Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04

Süzlärneñ gomumi sanı 4039
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2110
28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
a nagyszülők, Sonnenburg herczeg a nejével együtt. A lakoma egész
ünnepélyes csendben folyott le végig. Idegen vendégek nem voltak
hivatalosak.
A lakoma vége felé, midőn épen a boldogságtól ragyogó arczu apa felállt,
és pezsgőtől habzó poharát felemelé, hogy elsőszülöttének egészségére
áldomást igyék: az udvarmester bejött az előteremből s valamit sugott az
ifju herczegnő fülébe.
Ingola az első pillanatban haragosan huzta össze a szemöldeit. Hanem
aztán ismét jóságos mosolyra derült ki az arcza.
– Nem! Ma nem gyülölök senkit. A mai napon a halálos ellenségemnek is
megbocsátok. Hadd jőjjön be…
De a mint a bejelentett látogató belépett az ajtón: annak a láttára a
férjnek kiesett a kezéből a felemelt áldomáspohár; ő maga lerogyott a
székébe.
Klausner Gottlieb volt a látogató; ő jelent meg a lakoma termében a maga
egyszerü fekete talárjában.
Odament egyenesen a fiához s annak a vállára téve izmos kezét, felrázta
azt zsibbatag kábultságából.
Az öreg Sonnenburg herczeg rákiálta a papra:
– Mit akar ön Moszkowszky Kázmér gróffal?
A lelkész száraz, szomoru hangon válaszolt.
– Ez az ember itt nem Moszkowszky Kázmér gróf; hanem az én fiam:
Klausner Henrik: – áruló, – csaló, – tolvaj…
Aztán halkan mormogta a fiához.
– Állj fel és kövess!
Henrik gépiesen fölállt az asztal mellől, s engedé a kezét megragadtatni
az apjától.
Ingola herczegnő rémülten sikolta fel:
– A férjem! Mit akar ön a férjemmel?
A lelkész hátrafordult, s kinyujtott hosszú, száraz karjával odamutatott
a vele jött másik látogatóra, a ki addig, a míg be nem lőn jelentve,
csak úgy támaszkodott az ajtófélfához.
– Önnek a férje, Sonnenburg herczegnő, ott áll! Az a Moszkowszky Kázmér
gróf, a kinek ön hitvestársa.
Az ajtóban álló alak a Szibériából hazatért számüzött volt. Nyomortól,
szenvedésektől megtört alak, sürü haja és hosszu szakálla korán
megszürkülve; arcza sovány és fakószinü, idő előtti redőkkel vénítve;
termete meggörnyedt, kezei fagytól veresek, nehéz munkától kérgesek.
Így, így néz ki a délczeg sztarosztafiu, hét esztendei szibériai iskola
után…
E rémalak láttára Henrik gyorsan felkapott egy kést az asztalról; de az
apja még gyorsabban észrevette azt, s kicsavarta a kezéből, mielőtt
Henrik a saját torkát elvághatta volna vele.
– Ohó! fiam! Ezt nem rójuk le olyan könnyen. Nektek vissza kell
cserélnetek. A roskolnik fegyenczgubája emberére vár! A te neved 13579.
Könnyen megtarthatod: páratlan számok egyenes sorban. Elődöd hét évig
viselte.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
S a csere valóban megtörtént.
Mind az osztrák, mind az orosz kormányok megegyeztek abban, hogy a világ
előtt ezt a botrányos csalást el kell titkolni, mely kettőt a két ország
legelőkelőbb családjai közül tönkre tett volna.
Maguknak az érdekelt családoknak is kényszerüleg bele kellett a keserü
reparaturába egyezni.
Kázmérnak az alatt a föltétel alatt lett visszaadva a birtoka, hogy
Ingola herczegnőt elismeri hitvesének; a herczegnő is kénytelen volt őt
férjeül fogadni, hogy a fiai számára az ős családi nevet s a törvényes
öröklési jogot megmentse. Együtt mentek el Bielistokba. S éltek aztán, a
hogy tudtak, örömtelenül, kerülve a világot s elzárkózva mindenki elől.
A férjet és a nőt nem látta soha senki együtt.
Henriket pedig elvitték a Jeniszei mellé: bedugták abba a jurtába, a
melyet a 13579-ik roskolnik épített magának és a pereputyjának s neki
adták az elődje szántóvető szerszámait, szánkóját és iramjait – és a
szamojéd feleséget.
Hát így is kétszer kettő négy!
És az öreg sztaroszta még azután hosszu ideig élt. Meg kellett érnie,
hogy a Moszkowszky nevet viselő gyermekek elhaltak; a Maximilian, és a
Szaniszló is: a családnév elmult. – Új ivadék nem következett utánuk.
Hanem a «Pomszta» meg a «Váda»; – azok megmaradtak. Az igazi testéből és
véréből származott unokák! Azoknak az ivadékai most is népesítik a
Jeniszei rónáit s igen szorgalmas parasztok váltak belőlük.


A NŐI HONVÉDHADNAGY.
Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az 1848/49-iki
szabadságharcz emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy
48-as honvéd főhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorus vitézségi
renddel, fején a trikolor-rózsás csákó; napbarnitott arczán se bajusz,
se szakáll.
Én ez alakot az 1849-iki májusi napokban láttam, akkor még nyalka
«legény» volt, huszár dolmányban, sarkantyus csizmában. Irtam is róla
valami költeményt.
Hanem hát mind annál, a mit költői fantázia kitalál, sokkal érdekesebb
ennek a rendkívüli alaknak az igaz története, a melyhez a hiteles
adatokat ő maga bocsátá kezemre. Ez a két év egy nő életéből «sok» volna
egy regénynek.
«Lebstück Mária» (ez volt a családi neve) Zágrábban született, horvát
szülőktől 1830-ban, a hol az atyja jómódu kereskedő volt. Kora
fiatalságában Bécsbe került, a hol szülőinek gazdag rokonai laktak. A
mint 1848-ban a márcziusi mozgalom megindult, a szabadság mámora a 18
éves leány lelkét is elragadta: miután márczius 13-án és 14-én az ifju
harczosok számára koszorukat füzött, márczius 15-én már nagyobb tettre
szánta el magát. Felcserélte a női öltönyt az aulista egyenruhával, s
puskát ragadva maga is beállt a Giron György vezénylete alatt alakult
«német légióba», később a jogász-zászlóaljba, melynek főparancsnoka
Colloredo gróf, alparancsnoka Koller volt.
Ettől fogva férfinak tekintette mindenki, Károly volt a neve. Részt vett
a vérengző torlaszharczokban, az utczai ütközetekben, egész a döntő
ostromig, melyben Windischgraecz seregei a bécsi forradalmat leverték.
Ekkor azzal szabadult meg az üldözés elől, hogy ismét felölté a női
ruháit, s szépen kisétált Bécsből gyalog, letörölve arczáról a
puskaporfüstöt. Eljutott szerencsésen Wienpassingig. A folyamon átvezető
hid le volt hordva. Az innenső parton nem is volt semmi őrség. Csak a
hidkorlát volt meghagyva és egy gerendaszál. Ezen az egy szál gerendán
tornászta át magát a menekülő a tulsó partra.
Ott azonban két magyar nemzetőrre bukkant, a kik vasrudakkal voltak
felfegyverkezve: azok elfogták, mint kémet s bevitték egy faluba s ott
áristomba tették. A biró azonban szabadon bocsájtotta s a leány
folytatta azután az utját feltartóztatlanul Vasváron keresztül Sopronig.
Győrbe igyekezett eljutni, a hol férjnél levő nénje lakott.
Este későn érkezett meg Sopronba s ott a Magyar Király czimü vendéglőbe
szállt meg. Sopronból azonban senkinek sem volt szabad utlevél nélkül
kimenni. Ekkor Görgeynek egy hadosztálya cseltámadást intézett az
osztrák csapatok ellen s a fegyverzajban a menekülő leány, a ki nem félt
már az apró golyók fütyölésétől, se az öregek búgásától, könnyü szerrel
kijutott a városból.
Czenkig folyvást gyalog menekült, itt utólérte egy könnyü cséza, melyen
két uri ember ült, azok megszánták a leányt és felvették a kocsijukra. –
Ők is Sopronból menekültek s Győrbe igyekeztek. Ámde nem volt köszönet a
barátságukban, mert Csornán túl, a mint a befagyott Kis-Rábán át akartak
hajtatni, leszakadt a jég a szekér alatt. Jó szerencse, hogy közel
voltak a honvéd előőrsök, azok kihuzgálták őket a vizből. A leánynak az
öltözete azonban facsaró viz lett s azonnal jéggé fagyott a tagjain. Egy
derék honvédkáplárnak aztán megesett rajta a szive, odavitte az
őrtüzhöz, ráadta a saját köpönyegét, hogy annak az oltalma alatt vesse
le az öltönyeit s takarózzék bele, a míg az őrtüznél megszáradnak a
szoknyái s ismét fölveheti. A pálinkás kulacsával is megkinálta, hogy
felmelegedjék. E jégfürdő után azzal kerülte ki a halálos betegséget,
hogy a mint ruháit ujra fölvehette, nekiindult gyalog az utnak, a sebes
mozgás ismét fölhevíté. Másnap eljutott Győrbe.
Testvérnénje házánál fájdalommal párosult örömmel fogadták, s ott
elmaradhatott volna a rossz napok végéig. Ezt a kis kalandot elfeledte
volna neki a világ.
Ámde ő nem kalandnak tekinté, a mi addig történt vele: teljes lelkét
betölté a szabadságért való rajongás. Midőn harmadnap megtudá, hogy
egykori parancsnoka, Giron őrnagy szintén Győrben van a bécsi német
légióval, odasietett hozzá: az a «fehér hajó» vendéglőben lakott. Az
őrnagy rögtön ráismert a női ruhában a vitéz katonájára: «hozott Isten
öcsécském!» üdvözlé s hozatott számára aulista egyenruhát, adott neki
puskát, kardot. Máriából ismét Károly lett. – Még az nap délben letette
az esküt a háromszinü zászló alatt a «fehér hajó» előtti téren a német
légióval együtt s már két órakor silbakra volt küldve Görgey
főhadiszállása elé a püspöki palotához. Ez volt első szolgálattétele
magyar zászló alatt.
Deczember 26-án kezdte meg Görgey serege a visszavonulást Győr alul.
Bábolna alatt került Károly az első ütközetbe nyilt csatatéren.
Veszteséggel végződő ütközet volt. A bécsi legiónáriusok is
megfutamodtak, daczára a «leány» buzdító szavainak.
A második csatája a csapatjának Tétény alatt volt, Cress könnyü lovasok
és granátosok ellen; az is futással végződött.
A kudarczok nem ábrándították ki a leányt, a szégyen nem oltotta ki a
lelkesedés tüzét. Keresett magának méltóbb társaságot. Budapestre érve,
beállt a tiroli vadászok szabad csapatjába, melyet Szöll Vitályos őrnagy
szervezett. Ez a szabad csapat Görgey hadtestébe lett beosztva.
Ezzel a hadsereggel járta be azt a csodálatraméltó nagy hadműveletet,
melyet Görgey Budapesttől a Bányavárosokon át Baranyiszkóig
végrehajtott. Csikorgó hidegben, folyton kettős tűz között, sehol meg
nem pihenve.
Körmöczbánya mellett volt kemény harczuk az utjokat elzáró ellenséggel.
A harcz komolyságát bizonyítják az áldozatok. Itt esett el Pusztelnik
alezredes s Aulich tábornok hadsegéde, Kemniczer kapitány, a kiket
másnap Körmöczön katonai pompával temetének el. E harczban oly vitézül
tünteté ki magát «Károly», hogy utána nyomban előlépteté őt fővadászszá
a dandárparancsnok, Liptay alezredes. E csata után lett végrehajtva a
magyar fővezérnek egyik legzseniálisabb hadművelete. Mikor az ellenség
már minden oldalról körülfogta s azt hitte, hogy nincs menekülése, akkor
egy bányaalaguton át kisiklott a vasgyürü alól s az ellenség lába alatt
került annak a háta mögé. Ez alaguti menekülésben is részt vett Károly a
tiroli szabad csapattal.
Innen aztán folytonos harcz között tovább föl északnak, Beszterczebányán
keresztül. A város már fel volt gyujtva, a lángokon és fegyvertüzön
keresztül kellett utat törniök előre. Arra következett a fáradságos
hegyi ut a Stureczen keresztül. Rózsahegynél éjjeli támadást vertek
vissza, mely 11 órától virradatig tartott egy téli éjszakán.
Végre Késmárkon egy pihenő napot tartottak. A késmárki lelkes honleányok
a honvédek tiszteletére tánczvigalmat rendeztek. S mikor legjobban
rakták a csárdást, megdördült az ágyú. A közel Béla város felől támadt
az ellenség: a tánczból a fegyvertánczba kellett rohanni. S ott hangzott
aztán az igazi «három a táncz», az ellenség háromszor is elkiáltá «hogy
volt, hogy?» de végre is csak ő fáradt bele: kivilágos kivirradtig
tartott a mulatság.
Erre következett azután a branyiszkói nap. A tiroli lövészek itt is
vitézül harczoltak Guyon tábornok alatt. Éjféli egy óra volt, mikorra a
szorost elfoglalták s a hegytetőn kitüzték a zászlót. Eperjesen
megpihentek 24 óráig. Kassán Görgey a branyiszkói ütközetben
elesettekért nagyszerű rekviemet tartatott s ez alkalommal az a fátum
érte Károlyt, hogy az elvonulásnál épen Görgey előtt elnevette magát a
fölött, hogy a hadvezérnek ki volt szakadva mindkét könyökén az
egyenruhája. (Nem ért rá befoldoztatni.) Ezért a discziplina-sértésért
Károlyt a parancsnoka 8 órai kurtavasra büntette s egyuttal elmaradt
Károly a nagy bálról, melyet a kassai hölgyek adtak a honvédeknek. Pedig
Károly már ekkor tiszt számba ment, ha még nem volt is a neve a
«Közlönyben». Miskolczon már azzal a megbizással tisztelték meg, hogy
200 hadifoglyot szállítson Debreczenbe, a mit ügyesen végre is hajtott.
Debreczenben azonban, a midőn a foglyokat átadá, a vendéglőben
összegyült katonatisztek egyike ráismert: «hisz ez Mari kisasszony!»
Valaha a bécsi rokonoknál udvarolt a leánynak: onnan emlékezett rá.
Tagadni nem lehetett. Annál szivesebb volt a bajtársi üdvözlés. A
tisztek egy albumot szereztek s abba beleirták az emlékmondataikat
«Károlyhoz». Hová lett ez az album?
A kápolnai ütközetben derék osztályrész jutott a tiroli szabad
csapatnak. A végzetes visszavonulásnál egy vértes század megrohanta a
lövészeket. Ezek az országuton tömeget képezve fogadták a rohamot. A
nehéz lovasság szétrobbantá a gyalog csapatot. Ennek egy része elesett,
a többi elfogatott vagy elfutott a sömlyékbe. Károly egyedül futott
tovább az országuton, fegyverét el nem dobva kezéből. Három kurazir
utána vágtatott, szörnyen szidalmazva és fenyegetve, ha meg nem áll.
Egyszer aztán megállt. Egy vén fűzfához jutott: a mögé megvonult. Háta
mögött mély süppedék, a melybe a lovasok nem kerülhetnek. E védő
menedékből jó czéllövő fegyverével kettőt lelőtt a lovasok közül, a
harmadik megfordult és elvágtatott. Mikor aztán a magyar hadsereg ismét
összeszedközött, Ott kapitány, ki a jelenet szemtanuja vala, odavezeté
Károlyt a fővezér Dembinszky elé, a ki e szavakat intézte hozzá:
– Fiatal ember! Legyen ön mindig ilyen vitéz. Ön ma az arany kardbojtot
szolgálta meg. S rögtön kinevezte alhadnagygyá.
Károly összeszedte a szétrobbantott tiroli lövészek maradványát s
legközelebbi hőstette az volt, hogy ezeknek az élén Verpelétnél egy, az
ellenségtől megszállt majorlakot megostromolt és elfoglalt. Hanem ennél
az ostromnál, a kik élve maradtak is, majd mind sebet kaptak. Maga
Károly is keresztül ment a vérkeresztségen, egy golyó a fejét horzsolta.
Maga is sebesülten, bekötött fejjel, nem ment a tábori kórházba, hanem
egy sebesült szállítmányt kisért Tisza-Füredre. Mire onnan visszakerült,
nem talált rá többé a vadászcsapatjára. Ekkor megirigyelte a huszár
életet. Hiába! Csak a magyar huszár az igazi Hadúr katonája. Ez volt
tetőpontja az ábrándjainak. És ezt is elérte. Görgey Gáspár tábornokhoz
küldte őt, a ki Károlyt a Miklós-huszárok közé osztá be. Nyalka huszár
volt! Már akkor mindenki tudta, hogy leány. Tizenkilencz esztendős
leány, mint huszárhadnagy. Még férfinak is gyermek volna – a mai
világban!
Érzékeny volt a búcsuzása attól a néhány bajtárstól, a ki még a tiroli
lövészcsapatból fenmaradt. Hatvannál talált rájuk s részt vett velük a
hidon folytatott szuronycsatában, a hol ő maga is egy szuronydöfést
kapott a jobb kezébe, századosa pedig, az athletai termetű Braun,
elesett. Ennek a holttestét Gyöngyösre vitték, ott temették el. Károly
sebesült kezével koszoruzta meg a hős sírját.
Alig hogy a sebe behegedt, felvette a huszár egyenruhát a miskolczi hadi
állomáson, de a hozzávaló kardot, sarkantyút és paripát csak Tokajban
kapta meg s már ugyanazon a napon derék rohamra szállt a rakamazi
pontonhidon az ellenséges lovassággal, s onnan visszatérve Tokajba,
(saját szavai szerint) erősen udvarolt lóhátról a szép hölgyeknek. Az is
csodálatra méltó, hogy egy leány, a ki először ül lovon, olyan biztosan
ura tudjon maradni a nyeregnek, kantárnak és a kengyelnek, meg a
lovassági nehéz kardnak, hogy rögtön rohamra mehessen s lovas harczban
verekedjék; ehhez valami őserejű dæmoni temperamentum segítheté; de hát
ilyesmi nem volt ritkaság; hanem hogy azután még a szép hölgyek előtt is
képes legyen lóháton a nyalka ficzkót adni: ehhez már virtuozitás
kellett.
Innen Szolnokig masiroztak a Miklós-huszárok. Károlyt Wagner
tüzér-őrnagy mellé rendelték nyargoncznak. Kitünő lovasnak kellett hát
lennie, mert a nyargoncz tiszte árkon-bokron, sömlyéken keresztül
vágtatni czél felé. Szolnokon azzal bizta meg a dandárnok, hogy 23
szekér lőport és töltényt szállítson el Komárom várába. A szállítmány
fedezetéül adtak mellé egy öreg tűzmestert, meg egy csapat guerillát. Ez
az útja is a kalandok egész sorozata. Folyást ellenséges portyázó
csapatok elől bujdokolva, azokat Gödöllőnél, Vácznál, Ipolyságnál
szerencsésen kikerülte, végre Léva alatt, szemközt jövő menekülök azzal
a rémhírrel tartóztatták fel, hogy az erdőn átvezető mély utat a
császáriak elfoglalták. Erre a riadalra a fuvarosok kifogták a lovaikat
a szekerekből, ezeket ott hagyták, maguk elnyargaltak; a kisérő
guerillák is elszeleltek, a fiatal hadnagy egyedül maradt ott a vén
tűzmesterrel. Ezt otthagyta a szekereket őrizni, maga visszanyargalt
Ipolyságra, ott új lovakat rekvirált s derekabb legényeket a
megfutottaknál, s azokkal aztán szerencsésen elvitte a lőszeres
szekereit Szentpéterig, a hol rátalált Gáspár tábornokra. Az öreg nagyon
megdicsérte s pecsétes levelet adott át neki Görgey fővezérhez, a ki már
akkor Komárom alatt állt a derék sereggel. Négy huszár lett fedezetűl
rendelve a szekerek mellé. Hajnalban érkeztek meg Komáromba, a hol
Károly átadta a sürgönyt Görgeynek. Az nap délben volt a csillagsáncz
ostromában kifejlett vérengző ütközet.
Még azon a napon kinevezé Mészáros Lázár hadügyminiszter Károlyt
főhadnagynak.
Komárom felszabadítása után Budapest alá vonult a magyar derékhad.
Károlyt I** tüzérőrnagy mellé osztották be, ki a Gellérthegyen működő
bombavető mozsár-telep főparancsnoka volt.
Ha költeményt irnánk, előidézhetnők emlékezetünkből azokat a csodás
májusi éjszakákat, a midőn a szép csillagos égen szálltak erre, szálltak
arra a vérveres csillagok, sziporkázó tűzfarkot húzva maguk után
(paródiái a titokteljes tűzmeteoroknak), a hol lecsaptak, földrengető
dörgést s villámlobbanást támasztva. A hegyekről lőtték a várat, a
várból pedig Pest városát. Közbe pedig hangicsáltak a fülemilék. A
tűzokádó Gellért ormán játszódott le az idyll. A fiatal huszárfőhadnagy
itt kapta a legveszélyesebb sebet: nem a Károly, hanem a Mária; a szivén
kapta a sebet; szerelmes lett a hősi tüzér-parancsnokba.
Maga is megijedt e mámorító szenvedélyétől, s hogy véget vessen neki, a
halálnak rohant. Hajh, abban a régi időben de sok szerencsétlen
szerelmes találta meg az igazi módját a szívgyógyulásnak – tűzzel:
nekirohant a golyózápornak. Május 20-án éjjel Károly Mária besorakozott
az önkénytesek csapatjába, a kik vállalkoztak a Ferdinánd-kapunál
ostromlábtókon felhatolni a vár bástyafokára. Ebben a hősvállalatban is
részt vett; nem találta fel a halált. Hanem feltalálta a helyett a
boldogságot. Szerelme viszonozva lett. Egy tábori lelkész rendbehozott
mindent. Három hétig tartott a kivivott Buda várában a mámor: a szerelem
és a diadal mámora. Az idő rövidségét kipótolta a szerelem és diadal
nagysága.
Hanem ez a boldogság sehogy sem illett össze a huszárfőhadnagyi
egyenruhával. «Egy egész babérerdőnél egy rózsabimbó többet ér.» Károly
lemondott a kivivott férfi név dicsőségéről, azért, hogy asszony
lehessen. (Mégis csak az asszony az erősebb!)
Ámde nagyon elszámította a dolgot, a midőn azt képzelé, hogy a katonai
kötelékből csak így könnyedén ki lehet bujni egy – népviselet
felöltésével. Egy tánczvigalomban, a hová ő is vesztére elment, ráismert
egy tüzérkapitány M**y.
– Nini! hisz e hölgy valamikor a mi ütegünknél szolgált, mint
huszártiszt!
E szóra rögtön elfogták s a József Bastion üregébe zárták. A
főparancsnok itélete szigorú volt: «akár kém, akár szökevény az álruhába
öltözött, főbe kell lövetni!» 48 óráig volt siralomházban.
Ez alatt azonban I** őrnagy és Sebess térparancsnok Kossuthoz siettek s
elmondva előtte a regényes igaz történetet, kieszközölték tőle a
kegyelmet, de azzal a föltétellel, hogy Károly vessen véget az egész
idyllnek; vegye fel ujra az egyenruháját, s menjen vissza a zászlója
alá.
Ekkor már elkezdődött a visszavonulás. Pestről Dorosmáig meg sem álltak.
Ott a támadó ellenség kényszeríté őket Szegedre huzódni. Folytonos
csaták közben vonultak Lugosig, onnan Facsetra, a hol az ellentől
üldözve, átusztattak a Béga vizén. Itt végre elfogták őket s Aradra
vitték. A magyar fogoly tisztek a kaszamatákba zárattak. A várparancsnok
túlszigorú ember volt. Egy éjjel a lakosztálya alatti kaszamata
felrobbant s a szobájából kirohanó generális belezuhant a tátongó
mélységbe, a honnan a fogoly magyar ezredes, Szatmáry, hozta ki még
élve; de a várparancsnok nem sokára sebeiben meghalt. Utánna Thun gróf
jött Aradra. Ez emberségesebben bánt a foglyokkal. Megtudva, hogy
«Károly» tulajdonképen «Mária» és hogy áldott állapotban van, kibocsátá
őt a börtönből s megengedé neki, hogy magánszállást fogadhasson a városi
mérnök, Herr Ádám urnál, katonai őrizet alatt. Innen felszállíták Pestre
a Neugebäudeba, a katonai felebbezési törvényszék elé, a hol Reuschl
alezredes-auditor és Katzel felebbezési tanácsnok kihallgatták s azzal
ismét visszaküldték Aradra. Ott volt ismét katonai felügyelet alatt, míg
el nem jött az idő, hogy az új várparancsnoknak bejelentse a fogoly azt
az indokolt kérelmét, miszerint szintén fogoly «férjét» bocsássa ki egy
napra, hogy ujszülött fia keresztelőjét megülhesse. A várparancsnok
teljesíté a kérelmet s a két fogoly, apa és anya, együtt ünnepelhették
meg fiúk keresztelőjét, két tüzérkáplár volt a keresztapa.
Három hónap múlva aztán a nőruhába öltözött foglyot Pestre vitték s
innen Zimonyba szállították, onnan két katona kiséretében Sziszekre
vitték, ahol aztán tudtára lett adva, hogy már most alá is út, fel is
út! mehet szabadon, a hová tetszik – a horvát földön.
Egyenesen hazament a szülői házhoz Zágrábba.
El lehet képzelni azt a jelenetet, mikor a katonai hírrel koszorúzott
leány egy kis csecsemővel a karján belépett az elhagyott otthonba.
Anyja, nővérei örömmel fogadták a megtértet; ámde volt egy bátyja, a ki
az osztrák hadseregnél szolgált s Lombardiában harczolt Radeczky alatt,
ez kegyetlen dühbe jött, midőn meglátta a hazatérő nővért; szidalmakkal
halmozta el s ki akarta dobni gyermekestől a házból. De az anyai
szeretet győztes maradt, a fiú haragját lecsillapították s
engesztelődésre fordították a szenvedő nővér iránt.
De nem olyan könnyen ment az engesztelés a zágrábi lakósságnál. A hol
Mária megjelent az utczán, szidták, gúnyolták, kővel, sárral dobálták,
luggal leöntötték, míg végre az anyja elvitte a leányát Jellasich bánhoz
s attól kért oltalmat. A bán elmondatta Máriával minden viselt dolgát s
akkor azt mondta neki, hogy «honfitársainak semmi okuk sincsen ezért
gyalázkodni, sőt inkább dicsőségül róhatják fel, hogy nemzetükből támadt
egy nő, a ki a vitézség mezején ily hirnevet tudott kivívni». S azonnal
kiadta horvát, német és olasz nyelven irott plakátokban a napi
parancsot, melyben szigoruan megtiltatik a hazatért felkelőknek minden
bántalmazása.
Itt azután három évig maradt Mária; de ismét visszakivánkozott
Magyarországra s Győrbe ment lakni, a hol első házassága formahiba miatt
felbontatván, ujból férjhez ment Pasché Gyulához, ki szintén hadnagy
volt a szabadságharcz alatt, s élt vele zavartalan boldog házasságban 21
esztendeig, midőn férje meghalt.
Most itt lakik Új-Pesten a fiánál. Szegény sorban van és beteg. Nem
panaszolja sorsát, nem alkalmatlankodik a hazafiak ajtaján, nem kéreget,
nem dicsekszik az érdemeivel; csendesen megvonul.
Én sem indítok meg érette országos irgalmat, csupán annyit mondok, hogy
talán mégis szép volna a magyar honfiaktól, ha ezt az emlékezetreméltó
alakját a szabadságharcznak nem hagynák élte alkonyatán nyomorban
elveszni.[3]


A SZATYOR.
(Életkép a múlt időkből.)
Az én kedves szülővárosomról kiván az én lelkem megemlékezni, annak is a
legmagasabb tornyáról, a mire az én hitfeleim olyan büszkék, és a
kollegium szatyráról, a mit ők olyan nagyon szégyenlettek.
Lesznek sokan, a kik nem is tudják, mi az a szatyor? Kivált mikor a
«kollegium szatyráról» van szó. Bizonyosra veszem, hogy tíz olvasó közül
kilencz «szatirá»-nak fogja olvasni ezt a szót.
Hát biz a szatyor nem valami elegáns bútordarab; azt nem viszik be a
szalonba; nem akasztják fel a boudoir kandelábereire, az még nem is
előszobaképes, azt még a konyhában sem engedi letenni a szakácsné, hanem
kinn a pitvarban végez vele; a szatyor a kosarak nemzetsége között a
pária.
Nem is kosárfonó készíti azt, hanem a gyékénykötő, a sömlyéklakó pákász,
vagy a tömlöczlakó rab.
Egy hosszukás, öblös, gyékényből fonott alkotmány a szatyor, a feneke
deszkával jól kibélelve; hasonlatos az indusok csónakjához. Közepén mind
a két párkányán van egy-egy füle, a mi nagyobb biztosság okáért kötélből
is szokott készülni s ez esetben bőrrel vonatott be, nem annyira a
rokoko styl megtartása végett, mint inkább, hogy tovább tartson s az
embernek a vállát ne törje olyan nagyon. A kik korán reggel járnak az
utczán, találkozhatnak hébehóba egy ilyen szatyorral, melyet izmos
mészároslegény czipel meggörnyedve, fél borjunyi tartalommal.
Hanem a komáromi kollegium szatyra ezeknél mind nagyobb volt, az volt a
szatyroknak az apja. Az két emberre való volt. A két fogantyuján egy
rudat toltak keresztül s annak a két végét a vállára véve, hurczolta a
kollegium szatyrát végig a városon két mendikás diák. Mindennap lehetett
őket látni délben 12 órakor a kollegium felé czafolva, estenden pedig
onnan kifelé loholva, a rudra akasztott szatyorral.
Hanem elébb mondjuk el, hogy mi volt az a kollegium?
Büszke nagyzással nevezték így a komáromi hívek az ő hatalmas
iskolájukat. Hatalmasnak mondhatom én azt, mind kivülről tekintve, mind
belülről megitélve. A város legszebb részén, a szombati utczában,
átellenben a kálvinista templommal, volt egy piacz nagyságú terület, az
utcza felől szép rácscsal bekerítve. Az én nagy diák koromban e tágas
udvar egy részét átalakítottuk botanikus kertté; a többi része még elég
volt a szabad tornászat gyakorlatára. A telek mélyéből emelkedett ki a
szép nagy emeletes épület, mely úgy volt megalkotva, hogy még a
földindulásnak is ellenálljon, homlokzatán ez arany betűs felirattal:
«MUSIS POSITUM» (a muzsáknak állítva). Az utczáról kövezett gyalogjáró
vezetett a márványlépcső bejárásáig, melyet vasajtó zárt el.
Volt mit őrizni a vasajtónak. Nagyszerű könyvtára volt a kollegiumnak,
még muzeuma is volt; elektrika masina, barometrum, kitömött állatok,
ócska fegyverzetek, természeti ritkaságok bámultattak benne. A falakon
pedig derék hazafiak arczképei voltak felfüggesztve, mellé a nemesi
czimereik; egy Csejtey, egy Töltéssy, egy Csajághy, egy Szarka, valamint
a legelső komáromi prédikátor s a legelső professor képei.
Egy professor tanította a logikát, poézist, retorikát; egy conrector a
syntaxist, egy subrector a grammaticát; két rector az elemi
tudományokat, két tanító foglalkozott a leány iskolával, melynek külön
bejárata volt a másik utcza felől.
A professornak volt hétszáz forint fizetése (annyi, mint egy
másodalispánnak) azonkívül külön ház a számára, veteményes kerttel, a
búcsuztatókért illendő díjazás és a priváták. A mi jót tudok, mind ott
tanultam én ebben a kis házban. A többi tanítóknak is rendesen kijárt a
fizetésük, mely meghaladta egy szolgabiró fizetését abban az időben.
Az ecclesia gazdag volt. Azok az arczképek ott a bibliothékában mind
megannyi jóltevő hagyományozót örökítenek meg, kik alapítványokat tettek
tanítók fizetésére, jól tanuló fiúk ösztöndíjazására. A
Szarka-stipendium volt harminczhárom forint; ezt az első latin osztály
legjobb tanulója kapta: a grammatista; a Töltéssy-fundátió már húsz
ifjúnak biztosított fejenkint ötven forintot a felsőbb iskolákban;
legnagyszerűbb volt a Csejtey-alapítvány, mely a két legkitünőbb
logikusnak adományozott egyenkint százötven forintot, azzal a
meghagyással, hogy tanulmányaik folytatása végett a debreczeni
főfő-kollegiumba zarándokoljanak.
Azonkívül volt a persely, mely vasárnapon, ünnepnapon, délelőtti
istentisztelet alatt egészen, a délutánin félig telve rézpénzzel szokott
hazakerülni a vicecurator gondos kezeibe.
De mindezek fölött a legbőkezübb patronus, a legbiztosabb fundus, a
legjobban hypothékált kapitális volt a szatyor. Az a szegény,
szégyenkedő szatyor. Ez az özvegy asszony olajos korsója, ez a
népmesében divó «terülj meg abrosz» tündér varázsszere.
Az összes tanári kar (a logika professorának kivételével) a «mensa
ambulatorián» élt. A «vándorló asztal» legrégibb ősintézményeink közé
tartozott. Nem is lehetett akkoriban máskép.
Subrector, conrector, két rector, két leánytanító, mind együtt étkezett
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 05
  • Büleklär
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4176
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4177
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4080
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1913
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4039
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2110
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4029
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4069
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1955
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2051
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4037
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2042
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4000
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1979
    29.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4197
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1996
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 3952
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4073
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2013
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1574
    35.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.