Novellák - 15

Süzlärneñ gomumi sanı 4007
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
39.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
középkori irodalom curiosumaival egész naphosszant el tudott mulattatni
egész társaságot; tudott felvilágosítást adni a calotte irodalomról,
mindenféle nemzet ódon tréfaalakjairól, a baladinókról, a spanyol
perograllokról, az angol Jack Puddingokról, az olasz Maccákról,
Bambocciokról és Scaramuzziákról, a német Staberlékről; tudott helyesen
idézni az Epistolæ Obscurorum virorumból; gazdag tapasztalattal,
világismerettel rendelkezett; volt élénk fantáziája s tudott felhevülni;
– hanem mikor a tollat a kezébe vette s elkezdett valamit leirni: mire
készen lett vele, egy másik embert kellett segítségül hívnia, a ki
megmagyarázza neki, hogy mit irt? mert ő maga sem érti.
Pedig hiszen tudott sokat! A garnizon-életben gyakran bámulatra ragadta
a társaságot ügyes rébuszaival, sikerűlt palindromokkal, mik előlről
hátulról olvasva egyformán hangzanak; carmen maccaronicumokkal, mikhez
más adja a rímet, más a szöveget; anagrammákkal és chronostichonokkal;
miket még illuminatiók alkalmával transparent feliratnak is használtak s
ezek már csak elég mesterséges feladatok. A garnizonban nem csinálta azt
utána senki.
És mégis mindezeknél mesterségesebb feladat egy közönséges emberi
gondolatot egyszerű szavakkal úgy irni le, hogy abból, a ki azt
elolvassa, ugyanazt értse meg, a mit az irója gondolt.
Rájött, hogy a prózairás még a versirásnál is nehezebb. A versirónak
könnyü. Leirja az első sort, annak az utolsó szavához keres egy
kadencziát: ha azt megtalálta, a rímhez keres egy másik gondolatot; – de
hogyan hajt ki a prózairónál az egyik gondolat czikkszárából a másik
gondolat levele?
Ez a titok! «Érteni az iráshoz» és «irni tudni» két egymástól oly messze
eső fogalom, mint «szerelmesnek lenni» és «szeretni».
Hiába! A természet mostoha volt iránta e tekintetben.
De a sors helyrehozta a természet mulasztását.
Jótékony műkedvelői előadások alkalmával tanult Ottó bámulni egy
rendkívüli hölgyet. Magyar báróné volt és lengyel grófnő. A férje,
Balduin báró volt a leghiresebb tarokkjátszó a kaszinóban.
(Megjegyzendő, hogy Ottó gróf is kitünő tarokkjátékos volt: csakhogy
azokon a napokon, a melyeken játszott, rendesen vesztett; a mely napokon
pedig nyert volna, azokon nem játszott.)
A grófnőt Fantissa név alatt ismerték a beavatott körökben, a minek az
volt az alapja, hogy a grófnő regényeket szokott irni – franczia
nyelven, s ez volt az irói álneve.
Azok a regények bámulatos unalmasak voltak. Nem történt azokban semmi.
Hanem épen az volt bennük az elismerésre méltó, hogy szerzőjük kötet
számra el tudott irni fennakadástalan, a nélkül, hogy egy gondolat
háborította volna irás közben.
Ottó grófnak eszébe jutott a mese a vak emberről, a kinek jó lábai
vannak s a sántáról, a ki jól lát s ketten végre kitesznek «egy»
emberszámot s egy este így szólt Fantissához:
– Grófnő, irjunk mi ketten egy regényt együtt. Én adom önnek a mesét, az
alakokat, a bonyolulatot, az eszméket: ön pedig kidolgozza azokat, s
mikor kész lesz, én lefordítom francziából magyarra s kiadjuk
mindkettőnk szerzői nevével a czímtáblán. Nem jó lesz?
Fantissának tetszett az ajánlat; talán az ajánló még jobban; s azontul a
hosszú téli estéken mindig együtt ült a két költői lélek a boudoirban és
irta a közös regényt. Ottó kidolgozta a vázlatot, Fantissa fogalmazta a
szöveget; – Balduin báró pedig tarokkozott a kaszinóban éjfél után két
óráig.
Egy este Balduin báró a szokottnál hamarább érkezett haza a
tarokkozásból, s még ott találta Ottó grófot a boudoirban, Fantissa
grófnőnél. Épen a végkatastrofán dolgoztak.
Balduin bárónak nagyon megtetszett a kész munka. Azt mondta Ottó
grófnak:
– Tudod mit, barátom? ha már a feleségemmel együtt irsz regényt, hát
vedd is el.
Másnap Ottó gróf elszökött Algirba: oroszlánt vadászni. Balduin báró
pedig elvált a feleségétől.
Fantissa nemcsak regényeiről volt hires, hanem fényes ékszereiről is.
Voltak neki a hirlapok által országosan megénekelt brilliánt, smaragd,
opál, zafir és igazgyöngy garniturái. A brilliánt ékszerét eladta s
utána szökött Ottó grófnak Algirba. Akkor Ottó gróf tovább szökött
Bengálba: tigrist, elefántot vadászni. Ekkor Fantissa eladta a smaragd
ékszereit s utána hajózott Bengálba. Akkor Ottó gróf átmenekült Siamba:
szarvorrut vadászni. Mire Fantissa eladta az opál ékszereit s utána
vágtatott Siamba. De már akkor Ottó gróf megint odább állt Austráliába:
känguruht vadászni. Fantissának volt még zafir ékszere; annak az árával
utána hajtatott Austráliába. Ottó gróf menekült Mexicoba: buffalót
vadászni, Fantissa a gyöngyök árán oda is utána; innen Ottó gróf fel
Kamcsatkába: czethalat vadászni, Fantissa utána; végre Siberián
keresztül Ottó gróf jeges medvét vadászva, Oroszországba; Fantissa
mindenütt nyomában. Mikor aztán Ottó gróf alul mind az öt világrész
kifogyott, Fantissa chatouillából pedig mind az ötféle ékszer: akkor
Ottó gróf hazamenekült Budapestre; – Fantissa ide nem követte; hanem
elmaradt Szentpétervárott s lett belőle orosz herczegasszony.
Ottó grófnak nem maradt belőle más, csak a szép üldöző fotografiája.
Ottó gróf ebből az esetből megtanulta, hogy a regényiráshoz nagyon jól
tudhat az ember «in theoria»; de «in praxi» az első dolog az, hogy a
regényét saját maga írja; de maga ne játszszék benne!

III.
Ottó gróf háza egész természetrajzi muzeum lett hazaérkeztével, a mennyi
kitömött állatot hozott magával, miket saját kezével ejtett el; ehhez
járult még egy nagybecsű ethnographiai gyüjtemény is, melyet az általa
meglátogatott vad és szelid népek között összeválogatott.
Rengeteghy ugyan nem sietett ritkaságai gyüjteményének megérkezését
hirdetni a Pester Lloydban, egy pár tätowirozott indusfej lenyomatával
együtt, naponkint látható egy fertály bankóért (akkor ez volt a
legkisebb ezüstpénz); nem is mutogatta kitömött állatjait másnak, mint
épen csak jó barátjainak; azért mégis egy reggel azt látja, hogy
valamelyik ujságban egész tárczaczikk van irva az ő
ritkasággyüjteményéről: a czikk alá jegyezve «Bojtorján». Bizonyosan
álnév.
Már hogy szivároghatott ez odáig? Hogy kerülhetett ez ujságirók fülébe?
A casinóból?
Bizonyos, hogy a casino igen vegyes elemekből áll; de azoknak
időszerinti megjelenése a legczélszerübben van felosztva. Egy órakor
jönnek a táblabirák, a lateinernép, a prókátorok, tabuláris assessorok,
az irók; megebédelnek három óráig; akkor dolgukra mennek, háromtól ötig
üres a casino; – csak az olvasóteremben bujdokol egy elkeseredett genie,
a ki angol ujságot olvas, s a tekéző teremben gyakorolja magát
karambol-partieban a marqueurrel egy fiatal dandy, a kinek elfogyott a
pénze. Öt órakor jön a «társaság», a «high life», a sportsmanek; azok
ott diniroznak hétig; akkor mennek szinházba, circusba, estélyre; jönnek
helyökbe megint a tudósok, a táblabirák a prókátorok, a septemvirek;
azok ott tarokkoznak, whisteznek kilencz óráig; akkor hazamegy mind: tiz
óráig üres a casino; csak a kandalló-teremben aluszik a nyaktörő
pamlagon egy bien content rebellis s az előszobában várja amaz ismeretes
inas azzal az ismeretes kalucsnival és esernyővel azt az ismeretes öreg
urat, a ki utolsó szokta elhagyni a whistasztalt, s miután társai
lassankint hazaszállingóztak s egy ideig másod magával és két
mamlaszszal (Strohmann) játszott tovább, végre az utolsótól is
elhagyatva, még ott marad egy rubbert kijátszani – egyedül. – Tiz órakor
jön aztán ismét a societás, a haute volée, a páholy-közönség s ott mulat
éjfél után határozatlan dátumig. – E szerint soha sem keverednek össze.
– Hogy transpirálhatott ez mégis? – Hiszen a két év előtti frère et
cochon az irókkal már rég meghaladott álláspont. Az irók sem mentek
többet a jó társaság felé: ott nem lehetett czivakodni; az urnők sem
hivták őket többet: víz és olaj elvált. Dolmány, pityke, darutoll,
irótoll együtt ment ki a divatból. – Úgy kell lenni, hogy valaki a
társaságból encanaillirozta magát s beszélte el Ottó gróf ritkaságait
valami skriblifexnek. Sunt, qui se nequiter humiliant.
Ennek pedig az lett a következése, hogy már most az egész társaság
megtudta a ritkaságok létezését, s a hölgyek kiváncsisága is fel lett
ébresztve.
Ottó gróf ugyan garçon volt; a kinél rangjabeli hölgyeknek látogatást
tenni nem egészen conveniens dolog. A ki abban a hirben áll, hogy a
hölgyeket a földtekén körül hurczolja maga után! Ez azonban csak
előitélet, a minek a jegét megtörte gróf Zsombolyiné; általánosan
tisztelt, szép és szellemdús úrhölgy, a ki tudvágyának kielégítésére
első volt Ottó grófot elegáns oroszlánbarlangjában meglátogatni.
Zsombolyi grófnő özvegy volt, szép, okos és gazdag.
Ottó gróf a részletekig kimerítő magyarázatokba bocsátkozott muzeuma
tárgyainak ismertetése alkalmával a grófnő kedveért.
– Ez valóban fölöttébb érdekes, monda a grófnő, ki hamarább belefáradt a
hallgatásba, mint Ottó gróf a magyarázásba. – Ottó gróf kitünő festész
is volt; megmutogatta a grófnőnek szép vázlatait, kartonjait,
aquarelljeit, miket utaztában sajátkezüleg készített…
– Önnek az uti kalandjait valóban meg kellene örökítenie – egy szép
albumban. Irja le!
– Irja le!
Ha az a kitömött oroszlán ott az állványon egyszerre megelevenült volna,
nem szökött volna oly gyorsan Ottó gróf talpából a vér a feje tetejéig,
mint erre a szóra, hogy «irja le!»
No! És? Ha az az oroszlán megelevenülne, Ottó gróf nyulna a puskája után
s meglőné azt újra. Hát ha az a minden oroszlánnál rettenetesebb
fenevad, az «irjunk le valamit» ismét felelevenedik: azt is meglövi
újra.
– Ha a grófnő elfogadja az albumom dedikatióját, hát meg lesz az irva.
A grófnő hamisan mosolyogva mondá:
– Hanem aztán ezúttal invita Minerva!
De iszen jövőre kimarad mindenféle Minerva a játékból!
Ottó gróf meg szokta az igéretét tartani.
Azaz, hogy distingváljunk jól.
Nem mondta azt Ottó gróf, hogy «majd megirom én», hanem csak azt, hogy
«meg lesz irva».
Volt neki tömérdek uti jegyzete, igen érdekes dolgok.
Hanem hát hús, zöldség, zsiradék, liszt, só, füszer, tojás még nem ebéd.
Mit csinál az ember, ha otthon akar étkezni?
Legelőször is szakácsot fogad.
Úgy van. Szakács dolga a főzés.
Ilyen irodalmi szakács volt Bojtorján.
Bojtorjánhoz pedig csak egy akkora kis embert kellett küldeni Ottó
grófnak, mint a kis ujja, már az ott volt nála. S ha egyszer ott volt,
az övé volt egészen, neki volt testálva: majorátussá téve,
elidegeníthetetlen, elveszthetetlen tulajdonául birói árverésen rajta
hagyva. Ettől csak az ásó-kapa választja el valaha.
Ez tudta még csak Ottó grófnak a vállalat fontosságát felfoghatóvá
tenni. Ha egy ilyen pompás könyv a közönség elé kerül, gyönyörű
metszetekkel és színnyomatokkal, pompás kötésben: ez minden salonban
polgárjogot (pardon! mágnásjogot) nyer; a gróf meg fogja azt küldeni
különös díszkötésben az európai fejedelmek feleségeinek, a braziliai
császárnénak, az indiai kormányzónak, az orosz czárnénak, a japáni
taikunnak. S arra Viktoria királyné, Augusta királyné, Eugenia császárné
rögtön mind magyar nyelvmestert rendel magának, hogy a szöveget
olvashassa; e lendület hirére a magyar hölgyek is rögtön elkezdenek
tanulni magyarul. Az európai sensatió oly nagy lesz, hogy Schmerling
megszeppen, s visszahúzza a februári pátenst; mennyi érdemrend fog
özönleni a pompás könyvért annak szerzőjére! azt győzze viselni! Végre
még a magyar tudományos akadémia is megválasztja tiszteletbeli tagnak.
Meglássa!
Ottó gróf el volt ragadtatva e prospectus által.
Rögtön átadta összes uti jegyzeteit Bojtorjánnak, hogy tekintse azokat
keresztül.
Ez uti jegyzetek mindenféle nyelven voltak irva, a szerint, a mely
országban egyik-másik használatban volt: az algiriak francziául, a
keletindiaiak angolul, a mexicoiak spanyolul, az oroszok németül.
Bojtorján belenézegetett a jegyzetekbe: – nézegetett beléjök fél szemmel
is, mintha perspectivába nézne, egészen kinyitott szemmel is, összevont
szemöldökkel is, s végre azt mondá felőlük, hogy nem lehet ezeken
elmenni.
Nem ám. Mert ő nem tudott egyikén se e pogány nyelveknek; még németül
se: ő volt az az ujdondász, a ki kifuttatta az amerikai hajót «Stapel»
nevű kikötőből; s a ki Jung czečhen-ekből «ifju dorbézolókat» csinált, s
a ki az olasz opera-társaságnál megénekeltette a «Staggionét». Nem
tudott ő, csak magyarul. Hanem az igaz, hogy magyarul úgy tudott írni,
mint a csergedező patak.
– Nem úgy csináljuk mi azt, gróf úr; hanem a gróf úrnak igen jó előadása
van, mikor úgy élőszóval beszél. Hiszen ha úgy irna, a hogy beszél! A
gróf elmondja nekem egyszerűen a történteket egyszer-egyszer, thea
mellett, ebédnél, szivarozás közben; majd én aztán megmutatom, hogy mit
tudok abból csinálni! Természetesen a legnagyobb titoktartás pecsétje
alatt.
Ottó grófnak ez így még jobban tetszett. Legalább a jegyzetei nem
kerülnek profánus kezekbe. Megköszönte a szivességet Bojtorjánnak s
gyöngéd czélzást ejtett el generosus honorariumokra.
Ez a szó fölöttébb érzékenyen talált Bojtorján becsvágyának mimosa
levelei közé.
– Hová gondol a gróf? Hogy fogadnék én el ily munkálatért a gróftól
honorariumot? Ez nekem nem munka: ez élvezet. A komisz kiadóktól, a
vérszopóktól elveszem a honorariumot; azok rablók! de a grófnak, örülök,
hogy szolgálatára lehetek minden díjazás nélkül.
És azontúl egy álló esztendeig minden nap szolgálatára állt Ottó grófnak
Bojtorján reggel, délben, este; vele reggelizett, vele ebédelt, vele
theázott; az ő borait itta, az ő szivarjait szítta; ha utazott, kisérte
az ő költségén; szinházba az ő páholyába járt; hintóját fiakkernek
használta; ha vadászni ment, együtt ment vele s a mi nyulat, őzet,
fáczánt a gróf vadásza lőtt, abban szépen megosztozott vele. Ebéd után
együtt pikétezett a gróffal, s játszott vele gavallérosan: kimondta a
leskártolt lapokat, négyszer osztatott a gróffal egymásután, hatvanast
csinált hátsó-kézből, kétszer számította a «last»; rendesen ő nyert; ha
pedig vesztett, akkor történetesen nem volt nála pénz, s minthogy a
kártyaadósságokat becsületbeli kötelesség még aznap megfizetni:
annálfogva másnap már nem fizette meg.
A gróf tűrte tőle mindezt martyr nyugalommal, mert a kezében volt a
nyaka. Bojtorján irta az albumát.
S a mit irt, az olvasható volt. Bojtorján maga gondoskodott nyomdászról
is, s magára vállalta, hogy megalkuszik vele; mert a nyomdászok nagy
zsiványok, megcsalják a grófot!
Szerzett a grófnak fametszőt is. Az is genialis ember volt: a derék
Riedl; csakhogy mindennap úgy kellett kiváltani a korcsmából, s mikor a
gróf magához hivatta, egyúttal kénytelen volt neki kabátot is küldeni,
mert a művész garderobját rendesen holmi bizalmatlan saracenusok tarták
igényper alatt. Színnyomót is szerzett Bojtorján Ottó grófnak; az meg
elszökött az előlegezett pénzzel, s az elzálogosított kőlapokat úgy
kellett a zsibárustól dupla áron visszavásárolni. Még könyvkötőt is
hozott neki, s csak egy hajszálon mult, hogy egy bőrgyárt nem
állíttatott fel vele, a mi a czímtáblákhoz szükséges maroquint
előteremtse.
Hanem a mű pompásan haladt előre, az már igaz.
A mint egy-egy ív kikerült a nyomdából, futott Bojtorján az
«Aushängebogen»-nal Ottó grófhoz; Ottó gróf pedig vitte az íveket
egyenkint Zsombolyi grófnőhöz.
Bojtorján mind jobban haladt előre. Volt egy bátyja, azt becsinálta a
grófhoz kasznárnak; volt egy öcscse, azt becsinálta hozzá fiskálisnak;
volt a grófnak egy pár eladó lova, azt megvette tőle; soha se látta a
gróf az árát.
Ottó gróf pedig egyre hordta a nyomdai íveket egyenkint a szellemdús
grófnőhöz, a szép Melaniehoz.
Ez pedig a legrosszabb methodus. Egy könyvet meg egy asszonyt soha sem
kell ívenkint tanulmányozni; mert az ember elveszti az olvasmányban az
élvezetet s csak a sajtóhibákat találja meg.
A szép Melanie minden ívnél talált egy eszmezavaró sajtóhibát a műben; s
Ottó gróf minden látogatásánál talált egy disgusztáló sajtóhibát a szép
grófnéban. Ívenkint lapozva a kedélyét, rájött, hogy indokolatlan
szeszélyei vannak; – hogy migraineje, vapeurjei idején félelmes a
környezetére nézve; – hogy szeret kaczérkodni; – hogy vetélytársnéit
csípősen meg tudja szólni; – hogy szépítő-szereket használ; – hogy
türelmetlen; és hogy annak az irányában, a ki belé szerelmes,
véghetetlenül melancholico-cholericus véralkatot árul el.
Végre elkészült az utazási album.
Valóban pompás volt, nagyszerű volt. Szöveg, papir, metszetek,
színnyomatok, bekötés: kifogáson felül.
Mikor a fejedelmi burkolatú díszpéldányt odavitte Ottó gróf Melanie
grófnőhöz: ez volt az a pillanat, mely a kölcsönös nyilatkozatokra
legindikáltabb.
– Grófnő, mond Ottó gróf, átnyújtva a díszpéldányt Melanie grófnőnek, én
önnek adott szavamat beváltottam. Ön a dedikácziót elfogadta.
Melanie grófnő fanyalgó egykedvűséggel pörgeté végig az aranyszélű
lapokat ujjai között s azt mondá:
– Valami idegen érzik rajta!
Valóban érzett valami idegen, – nem a könyvön, hanem a grófnőn…
Ottó gróf bánta már most nagyban, hogy Melanienak dedikálta az uti
albumát.
Ennek a szerelmének is vége volt; nem maradt meg belőle más, mint
Melanie fotografiája.
Jaj, dehogy nem maradt! Hát Bojtorján?
Mikor már vége volt a hivatalnak, a mit Bojtorján oly jó volt, hogy
ingyen viselt, bucsú fejében még megtisztelte a grófot azzal a
bizalmával, hogy egy ezer forintos váltójára ráiratta a nevét, mint
kibocsátóét. Házat vett Bojtorján, ahhoz kellett az a kis pénz.
Hanem azt meg kell adni Bojtorjánnak, minden három hónapban megjelent a
grófnál bejelenteni, hogy a váltó lejárt, fizetni kell törlesztésül tíz
perczentet, meg a kamatot, de neki most nincs; a gróf lesz majd olyan
szives, majd ő azután visszaadja egyszerre.
De még ezzel nincs bevégezve a történet. Következik a mű hatása. Az
csakugyan hét országra szóló volt.
Először is Bojtorján megküldette hetvenkét hirlapnak a
tisztelet-példányokat; hetvenkét hirlap küldött vissza érte árjegyzéket
a közlött reklámok fejében s hetvenkét hirlapra kellett a grófnak
előfizetni mindjárt egy egész esztendőre.
Huszonhárom külföldi klub választotta meg a grófot tiszteletbeli
tagjának; hatvantól usque 200 frtig terjedő tagsági díj mellett,
nemkülönben negyvennégy belföldi olvasó-társulat, dalárda és
betegápoló-egylet tiszteletbeli elnökének, legalább száz forintos
alapítvány váltságdíja alatt. Ottó grófnak illett megvennie Petermann
földismei munkáját, melyben művét kedvezően ismertették, ötszáz
forintért a casino számára, s diadalai koronáját képezte az, hogy
megválasztotta a magyar tudós akadémia tiszteletbeli tagjának: ő pedig
aztán aláírt az akadémia palotájára ötezer forintot.
Úgy, hogy ha azt az összeget, a mit erre a művére kiadott, ő kapta volna
mint irói tiszteletdíjat, abból nagyon szépen megélhetett volna.

IV.
Rengeteghy Ottó gróf fogadalmat tett, hogy csak most az egyszer
szabadulhasson ki az irodalmi szent Hermandadból, soha többet bele nem
keveredik.
Az ám! Csakhogy könnyű oda bemenni; de nehéz onnan kijönni!
Nem addig van az, hogy az ember megirt egy könyvet, azt kiadta,
szétosztotta, megdicsérték – s azzal vége! Dehogy van vége; következik a
kritika!
Az bizony még a mi jámbor firkáinkat is megfinánczolja, mikor a városba
behozzuk, pedig szerényen, esernyő alatt, puttonba eldugva osonunk be
velük; – hát még az olyan könyvet, mely hatlovas hintón utazik, s azzal
a pretenzióval lép a világba, hogy ő benne minden megvan, a mi a kritika
által «mauthbaresnek» van deklarálva: geographia, ethnographia,
archæologia, meteorologia, philologia, mythologia, statistica, botanica,
heraldika, litteratura, architectura, strategia, anthropologia et cetera
græca! S a ki még hozzá pompásan illustrálva, aranyos bőrbe bekötve,
maga lép be a kerekvilág minden hatalmas, nevezetes és tudós embereihez;
mintegy provocálva valamennyit.
Annak az embernek, a ki «mindent tud», az a veszedelme van, hogy sok
ember van a világon, a ki csak «egyet» tud; de azt az egyet jobban
tudja, mint ő; ő mindent tud, de félig; ez pedig csak egyet tud, de
egészen. – S azt nem jó felingerelni!
Mert a szaktudós kegyetlen és irgalmatlan fenevad!
Jaj annak, a ki vakmerő volt vért szaglaltatni annyi oroszlánnal! Hogy
«kék vére» van: tant pis pour lui, annál jobban szomjazzák azt az
oroszlánok.
A magasztaló reklameok két hét alatt elhangzottak; hanem aztán két
esztendeig folyvást tartott a kegyetlen birálat Rengeteghy codexe
fölött. Ha Londonban elhallgattak róla, Berlinben kezdték rá, s ha itt
vége volt, Párisban födözték föl létezését, s mikor már úgy látszott,
hogy belefárad a világ, akkor New-Yorkból támadt elő valaki, a ki
bebizonyította, hogy még csak most kezdődik az igazi betlehemi
gyermekgyilkolás.
Nem hagytak azok rajta egy hajszálat sem megczibálatlan.
Bebizonyíták neki, hogy Majmatszun városban lehetetlen volt neki olyan
szép asszonyokkal regényes kalandokba keverednie; mert ez a chinai orosz
határszélen álló város mindkét ország által olyan tilalom alá van vetve,
hogy abban asszonynak megjelenni nem szabad, a minek az az oka, hogy itt
jönnek össze a chinai és orosz cserekereskedők egymással üzérkedni, s
hogy össze ne veszszenek minden vásárban, az asszonyi nem végkép ki van
tiltva e nevezetes városból. – Itt hát ő nem volt!
Felvilágosíták felőle, hogy a «yak fark» nem légycsapó, hanem királyi
pálcza Thübetben.
Ráolvasták, hogy a Falashák, kik a dahomeyi szultánnak a fegyvereket
készítik s magok fel vannak mentve a hadakozás alól, nem nazarénusok,
hanem mozaisták s hogy az Ajasch Dahomeyben nem miniszter, hanem hóhér,
az is asszony.
Megrótták érte, hogy komolynak látszani akaró munka minek szed fel
magába olyan meséket, hogy Kufa volt Ádám születéshelye, s az özönvíz
kiindulási pontja; – hogy Nod szolgált Kainnak menedékül; – hogy a
Caspiæ Portæ vasajtóval van elzárva; hogy a Genezáreth partján az
almákban hamu van (Hát aztán, hogy tenyészik tovább az ilyen hamut termő
gyümölcsfa?); hogy a Big Bon Lik tóban özönvízelőtti embercsontokat
találtak volna. Hogy Keletindiában éhségforrások vannak, a miknek
megjelenése országos inséget jósol. Hogy a pézsmamacska gyomrában terem
a lapis nephriticus; hogy a castrói mozgó szikla napfelköltekor
muzsikál; hogy Chinában olyan selyembogarakat látott, a mikből madár
lesz, s olyan madarakat, a mik virágkehelyből kelnek ki; hogy a
Jan-Tse-Kiangba dobott hét pálcza közül négy délnek, három éjszaknak
úszik; hogy a Schaman lámák a nehéz asztalt kezük rátevésével repülésre
tudják bírni. Ez mind mese!
Tudatták vele, hogy nem «Számiel» a vadászok őrszelleme (ezt csak a
«Bűvös vadász»-ból tanulta), hanem ha már tudni akarja az igazit, hát
«Páriel».
Izetlen túlzásnak nyilváníták azt az állítását, hogy a Bisznátok, kik
semmi állatot megölni nem engednek, mikor kedvencz bolháik, kullancsaik
s egyéb vérszipoly állatjaiknak egy jó napot akarnak csinálni,
koldusokat bérelnek ki számukra jó pénzért s azoknak a vérével
ablaktáltatják őket. Ez, ha igaz is: nem kellene ilyen elegáns könyvbe
leírni.
Kiszámították neki, hogy Szulkowszky, az orosz néphymnusz irója már
akkor régen meghalt, a mikor ő meglátogatta azt Szentpétervárott.
Ráolvasták, hogy a Pacific vasút akkor épen felében volt készen, a mikor
ő már végig utazott rajta.
Idézték neki a Tamul szótárt, mely szerint egyetlen szó sem azt jelenti,
a mit ő állítólag a tatár khánnal beszélt.
Rásütötték, hogy az Ozelot, a megszelidíthető párducz, melylyel az indus
nábobok szarvasra vadásznak, nem is Ázsiában otthonos, hanem Afrikában:
a beduinok vadásznak vele antilopékra. Meg hogy a Kiwi, melynek bőréből
a papua kaczikák palástja készül, nemcsak hogy nem tollas repülő kutya,
hanem inkább szőrös nem repülő túzok.
Felvilágosították felőle, hogy a Queenspeep Angliában nem annyira
Victoria királynő tajtékpipája, mint inkább egy hivatalos kemencze,
melyben az elkobzott csempészdohányt elégetik. Meg hogy a squatters, meg
a shakkerquakker Amerikában nem mindegy: az egyik szabad telepítvényes,
a másik vallásfelekezet. Hogy a «puteal», mely syriai útjában több
helyen előjön, nem elhagyatott kút, hanem «villámütötte hely», melyet
fallal vettek körül, s az «abaton» nem fogadalmi templom, hanem csak
takaró olyan emlék fölé, melyet lerontani sajnálnak, de látni sem
akarnak. (Mintha például a magyarok egyszer a Hentzi szobra fölé Budán
egy nagy kupolát építenének.) Hogy a «Kaad» nem kábítószer, mint a
hasis, hanem inkább elevenítő, mely beszédessé tesz. Hogy a mit ő
«confœderatió»-nak értett a délamerikai asszonyoknál s politikai
kapitálist vert ki belőle: talán inkább az ott «confiderazio»-nak
nevezett crinolin?
Erősen kétségbevonták azokat az állításait, mintha Mozambiqueban még
mindig lehetne pesansok (üveggyöngyök) és kaurik (pénzkagylók) mellett
cserekereskedést űzni s ezekért pulykát, malaczot, szerecsen gyereket
vásárolni. Régen volt az! Marco Polo idejében. Kétségbevonták, hogy az
Ingiálokkal együtt vadászott volna a nagy Amuri pusztán medvékre, mert
akkor nem mondaná azokat mohamedánoknak; holott azoknak saját vallásuk
van: a Dalle Isten, a ki a dæmonokkal harczol szünetlen.
Bebizonyították neki physice és chronologice, hogy Kamcsatkából
Asztrakánig nem tehette meg azt az utat annyi idő alatt.
Valami malitiosus glossator utána járt, hogy az albumában előforduló
exoticus növények nevei mind az alfabet A-tól M-ig terjedő betűivel
kezdődnek, mintha a konversationslexikonból szedte volna ki azokat, s az
N betűnél már elhagyta volna a türelme a további botanizálásban.
Még kegyetlenebb mustra alá kerültek lerajzolt ritkaságai. Azokat a
chinai bálványokat Hamburgban készítik dilettans gyűjtők számára;
corynthi érczszobrainak hazája Párizs; az aranybibor, mely Astarte
szobrának palástját oly becsessé teszi, nem más mint anilinpiros;
myrrhina vázáit Olaszországban gyártják s úgy ássák el a földbe régiség
gyanánt, hiszékeny utazókra számítva; hirhedett mantuai szivárványozott
üvegkorsójának mintáját megkaphatja otthon Kossuch gyárában, de olcsóbb
áron; az özönvíz előtti borostyánkő faragványai: a labyzák, jók lesznek
Barnum muzeumába; a mit ő a templomosok Baphometbálványának mutat be, az
nem más, mint egy siami házi oltár.
S hogy az eresz alatt se maradjon szárazon, még itthon is megczibálták.
Ugyanis Bojtorjánt rávitte a bűne, hogy a grófot chinai útjában
megismertesse a magyarok őseivel, kik mintegy tizenöt millió számban ott
laknak (Gützlaff is bizonyítja). Ottó gróf ugyan szabadkozott, hogy
erről ő nem tud semmit; de Bojtorján addig kapaczitálta, hogy csak
hagyja azt beletenni: jó lesz az nagyon; ez fogja népszerűvé tenni a
könyvét, s aztán ki megy oda innen azért, hogy őt meghazudtolja? s aztán
utoljára is «dzungar» vagy «ungar» nem nagy különbség; míg végre is
hagyta elmenni a többi között.
Igen bizony, de ezzel az egész finnista ligát magára lázította, az pedig
az uralkodó párt a magyar akadémiánál. Ugy a fejéhez verték Kalevalát,
hogy soha se kivánkozott többet Chinába ős magyarokat keresni.
Végre egy nagyszebeni szász levelező megadta neki az Augsburger
Allgemeineban a kegyelemdöfést azzal a revelatióval, hogy Rengeteghy
Ottó nem is utazott a leirt helyeken; tulajdonképen Rengeteghy Ottó nem
is gróf, nem is ember, hanem csak álnév! tolvajneve egy Bojtorján nevű
újságirónak, a ki kilencz útleirásból compilálta ezt a tizediket, a
renitens ó-conservativek adták azt ki ily fényes kiállítással,
demonstratióképen a magyar elem mellett.
Aztán – ismerni kell a jó publikumot. Micsoda «tallyho!» van Izraelben,
mikor egy irót jól elpüfföl a kritika. Ez nagyobb öröm, mint mikor Rózsa
Sándor hurokra került, mint mikor Patkót meglőtték, mint mikor
Dumonceaut kurrentálták, mint mikor kisült, hogy Kallab hatszázezer
levelet elégetett a postán, mint mikor Napoleont Sedannál elfogták; –
mindezeknél jobban birja a magas közönség ellenszenvét az a gonosztevő,
a ki könyvtölteléket csinál, kivált ha az egy tévútra vetemült nostras
(egy gróf, a ki Sobri Jóska nevet keres magának!) s mikor egy ilyen
notorius gonosztevőt elcsípnek, a plagiumon rajta kapnak, «részint
önvallomásánál fogva, részint az adatok összeállítása nyomán» elitélnek;
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Novellák - 16
  • Büleklär
  • Novellák - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2119
    29.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4013
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2121
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3985
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 3953
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    28.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2109
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4165
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4166
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2075
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3915
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2120
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 3990
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2162
    28.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4204
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2021
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4014
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2143
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4120
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2061
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2074
    29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4007
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
    29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1920
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4064
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4244
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1981
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4020
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4098
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2070
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4119
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4049
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1993
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4059
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 2961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1515
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.