s egy percz alatt végünk van: a kazán felrobban, magától
meggyullad a szén, az idegen hajó betöri az oldalunkat. A hajósnak csak
egy gondolatja van: megtettem-e már azt, a mi rám bizatott? álmából
tizszer fölébred s utána néz: nem álmodta-e azt, hogy valamit
elmulasztott? Mindenki érzi, tudja azt, hogy ő most nem egyéb, mint egy
darabja annak a bonyolult gépezetnek, a mi ezt a hajót egyik
világrészből a másikba szállitja. – Örülünk, hogy nem látunk
asszonyarczot.
A hajósok az igazi anachoréták!
De csak addig, a míg a tengeren vannak.
Hanem aztán, mikor a szárazföldre kitoppannak, akkor napok alatt
kivásálják az életből, a mit hónapokon át elmulasztottak.
A tengerésznek a pénze csak a szárazföldön pénz: a tengeren mit venne
rajta? Minden napra kijár a maga osztályrésze: a matróz ugyanazt a
kétszersültet és szárított halat eszi, a mit a kapitánya, s azt a meszes
vizet és brandyt iszsza rá, a mit a tisztjei. A mit aztán három hónap
alatt keresett, azt tiz nap alatt el kell neki költeni, a míg a
hajószállitmányt kiemelik s a viszszállitmányt betöltögetik. Ez a tiz
nap az ő farsangja.
Van is aztán a tengerésznek kelete a gyönyörök piaczán! De tudnak is
azok mulatni.
Uraim! A miket önök a párisi «moulin rouge»-okban meg a «closerie des
Lilas»-kban láttak és tapasztaltak, az mind «gyermekbál anyai felügyelet
mellett» azokhoz az amsterdámi tánczvigalmakhoz képest, a miket a
hazatérő matrózok rendeznek.
Fiatal koromban egy kereskedelmi társulat hajóján szolgáltam. Minden
évben kétszer tettem meg az utat Braziliába.
Még akkor nem voltak a mostani triple expansion gépes csavargőzösök,
egészen vasból szerkesztve. Az én járművem afféle becsületes fahajó
volt, rézveretes fenékkel, lapátkerekekkel, ezerötszáz registertonna
tartalommal. Nem is járt olyan sebesen, mint a mostani hajóink.
Rendesen három hetet kellett időznöm a rio-de-janeiroi kikötöben, mig a
visszrakományt a társulat bizományosai összegyűjték, néha még tovább is,
ha a kávészüret elkésett, vagy a termelők «Ring»-et csináltak.
Itt ismerkedtem meg a szép donna Eliziannával.
Kreol nő volt: a legszebb asszony, a kit valaha láttam.
Ti sem láttatok annál szebbet, mondhatom, s ha az egész világ szépségeit
mind összecsődítitek is a szépségversenyre, olyat nem találtok, mint
Elizianna.
Ilyen szép csak vadállat tud lenni; a páva, a gazella, a párducz, a
kinek minden mozdulatában báj van és erő. Mondanom sem kell, hogy
tánczosnő volt; ballerina assoluta az Alkázárban. Mikor azokat a nagy
szempilláit felemelte s rám nézett azokkal a lehetetlen nagyságú fekete
szemeivel, megesküdtem rá, hogy a pokol is, a mennyország is mind egy
helyre került: a lángokban angyalok, s a csillagsugarakban ördögök
incselkednek, s én azok között vagyok egyszerre elkárhozva és idvezülve.
Nem is vagyok már kiváncsi egyikre sem. Se több gyönyört, se több kint
nem adhat az örökkévalóság sem, mint azok a három hetes tündérálmok
adtak.
Minden esztendőben kétszer látogattam őt meg. Tiz hét oda, tiz hét
vissza, három-három hét itthon. E tiz hét alatt asceta voltam.
Hogy ő is az lett volna, azt bizony nem állitom.
De hogy az alatt, a mig én Rio-Janeiroban időztem, egyedül engem
szeretett, azt nagy okom van esküvel erősíteni. S azt hiszem, hogy ha
végig elmondom a történetet, akkor önök sem fogják tőlem kivánni, hogy
esküdjem meg rá.
A háborus idők alatt átléptem a haditengerészethez: a hol rövid időn
annyira vittem, hogy egy fregatt vezénylete lett rám bizva.
Hanem ezzel aztán vége lett az én braziliai nászutazásaimnak.
Egy egész esztendeig nem láttam az én paradicsomi tündéremet.
A következő évben rendkivüli szerencsém akadt. A magas kormány egy kis
hajóexpeditiót küldött a brazíliai vizekre az ellenadmirál vezénylete
alatt s ő épen az én fregattomat választotta ki a kiséretéhez.
Fontos dolgok lehettek ránk bizva; az ellenadmirál zárt levélben vitte
az utasitásait magával, a miket csak az æquatoron tul kellett neki
felbontani.
Bántam is én, hogy mi van az ő zárt levelében: nekem a szivemben volt az
én utasitásom. A mint megérkezünk a kikötőbe, rögtön sietni
Eliziannához.
Csakhogy az egyik utasitás a másikkal tökéletes ellentétben állott.
A mint a hajók horgonyt vetettek, az ellenadmirál azonnal kiadta a
parancsot, hogy a partszállás mindenkinek személyválogatás nélkül
szigoruan megtiltatik.
S bár engem is lánczolt ez a tilalom a hajó árboczához; de ismét az a
szerencse ért, hogy az ellenadmirál engem bizott meg, hogy hat
legénynyel szálljak ki egy csónakon, friss hust és főzeléket bevásárolni
a városban, a mi a hajón elfogyott. Én, a ki ismerős voltam a városban,
legjobban megtudtam e feladatnak felelni. Ő maga egy másik csónakon
kiszállt a tisztelgő látogatásokat megtenni az udvarnál és a
követségnél. A többinek a hajón kellett maradni.
Azonban nekünk nem volt szabad tovább időznünk a városban, mint a
partraszállástól számitva két óráig. Az első ágyulövésre vissza kell
térnünk.
Két óráig! Két óráig gyönyörködni annak a hangjában, a kit esztendő óta
nem láttam! Hisz ez rosszabb, mint mikor a kinpadon a torturázottnak egy
pohár vizet adnak!
Az ellenadmirál szigoru ember volt: nem értette a tréfát.
Bele kellett nyugodnom.
Én, a mint a partra szálltunk, a matrózokat utasitottam, hogy merre van
a piacz; magam egy bérkocsiba vágtam magamat s nyargaltam a jól ismert
erkélyes házhoz. Utközben egy fehér rózsát vettem a virágárusnőnél s a
gomblyukamba tüztem.
Otthon találtam őt.
Az volt a viszontlátás! Meg akart fojtani a karjaival: agyon akart
harapdálni; sirt, nevetett; az ölembe dobta magát: utoljára elbontotta
azt a hosszu, térdig érő fekete haját s köröskörül betakargatott vele;
meg voltam fogva, mint egy hálóban.
Csak akkor kérdezte tőlem, hogy: «úgy-e most már itt maradsz egy
örökkévalóságig?»
– Igen: két óráig.
– Megőrültél?
Mondtam neki, hogy nekem most az ellenadmirál parancsol. Katona vagyok,
államszolgálatban állok: engedelmeskedés a dolgom.
– Két óra? Hisz az meghalni sem elég! sóhajtá fel Elizianna.
– Én pedig az ágyu jelszavára visszatérek.
– Akkor én is veled megyek a hajóra.
– Hadihajóra nőnek nem szabad belépni.
– Álruhában követlek. Felöltözöm hajóapródnak.
– Hogy tehetnéd azt, ezzel a berenicei hajjal!
Erre elkomorodott.
– Hát azért hoztál nekem fehér rózsát?
S kivette a gomblyukamból a rózsát.
Aztán kifutott a szobából s ott hagyott magamra.
Nem soká várakoztatott meg. – A mint visszatért, már át volt öltözve
hajós jelmezbe. Az a tündér szép haja le volt vágva.
Ekkor tudtam meg, hogy milyen őrülten szeret!
Megbántam nagyon, hogy ide jöttem. Milyen kár azért a gyönyörű szép
hajzatért!
Hiszen ha még csak a haj veszett volna kárba!
– No, hát elég helyes hajóapród vagyok-e?
De megenni való volt! Fején azzal a kerek, viaszos tafota kalappal,
melynek szalagja mellé az én fehér rózsám volt oda tűzve.
Csak azt a rózsát ne tűzte volna oda!
Az ágyuszóra ott voltunk a csónaknál.
Ő előre ugrott be: nem kellett neki segitség.
Aztán a hajóra úgy mászott fel a kötélhágcsón, mint egy betanult
tengerész, a kinek szokott mestersége a kötélzeten szaladgálni.
Azt hittem, hogy senki sem vette észre. Sötét volt, mikor
visszaérkeztünk s Elizianna rögtön eltünt az én kabinomba.
Minő örvénye, minő fergetege a gyönyörnek következett ezután: arra jobb
nem emlékezni vissza.
Mikor két ellenkező szél összetalálkozik, abból lesz a «cyclon.»
Bizonyosan azok is szerelmesek. A tengerészek a cyclontól tanulnak
szeretni.
Késő reggel ébredtem fel a mámorból. A hajón doboltak. Az ellenadmirál
érkezett meg. A vizsgát tenni jött.
Én hirtelen felkaptam az egyenruhámat. De Eliziannát eltüntetni a
kabinomból már nem volt időm. A kabin mellett volt egy kis mosdófülke:
abba rejtettem el.
– Mi történik veled, ha itt találnak nálad? kérdé Elizianna.
– Haditörvényszék elé állitanak s főbe lőnek…
Az ellenadmirál a kegyetlenségig szigoru ember volt.
Mikor az üdvözlésre eléje siettem, azt mondá:
– Kapitány úr! Nekem följelentették, hogy valaki erre a hajóra egy
hölgyet csempészett fel. Kérek szigoru vizsgálatot tartani.
Én hidegvérrel intézkedtem. Tengerész arczán a félelem számára nincs
kifejezés.
Sorakoztattam a legénységet, a hajós személyzetet. No, azokra nem
lehetett ráfogni, hogy átöltözött kisasszonyok.
Az ellenadmirál még az árboczkosárban gunyasztó matrózfiut is
leparancsolta: annak is igazolnia kellett magát.
Aztán sorra vizsgáltuk a másodkapitány, hajóhadnagy, zászlótartó
kabinjait: a kormányosok kojéit, a gépészek tanyáit, a raktárakat. Sehol
sem találunk semmi gyanus jelre. Börtönt, ballasztüreget, mindent
felkutattunk. Csak egy áruló hajtű se került elő.
– Akkor kénytelen vagyok a kapitány úr kabinját is szemügyre venni.
Mondá az ellenadmirál. Kérem, nyissa fel az ajtaját.
Az ajtó be volt zárva, a kulcs a zsebemben. Felnyitottam az ajtót.
Az ellenadmirál belépett: széttekintett. A kabinban rendben volt minden.
– Hát az a kis mellékajtó?
– Az a mosdófülkébe nyilik.
Az ellenadmirál maga lépett oda, felnyitni az ajtót. Belépett…
Éreztem, hogy el vagyok veszve. A revolverem után nyultam, hogy fejbe
lőjjem magamat…
– Itt sincs senki! mondá az ellenadmirál. – Hamis volt a följelentés,
kapitány úr! A hamis vádlót fogom főbelövetni!
Ezzel megfordult s eltávozott.
«Itt sincs senki?» – hebegém, mint egy álomjáró.
A kabinom ajtaja nyitva volt.
A tengeröböl csendes és sima! apály volt.
Néhány ölnyire a hajótól lebegett a viz szinén a viaszos tafota kerek
matróz kalap, szalagja mellett az én fehér rózsámmal: – az apály
lassan-lassan vitte magával odább… odább… odább…


BOSZÚ A TÚLVILÁGON.
(Elbeszélés, a minőt a jövő századbeli novellisták fognak irni.)

A RÉMTETT.
Ketten szerettek egy leányt. S a leány szerette mind a kettőt.
Az egyik az ural-altaji fajhoz tartozott, a másik az indogermánhoz; a
hölgy finnugor volt.
A párbaj, ez a mult század barbár intézménye, rég kiment a divatból;
helyét elfoglalta az az észszerü eljárás, hogy az ember az ellenfelét,
megsértőjét, vetélytársát, meglesi az utczán s egy villamos löveggel, a
minőt a sétapálczákban viselünk, hátulról lelövi.
Az ural-altaji ifjú lőtte le az indorgermánt, épen akkor, a midőn az a
gellérthegyi Valhalla és az Alhambra között járó helyi léghajóról
alárepült. Ez az agyonlövetésen kivül még agyon is zúzta magát.
Az emberölőt biró elé álliták.
Nem is tagadta a dolgot. A védelem csupán az elkövetett gyilkosság
kvalifikácziójára szoritkozott.
Mivelhogy a XX-ik század humánus törvényei szerint harminczháromféle
neme van az emberélet kioltásának: rablógyilkosság, tömegesgyilkosság,
apa-, férj-, gyermekgyilkosság, emberölés, véletlenből, önvédelemből,
tudományos czélokból, politikai indokokból, fanatizmusból elkövetett
emberölés stb. stb. A legszelidebb neme: «prophylaktikus emberölés»:
mikor valaki megöl valakit abból a barátságos előzékenységből, nehogy az
egy hónap mulva egy örökölt betegségben sokkal kinosabb módon végezze az
életét.
Minthogy pedig a megölt vetélytársra ki lehetett deríteni, hogy annak az
apja 88 esztendős korában megházasodott, a nagybátyja pedig minden
vagyonát vasuti részvényekbe fektette: annál fogva világos, hogy a
családjában van az őrültségi hajlam; a bonczleletnél pedig ki lett
derítve, hogy az «antrum Highmoori»-ban egy csepp chylus találtatott,
annál fogva az emberölés a legenyhébb büntetéssel lett sujtva: a gyilkos
fizetett annyi talmi forintot, a hány kiló volt a meggyilkolt sulya,
csizma és esernyő nélkül: tehát 78 forintot. Ha a karlsbadi kura előtt
ölte volna meg, akkor 86 forint lett volna a büntetése.
Börtönök a mi felvilágosodott századunkban nincsenek: minden büntetés
pénzbe megy. A ki nem fizethet: ledolgozza a birságot naponkint 8 óra
szerint.

OMEGA KISASSZONY.
A hogy a neve is elárulja, a hit nélküliek szektájához tartozik: a
kiknek nincsenek keresztneveik, csak a görög és arab alfabet jegyeivel
nevezik el magukat.
Rohamosan haladó századunkban, a midőn mindenkinek módjában áll a
tulvilági szellemekkel közvetlen érintkezésbe lépni: a vallás
egyáltaljában csak az alsóbb földmives néposztályok számára fentartott
szükséges – jó. Városokban a templomok már mind muzeumok.
Azt is tudjuk már, hogy mi a földöntuli élet? S ennélfogva a pokolnak a
részvényei már annyira alászállottak, hogy a börzén nem is jegyeztetnek
többé.
A bűnügyi tárgyaláson Omega kisasszony is szerepelt mint felmentő tanu.
Rendkivül érdekes vallatás volt. Külföldről hatvankétezer utazó jött fel
Budapestre az esküdtszéki tárgyalásra, ugy, hogy azt a circusban kellett
megtartani. Angol, franczia, orosz és chinai tolmácsok magyarázták a
közönségnek a kérdéseket és válaszokat.
A tárgyalás utáni napon Omega kisasszony ezerkétszáz komoly ajánlatot
kapott; a beküldők között volt az egyesült Uskókok királya, a
maczedoniai nagymogul, a biscayai trónkövetelő és valami kilencz
köztársasági elnök – a nyugdijazott állományból.
Mondanom sem kell, hogy Omega kisasszony egyet sem bontott fel közülök.
Már t. i. a levelek közül.
Mivel már volt választottja in petto: a kivel konzorcziumra lépendeni
elhatározott szándéka volt lesz. Egy híres játékos, a ki milliókkal
rendelkezik. Sémi eredetü.
«Hát az ural-altájiból mi lesz?» kérdené egy mult századbeli olvasó. S
összecsapná a kezeit, ha azt a választ nyerné, hogy marad in statu quo.
A mi praktikus korunkban azonban ez már normális állapot. A férjhez
menendő leány felől nem azt kérdik, hogy mi a hozománya? hanem hogy «ki
a protektora?» – Ha az jó firma, akkor versenyeznek a kezéért.
De azonkivül is Omega kisasszony elsőfoku spiritista volt, a ki a
siderograf által már előre megtudta, hogy az ural-altaji imádója
anyagcserének néz eléje; és igy nem volt szüksége rá, hogy a
lelkiismeretét morfium befecskendésekkel csillapitsa.

DOBLJU BANKÁR.
Doblju (olvasd Y) bankár egyike volt korunk kiváló czelebritásainak.
Rendkivüli szerencsével játszott, a mit az egyik szeme sajátszerü
talentumának köszönhetett. Keresztül látott vele a kártyán. Sőt annyira
vitte a művészetet, hogy evvel a begyakorlott szemével kinézte a
börzematadorok szeméből a fenyegető baisset; s a lófuttatásnál meglátta
a zsoké szemében a rossz lelkiismeretet, a kit a gazdája
megvesztegetett, hogy a favorit lovat tartsa vissza a futásnál, s a
szerint fogadott. Óriási summákat nyert a totalizatőrön.
Az az egy kancsal szem többet ért Doblju bankárra nézve a Kohinoor 375
karatos gyémántnál. Őrizte is azt, mint a szemefényét.

A VÉGZET.
Az ural-altaji a legelső «béka» volt a boulevardokon. (Hajdan dandynek,
gigerlinek, gommőnek, lionnak hitták, mostani neve «béka.») Ő lanszolta
a divatot. Minden új kabátot, kalapot, kamáslit ő mutatott be először a
szalonban. Ezért fizették a divatkereskedők. Ez volt az élethivatása.
Egyszer meglát a budapesti Pobjedonoszeffsugáruti legfényesebb
kirakatban (az egész palota üvegből épült) egy pár legújabb párisi
topánkát. Azok közönséges szerecsen bőrből voltak; hanem a magas
sarkaikban egy-egy melodion volt elrejtve, mely minden ráhágásnál
muzsikált. Az egyik a marszellyézt, a másik a Bozseczárjakránit zenélte
a szerint, a hogy az ember az egyik, vagy a másik lábával lépett.
– Ezt nekem kell birni! kiáltá lelkesülten a békák békája, s belépett a
boltba: kérdezve, hogy mi az ára a Memnonszobor czipőinek?
– Ez a czipő nem eladó, mert ez a montenegrói császár megrendelésére
készült.
E szörnyű sorscsapást egy béka érző szivének nem lehetett elviselni.
Muzsikáló czipő nélkül mit ér az élet? Rögtön sietett az antrpriz de
pomp szüiszidhez (öngyilkosok végtisztességtételének vállalata) s ott
kikeresve a katalogusból a legkellemesebb nemét az éllettől megválásnak,
letette érte a taksát s átadta magát az operatőrnek.
A legdivatosabb fajtája volt az öngyilkosságnak ez idő szerint az, hogy
az ember kéjgázt szitt fel s ebben a gyönyörteljes alvó állapotban
elhelyeztette magát egy jégszekrénybe és ott megfagyasztatott. Ekként a
halál megszünt fájdalmas lenni. E módszer feltalálójának emlékszobrot
szokott emelni a hálás utókor – minden télen jégből.

AZ ANYAGCSERE.
Csak most veszem észre, hogy fentebb egy elavult szó szaladt ki a
tollamból: «halál».
Halál nincsen többé, ezt már mindenki tudja; csak anyagcsere.
Azért, ha a családban valaki meghal, nem az az első dolguk a
hozzátartozóknak, hogy a könyeiket pazarolják, hanem, hogy a biztositó
társasághoz fussanak a polizzével, a bíztositott összeget felvenni.
Temetkezésről sincs már szó többé. Valóban sajnálattal és csodálkozással
tekintünk vissza balga őseinkre, kik számos hektárjait a legalkalmasabb
háztelkeknek pazarolták temetkezési helyekre. S azokban millióit
helyezték el a semmi haszonra nem szolgáló pompának, koporsók és kövek
alakjában.
Észszerü korunkban már az élettől megvált anyagot értékesiteni tudjuk.
Óriási vállalataink vannak, melyek a lélektől megvált testeket hamuvá
égetik.
Semmi sem vesz kárba! A Duna jobb partján elkészített hamvakat megveszi
egy nagy üveggyáros; a balpartiakat pedig egy czukorfabrikás.
Nincs többé halál, csak anyagcsere.
Eként lett az indogermánból legrövidebb idő alatt egy czukorsüveg, mig
az ural-altáji átalakult egy pezsgős palaczkká.
Mind a kettőt felvásárolta aztán egy hirhedett pezsgőgyáros: a czukor
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 12
  • Büleklär
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4176
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4177
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4080
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1913
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4039
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2110
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4029
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4069
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1955
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2051
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4037
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2042
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4000
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1979
    29.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4197
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1996
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 3952
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4073
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2013
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1574
    35.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.