Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 03

Süzlärneñ gomumi sanı 4080
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1913
32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
engem mindenről idejekorán tudósíts, a mit jó barátod tesz, vesz és
tenni szándékozik. Értesz engem?
– Jól értelek, kegyelmes uram.
Alig mult el egy esztendő, hogy a két jó barát elment Szentpétervárra, a
midőn egy éjjel hazaérkezének együtt a bielistoki várkastélyba.
Sötét éjjel jöttek meg: akkor is a vadas kert kapuján kerültek be s a
náluk levő kulcsok segélyével, a cselédség tudta nélkül jutának be a
kastélyba. Felkeresték a sztarosztát.
Egyesegyedül ült az öreg a hálószobájában, a nagy karszékében. Három
asztal volt a közelében: egy előtte, kettő a két oldalán. Az előtte levő
asztalon volt egy nagy pergamentlevelű könyv: abban volt szép
kezdőbetűkkel megirva Lithvánországnak a története, a legelső pogány
fejedelmektől kezdve; a másik két asztalon pedig valának elhelyezve a
mindenféle alaku kegyes palaczkok: úgy mint a chartreuseök és
benedictinerek s más aféle dicséretre méltó életelixirok. A sztaroszta,
felváltva, olvasott hol az egyikből, hol a másikból.
Nagyot bámult, mikor a két ifjut megjelenni látta.
– Hát titeket a griffmadár hozott-e ide?
– Valóban a griffmadár hozott, monda neki Kázmér urfi, az a griff, a ki
a világ hatalmasait a körmébe ragadja s a Kaf hegyig viszi.
Aztán elmondá az apjának, hogy minő világalakító terv szülemlett meg a
nagy Oroszország fővárosában, Szentpétervárott. Nem kevesebb az, mint a
minden népek felszabadítása a zsarnoki uralom alól. Egy hatalmas
szövetség keletkezett, élén Constantin herczeggel, a zsarnoki önkény
megbuktatására. Részesei e szövetségnek az orosz birodalom minden
nemzetei, az ötödik ezek között a lengyel. A hatodik és hetedik, a mely
még most nem tartozik az orosz világbirodalomba, az oláh és a magyar; de
majd ezek is csatlakozni fognak. Ennek a jelvényeül visel minden tagja e
szent szövetségnek egy réz gyürüt, melynek hét czikke van: a hét nemzet
kezdőbetűivel.
Az öreg Moszkowszky nagy gyönyörűséggel vette be ezt a tervet.
Minden megérett már a kitörésre. A hadsereg meg van nyerve a forradalom
részére, a tartományokban meg vannak alakítva a felkelő bizottságok, a
szerepek ki vannak osztva.
Volhyniának a felkelő bizottsága Moszkowszky Kázmérra van bizva.
Szentpétervárról várják a jeladást.
A mint ott kitört és tért foglalt a forradalom, azzal egyidejüleg minden
fővárosban: a déloroszok Kievjében, a tatárok Kazánjában, a krimiek
Bakcsiszerájában, a finnek Helszingförsében, a lengyelek Varsójában
egyszerre felüti a fejét a forradalom. S nem késik támogatni a közös
kitörést Bielistok, Perm, Odessa, egész fel a szibériai Tobolsk
városáig.
A sztaroszta el volt ragadtatva e kiáltástól.
– Hát a kormányzóval mi történik akkor?
– Az Eszkimoff Nikolájt elfogjuk a citadellájában az őrségével együtt.
– És akkor söpörni fogja ő az udvart a bielistoki kastélyban? ujjongott
a sztaroszta. Az a dölyfös leánya, a Tatjána pedig mosogatni fogja a
czintányérokat a pitvarban!
– Hanem ezt mind titokban kell tartani mind addig, a mig a jeladás meg
nem érkezik Szentpétervárról az általános felkelésre.
Csak egyért neheztelt egy kissé az öreg sztaroszta. Ha már a szent
szövetség Volhyniát is felvette a tagjai közé, miért nem bizta annak a
vezetését a legjogosultabbra: ő reá, az apára? miért a fiára?
– Látod, te már nagyon öreg vagy és sokat iszol.
Az öreg aztán csak beletörte magát az uj világrendbe. Hisz így is
visszahárul rá majd a dicsőség, ha a fia lesz Volhynia vezetője.
A két fiatal ember tehát e naptól fogva elrejtve maradt a várkastélyban,
senki sem tudott az ottlétükről semmit.
Úgy volt, hogy galambpostával fognak izenetet kapni Szentpétervárról.
Egy napon aztán megérkezett a várt postagalamb a várkastélyba.
Megtalálták a farkatollára huzott hártyalevelet, melynek titkos irásához
Henrik birta a kulcsot.
Henrik átvette a titkos levelet s lehüvelyezte annak a tartalmát.
– Rossz hír! A legrosszabb! Szentpéterváron kitört a forradalom, de
azonnal leveretett. A szövetség vezérei mind valamennyien elfogattak.
Meneküljön, a ki még tud.
– Itt van ni! mondá a sztaroszta. Én vén vagyok és sokat iszom. De ha
valamit tenni akarok, azt nem vitatom meg senki mással, mint saját
magammal. Ti bölcsek vagytok és fiatalok; fecsegők és tehetetlenek.
– Most már csak a futásban az üdv. Mondá Henrik. Nekünk meghozta a
vészhírt a postagalamb ma: a kormányzó még nem tud róla semmit. Ő hozzá
a hivatalos jemsik utján csak holnapután érkezik el az utasítás. Két
napi egérutunk van előtte. Nekünk menekülnünk kell azonnal.
– Hová? kérdezé a sztaroszta.
– Világos az utunk. Ausztria ott van közelben. Bécs nem szolgáltatja ki
a politikai menekülteket. Ott van Kázmérnak leendő apósa, a nagy
befolyásu államférfi. Neki az ő szárnyai alá kell menekülni. Csak az
első furia elmuljon a fejünk fölül: a többit aztán a nagykövetek majd
eldiplomatizálják.
Tehát a két ifjunak együtt kellett futni az osztrák határ felé.
Ittlétükről és futásukról az orosz kormányzóságnak nem lehetett tudni
semmit.
Hét nap mulva kapott a sztaroszta egy Henrik által irott levelet,
melyben tudatják vele, hogy a két ifju szerencsésen átjutott a határon,
megérkezett a császárvárosba: azonnal a herczegi családhoz mentek, a hol
nagy szivességgel lettek fogadva. Nincs semmi baj. A forradalomban való
részvétet egyszerűen eltagadják. A nagykövetségek majd eligazítják a
többit.
Ez örvendetes hirt Moszkowszky tiszteletes Klausner urammal is sietett
közölni, a ki ezentúl ismét mindennapos látogatója lett a sztarosztának.
Még nagyobb megnyugtatására szolgált Moszkowszkynak az is, hogy a mikor
már az ujságok is tele voltak a szentpétervári lázadás hirével s annak
minden részleteit is közölték (s még abban az időben az ujságiróknak
hazudni vagy nem volt szabad, vagy muszáj volt: de tetszésükre épen nem
volt bizva) ugyanakkor több izben találkozott Eskimoff kormányzóval és
az folyvást igen nyájasan viselkedék iránta, soha sem kérdezősködött a
fia után és egyáltalában nem példálózott a szentpétervári
összeesküvésről, mintha az ő rájuk kettőjükre legkevésbé sem tartoznék.
Természetesen, ő maga sem hozta azt elő soha.
Nagyon kevés idő vártatással érkezett egy levél a sztarosztához
Sonnenburg herczegtől, melyben örvendetes szavakkal tudatja a
«nászurával» hogy a mai alul megirt napon egyetlen leánya Ingola az
oltár előtt lett örök frigygyel egybekötve Kázmér urfival, a sztaroszta
fiával. Ezzel egyidejűleg irt Henrik is az apjának, nagy körülményesen
vázolva a főuri menyegző változatos pompáját, mely után a boldog pár
kivonult azonnal az ősi várba: Sonnenburgba. Onnan majd Olaszországba
mennek nászutra, a hová őt is magukkal viszik: – az orvost.
Erre az örömhirre az öreg Moszkowszky csendes misét szolgáltatott.
Még nem mult el egy ujabb év, a midőn maga Kázmér urfi tudatá levélben
apjával az örvendetes családi eseményt. Fiucska született, anya és fiu a
legjobb egészségnek örvendenek: az utóbbi anyai nagyapja nevére
Maximiliannak kereszteltetett.
– Itt van ni! Dicsekedék Moszkowszky Klausnernek. Egy unoka! A kinek a
neve Maximilian! Osztrák herczegnek az unokája. Ez már csak nem lesz
paraszt soha. Volt már valaha egy Maximilian nevü paraszt a világon?
Soha! Fittyet vetünk már a zsidó prófétának!
Sürün következtek ezután a meny levelei. Gyöngéd finom kézzel, vékony
tollal irott sorok. A mívelt lelkű hölgy rajzolja ezekben a végtelen
nagy idylli boldogságot, melyben Kázmérral osztoznak.
Azután jön egy örvendetes tudósítás a császári udvari kanczellár által
aláirva, melyben hivatalosan tudatják a sztarosztával, hogy fia Kázmér a
császári hadsereg első uhlánus-ezredénél őrnagyi ranggal lett
alkalmazva.
Megint ujabb év után ismétlődik az örvendetes családi ünnep. Itt a
második! «Szaniszló» lett a neve. Ennek már egy lengyel ős nevét adták!
– Hej be szeretném őket látni! sóhajta fel az öreg sztaroszta.
De hát már az ő csontjai nem kivánják a szekéren utazást. Bécs városa
vajmi messze van Bielistokhoz!
Ámde a mit meg nem látni szinről-szinre, betelik a kivánsága képmásban.
A szerető meny lefesti a két apró ivadékot, a mint egymást ölelve
tartják, fejecskéikkel összebujva. A sztarosztának a könyei omlanak,
mikor ezt a képet nézi.
– Ezek csak nem lesznek parasztok soha!
Ujabb ajándékok jönnek.
Megküldik Bécsből a Moszkowszky-Sonnenburg familiák összeállított kettős
családfáját egy képen egyesítve. Rézmetszetben van elkészítve, remek
rajzokkal. Egy hibát nem találni benne.
Az öreg sztaroszta maga is ir levelet gyermekeinek; fiának és menyének.
Ugy szólítja meg őket a levélben, hogy «gyermekeim». Biztatja őket, hogy
eljön az ideje, a mikor őt majd meglátogathatják itt az ősi kastélyban
Bielistokban. A czár amnestiát fog adni azoknak, a kik 1824-ben
compromittálva lettek, s a külföldre menekültek. Reméli, hogy még azt az
időt meg hagyja neki érni a mindenható. A Henriket is köszönteti, a ki
hűségesen ott van Kázmér mellett.
Derék fiu. Azt megbecsüljék!
Bizony derék fiu; minden héten ir az apjának levelet s hébe-hóba egy kis
pénzt is küld neki haza. Ámbár nagyon lassan megy a keresete.
Majd megint ujból kap egy megtisztelő levelet Bécsből a sztaroszta,
melyben lekötelező módon tudósítja a főudvarmesteri hivatal, hogy ő
felsége a császár és király Moszkowszky Kázmért alezredessé léptette elő
s a kamarási arany kulcscsal ékesítette fel.
– Az én fiam alezredes! A hatalmas császári hadseregben! Hajh, de
szeretném őt látni, abban a piros prémes egyenruhában. A kamaráskulcsot
vajjon hová akasztja? Az övére, vagy a vitézkötésére? Csak legalább az
arczképét megláthatnám! Édes tiszteletesem, ha még egyszer irsz a
Henrikednek: kösd a lelkére, hogy szóljon a fiamnak, festesse le magát a
számomra; de egész ember nagyságában. Lóháton ülve. A hogy az ezredét
kommandérozza s azt küldje el nekem. Az lesz nekem a legkedvesebb
karácsonyfia.
Klausner Gottlieb uram megirta a fiának ezt a kegyes atyai kivánságot s
kapott is rá választ.
De ez a válasz nagyon boszantá mind a két öreg urat.
«Kázmér nem engedi magát lefestetni: az a babonás hit bántja, hogy a kit
ifju korában lefestenek, az ifjan hal meg».
– No, látott már valaki ilyen bolondot? förmedt fel a sztaroszta. Az én
fiamnak babonája van! Olyan babonája, a milyennek még én sem hallottam
hirét soha. Hát azért tanulta a filozófiát, metafizikát, meg a chémiát?
Én nem kaptam Utrechtben diplomát, még sem hiszek ily bolondokat.
Látszik, hogy Bécsbe került: ottan ragadt rá az ilyen morfondérozás!
– Én tudnék ezen segíteni, mondá Klausner Gottlieb. Ismerek Bécsben egy
hires festőt, a kinek az a különös talentum adatott, hogy ha valakit
egyszer jól megnéz, odahaza élethiven le tudja festeni az arczképét, a
nélkül, hogy a lefestett tudna felőle valamit. Ezt meg lehetne bizni
ezzel a feladattal.
– Ugyan kérlek, tedd meg a kedvemért. Ezer tallért küldök neki előre
foglalóul; s ha megjön a kép s a fiamra ismerek benne, annyit fizetek
neki érte a mennyit kiván.
Néhány hónap mulva megkapta a festőtől a választ Klausner. A kép utban
van, jól becsomagolva, rámástul: négylovas társzekér szállítja Bécstől
Bielistokig, csak a vámon vigyázzanak vele a határnál, hogy meg ne
sértsék.
Valóságos diadalmenettel hozták haza a képet. Roppant nagy faládába volt
bepakolva, s a felnyításához három mesterember kellett, a ki a sok
pántokat és sarkakat leszedje róla.
Ugyanazon a napon, a melyen az arczkép megérkezett, oda izent a
kormányzó a sztarosztához, hogy meginvitálja magát ebédre hozzá.
– Soha jobbkor! mondá a sztaroszta. Legyen ő is jelen, mikor a képet
behozzák. Ne szóljunk neki felőle semmit. Hadd legyen rá nézve nagy a
meglepetés. Majd hogy fog elbámulni a csinovnik, mikor meglátja a
Kázmért a császári egyenruhában! Ráfestette a piktor az arany kulcsot
is, ugy-e?
– Azt nem festhette oda, monda Klausner; mert azt hátul viselik a
kamarás urak.
– Hátul viselik a kitüntetést? No még ilyet sem hallott az ember soha!
Eskimoff ur pontosan megjelent az ebédre. Csak hárman valának az
asztalnál: a sztaroszta, a lelkész, meg a kormányzó. Kedélyesen
elmorzsolgatának egy nehány palaczk tokajit. Mikor aztán a pipákat
hozták, hogy befejezzék vele az ebédet, azt mondá a kormányzó:
– No már most, nemes uram, beszélhetünk valami komoly dologról. Nem
akartam az ebéd alatt a lelkedet indulatba hozni vele. A «szegény»
fiadról akarok neked beszélni.
– Óh, az nem hoz engemet indulatba. Ámbár nem tudom, hogy miért nevezed
őt «szegénynek». Én nem találom olyan szomorunak a fiam sorsát.
– No hát az igen szép tőled, hogy ennyire megnyugszol a czár legmagasabb
intézkedéseiben s a fiad sorsát nem találod olyan rettenetesnek; a miről
egyéb iránt megnyugtatlak, hogy az a sors már véget ért: a czár
általános amnestiát adott az 1824-iki lázadásban részt vett vezetőknek.
Moszkowszky vállat vont.
– Az én fiam nem vitt vezérszerepet semmiféle lázadásban.
– No már, édes sztarosztám, ezt nekem ne mondd. Én ismerem az egész
felségárulási proczessust; tudom, hogy Kázmérnak mennyi része volt
benne. Elég munkámba került oda vinni a dolgát, hogy a halálos itélete
életfogytig tartó számüzetésre szelidíttessék: Szibériába.
– Az én fiam Szibériába?
– Igen. Onnan szabadítá őt nem rég haza a czári kegyelem.
– Barátom! Te neked megártott ez a kis tokaji. Nagyon apró poharakból
ittad. Töltsd nagyobba s gyógyítsd ki magadat vele. Az én fiam sohasem
volt Szibériában.
– Ejnye, hisz én magam szállíttattam oda. Meg van nálam a tobolszki
kormányzónak a levele, a ki átvette tőlem ezelőtt hat esztendővel.
– De én nekem meg itt van a bécsi főudvarmesternek a gratuláló levele, a
melyben a fiam kineveztetését dzsidás őrnagygyá tudtomra hozza.
– A te fiad dzsidás őrnagy? A bizony raskolnik!
– Raskolnik? Hát egy raskolnikhoz adják feleségül a Sonnenburg
herczegkisasszonyt ugy-e?
– Sonnenburg herczegkisasszonyt a te fiadhoz? Ne bolondozz már! Hiszen
én fogattam el, mikor a határon át akart szökni. Nem tagadhatta el a
forradalomban részvételét, mert megtalálták nála a comitének
meghatalmazását. Az volt a szerencséje, hogy a diplomája is vele volt s
abban ki volt téve, hogy chémiát és bányászatot tanult. Az ilyen
deliquenseknek, a kik bányászathoz értenek, az a kivételes kedvezmény
jut, hogy nem kapnak kancsukát, s nem vernek rájuk bilincset; hanem
azért a tudományukat az uráli aranybányákban kell nekik értékesíteni.
– Az én fiam az uráli aranybányákban? félrebeszélsz te, komám!
– No de csak eleinte: 1825 kezdetén volt ez.
– Mit 1825 kezdetén? Akkor az én fiam Olaszországban töltötte a mézes
heteit a feleségével együtt. Onnan irtak nekem, a Vezuvius tetejéről! Ő
és a felesége.
Most már hahotával kaczagott a kormányzó.
– A fiad felesége irt neked? A szamojéd főnök leánya irt levelet a
Vezuviusról.
– Dühbe ne hozz, atyámfia! Tán csak nem a Kaczamajkát érted, a kit a
bolond Vulko mondott.
– Én nem tudom, kinek híják a feleségét, csak azt tudom, hogy egy
szamojéd főnöknek a leánya. Nekem a sibériai kormányzók mindegyike
rendes tudósítást küldött évről-évre a Kázmér fiadról. Különösen
felkértem rá őket. Egy esztendőt töltött a fiad az uráli aranybányában:
akkor a jó magaviseletéért, meg az atyja iránt való tekintetből
megengedték neki, hogy földmíveléshez kezdjen a Jeniszei mellett. Ott
összekerült valami szamojéd törzszsel. Jó, becsületes, vendégszerető nép
ám az. A főnöknek a leánya belészeretett: hozzá adták. Kázmér ott jurtát
épített magának; iramszarvasokat tenyésztett: felszántott egy darab
földet, s azt bevetette szibériai rozszsal; s ez idő alatt született
neki két fia.
– Tudom! Nagyon jól tudom! mondá a sztaroszta, a ki már majd megpukkadt
a visszatartott nevetéstől; megküldte az anyjuk az arczképeiket.
– Az anyjuk? Az arczképeiket?
– Gyönyörű két szőke poronty!
– Szőkék! Még szőkék is hozzá!
– Az egyiket az anyai nagyapja nevére Maximiliánnak keresztelték, a
másikat Szaniszlónak.
– Soha sem tudtam, hogy a szamojédek között Maximilián és Szaniszló nevű
ősapák is vannak.
De most már aztán komolyan megharagudott a sztaroszta. Mérgesen csapott
az öklével az asztalra.
– Szent Prokop ucscse! Most már elég volt ebből a szibériai tréfából,
meg a szamojéd princzekből. Velem ne tréfáljon kend! Hallja kend!
– De szent Miklósra mondom! Ha én kend, kend is kend! Nem is tréfálok
kenddel, hanem kend tréfál én velem: a mi nagyon helyén és idején kivül
van. Hallja kend!
– No hát mindjárt hozom a bécsi főudvarmesternek a levelét s azokkal
verem ki a szemeidet: – kendnek!
– Én meg előállok a tobolszki, irkuczki és jeniszeiszki kormányzók
leveleivel s azokat törölöm az orrodhoz: – kendnek.
Már közel volt a két tekintélyes ur, hogy ökölre menjen egymással;
szerencsére ott volt közöttük a tiszteletes, a ki mindig józan maradt.
– Csillapuljatok le, kegyelmes uraim! szólt közéjük állva Klausner
Gottlieb. Minek ez a meddő feleselés? Hiszen íme itt hozzák már amaz
arczképet, melyet a kegyelmes sztaroszta megbizásából festett egy kitünő
bécsi művész. Kázmér urfinak, az osztrák császár és király dzsidás
alezredesének arczképe. Az a kép majd legjobban megmondja, hogy kinek a
részén van az igazság?
Két hajdu hozta már a szobába a nagy, nehéz bronzrámába foglalt
arczképet.
Odatámasztották azt a fal mellé.
S a mint ezt az arczképet meglátták, mind a hárman, (pedig erős szivű
férfiak voltak) megrettenve tántorodának vissza, mintha kísértet jelent
volna meg előttük.
«Uram Jézus irgalmazz!»
… Pedig nagyon szép arczkép volt. Remekül megfestve s élethiven
eltalálva. Dzsidás tiszt, délczeg tekintettel: oroszlánrőt haja két
vállára omlik; arcza piros, szemei kékek, szemöldökei egyenesek,
mosolygó szája szegletén egy kis lencse szeplő.
– Ez az én fiam! hörgé a lelkész s ájultan rogyott össze.

VI. A CSERE.
Hát ez a világ sorja! Mondá magában Klausner Henrik, mikor amaz
emlékezetes tánczmulatságból magányos szobájába bezárkózott. Én senki
sem vagyok: – meg nem látott, észre nem vett alak vagyok; – üres levegő,
a kin keresztülnéznek: – társaságban a cseléddel egyenlő vagyok: – egy
asztalnál ülök a nagy kutyával: – az udvari bolondnak játékbábja vagyok:
– ha megemlítenek, akkor kikaczagnak: – nekem szánják a szamojéd herczeg
leányát; s a szép leány a nyelvét mutatja, ha tánczra hivom! – Miért? –
Mert a nevem csak Klausner Henrik, s a czimem csak doktor! – «Téged»
pedig mindenki ölelget, csókolgat, magasztal: – te rád poharakat
köszöntenek; – te viszed az ország zászlóját; – te rád vár a sztarosztai
hivatal; – te kezded a tánczot. Neked minden szabad. Téged imádnak a
hölgyek. Jobb kézzel elviszed a bécsi herczegkisasszonyt, bal kézzel meg
az én szeretőmet. – Miért? – Mert tégedet Moszkowszky Kázmérnak hínak s
a neved előtt van egy nemesi czím. – Hátha cserélnénk? – Aztán mennél te
a szamojéd princzesszhez s vennéd azt feleségül! A «Kaczamajkát».
Akkor főzte ki ezt a dæmoni tervet.
Legelőször is kiravaszkodta, hogy a sztaroszta küldje el a fiát
Szentpétervárra. A külföldi egyetemeken gyakran érintkezett azokkal a
democrata orosz ifjakkal, a kik a nagy ligához tartoztak, melynek terve
volt, Sándor czárt a trónról letenni, s helyébe Constantin nagyherczeget
ültetni, s aztán Oroszország tartományaiból, és Lengyel, Magyar és
Oláhországból, egy confœderált alkotmányos birodalmat alakítani. E
tervnek oszlopai voltak az orosz főnemesség legelőkelőbb tagjai.
Henrik bizonyosra vette, hogy ha Kázmér Szentpétervárra felkerül, ő is
bele hagyja magát sodortatni ebbe a szövetségbe. Minden szabad és nemes
eszméért hevülő lelke nem fog ellenállni a csábításnak, mely annál
erősebb, mert a legtermészetesebb forrásból ered: a szabadságért rajongó
lengyelnek a hazája iránti szerelméből: a neki szánt szerep betölti
nagyravágyását. Ő lesz a felszabadított Volhynia vajdája. Az ő kezében
lesz a zászló, melyen a grodnói bölényes czímer lobog. Születése,
rangja, gazdagsága kinálják meg a vezéri szereppel. Lehetetlen, hogy el
ne fogadja.
Mikor aztán az összeesküvés annyira megérett, hogy a kitörés napja is ki
lett tüzve: a forradalmi bizottság Kázmért felhatalmazá a felkelés
szervezésére a volhyniai tartományokban. Kázmér és Henrik e czélból
utaztak haza Bielistokba.
A szentpétervári fölkelés azonban első fellobbanásában elfojtatott.
Hasztalan hitették el az orosz katonákkal, hogy «Constitutio» annyit
jelent, mint Constantin nagyherczegnek a felesége: – a czár még is csak
kedvesebb maradt előttük, mint az asszonyság.
Most azután mind azoknak, a kik a tartományokban szervezték az általános
felkelést, menekülni kellett, a míg nyitva a határ.
Ekkor Henrik elárulta a barátját Eskimoffnak, a grodnói kormányzónak.
A határon utólérték őket az üldöző kozákok.
Ezeknek azonban csak Kázmér elfogására volt parancsuk. A doktort
engedték tovább futni.
Kázmér azzal az elővigyázattal élt, hogy minden iratot Henrikre bizott:
azokat is, a melyek őt vádolhaták, a comité meghatalmazásait, a
forradalmi szervezést, de az ajánló leveleit is atyjától a bécsi
főurakhoz, Sonnenburg herczeghez. Ő nála nem találtak semmit.
A compromittáló iratokat azonban Henrik a legelső postaállomásról
megküldte Eskimoffnak. Egyuttal a Kázmér tudori oklevelét is.
Ő maga pedig folytatta az utját Bécs felé akadálytalanul. A császári
metropolisba megérkezve, mindenütt, a hová Kázmér ajánló levelei
szóltak, úgy mutatta be magát, mint Moszkowszky Kázmér grófot. Finom,
előkelő megjelenése, mívelt társalgása, nagy ismeretei lehetővé tették
az alakoskodást. A sztarosztával és annak egész környezetével, de
különösen Kázmérral való ismeretsége birtokába helyezé őt a legbensőbb
családi titkoknak, a mik ámító szerepét igazolták. A herczegkisasszony
szívét is teljesen meghódítá lovagias odaadásával: a messze kézből
kötött házasság valódi szerelmi viszonynyá vált közöttük. A mellett az
udvari körök pártfogását is kiérdemelte. Részt vett a Carousselekben.
Pénze volt hozzá elég, hogy rangjához illő pompával léphessen föl. A
lovagjátékokban szerzett érdemek sikeresebbek, mint a miket a
hadjáratban szereznek. Gyorsan lépett a rangfokozat lépcsőjén. Bőkezű
volt: (a sztaroszta pénztára győzte). Rövid időn a császárváros
legünnepeltebb, legirigyeltebb alakja lett az ál-Moszkowszky gróf.
Semmitől sem lehetett tartani. – Ebben az egész országban senki sem
ismerte Klausner Henriket. Ki az? Egy semmi! üres levegő. A ki látta,
sem látta meg. A csalásnak nem lehet kiderülni. A vén sztaroszta Bécsbe
le nem jön Bielistokból semmi vágy miatt; mert azt a potroha és a
köszvénye nem ereszti. Ő maga feleségestől nem mehet Oroszország határán
keresztül az apja látogatására, mert összeesküvő volt, számkivetésben él
s még ha amnesztiát kapna is: a lengyel menekültnek jól áll, ha az
oroszt gyülöli s tájékára sem megy.
És maga az igazi Moszkowszky Kázmér! No annak jó okai vannak Bécsbe nem
jönni. Az, ha a rámért kancsukaütések alatt meg nem halt, élethosszig
számüzve van a szibériai bányákba, vagy a végtelen hómezőkbe, s a míg a
jó barátja a fényes császárvárosban ugratja a paripáját a lovagjátékok
köröndjén, vezeti menuettet tánczolni a grófnőket a bálban, fogadja az
üdvözlő küldöttségeket s üríti a vadpoharat a czimborákkal a nevenapján,
éli a paradicsom napjait a világ legszebb hölgyének karjaiban, válogat
az aristocraticus nevek között az uj szülöttei számára: az alatt a
«névtelen ember» a kitől elvették a családi nevét, adtak neki egy
számot, a mit a kosokjának a hátára festettek: 13579. No hát a 13579-ik
roskolniknak van oka miért nem jönni Bécsbe! Nagy darab szikla az, a mit
keresztül kell vágni az arany telér után. S ha onnan kibocsátják,
elviszik még nagyobb Szibériába, a vadászok koloniájába; ott sok
nyestet, nyusztot kell neki összelőni, a mig kiérdemli, hogy megengedjék
neki valahol letelepedni a folyamok mentén, a hol szántson-vessen s
törje a tenyerét egészséges munkában: télen timárolja az irhabőrt,
faragjon emberformára tengerikutya-fogakat a samojédek számára
balitának. Talán feleséget is kap a sátorozó nomád törzsek szép fajából:
kurtaczombu, szélesképü, fókaszáju szépséget; majdan családi örömöket is
élvez. Keres az uj princzek számára nevet: de – nem a kalendáriumban,
nem a góthai almanachban. A roskolnik meg a szamojéd nő porontyait nem
mártja a pap a medenczébe: azok csak nevet kapnak az apjuktól:
«dobrocz», – «miloszcz» (jóság, szeretet) ha leányok; «pomszta» – «váda»
(boszú, vád) ha fiuk.
Az igazi Moszkowszky Kázmér jól el van téve!
De hátha egyszer a fehér czárt megszállja valami szelid hangulat, s
amnestiát ád a Szibériába deportált összeesküvőknek?
Még e miatt sem lehetett aggódni. A ki kegyelmet kap a visszatérésre
Szibériából Oroszországba: annak egyuttal meg is jelölik a várost, a hol
tartózkodnia kell, jó messze mind a fővárostól, mind a saját szülő
hazájától. S azt a várost elhagynia nem lehet; – külföldre pedig épen
nem szabad neki mennie.
A sztaroszta sem él örökké. Egyszer csak megüti a guta.
Mindenki felől biztosnak érezte magát Henrik. Csak egy ember felől nem:
a saját édes apja felől nem lehetett biztos.
A lelkésznek jöhet egyszer az a gondolatja, hogy egy bécsi utazásra
vállalkozik: a saját fiát meglátogatni.
Erre az eshetőségre folyvást tartott az ál-Moszkowszky egy kis szerény
szállást a külvárosban, szegényes bútorzattal, a hol nonputárem esetén a
jámbor öreget, mint szigoru körülmények között élő medicus fogadhatja.
Volt e szerephez való jelmeze is tartalékban.
S ha netalán (a mi nagyon valószinü) Klausner Gottlieb meg akarná
látogatni az ő kegyes patronusának a fiát a sonnenburgi kastélyában: az
ellen is talált ki Henrik antidotumot. Az atyjához irott későbbi
leveleiben elhitette az öreggel, hogy ő maga haragban van egykori jó
barátjával Kázmérral: annyira összezördültek, hogy ő annak a küszöbét
soha át nem lépheti. Ha pedig egyedül találna odamenni a feleségéhez a
tiszteletes: a herczegnő nem fogja őt maga elé bocsátani. Férje eléggé
felvilágosítá őt a felől, hogy Klausner Henrik volt az árulója, kinek
hűtlensége okozta a számkivetését; ennélfogva bizonyos, hogy a herczegnő
az áruló bajtárs apját a cselédeivel fogja kidobatni az ajtón.
A közben pedig a sztarosztának is folyton irt leveleket, Kázmér irását a
legügyesebben utánozva: azokban is panaszkodott Henrikre.
Olyan ravaszul körülfonta magát a hazugság pókhálóival, hogy az igazi
alakját nem lehetett megsejteni alatta.
Csak egyre nem gondolt. Arra, hogy tudta nélkül lefestetik az arczképét
a sztaroszta számára.
S ez a gondolat épen az atyjától eredt.

VII. KÉTSZER KETTŐ «UGY IS» NÉGY.
A sonnenburgi kastélyban nagy ünnepségeket tartottak. A kis Maximilian
herczegnek a hatodik születésnapja volt.
A fiucska épen egy súlyos betegségből gyógyult fel. Olyan járványból,
mely a gyermekekre nézve a legveszélyesebb.
Henrik, fiának e betegsége alatt, gyakran közel volt hozzá, hogy
elárulja magát.
Három doktor járt a kastélyba; de mind a háromnak sem volt annyi
tudománya, mint ő neki: az uj kor adeptusának.
Csak hallgatta a disputáikat a consilium szobájában; kedve lett volna
közbe kiáltani: charlatánok vagytok mind a hárman. Méregkeverők!
Ignoransok. Én tudom a diagnosist, nem ti!
El kellett temetnie a tudományát.
Egy-két kicsiny labdacs, a mit hasonszenvi dobozkájában hordott, rögtön
elenyésztette volna a gyermek baját.
Nem adhatta be neki. Nem volt szabad a gyermekét megmentenie. El kellett
néznie, hogy pancsolják, hogy gyötrik a gyermekét – a kollégái. Nem volt
szabad elárulnia, hogy ő orvos. Hol a diplomád? Az Klausner Henrik
nevére szól.
És erősebb volt nála az önszeretet, mint az atyai szeretet. Hallgatott.
S nézte hidegvérrel a fiának a kínlódását.
Elvégre is a természet és az anya imádsága fordított a súlyos nyavalyán.
A kis Maximilian, daczára a háromféle gyógykezelésnek, felgyógyult. Épen
a születésnapja volt, a midőn meg lett neki engedve, hogy kimehessen a
szabadba.
Ezt a napot családi ünnepül ülték meg a kastélyban. A lakomára eljöttek
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04
  • Büleklär
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4176
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4177
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4080
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1913
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4039
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2110
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1977
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4029
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4069
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4086
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1921
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4118
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1955
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2051
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2060
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4037
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    28.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2042
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4000
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1979
    29.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4197
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1996
    31.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 3952
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4073
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2013
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Őszi fény: Ujabb elbeszélések - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 3182
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1574
    35.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.